Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜL1ETEK! 68. évfolyam 196. szám 1978. augusztus 20., vasárnap Ára: 1,50 forint Új iskola Kapunyitás: szeptember 4-én Van abban mindig valami rom műhelyteremben, ahol megható, ha olyan festékil- a fém-, a fa- és a háztartá­latú épületbe lép az ember, si munkát ízlelgetik majd amelyen az utolsó simításo- a gyerekek, megfelelő föl­kat végzik a munkások. Ezek szerelések, egyebek között az utolsó órák, amikor még varrógépek is várják őket, az építőszakma különböző Van külön úttörőszoba, ágazatainak képviselői ural- könyvtár, nyelvi laboratón­iák a faiakon belüli világot, um, szertárak, orvosi rende­hogy kényelmet, kellemes lő, különszoba, mellékhelyi­környezeteít teremtsenek az ségek a kisegítő személyzet­utánuk jövőknek,' akiknek az nek. A tornatermet itt iga­új épület rendeltetett. zán kihasználják majd a Hét ilyen pillanat részesei diákok, hiszen testnevelés­lehetnek azok. akik a napok- tagozatos iskola lesz az ban Szeged Odessza városré- odesszai II. számú, szében, a szolgáltatóépületek Az alapvető fölszereléseit mögött 46 millió forint költ- már megérkeztek, különböző séggel épült úi iskola felé méretű padok az alsó és a sétálnak. Padlóburkolók, vil- felső tagozatosoknak, táblák, lanyszerelök serénykednek földgömbök, térképek stb. A még odabenn, de nyomuk- költözést a szomszédos Me­ban már ott a takarítóbri- ző Imre iskolából és a rak­gád. Forgó Pál. az odesszai tárakból holnap, hétfőn kez­II. számú általános iskola dik meg, hogy szeptember igazgatója kalauzolt végig a 4"én már tanításra készen korszerű, az oktatási feltéte- berendezett iskola fogadja a leket messzemenően kielégí- gyerekeket, tő és mondhatni reprezenta- Az intézmény főként a tív. elemekből összeállított Mezö Imre iskolát teher­épületben. mentesíti. Tíz alsó és négy Az üveg falú fogadótérhen felső tagozatos csoporttal már ott állnak a ruhatár kezdődik a tanév. Egvelőre bútorai, fogasokkal polcok- három első. három második, kai. tehát a gyerekek tanú- kéNkét harmadik és negve­láshnz szükséges hol-m'lai ke- dik °aztály lesz, és egy-egy rtílnek csak be a tantermek- tanulócsoport a felső tago­he Tantermek: a tervek sze- ,7'atban' tehát az iskola fo­rint számuk még 12 volt. mi- '/fmatosan neveli föl saját re elkészült az <snület. 16 «>lsösdt. «at napközis cso­Tett belőlük. innen-onnan. Port elhelyezesere lesz ma.d többek között a tanáriból lehetőség, .csenték el" a négvzetméte- Egyelőre. 1980-ig igazán reket. hogv több jusson a kényelmesen tanulnak itt a gyerekeknek. Van négy nan- gyerekek. Am néhány évig közisterem, és az épületben ~ a lakóte'epi zsúfoltság helyet kapott a megfelelő miatt — valószínű, ezt az szagelszívó berendezéssel ei- iskolát sem kerüli el a vál­tatott, 600 adagos főzőkony- tanitás szükségszerü­ha is. A természettudomá- . . , , , jff^ , , . ,. . Az iskola nemcsak megje­nyi előadót sok laboratóri­um megirigyelhetné, s a há- (Folytatás a 3. oldalon.) Haza csak ott van, hol jog is van... — de régi költői sóhaj­tás ez! Ám a legter­mészetesebben kí­vánkozik most elő a memória kútjából, hiszen a hazát s jogot egyesítő alaptörvény, a törvé­nyek törvényé, legpontosabban a Ma­gyar Népköztársaság Alkotmánya a mai ünnep politikai tartalma. De ha már a költő szükségesnek tartotta a vers ilye­tén folytatását: S a népnek nincs joga — egészítsük ki ezzel, hiszen így kerek az egykori panasz, és bizony ma sem fölösleges visszagondolni arra, hogy vannak-e, vagy milyen előzményei van­nak nemzeti történelmünkben az al­kotmányos jogoknak. Summásan úgy igaz, hogy sem a nemzetnek, sem az országnak nem volt abban a tíz évszá­zadban írott alaptörvénye, amely év­ezredet oly sokszor emlegették országló uraink. Mert amit ezeréves alkotmá­nyosságnak tituláltak, nem volt több a honalapító első király néhány tör­vénykönyvénél, az aranybullánál meg Werbőczi hírhedi Hármaskönyvénél — a ezeknek sáncain köztudottan kívül maradt az egyszerű nép, vagy ha volt rá hivatkozás, abból az derült ki, hogy eszközzé, igavonóvá degradáltatott. Az igazi nemzetfenntartó erő csak annyi­ban került szóba: mit köteles, mivel tartozik, számára mi tilos. Nem a történelem véletlen játéka, hanem a proletárforradalom törvény­szerű aktusa volt, hogy ezt az évezre­des mulasztást éppen a Magyar Ta­nácsköztársaság pótolta, amikor drá­mai önvédelmi erőfeszítései közepette is megalkotta az első magyar alkot­mányt, melynek ..hatálya" oly rövidre sikeredett. Ezt az alkotmányt azonban a ma érvényes alaptörvény természe­tes történelmi és szellemi előzményé­nek tekintjük ma is. Már magában ebben az előzmény­rendszerben is mérni lehet a mi szocia­lista alkotmányunk jelentőségét, ám igazi nagyszerűségét abban ismerjük fel, hogy életünk és egész történel­münk legnagyobb és legfontosabb vál­tozásait summázza. Föl lehetne mon­dani passzusait az ünnepen, de hiszen a mindennapi életből is tudjuk, ismer­jük az állam és a hatalom jellegét, az állampolgárok alapvető jogait és köte­lességeit. Ezért talán érdemesebb an­nál a gondolatnál időzni: mit jelent a törvények törvénye az egyes ember és a dolgozó közösségek számára. Igen, az emberi jogok címszavára gondolunk, amellyel összefüggésben tán még so­hasem fújtak ekkora ködöt burzsoá propagandisták és ideológusok. A mi alkotmányunk az embert tette a közepére. Akkor Is, amikor elviekben fogalmaz, s kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista állam; tár­sadalmunk vezető osztálya a munkás­osztály. vezető ereje a marxista—leni­nista párt; s akkor is, mikor e hatalmi keretben az állampolgári jogokat és kötelességeket sorolja. Mert a kettő na­gyon is egybe tartozik, egyik kerete és garanciája a másiknak. Írva vagyon ugyanis más alaptörvényekben, polgá­ri alkotmányokban is az emberi jogok A törvények törvénye tiszteletben tartásának elve, a munká­hoz való jog, a lelkiismereti szabadság, a faji egyenlőség — de mennyi bennük a holt betű! Dél-Afrikát vagy Rhodé­siát, Chilét vagy Bolíviát említsük? A nyugaton oly „természetes" munkanél­küliekre apelláljunk? Harlem, az észak-írországi bombák, a terrorcse­lekmények. az emberrablások, a pol­gárjogi harcosok elítélései, a titkos­szolgálatok lehallgató berendezései, el­nökgyilkosságok, haladó rendszerek an­tiimperialista vezetői ellen tervezett és szervezett merényletek... —, de szo­morúan messze esik mindez az emberi jogok tiszteletétől, a személyiség jogai­nak megbecsülésétől! De hamisan cseng onnan akármiféle szózat! Ha mi az alkotmányról beszélünk, megélt paragrafusait mérjük. A létbiz­tonságunkat és arányos gyarapodásun­kat; a pihenés, az üdülés tömeges mé­reteit; életünk és egészségünk intéz­ményes és sokoldalú védelmét; a szo­ciális gondoskodás kiterjedt rendsze­rét; a művelődés és tanulás elérhető, gyakorolható lehetőségeit; a jog egyen­lő mértékét; a lelkiismereti szabadsá­got, a személyiség tiszteletét — s nem is az alkotmány pontjain kell ehhez végigmenni, hanem a mindennapi élet egészét kellene bearaszolni, hogy tel­jességében lássuk egy elvont fogalom gyakorlati megelevenedését. Mennyi történelmi küzdelem előzte meg ezt az alaptörvényt csak a leg­utóbbi évtizedekben is. Kádár János így foglalta össze ezt a folyamatot az 1972. évi alkotmánymódosító parla­menti vitában: .,Hogy alkotmányunk, s ilyen alkotmányunk lehessen, ahhoz a magyar népnek meg kellett szaba­dulnia a negyedszázadon át uralkodó gonosz és reakciós Horthy-rendszertől, a kapitalistáktól és a földesuraktól, s az országot a második világháborúban megszálló idegen elnyomóktól, a Hit­ler-fasiszta megszállóktól." Harc és munka — ez eszményül nép­köztársaságunk alkotmányában, mert hiszen annak is csak ez lehet a fede­zete. S ezzel az alkotmánnyal népünk nemcsak bátran, de büszkén léphet a világ elé is. Fölmutathatja a legfejlet­tebb tőkés országoknak és bármely de­mokratikus berendezkedésű nyugati' államnak is, mert a dolgozók jogai, az egészségügyi ellátás, a szociális bizton­ság, a kultúra és művelődés dolgaiban elébük kerültünk. Es ismét a párt első titkárának gondolat­menete kér helyet: „Mi nem elemberte­lenedett, az egyéni­séget elszürkítő, morális csődhöz veze­tő sivár gépkorszakot építünk. Mi nem az ifjúság narkotizálásában és a mo­dern technikával felfegyverzett gengsz­terizmus eltűrésében versengünk ve­lük ... Mi a tudományt és a technikát — az emberi élet humánus vonásainak, a kultúra, a civilizáció valódi vívmá­nyainak megőrzésével, az ember javá­ra akarjuk s fogjuk fejleszteni, és így haladunk előre utunkon." Történelmi hagyományvitagunk és szép szokásaink megőrzése úgy hozta, hogy augusztus huszadikában nemcsak az alkotmány tisztelete, hanem állam­alapító nagy királyunk emléke és a mindenkori újkenyér ünnepe is ötvö­ződik. S mindez szépen egybe is simul gondolatvilágunkban és érzelmeink­ben, hiszen az államalkotás és az al­kotmányozás ugyanannak a „hídnak" két pillére, még ha jó ezer évet ível is át időben. E tájon pedig újabban hozzá csatoljuk az Árpád-ünnep hagyomá­nyát is, az itt, Ópusztaszeren törvény­kező vezérek emlékhelyén megszokott munkás-paraszt-értelmiségi találko­zót, s a földosztásra emlékezést. A ro­konítás a dolgok logikájából, szigorú és törvényszerű összefüggésükből ered. S újra csak már megfogalmazott igaz­sághoz kanyarodhatunk, mely szerint „ez az alkotmány híd, amely a meg­próbáltatásokkal terhes, több mint ezeresztendős múltból a jelenen át a szebb, boldogabb jövő felé vezet". A mi alkotmányunk nem hagy két­séget sem barátban, sem ellenségben hovatartozásunk és továbbhaladásunk iránya dolgában. Egyértelmű állásfog­lalás a társadalom szocialista rendje, az 'állam berendezkedése, vezető osz­tálya és vezető ereje ügyében éppúgy, mint a szocializmus teljes felépítésére szóló nagy nemzeti vállalkozásban. Ugyanúgy nyílt és világos, amikor a jogok fedezetéül kötelességeket fogal­maz, mint ugyanannak a dolognak szi­gorúan összetartozó két oldalát. Ebben az alkotmányban az is tükrö­ződik, hogy új történelmünkben, a szo­cialista építésben egymásra találtak a haza becsületes állampolgárai, s éppen ez a nemzeti érdekeket egybeölelő program ad munkakedvet, jövőbe ve­tett hitet munkásnak, parasztnak, szel­lemi dolgozónak, hívőnek és ateistá­nak. kisiparosnak és nyugdíjasnak — minden alapvető osztálynak, rétegnek. Az alkotmány természetesen nem­csak jelen — jövő is. Pontos iránytű. Szikár és tömör cikkelyei teljes meg­nyugvást adnak a nemzetnek arra, hogy „olyan új világot építünk, amely megvalósítja legjobbjaink álmait, olyant, amelyben a haza valóban sze­rető édesanya minden állampolgár számára ... Olyan társadalmat, amely szocialista, egyben magyar is és a ha­ladó népek testvéri közösségének egyenrangú tagja". SZ. STMON ISTVÁN I Losonczi Pál Szegeden Tegnap délután Szegedre érkezett Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke. Dr. Komócsin Mihálynak, az MSZMP Csongrád megyei bizott­sága első titkárának és dr. Perjési Lászlónak, a Csongrád megyei tanács elnökének társaságában este a Dóm térre látogatott, ahol megtekintette a szabadtéri játékok János vitéz előadását. Képünk a nézőtéren készült az Elnöki Ta­nács elnökéről, mögötte jobbról dr. Perjcsi László, balról dr. Komócsin Mihály 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents