Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

Csütörtök, Í978. július 13. 3 A honismereti akadémián Előadás a szocialista hazafiságról Folytatja munkáját a hétfő óta Szegeden tanácskozó országos honismereti akadémia. Tegnap délelőtt dr. Csatári Dániel egyetemi tanár Szocialista hazafiság — történelmi tudat címmel tartott előadást Vitába szállt azokkal az elméletekkel, amelyek más-más oldalról támadják és idejétmúltnak mondják a hazafiságot és azokkal is, akik a szocializmus fejlődésével tartják összeegyeztethetetlennek a hazafiságot, a két fogalom közé választóvonalat húznak, és így teszik föl a kérdést: szocialisták vagyunk vagy hazafiak? Nem szubjektív rossz szándékból fakadnak ezek a téves nézetek — mondta az előadó —, korunk alapvető jellegét értik félre. Szuggesztív erejű előadásában bizonyította, hogy a szocialista nemzet léte a szocialista hazafiság alapvető föltétele; a szocialista nemzetnek pedig egyik tartópillérét a szocialista társadalmi rend törvényszerűségei képezik, de magába olvasztja az első nemzettípus használható „tégláit" is. A szülőföld szeretete mint természetes érzés, a szocialista nemzettel vagy kisebb közösséggel való azonosulás, erős érzelmi kötőanyaggá alakul. Szóit többek között az anyanyelv ápolásáról is, és hangsúlyozta, hogy nemzetiségiek anyanyelvükhöz való ragaszkodása valójában a szocialista hazafiság elmélyítését szolgálja. Annak a kifejezése, hogy otthon akarják magukat érezni saját szocialista hazájukban. Az előadást korreferátumok követték. Hantos Mihály nyugalmazott tanácselnök-helyettes a pusztaszeri Nemzeti Emlékpark terveit és a megvalósítás állomásait ismertette, dr. Bálint Sándor nyugalmazott egyetemi tanár Szeged néprajzi hagyományairól beszélt, dr. Katona Imre egyetemi docens a kubikoséletre és a kubikosmozgalomra vonatkozó kutatását tekintette át, dr. Szabó István egyetemi docens pedig az 1945—47 közötti agrárforradalmat elemezte. Tegnap délután a honismereti akadémia résztvevői Fehér-tót, illetve a szegedi botanikus kertet tekintették meg, ma pedig egész napos megyei tanulmányút keretében Ópusztaszerre, Csongrádra, Szentesre, Szegvárra, Hódmezővásárhelyre és Algyőre látogatnak. Üdülő a Balaton partján Tíz éve még a ház tövét áztatta a tó, ma jó száz méterrel beljebb zúdulnak partnak a szürkéskék hullámok. A siófoki oldalon hosszú partszakaszt töltöttek fel, s a töltésen már épül az új üdülő és szállodasor. A látogató akár a legutóbb épült motelnek is nézhetné azt a fehérre kőporozott házat, amelynek balatoni körpanorámát nyújtó tetőteraszáról napfürdőző üdülővendégek gyönyörködnek a kilátásban. Tavaly még egy nyeregtetős villa állt az „új ruhába" öltözött üdülő helyén. Az ATT VÍZIG üdülője Siófokon még magán viseli a nemrég befejezett építkezés nyomait. Festékes edények, faltörmelék az udvar félreeső zugában. de az előtérben a színes kertiszékeken, hintaágyakban pihenő vendégek és a ministadionnak is beillő homokos focipályán labdát kergető fiatalok ádázfutballpárbaja elárulja az odalátogatóknak: itt már javában birtokba vették a dolgozók a vállalati üdülőt. A homokpályán valóságos nemzetközi találkozót vívnak: Kurucz Gyula, Engi Lajos és Nagy Antal, a vízügyi igazgatóság dolgozói mellett Ludwig Lüien az NDK-ból, Zbigniew Kazimiersky pedig a lengyelországi Krakkóból jött. Az ATI VÍZIG határon túli kapcsolatainak bizonyítéka is ez a Balaton-parti találkozó — • siófoki üdülőben. Éveken át közösködtek a szegediek a székesfehérvári Dunántúli Vízügyi Igazgatósággal a Balaton-parti nyeregtetős villán, pontosabban annak csupán egyharmada volt. az övék. Négy évvel ezelőtt — gondolva az egyre növekvő üdülési igényekre — egymillió forintért megvásárolták a fehérváriaktól a tízszobás házat Ez most húszszobás ... — Az A TI VÍZIG párt- és gazdasági vezetésével egyetértésben a vállalati szakszervezeti tanács kezdeményezése álapján megszületett a szándék, hogy a megvásárolt üdülőt kibővítjük, korszerűsítjük. Saját tervek, saját kivitelezés. Építőbrigádjaink és társadalmi munkában segítő dolgozóink tavaly októberben kezdték az átépítést, és szezonnyitásra elkészültek. A régi nyeregtetőt lebontották, és a helyén a korábbi padlásszobák mellett és helyett új, két-három ágyas lakószobákat alakítottak ki — mond. ta Kun Sándor, az ATIVIZIG vszt titkára. — Szeged—Siófok kétszázötven kilométer... — Inkább a hosszú távú szállítás, mint helybeli mesternek könyörögni. Nem beszélve arról, hogy a mieink úgy építették, mint a sajátjukat. Ezt egyébként az üdülő „szokatlanul precíz" kivitelezése — sehol egy lötyögő ajtókeret, rosszul záró ablak, rosszul illesztett műanyag padló! — is igazolta. — Azok is üdülnek, akik építettek? — Ott van például a fél focicsapat, Kurucz, a villanyszerelők ... Egyébként az itt üdülőknek jóval több mint fele fizikai dolgozó. És még valami: családos. — Nem elég a szakszervezeti beutaló? — Fel kell ismernünk, hogy sem a SZOT, sem a kormány, de saját főhatóságunk sincs abban a helyzetben, hogy belátható időn belül megoldja a családosok üdültetését Tudomásul kell vennünk, a vállalatok tegyenek meg mindent — többet, mint eddig — ennek a kérdésnek a megoldására. — Kevés a pénz. Ez a magyarázat. — Ki kell gazdálkodni. — A vízügyi igazgatóság mit „gazdálkodott ki"? — A dolgozók szociális és munkavédelmi ellátására i 978-ban 17 milliót fordítunk, ebből közel három jut az üdülés támogatására. A siófoki üdülőnk ebből 2,5 millióba került, összesen pedig 4 millióba. — Hányan üdülnek a vállalat üdülőjében? — Üdülőiben. így helyesebb, ugyanis Siófokon kívül a Mátrában építettünk erdei faházat, Gyulán pedig 1971ben szobát béreltünk 20 évre, emellett a len gyei országi Zakopanéban és Porovkán, a krakkói vízügyi Igazgatósággal való együttműködés gyümölcseként csereüdültetésen vehetnek részt a dolgozóink. — Hányan egy évben? — Nyolcszázán, a családtagokkal együtt — Vállalati létszám? — Ezernégyszáz dolgozó. Télen, csikorgó hidegben is dolgoztak az építők, akkor pedig még nyoma sem volta villanykályhákkal fűthető kényelmes szobáknak. Jeges építési törmelék hasította a padlót, s nem volt egy barátságosabb zug, ahol legalább egy teát főzhettek volna a — nehézségek ellenére — kiváló munkát végző munkásoknak. A vásárhelyieknek. ök voltak ugyanis a vállalat saját beruházásában épülő üdülőjének kivitelezői: Kurusa András, Johán Ferenc és Halasi Mihály brigádjának tagjai, összesen huszonhármán. Miközben Kun Sándorral beszélgetünk, véget ér a nemzetközi hornokfoci-mérkőzés. Kérdem, ki győzött, mondják, melyik csapat Nézzük a kipirult, önfeledt arcokat, s szinte egyszerre mondjuk. Mindegy, ki győzött, egy biztos: a Balaton partján az ATIVIZIG a nyertes™. L Zs. A boldogító nem L

alika vidám, fekete szemű, négyéves kisfiú. Mindenki szereti az óvodában. Éppen ezért érte különös meglepetéssel az óvónőket, amikor a fiatal, csinos édesanya egyik nap bejelentette: ezután csak neki adják oda a gyereket, mert „elváltak" a papátóL Három élet torpant meg, s vett új fordulatot. Az irányváltozást a Ltelikáknak kellene legkevésbé megérezniük, hiszen a tárgyaláson elhangzó — boldogító?, inkább megkönnyebbülést okozó — nem csak a szülök útját választja ketté. A gyerek ösztönei és objektív érdeke azonban azt kívánja, hogy apjával és anyjával is lépést tartson. Hol ezen az úton, hol azon. Veszekedő szülők tűzfészkében biztosan felőrlődik a gyerek. De az, hogy a másnak egy helyen kínált szeretetért neki ingáznia kelL, szintén nem a felhőtlen gyerekkor ígérete. Hogy azért minél többször „süssön a nap", az a szülők józanságán múlik. Mondjuk azon is, hogy Lalikát olykor a papa vihesse magával az óvodából. Lalika sok van. Nemcsak Szegeden, a megyében, hanem szerte az országban — és világszerte. Megkongatták már a vészharangot a házasság intézménye fölött többször is, mégis létezik. De az tény, hogy a kötelékek már korántsem olyan rugalmasak, igen kevés elég ahhoz, hogy eltörjenek, elszakadjanak, fölrobbanjanak. Hogy egyre kevésbé tűrik az ellenhatásokat, bizonyítja néhány adat is: 1960 óta a duplájára nőtt az 1000 lakosra jutó válások száma az USA-ban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Svédországban és Finnországban is. Mindez persze nem lehet vigasz a számunkra, különösen nem, ha a magyar statisztikai adatokat, s ezen belül a megyeieket — s mögöttük — nemcsak a Lali kákát, hanem a férjek, feleségek sorsát nézzük. Szomorú első helyezés: hazánkban Csongrád megye vezet a válások számát tekintve, s az abszolút „győztes" — jóval az országos átlag fölött — Szeged. A házasságok kétharmadában gyermek is született Foghatnánk állhatatlanságunkat a földrajzi adottságra, éghajlatra, vérmérsékletre, de humorizálás nélkül csak társadalmi okokkal, esetleg a közszellem bátorító hatásaival, a nevelés hiányosságaival lehetne mindezt indokolni. A kívánatos erkölcsi normákat a négyéves módosított családjogi törvény rögzíti. Szabályozza és védi a házasság és a család intézményét, előírja a házasságban és a családban a férj és a feleség egyenjogúságát, igyekszik fokozni a gyermekért való felelősségérzetet és előmozdítani a helyes neveléssel az ifjúság egészséges fejlődését. A társadalom tehát megrajzolta ideálját Az elnézhetőnél azonban kevesebben akarunk hozzá hasonlatossá lenni. Igaz, az érzelmeket paragrafusokkal szabályozni, fölmelegíteni aligha lehet. A felelősségtudatra, józan észre azonban már tudnak hatni a törvények. Ha a szeretetnek, a megbecsülésnek egy szikrája megmaradt és ha halványan is, megvilágítja két ember kapcsolatát, van remény, hogy az értelemmel szövetkezve megmaradjon és szorosabbá váljék a kötelék. De ha a szép érzelmek helyén már csak a gyűlölet képes tombolni, akkor szakadjon el az a lélekölő kapocs. „Elváltatok? Nahát! És miértT — kérdezi a kíváncsi hölgy barátnőjétől. Mit lehet erre felelni? Soha nem egyetlen ok vezet el a „boldogító nem"-ig. Okok halmaza, kölcsönhatása kell ahhoz, hogy a szeretet ellentétjébe csapjon át. A nézeteltérések, köztudott, nem éltetői a családi békének. Mi váltja ki a legtöbb mai házasságban az ostromállapotot? A felmérések szerint a munkahelyváltozás. a környezethez való alkalmazkodás hiánya konfliktusokat okozhat a férj, a feleség életében egyaránt, s ezt a feszültséget sajnos, haza is viszik. Elgondolkodtató adat: tavaly a bontókéresetek kétharmadát nők terjesztették elő. Legtöbbjük az iszákos vagy a bűnügybe keveredett férjtől akart menekülni, de tény az is: az egyenjogúság szelleme sem az értelmetlen kompromisszumok, a „mindenáron tűrni" felfogást élteti. A megromlott házasságokban a gyerek vagy a gyerekek léte sem fejt már ki olyan kohéziót, mint korábban. A szegedi és járási vizsgálatok szerint a városban, és különösen a fizikai dolgozók körében a legtöbb a válás. A tárgyalásokon gyakran vádolják az asszonyok férjüket azzal, hogy ritkán voltak otthon, szabad idejüket házon kívül — kocsmában, barátoknál, esetleg maszek munkával — töltötték. Sokan elhidegüléssel indokolják szándékukat Emögött rendszerint az áll, hogy nincsenek tisztában a házasélet „szabályaival", nagy a műveltségbeli különbség, vagy a férj túl igényes: nem látja be, hogy a háztartás, a gyereknevelés minden terhe mellett a feleség nem képes művelődni, meccset nézni, vidám, gondtalan fruskaként körülhízelegni a „ház urát". R

ohamosan növekszik a megyében a fiatalon elválók száma, különösen a nőké. A meggondolatlan, korai házasságkötések ellen csupán rendeletekkel nem megyünk semmire. A neveléstől többet lehetne várni. A pedagógusoktól, a szülőktől, az ő példaadásuktól. De nemcsak az övéktől ta család iránti felelősség — és a család tisztelete — legyen benne közéletünk levegőjében. Hogy az érzelmeken kívül az ész is szóhoz jusson még időben, és a jól meggondolt igen lehetőleg holtomiglan-holtodiglan boldogítson. Szülőket, gyerekeket egyaránt Chfkán Ágnes Intarziafalikép a véradó állomáson Acs S. Sándor felvétele Nemrégiben adták át a Szegedi Orvostudományi Egye-em vértranszfúziós állomásának épületét Az új intézmény építészeti megoldása, berendezése kifejezi a véradók iránti tiszteletet és megbecsülést. Az előcsarnok kényelmes berendezési tárgyai mellett ezt szolgálja T. Nagy Irén •zegedi szobrászművész nemrégiben elkéizült 8 négyzetméteres falburkoló faintarziája. Ez a mű T. Nagy Irén alkotói pályájának is egyik legjelentősebb alkotása. A művet az ott dolgozó orvosok, laboránsok, ápolónők és az ott megforduló véradók máris sajátjuknak érzik. Anyagmozgatás, csomagolás Az iparban öt év alatt megkétszereződött az anyagmozgató gépek száma, ami annak is köszönhető, hogy az állam évi 400—500 millió forint támogatást biztosít a vállalatoknak a nehéz testi munkát feleslegessé tevő gépek vásárlására. A berendezések hazai és külföldi kínálatának bemutatására októberben nemzetközi anyagmozgatási é» csomagolási kiállítás nyílik a Budapesti Nemzetközi Vásárközpontban, s ezzel egy időben tudományos konferenciát tartanak a műszaki fejlesztés anyagmozgatással kapcsolatos kérdéseiről. Magyarországon ma még több mint egymillió dolgozó foglalkozik anyagmozgatással, szállítással. Ennek csökkentésére több gépre, targoncára, berendezésre lenne szükség. Csakhogy nemcsak nálunk, de más KGSTországokban is meglehetősen szegényes a gépek vá'asztéka. A hiány pótlására, a hátai gyártó bázis megteremtésére az elmúlt évben a KGST elkészítette a gyártásfejlesztés koncepcióját és megkezdődtek az anyagmozgatási gépek gyártásának előkészületei Magyarországon i