Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-17 / 193. szám

Csütörtök, 1978. augusztus 17. 5 Kardos László kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kardos László akadémikusnak, nyu­galmazott egyetemi tanárnak tudományos, kjemelkedő ok­tatói és irodejrmi munkássága elismeréseként, 80. születés­napja alkuiméból a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője és Molnár Fe­renc kulturális minisztériumi államtitkár. (MTI) SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ella István orgonaestje a Dómban (közreműködik Gregor József — ének, Ella Péter — orgona). Ma este 8 órakor. Balázs Irén textilkiállí­tása a Bartók Bcla Műve­lődési Központban, napon­ta 10—18 óráig. Samu Géza szobrászmű­vész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ­ban, naponta 10—18 óra között. Alföldi festők kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben. Megtekinthető 9.30 és 17.30 között. A 19. Szegedi Nyári Tár­lat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Kép­tárában, naponta 10—19 óra között. Medgyessy Ferenc-em­lékkiállítás a November 7. Művelődési Központban, megtekinthető naponta 10— 18 óra között. Kiss Roóz Hona kerami­kusművész kiállítása a Ju­hász Gyula Művelődési Központban, mindennap 10—18 óra között. Váró Márton szobrász­művész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupola­csarnokában, naponta 10— 18 óra között. A Szegedi Szabadtéri Já­tékok húsz éve. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum dísz­termében, valamint a mú­zeum állandó kiállításai. A Víz előtti Szeged, a Somogyi-könyvtár kiállítá­sa, naponta 10—18 óra kö­zött. Hajdú-Bihar megye nép­művészete. Kiállítás a sző­regi Tömörkény István Mű­velődési Házban, hétfő ki­vételével naponta 10—12 és 14—18 óra között. Patthelyzet! — ezzel jelle­meate nemrégiben az Autó­Motor egyik száma a használt autók vételének-eladásának szabadpiacán kialakult hely­zetet. Vasárnaponként az autópiacokon ezerszám kínál­ják ugyanis eladásra a hasz­nált autókat, a megszokott módon irreális és csillagásza­ti árakon, s akad is ezerszám nézelődő és érdeklődő, csak éppen vevő van kevés. Több­nyire ugyanis a nézelődők többsége is leendő eladó, aki­nek hamarosan érkezik az új kocsija, s igyekszik tapaszta­latokat szerezni, mit is kaphat egy-két hónap múltán saját, eladásra szánt autójáért S mivel érdeklődésére csillagá­szati árakat hall, elégedetten távozik, hogy egy hónap múl­ván ő is csillagászati árakat soroljon a majdani érdeklő­dőknek, s végül is ő se tudja eladni kocsiját a várt áron... Patthelyzet a javábóL Ügy tűnik, mintha kezdenének egészséges tendenciák elural­kodni az autópiacon, amit sok éven át a tekintélyes feszült­ségek jellemeztek, s még ma is igencsak ez nyomja rá a bélyegét az egész piacra. Alighanem sokan emlékeznek még a két-három évvel ez­előtti biztató időszakra, ami­kor már néhány hónapos vá­rakozás utan meg lehetett kapni egyes autótípusokat, s amikor a Merkúr úgy nyilat­kozott, hogy az ötéves terv végére megoldódnak az autó­piac feszültségei, hogy akkor már minimális várakozás után kaphatják meg a leg­több típust a vásárlók. Aztán hirtelen az égig szökött a ke­reslet, százezerszám gyűltek föl az előjegyzések új autó­ra, s most sokkal rosszabb a helyzet, mint volt három éve, hiszen az átlagos várakozási idő több mint három évre nö­vekedett A kereslet ily gyors növe­kedését nyilván az váltotta ki, hogy abban az időszakban meglehetősen gyorsan emel­kedett az életszínvonal, s egy­re több fiatal család jutott túl az alapkérdés, vagyis a lakásgond megoldásán. A ke­reslet gyors növekedése ter­mészetesen egyaránt érzékel­tette hatását az új autók és a használt kocsik piacán; az előbbinél az előjegyzések szá­nta szökött fel, az utóbbinál pedig ismét emelkedtek, ir­reálissá nőttek az árak. Az árak emelkedése pedig me­gint csak nöyelte az új kocsik iránti keresletet, hiszen sok autós jött rá: most érdemes újat venni, amikor jó áron adhat túl a régin. Csakhogy újabban, egyelő­re éppen csak érzékelhetően, ismét változások következtek be az autópiacon, ami végül is azzal biztat, hogy a keres­let-kínálat törvényszerűségei lassacskán maguktól rendezni fogják a piaci viszonyokat, s ez a mesterségesen földuz­zasztott kereslet belátható időn belül ismét visszazökken a maga egészséges medrébe. Kérni lehet ugyanis, de kap­ni?... Ma még a piacokon csilla­gászati árakat kérnek az el­adók, hiszen jön az új kocsi, minden fillér számít. Annál is inkább, hiszen azért ren­delték meg az ügyesebbek két-három éve a Ladát, hogy három-négy éves kocsijuk árán most megkaphassák az újat. Csakhogy már nem kap­ják meg a kért összeget. Csökkent ugyanis a szabad­piaci kereslet — hiszen egyre többen kezdik új kocsival autós-mivoltukat S ma már inkább csak kérni lehet csil­lagászati összeget három-négy éves autókért, de kapni nem. Mostanában sokszor meg­lepődik az ember, ha nem a kért, hanem végül is a ka­pott árat hallja. A három­négy éves, vagy annál öre­gebb kocsik immár valóban reális áron cserélnek gazdát, vagyis nagyjából annyiszor tíz százalékkal olcsóbban, ahány éves az autó. S ha így alakulnak a szabadpiaci árak, akkor ez végül is tisztessé­gesnek és reálisnak mondha­tó. Ez alól egyetlen kivétel van: az új, a legföljebb egy­éves kocsi, amiért ma még valóban megadják a csilla­gászati összeget is, hiszen az egy évnél fiatalabb kocsi el­adása után járó „büntető"­illetéket is a vevő fizeti meg végső soron. De hát akinek pénze van, s gyorsan akar új kocsihoz jutni, az szívesen választja ezt a megoldást s szívesen fizet az új árnál har­minc, vagy akár negyven százalékkal többet Igaz, ez már más kategória. Ha vala­ki új kocsit ad el, túlzottan kilóg a lóláb, hogy csak nye­részkedni akart a bolton, az autóvásárláson. S az ember elgondolgozik azon, mennyi­vel jobb lenne, ha a 30—40 százalék többletet esetleg a Merkúr zsebelné be az autó soron kívüli szállításáért — mint az néhány környező szocialista országban bevett gyakorlat. Ezzel alighanem végképp bealkonyulna a sza­badpiac „hiénáinak". Igaz, alkonyul lassan így is. S ahogyan reálisabbakká vál­nak az árak a piacon, nyilván úgy csökken majd a Merkúr­ra nehezedő nyomás, az új előjegyzések dömpingje, hi­szen egyre többen jönnek majd rá: nem érdemes há­rom-négy évenként kocsit cserélni. Csak ehhez is idő kell, amfg mindenkiben tu­datosodik az immár útjára indult tendencia, hogy ne a kért csillagaszati árakból in­duljanak ki az emberek, ami­kor előjegyeztetik az új autót, hanem azokból az árakból, amelyeket valóban ki is fi­zetnek a használt kocsiért Szávay István Papa, vagy televízió? A 4—6 éves amerikai gyer- a kérdésre: „Kit szeretsz job­mekek a nap több mint egy- ban, a papát vagy a televí­harmad részét töltik a tele- ziót?", a megkérdezett 4—6 vízió képernyője előtt Egy éves gyermekek 40 százaléka nemrégiben Kaliforniában válaszolta azt, hogy a „tele­végzett felmérés szerint arra víziót'^. Swanilda: Margarita Drozdova Azt hiszem, a hozzá ha­sonló művészekről mondják: született balerina. Hisz min­den úgy történt, ahogy a „nagykönyvben meg vagyon írva". Kisgyerekkorától tán­colt a szokásos szülői-rokoni kérdésre: mi leszel, ha nagy leszel? — sohasem tévesztet­te a választ. Természetesen: balett-táncosnő. Még szakközépiskolás volt, 19 éves: a Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko színházban eltáncolta Odette­Odiliát. Természetesen meg­volt a helye az együttesben, rögtön a tanulmányai befe­jezése után. £s következtek a főszerepek. A legkedveseb­bek között a Hamupipőket említi, a Don Jüan Annáját 1967-ben Párizsban táncolt, a nagyhírű fesztiválon, ahol a legjobb szólótáncosnőnek jár az Anna Pavlova-díj. Megkapta. Négy éve érdemes művész. Az arca mosolygós-szerény, nagyon fiatalos. Karcsú, lé­gies termet Van a lényében valami zárkózottság, tartóz­kodás. Megjelenésével kíván­csiságot ébreszt: lehet vala­mi titka a művésznek, aki 19 éves kora óta csupa főszere­pet táncol? — A mi szakmánk teljes embert követel. A férjem is a színházban táncol, nem okozhat családi konfliktust, hogy szinte nincs szabad időm. A magánélet kiegyen­súlyozottsága azonban nem a legfontosabb feltétel, hogy az enyémhez hasonló pályát fusson be egy táncos. A te­hetség az első, amely azon­ban nem valami misztikus, megfoghatatlan dolog. Rop­pant munkabírás, a szakma tudatos elsajátítása és szere­tete nélkül mit sem ér. — Ügy tudom. Szeged után szabadságra mennek, mégis lesz szabad idő... — Utazunk, járjuk a tájat, majdnem mindegy, hogy he­gyeket vagy síkságokat, fő, hogy kötetlenül, a természe­ti szépségek vonzását követ­ve. És olvasni szeretek, fő­ként Tolsztojt. — Ismeri már az új sze­zonra szóló feladatait? — Hogyne. Várjon csak, gondolkodnom kell, mikor is érkezünk vissza a pihenés­ből ... Szóval szeptemberben még nyaralás, ha jól emlék­szem, csak decemberben kezdjük próbálni az új da­rabot. Alekszej Csicsinadze koreográfiája egy indiai le­gendát dolgozott fel. Szép feladatom lesz benne, a sze­rep különleges mozgásokat igényel. — Körülnézett már Sze­geden? — Ez a mai programom, eddig csak a dóm terét lát­tam. Gyönyörű környezetben van a színpad, ennek meg­örültem, mert általában a természet- és emberalkotta szépségek Inspirálóan hatnak rám. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez a kissé egye­netlen padló a színpadon sokkal kevésbé zavar, mint­ha holmi hétköznapi környe­zetben kellene fellépnem. Sulyok Erzsébet Franz: Vagyim Tyegyejev Royal Szálló, hall, nyári délután. Vékony, kisportolt alakú nók és férfiak érkez­nek, oroszul beszélnek. Vo­gyim Tyegyejev hajszálpon­tosan fél 4-kor, a megbeszélt időpontban ül asztalunkhoz. Amint szerepe kerül szóba, megváltozik. Rendkívül fe­gyelmezettnek tűnő egyénisé­ge felenged, látni, nemcsak szívesen, örömmel is beszél róla. — Franz alakját rendkívül kellemes dolog megeleveníte­ni. Fiatal, gondtalan ember, kicsit nemtörődöm, olyasféle, aki — mint mondani szokás — könnyen jön-megy a vi­lágban. Nem, egyáltalán nem zavar ez, teljesen összeegyez­tethetőnek találom a saját egyéniségemmel. A táncmű­vészeinek egyébként is hatvá­nyozottabban kell alárendel­nie magát a koreográfiának, még a legfontosabb szerepben is. Mivel a Coppéliában igen sokféle karakter található, nem az a legfontosabb, hogy éppen egy könnyelmű fiatal­ember vonja magára á figyel­met. — Természetesen Franz főszereplő.1 Aki a második vagy a negyedik sorban tán­col, persze, nem látják, nem figyelik annyira. Felelősség­teljes munka. Sokat „szóló­zok", sokat vagyok egyedül vagy csak néhényadmagam­mal a színpadon, jobban fi­gyelnek tehát, kritikusabban ítélnek meg. S ez a tény már nemcsak hiúsági vagy presz­tízskérdést jelent. A szakma iránti követelmények nőnek így különösen nagyra, viszont hogy Franzot valósíthatom meg magyar színpadon, ezt a fiatal, számomra különösen kedves figurát. Kár is a fe­lelősségről többet beszélni. A balett az én életemben a leg­fontosabb dolog Domonkos László A Muzsikáló udvaron Madrigálok, sanzonok A Muzsikáló udvar kedd esti venaége a Budapesti Madrigáinorus volt. A lassan komoly nemzetközi múlttal rendeliiezo együttes izgalmas színfoltja zenei életünknek (Szegeden utoljára két éve venuégszerepeltek), fellépé­seik méltán váltanak ki je­lentős érdeklődést és vissz­hangot. A kórust másfél év­tizeue hívta életre Szekeres Ferenc — aki jelenleg is ve­zetőjük, szervezőjük — s ak­korioan zeneakadémiai nö­vendékek alkották gerincét. Noha utánpótlásukat válto­zatlanul elsősorban a főisko­lások garantálják, ma már félhivatalos együttesként jár­ják az országot-világot: ha­vonta három-négy koncertet adnak. A külön-külön is kitűnő hangú énekesek közös muzsi­kálása egységesen hangzó, szép produKCió. Szegedi hang­versenyük műsora a legsajá­tosabb profiljukat tükrözte: javarészét XVI. századi szer­zők művel alkotják, ezek kö­zül is vezető helyet foglalt el a madrigál és a sanzon (fő­ként francia, olasz és angol szerzőktől), de hangot kapott a barokk zene, sót ráadásban a magyar népdalfeldolgozás is. Rajtuk kivül pillanatnyi­lag nincs még egy olyan együttesünk — sem hangi kvalitásokban, sem létszám­ban —, amely erre a fajta muzsikálásra specializálód­hatna, viszont jogos igény, hogy a reneszánsz muzsikájá­nak e nagyon gazdag — és nálunk eléggé elhanyagolt — területe is avatott előadásban szólaljon meg rendszeresen. Mostani fellépésük csúcs­pontjának talán Banchieri madrigálciklusának rendkívül színes, ötletes megszólaltatá­sát éreztük, de tetszettek Dowland, PiUkongton és Certon dalai is. A közreműködő Fábián Márta (cimbalom) és Sztan­kovics Béla (gitár) Hugh As­tonDiego Ortiz- és Vivaldi­müveket játszott. Fábián Márta ma már nemzetközi hírnévnek örvend, fellépését ezért Is vártuk fokozott ér­deklődéssel; nagystílű cim­balomjátéka Sztankovics megbízható gítárkiséretével párosult. Kár, hogy a legér­tékesebb műben — Vivaldi: C-dúr duójában — még a rá­adásban sem játszották telje­sen hibátlanul az utolsó té­telt. T. Péter László Emlék 1959-ből A Szegedi Szabadtéri Játékok felújításának esztendejében neves külföldi vendégtársulat közreműködése emelte a szokásosnál ünnepibb hangulatot. A moszkvai Sztanyisz­lavszkij és Nyemirovics-Dancsenko Színház balettje jött el hozzánk, s táncolta el Cesare Purni Esmeraldáját — ki­robbanó sikerrel, amit a képünk is tanúsit. A moszkvalak tegnap este is vendégeink voltak a Játékokon, a Coppéllát mutatták be a feladatok végső soron min­denki számára egyformák. Ezért ettől még nem nagyobb az én felelősségem a többie­kénél, hiszen főszerepet tán­colok ugyan, de a maximális rendezői-koreográfiái köve­telmények együttesben min­dig arányosan oszlanak el. Igen, a színpad méretétől is függetlenül... Többet kell mozogni, hogyne, de a meg­kötések azonosak maradnak. A zene ugyanaz, s csak ugyanazokat a koreográfiai élveket vihetem végig itt is... Kicsit föl kell nagyítani a mozgást mindehhez, de..„ de a többit majd az előadáson meglátja. — Nehéz Magyarországon balettben fellépni... A ma­gyar balett színvonala közis­merten magas, értő, szigorú kritikára számíthatunk. Én mindenesetre nagyon örülök, Uebmann Béla felvétel*

Next

/
Thumbnails
Contents