Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

Vasárnap, 1978. augusztus 13. Buszok exportra Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár évente több ezer antébuszt exportál. Jelenleg a Szovjetunió, Görögország, Románia ré zére gyártják a 260 as és 280-as típusú autóbuszokat. Képünkön: Szerelik a belső díszléccket. A Csemege titka —- Aki itt dolgozik, annak az ereiben Csemege-vér folyik. — Az milyen? — Kereskedelemijeik mondják. Könnyű lenne mondani, győződjünk meg róla, de egy elsietett „vérvételnek" nem sok értelme van. Ha azt mondanánk, ide figyeljetek emberek, ez a mintabolt, — Űgy tudom, teremne. De nem tudom, miért nem termelik? — Csak a dobozos gombát vennék az emberek? — Ha más lenne, vennék azi) is. — A Iaskagombát is? — Nagyon jó gomba. — Sokáig figyeltem a nagy pénzen épített baksi „gombagyár" a pultra, papirosba csomagolva. Ügy láttam, a címkét soha nem takarják el rajta. — Való igaz, a másnapos kenyérrel gondjaink vannak. Inkább kérünk diszpécserkenyeret, délután, ha látjuk, hogy fogy. Panelházak problémája. Nyáron tovább jó a kenyér, mint télen. Kegyetlenül kivergődését. szárad; ha nagyon becsomaígy kell ezt csinálni, sokan Most tojást válogatnak ben- golják, akkor pé-fi* „bfelefő" fedelnék rá: új seprő jól seper. Egy hónapja nyitogatják még csak a kapuit, a hibák később szoktak kiütközni. Ha hibát emlegetnénk, arra is lerme válasz: alig egy hónapja nyitott ki, csupa fiatal dolgozik, kell egy kis idő a gyakorlathoz. Különben sem a mi dolgunk, hogy jelest vagy elégségest írogassunk a boltok ellenőrzőjébe. Eszünkbe jutott néhány kérdés, bementünk Tóth Jánosnéhoz, és föltettük neki a Retek utca sarkán álló új áruház kicsike irodájában. Lucáról neveztük el még karácsony előtt ezt a boltot, mert túlontúl lassan épült azt akartuk először megtudni, a késés jelent-e egy üzletnek • nyereségbeii veszteséget — Erre a kérdésre nem tudunk válaszolni, mert mi késve tudtuk meg, hogy vállalatunk veszi át az épülő boltot. — Nyitás után nyüzsgött az ember a boltban jó pár napig. — Volt olyan nap, hogy 450 ezer forint folyt be a kasszába. Most átlagosan 150 ezer. — Csak a kíváncsiság hozza ide a város túlsó felén lakókat is? — Az is, meg más is. Nyitáskor olyat is árulunk, amit máskor csak ritkán. — Mondhatom én a példát? Szalámi. — Sajnos, nem rajtunk múlik, hogy ritkán kapható; — Rendes körülmények között két hét is kevés lenne, hogy ennyi ember kívánne. — Száz oka lehet, nem tudom miért, de az biztos, hogy gombával lehetne boltot nyitni. * Nem beszéltünk róla többet, hiszen mindketten tudjuk, hogy asztalunkon húst pótolna, ha lenne, és a nagyüzemi gombatermesztés néhány fogása már ismert. — Csecsemőknek való gyümölcslevek is voltak. — Külföldről hozták azt is. — De gyümölcs nálunk is terem. — Biztosra veszem, egyszer megpróbálják nálunk is gyártani. — A töpörtyű? — Mennyit tetszik kérni? Nagyszerű töpörtyűnk van. — Azért hozom szóba. Vehettünk azelőtt is, amennyit akartunk, barna zacskóban kaptuk, de két baja volt: vagy olyan apró volt, mintha kalapácsos darálón verették volna szét, vagy a szőr tartotta össze. Ráadásul hókadt volt a színe. A mostani szép piros, nem szőrös, nem apró, és szépen csomagolják. — A Tiszatáj Termelőszövetkezet jöhetett rá, hogy pénz van a töpörtyűben, ha szépen csinálják. Aztán rákapcsolt a gyár is, most leginkább tőle vesszük, mert a Tiszatájé újabban bőrös. Még forró, amikor ide hozzák, mi csomagoljuk, és azonnal áruljuk is. Sokszor hallani, hogy nem lehet eladni a disznókörmöt és a sertésfejet. Tanulni kellene a töpörtyűtől. Ha nem lenne undoritóan szőrös, többen főznének kocsonyát ságát kitudakoljuk. Nyitás- vagy körömpörköltet, kor egy nap elég. Csak föl kellene irni, mit keresnek legjobban. — írjuk tehát: gombát. Ha az egész boltot gombával raktuk volna tele. akkor is rekordot ugrott volna a forgalmunk. — Írjuk a kérdést is mellé: miért nincs máskor? — Külföldről hozzuk, beosztjuk. — Ez olyan érv, csak lenyelni lehet. Próbáljuk meg, fellebbezzünk. Nálunk nem terem gomba? — Láttam a pultot. A tejeszacskók nem fürdenek a tejben, mind száraz. — Megtöröljük. — És ha megalszik? — Ez az áruház hűtőkamrákkal van kibélelve. Nem romolhat meg az élelmiszer. * — Mindent csomagolnak? — Amit csak lehet. Ezzel a megoldással a Csemege robbant be Szeged kereskedelmébe. Jön a vásárló, érte nyúl, kedve szerint választ. — A kenyeret is kirakják a csomagolóba. Nagy jutalmat érdemelne, aki kitalálná, hova tegyük, hogyan tartsuk kenyerünket. — A Csemege országos vállalat. Mi a haszna? — Arr.i bárhol kaohatő, a központ beszerzi. Jó az ellátásunk. — Sok a fiatal. Perspektíva? — Szívesen jönnek, mert itt megfizetik a munkát, de csak a munkát, tehát dolgozni kell érte. Nem igaz, hogy nem szeretnek dolgozni az emberek. Ha értelme van, rogyásig dolgoznék. Aki ide iön, legtöbbször azt mondja, itt marad — úgy értem, a Csemege hálózatában — nyugdíjig is. Országjáró tanulmányutakat szervez a központ, ha valahol ú lat tud mutatni a szakma, eltanultuk rögtön. Küföldre is küldenek embereket — közönséges e'.adókat! — tapasztalatot szerezni. * — Az országos hálózat, gondolom, sokat ad a jó hírre. Járnak az ellenőrök, szaglásznak, és büntetnek, ha valamit ros"nnk találnak? — A vevőnél jobb ellenőr nem kell. Csak figyelni kell rá. — Az utolsó kérdés: meddig lesznek tiszták a kosarak? — Nagvon kénvesek vagyunk rá. Mn js kifordulnánk abból a boltból, amelyikben kenőcsös-ragacsos kosárba kell rakni a kenyeret, és abba jön a földes zöldség is. Egy-két embernek az a dolga, hogy a kosár mio-ús tiszta legven. Most. a diákok segítenek. Jó lenne öt év múlva is ilyeneket hallani — a vevőktől. H. D. Varosak versengése A sors vetett ide, szokta mondogatni. A jó sors, szoktam mondogatni én. Nézeteink ellentmondásossága látszólagos, különbözőségüket az az esendőnek is nevezhető részlet okozza, hogy barátom debreceni illetőségű, én szegedi. Párbeszédünk Debrecenben minden bizonnyal így hangzana: a sors vetett ide, mondanám én, mire ő azonnal rávágná: a jó sors. Szeretett városainkról szóló vitáink döntetlenre állnak. A Tisza, mondogatom én sok áhítatos felkiáltójellel, a Nagyerdő, mondogatja a legcsodálatosabb dolgoknak kijáró tisztelettel ő. Az esetek többségében arra a megállapításra jutunk, hogy Szegedet és Debrecent egyesíteni kellene, mert akkor Tiszánk is volna, meg Nagyerdőnk is vo'na. de fájdalom ez ábránd, ha még oly szén is. És hasonlóképpen vagvok Szolnokról ideszármazott barátommal is, aki ugyan elismeri, hogy Szeged nagyobb város, de csak ezt ismeri el, mást nem. Ha azt mondon, hogy Szeged szebb és lakályosabb pátria, akkor kuncogni kezd. Ha nagyon mérges, hahotázik is. A patriotizmus természetrajzáról ennyit Többet úgy sem lehet róla mondani, mint Mikes Kelemen, amikor azt írta 1720. máiusánnk huszadik nanián Rodostóból, hogy „Már mi itt derék házastüzes emberek vagyunk, és űgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont." Aztán hogy ez mitől van, nehéz megmondani. Utcák, terek és házak mindenütt vannak, újabban ezek az utcák, terek és házak, legyenek Pécsett, Győrött vagy Szegeden, összetéveszthetően egyformák. És különben is, fákhoz és kövekhez, hegyekhez és folyókhoz nem lehet kötődni; kötődni csak emberekhez lehet őrzök erről egy fontos mondatot: „egy város semmit sem ér a hozzá való emberek nélkül" — írta egyszer költőbarátom, aki sokszor járt Szegeden, s ezt tartotta fontosnak elmondani róla. Az emberek maradtak meg neki, nem a házak gyorsan felelthető képe. Megfigyeltem, hogy az emberek, ha közel akarnak kerülni egvmáshoz, mesélni kezdenek, elo-ztják egymás között a múltjukat. És itt kell a patriótaság lényegét keresni, ebben. Mert ha nekem kedves egv ház, azért kedves, mert közöm van hozzá. Lakott benne valaki, akit ismertem, vagy egy lánnyal sétá'tam el előtte; ha fel tudok idézni egy fát, azért tudom, mert életem egyik fontos napján néztem és láttam. A városlakó, és ez alól nem kivétel e patrióta sem, vak egy kicsikét a saját városának szépségeire. Néhány naoja végigsétáltam a Lenin körúton. Elhatároztam, hogv szememet kitérítem a megszokott nézősíkból, felnézek a házakra. Hét erkélyt fedeztem fel. Harminc esztendeje járok ezen a körúton... és ezeket az erké'vsket én még sohasem láttam! És mennvi mindennel, fontosabbal is így vagyunk. A pincér, aki egy saroknyira dolgozik a zsinagógától, egyszer megjegyezte. hogy bizonyára nagyon szép lehet belülről is, mert sokan mondják. A nincér nemcsak hogy egv sarokra dolgozik a város egyik legszebb épületétől, lakni sem lakik tőle sokkal messzebbre. Beszélgetésünkből kiderült viszont, hogv nemrégiben járt Sopronban. Arról a városról órákig tudott vo'na mesé'ni. Valószínűleg ott ootikát váttott, a szeme, ott, miután ezért utazott a Lővérekbe, figyelt, akart figyelni. Nem pinaizlom én ezt. Mondluk, furcáliom. Fel akarjuk fedezni a világot, ez jó. Nem a leges'celelén kezdjük, ez hiba, vagy annál is több: butaság. És vakok vagyunk másra is. Észrevesszük a törme'ékkupacot, mert felbotlurfk benne. Ám hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni azt a részletet, hogy a törmelékkupac attól van, renoválták a házat. Nem akarok az ördög ügyvédjének szerepében tetszelegni, nem szeretném, ha bárki is azt hinné, hogy makacs híve vagyok a törmelékkupacoknak, s bölcs megértést kérek ügyükben. Jól t*idom, hogy a puding akkor jó, ha meg lehet enni, a törme'ékkupac pedig akkor jó, ha nincs. Mindössze annyit szeretnék bizonyítani, a másik dolog a fontosabb, hogy építkezünk, renoválunk. Rettentően bosszant például, hogy a Kárász-ház udvarán is éktelenkedik egy téglahalmaz, és különösen azért bosszant, mert ama városképi jelentőségű ház falán a táb'a az udvar megtekintésére la felszólítja az arra járókat, mondván, hogy a ház — Kossuth Lajos is lakott benne! — árkádos udvara kitűnő építőmesterre vall. Örülök viszont annak, és örömöm nagyobb, mint bosszúságom, hogy ezt az udvart rendbe hozták, kifestették. A téglahalmot meg majd csak eltakarítja valaki. Remélem. Nemrégiben végeztem egv nem túl széles körű közvé'.eménvkutatást, szigorúan saját használatra. Arra voltam kíváncsi, hogv ismerőse: nt hogv ítélik meg Szeged fejlődését Mit gortdí>lnak például, hogv a lakásállomány menny^el szaporodott 1961 óta, mennyivel többen dolgoznak az iparban, mint akkor. Én tudtam a valódi adatokat, hökkentem hát a válásaikon. A lakások? Pár százzal van több, mini amenynyit lebontottak, mondták sokan, ^mikor százalékban is kíváncsi voltam a nök>teke" désre. 10 százalékot hallottam legtöbb ismerősömtől. Az ioari fejlődés ütemét — egv és háromn^gyedszeresére nőtt a város ipara 1961 óta — valaki eltalálta. Az illető mérnök és hivatalból is tudia az adatokat... Jó sorsa által Debrecenből Szegedre vetődött barátom hasonló adatokat tud városáról. A megyei városok fejlődési üteme nagviában-egészében megegvező ugyanis, jóval gyorsabb a fővárosénál...! Párosaink versengése ilyetén nem dönthető el tehát Szerintem csak egyféleképpen lehetne döntésre vinni a dolgot, úgy, ha meg lehetne számolni, hogy melyik városnak van több hozzávaló embere. Olyan, aki nem vak a saját városában, aki nem csak meghatottan szem'é'ődik, hanem pörlekedik is. ha úgy véli, attól mennek előbbre a dolgok. Aki nem vár utasításra, felhívásra, ha rendet kell teremteni portája körül. Erről jut eszembe, hogy vajon miféle szervezett mozgalomra volna szükség, hogy eltűnjenek Tarj <nból és Felsővárosból a gazból nőtt erdők? Szerintem csak arra volna szükség, hogy az emberek lemenjenek a házaik elé. ha nem mással, egv konyhakéssel... Egyetlen délután kiirthatnák a korántsem festői szépségű dudvás bozótokat! És talán valami ilyesmi lehetne az első lépés, hogy büszkén a szemébe vághassam a barátomnak. Szeged nyeri a városok vetélkedőiét. Nem tudnq mit mondani válaszul, ebben biztos vagvok. És miután optimista is vagyok, reménykedem is, abban példáu', hogy Idővel elhiszik nekem, hogv annvi idő alatt, míg e1 késiül egy felháborodott hangú levél, el lehet takarítani egv tég'akunacot, ki lehet irtani jó néhány négyzetméternyi dudvát... Álmomban már néha látom a dobogót. Szeged van a legmagasabb fokán... P.F. Befejeződött a nyári ruházati vásár Az üzletekben nagy volt a forgatom Tegnap véget ért a július 31. óta tartó engedményes nyári ruházati vásár. Az akcióba Csongrád megyében a Komplett Ruházati Vállalat 45 üzletét vonták be. Az első két napon megnyilvánult kimagasló érdeklődés bizonyította, hogy a lakosság megkedvelte a nyári vásárt. Az elmúlt héten hétfőn 4,5, kedden 3,5 millió forint volt a forgalom. Közepesnek mondható a szerdai 2,8, és a csüEsernyőgyárfás A hazai esernyőgyártás ernyőket vásárolnának külbövítése érdekében az er- földről. A japán ernyőványők vázát Japánból impor- zakra a Magyar Selyemipar tálják. így ugyanis jóval Vállalat készít szebbnél gazdaságosabb, mintha kész szebb huzatokat. (MTI) törtöki 2,1 millió forintos bevétel. Az ezt követő napokon egyformán 2 millió forint körül költöttek a vásárlók. A divatcikkek számítottak a legnépszerűbbnek, jóval több konfekciós termék kelt el. mint az előző évben. A cipők kivételével a többi ruházati cikk kereslete a'atta maradt a tavalyinak, öszszesen 35 millió forintos árukészletet kínáltak eladásra, 5 millió forinttal többet, mint 1977-ben. Ebből 18,5 millió forintot érőt értékesítettek, harminc-negyven százalékkal csökkentett áron. A lakosság 6 és fél millió forintot takarított meg. A szegedi Centrum Áruházban is elsősorban az idény jellegű ruházati cikkeket kínálták olcsóbban. A tavalyi II millió forintos árualappal szemben az Idén IS millió forint értékűt adtak olcsóbban. Űgy tervezték, ebból 10 millió forintnyit tudnak eladni. Kedvelt volt a méteráru, a cioő. a konfekciós termék é3 fehérnemű. A kötött ruhákat kevesebben vásárolták, mint egv évvel ezelőtt. Itt is kieme'kedett az első három nap forgalma, szombatig 9 mi'lió forint értékű ruházati termék talált gazdára. Hogv a boltokba utolsó napokban betérő vásárlót se érié c-alódás, mindenütt tartalé'roltak árut, ísv biztosították a fo'vamatos érdeklődést. A nyári ruházati vásár rendkívül igénybe vette ax eladókat, nyitástól zárásig feszített tempóban kellett dolgozniuk. 1