Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

2 Vasárnap, 1378. július 9. A nemzetközi kapcsolatoktól a gazda­sági, társadalmi feladatok szolgála­táig, életünk szinte valamennyi rész­terepét felölelte az a beszámoló, melyet u Minisztertanács elnöke, Lázár György ter­jesztett áz országgyűlés most lezajlott nyá­ri ülésszaka elé. Nincs semmi cróltetetiség abban, ha logikusnak látjuk az összetarto­zást a napirend e része, valamint az 1977. évi állami költségvetés végrehaj táláról szóló jelentés között, hiszen fogalmazha­tunk ügy is, hogy a két számadás jelenünk tágabb és szűkebb értelmű szemrevétele­zése volt, azonos indítékokkal. Valójában ugyanis a két beszámolót nemcsak az alkotmányos, s a szocialista demokrácia előírta kötelezettsegek sorába illeszthetjük be, hanem olyasfajta nyilvá­nos számvetésként is fölfoghatjuk, ami módot ad a közfigyelem erősítésére, a megtett és a megteendő feladatok össze­vetésével a szocialista társadalomban rej­lő alkotóerők mozgósítására. Ezeknek az erőknek a kormány elnöke is nagy figyel­met szentelt beszédében, mert a közfelfo­gással egyezően, tevékenysége során a Mi­nisztertanács is azt tapasztalhatta, hogy vonzó társadalmi-gazdasági, azaz szocialis­ta Céljaink megalapozottak, elérhetők, élvezik • dolgozó tömegek cselekvő támo­gatását. A számunkra kedvezőtlenül meg­változott világgazdasági körülmények kö­zepette ls megmutatkozott, a szocializmus­ba vetett hit és bizalom ma már valóban hatalmas tömegek sajátja, s egyre több közösség bizonyltja teltekkel, hogy kepes megfelelni a nehezebb követelményeknek, főként akkor, ha egyértelmű választ kap a feladatok indokaként, s a cselekvés ho­gyanjára. Lényegeben három évet ölelt fel a kor­mány elnökének az országgyűlés elé ter­jesztett beszámolója, s e háromból az egyik esztendő az az 1977-es volt, amely­nek zárszámadása ugyancsak a képviselők elé került. Bármennyire is szerleágazónak, sok feladatkört toglalónak bizonyult a kormány tevékenységéről készített szám­adás. a fő helyet a gazdasági kerdesek foglalták el. Ez még akkor is igaz. ha fe­lületes megítélésre nem látszik gazdasagi természetű tevékenységnek mindaz, amit például Intézkedéseivel, rendelkezéseivel és határozataival a Minisztertanács az élet­és munkakörülmények javítása erdekében tatt, vagy amilyen lépéseket a nemzetközi kapcsolatokban elsődlegesnek tartott Ezért indokoltan írhatjuk le, valójában minden­fajta haladásunknak záloga a szocialista építőmunka, s eppen emiatt a költségve­tés tavalyi végrehajtása, a népgazdaság 1977. évi fejlődéae fontos adalékokkal szol­gált. mindahhoz, amiről a kormány na­gyobb távlatban készíthetett összegező mérleget Nem csupán a két beszámoló, hanem azok megtárgyalása Is azt tanúsította — a szót kérő képviselők tények seregét vo­nultatták fel erre bizonyságként —, hogv eredményeinkről és gondjainkról egyforma nyíltsággal beszélünk, azaz senkinek sem áll szándékában a valóság megmásftása. Ez a közös, s rendkívül fontos vonása a két számadás megtárgyalásának, bátran feltételezhetjük, Jellemzője, megjelenítője annak a kiegyensúlyozott belpolitikai hely­zetnek, amelyről Lázár György beszélt, s amelynek alapja a párt politikája. Az a politika, amelynek végrehajtását a két kongresszus közötti félidőben az MSZMP Központi Bizottsaga április 19—20-i ülése értékelte, egyben a teendőket is meghatá­rozva. Tények újsághasábokat megtöltő sere­gét kellene említenünk még akkor ls, ha csupán utalásokkal kívánnánk érzékeltetni, mi mindent fogott át u minisztertanácsi és a pénzügyi beszámoló. Ez a sokrétűség figyelmeztet arra — s ezt hangsúlyozta a kormány elnöke is —, teendőink nem ta­golhatok részekre, éles. merev határokkal, azaz Jobban kell tisztelnünk az összefüg­gésekét, munkánk — s bizonyos esetekben mulasztásaink — különféle elemeinek köl­csönhatásait. Erre minden területen szük­ség van, de elsőként a gazdasági tevé­kenységben, mert a legélesebben itt mu­tatkoznak meg a feszültségek, ellentmon­dások, s hatásuk is itt a legmesszebbre gyűrűző. Ml az, amit legfontosabb tényezőként ragadhatunk ki az országgyűlés kétnapos tanácskozásából? Ügy véljük, a nagyobb fegyelem szükségességét, s vele párhuza­mosan ennek igénylését a társadalom va­lamennyi rétegében. Hangsúlyozni szüksé­ges azonban: veszélyes leegyszerűsítés a fegyelem kifejezést pusztán a munkaidő becsületes eltöltésére szűkíteni. Sokkal többről van itt szó, nevezetesen arról n szocialista tudatosságú fegyelemről, mely fölismerteti a társadalmi érdekeket, s azo­kat alárendeli a helyi, a csoport, s más lokális érdekeknek, azaz képes mindenkor megragadni az össztársadalmiig leghasz­nosabbak legfontosabbat, s azt nemcsak hangoztatni, hanem a napi munkában ér­vényesíttetni is hajlandó. Erre vonatkozó­an a minisztertanácsi és a pénzügyi be­számoló — nem kevésbé a képviselői hoz­zaszolások — tények seregét idézte meg tanúként, mennyi lehetőséget hagyunk ki­használatlanul, miféle tartalékaink rej­lenek napi munkánkban föltáratlanul. Sürgető szükségünk van ezekre a tar­talékokra! Amint az például a költségvetési beszámolóból kiderült, bár meggyorsult a gazdasági növekedés tempója, több fontos területen nem sikerűit elérni a tervben megjelölt célokat. Így változatlanul feszült­ségek forrasa a behozatal gyors s a kivi­tel lassú bővülése, a nemzeti jövedelem felhasználásának a számítottál nem egyező összetétele — a tervezettet jóval meghala­dó beruházási tevékenység következmé­nyekent —, s az szintén, hogy az allamt bevételek elmaradtak, a vállalatiak vi­szont túlléptek a tervezett hatartól, hala­ron. Ha most a pénzügyminiszteri beszámoló további elemeit is összeillesztjük — így azt, hogy a termelésnövekedésnek csak szerény része járult hozzá a tőkés piaco­kon történő értékesítés fokozásához, hogy ismétlődő gondok vannak az áruk minő­segével, a beruházások tervszerű kivitele­zésével, ezzel szemben a lakossag jövedel­me gyorsabban gyarapodott, mint 1976­ban —, akkor egyértelműen kirajzolódnak előttünk a feladatokat magukba foglaló tanulságok, A minisztertanácsi beszámoló éppúgy, mint a pénzügyi mérleg értékelése a jól csoportosított tények érvelésé­vel arra hívta fel a figyelmet, hogy első­sorban szemléleti, munkamódszerbeli, szer­vezési gyengéink játszanak közre ma­kacsnak bizonyuló gondjainkban, tehát a meglevő anyagi, technikai feltételek mellett Ls dolgozhatnánk eredményeseb­ben. S azt, hogy valóban így dolgozzunk, a közérdek kötelességként szabja meg va­lamennyi közösség számára. K. n. Úton a Progressz-2 Vasárnap: dokkolás Dolgos hét vége vár a „fo­tonokra" a Szaljut—8 szov­jet tudományos űrállomáson. Vlagyimir Kovaljonok és Aleks/andr Ivancsenkov alig-alig pihenhette ki a szovjet—lengyel ürpáros nyolcnapos „vendegeskede­senek" faradal mait, máris újabb tartós Útitárs fogada­ss ra készül: a tervek sze­rint 48 órával a felbocsátá­sát követően, a SS, Föld körü­li fordulatban csatlakozik a Sz,aljút—fl—Szojuz-—29 úr­komplexumhoz. a Progressz —2 teherűrhajó, Teherszállító, üzemanyag­töltő, vontató — e hármas funkció ellátására hivatott a szovjet űrtechnika legfia­talabb alkotása, az automa­tikus vezérlésű teherűrhajó. Létrehozását az űrutazások Idejének meghosszabbodása, az ember világűrtartózkodá­sa időtartamának kitolódása tette szükségessé. A Sz.al­jut—t orbitális űrállomás több mint két évig látta el feladatat, a Szül jut—6 űrla­boratóriumban pedig már 10. hónapja váltják egymást a szemelyzetek. Az űrkutatás történetének első teherűrhajóját, a Prog­ressz—1 jelzésűt ez év janu­ár 20-án bocsátották fel Bajkonurból, hogy üzem­anyagot, tudományos beren­dezéseket, műszereket, élel­miszert, ivóvizet, a hétköz­napi úrélethez szükséges egyéb dolgokat küldjenek vele a Szaljut—ö fedélzetére a tartós munkára berendez­kedett Jurij Romanyenkó­nak és Georgij Grecskonak. A pénteken délután fel­bocsátott Progressz—2 ha­sonló rendeltetéssel tart — immár túl a félúton — cél­ja, a szovjet tudományos űr­állomás felé. A mintegy hét tonna sú­lyú teherűrhajót ugyanolyan rakétahordozó segítsegével juttatják Föld körüli pályára, mint az űrhajósokat szállító Szojuz típusú űrhajókat. A Progressz—2 fedélzetén előd­jéhez hasonlóan ismét 1 ton­na üzemanyagot és további 1S00 kilogramm súlyú hasz­nos terhet, tudományos be­rendezéseket, műszereket, élelmiszert és friss ivóvizet helyeztek el, A teherűrhajó vasárnap csatlakozik a Szal­jut—5—Szojuz—29 űr­komplexumhoz. írádiótelex SOÖS GÁBOR ANGLIÁBAN Dr Soós Gábor mezőgaz­dasági és élelmezésügyi ál­lamtitkár angliai látogatásá­nak utolsó napján, pénteken felkeresett egy Temze mellé­ki zöldségtermesztő farmot, délután pedig az angol­magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari árucsere-for­galom bővítéséről tárgyalt W. M. Knighton kereskedel­mi miniszterhelyettessel. ARAFAT TALÁLKOZOTT CSI PISNG-FEJJEL Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának el­nöke pénteken este Damasz­kuszban találkozott Csi Peng-fejjel, a Kínai Orszá­gos Népi Gyűlés állandó bi­zottságának alelnökével. A másfél órás tanácskozáson, amelyen a közel-keleti hely­zetet tekintették át, részt vett Abu Ajud, a PFSZ VB tagja. ROBBANT A UAKTAR Levegőbe repült pénteken egy robbanóanyaggyár rak­tai'a Tunisz egyik külvárosá­ban, Hivatalos közlés szerint három személy meghalt, 147-en megsebesültek, és sú­lyos anyagi károk keletkez­tek. A szerencsétlenség oka egyelőre nem ismeretes. Szemtanúk szerint a mint­egy háromhektárnyi terüle­ten elhelyezkedő üzem ro­mokban hever, s a robbanás hüsz kilométeres sugarú kör­ben okozott károkat. Szadat és Kreisky tárgyalása fl dialógus lehetősége Szombaton Bécsben kétol­dalú megbeszélésekkel kez­detét vette a hét végére ter­vezett — és Közel-Kelettel kapcsolatos tárgyalássorozat. A találkozó negyedik részt­vevője, Willy Brandt, a Né­met Szociáldemokrata Párt, valamint a Szocialista Inter­nacionálé elnöke szombaton délelőtt ugyancsak megérke­zett az osztrák fővárosba. A nyugatnémet politikus érkezésével egy időben meg­kezdődtek Anvar Szadat egyiptomi elnök és dr. Brú­nó Kreisky osztrák szövet­ségi kancellár hivatalos megbeszélései. A zömében kétoldalú kérdésekről folyt tanacskozás konkrét ered­ménye. hogy az egyiptomi államfő elvben hozzájárult az osztrák atomerőmű hul­ladékának Egyiptomban tör­ténő tárolásához. A találko­zót követő sajtóértekezletén Szadat újból állást foglalt az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak 242. számú határozata mellett, amely — mint mon­dotta — továbbra. Í6 a tár­gyalások alapját képezi Egyiptom számára. Az egyip­tomi államfő ezzel kívánta visszautasítani azokat az iz­raeli bírálatokat, amelyek szerint Kairó legújabb bé­kejavaslata gyakorlatilag visszalépést jelent a koráb­bi előzetes megállapodások­hoz képest. Szadat végül el­mondotta, hogy bár sem az ő. és ludomásu szerint sem az amerikai elnök útitervé­ben nem szerepel egy köze­li találkozó, ennek ellenére nem kizárt, hogy osztrák, vagy nyugatnémet földön mégis létrejön egy rövid, programon kívüli megbeszé­lés közte és Carter amerikai elnök között. (Mint ismere­tes, Curter a jövő héten Nyugat-Németországba ' lá­togat. Szadat pedig néhány napot az ausztriai Salzburg­ban kíván tölteni.) Willy Brandt érkezését kö­vető sajtóértekezletén el­mondotta, hogy elsősorban az ügynevezett észak—dél dialógus bizottsága elnöké­nek minőségében utazott Bécsbe, és beszédet kíván mondani az UNIDO konfe­renciáján. A fejlett ipari, illetve a fejlődő országok kapcsolatát érintve, rámu­tatott, hogy az Ipari orszá­gok jövőjét egyre nagyobb mértékben meghatározza a harmadik világ országai fej­lődésének kérdése. Kitért ez­zel kapcsolatban arra is, hogy a közelmúltban több szocialista országban tett lá­togatást, és örömmel tapasz­talta a KGST-tagországok vezetői részéről az észak­déli dialógus iránti érdek­lődését. Megemlítette, hogy M bizottság több tagja éppen vasárnap utazik a Szovjet­unióba, ahol a KGST és a bizottság szakértői tájékozó­dó jellegű megbeszélést kez­denek az együttműködés le­hetőségeiről. A Közel-Kelettel kapcso-' latos, és vasárnap esedékes Szadat—Kreisky—Brandt ta­lálkozóról szólva Brandt ki­jelentette. hogy ő csupán akJ tív és figyelmes résztvevője kíván lenni a tanácskozás­nak, és a közvetítő szerepet láthatólag átengedte a házi­gazda osztrák kancellárnak. A VIT országában 12. Látogatóban Hamingwaynél Jó háromnegyed óra alatt, vergődött ki a busz har­mincöt fokos melegben, és kora délutáni csúcsforgalom­ban Havannából, feltűntek San Francisco de Pilar há­zai: többnyire egyszintesen, kis oszlopos verandával, ró­zsaszínre, kékre, enyhezöldre meszelten. Itt is, amott is nyitott ele­jű talponállók. Ahol az ivó­párkányra könyökölve soká­ig el lehet álldogálni, össze­akadva mindenféle ember­rel, és persze minden köte­lezettség nélkül. Ez már egé­szen beleillett az összképbe. Akár az egyik verundán föl­állított mérványló és a cég­tábla. amely dzsudótanfolya­mot hirdetett. • Majd balra el kellett for­dulr' A sarkon kiírás: katonai körzet. Az utas csak azért fohászkodott, nehogy valumi magas rangú tiszttel talál­kozzanak. Végül is szeren­cséje volt, csupán visszafelé akadtak össze egy katonával — idősödő néger szakaszve­zetővel: fáradtan baktatott fölfelé a zúzalékkővel be­szórt kaptatón. A kapubejáró mellett ba­kokra állított hajó: a Pilar. Mint partra vetett hal — mondhatta volna róla, de az utas újabban mér nagyon nem szerette a közhelyeket. A parkot is jóval ki­sebbnek gondolta, és nem ennyire dús növényzetű­nek. Egy egész dombhát, teleszórva pálmafákkal, a lá­togató számára ismeretlen virágokkal, bokrokkal. Meg kellett állni egy pillanatra, körülpillantani, beszívni a fűszerillatú levegőt, elnéze­getni a sűrű lombozaton át­tört, földre hullott fényfol­tokat. Csak aztán mentek tovább. A ház szinte eltűnt a zöld növényzet sűrűjében. Főbe­járata előtt, lépésnyire a lépcsősortól tényleg ott állt egy hatalmas gyapolfa; tör­zsének odvában virágzó or­chideák élősködnek. Áz épületbe nem lehetett bemenni. (... Azért kell egy idő óta zárva tartani a helyiségek ajtujait, mert a turisták lop­tak ...) Az utas fanyarul elmoso­lyodott. A művészetevei kezdték — gondolta, még a harmincas években. (Nálunk húsz évvel később, akkor vi­szont annál nagyobb roham­mal.) Megpróbálták elorozni tárgyszerűségét, oldíd lépé­sekkei előrehaladó párbeszé­deit, antiinteKektualizmus mögé rejtett morálkódexéi, egyszóval mimlazt, ami a jéghegyből u víz fölé emel­kedett. Halála után a tár­gyakru került a sor. A szalon: mindenfelé könyv, kenyeimes bútorok. A kis pohárszék teteje zsúfol­va rumos-, whiskys- és egyéb üvegekkel. A falakon valamikori fiesták, ferlák (bikavindalok) plakátjai. Kö­rös-körül a magasban kitö­mött állatfelek — uz. afrikai szafárik (Kenya, Tanzánia) trófeái. Másutt talán kacat­nak tetszenének, itt azonban hitelesítette őket a mű, az Afrikai vadásznupló, a Ki­limandzsáró hava és még sok-sok egyéb. A dolgozószoba^- jobb kéz. felől az ütött-kopott Royal írógép. Könyvek. A földön összehányt postaküldemény­csomó. Ez már mind az ön­gyilkosságot követően érke­zett. Nem bontották fel őket — 1961 óta hevernek itt, le­pecsételtem ősszekötözötten. Az utas eltűnődött: mint a kezdetekkor a kéziratai, ami­kor csapatostul küldték visz­sza őket a szerkesztők, ki­adók. A fürdőszoba: itt is köny­vek, még itt is könyvek, a kád és az ülőke szomszédsá­gában. A falon — most már keretezett üveggel védett — feliratok: ide jegyezte föl Hemingway a testsúlyát (tényleg, ott hevert a földön a mérleg is), amely élete Utolsó időszakában egyre csökkent. A hálószoba: puritán, Az ebédlő: ugyanolyan (csak Itt friss virágok is díszítették az asztalt). Később átmentek a to­ronyhoz, amit az iró negye­dik felesége építtetett. A második szinten fegyverek, vadászcsizmák, trófeák. Ida be is lehetett menni, egy óvatlan pillanatban kis. eset­len mozdulattal esetleg meg is érinteni a tárgyakat. A harmadik' szint ajtaja azon­ban már zárva volt. Az utas bekukucskált az ablakon, és örömmel fedezett fel egy nr.gy csillagászati teleszkó­pot. Majd körülpillantottak a toronyból. Keresték a ten­gert. A tenger azonban sehol sem mutatkozott. Csak Havanna távoli épületeit lát­ták felfehérleni: a Capitoliot, a Jósé MHfti-emlékművet, és a parti felhőkarcolókat. A háztól-toronytól balra találtak rá az úszómedencé­re. Kékre festett falú, mély medence volt, és természe­tesen teljesen száraz, úgy­hogy hozzá kellett képzelni a vizet — mint a házhoz­parkhoz az írót, az íróhoz a műveket, a müvekhez a rész­leteket. Az úszómedence partján négy kis betonlap. Egykori kedvenc háziállatok emlékét őrzik. Cowley irta Heming­wayről a Másodvirágzás­ban: vonzódtak hozzá a kutyák, a nők és a gyére­itek. Elfelejtette hozzátenni: ő meg a macskákat kedvel­te különösképpen. Az utas aztán leült a parktükör kis pihenőpadjá­ra, néhány lépésnyire az épülettől, Csak később hal­lotta meg a zujt. Valaki gé­pelt. S két-három leütést mindig apró csöndek követ­tek, mintha közben gondol­kodna. Az utas persze tud­ta, hogy illúzió az egész, hi­szen.. . Különben is: a to­rony első szintjén van az ad­minisztráció (egy férfi ér egy nő), ott gépelnek, tétova uj­jakkal. Mégis oly jó volt hallgatni a betűk kattogását, szinte egész testét átjárta a hang. Papp Zoltán (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents