Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-15 / 191. szám

Kedd, 1978. augusztus 15. 5 Már alig három hét van csak hátra a tanév kezdetéig, ezért különösen fontos a kér­dés: a diákok kellően kipi­henve kezdik-e majd mun­kájukat, a tanulást? A peda­gógusok véleménye szerint helyes, ha a diákok a nyári vakáció egy részét hasznos munkával töltik, vigyázni kell azonban arra, hogy az ne tartson közvetlenül a tan­év kezdetéig. Nagyon fontos, hogy jusson kellő idő a pi­henésre, a gyerekek érdeklő­désének megfelelő szórako­zásra. A pihenés természete­sen nem semmittevést jelent. A vakációban — kétségte­len — lazítani kell az iskolai fegyelmen, a szigorú kötött­ségeken, de valamilyen idő­beosztásra, egyfajta napi­rendre ilyenkor is szükség van. Az utóbbi évek tapasztala­tai szerint a vakáció második felében viszonylag kevesebb gyerek keresi fel a napközis táborokat, mint az első he­tekben. Az esetek többségé­ben ennek az az oka. hogy a szülők ekkor veszik ki a sza­badságukat és együtt töltik azt gyermekükkel. A szülők­kel együtt töltött, okos be­osztású napok, hetek jelentik a gyermekek számára a leg­igazibb vakációt. Mesél az úthenger — Ha akarnék, se tudnék hazudni — mutatja kezét, testét, igazolványát Missbren­ner Márton —, annyi minde­nen átestem, mind megtör­tént velem. Horvátországban születtem, lakatosnak tanítot­tak, a háborúban a páncélo­soknál szolgáltam. Apám ki­ment Amerikába, mikor meg­tudta, hogy az acélkoporsóba bújtam! Már így hívták ak­kor a tankot. A nagyapám Los Angeles-i volt, onnan jött még a nagyon régi há­borúban, amikor még Mo­narchia volt. Aztán elvett egy székesfehérvári lányt és itt­ragadt Rokonaim sokan él­nek Amerikában, 37 unoka­testvérem van, meg öcsém és két húgom. Ádám, Éva, Má­ria ... Voltam náluk Kalifor­niában — repülővel. Űjra őket 1969-ben láttam. — Hát persze. Beszélem még a nyelvüket. Tizenegy­féleképpen megértem ma­gam Tudom mind az ötfajta szlávot; a németet a dánt, az angolt. Mi is van még... Ja, a lengyelt a görögöt mert a menyem görög... Voltam a háborúban a tiszteknél tol­mács, de beleuntam A né­met rám bizta a pénzét, hogy gazdálkodjak, aztán berúgott es rajtam kereste. A másik meg nem szerette, ha nevet­tem Hozatott mellém tolmá­csot, aki azért volt hogy el­lenőrizzen, jót mondok-e^ Puskával kisért Ezt sem le­hetett bírni. Inkább kitanul­tam sok iskolát, gépkezelő lettem Egy marokra való pa­pírom van itt a zsebben is. Hát még otthon... Kitünte­téseim is vannak, oklevél, vörös csillag.., — Nekem soha nem volt bajom a beszéddel, mert egy­szer becsaptak, azóta csak azt mondom, amit értek is. Egy szót se értettem magyarul, mikor Kalocsára kerültem 1941-ben. Ott udvarolni akar­tam egy lánynak. Pintér Má­riának. Kezdtem tőle tanulni a magyart Legelsőre mond­ta, így kell köszönni itt... Kijött az anyja, én meg kö­szöntem. Ügy befordult, az­óta is haragszik. Aztán jött a bátyja, annak is köszöntem, olyan lett, mint a pulyka. Most már nem mondanám még a haragosomnak se... Megtekinthető 9.30 és 17.30 között. A 19. Szegedi Nyári Tár­lat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Kép­tárában, naponta 10—19 óra között. Medgyessy Fereac-em­lékkiállítás a November 7, Művelődési Központban, megtekinthető naponta 10— 18 óra kőzött. Kiss Roóz Ilona kerami­kusművész kiállítása a Ju­hász Gyula Művelődési Központban, mindennap 10—18 óra között. Váró Márton szobrász­művész kiállítása a Móra .... Ferenc Múzeum kupola. Muzsikáló udvar, a ta- csarnokában, naponta 10— nácsháza udvarán. (A Bu- 18 óra h8z5tt. dapesti Madrigálkórus A SzPjrcdj Szabadtéri Já­hangversenye, vezényel tékok húsz éve_ Kiállítás a Szekeres Ferenc.) Ma este Móra Ferenc Múzeum dísz­8 órakor. termében, valamint a mű­Balázs íren textilkialh- zeum ánandó kiállításai, tasa a Bartók Bela Muvc- A víz előtti Szeged, a lődesi Központban, napon- Somogyi-könyvtár kiállítá. ta 10—18 oraig. sa, naponta 10—18 óra kö­Samu Géza szobrászmű- zött. vész kiállítása a Bartók Hajdú-Bihar megye nép­Béla Művelődési Központ- művészete. Kiállítás a szó­ban. naponta 10—18 óra regt Tömörkény István Mü­között. velődési Házban, hétfő ki­Airöldi festők kiállítása vételével naponta 10—12 és a Gulácsy Lajos Teremben. 14—18 óra között. A realizmus • • SZEGEDI ÜNNEPI HETEK osvenyem a A magas- és mélyépítőknél dolgozok, ötven óta, itt Sze­geden nyolcadik éve. Azelőtt katona voltam, negyvenegy szeptember egytől negyvenöt május kilencedikéig... Na­gyon megjegyeztem... Utána gazdálkodtam Kelebián. A háborúban sokfelé jártam, a Fekete-tengertől Finnorszá­gig mindenfelé. Négy évig volt idő. Egy évig kórházat is nyomtam. Tizenhét szilán­kot kaptam egyszerre. Egy bennem is maradt... Nem fáj már, benőtte magát... Nem engedtem felhasítani az arcomat... — Azért vagyok Kisszállá­son, mert jó nekem ott Ami­kor kint voltam Amerikában, tíz dollárt adtak volna egy órára. De az apám lebe­szélt... Egy ekkora öregem­bert, mint én... Az apám nagyon szigorú volt. Amikor bevonultam, azzal váltunk el sírva, hogy többé sose látjuk egymást s 28 év után, mikor újra találkoztunk, mondtam neki: lám, apám, mégse be­szélt igazat. Felemelte a gör­bebotot és rámszólt: gyerek, mit mondasz, meg ne halljam még egyszer... Persze meg­csókoltam, s bocsánatot kér­tem. — Nemcsak ezért nem ma­radtam Amerikában. Itthon, ha beteg vagyok, akkor is jár a pénz egy része, ott meg ha megbetegszek, sok a kiadás. Holnap mutatják be a Coppéliát Hétfőn, tegnap délelőtt jutott ideje, hogy nyilatkoz­diszletállitók gyúrták a dóm- zon lapunknak. Kora délután színpadot. Míg a Sztanyisz­lavszkij és Nyemirovics-Dan­csenko Színház balettművé­szei valahol Pesten csoma­goltak és készülődtek Sze­gedre, a vasárnap megérke­zett vezetők és. műszakiak nagy gonddal méricskélték, pásztázták a Dóm téri szín­padot, irányították a munká­sokat, hova mi kerül. Vastagh Attila, a Játékok szcenikusa gyorsan szót ér­tett szovjet kollégájával, Ja­kov Markcrvics igazgatóhe­Jakov Markovics: „Orosz- Alekszcj Csicsinadze: „Egy szovjet" szerzőkkel padban Barkóczyval" A Dóm téren a mutatvá- — A Coppéliát repertoA­nyos Coppélius színes bódé- runkból a kint járt magyar ját állítják, miközben a szakemberek választották. Mi moszkvai Sztanyiszlavszkij és — új felfogású koreográfiam­Nyemirovics-Dancsenko Ál- mai — 1975-ben mutattuk be lami Akadémiai Opera- és a művet A régi Coppélia­Balettszínház vezetőivel, J. felfogással ellentétben új mó­L. Markovics igazgatóhelyet- don igyekeztünk megfogal­tessel és A. V. Csicsinadze mázni ezt a régi francia ba­koreográfus-rendezővel röp- lettet Egyetlen dolog ma­ke pihenésre és beszélgetés- radt eredeti — a zenei re az egyik páholyba ülünk, anyag, amelyet csak itt-ott — Színházunkat két kiváló rövidítettünk. Az első alap­rendezőnkről, Sztanyiszlavszr vető különbség, hogy ebben kijról és Nyemirovics-Dan- a koreográfiában a komédia csenkóról neveztük el. Az dominál, hiszen az Osztrák­egykori opera és balettszín- Magyar Monarchiában játszó­ház 1938-ban egyesült Azóta dó történet kacagtató gúny­a Szovjetunió egyik vezető rajz. A másik különbeég, „ t. c ai,a zenés színháza. Jelenleg 760 hogy az eddigi rendezések­"C ^TÍiZl1^ ÍZüt művész dolgozik a színház- ben az. utolsó lelvonasnak Szegeden moszkvai balett Zsz Ebéd követetttSK közöttük 52 ^lista, "2 tulajdonképpen nem voit K aRwalsFáUÓ tegü a ^"együttes, 70 ta- cselekménye - mi megoldot­SáZi pZhfnés BsteZrf- a kórus « 110 tagú a tuk a három felvonáson át zenekar — kezdi a bemutat- tartó folyamatos cselek­kozást J. L. Markovics. — ményt. A harmadik, hogy a bejárópróba, végül világosí­tást próba. Bste tré­ning, színpadra kerültek az próbahan- . ., gosítas később úgynevezett Színházunk alapvető célja koreográfia epit a neptanc­orosz és szovjet szerzők mű- kultúrára, elsősorban a ma­veinek tolmácsolása. Az gyar folklórra, de a klasszi­együttes sokat vendégszere- kus hagyományokra is. Ne­Ma, kedden este főpróba, különösen a balett-tár- gyedszer, a mutatványos holnap bemutató. Az idei gulat járja gyakran a vilá- Coppélius főszereplővé vá­szabadteri játékok sorrend- got Háromszor jutottak el lik, a legkiválóbb táncosok ben °tö*ik' '9,yben K , ?!* Japánba, kétszer vettek részt virtuóz szerepe lett. Üj fi­lyettesnek és Alekszej Csicsi- PremleT{én Delibes balettjét, latin.amerikai turnén, s be- gurát is teremtettünk: Lo­nadzének, a Coppélia rende- a Coppéliát láthatják a né- mutatták művészetüket Fran- thart, az osztrák tisztet. ző-koreográfusának arra is zők. — Ide nősültem, élnivaló lányt kaptam, van két fiam, az egyik mérnök, a másik festő-mázoló. Innen hetven kilométerre, Kisszálláson la­kunk. Naponta reggel egyszer és este is egyszer busszal já­rok. Hajnalban három órakor kelek, mert a buszmegálló is idő. Jönni kell, ha a hó tér­dig ér, akkor is. Muszáj! A vállalat nem kérdezi, miért nem vagyok itt gyorsan be­írja a hábetűt, és akkor már ugrik valami. — Hogy mikor pihenek? Este kilenctől háromig... Amikor szárazság van, éjsza­ka nem jól érzem magam, szúr valami belülről. Egész nap tele megy a tüdő füsttel, még a bőrömben is érzem az aszfaltot Mihdiő füstölődök. — Szeretem a gépet, ami­vel most vagyok, nem az enyém. A „gumibabát", a tíz­tonnást most generálozzák. Rajta maradt ez a név, még onnan, amikor a Tisza-hidat simítottuk. Bedöglött a mo­torja és olyan, hogy ha nem jár, nem lehet kormányozni. Akkor éppen a női fodrászat előtt állt le. Ahogy rántott egyet, majdnem bement a lépcsőn. Megijedtek, sikítot­tak a nők. Én meg rászóltam: tán ondoláltatni mész? Ahogy ezt kimondtam, ott volt a rendőr, és száz forintot kivett a zsebemből. Akkor lett a ke­resztelő .., — A legtöbbet a hengerrel jártam, ahol dolgoztam. Hogy kis terület ez annak, aki a világot bejárta, nem tudom. Nappal jól elvagyok a gép­pel. Elráz, visszabeszél, de haladunk... A mesélő úthengerrel ta­lálkozott: Majoros Tibor A Coppélia díszletállító próbája a szabadtérin A Muzsikáló udvaron Sznyitkovszkij vendégjátéka cíaországban, Olaszországban, A balettmester és koreo­Görögországban, Portugáliá- gráfus táncosként itt járt ban, Finnországban — min- 1959-ben Szegeden. Hogyan denütt nagy sikerrel. Az alakult művészi pályája? együttes itt volt a Szegedi _ Mint az együttes szin­Szabadtért Játékok felújítá- te valamennyi tagja, én is sának első évében.' A Dóm a moszkvai balettintézetbe téri színpadon az Esmeralda jártam. Balettnövendékként című balettel léptünk fel, léptem fel először ebben a majd a következő évben is színházban, majd az együttes szerepeltünk Szegeden. Az szólistája lettem. 1956-ban idei turnénk Budapesten szereztem a Moszkvai Szín­kezdődött — három előadás- művészeti Főiskolán balett­sal a Margitszigeten. Bemu- mesteri diplomát. A csoport­tá ttuk a Johann Strauss ze- ban magyarok is tanultak, nejére készített Strausslana egy padban ültem Barkóczy című egyfelvonásost Min- Sándorral Később Lengyel­kusz Paquita című három- országban dolgoztam, a Var­íelvonásos balettjét és Ha- gói Balettet vezettem 4 évig. csaturján Gajane-szvitjét. Több külföldi vendégrende­Szegeden a Coppéilával sze- ^ után, a kiváló kcreo­repelünk. De erről már be- gráfus. Burmeiszter halálát széljen a balettmester — ad- követően, 1971-ben lettem a ta ét a szót Csicsinadzénak. szinház balettegyüttesének vezetője. Nagy elődje, Burmeiszter is a realizmus megszállottja volt. Ügy tudjuk, Csicsinad­ze ebben is követi elődjét. — Volt egy görög hős, aki­nek hatalmas ereje abban rejlett hogy két lábbal állt Szerényebben tervezte idei nyarát a Pál Tamás vezette Szegedi Kamarazenekar. A Muzsikáló udvaron egyetlen koncertet tartott, szombaton, ahol is műsorának jelentő­sebb feladatait gálánsán át­engedte a vendégművészek­nek, közülük is inkább Szem­jon Sznyitkovszkijnak, a brilliáns technikájú szovjet hegedűsnek. Maga a zenekar két rövid darab tolmácsolá­sára vállalkozott. Weiner I. Divertimentója és Vivaldi há­romtételes Concertója néhány perces csupán. A zenekar — annak ellenére, hogy ritkán hallhatjuk — biztatóan fej­lődik, mint közös játékra szerveződött hangszeres mű­vészek együttese ma már ér­tékes erényekkel rendelkezik. Sajnálhatjuk tehát, hogy ez­úttal csupán asszisztáltak. Persze nem akárkiknek. Sznyitkovszkij ugyanis ko­runk egyik leghíresebb hege­dűse, mást ne említsünk, a moszkvai akadémián Dávid Ojsztrah utóda. A fiatal Ka­pás Géza pedig ugyanezen a főiskolán tanársegéd. A prog­ram első részében Sznyit­kovszkij Bach a-moll hege­dűversenyének eljátszásával a hegedülés magasiskoláját mutatta be. Példát adott a nemes tónusú, bensőségesen árnyalt Bach-játékra. Tiszta szólam vezetés, értelmes, stí­lusos fogalmazás jellemezte valamennyi tétel előadását A maga nagyon tervszerű, logi­kus felépítésével érett, ki­kristályosodott és mégis ih­letett tolmácsolása különle­ges, csak az egészen kivéte­les tudású művészek közellé­tének varázsos atmoszféráját teremtette meg. Bach d-moll kettősversenyét Sznyitkovsz­kij Kapás Gézával Játszotta. Itt Kapás bizonyította jó is­koláját, hogy méltó partnere világhírű mesterének. Külö­nösen a megindító szépségű lassú tételben folytatott egy­mással bensőséges „párbeszé­det" a két szólóhegedűs. A nagy formátumú finálét is­mételniük kellett. A zenekart Pál Tamás fő­ként csembaló mellől irányí­totta, hiszen dirigálnia kife­jezetten csak Weiner müvét kellett. Pál érzékeny zenei idegrendszerével így is jól el­lenőrizte zenekarát, és bizto­sította az előadásnak azt a szabadságát és rugalmassá­gát amelyre egyébként egy karmester nélküli zenekar kevésbé lenne képes. T. Péter László a földön. Ha elrugaszkodott, elvesztette erejét Hitem, hogy a balettmüvészetnek is erős szállal kell kötődni szü­lőföldjéhez. A népi művésze­tünknél nincs gazdagabb for­rásvidék a ma művészeinek. Glinkától Csajkovszkijon át Sosztakovicsig az orosz és szovjet szerzők mindig a népzenére támaszkodva dol­goztak. Ami igaz a balett­művészetre is. Elvetem a nemzeti gyökerek nélküli ba­lettet. Minél világosabban fejeződik ki a népt forma­kincs, annál tisztább, realisz­tikusabb és érthetőbb a mű. Ügy kell eltáncolnunk min­dent, hogy a közönség a mű­sorfüzet elolvasása nélkül megértse. I. L.

Next

/
Thumbnails
Contents