Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

8 Szombat, 1978. július 8." A VIT országában 11. Találkozás Che Guevarával Végül azért mégiscsak megálltak Trinidadban. Delet harangoztak a templomtoronyban, merőlegesen tűzött rájuk a nap — a kisváros éppen sziesztához készülődött. Néhol már ringtak a kényelmes hintaszékek, és a bennük ülők sokszínű legyezőket lebegtettek, odatartva arcukat a kis légáramhoz. Felfelé baüagtában az utas Jevtusenko versét idézgette; „Apró kubai város, / árnyékos Trinidád — a tikkadt pálmafákon / könnyű szél hajlik át." Che Guevara képét az egyik mellékutcában fedezte fel, kőhajításnyira a térről. Miután megtekintette a múzeumot, hűsölni húzódott be ide, e keskeny utcácskába, térdrerogyott házikók félárnyékát keresve. Az utas közelebb lépett a plakáthoz. Itt mintha szelídebbnek tűnt volna Che komor mártírarca. A szeme, a tekintete változatlanul szigorú maradt, de az arc többi része... A vonásokban kisfiús szelídség is bujkált, az utas ezért most nagyon közel érezte magához, akárcsak akkor, amikor otthon a színehagyott eklektikus házak földszinti párkányzata fölött itt is. amott is megp; Uantotta a ,.Che" szót. (írás közben néhol elcsoroghatott a festék, ettől olyan lett az egész, mintha a betűk könnyet hullatnának vagy véreznének. S néhol melléjük írták az Angéla Davis nevet is.) A fiatalok többsége bizonyára a tett forradalmárát szerette-cso_ dálta-követte Guevarában. Felnéztek rá, mert az eiért tisztséget nem tekintette végcélnak, hanem csupán a cselekvés egy — múló — epizódjának. A miniszteri íróaszúi mellől távozott Bolíviába, hogy (ezúttal talán tényleg helyükön vannak a nagy szavak) folytassa a latin-amerikai forradalmi felszabadító háborút, néhányadmagával. Cheben a forradalom bárdját félték, és gyűlölték ellenfelei. A nép nagy ellenségeivel szemben valóban kérlelhetetlen volt. Nem ismert olyan humanizmust, amely ellenére cselekedhet a szabadságnak. Közben bajtársakat — és néha a barikád túlsó felén állókat is — gyógyított a harcok szünetében. Elvégre orvos volt, tulajdonképpen. Vagy fölolvasott a többieknek. Vagy éppen belebámult a kékes sziVarfüstbe. Álmodozni is nagyon szeretett, mint a legtöbb latin-amerikai. Alakjából végül jelkép lett — gondolta az utas. Neve fölkerült a házfalakra, s nem muszájból, nem utasításra írták oda. hanem üzenni akartak ezzel a három betűvel valamit a fiatalok az utcai járókelőknek, a többleknek. Néha színes trikókról néz ránk vissza Krisztusarca, mellkasok feszítik az olcsó pamutszövetet, s ahová az anyagon homloka került, valahol azon a tájékon dobog a trikótulajdonosok szíve is. Az utas elgondolkodva búcsúzott Trinidadtól, lassan elmaradtak mögötte alacsony házai, zegzugos utcácskái, szikár kis tornyai. Az autó később egy dombháton fékezett. Innen még egyszer visszapillanthattak a városra, erre a zöld lankák ölében elterülő, szabálytalan alakú sárga foltra. Aztán már oda is lehetett ülni a pazarul megterített asztalhoz a magaslati motel ebédlőtermében. Ekkor szólalt meg a zene. A zenekar háromtagú volt, három férfi, utcai ruhában, gitárral, mintha csak a szomszédos asztaltól szívességből keltek volna tói, hogy nekik énekeljenek. Az utas nagyon szerette a gitárpengést, ezeket a tiszta, csak lassan elhaló hangokat, a mélyebb regiszterekből előtörő kísérőakkordokat. Tenor hangja volt a három férfinak, kissé fátyolos, férfias tenor, olasz csillogás nélkül, annál több keresetlenséggel. S miközben tányérhoz csördültek az evőeszközök, habzott a poharakban a behűtött sör, egyik asztalszomszéd a másik asztalszomszéddal semmiségekről szót váltott, a szél meg minduntalan átfújt a nyitott oldalú helyiségen, a három férfi egy forradalmárról énekelt. Arról, aki csapatával egykor elfoglalta Santa Clarát. Comandante Che Guevara — énekelték a refrént. És a név hol a Santa Clarával rímelt, hol pedig a Primavera szóval, a tavasszal. Mire utoljára énekelték a refrént, a hosszú asztalnál már mindenki elhallgatott. A három énekes pedig lassú léptekkel, minduntalan megmegállva járta körül a nagy helyiséget, gitárt pengetve ballagtak ki az előtérbe, már alig hallhatóan dúdolva a zárósort: Comandante Che Guevara. Mintha valami tényleg véget érne dalukkal. Még aznap délután eljutottak Santa Clarába is. Megtekintették a tartományi széképületet, a Grand Hotelt. Mindkettőt utcai harcokban foglalták el annak idején a felkelők. Elhajtottak a poros állomásépület mellett is. A földbe süppedt sínektől néhány méternyire egy mellékvágányon vesztegelt Batista valahai páncelvonatának két elárvult, sárgára festett vagonja. Előtte kis virágoskert és szerény emlékoszlop, a mártírok nevével kőoldalán. Késő este az utas ott toporgott a motel udvarán. Felbámult a bársonysötét égre, melyen apró flltterekként villogtak a csillagok. A Dél keresztjét kereste — tekintetével többször is végigpásztázva az eget —, majd később a Göncölszekért A Dél keresztjére nem bukkant ré, Göncölszekérből viszont — ő legalábbis tétován úgy hitte — kettő is akadt. S hogy melyik az Igazi és melyiket véli csak annak, azt sehogy se tudta eldönteni. Próbálta legalább betájolni helyzetüket. Az egyik Göncölszekér rúdja északkelet felé mutatott. Amerre Havannát sejtette az utas. ebben az Illatokkal átszőtt trópusi sötétben. Papp Zoltán (Folytatjuk.) Eredményes export 2,2 milliárd forintos évi szocialista exporttervéből 1,6 milliárdot már teljesített a Terimpex külkereskedelmi vállalat. Emellett 243 millió dollár értékben szállított elő állatot, illetve élelmiszeripari terméket tőkés partnereinek. Mindez azért is jelentős, mert a mezőgazdaság jellegéből eredően mindig az év második fele az „erősebbli Vasút! múzeum Pécsett A magyar vasúti pályák építésének és fenntartásának 130 éves történetét mutatja be az Országos Pályafenntartási Múzeum, amelyet a vasutasnap alkalmából pénteken nyitottak meg Pécsett. A klasszikus vasutasszakma gazdag emlékanyagát a MÁV Pécsi Igazgatóságának pályafenntartási dolgozói gyűjtötték össze, és a szocialista brigádok társadalmi munkában hozták létre a máslel ezer négyzetméter alapterületű kiállítást. Hazánkban ez az egyetlen ilyen jellegű szakmúzeum. „Természetes" környezetben — a pécsi főpályaudvar mellett — alakították ki a skanzenszerű múzeumot, amely mintegy ezer tárgyi és írásos emlékkel szemlélteti a vasút névtelen hőseinek, a kemény télben és a forró nyárban a sínek között görnyedő pályamunkásoknak életét, jellegzetes szerszámait, eszközeit. A pécsi vasútigazgatóság a Közlekedési Múzeumnak adományozta a pályafenntartási szakgyűjteményt, amely a múzeum állandó kiállításaként működik. Karbantartásáról továbbra is a pályafenntartási szocialista brigádok gondoskodnak társadalmi munkában. A centenárium méltó megünneplésére Móra-emlékbizotfság alakult Móra Ferenc, a kiváló író, újságíró, könyvtáros, múzeumigazgató 1879. július 19-én született Kiskunfélegyházán. Élete legfontosabb három alkotó évtizedét Szegeden töltötte. Jövőre, Móra születésének centenáriumi évében a két város és a társszervek, intézmények, szervezetek méltóképpen szeretnének tisztelegni Móra emberi és írói nagysága előtt. Ennek jegyében tegnap, pénteken Szegeden megalakult a Móra-emlékbizottság. Elnöke Tolnai Gábor akadémikus. Titkárai Bányainé dr. Birkás Mária, a szegedi városi tanács elnökhelyettese és dr. Belényi István, a kiskunfélegyházi városi tanács elnökhelyettese. A bizottság tagja Bíró Zoltán, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője, dr. Csukás István, a JATE bölcsészettudományi karának dékánja, dr. Deme László, a Kincskereső főszerkesztője, dr. Dobos Ferenc, a kiskunfélegyházi tanács elnöke, Dorogi Zsigmond, a Magyar Rádió irodalmi osztályának szerkesztője, Fábián Zoltán, a Magyar Írók Szövetségének titkára, Fazekas István, a Kiskun Múzeum igazgatója, dr. Földes Anna, a Nők Lapja szerkesztője, Hatvani Dániel, a Forrás főszerkesztője, dr. Ilia Mihály, a JATE adjunktusa, Katanics Sándor, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság titkára, dr. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, dr. Madácsy László egyetemi tanár, dr. Major Imre, a Bács-Kiskun megyei tanács elnökhelyettese, dr. Nacsády József, a JATE adjunktusa, Papp Gyula, a szegedi megyei városi tanács elnöke, Szilvási György, a Móra Könyvkiadó igazgatója, Sztanojev András, a kiskunfélegyházi pártbizottság első titkára, Tóth Béla, a Somogyi-könyvtár igazgatója, dr. Trogmayer Ottó. a Móra Ferenc Múzeum igazgatója, Török József, a szegedi városi pártbizottság első titkára, Vargha Kálmán, az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa, Veszíts Ferenc, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának igazgatója és dr. Vörös László, a Tiszatáj főszerkesztője. H jelszó: Aszfaltrajz Szegedi gyerekek Balatonkenesén — Jelszó? — kérdik tőlem az őrt álló gyerekek," amikor belépek a szegedi tanács balatonkenesei gyermeküdülőjének udvarára. Kicsit csodálkozva tárom szét kezemet. Tapodi Endréné, a dorozsmai általános iskola nevelőnője siet segítségemre. — A táborba csak jelszóval lehet belépni, még a felnőtteknek is. — És ma mi a jelszó? Legalább utólag tudjam meg. — Aszfaltrajz. — Észrevette csodálkozásom, hát hozzáteszi. — A mai nap legfőbb programja az aszfaltrajzverseny. Jöjjön, az udvar végén vannak a gyerekek, nézze meg őket. Azt hiszem, a rajzok is elkészültek. Lányok és fiúk guggolnak vagy térdelnek szerte. Kezükben színes kréta. A zsűrizés előtt még sietve pirosítják az úttörőnyakkendőt, nagyobbítják a tábortűz lángját, vagy kiigazítják a kutyus fülét. Aztán elcsendesedik a társaság. Molnár Józsefné, a tápét általános iskola nevelője rajzról rajzra „megy". Aztán következik az eredményhirdetés. — Első az V. raj csapata a szép és ötletes VIT-léghajó című rajzával. A mesterek : Benkő Csilla, Zvora Anikó, Papp Éva és Nagy Gábor. — A díj? — kérdem. — A zárótábortüznél csokoládét kapnak a győztesek. Keresem a táborvezetőt. Mondják, a sportpályán találom meg. Közvetlenül az üdülő szomszédságában nagyméretű futballpálya található. A gyerekek kedvükre fociznak, kézilabdáznak, futkároznak. Repül a tollaslabda, az ügyesebbek pedig a lábtenisszel próbálkoznak. Ha nincs röplabdaháló, hát megteszi a futballkapu is, aki akar, röplabdázhat. Az egyik gyerekcsoportból kerül elő Molnár József, a tápéi általános iskola testnevelő tanóra, a tábor vezetője. — Négyszer kéthetes turnusokban % üdülnek itt a gyerekek. Átlagosan 120 felsőtagozatos szegedi kisdiák pihen és szórakozik egyszerre a táborban. A két hétért mindössze 140 forintot kell a szülőknek fizetni, a kirándulásokért pedig további 88 forintot. Az útiköltséget a szegedi tanács vb művelődésügyi osztálya fizeti. Az első turnusban csak szegediek voltak, a következőben pedig bolgár és jugoszláv tanulók is érkeznek. Változatos programot igyekeztünk biztosítani. A fo sláger a fürdés és a strandolás mellett sétahajózás, autóbuszos kirándulás, sportvetélkedő, játéktanulás, járőrverseny, ki mit tud?, jelmezverseny. Az „Aranykanári-díjat" tréfás énekekkel lehet megpályázni. Emellett természetesen a táborélethez hozzátartozik a reggeli torna, a zászlófelvonás, énektanulás és a körletrend ellenőrzése is. A programot mindig napiparancsban hirdetjük ki. Van állandó őrség is nálunk. Az ügyeletes raj tagjai kétóránként váltják egymást a kapunál. — A sportot, a játékot nagyon kedvelik a gyerekek. A sok mozgás, a fürdés, a szaladgálás , a napfény és a tiszta, egészséges levegő nagyon jót tesz a gyerekeknek —, szólal meg egy 20— 22 év körüli fiatalember. — Ifivezetőként vagyok itt. Bodó Károly a nevem, a tápéi hajójavítónál dolgozom. Rajtam kívül Halász Ágnes, a Radnóti gimnázium harmadikos tanulója van itt, ő is iíivezető. Visszasétálunk a táborba, ahol már nagy a sürgés-forgás. Vacsorához készülődnek. — Fűzfőről hozzuk a reggelit, az ebédet és a vacsorát. Változatosan és ízletesen főznek. A mennyiséggel sincs különösebb probléma. Két furgon van itt Szegedről, ezzel szállítjuk az ennivalót. A konyhai személyzet is szegedi. Elmondhatom, igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Pedagógusok heten vagyunk. — Ennyi gyerek ellátása, s a programok megszervezése nem kis feladat — vetem közbe. — Hát akad tennivaló bőven. Az első két hétben mindössze kétszer tudtam lemenni a strandra. Közben megvacsoráznak a gyerekek. Néhányan közülük körém gyűlnek. Somogyi László nyolcadikos mondja: — Én jutalmul kerültem a táborba, mert iskolánk, a Mező Imre Általános Iskola megnyerte az ügyesség-bátorság városi vetélkedőt. A győztes csapat tagjai vannak itt. A táborban is kaptunk már táborvezetői dicséretet. A jelmezversenyen pedig szelistyei asszonyoknak öltöztünk és énekelve mókáztunk. Ezzel elsők lettünk. — Én az éjszakai őrséget élveztem legjobban. Egyik éjjel ketten voltunk a kapunál. Nagy csend volt, és ml is mélyen hallgattunk. Egyszerre mocorgásra figyeltünk fel a kerítésnél, tőlünk nem messze. Egymást bátorítva közelitettünk a hang felé. Hirtelen felkattintottuk a zseblámpát, hát látjuk, hogy csak egy kóbor kutya —, meséli nagyokat nevetve Lele Lajos, az algyői általános iskola hetedikes tanulója. — Sok élménnyel utazhatunk haza — kapcsolódik a beszélgetésbe Balogh Ildikó nyolcadikos —, a dorozsmai általános iskolából. — Én a kirándulásokat kedveltem nagyon. Sok újat láttunk, amit eddig csak a tankönyvekből ismertünk. — A tarjáni Szirmai István iskolából jöttem — közli Mózes Éviké. — Többször voltam már táborban. Mindenütt más a szokás és más az élmény. Itt például az egyik nap tréfás vetélkedőn vettünk részt, ahol késsel és villával kellett a ropit enni. Amire persze büszkék vagyunk, a jelmezversenyen Kondi őrs tagjainak öltöztünk fel, s harmadikok lettünk. Üjabb gyülekező. Az udvaron katonás rendben felsorakoznak a fiúk és lányok. Jelentés, aztán zászlólevonás következik. „... Erdők, mezők, sejehaj..." — éneklik a táborozók, ahogy a zászlórúdon egyenletesen ereszkedik a nemzetiszínű lobogó. Az esti csendben messzire hallik a szegedi kisdiákok éneke a Balaton partján. BMIICS Ferenc A Móra-emlékbizottság alakuló ülésének résztvevőit Papp Gyula köszöntötte, majd Tolnai Gábor akadémikus, az emlékbizottság elnöke szólt a feladatokról. Bányainé dr. Birkás Mária terjesztette elő az évfordulóval kapcsolatos előkészítő munkálatokról szóló jelentést és a tervezett programot. A beszámoló, valamint az azt követő hozzászólások és vaslatok annak jegyében kerültek nyilvánosságra, hogy Móra két városának kezdeményezésére országos üggyé váljon Móra máig földolgozat lan életműve, emberi és írói nagysága. A két város egyeztette programjának tervezetét. A szegedi rendezvényeit közül kiemelkedik a Móra Ferenc Múzeumban nyíló állandó Móra-emlékszoba megnyitása. A Somogyikönyvtár Móra megjelent könyveiből rendez kiállítást, A Kisszlnházban az évforduló napján emlékestet rendeznek az író műveiből és a róla szóló alkotásokból. Az eseményhez kapcsolódva szervezik meg az írócsoport és a Kincskereső támogatásával a gyermekírók szegedi találkozóját. A Szegedi Nemzeti Színházban gyermekszínházi bemutatóként állítják színre Móra: Rab ember fiai című művét. Több kiadvány. emlékszám megjelentetését tervezik. Pályázatokat írnak ki Móra népszerűsítésére. Hozzászólások és javaslatok megfogalmazták egy Móramonográfia igényét, képzőművészeti és zenei pályázatok kiírását, egyetemi szakdolgozatok, doktori disszertációk és tudományos diákköri pályamunkák serkentését, valamint Móra magánkézben levő leveleinek, fotóinak. relikviáinak összegyűjtését. A Móra-emlékbizottság még ez év végén másodszor is összeül, akkor Kiskunfélegyházán a programok pontosítására, egyeztetésére. Egy fontos és lényeges dolog már az alakuló ülésen tisztázódott: a Móra centenárium éve jó alkalom, hogy végre megérdemelt, méltó helyére kerüljön a XX. századi magyar irodalom e kiváló személyisége. Az NDK-ban énekelt a Mozart kórus A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola l-es számú gyakorló általános iskolájának Mozart gyermekkórusa második évtizedes kapcsolatát kezdte el a weimari GoetheOberschule „Ameisenkinder'* kórusával. Nemrég érkeztek haza a június 19-től július 5-ig tartott NDK-beli kőrútjukról. A kórus 55 tagja és 15 felnőtt kisérő vett részt a turnén. A szegedi Mozart kórus 1967-ben vette fel a kapcsolatot a német énekkarral, s most negyedik alkalommal utaztak az NDK-ba. Az eltelt egy évtized alatt több mint 200 kórustag ismerkedett a cserekapcsolat révén egymás országávaL A hangversenyek mellett felléptek a weimari iskola évzáró ünnepién, és az orangeriei szabadtéri színpadon nagy sikerű koncerttel búcsúzlak inejset vendesiátoikíoL