Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

5 Szombat, 1978. augusztus 5. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Erkel Ferenc: Hunyadi László. Előadás a Dóm téren, ma este 8 órakor. Alföldi festők kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben. Megtekinthető 9.3U és 11.30 között. Szép könyv '77. Kiállítás az MTESZ Technika Házában, naponta 10—18 óra között. A 19. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, naponta 10— 19 óra között. Medgycssy Ferenc-emlékkiállítás a November 7. Művelődési Központban, megtekinthető naponta 10 —18 óra kózőtt. Kiss Roóz Ilona keramikusművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, mindennap 10 —18 óra kőzött. Váró Márton szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában, naponta 10—18 óra között. A Víz előtti Szeged, a Somogyi-könyvtár kiállítása, naponta 10—18 óra között. A Szegedi Szabadtéri Játékok húsz éve. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum dísztermében, valamint a múzeum állandó kiállításai. Ember és olaj címmel Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása, az algyői Ady Endre Művelődési Házban, naponta 10—18 és 18—82 óra között. Két Hunyadi-díszlet — két évtizedre egymástól Húszéves a szabadtéri 1973 A szegedi Dóm tér örök kihívás a díszlettervezőknek. Két lehetőség kínálkozik számukra — vagy igyekeznek a díszletet függetleníteni a tér architektúrájától, a színpadot leválasztani a dómtól, vagy hozzáidomítani a díszlet térformáló elemeit az adott építészeti környezethez. S hogy ez mennyire valós és izgalmas probléma, bizonyítja, hogy nemcsak egyes alkotóktól és művektől függ, hanem egy alkotásnak és egy alkotónak is lehetnek különböző elképzelései. A Szegedi Szabadtéri Jádőtt a Hegyen-völgyön lakó- tékok egyik ma is tevékeny, dalom előző évi közönségsi- friss szeiiemű művésze, a kikere; miután a szakszerve- ... .. , ,. , T7 váló díszlettervező Varga r Életvidám lluska Gémes Eszter: Két évfordulós rendezvény I emelte az ünnepi hetek rangját Tizedszer bomyoli- | tották le a pedagógiai nyári zeti néptáncfesztiválon ezútegyetemet, ahová ezúttal 367 vál magába foglal. Hatalmas tal a bolgár Najden Kirov- Mátyás. Fiatal tervezőként pedagógus jött el — csehszlo- és számunkra teljesen érthe- együttes érdemelte ki a pál- úttörő szerepet vállalt a szavák és jugoszláv vendégek tetlen űr támadna. Pedig, ha mát — pontosabban az badtéri bölcsőjénél a haris —, a témakörök: szocioló- jól meggondolom, tizenöt év- Aranypapucsot A képzőmű- mincas években s ott volt az gia, szociálpszichológia, peda- vei korábban megvolt ez az vészek hagyományos sereg- . , ..'..,. gógia. Miként az előző évti- űr, és mostani szemünkkel szemléjének, a nyári tárlat- elsö alkotók kozott 1959-ben zed előadásai is aktuális kér- nézve szürke egyhangúság nalc városi díját Melocco is. Akkor a nyitóelőadás, a déseket feszegettek, az okta- Szegeden. Ez egyben jelzi a Miklós szobrászművész kap- Hunyadi László díszleteit tásügy központi témáit, mely- megtett utat Olyan kulturá- ta; az intéző bizottság díjá- tervezte, mint képünkön is nek során a kutatók legfris- lis hagyomány birtokába ke- val Csizmadia Zoltán festő- ...... ' , • . n h sebb eredményeikről számol- rült Szeged, melynek kény- művészt az SZMT díjával lalnal° 0,y ™ao"- nogy tak be. Ezen a továbbképző szerító ereje van, olyan úton Dorogi Imre festőművészt igyekezett függetleníteni egyfórumon több mint háromez- indult el tizenöt éve, melyen tüntették ki. A fotóklubok 9. mástól az épített környezeren vettek részt az elmúlt visszafordulni, vagy megtör- szegedi szalonján 18 amatőr tet és a színpadi játék terét, esztendők során, 430 külföl- panni nem lehet... Kezdet- klub 124 alkotójának 198 Ré- A szabadtéri huszadik évaddi szakember. tői élvezte Szeged a központi pét állították ki. ... ... . A másik évfordulós prog- párt- és állami szervek támo- Az Állami Operaház pro- jaDan az laeri ismet az egy" ramsorozatot a szabadtéri gatását. A szegedi kulturális dukciója volt a Porgy és korl alkotók álmodták színjátékok jelentették, mely kezdeményezés nagyonis be- Bess: Gershwin dzsesszope- padra Erkel Hunyadi Lász1973-ban felújításának 15. leillett az 1960-as évek ele- ráját Mikó András rendezte, jóját. De mennyire másként! esztendejéhez érkezett Azal- jén kezdődött kulturális de- Pál Tamás dirigálta, címsze- v...„ Mótvác -nn „, kalomra Papp Gyula, a vá- centralizáció elképzelésébe, replői Begányi Ferenc és , g , rosi tanács elnökhelyettese, Erre a támogatásra az tette Házy Erzsébet voltak. Ferge- kezö alapállasból indult ki a az intéző bizottság elnöke fel a koronát, hogy 1972-ben teges sikert aratott Pavel díszletek megformálásánál, egyebek között így emléke- hivatalosan is kinyilvánítót- Virszkij nagy hírű Ukrán Az idei színpadkép élni hagy- . . .. . . . .. ,. . , . zett lapunk hasábjain: „Mi ták a Szegedi Ünnepi Hetek Táncegyüttese, negyedszer ia „ terpt idomui kaocsoló- „ , . . próbák közben, nagyon megkezdettől fogva is hangsú- országos jellegét" tért vLza a János vitéz, s J*a f^wJíS' B> O^HJl' t^**? Zl®'JÍPfgCt lyoztuk, hogy felújításról van A játékok bejáratához - a bolognaiak után megint dk az épít€tt környeze^ históriájának ismerete- terem a darabon belül, társzó. Ezzel egyben arra is Bencsik Pál tervei alapján - teljes vendégoperát fogad- Játszatja a domot. ^n - s kii ne '«nemé? - mészetesebb, őszintébb voutalunk. hogy az 1930-asévek díszkapu készült, a színpadon tunk, a 240 tagú belgrádi M, „nmh.ltnn hú JS*, /„^'tl T szabadtéri Rékainak haladó pedig újabb Madrich-müvel társulatot. Mladen Szablics M*' SZombat°nl . buI ^ffiSJESíik' a hagyományait folytatjuk, de találkozott a publikum, Az rendezésében előbb az Igor cSuzlk az "JJaszuletest .dezo A fZ nftL u truf elhatároljuk magunkat azak- ember tragédiájának emlé- herceget vitték színre, ahol Hunyadi László. A nagysi- véSJf ÍULŐMSÍ iehif hasikTifl kori kultúrpolitikai céloktól, kezetes előadásai után a Mó- kettős szerepben hallottuk a kerű előadás alkotói éppen _ Amjkor először hallót- jól eljátszani Elképzelni is nehéz, hogy zessel. A budapesti Nemzeti jó hírű basszistát, Miroslav hüsz esztendő művészi fejlő- tam Vámos László új ren- _ »,' L n.m Szeged kulturális élete ho- Színház kőszínházi produk- Csangalovicsot, utóbb pedig a ,„ ,,,, . . dpy/,i pikünzeiéseröl h„ nem x • ,, , « LC1^ gyanfe«tene ma, ha minden cioját: Marion Endre alkal- a Normát, ahol a két Eől fő- ^KnneltoiLlT ^ dőbbeS^S * azérf ^L't^ " átmenet nélkül megszűntei- mazta a sajátos környezetre, szerepet tladmlla Bakocsevici el6ttl t*ren- Ennek ,alan Ieg" nagyon váratlanul a do- vuUozott könc€pció- I1URka nénk azt a 60—70 kulturális a címszerepben Sinkovits és Gyurgyevka Csakarevics látványosabb példája Varga jog Erre a megoldásra so- végteIenul aranyos figura, s intézményt, amelyet a feszti- Imre remekelt. Megismétlő- énekelte. Mátyás két diszletrajza. ha nem gondoltam. Most, a innen próbálok kiindulni a szerep „magamra igazításánál". A hagyományos lluska tragikusabb, keserűbb, megkockáztatom, kicsit afféle „savanyú Jdtán". őszintén kell adni Iluskát... Egy vérbő, életvidám alakot, akit ugyan állandóan bántanak szerencsétlen körülményei, de mint minden hasonló korú kislány, a gondok-bajok közben is, mostohája zaklatásai ellenére is kiszökik a patakpartra, „hetyegni" egy kicsit kedves Jancsijával. Ügy gondolom, talán a rendezői elgondoláshoz ls illeszkedik ez a törekvésem persze a részletek, a pontos kidolgozás az, ami még hátra van. — Bizony kétségbeestem amikor odalentről előszó néztem föl erre a nagy szín padra: úristen, itt én el fogok veszni! Azután odafönt már egyáltalán nem éreztem ezt a nagy távolságot. Jóval nagyobb teret kell bejátszani, persze, de ha köszínházban alakítanám Iluskát (szívesen meg Is tenném!), ott sem akamarr másként eljátszani. A széie sebb gesztusokat most is csr úgy lehet alkalmazni, r természetesek: ha Iga őszintének, hitelesnek tű nek. Iluskának mindene előtt bensőségesnek, kevesnek „illik lennie" ... É: ezért, ezáltal élő, életvtdárr alaknak ls. Hiszen a fiatal lányok mindig fiatal lányok maradnak... D. L. Mindig magam 90. — Nagyon sajnálom Esztert az a jóra való asszony hová tötte az eszit. Milyen kérői voltak. Énnéköm nagy nyűgöt vösz lé a nyakamrul, semmire se való. Csak az anyja takargati a hibáját A testvérem feljött anyámékhoz. Éppen ott volt Sanyi ls. Le kell beszélni, nem kell engedni, elég volt neki. Már ki volt tűzve az esküvőnk napja, a harmadik hirdetés utáni napon. Anynyira megzavartak, hogy nem tudtam magam felett rendelkezni. A testvérem meg egy másik asszony, meg egy elvált ember (azelőtt kért, de nem mentem hozzá) rábeszéltek, küldjem viszsza a bámompénzt, meg a gyűrűt. Persze, a bánompénzt a fiatalember megduplázta. Énrám rám parancsoltak, menjek anyámékhoz, onnan tovább Bugacra. majd ha lecsillapul az ügy, hazajövök. A két asszony elvitte a pénzt meg a gyűrűt Letették az asztalra, otthagyták. Este eljött az a vadidegen férfi, ide anyámékhoz. Azt mondja: — Beírattam magát is Németországba, munkára. Együtt megyünk, hat hónapig kint leszünk, mint férj és feleség jövünk haza. — Hát az eskü? — kérdem, ö nem esküdhetett nem volt elválva. — Eskü nélkül is lehet valaki boldog — feleli. — Egy hét múlva indulunk, akkorára jöjjön haza. — Ki sem kísértem. Bele voltam alapodva, hogy ők döntöttek felettem. Másnap mentem volna Bugacra, a testvérem lánya feljött anyámékhoz, valamit sugdosva beszélt a lányoknak. Kivallattam. Megmondta, hogy úgy őrzi az anyja Palit, öngyilkos akar lenni. Ekkor nekem megfordult a gondolatom, nem Bugacra vettem az irányt hanem Sándorfalvára. Másnap megesküdtünk. Hozzám nem jöttek el, egy testvérem se, még anyám se, amiért nem hallgattam a jő szóra. Náluk volt a lakodalom, én egyedül voltam tőlünk. Még estenden azt mondja Pali az apjának: — Édösnpám! Az életem legboldogabb őrált élem. — Olyan jólesett, hogy ennyire szeret. De bizony már akkor hajnalban bemutatkozott. A kisházban volt a megfagyott, hideg disznópaprikés, kihívott, hogy együnk. Én semmilyen körülmények közt sem eszem meg a zsíros, fagyos disznópaprikást. De kínált, hiába mondtam neki, hogy nem keil. Annái jobban erőlteti, akkor amiért nem ettem, a kinyitott bicskáját úgy vagdosta a paprikásba, hogy egyszer majd az arcomba vágódott. Elmentem haza, bezártam az ajtót, hogy mi ment végbe a lelkemben, leírhatatlan. Jött ő a muzsikásokkal az ablakom alá, a vendégekkel együtt, de be nem engedtem. Persze akkor mindenki engem okolt, de azt senki sem tudta, mi történt. Másnap ballagott haza. Férj és feleségi kapcsolatunk rideg volt, majdnem kényszerű, ugyanúgy, mint az elsővel. Utána vasárnap mondja: — Gyerünk el inni. — Vendégeim jönnek, meg van is itthon ital, ne menj sehova. De bizony elment az. Volt neki egy gazdaember, ahol dolgozott, ott kapott inni, mindig ott volt, az otthonnal nem törődött. Amikor én elváltam tőle jegyességünk alatt, elment az anyja egy cigányasszonyhoz, hogy csinálja vissza a dolgot. Persze, sokat fizetett neki. Ez a cigányasszony elbeszélte Kati cigányasszonynak, az engem megszólított: — Figyeljen ide, maguk elválnak, mert a Gáborné elbeszélte, hogy ő csinálta össze magukat. Mert az olyan dolog, ha elbeszéli, akármelyik volt, elválás a vége. (Ma is él Kati cigányaszszony, meg tudná mondani.) Persze én ezt nem hittem, nem is hiszem, hogy valakit meg lehessen így csinálni. Csak azért írtam le. hogy akkoriban ez nagyon szokásban volt. Haladtak az évek,# mi haladtunk széjjel, már csak az tartott vissza a válástól, akkor mindjárt ítélkeztek volna fölöttem. — Na, mán ez sem jó neki! Az a másik sem volt jó! A szív, a lélek nem tudta magát kitárulkoztatni, mert nem volt másik szív, lélek, aki azt kiváltsa. így a házaséletben mindent odaadó felmagasztalást nem éreztem, csak kötelességem teljesítettem, ügy ahogy. Rá nem mertem volna ilyen kiábrándulásra gondolni. Mikor nem álltam vele szóba, hogy meghallgassam, este muzsikusokkal jött az ablakom alá. Én nem fogadtam el, egyébként másra gondoltam. Előző napokban kért meg szintén idős legény, de végleges választ nem adtam neki. Ennek jött a SAS-os behívója, én arra gondoltam. Pár hétre utána szintén egy banda cigánnyal jött, kocsival az ablak aiatt, kint a kocsiúton húzatta a legszebb nótákat. Azután tudtam meg, hogy ő volt, esküvőnk után. Szívem, lelkem érzékeny volt, vágyta a boldogságot. Hát ilyen nagy világban csak én ne találhassak megértő társat? De később igazolódott a kérdésem. Hogy? Ezzel rendben voltam, hogy egetverő nagy szerelem engem már nem érhet. De a szép, csendes délutánba hajló, nyugodt életet óhajtottam. Még Pali oda nem került, én már áruba vetettem a házat, keveselltem a fél portát. Meg is egyeztem egy szatymazi Posta nevű egyénnel, 1500 pengőben. Hozzám a második ház, Bagié eladó volt, 1600 pengőért. 600 négyszögöl kerttel. Faluban sokatérők a kertek. Ügy voltam vele, a Pali 300 négyszögöl kertje emellé a porta mellé is esik, mindegy, melyik felöl vegyük hozzá. A 900 négyszögöl porta együtt nagy szó. Íratásra került a sor, azt mondja az én férjem: — Remélem, felit rém iratod. — Ne remélj te semmit! Van fél jó házad, fél kerted, érd meg vele! Akkor én miért dolgozok? — feleli. — Amiért addig, míg ide nem jöttél. Mit hoztál ide? Nem szörözté semmit! Apád után kaptad a fél házat, meg a fél portát. — Igen ám, de amikor íratni mentünk, 400 pengőt felvettünk a százalékra, váltóra. Mondom, hogy az én eredetemből van véve, és azt a kölcsönt ls nekem kell kifizetni. Molnár jegyző kiküldte a trafikba Palit, azt mondja: — Bozóné, magának' törvényes ura Bozó, ha most meg nem állapít neki egy részt, felére mindig Jogosult. Egy bizonyos részt kell neki biztosítani. — Jegyző úri 400 pengő az adósság, ennek fele, 200. 1800 pengőnek a nyolcad része. Ennyi Illeti, ennyit ráíratok. így is lett elíratva, egynyolcad részben ment Palira, ami házat eladtam, abból novemberre ki kellett költözni. Amit meg Bagiéktól vettünk, azok meg május elsejére mentek ki belőle. Baginak egy fia volt Vásárhelyen, mikor a szerződést megkötöttük, feljött a pénzt felvenni. Azt mondja neki a jegyző: — Hát az öregekkel ml lesz, ha maga a pénzt elveszi tőlük? (Folytatjuk.)