Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-23 / 225. szám

2 Szombat, 1978. szeptember 23. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatása Hasznos és igen tanulságos tanácskozást szervezett tegnap az SZMT, szegedi széliházában. A megbeszélés témája a csökkent munkaképességűek rehabilitációja volt, amelyen többek között részt vett a megyei pártbizottság képviseletében dr. Turgonyi Lajosné munkatárs, a szegedi pártbizottság képviseletében Csonka István osztályvezető, és Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese, Rajz György, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának osztályvezetője, valamint az illetékes tanácsi szervek képviselői, rendelőintézetek vezető orvosai. Dr. Dobóczky Károlyné, az SZMT titkárának megnyitója után Suba Lajosné, az SZMT társadalombiztosítási bizottságának elnöke szólt a rehabilitáció tapasztalatairól. Hangsúlyozta, hogy a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatottságának lehetőségével nincsenek eléggé tisztában a vállalati vezetők és a rehabilitációra rászorultak sem. A tapasztalatok szerint nagyon sok helyen az üzemorvosok kezdeményezik, hogy a csökkent munkaképességűek megfelelő helyre kerüljenek. Szólt arról is, a vállalatok jelentős tartalékokkal rendelkeznek, hogy a kérdést mielőbb megoldják. Jobb lenne a munkaerő-gazdálkodás, ha a csökkent képességűekkél még többet törődnének, és így a munkaerő-tartalékokat alaposabban kihasználnák. Dr. Rózsa József, a megyei tanács egészságügyi osztályának vezetője a rehabilitáció megyei általános helyzetét ismertette. Tavaly a Munkaügyi Minisztérium, a SZOT-tal együttműködve kidolgozott egy útmutatót a vállalatok számára, és ajánlották, hogy célszerű lenne üzemek, intézmények egy részét is beszámoltatni a rehabilitációs tapasztalataikról. Kétségtelen, hogy e témakör nagyon sok területet érint, a elsősorban az egészségügyi dolgozók hozzáértésén múlik, hogy a törvény adta lehetőségeket miként használják ki. A munkára képes rokkant számára biztosítani kell az erejének, egészségi állapotának megfelelő munkalehetőséget, mert az embert a munka teszi emberré, és a népgazdaság érdeke is ezt kívánja. Az egészsági rehabilitációnak a társadalom szempontjából is nagy a je- I lentősége. A foglalkozási rehabilitá-' eió, amely a kórházi ápolás, orvosi gyógyító munka után következik, nem egyszerű folyamat. Fontos, hogy a betegállományból visszatért dolgozó ne azonnal a maximális terheléssel kezdjen munkához. A terhelés fokozásának az a legjobb módja, ha az illetőt részmunkaidőben foglalkoztatják. Azonban erre törvényes lehetőség még nincs. A biztosított keresőképtelen nem dolgozhat — ha keresőképes, nem kap táppénzt. A betegségből visszatérők számára elsősorban a „kímélő munkahely" lehetősége marad. Ez a megoldás azonban nem a legmegfelelőbb. A foglalkozási rehabilitációnak hasznos feltétele, ha a dolgozó a régi, megszokott munkahelyén folytathatja tevékenységét. Ha mód van rá, az új munkahely is legyen a régi üzemben. A rehabilitációnak egyszerű módja, amikor régi, szakmai tapasztalatok felhasználásával, valakit minőségi ellenőrzésre, anyagátvételre osztanak te. Akár ilyen hasonló, de más, egyszerűbb műszaki feladatok ellátásához is elegendő egy rövid átképzé* Nagyon sokszor a beteg állapota nem engedi, hogy a régi helyén habilitációval kapcsolatos dolgozzon. Ilyenkor a taná- rendeletről. Ezt azért is kell csok szerepe kerül előtérbe, hangsúlyozni, mert az üzehiszen a rehabilitálásra szo- mekben átlagosan, körülbelül rulók részére megfelelő mun- tíz százalék a csökkent munkahelyet keresnek. kaképességűek aránya, és A vállalatok feladatait a 1937—1975. között 27 százacsökkent munkaképességűek lékkai nőtt a rehabilitációra foglalkoztatásával kapcsolat- rászorulók száma. Figyelmezban jogszabályok határozzák tető jel, hogy az utolsó öt meg. Így a vállalat köteles évben megközelítően annyi a rokkant dolgozót, elsősor- dolgozó került rokkant állóban eredeti munkakörében mányba, mint az azt megelőelhelyezni. Amennyiben ez ző tíz évben, nem lehetséges, a vállalaton Az egészségügy területén e belül olyan munkakörben tervidőszak végén, illetve a kell foglalkoztatni, ahol következő elején szeretnék egészsége további romlása megteremteni az orvosi renélkül szakképzettségüket hatilitáció szervezeti alapját, hasznosíthatják. Ha erre A kakasszéki szanatóriumban nincs mód, akkor más mun- lehetővé teszik, hogy a 110 kára kell betanítani, átké- ágyon mozgásszervi és reupezni. Végül is, ha a válla- matikus betegeket a korszelat semmiképpen sem tudja rű követelményeknek megfea dolgozót elhelyezni, akkor lelően kezeljenek. Deszken az illetékes tanács szakigaz- 41 ágyon postinfarktusos begatási szervétől kérhet az tegek részére rehabilitációs üzem segítséget. Ezt a „jogi osztályt szerveznek. A szenutat" ls szükséges hangsú- tesi traumatológiai osztályozni, mert ahogy a vitá- lyon postraumás betegeket is ból kiderült, a vállalatveze- ellátnak majd. Természetetők többsége nem ismeri a sen e kérdés megoldására csökkent munkaképességűek csak az orvosi gondoskodás, foglalkoztatásának lehetősé- gyógyítás nem elegendő. A geit. Igyekeznek rábeszélni a tegnapi vitában többen hangrokkant dolgozókat, hogy súlyozták, hogy a vállalatvemás munkahelyet keresse- zetők tervben rögzítsék, nek, vagy álhumánumból ott hogy miképpen segítik elő a tartják, minimális fizetéssel, csökkent munkaképességűek Sajnos az ls baj, hogy sok rehabilitációját, vállalatvezető nem tud a re- H. Itt. Kulaték és szabadalmak Már 30 000 műszaki és természettudományokikai foglalkozó szakembert tartanak nyilván hazánkban, az utóbbi évek átlagában mégis esztendőnként mindössze hétszáz szolgálati szabadalom született. Ez, mint a kutatásfejlesztés és a kutatások megvalósulásának hatékonyságával foglalkozó alsóőrsi országos tanácskozáson hangoztatták, szembetűnően kevés. Az aggasztónak nevezett jelenség okait elemezve, a tanácskozáson az a vélemény alakult ki, hogy szakembereink. inkább a publikációra, a tudományos elismertetésre törekszenek, s emiatt hanyagolják el a gyakorlati eljárások, gyártmányok kidolgozását A kutatók és az üzemi szakemberek pénteken befejeződött kétnapos tanácskozásán nagy érdeklődésről tanúskodó, széles körű eszmecsere alakult ki. MiniTöbb mint hetven mezőgazdasági nagyüzem, élelmiszeripari és termeltető vállalat, csaknem 1200 szakcsoportban és kertbarát körben dolgozó kistermelő mutatja be termékeit Hajdú-Bjhar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye pénteken Debrecenben megnyílt mezőgazdasági kiállításán és vásárán. Oklevélátadó ünnepség a szegedi városi és a járási pártbizottságon Tegnap délután oklevél- nulmányaikat. A többi között át a tanulmányaikat sikereátadó ünnepséget rendezett hangsúlyozta, hogy a marxis- sen befejezőknek, székháza nagytermében az ta műveltségnek eddig is Ugyanilyen ünnepséget MSZMP Szeged városi bi- nagy volt a szerepe a szocia- rendezett az MSZMP szegedi zottsága azoknak, akik az el- lista társadalom építésében, járási bizottsága is a Rákóczi múlt tanévben végeziék el a és a jövőben még inkább az téri székháza vb-termében. marxizmus—leninizmus há- lesz. Ezen részt vett Jáhni László, roméves esti egyetemét, il- . oklevelüket most átve- 32 MSZMP szegedi járási biletve. akik a kétéves szak^ ^tTuSSk^t meí áginak első titkára. A sítón fejezték be tanulmá- ismeri^dtek a ^rxSta filo- szegedi járásból 16-an fejeznyaikat Az ünnepségen részt zTilvaf a nlr^ta p^litóal ték be tanulmányaikat a vett Horváth Árpad, az --.dasá-rtannal és a tudomá- marxizmus—leninizmus háMSZMP KB munkatársa, ^^ali™ építőének roméves esti egyetemén. Gadr. Kanyo Ferenc, az i—i Ennek hirtoká- rainé Csanádi Mária, a járási MSZMP Csongrád megyei bi- ™h pártbizottság osztályvezetője zottsága ^oktatási igazgatósa- f^a szotíalimius építésének köszöntötte őket és méltatta soron következő feladata ha- munkásságukat majd az okzánkban. A várooi pártbizott- Jvaiét Szeíeí József, az hároméves esti egyetemének ^^^ereSn** tavaly végzett 187. és a sza- mtílett v^ták a kosítón tanult 50 hallgatóját "J"™?. Szántó Tivadar, a városi tanulást Számítanak tanszékvezető tanára , ... zánkban. A városi pártbizott- svaiét ozezet tá p számít n nártrnunkáhan MSZMP Csongrád megyei bizottsága oktatási igazgatóságának tanára adta át. rájuk, mint propagandistákra, a egyen se sok, se kevés! A

kik kevésbé jártasak a gazdatagpolitika és a gazdálkodás rejtelmeiben — szerte a világon az ő táboruk a nagyobb —, azok az utóbbi időszakban az importtal, tehát a külföldi áruk behozata'ával kapcsolatos véleményekben és állásfoglalásokban aligha igazodnak el. Hasznos-e vagv káros az import, elkerülhető-e vagy sem a behozatal bővfte~e? Hol kezdődik a tú'zott takarékosság az importtal, illetve va'óban pazarolják-e sokfelé a devizát a kül'öldi génekre, anyagokra, árukra, vagy lehetséges-e ezek hazai előállítása, mikor ésszerű ez? A napi hírekoen, a minisztériumi és vállalati nyilatkozatokban gyakran felvetődnek e kérdések, s eközben egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézetek is naovilágot láttak. Volt — és talán még ma is van —, aki az importot, akar a termeléshez, akár a fogyasztók ellátásához szükséges, feleslegesnek: a pazarlás forrásának tartja. Többen viszont amellett szálltak síkra, ha valaminek a termelése itthon sem mennyiségben, sem minőségben nem megfelelő, akkor annak a gyártását kár erőltetni, hozzák be inkább a világpiacról, hiszen nem kell mindenben önellátásra törekedni. Az ember hirtelenjében nem tudja eldönteni, melyik állásponttól féltse jobban a gazdaság egészséges fejlődését, hiszen mindkét javaslat végletesen túlzó megoldást kínálgat. A túlzottan kis választék (ha korlátlanul, egyre bővítenenk az importot, lemondva egyre több termék hazai fejlesztéséről) legalább annyira veszélyes, mint amennyire a túlságosan széles profil, amely a termelést gazdaságtalanná teheti. Arról nem is szólva, hogy az ország jelenlegi helyzete sem megfelelő ahhoz, hogy az imDort mértéktelen bővítését válasszuk, csak azért, mert egyes területeken ese'leg elmarad a hazai ipar a nemzetközi átlagtól. Nem tudnak a hazai vállalatok — egyelőre legalább is nem — annyi jól értékesíthető gyártmányt előállítani. amennviveJ megkereshetnék egy ilyesfajta importpolitika költségeit A másik fajta nézőpont is veszedelmes túlzás. Tehát hogy az imoort eleve pazarlás, s kiszolgáltat bennünket a világpiac kényekedvének, gyártsunk inkább mindent itthon. Az életszínvonal növekedése és a technikai haladás miatt ugyanis egyre többféle termékre lenne szükség: s ha valamennyit a hazai ipar akarná előállítani, akkor a hazai piaci igényeket tekintve, csakis kis sorozatokat gyárthatnánk, s kevés pénz jutna termékfejlesztésre. A túlzottan le. csökkentett behozatal egyben fékezné a feilődést. Ráadásul a világkereskedelemben nem élhet meg az azt orstag, amely mindig csak eladni akar, venni meg soha. Különben is, ahhoz, hogy a hazai gyártó és fejlesztő kapacitás kihasználtsága javuljon, növekedjék a hozama, a jelenlegi gyártmányválasztéknak 25—35 százalékától meg kellene válni. Tehát szelektív fejlesztésre van szükség. Ez pedig import nélkül megintcsak lehetetlen. Elvégre, ha le ls mondunk valaminek a gyártásáról, azért a fogyasztásához még ragaszkodhatunk. Sőt: jelenleg a gazdaságtalan termékek gyártását sokfelé azért nem tudják abbahagyni, mert például a belkereskedelem ragaszkodik azokhoz, nem akar'importálni. Emiatt is lassúbb a termékszerkezet-váltás a kívánatosnál. Tehát — ha az ImDortoolitika alakításához javasolt két végletes nézőpontot elvetjük — világosan kirajzolódik, hogy az importot sem a szükséges mértéken felül, sem az ésszerű határokon alul. különösen hosszú ideig, nem tanácsos tartani, mert ez a gazdaság eltorzulásához, s az ellátás romlásához vezethet. Az importtal való öncélú takarékosság lényegében kiszakíthatja a gazdaságot a nemzetközi munkamegosztás éltető áramlataiból, az általános fejlődés men-toből. A

z import alapkérdése persze az. hogy végső soron milyen a hazai munka minősége, értéke, nemzetközi rangja. Ettől függ ugyanis, hogy — bármelyik válla, lat. vagy akár az egész népgazdaság — mennyire szabadon alakíthatja importpolitikáját Nincs túlzás abban, ha azt állítjuk, e kérdésben — milyen legyen az ország importpolitikája — a külkereskedők, de még a kormány is csak másodsorban dönthet, mert az importpolitikát is megszabta. miképpen dolgoznak a gyárakban a munkások, mérnökök. tudnak-e józanul gazdálkodni az importanyagokkal, képesek-e olyasmit gyártani, amivel megkereshetik a kül. földi termelőeszközök és fogyasztási cikkek árát a világpiacon. Gerencsér Ferenc pártbizottság osztályvezetője .köszöntötte. Ezután Török Pár^pszervczetek^ sa^tőire, József, az MSZMP városi bizottságának első titkára a Csongrád megyei, a városi pártbizottság és az oktatási igazgatóság nevében üdvözölte a résztvevőket, közöttük azokat, akik kiváló eredménnyel fejezték be te3 gyakorlatban kamaF. toztassák mindazt, amit tanultak. Legyenek a marxista műveltság terjesztői, hiszen a város szellemi életében jelentős az ő szerepük. Az okleveleket Török József és Szántó Tivadar adta Szakszervezeti tanácskozások Pénteken két szakszervezet kényszeríti, ami gyakran gaz- tőkés országokból beszerezni központi vezetősége vetett daságtalanná teszi a kész- a hiányzó gépeket, berendeszámot a legutóbbi kongresz- termékeket is. zéseket, felszereléseket, szus óta elért eredmények- Soltész István kohó- és A vegyészszakszervezet ve. kel, a megoldatlan problé- gépipari miniszter hozzászó- zető fórumán azt értékelték mákkal és vázolta a főbb lásában rámutatott: rendjén nagyra, hogy a vállalatok sitennivalókat. való, hogy üzemek igyekez- keresen javítják a beruházási — Különösen jelentős, nek bővíteni az export- tevékenységet. Különösen sohogy a kohászatban, a gép- árutermelést — bár néha ezt kat várnak az építő-, a vaés villamosenergia-iparban olyan áron teszik, ami meg- sas- és a vegyipari szakszersikerült növelni a hasznos kérdőjelezi a termelés gaz- vezet együttműködési szermunkaidő alapot — mondot- daságosságát —, viszont túl- ződésétől, amely a nagybeta Herceg Károly főtitkár, a ságosan kevés szó esik az ruházásokon dolgozó váltavasasszakszervezet központi import helyettesítéséről. Ami- latok munkájában nagyobb vezetőcégének ülésén. Az el- kor az üzemek közötti koo- összhangot teremt. Molnár múlt két évben 11,1 mil'ió peráció akadozik, és a köl- Károly, a szakszervezet titórával nőtt a munkaidő- csönös vállalati szállítások kára arról is szólt, hogy aa alap. A szocia'ista brigádok határideje megcsúszik. az együttműködő partnerek aa kezdeményezésére az idén a üzemek számára gyakran idén is számos szocialista nem marad más hátra, mint szerződést kötöttek. iórök József köszörű a vérzett hallgatókat a városi pártbizottságon vállalatoknál megújuló erő ?e~zftésevet te'znek és várhatóan 5 millió órával több „jut" mata a tényleges terme' ő tevékenységre az ür.emekban, mint az elmúlt évben. A központi vezetőség rámutatott: a korszerű terhelési és termékszerkezet kialakítását meg lehetne gyorsítani az ü-emi háttéripar elmaradottságának fokozatos felszámolásával. Az a'katrészés részegvségb'ány az üzemeket párhuzamos gyártásra Bécsi ülésszakról — Magyarországra Pénteken Magyarországra — Sopronba és körnvék're — látogattak a Közlekedési Múzeumok Vilá "szervezete bécsi ülésszakának részvevői A vonat 'kinronból Fer tobozra folytatta útját Utasai ott átszálltak a múzeumvasútra, amellyel Nagycenkre utaztak. Nagycenken megtekintették a mozdonybemutatót, a Széchenyi emlé'-m-'—.-um.ot és az éTTsml mér'-'-pet. A pro" rop. rotú városnézéssel zárult /