Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

2 Vasárnap, 1378. július 9. A

nemzetközi kapcsolatoktól a gazdasági, társadalmi feladatok szolgálatáig, életünk szinte valamennyi részterepét felölelte az a beszámoló, melyet u Minisztertanács elnöke, Lázár György terjesztett áz országgyűlés most lezajlott nyári ülésszaka elé. Nincs semmi cróltetetiség abban, ha logikusnak látjuk az összetartozást a napirend e része, valamint az 1977. évi állami költségvetés végrehaj táláról szóló jelentés között, hiszen fogalmazhatunk ügy is, hogy a két számadás jelenünk tágabb és szűkebb értelmű szemrevételezése volt, azonos indítékokkal. Valójában ugyanis a két beszámolót nemcsak az alkotmányos, s a szocialista demokrácia előírta kötelezettsegek sorába illeszthetjük be, hanem olyasfajta nyilvános számvetésként is fölfoghatjuk, ami módot ad a közfigyelem erősítésére, a megtett és a megteendő feladatok összevetésével a szocialista társadalomban rejlő alkotóerők mozgósítására. Ezeknek az erőknek a kormány elnöke is nagy figyelmet szentelt beszédében, mert a közfelfogással egyezően, tevékenysége során a Minisztertanács is azt tapasztalhatta, hogy vonzó társadalmi-gazdasági, azaz szocialista Céljaink megalapozottak, elérhetők, élvezik • dolgozó tömegek cselekvő támogatását. A számunkra kedvezőtlenül megváltozott világgazdasági körülmények közepette ls megmutatkozott, a szocializmusba vetett hit és bizalom ma már valóban hatalmas tömegek sajátja, s egyre több közösség bizonyltja teltekkel, hogy kepes megfelelni a nehezebb követelményeknek, főként akkor, ha egyértelmű választ kap a feladatok indokaként, s a cselekvés hogyanjára. Lényegeben három évet ölelt fel a kormány elnökének az országgyűlés elé terjesztett beszámolója, s e háromból az egyik esztendő az az 1977-es volt, amelynek zárszámadása ugyancsak a képviselők elé került. Bármennyire is szerleágazónak, sok feladatkört toglalónak bizonyult a kormány tevékenységéről készített számadás. a fő helyet a gazdasági kerdesek foglalták el. Ez még akkor is igaz. ha felületes megítélésre nem látszik gazdasagi természetű tevékenységnek mindaz, amit például Intézkedéseivel, rendelkezéseivel és határozataival a Minisztertanács az életés munkakörülmények javítása erdekében tatt, vagy amilyen lépéseket a nemzetközi kapcsolatokban elsődlegesnek tartott Ezért indokoltan írhatjuk le, valójában mindenfajta haladásunknak záloga a szocialista építőmunka, s eppen emiatt a költségvetés tavalyi végrehajtása, a népgazdaság 1977. évi fejlődéae fontos adalékokkal szolgált. mindahhoz, amiről a kormány nagyobb távlatban készíthetett összegező mérleget Nem csupán a két beszámoló, hanem azok megtárgyalása Is azt tanúsította — a szót kérő képviselők tények seregét vonultatták fel erre bizonyságként —, hogv eredményeinkről és gondjainkról egyforma nyíltsággal beszélünk, azaz senkinek sem áll szándékában a valóság megmásftása. Ez a közös, s rendkívül fontos vonása a két számadás megtárgyalásának, bátran feltételezhetjük, Jellemzője, megjelenítője annak a kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetnek, amelyről Lázár György beszélt, s amelynek alapja a párt politikája. Az a politika, amelynek végrehajtását a két kongresszus közötti félidőben az MSZMP Központi Bizottsaga április 19—20-i ülése értékelte, egyben a teendőket is meghatározva. Tények újsághasábokat megtöltő seregét kellene említenünk még akkor ls, ha csupán utalásokkal kívánnánk érzékeltetni, mi mindent fogott át u minisztertanácsi és a pénzügyi beszámoló. Ez a sokrétűség figyelmeztet arra — s ezt hangsúlyozta a kormány elnöke is —, teendőink nem tagolhatok részekre, éles. merev határokkal, azaz Jobban kell tisztelnünk az összefüggésekét, munkánk — s bizonyos esetekben mulasztásaink — különféle elemeinek kölcsönhatásait. Erre minden területen szükség van, de elsőként a gazdasági tevékenységben, mert a legélesebben itt mutatkoznak meg a feszültségek, ellentmondások, s hatásuk is itt a legmesszebbre gyűrűző. Ml az, amit legfontosabb tényezőként ragadhatunk ki az országgyűlés kétnapos tanácskozásából? Ügy véljük, a nagyobb fegyelem szükségességét, s vele párhuzamosan ennek igénylését a társadalom valamennyi rétegében. Hangsúlyozni szükséges azonban: veszélyes leegyszerűsítés a fegyelem kifejezést pusztán a munkaidő becsületes eltöltésére szűkíteni. Sokkal többről van itt szó, nevezetesen arról n szocialista tudatosságú fegyelemről, mely fölismerteti a társadalmi érdekeket, s azokat alárendeli a helyi, a csoport, s más lokális érdekeknek, azaz képes mindenkor megragadni az össztársadalmiig leghasznosabbak legfontosabbat, s azt nemcsak hangoztatni, hanem a napi munkában érvényesíttetni is hajlandó. Erre vonatkozóan a minisztertanácsi és a pénzügyi beszámoló — nem kevésbé a képviselői hozzaszolások — tények seregét idézte meg tanúként, mennyi lehetőséget hagyunk kihasználatlanul, miféle tartalékaink rejlenek napi munkánkban föltáratlanul. Sürgető szükségünk van ezekre a tartalékokra! Amint az például a költségvetési beszámolóból kiderült, bár meggyorsult a gazdasági növekedés tempója, több fontos területen nem sikerűit elérni a tervben megjelölt célokat. Így változatlanul feszültségek forrasa a behozatal gyors s a kivitel lassú bővülése, a nemzeti jövedelem felhasználásának a számítottál nem egyező összetétele — a tervezettet jóval meghaladó beruházási tevékenység következményekent —, s az szintén, hogy az allamt bevételek elmaradtak, a vállalatiak viszont túlléptek a tervezett hatartól, halaron. Ha most a pénzügyminiszteri beszámoló további elemeit is összeillesztjük — így azt, hogy a termelésnövekedésnek csak szerény része járult hozzá a tőkés piacokon történő értékesítés fokozásához, hogy ismétlődő gondok vannak az áruk minősegével, a beruházások tervszerű kivitelezésével, ezzel szemben a lakossag jövedelme gyorsabban gyarapodott, mint 1976ban —, akkor egyértelműen kirajzolódnak előttünk a feladatokat magukba foglaló tanulságok, A

minisztertanácsi beszámoló éppúgy, mint a pénzügyi mérleg értékelése a jól csoportosított tények érvelésével arra hívta fel a figyelmet, hogy elsősorban szemléleti, munkamódszerbeli, szervezési gyengéink játszanak közre makacsnak bizonyuló gondjainkban, tehát a meglevő anyagi, technikai feltételek mellett Ls dolgozhatnánk eredményesebben. S azt, hogy valóban így dolgozzunk, a közérdek kötelességként szabja meg valamennyi közösség számára. K. n. Úton a Progressz-2 Vasárnap: dokkolás Dolgos hét vége vár a „fotonokra" a Szaljut—8 szovjet tudományos űrállomáson. Vlagyimir Kovaljonok és Aleks/andr Ivancsenkov alig-alig pihenhette ki a szovjet—lengyel ürpáros nyolcnapos „vendegeskedesenek" faradal mait, máris újabb tartós Útitárs fogadass ra készül: a tervek szerint 48 órával a felbocsátását követően, a SS, Föld körüli fordulatban csatlakozik a Sz,aljút—fl—Szojuz-—29 úrkomplexumhoz. a Progressz —2 teherűrhajó, Teherszállító, üzemanyagtöltő, vontató — e hármas funkció ellátására hivatott a szovjet űrtechnika legfiatalabb alkotása, az automatikus vezérlésű teherűrhajó. Létrehozását az űrutazások Idejének meghosszabbodása, az ember világűrtartózkodása időtartamának kitolódása tette szükségessé. A Sz.aljut—t orbitális űrállomás több mint két évig látta el feladatat, a Szül jut—6 űrlaboratóriumban pedig már 10. hónapja váltják egymást a szemelyzetek. Az űrkutatás történetének első teherűrhajóját, a Progressz—1 jelzésűt ez év január 20-án bocsátották fel Bajkonurból, hogy üzemanyagot, tudományos berendezéseket, műszereket, élelmiszert, ivóvizet, a hétköznapi úrélethez szükséges egyéb dolgokat küldjenek vele a Szaljut—ö fedélzetére a tartós munkára berendezkedett Jurij Romanyenkónak és Georgij Grecskonak. A pénteken délután felbocsátott Progressz—2 hasonló rendeltetéssel tart — immár túl a félúton — célja, a szovjet tudományos űrállomás felé. A mintegy hét tonna súlyú teherűrhajót ugyanolyan rakétahordozó segítsegével juttatják Föld körüli pályára, mint az űrhajósokat szállító Szojuz típusú űrhajókat. A Progressz—2 fedélzetén elődjéhez hasonlóan ismét 1 tonna üzemanyagot és további 1S00 kilogramm súlyú hasznos terhet, tudományos berendezéseket, műszereket, élelmiszert és friss ivóvizet helyeztek el, A teherűrhajó vasárnap csatlakozik a Szaljut—5—Szojuz—29 űrkomplexumhoz. írádiótelex SOÖS GÁBOR ANGLIÁBAN Dr Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár angliai látogatásának utolsó napján, pénteken felkeresett egy Temze melléki zöldségtermesztő farmot, délután pedig az angolmagyar mezőgazdasági és élelmiszeripari árucsere-forgalom bővítéséről tárgyalt W. M. Knighton kereskedelmi miniszterhelyettessel. ARAFAT TALÁLKOZOTT CSI PISNG-FEJJEL Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke pénteken este Damaszkuszban találkozott Csi Peng-fejjel, a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának alelnökével. A másfél órás tanácskozáson, amelyen a közel-keleti helyzetet tekintették át, részt vett Abu Ajud, a PFSZ VB tagja. ROBBANT A UAKTAR Levegőbe repült pénteken egy robbanóanyaggyár raktai'a Tunisz egyik külvárosában, Hivatalos közlés szerint három személy meghalt, 147-en megsebesültek, és súlyos anyagi károk keletkeztek. A szerencsétlenség oka egyelőre nem ismeretes. Szemtanúk szerint a mintegy háromhektárnyi területen elhelyezkedő üzem romokban hever, s a robbanás hüsz kilométeres sugarú körben okozott károkat. Szadat és Kreisky tárgyalása fl dialógus lehetősége Szombaton Bécsben kétoldalú megbeszélésekkel kezdetét vette a hét végére tervezett — és Közel-Kelettel kapcsolatos tárgyalássorozat. A találkozó negyedik résztvevője, Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt, valamint a Szocialista Internacionálé elnöke szombaton délelőtt ugyancsak megérkezett az osztrák fővárosba. A nyugatnémet politikus érkezésével egy időben megkezdődtek Anvar Szadat egyiptomi elnök és dr. Brúnó Kreisky osztrák szövetségi kancellár hivatalos megbeszélései. A zömében kétoldalú kérdésekről folyt tanacskozás konkrét eredménye. hogy az egyiptomi államfő elvben hozzájárult az osztrák atomerőmű hulladékának Egyiptomban történő tárolásához. A találkozót követő sajtóértekezletén Szadat újból állást foglalt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. számú határozata mellett, amely — mint mondotta — továbbra. Í6 a tárgyalások alapját képezi Egyiptom számára. Az egyiptomi államfő ezzel kívánta visszautasítani azokat az izraeli bírálatokat, amelyek szerint Kairó legújabb békejavaslata gyakorlatilag visszalépést jelent a korábbi előzetes megállapodásokhoz képest. Szadat végül elmondotta, hogy bár sem az ő. és ludomásu szerint sem az amerikai elnök útitervében nem szerepel egy közeli találkozó, ennek ellenére nem kizárt, hogy osztrák, vagy nyugatnémet földön mégis létrejön egy rövid, programon kívüli megbeszélés közte és Carter amerikai elnök között. (Mint ismeretes, Curter a jövő héten Nyugat-Németországba ' látogat. Szadat pedig néhány napot az ausztriai Salzburgban kíván tölteni.) Willy Brandt érkezését követő sajtóértekezletén elmondotta, hogy elsősorban az ügynevezett észak—dél dialógus bizottsága elnökének minőségében utazott Bécsbe, és beszédet kíván mondani az UNIDO konferenciáján. A fejlett ipari, illetve a fejlődő országok kapcsolatát érintve, rámutatott, hogy az Ipari országok jövőjét egyre nagyobb mértékben meghatározza a harmadik világ országai fejlődésének kérdése. Kitért ezzel kapcsolatban arra is, hogy a közelmúltban több szocialista országban tett látogatást, és örömmel tapasztalta a KGST-tagországok vezetői részéről az északdéli dialógus iránti érdeklődését. Megemlítette, hogy M bizottság több tagja éppen vasárnap utazik a Szovjetunióba, ahol a KGST és a bizottság szakértői tájékozódó jellegű megbeszélést kezdenek az együttműködés lehetőségeiről. A Közel-Kelettel kapcso-' latos, és vasárnap esedékes Szadat—Kreisky—Brandt találkozóról szólva Brandt kijelentette. hogy ő csupán akJ tív és figyelmes résztvevője kíván lenni a tanácskozásnak, és a közvetítő szerepet láthatólag átengedte a házigazda osztrák kancellárnak. A VIT országában 12. Látogatóban Hamingwaynél Jó háromnegyed óra alatt, vergődött ki a busz harmincöt fokos melegben, és kora délutáni csúcsforgalomban Havannából, feltűntek San Francisco de Pilar házai: többnyire egyszintesen, kis oszlopos verandával, rózsaszínre, kékre, enyhezöldre meszelten. Itt is, amott is nyitott elejű talponállók. Ahol az ivópárkányra könyökölve sokáig el lehet álldogálni, összeakadva mindenféle emberrel, és persze minden kötelezettség nélkül. Ez már egészen beleillett az összképbe. Akár az egyik verundán fölállított mérványló és a cégtábla. amely dzsudótanfolyamot hirdetett. • Majd balra el kellett fordulr' A sarkon kiírás: katonai körzet. Az utas csak azért fohászkodott, nehogy valumi magas rangú tiszttel találkozzanak. Végül is szerencséje volt, csupán visszafelé akadtak össze egy katonával — idősödő néger szakaszvezetővel: fáradtan baktatott fölfelé a zúzalékkővel beszórt kaptatón. A kapubejáró mellett bakokra állított hajó: a Pilar. Mint partra vetett hal — mondhatta volna róla, de az utas újabban mér nagyon nem szerette a közhelyeket. A parkot is jóval kisebbnek gondolta, és nem ennyire dús növényzetűnek. Egy egész dombhát, teleszórva pálmafákkal, a látogató számára ismeretlen virágokkal, bokrokkal. Meg kellett állni egy pillanatra, körülpillantani, beszívni a fűszerillatú levegőt, elnézegetni a sűrű lombozaton áttört, földre hullott fényfoltokat. Csak aztán mentek tovább. A ház szinte eltűnt a zöld növényzet sűrűjében. Főbejárata előtt, lépésnyire a lépcsősortól tényleg ott állt egy hatalmas gyapolfa; törzsének odvában virágzó orchideák élősködnek. Áz épületbe nem lehetett bemenni. (... Azért kell egy idő óta zárva tartani a helyiségek ajtujait, mert a turisták loptak ...) Az utas fanyarul elmosolyodott. A művészetevei kezdték — gondolta, még a harmincas években. (Nálunk húsz évvel később, akkor viszont annál nagyobb rohammal.) Megpróbálták elorozni tárgyszerűségét, oldíd lépésekkei előrehaladó párbeszédeit, antiinteKektualizmus mögé rejtett morálkódexéi, egyszóval mimlazt, ami a jéghegyből u víz fölé emelkedett. Halála után a tárgyakru került a sor. A szalon: mindenfelé könyv, kenyeimes bútorok. A kis pohárszék teteje zsúfolva rumos-, whiskys- és egyéb üvegekkel. A falakon valamikori fiesták, ferlák (bikavindalok) plakátjai. Körös-körül a magasban kitömött állatfelek — uz. afrikai szafárik (Kenya, Tanzánia) trófeái. Másutt talán kacatnak tetszenének, itt azonban hitelesítette őket a mű, az Afrikai vadásznupló, a Kilimandzsáró hava és még sok-sok egyéb. A dolgozószoba^- jobb kéz. felől az ütött-kopott Royal írógép. Könyvek. A földön összehányt postaküldeménycsomó. Ez már mind az öngyilkosságot követően érkezett. Nem bontották fel őket — 1961 óta hevernek itt, lepecsételtem ősszekötözötten. Az utas eltűnődött: mint a kezdetekkor a kéziratai, amikor csapatostul küldték viszsza őket a szerkesztők, kiadók. A fürdőszoba: itt is könyvek, még itt is könyvek, a kád és az ülőke szomszédságában. A falon — most már keretezett üveggel védett — feliratok: ide jegyezte föl Hemingway a testsúlyát (tényleg, ott hevert a földön a mérleg is), amely élete Utolsó időszakában egyre csökkent. A hálószoba: puritán, Az ebédlő: ugyanolyan (csak Itt friss virágok is díszítették az asztalt). Később átmentek a toronyhoz, amit az iró negyedik felesége építtetett. A második szinten fegyverek, vadászcsizmák, trófeák. Ida be is lehetett menni, egy óvatlan pillanatban kis. esetlen mozdulattal esetleg meg is érinteni a tárgyakat. A harmadik' szint ajtaja azonban már zárva volt. Az utas bekukucskált az ablakon, és örömmel fedezett fel egy nr.gy csillagászati teleszkópot. Majd körülpillantottak a toronyból. Keresték a tengert. A tenger azonban sehol sem mutatkozott. Csak Havanna távoli épületeit látták felfehérleni: a Capitoliot, a Jósé MHfti-emlékművet, és a parti felhőkarcolókat. A háztól-toronytól balra találtak rá az úszómedencére. Kékre festett falú, mély medence volt, és természetesen teljesen száraz, úgyhogy hozzá kellett képzelni a vizet — mint a házhozparkhoz az írót, az íróhoz a műveket, a müvekhez a részleteket. Az úszómedence partján négy kis betonlap. Egykori kedvenc háziállatok emlékét őrzik. Cowley irta Hemingwayről a Másodvirágzásban: vonzódtak hozzá a kutyák, a nők és a gyéreitek. Elfelejtette hozzátenni: ő meg a macskákat kedvelte különösképpen. Az utas aztán leült a parktükör kis pihenőpadjára, néhány lépésnyire az épülettől, Csak később hallotta meg a zujt. Valaki gépelt. S két-három leütést mindig apró csöndek követtek, mintha közben gondolkodna. Az utas persze tudta, hogy illúzió az egész, hiszen.. . Különben is: a torony első szintjén van az adminisztráció (egy férfi ér egy nő), ott gépelnek, tétova ujjakkal. Mégis oly jó volt hallgatni a betűk kattogását, szinte egész testét átjárta a hang. Papp Zoltán (Vége.)