Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-02 / 180. szám

A Szerda, 1978. anpuszfus 2. Fiafalok az állami gazdaságokban A Hfígye állami gazdaságaiban az összdolgozól létszám 27 százaléka tartozik a fiatal — 30. életévét be nem töltött — korosztályhoz. A fiatalok helyzetét, lehetőségeit, érvényestilését alapvetően befolyásolja az iskolai végzettség, a szakmai képzettség. Az iskolai végzettség szerint a felsőfokú végzettségűek aránya 4,7 százalék (1974-ben 3,7), a középfokú végzettségűek aránya 10,2 százalék (1974-ben 7,2), az általános iskolai végzettsé-' gűek aránya 76,4 (1974-ben 60) százalék. A korábbi évekhez viszonyítva igen nagymértékben csökkent az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők aránya. A gazdaságok, igen nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az általános iskolai végzettséget megszerezzék a dolgozók, s a helyzet nagymérvű javulása mutatja, hogy nem is eredménytelenül E törekvések azonban önmagukban nem elegendőek: — újratermelődik az általános iskolát el nem végzettek csoportja. A 30 év alatti fizikai dolgozók képzettségi szintjét mutatja, hogy 45 százalékuk szakmunkás. 36 százalékuk betanított munkás, vagyis 20 százalék körül van a szakmai és bármilyen szakmai előképzettség nélküliek aránya A nőknél 14 százalék a szakmunkások aránya, 56 százalék a betanított munkásoké. A jelenlegi helyzet megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az a jelentős javulás, amely elsősorban a gazdaságok törekvései eredményeként bekövetkezett az utóbbi néhány évben, ugyanakkor a gazdaságok előtt álló feladat is nyilvánvaló: a fiatalok helyzetének Javítása, érvényesülésük elősegítése érdekében alapvető, hogy lehetőleg minden fiatal végesze el a nyolc általános iskolát és szerezzen megfelelő szakképzettséget. Ennek elősegítése érdekében szükséges, hogy a gazdaságok továbbra is megfelelő kapcsolatot tartsanak fenn az oktatási intézményekkel, emellett fokozott szervező munkát fejtsenek ki a fiatalok körében. A szakmunkásképzés jelenlegi ütemét fel keU. gyorsítani, mert a megfelelően kvalifikált munkaerő hiánya a gazdaságok előrehaladását lassítja. Az iskolai végzettség, szakmai képzettség hiánya a fiatalok helyzetét, érvényesülését, személyiségük kiteljesedését döntően behatárolja A* általános műveltség emelésében, a politikai, világnézeti nevelésben nagy feladatok várnak a gazdaságokban ebben az évben megalakult közművelődési bizottságokra. A szabad idő hasznos eltöltése érdekében a gazdaságok lehetőségeikhez mérten igyekeznek a művelődési, kulturális és sportolási lehetőségek feltételeit biztosítani. A fiatalok részérói is találkozhatunk öntevékeny kezdeményezéssel, de még többet tehetnének saját érdekükben. Célszerűnek látszik, hogy ahol még nincs, kapcsolatot teremtsenek a községi ' kulturális, sportintézményekkel, s a helyi lehetőségeket (helyiség, felszerelés, anyagi eszközök, személyi feltételek stb.) közösen hasznosítják. A gazdaságok fiatal szakember-utánpótlási és létszámnövelési igényeiket igyekeznek tanulmányi ösztöndijak nyújtásával i6 kielégíteni. 1974-ben 26. 1975-ben 28, 1076-ban 22, 1977-ben 25 fiatal részesült társadalmi tanulmányi ösztöndíjban. A fizikai dolgozók gyermekeinek támogatásában, továbbtanuiawtnaK eegüseekeo is ejöre;, lépés történt az ifjúsági törvény megjelenése óta. Mind a gazdasági célok megvalósítása, mind a fiatalok közéleti szereplése szempontjából kedvező a megfelelő képzettséggel és rátermettséggel rendelkező fiatalok vezetésbe való fokozottabb bevonása. Az elmúlt négy évben közvetlen irányítói munkakörbe 72, középvezetői munkakörbe 62, magasabb vezetői munkakörbe 16 fiatal került. Tavaly közvetlen irányítói, illetve közép- vagy magasabb vezetői munkakörben dolgozott a fiatalok 7 százaléka, vagyis minden tizennegyedik fiatal. A társadalmi szervezetekben is növekedett a funkcióban lévő fiatalok száma. A fiatalok vezetésbe való bevonása tervszerű folyamat, káderutánpótlási és képzési tervek szerint történik. A gazdasági KlSZ-szervezetek részvétele, közreműködése az irányító munkában, tájékoztatása, véleményezési, egyetértési jogának érvényesítése a fontosabb döntésekben, az ifjúságot érintő kérdésekben az ifjúsági törvény rendelkezéseinek megfelelően biztosított. A fiatalok képviselete, a vállalat, munkahely életébe való érdemi beleszólása minden szinten (vállalati, kerületi, termelési egység, munkahely) szervezetileg rendezett. A fiatalokkal való törődés, róluk való gondoskodás lényeges kérdés a gazdaságokban. a szakmai-munkahelyi beilleszkedéssel való foglalkozás. Igyekeznek szervezetileg is megoldani, hogy a fiatalok mielőbb képességeiknek és képzettségüknek leginkább megfelelő munkaterületre kerüljenek. Igen fontos kérdésként kezelik a gazdaságok a fiatalok lakáshelyzetének javítását, megoldását. A lakásjuttatásoknál, lakásépítési kölcsönök elosztásánál a fiatalok létszámarányuknál nagyobb arányban részesülnek preferenciában. Az utóbbi négy évben 81 fiatal kapott kedvezményes lakásépítési kölcsönt, 6 vissza nem fizetendő lakásépítési támogatást, továbbá 134 pedig valamilyen jogcímen lakáéhoz jutott. A fiatalok munkájának erkölcsi elismerése és megbecsülése tükröződik a kitüntetésekben is. Az elmúlt négy évben miniszteri kitüntetésben 15, vállalati elismerésben 153, KISZ-ki tüntetésben 14, egyéb elismerésben 14 fiatal részesült. A fiatalok 3,5 százaléka részesült kitüntetésben. Jobban lehetne és kellene élni a fiatalok munkájának erkölcsi elismerésével (nyilvános dicséret, alacsonyabb szintű kitüntetés, kisebb jutalom, előléptetés stb.). Az ifjúsági törvény, a fiatalokkal való foglalkozás hatása jelentkezik abban is, hogy nemcsak önmaguk jogait kívánják érvényesíteni, helyzetüket javítani, hanem látják kötelességeiket is; mind aktívabban, kezdeményezőbben helytállnak a termelőmunkában. A Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskolai Tangazdaság fiataljai a KISZ KB Dicsérő oklevelét kapták a húsprogram eredményes végrehajtásában való részvételért, a Szegedi Áiiami Gazdaságban a sertéstelep ' korszerűsítésének végrehajtásából kívánják kivenni részüket a fiatalok. Fokozottabban kapcsolódnak be a szocialista munkaversenybe és brigádmozgalomba; kiveszik részüket az újításokból, az „Alkotó ifjúság" mozgalomból és a társadalmi munkából. A kiemelkedő munkát, egyéni teljesítményeket a gazdaságok külföldi jutalomutazásokkal is elismerik, s a főosztály is évente szervez 30—40 dolgozó részére jutalomutazást. Az MSZMP KB 1970 februári ifjúságpolitikai határozata és az 1971-ben életbe lépett ifjúsági törvény hatására jelentős változás következett be a fiatalok helyzetében a hat Csongrád megyei állami gazdaságban. Fokozódott az ifjúságért érzett felelősség, a gazdasági és társadalmi vezetés felismerte és mind következetesebben valósítja meg sajátos ifjúságpolitikai feladatait Az ifjúsági törvény végrehajtása jó úton halad, s folyamatos, tervszerű munkát jelent a megye állami gazdaságaiban, és máris becsülendő eredményeket hozott Zaibók András Állami Gazdaságok Központja területi főosztályának vezetője Az idős emberek helyzete A népi ellenőrök vizsgálták A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa, a Magyar Vöröskereszt Csongrád mqgyei vezetősége közreműködésével vizsgálta a megyében élő Idős korúak életkörülményeit. Közel 2300 idős korú személyt kerestek fel, hogy helyzetükről véleményüket megtudják. A megkérdezettek több mint fele nő volt Többségük városokban és falvakban, 10 százalékuk tanyán él. (A férfiak 17 százaléka él tanyán.) Anyagi helyzetüket tükrözi, hogy minden hatodik megkérdezett a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel nem rendelkezett, így nyugdijuk sincs. Ez az arány Szegeden és a szegedi járásban lényegesen magasabb. A megkérdezettek közül minden másodiknak havi jövedelme 1500 forintnál kevesebb, míg minden negyediké 1500 forint felett van. A megélhetést sok esetben nehezíti, hogy kis öszszegű nyugdíjból idős korú házaspárnak kell megélnie. A megélhetésük és életkörülményeik javítását szolgálja, hogy egyötödük a nyugdíj mellett különmunka-vállalással kiegészítő jövedelmet is biztosít. Sajnos, a többinek idős kora és egészségi állapota nem nyújt erre lehetőséget. A munkát nem vállalók közül többen nyugdíjjal sem rendelkeznek, s több mint fele nő. A tanácsok sokirányú segítséget nyújtanak, az arra rászoruló idős korúakat pénzbeni segélyben részesítik. Segély címén 1977-ben a tanácsi költségvetésből 19 millió forintnál többet fizettek ki az arra rászorulóknak. Az öregek közül- többen magatehetetlenek, saját maguk ellátására képtelenek. Egy részének ápolását család, vagy valamely intézmény látja el. Felméréseink szerint minden ötödik megkérdezett gondozásben részesül. Harmincegy öregek napközi otthona működik, 945 férőhellyel. Itt probléma az, hogy a helyek számszerű gyarapodásával nem tartott lépést a szemléletformáló, -felvilágosító munka. Az idős korúak körében nem ismertek a szociális gondoskodás e formájának előnyei. Jelentós a tanácsi házi szociális gondozószolgálat fejlődése. Még körültekintőbb szervezéssel az egyedül élők gondozásának egyik alapvető formája lehet. Míg 1970-ben csak három főhivatású gondozó volt, addig napjainkban 566 gondozó összesen 1218 idős embert ápol. Előnye, hogy egy gondozó több személyt is elláthat saját, megszokott környezetében. Nagyobb figyelmet érdemelne a gondozásnak közismert, de nem kedvelt formája, az eltartási szerződés. A vizsgált közigazgatási területeken szerzett tapasztalatok szerint 1977-ben a szerződéskötések száma 1975. evhez viszonyítva 12 százalékkal, míg a szerződésbontások száma 96 százalékkal nőtt. A szerződéseket főként városi településeken kötik, ugyanakkor itt bontanak fel leggyakrabban szerződést. Oka: sokan kényszerhelyzetben, lakásszerzés reményében vállalják a lakással rendelkező idős korú gondozását. Gyakran az eltartó, vagy eltartott között nincs egyetértés. Megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkozni az egyedül élők körülményeinek alakulásával. Számuk jelentős, hiszen minden negyedik megkérdezett magányosan él. Az egyedül élők túlnyomó többsége nő, közöttük jelentős az özvegyek aránya. Életkoruk előrehaladott, minden negyedik megkérdezett életkora 80 év feietti. Helyzetüket ők ítélik a legnehezebbnek. Elmondták, hogy előrehaladott életkoruk mellett egészségi állapotuk sem kielégítő, többen — minden harmadik — fekvőbeteg, ápolásra lenne szükségük. Azt is közölték, hogy mivel egyedül élnek, segítőtárs nélkül a nagy távolságok miatt számukra gond és probléma az élelmezési és egyéb használati cikk beszerzése. Nagyrészüknek — minden kilencedik megkérdezettnek — egy kilométernél többet kell gyalogolni a legközelebbi élelmiszerboltig. Megélhetése közel felének nincs megnyugtatóan biztosítva. Minden hatodik nyugdíjjal sem rendelkezik, s majdnem minden harmadik személy segélyben részesül. E réteg lakáskörülményei sem kielégítőek, többen szeretnék jelenlegi lakhelyüket megváltoztatni, azaz más helyre költözni. Ezek életkora 70 év felett van. E szándékot nyilván az egyedülléttel, a megélhetés gondjaival, s a gondozásra való ráutaltsággal magyarázhatjuk. Ha elfogadjuk, hogy a megkérdezetteknél (közel 2300) mutatkozó arányszámok az összes idÖ6 korúra Is jellemzőek, akkor a megyében élő mintegy 93 ezer idós korúból 10—11 ezer gondozását kell megoldani. A munkahelyeknek is többet kell tenniük volt dolgozóik életkörülményeinek javítására, öreg nafcjajk gondjainak enyhítésére. Az üzemeknél, szövetkezeteknél, intézményeknél lehetőséget adnak arra, hogy a gazdái* kodó egységek — a helyi tanácsok koordinálásával — közreműködjenek és anyagilag is támogassák a szociális gondoskodást. A gazdálkodó egységek tekintsék követendő példának a csongrádi Vörös Csillag és a pusztáin érgesi Hétvezér termelőszövetkezeteket, ahol a béralap terhére gondozónőt foglalkoztatnak az arra rászoruló, egyedülálló, saját nyugdíjasaik gondozására. De ne várjunk mindent az államtól, hanem mindenki segítsen idős embertársának gondjain, problémáin, ahogyan ezt ki-ki a maga helyén teheti. Ezt az ügyet emeljük közüggyé. Mindezek azonban még nem oldják meg a problémát. Az idős korúak megsegítése, eltartásuknak, gondozásuknak megszervezése elsősorban is a család, a hozátartozók feladata. A szeretet, a megbecsülés légkörének kialakítása közvetlen módon e szűkebb közösségben lehetséges, hiszen a családnak nem csupán erkölcsi, hanem törvényeink szerint kötelessége, hogy idős korú szülőkről, vagy hozzátartozókról megfelelően gondoskodjanak. A vizsgálatban és a kérdőíves felmérésben több mint 400 társadalmi aktivista vett részt. Közülük sokan saját lakhelyük idős korú lakosságát keresték fel. Ügy véljük, hogy sikerült a közvélemény érdeklődését felkelteni e kérdés iránt. Lóczi Imre Oémss Eszter: Mindig magam 87. Ha annyira nem is tudtam kerékpározni, sok cipekedéstől megmentett, akár Szegedre placoztam. akár anyáméktól, sokat segített rajtam a kerékpár. Utcára nézva csak rom volt az én hostyám. Ki-bedüledezve, a deszkakerítés eltöredezve, akár belül, akár kívül néztem, szorongást éreztem a mellemben. Ügy nézett ki a 16 méteres szép epület mint egy gyönyörű festmény papírrámában. Éjjel, nappal az eszemben volt. — De csúnya! Sok pénz kelléne. Mert csak deszkából szeretném! Azt meg lefesteném zöld firnájszosra. Vasárnap délután Van. minden ház előtt négysoros akácfa, tellett beültetni, mert elég széles utcák voltak. Majdnem minden háznál volt az akácsorban pad. jó hosszú. No, aztán vasárnap délután odatömörültek a népek, ahol kedvezőnek látták a helyzetet. Vagy már valahol sokan voltak, vagy a nap jól odasütött, vagy olyan jó beszélgetős egyének voltak már ott. Nem számított, hogy a padkára fér-e, vagy a padra mindenki, az öregebbek fogták a kisszék lábát, és letelepedtek rá. A fiatalok hancúroztak, a faderéknak vetett háttal hallgatták az öregek beszédjét. Ahogy ott beszélgetünk, odaér Erdei Erzsi. Kis társalgás után azt mondja: — Asszonyok, lányok! Holnaphoz egy hétre indul a gép Vásárhelyről csépelni, még egy félrészes hiány van. Nem vállalkozik senki? Eszti néni! Magára gondoltam. Tavaly is odavolt. — Hát, Bozse, még most is számban az ize. — De a haszna is! — felel Bözse. — Hát akkor „áldjon meg az Isten mindenkit"! — Isten hfrivel! — mondjuk utána. Elhalad vagy húsz lépésre. A szemem a kapura téved. — Elmék, Bözse! — kiáltottam utána. — Biztos ez, Eszti néni? — Biztos. — Jól van. Akkor nem keresek mást. Megyek befelé, Azt mondom az utcai kerítésnek: No, kerítés, két hónap múlva nem csinál a szél ott rajtad kaput, hol neki kedve tartja. Jobban hozzákészültem anyagilag, meg egy kicsit jobban is telt Most nem a Vékony gépjéhez mentünk. Nem jut eszembe a neve. Vasárnap a délutáni vonattal mentünk. Mindnyájunknak volt ládánk, zárhatós, olyan, mint a katonáknak, meg pokrócot vittünk. Fogadtunk egy lovas kocsit, aki Algyőre kiszállította a holmit és onnan mentünk vonattal Vásárhelyre. Vasárnap este mindenki beburkolódzott a pokrócába, ki a jászolba, ki a zsákok tetején. Volt, aki már a dobra felment, ott szundított el. Lehetett 2 óra hajnalban, a gazda kijött, hozta a butellát, mindenkit megkínált pálinkával, azt mondja: — Akinek bőr van a pofáján, újra sorba állhat mert olyan sötét van, hogy nem ismerem meg. Bizony, sort vettek ott háromszor is. Mikor kiürült a butella, azt mondta a gazda: — Emberek, végeztünk az ivással. Ebből 60 kispohérral is ki kellett jönni. De olyan szaga van ennek a gépnek, mint tavaly volt. (Biz' az, olyan, por-, meg egérszagú volt.) A gép készenlétben ott állt az udvaron. Amilyen állapotban van a gép, úgy intézik, hogy annyi idővel hamarabb elmennek Javítani. A leghosszabb Időre a gépésí megy. A munkásgazda csak egy pár napra, a mázsát rendbe hozni, a zsákok közül a rosszat kiválogatni. Azt a gazda foltoztatja kl. Madzaggal felszerelni, rudasfák megfaragása, polyvahordó tragacs esetleges javítása, szegelése. Ezekért érdemleges bér jár. Ha jól keres a gép, a gazda látja, hogy ez a munkások iparkodása által van, méréskor a maga részéből tiszteletdíjat ad. Megkezdtük a dobra felhordani, feladogatni a kellékeket, saját cuccunkat is. Elindított a gazda bennünket. Szerencsés cséplést kívánt A gép tetején a pálinka hatására is, meg amúgy is nótával indult ki a gép. Még most Is emlegetik viccesen, akikkel voltam, hogy mikor mögyünk Kútvölgybe csépelni? Nagyon száraz esztendő volt abban az évben. Az aratás is esőtlen volt, szárazon ment kévébe a búza. Mikor hozzákezdtünk csépelni, majd elájultam, annyi törek, pelyva jött ki a gépből. Uram Isten! Itt beledöglünk — gondoltam. No, hátha alakul, jönnek esők. Semmi, még felhők sem. Okádta a töreket a gép, váltottuk egymást. három páran voltunk. Akkor volt jó, ha a kévevágást csináltuk, pedig oda is úgy odavágták néha a kévét, ha az etető el ném kapott volna, beleestünk volna. Azért a legnagyobb baj még nem itt kezdődött, öt lány volt, magam asszony. Volt a lányok közt egy lusta, csavargó, nagy, derék lány volt, erős is. Először a nénjével lettek egy párban, de a nénje azt mondta, én inkább hazamék, mint Rózával lögyek. Nem vállalta egy sem. A bandagazda addig könyörgött nekem, hogy legyek a párja! — Maga idősebb, hátha jobban ráhallgat a szavára. Beleegyeztem. De bár ne tettem volna. Nem hallgatott az az én szavamra sem. Mindig a legények körül sündörgött Mert a gépnél még legény több van, mint ember. Még ha mind a kettő egyformán fogja, akkor is óriási ügyességre és fizikai erőre van szükség. Ha két egyformán dolgozó kerül össze, kétfelől állnak a törek mellé, favillájukat a pelyva alatt összeszúrják, egyforma lendülettel az odakészített dragacsra ráborítják. Ezt megismétlik kétszer-háromszor, és tele a dragacs. Viszik, ahová a kazal lesz rakva. (Folytatjuk.)