Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-04 / 182. szám

Péntek, 1978. aupfnsztus 4. 5 A körtöltésen túl, a Vasút utca mentén négy évvel ezelőtt úttörőtábort avattak. Azóta hagyomány, hogy nyaranta a szegedi munká«őr-zcnckar koncertet ad a tábor lakóinak. Felvéíelünk a tegnapi, csütörtök délutáni nagy sikerű hang­versenyen készült Lúdas Matyi az utcán SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Az Állami Népi Együttes műsora. Bemutató a Dóm téren, ma este 8 órakor. Szép könyv '77. Kiállítás az MTESZ Technika Házá­ban, naponta 10—18 óra között. A 19. Szegedi Nyári Tár­lat a Móra Ferenc Múze­um Horváth Mihály utcai Képtárában, naponta 10— 19 óra között. Medgyessy Ferenc-emlék­kiállítás a November 7. Művelődési Központban, megtekinthető naponta 10 —18 óra között. Kiss Roóz Ilona kerami­kusművész kiállítása a Ju­hász C.yula Művelődési Központban, mindennap 10 —18 óra között. Váró Márton szobrászmű­vész kiállítása a Móra Fe­renc Múzeum kupolacsar­nokában, naponta 1*—18 óra között. A Víz előtti Szeged, a Somogyi-könyvtár kiállítá­sa, naponta 10—18 óra kö­zött A Szegedi Szabadtéri Já­tékok húsz éve. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum dísz­termében, valamint a mú­zeum állandó kiállítását Ember és olaj címmel Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása, az Ady Endre Művelődési Házban, naponta 10—12 és 18—22 óra kőzött. Ha: bemufató 99 A népi együttes szegedi ünnepei Tegnap délután több szá­zan összegyűltek Tarjánban, a víztorony melletti térségen a kisóvod ásóktól iskolásokig a vásári komédiával egybe­kötött bábjátékra. Hamar já­tékvárost bábosvárost vará­zsoltak az előkészített karton­dobozokból, vagyis inkább vásárt a mézeskalácsosoknak, papucsosoknak, Matyi lúdai­nak és persze Döbrögi uram­nak. Tucatnyi pedagógus és óvónő irányításával folyt a vásárépítő munka, sorra emelkedtek a meseáruk sát­rai. Fogyott a papír, a léc, a ragasztó, a' vidámság meg nőttön nőtt Kialakultak a kapzsi földesúr többszöri megverettetésének színhelyei — tevékeny részesei voltak ennek a tarjáni gyerekek, a November 7. Művelődési Köz­pont intézményeinek népmű­velői és még Gyarmathy Ág­nes, a szegedi színház dísz­lettervezője is. A Lúdas Matyi bábjai Koós Ivánnak, a budapesti Báb­színház tervezőjének alapöt­lete szerint készültek. Részt vett a komédiában, mivel Szegeden tartózkodik, a sza­badtéri játékok János vitéz bemutatójának jelmez- és díszlettervezőjeként. Bó te­ret hagyott a gyerekek ötle­teinek, az előkészített karto­nokból, lécekből, textilhul­ladékból mindenki olyan sze­replőket formált a bábelő­adáshoz, amilyennek éppen látni szerette volna őket. Szü­lettek itt szebbnél szebb lu­dak, hajdúk, Matyik és Döb­rögik — mert erre sarkallt a később rendezett bábszépség­verseny. A délután hátralevő részé­ben újra és újra bemutatták a Lúdas Matyit, váltott gye­rekrésztvevőkkel, más-más bábokkal. Napestig tartott a derűs mulatság. Hogy mi kellett hozzá? A November 7. Művelődési Központ kezdeményezése és szervező munkája, Koós Iván közreműködése. Örömmel se­gítettek ebben még sokan, például jó néhány szegedi üzem textilhulladékkal, pa­pírdobozokkal is. örültek, jól szórakoztak a gyerekek. B.P. Műveltség és közművelődés Befejeződött a nyári egyetem Koós Iván „gyűrűben" Az idei művelődéselméleti nyári egyetemnek — a tema­tika logikai rendjében — az elejére kívánkozott volna a tegnapi záróelőadás. Dr. Kö­peczi Béla akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese ugyanis a korszerű szocialis­ta műveltség tartalmának és a közművelődésnek bonyo­lult összefüggésrendszerét vi­lágította meg. A közművelő­dés didaktikáját és módszer­tanát, mint központi témát „körüljáró" előadások élére nyilvánvalóan puszta „tech­nikai okok" miatt nem kerül­hetett az odaillő referátum. Dr. Köpeczi Béla a kultú­ra e két „jelzőjének" — kor­szerű és szocialista — jelen­téstartalmát világította meg előadása első részében. Az 1976-os akadémiai állásfogla­lás, „a távlati műveltség ter­ve" alapján ismertette a kor­szerű alapműveltség tartal­mát A nyári egyetem hallga­tóinak általános tájékozottsá­gát elősegítő, az ismereteik rendszerezéséhez támogatást nyújtó előadás harmadik ré­' szében a népművelői gyakor­" latban hasznos témával fog­lalkozott: mi a közművelődés sajátos szerepe a korszerű szocialista műveltség terjesz­tésében? A közművelődés feladatai közé sorolta a folya­matos művelődés lehetőségé­nek biztosítását; rámutatott, a közművelődésnek segítséget kell adnia a változtatásra ké­pes, nyitott ember formálá­sához; nem egyszerűen isme­reteket nyújtani, hanem ma­gatartást, életszemléletet ala­kítani. Nem közömbös, mi­lyen életkorban teremtődik meg a közművelődés külön­féle formáihoz és módszerei­hez való viszonyunk. Iskolás­korban kell kezdeni, a legfo­gékonyabb korban, amikor példát, életeszményt, a „mi­ért élek?" kérdésre választ keresnek a fiatalok. További közművelődési feladat a munka- és szabad idő össze­kapcsolása, a társadalmi és egyéni érdekek összehangolá­sa. E legfontosabb funkciók figyelembevételével lehet meghatározni, hogy a külön­féle művelődési területeken milyen természetű és mérté­kű feladatok „jutnak" a köz­művelődésnek. Dr. Köpeczi Béla részletezte ezeket a fel­adatokat a nyelvi és kommu­nikációs műveltség, a mate­matikai és természettudomá­nyos, a történeti-társadalmi­politikai, az esztétikai, a szo­matikus és technikai művelt­ség terén. Hangsúlyozta: leg­általánosabb célunk elérésé­hez — az ember otthon érez­ze magát a világban — nél­külözhetetlen, hogy a műve­lődés révén, eszközeivel és módszereivel formálódjon az egyén, alakuljon viszonya a közösséghez, meg tudja te­remteni mindebből pillanat­nyi harmóniáját. Ha vála­szolni tudunk a nagy kér­désre: miért élünk? — esze­rint tudjuk meghatározni közművelődési céljaink rend­szerét. A célok ismeretében szükséges áttekinteni a ren­delkezésre álló intézményhá­lózatot — és megfelelően át­alakítani. Ha ez a záróelőadáson nyil­vánult „ösztönző utópia" hat­ni fog a hallgatóság, a gya­korló népművelők és az irá­nyítók körében, reményeink szerint: igen — az idei kur­zus máris nem tekinthető ha­szon nélkül valónak. A tíz nap alatt elhangzott érdekes előadások, a témákat prakti­kusan megközelítő viták anyagát ismét megjelentetik, a kiadványt azok a közműve­lődési szakemberek is forgat­hatják majd, akik nem ül­hettek a hallgatók között A hetedik művelődéselmé­leti nyári egyetem dr. Veckó József egyetemi docensnek, a nyári egyetem igazgatójának zárszavával fejeződött be teg­nap délben. S.E. Versenyfutás az idővel: tegnap délelőtt érkeztek az együttes tagjai, délután ren­delkezőpróba, hangosítás, vi­lágítás — este főpróba: Ma: bemutató. A műsor az első pillantásra is ünnepi jelleg­ről, jubileumi emelkedett­ségről, összegző szándékról árulkodik. Létai Dezső, az állami népi együttes művé­szeti vezetője, a mai pre­mier rendező-koreográfusa — a megérkezés utáni és a főpróba előtti szabad per­cekben — a következő sza­vakkal igazolta a műsorlap­ra pillantó első impresszióit: — Azt volt a célunk a mostani program összeállítá­sakor, hogy Magyarország népzenéjének, néptáncának keresztmetszetét adjuk. Ter­mészetesen nem akármilyen metszetet; becses, színpadra érlelt kompozíciókról van szó, amelyek méltók ehhez a kettős jubileumhoz, a sza­badtériéhez, illetve benne a mi évfordulónkhoz, tizedik itteni bemutatónkhoz. — ö« itt volt az elsőn is, 1959-ben. Kérem, jellemezze ezt a. kapcsolatot: szegedi szabadtéri — népi együttes! — A szegedi napok — hadd mondjam hajdani műsorunk címével — a mi „jeles nap­jaink", ünnepeink. Az együt­tesnek úgyszólván tartópillé­re a szabadtéri, a létbizton­ság érzetét erősítő, hiszen itt kétévenként három-három előadáson telt házak előtt szerepelni: igazán jelenté­keny dolog. Amikor megér­kezünk az állomásra, és meglátjuk a dóm két tor­nyát — mintha hazaérnénk, ünnepelni. És mert mégsem minden évben jövünk, haza is, de azért vendégségbe is, talán jobban érzékeljük a szegedi nyár változását-fej­lődését, mint az itteniek. A szülő is kevésbé látja, hogy nő a gyerek, de a rokon, aki két-három évenként betop­pan, alig ismer a fiúra. — Japánban jártak, aztán Olaszországban. Szeged utá­ni terveik? — Az év végén mutatjuk be új műsorunkat, a címe: Életfa. Nehéz még beszélni róla; a koreográfiák, az egész összeállítás mindenesetre az­zal a céllal született, hogy rámutassunk a folklór és a mai élet kapcsolataira. A Létai Dezső népzene és a néptánc ma Is élő, ható elemeit kerestük, funkciójában, kifejezési esz­közjellegében szeretnénk fel. mutatni; nem a kuriózumot, tanem a mi életünkbe is beépült, évezredek formálta értékeket. Az állami népi együttes ma esti bemutatójának ren­dező koreográfusa: Létai Dezső. A zenekart Daróci­Bárdos Tamás, az énekkart Pászti Miklós vezeti, Berki László a vezető prímás. A kétrészes műsorhoz Székely László tervezte a díszleteket.. Az összeállításban két klasszikus darab szerepel a Kodály-életműből: a Mátrai képek, valamint a Kállai kettős, amelyet az együttes­nek írt a szerző. Először látja a szegedi közönség a Négy erdélyi férfitánc című Rábai-kompozíciót, a Lőrinc, révi pontozót, Létai Dezső koreográfiáját; ugyancsak az 6 kompozíciója a Kanalas cigánytánc, amelynek ma lesz az ősbemutatóba. A klasszikusnak számító Rábai művekkel, valamint ének- és zenekari számokkal teljes műsort az Enyém a meny­asszony című hegyközi la* kodalmas zárja. Sulyok Erzsébet Húszéves a szabadtéri — Nem volt még ekkora lakodalom az országban — jelentette ki Nóvák Ferenc koreográfus a néptáncfeszti­vál gálaestjéről. Hegyen-völ­gyön lakodalom címmel szü­letett a kezdeményezés, hogy a szakszervezeti néptáncfesz­tivál koronázásaképpen közös tematikára egész estét betöl­tő gálát táncoljanak, évről évre, hazai és külföldi együt­tesek a Dóm téren. A veze­tők természetesen jó előre megkapják a forgatókönyvet, s a szegedi találkozón Nóvák Ferenc irányításával illesztik közös produkcióba a „hozo­mányokat". A „recept" be­vált, a néptáncosok dóm­szinpadi fellépése azóta is a szabadtéri játékok rendkívüli közönségsikere. Valóra vált­va Balázs Béla álmát: a sze­gedi fesztivál a népek barát­ságának jelképe. Egyébként az újszegedi nemzetközi szakszervezeti néptáncfeszti­válon az Ortutay Gyula ve­zette zsűri nagydijat jutta­tott a HVDSZ Bihari János együttesének, az Aranypapu­csot a szovjet Jatrany együt­tes érdemelte ki, a koreográ­fusok első díját pedig éppen Nóvák Ferenc. A szabadtéri játékokat Er­kel Hunyadi Lászlójával nyi­tották, miután a Marx téren rekordnevezéssel avatták föl 1972 a 27. ipari vásárt: 117 hazai és 73 jugoszláviai kiállítóval. A nyári tárlaton — ahol 190 képzőművész 325 alkotása volt látható — Vecsési Sán­dor festőművész nyerte el a városi tanács alkotói díját; a fesztivál intéző bizottságának diját Végvári Gyula kera­mikusművész, az SZMT dí­ját Zoltánfi István festőmű­vész kapta. Kocsis Albert koncertmester vezetésével fellépett a városi tanácsház Muzsikáló udvarán a Rajnai Kamarazenekar is. Verdi Othellója volt a sza­badtéri nagy érdeklődéssel várt operabemutatója, hiszen a bolognai társulatot láttuk vendégük Fregni-Koki dísz­lettervező érdekes óarany színkombinációkban terem­tett harmóniát a Dóm téri környezettel. Ino Savini két szereposztást is dirigált, s az elsőben hallottuk a kitűnő Tito del Bianco Othellójátra rokonszenves tenorista újab­ban a pármai Verdi Feszti­váltársaság főtitkára, s most keresi a kapcsolatokat Sze­geddel ismét, hiszen a mi­enkéhez hasonló nyári játé­kokat terveznek a pármai dóm előtt A bolognai szín­padról említsük még meg Maria Chiara (Desdemona) ét Gianluigi Colmagro (Jago) nevét. A Cigánybárót Szalatsy Ist­ván vezényelte, Félix László rendezte, s a prózabemutató újabb Shakespeare-drámávál bővítette a játékok repertoár­ját, a Rómeó és Júliával. Vámos László rendező, me­rész húzással, főiskolai nö­vendékeire bízta a címszere­peket: Kalocsay Miklósra é» Kútvölgyi Erzsébetre, akik később is igazolták a rende­ző bizalmát, színházművésze­tünk Ígéretes tehetségei. El­jött Szegedre 1972-ben a vi­lághírű lengyel Slask. A Szi­lézia nevét viselő népi együt­tes rendező-koreográfusa, El­láira Kaminska, valameny­nyiünk meglepetésére el­mondta, járt már a dómszín­padon 1938-ban, a krakkói egyetem lengyel—magyar együttesével, áriát énekelt a Halicából, táncolt, s látta a Háry Jánost meg a Turan­dot ot A 6. szegedi ifjúsági napok karneválján 46 produ'cri vo­nult föl a Széchenyi t íren. Első díjat a MÁV KlSZ-esei­nek „kocsija" nyert, a moszk­vai VIT jelképes kompozíció­jával. Azon a nyáron 63 ren­dezvényt bonyolítottak le, « szabadtéri előadásait 75 ez­ren látták.

Next

/
Thumbnails
Contents