Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

10 Vasárnap, 1978. júlins 9: Evezés SZEOL-atlétók sikerei Országos verseny a Tiszán Uszó­tanfolyam A SZEOL AK július 10. és július 22. között újabb kéthetes úszótanfolyamot in­dít a partfürdön 6—Itt éves tanulók részvételével. Na­ponta két alkalommal lesz oktatás, mégpedig reggel 7 órától fél 9-ig, valamint fél 9-től 10 óráig. Részvételi díj: 150 forint. Jelentkezni a partfürdő főbejáratánál le­het A szervezők arra kérik az érdeklődőket, hogy lehe­tőleg a 7-kor kezdődő cso­portba iratkozzanak. Kellemes, ideális időben került sor a Szegedi Vízügyi SE országos minősítő evezős­versenyének első napi szá­maira. A tegnap, szombaton kezdődött erőfelmérésre a korábban nevezett egyesüle­tek — a Ganz-MAVAG és a Bp. Vasas kivételével — meg­jelentek, így 17 klub közel 350 versenyzője vesz részt a különböző hajóegységek küz­delmében. Az enyhe délnyu­gati szél nem hátráltatta az evezősöket, a magas vízállás pedig módot adott ahhoz, hogy a hajók egymás zava­rása nélkül érjenek célba. A szombati döntők eredményei Nők. Felnőttek. Egypárevezős: t. Harczel (Szegedi Vízügyi SE), 2. Koczkás (Sz. Vízügyi SE), 3. Pénzes (Agárdi MEDOSZ). Kor­mányos négyes: 1. MTK-VM A (Pál K„ Bednarlk, Kutor, Kéri, k.: Pál J.), 2. MTK-VM C, 3. MTK-VM B. Ifjúságlak. Egypár­evezős: 1. Szombathelyi (Szolnoki Vízügy SE). 2. Kalmár (Győri Spartacus). Kétpárevezős: L Ve­lencei VSI (Török, Kovács), 2. Győri Spartacus (Kalmár, Kiss). Kormányos négyes: 1. Győri Spartacus (Bardt, Cseri, Szabó E„ Szabó J., k.: Takács), 2. MTK-VM A, 3. Velencei VSI. Serdülők. Egypárevezős: 1. Kol­lár (Bajai Sp. Vízügy), 2. Módok, 3. Farkas (mindkettő Velencei VSI). Kétpárevezős: 1. Győri Spartacus (Kiss, Horváth), 2. Ba­jai Sp. Vizügy (Zsugonics, Ga­rajszki), 3. Velencei VSI (Szabó, Szűcs). Üttörők. Egypárevezős: 1. Berecz (VVSI A), 2. Somogyi (VVSI B), 3. Divi (Mohácsi TE). Kétpárevezős: 1. VVSI B (Bor­bély, Belmll), 2. WSI A (So­mogyfalvi. Vörös). Férfiak. Felnőttek. Kétpáreve­zős: 1. BEAC A (Fejes, Rendest), 2. MHD, Bp. Honvéd (Búza, Fe­kete), 3. Bp. Honvéd A (Handl, Ükös). Kormányos nélküli ket­tes: 1. FTC (Muzlk, Acs), 2. Bp. Honvéd (Vavra, Nagy), 3. Sz. Vízügyi SE (Nimz, Ecsl). Kor­mányos négyes: 1. Bp. Honvéd (Schaller, Kiss, Gál, Németh, k.: Juhász), 2. MTK-VM B, 3. MTK­VM A. Ifjúságiak. Kétpárevezős: 1. Győri Vízügy A (Horváth, Papp), 2. MTK-VM A (Furuglyás, Déri), 3. Győri Vízügy B (Szabó, Obertol). Kormányos nélküli né­gyes: i. VVSI (Südi, Keller, Csor­dás, Szakony), 2. FTC B, 3. FTC A. Kormányos négyes: 1. Csepel A (Vass, Flcsor, Szierer, Dunszt, k.: Szabó), 2. FTC, 3. Váci Hajó SI. Serdülők. Egypárevezős: 1. Glczi (Bp. Honvéd), 3. Burányi (Győri Vízügy), 3. László (VVSI). Kétpárevezős: 1. VVSI (Tóth, Németh), 2. Bp. Honvéd (Vargo­vlcs, Faragó), 3. Győrt Vizügy (Lipovics, Tóval). Nyolcas: 1. Csepel SC (Kapás, Deli. Perényi, Kucza, Tamás, Balogh. Gál, Oro­szt, k.: Farkas), 2. WSI, 3. Mo­hácsi TE. Üttörők. Négypáreve­zős: I. VVSI (Vizinger, Szabó, Pócsik, Nagy, k.: Bánándi), 2. Győri Spartacus. Kormányos né­gyes: 1. Csepel SC A (Zelei, Ál­dott. Gyámti, Kiss. k.: Tiborc), 2. Csepel SC B, 3. VVSL A héten a B kategóriás szakosztályok első ízbén kiírt minősítő versenyére került sor a Népstadionban, melyen a SZEOL jól felkészített at­létái várakozáson felül sze­repelve, az összesített pont­versenyben 109 ponttal az igen előkelő harmadik he­lyen végeztek. Közülük a legnagyobb si­kert és a legtöbb pontot az Iglói Mihály mesteredző út­mutatásai szerint dolgozó Török János érte el, aki két számban győzött, de nagy örömet okozott Volford László is, aki az akadályfutásban megyei csúcshoz közeli idővel lett első. Férfiak: 200 m: 7. Fóris 22.37, 400 m: 2. Fóris 48.50, 4. Kónya 49.21, 6. Balogh 49.50, 800 m: 4. Búcsúházi 1:56.2, 1500 m: 6. Volford 3:54.7 , 5000 m: 1. Törők 13:49.6! 10 000 m: 1. Török 29:03.0, 110 m gát: 1. Bognár 14.39, 3000 m akadály: 1. Volford 8:53.0!. gerely: 3. Kiss 74.14, 8. Herédi 67.14. Nök: 100 m: 4. Zombori 12.57, 200 m: 5. Zombori 26.00, 400 m: 8. Balázs 60.08, 400 m gát: 2. Balázs 66.18, 100 m gát: 4. Bódi 15.55, disz­kosz: 5. Szecsei 39.00, gerely: 5. Csaba 41.64, 8. Bódi 36.08. A B kategóriás szakosztá­lyok összesített pontversenyé­ben: 1. TFSE 130,5, 2. DMTE 127, 3. SZEOL 109. M.T. Álekszejev nyugodtan alhat és az ellenfelek? Beszélgetés Varga Imrével Gyökeres változás szükséges az SZVSE házatáján Törvényszerű volt-e a bukás? Csongrád megye és Szeged labdarúgósportja reprezen­tánsának. a SZEOL AK csa­patának nagy csalódást oko­zó szereplése mellett a má­sik negatív szenzációt az SZVSE nagy múltú együtte­se szolgáltatta az 1977—78-as bajnoki év végén. Mégpedig azzal, hogy igen gyatra tel­jesítményt nyújtva, a keleti csoport utolsóelőtti helyén végezve, kiesett az NB Ili­ből! A lecsúszás nem máról holnapra következett be. Három éve már jelentkeztek olyan sürgősen megoldásra váró gondok, amelyek előre­vetették árnyékát a most be­következett kudarcnak, bu­kásnak. Kutatva a kialakult hely­zet okát, kútforrásának ere­detét nem a mánál, de nem ls a tegnapnál kell keresni. Távolabb van a kiinduló pont. A lavina, amit végül nem lehetett feltartóztatni, 1975 őszén indult el. Az ak­kori sikerek önteltté, túlzot­tan magabiztossá tették a csapatot. A játékosok Veress László edző baráti, szigort nélkülöző közeledését mind a magánéletben, mind a pá­lyán kihasználták — lazítot­tak. Ezek után törvénysze­rűen következett a vissza­esés. Időleges javulás ugyan volt közben, de a korábbi megalkuvás zsákutcába veze­tett. A korábban testet­lelket jólesően bizsergető vé­leményszellők 1976 tavaszán mindent elsöprő orkánná vál­toztak. Mint ilyenkor lenni szokott, az edző felmentését kérte, s meg is kapta. Tóth Lajos lépett örökébe, és úgy­ahogy rendezve a sorokat a 10. helyen végzett az SZVSE. (Érdemes megjegyezni: a há­rom év alatt négy szakvezető irányította a csapatot, há­romszor idény közben történt a csere!) Mindenki azt várta, okulva saját kárukon — más szelek fújdogolnák majd a szakosz­tály házatáján. Legalábbis ez lett volna a logikus. A nyi­latkozatok is erre engedtek következtetni. „Még egyszer nem követhetjük el ugyan­azokat a hibákat, drága árat fizettünk, hogy szemet huny­tunk bizonyos dolgok fe­lett ... Inkább legyen egy szerényebb képességű, de jó szellemű csapatunk, olyan játékosokból álljon, akikre bátran számíthatunk, • jövőt építhetünk." Pár hónappal később újabb vélemény lá­tott napvilágot: JL türelmi idő lejárt, felesleges tovább kísérletezgetni, húzni az időt. Aki nem hajlandó be­állni a sorba, becsületesen dolgozni, nem tartunk rá igényt. Ennél mélyebbre sze­rényebb képességű labdarú­gókkal sem juthatunk!" A vélemények elhangzottak, történtek is változások — több labdarúgót eltanácsol­tak az egyesülettől —, de alapjaiban minden maradt a régiben. A csapat 1976 őszén, az idény végén, szerény ki­lenc ponttal utolsó volt a sorban! A sikertelenség, a soroza­tos kudarcok olyannyira megviselték az edzőt és a szakosztály vezetőjét, hogy Tóth Lajos és Vörös Béla is lemondott. Üjabb edző, Möszmer Jenő. és újabb szakosztályvezető, Kónya Károly állt sorba. Megpró­bálták menteni, ami ment­hető. Sikerült véghez vin­niük, amiben csak kevesen hittek: a csapat a bajnokság végén sorra került osztályo­zón biztosította bennmara­dását. Igaz, az utolsó pilla­natig borotvaélen táncolt az SZVSE NB III-as léte, de végül, ha kínkeservek árán is, a játékosok kiharcolták, hogy labdarúgásunk harma­dik vonalában folytathassák. A későbbiekben Möszmer Jenő számára is túlzottan ke­ménynek bizonyult az edzői kispad. Amellett, hogy a já­tékosok többségének tudása elmaradt a kívánalmaktól, megengedhetetlenül közönyö­sek, lezserek voltak. Űj du­dás került ugyan a csárdá­ba, de a nóta a régi maradt. Így nem csoda, hogy a csapat a 19. helyen zárta az őszi idényt, közben pedig az edzőt másfél hónapig súlyos szív­izomgyulladással kezelték. A téli felkészülést még az ő irányításával végezték, de az idén márciusban végleg fel kellett állnia a kispadról Möszmer Jenőnek. Örökébe Farkas Imre pályaedző lé­pett. ö minden tőle telhetőt megtett, igyekezett kemény kézzel fogni a gyeplőt, ami­nek eredményeként a baj­nokság végére megszilárdult a fegyelem, küzdeni is „meg­tanult" a csapat. Egyetlen szépséghibája mindennek: túl későn jöttek rá a játéko­sok. mekkora zuhanást jelent korábbi érdektelenségük. Elintézhetnénk egy kézle­gyintéssel — ennyit tudnak, nincs ezen mit meditálni. Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Nem roíí elég lel­kesedés, erő, olyan csapat­szellem, amely lendítette ko­rábban a csapatot. Ezek hiá­nya mélypontra juttatta a szakosztályt. A résztvevők tagadják, de morálisan is szétesett a csapat! , — Az egyesület közvetlen vezetőségének, az elnökség­nek , nincs, nem lehet lelki­ismeretfurdalása a történte­kért — érvel Halász Antal, az egyesület elnöke. — Szin­te erőnket meghaladva bizto­sítottuk a lehetőségeket, de minden törekvésünk megfe­neklett. Nem mondhatják az edzők, hogy magukra hagy­tuk őket, igyekeztünk min­denben segítségükre lenni, mégis bekövetkezett, amitől féltünk. Ahogy változtak a szakvezetők és a szakosztály vezetősége, annyi elképzelés született, és ez nem volt szerencsés. Nincs mit tagadni, olyan is előfordult, mást akart az edző, mást a veze­tés. A kialakult helyzetet pe­dig az eredményesség rová­sára meglovagolták a játéko­sok. Az igazság az, hogy szer­vezetlenség uralkodott a szakosztályon belül. Ha a kényes kérdések rendezésé­hez időben és bátrabban nyúltunk volna, nem itt tar­tanánk. — A feltételek változatla­nok, de a szemléletben, a hozzáállásban gyökeres vál­tozásra lesz szükség, hogy egyszer s mindenkorra kilá­baljunk a hullámvölgyből. Két évet szántunk rá, hogy erkölcsileg, fizikailag és já­téktudásban megalapozottan, megerősödve felkerüljünk az NB II-be. A napokban új szakos ztályvezetés látott munkához. Elnöke Tassy Gá­bor, vezetője dr. Szamosvöl­gyi Zoltán, a technikai ve­zető Kovács Ferenc. A ve­zető edzői tisztet Rábay László, a pályaedző teendőit Bolya János látja el, az in­téző továbbra is Kiss Péter marad. Sokat várunk tevé­kenységüktől, reméljük, si­kerül maradéktalanul meg­valósítaniuk elképzeléseinket. Gyürki Ernő Szegeden a közelmúltban megrendezett országos junior birkózóbajnokságot Varga Imre is megtekintette. A magyar válogatott — és a Bp. Spartacus — kiválósága május első napjaiban Helsin­kiben, a XXVII. cselgáncs Európa-bajnokságon nehéz­súlyban ezüst-, abszolút ka­tegóriában bronzérmet szer­zett. Savanya Ferenc, az SZVSE birkózóinak edzője mutatta be egykori klubtár­sát. A Bebrits Lajos Szakkö­zépiskola tornatermének le­látóján kezdődött beszélgeté­sünk. — Nagyszénáson született, jelenleg Budapesten él, köz­beeső állomás pedig Sze­ged ... — 1966—68. között a Ti­sza-parti városban teljesítet­tem katonai szolgálatot. „Ci­vilben" az SZVSE szabadfo­gású birkózója voltam. — Mikor cserélte fel a szőnyeget a tatamival? — Baján ismerkedtem meg a cselgánccsal. 1968-ban ke­rültem a Bp. Spartacushoz, és még ebben az évben, 22 évesen tagja lettem a válo­gatott keretnek. — Nem sajnálja a birkó­zóteremben eltöltött éveket? — Sőt! A szabadfogású birkózás jó előiskola. A sző­nyegbiztonságot kamatoztat­ni lehet judogiban. — Telefonfülkényi beszél­getőpartnerem roppant mé­retei kínálták a következő kérdést. Hány kilót kell megmozgatniuk ellenfelei­nek? — 122 kiló a versenysú­lyom, de ne gondolja, hogy én vagyok a súlycsoport „legsúlyosabb egyénisége". A holland Adelaar például iga­zi óriás: 215 centi magas és 155 kiló, de hazai riválisom, Petrovszki is közel 140 kilót nyom. — Pályafutása legnagyobb sikerét érte el a finn fővá­rosban. Hány mérkőzése volt összesen? — Tizenhárom. Ebből tí­zet. megnyertem. A svéd Ekberget két alkalommal is iponnal győztem le. — A félnehézsúly és az abszolút kategória győztese, az NDK-beli Lorenz ellen viszont a 40. másodpercben sérülése miatt a küzdelem feladására kényszerült. A nehézsúly bajnoka, Adelaar pedig kis híján „elaltatta"... — így igaz. Pedig a hol­land fiút korábban három­szor is „leápoltam". Mind­össze két percig tartott az Európa-bajnoki címet eldön­tő összecsapásunk. Támasz­tott gánccsal próbálkoztam, mindketten földre kerültünk, s a földharcban ellenfelem bizonyult jobbnak. Az „elal­vás" előtti utolsó pillanatban feladtam a kilátástalan küz­delmet. — Járt már a sportág ős­hazájában? — Eddig kétszer voltam Japánban. Novemberben To­kióban rendezik a Kodokan Kupa küzdelmeit. Szeretnek harmadszor is tatamira lépni a felkelő nap országában. — Mi a különbség a ja­pán és az európai iskola kö­zött? — A japánok szerint a judó lágy művészet. Ennek megfelelően finomabban művelik, egészen pontosan a technika primátusát hirde­tik. Ezzel szemben a szovjet, a holland, a francia és az NDK-beli cselgáncsozók ki­fogástalan fizikai felkészült­ségükkel tűnnek ki, s érnek el egyre jobb eredményeket. Az európaiak a kemény mesterséget állítják szembe a lágy művészettel. — Dolgozott már japán mester keze alatt? — A Holland Cselgáncs Szövetség évről évre Papen­dalba hívja a földkerekség legjobb nehézsúlyú verseny­zőit. A kéthetes bentlakásos edzőtábor növendékeit To­kio Hirano, 8 dános japán mester a technikai judó fo­gásaira oktatja. 1974-ben az edzőtábor lakója voltam. — Egyre kiegyensúlyozot­tabbá válik a nemzetközi mezőny. A sikert nem ad­ják ingyen... — Ma már egyetlen ország képviselője ellen sem lehet biztosra menni. Ennek meg­felelően nagyon komolyan kell gyakorolnia annak, aki nem akar üres kézzel haza­térni a világversenyekről. hetente 10 cselgáncsedzésen veszek részt, azonkívül nagy gondot fordítok fizikai és erőnléti állapotom szinten tartására. — Gondolom a súlyemelők között is megállná helyét... — Nem tudok szakítani, így azután továbbra is nyu­godtan alhat Álekszejev — mondta nevetve, majd hoz­záfűzte: egyébként 180 kilót nyomok, és 230 kilóval gug­golok. Kicsit elméláztam. Egyre azon törtem a fejem, vajon hány tárcsát kell a vasrúdra helyeznie a roppant vastö­meg megmozgatásához? Kérdezés nélkül egészítette ki az elhangzottakat: — A montreali olimpia óta ritkábban nyűvöm a súlyzó­kat. Inkább technikúzom, csiszolom a régi fogásokat. — Kedvehc dobása? — Ha „rááll" az ellenfél, a belső combdobás. — És milyen fogást lehet „eladni" Varga Imrének? — Mindenkinek van se­bezhető pontja, természete­sen nekem is. A moszkvai olimpiáig szeretnék verse­nyezni, utána erre a kérdés­re is szívesen válaszolok. Varga Imre nyolcszoros országos bajnok, egy EB­ezüst, két bronzérem, egy VB és két EB ötödik helynek tu­lajdonosa. Hittel vallja: még 34—35 éves korban is érhet el nagy eredményt az, aki nem elégedett meg a tegnap sikereivel. Pályafutása csú­csaként a világbajnokságon vagy az olimpián elért ér­mes helyezést jelölte meg. Jövőre Párizsban VB-t, 1980­ban Moszkvában pedig olim­piát rendeznek... Thckes István Motocrossviadal Szegeden A Szegedi Volán SC mo­toros szakosztálya július 14­én, vasárnap délután 2 órá­tól a repüíőtéri motocross­pályán rendezi meg az or­szágos felnőtt I. osztályú bajnokság negyedik forduló­ját. A 250 és 500 köbcentis géposztályban két-két futa­mot bonyolítanak le. A ver­senyen a magyar élgárda és a Szovjetunió crossozói mel­lett szegedi motorosok is rajthoz állnak. Az idei baj­nokságban jól szereplő Ke­rekes László a 250-es, Szal­ma Ferenc pedig az 500-as kategóriában, indul a szín­vonalasnak, izgalmasnak ígérkező versenyen. Sportműsor Atlétikai sportnap A városi sportfelügyelőség július 10-én, hétfőn fél 6 órai kezdettel atlétikai sport­napot rendez a SZEOL AK­pályán, az Edzett ifjúságért túmegsportmozgalom kereté­ben. Az eseményre minden­kit szeretettel vár a rende­zőség. VASARNAP Atlétika Országos meghívásos gya­loglóverseny, újszegedi li­get, 8. Evezés Országos minősítő verseny. Ifjúsági Vízitelep. Előfuta­mok 8.45, döntök 14.30. Tömegsport Borgazdasági vállalatok versenye, DÉLÉP-stadion, Szőregi út, 9.30. Vasutasnapi versenyek Asztalitenisz: egyéni és csapatverseny, MÁV mű­velődési ház, 8. Labdarúgás: kispályás mérkőzések, Vasutas stadion. 9, Sakk: egyéni verseny, Nagyállomás, 8. Az Edzett ifjúságért moz­galom versenyei, Vasutas­stadion, 8. Labdarúgás MNK-mcrközések; Üllés— Domaszék, Ullés 17, Barna. Előtte ifjúsági mérkőzés. Algyő—DÉLÉP SC, Algyő, 17, Marosmenti. Szőreg— Kossuth SE, Szőreg, 17. Ha­lász. Deszk—Mihálytelek, Deszk, 17, Csányi. KSZV SE —Kinizsi Húsos, Kertész u., 17, Lengyel. Sz. Postás­Tápé, Postás-pálya, 17, Rácz. i <

Next

/
Thumbnails
Contents