Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-06 / 157. szám

4 Csütörtök, 1978. jfflius 6. 4 Coppélia magyar módra A moszkvai Sztanylszlavsz- — folytatta a koreográfus — kij Nyemirovics-Dancsenko a klasszikus balett egyik leg­zenész színház régóta jó ismertebb alkotását, Delibes kapcsolatokat ápol Magyar- Coppéliáját mutatjuk be. A országgal. Ez a színház mu- klasszikus müveket soha tatta be Kodály Háry Já- nem a magunk „múzeumi" nos című dalművét —a szer- formájában idézzük fel, min­SM5 jelenlétében. dig újat keresünk bennük, Nem sokkal később Buda- úgy, hogy az eredeti mű el­pest vendége volt Lev Mi- gondolásait megtartsuk, hajlov, a színház rendezője, — Talán meglepetést szer­aki Sosztakovics Katyerlna zünk a közönségnek, mert IzmaJIova című operáját ál- Coppéliánk alapvetően ma­litotta színpadra az Opera- gyar előadás. Ügy találtuk, házban, a OO-as évek elején, hogy Delibes zenéjében eh­A balettegyüttes is ven- hez megvannak az utalások, dégszerepelt mér Magyar- hiszen a zeneszerző a diver­orszagon. a Szegedi Szabad- timentó központi témájául lérl Játékokon Pugni „Esme- csárdást választott. A cse­ralda" című balettjének új lekményt áthelyeztük Ma­változatával és Pejkó szov- gyarországra, és az egész jet zeneszerző „Jeanne d'Arc" előadást ebben a szellemben balettjével. állítottuk színpadra. E. Szten­AlekszeJ Cslcslnadze, a berg díszlettervező tanulmá­azínház vezető koreográfusa nyozta a magyar építészetet, elmondotta az újabb ven- viseletet, életmódot. Koreog­dégszcreplésről, hogy Idén a ráfusként Jómagam lehetősé­magyar közönség teljesen get kaptam arra, hogy ebben megfiatalított balettegyüttes- a balettben bemutassam a ael találkozik. nagyszerű és eredeti magyar A színház egyébként 1928- táncokat. A folklórt termé­ban alakult, s születésétől szetesen nem közvetlenül al­szellemi kapcsolatban állt az kalmazom, de alaposan meg orosz színház reformátorai- kellett azt ismernem, vul, Sztanylszlavszkijjal és — A színház Budapesten Nyemlrovlcs-Dancsenkóval. la fellép, egyfelvonásosokból Két lelkes fiatal, NylkolaJ összeállított balettesttel. A Holin koreográfus és Vikto- műsorban Hacsaturján és rtna Krlger magdntáncosnő Mlnkusz balettjelből adunk olyan kollektívát szervezett, elő egy részletet és szerepel amely elsősorban szovjet a Johann Strauss zenéjére szerzők müveit tűzi mflso- készült „Strausslana" is. rám. Galina Bcljajeva — Most. Magyarországon (BUDAPRESS—APN) W v 1 • il L11 fí vasár Iparfejlesztés Vietnamban A vásár olyan, mint a jó Itt is vannak legtöbben, azzal is megkéreti. Sokóig műsor, mindig találni benne kisgyermekesek, szép lányok, gondolkodik, aztán kiteszi a újat. De a régi mondás sze- ráérők, nézelődők. A bejárat- bankókat. Tetszik neki a rint minden vásárban meg- tói végig, ameddig a szem Bimbó. található a vak, a süket meg ellát. A vevő ls tudja, hogy el- termelésének aránya még a bolond. Aki nem hiszi, jár. Annyi a nép, mint a mecs- adó az állat. Majd ad ő érte 35:65 százalék volt. Manap­jon utána. Mondjuk a kiste- csen! Vigyázva kerülgetik a 18 ezret ls, de előbb megnézi ság ez az arány — az ipar hatvanas években Viet­ipari és mezőgazdasági leki vásárban. Kilenc órára beáll a vó- vásár arról ls nevezetes kezd járja a vásárt, szinte a lát­sár. Aki ezután jön, annak lenni, hogy mindig vízben szat kedvééért — de szeme csak látnivaló jut. Eladhat, van- A gyakorlott vásárba- sarkából figyeli a kiszemelt sarat, a tócsákat. A kisteleki alaposan. Többször is körbe- : javára — évről évre módo­sul. Űj iparágak fejlődnek ki az egykori agrárország­ban. A Hanoi Transzformá­i Fejlődik a könnyűipar ls. A textilgyárak a tavalyinál várhatóan ezer tonna fonal­' lal és egymillió méter texti­Aztán a zsibvásár! Itt van ' liával többet gyártanak az minden. Mária kelengyéjétől | idén. A testvérváros hírei vehet, de az mér nem a szá- Járó el se indul a háziladik állatot. Mert az Is lehet ben­mítása szerint alakul. Ilyen- nélkül; bedobja az autó fa- ne a rafinéria, hogy mások kor már háromszor körbele- raba a gumicsizmát meg a meg se kérik, nagyon hizlalt, hetne palánkolni a teret Apátot. nak tűnik. Lehet, hogy vala­autókkal, annyi van. Hasal- Az állatvásáron most is mi baja van, azért adja el nak, hűsölnek vagy éppen térdig ér a latyak. Csak az — jár az esze körbe —, az napoznak a masinák. Jár oda, akinek muszáj. Az ilyen micisapka alatt sok gó­„ úton a lovak szügyig járnak gyi van. Még az is megfor- j mai. Először is sátorok, amed- a iében) imbolyog, himbálód- dul a vevő agvóban: ránézés­. a azern ,eIlat- Benne mé" zik a gumikocsi, röfögnek, re ennél már becsületesebbet zcskalács szívtől a belebujos visítanak a malacok, a fúva- is akasztottak, azért nem árt kengurus dzsekiig, minden. r08 meg káromkodik. Orrán- az óvatosság. Vandornépség, akár őseink. 8Záján szidja az időt meg Nemcsak a szomszédos falu- más azt ls aki kitalálta a hál Írlttok kDn—, T-,., , * ls- BK1 Kllalalxa 3 minuen. ivxaria Keiengyejeiui | ból jöttek, hanem még Du- vásárt Sajnálja a lovakat _ Carter zakóiéig akármi kflométereket \ rékfestóV ^ Van Jószá* bőven'A De Sfkáb" rokni, dunyha-1 sza k™«ké rőliö tt Az a™ ,Patt°g az °6t°r'. * huzat, esőkabát meg munkás­ktn na a karnzwtSTS éUa8U parlpa gangosan frocs- nadrág. Bajuszos bácsi nem kínálja a keményített kek köH patájával a vizet. Lovas akar találn macára iönni­leréíenTne^rmutaLte'r k0CSlk' hórtóji foRatok tele Sni va! n™£. Máraz leségemnek, jól mutatna ben. malacokkal a másik részen. ne. Nem haragszik, mert A szép, jó súlyban levő sül­nem kell. Az ura izzadós, kö- dőket sokan nézegetik. Egyik vér ember, elnyúlva hfivösöl ládánál ugratják a gazdát: a ponyva alatt. Rámordul. _ Hallod-e, Imre, tán — Ne erőltesd, mindjárt Pumpálod ezeket a jószágo­pakolunk. kat, hogy ilyen dagadtak? Ez az életük: pakolnak és . ~ .Nem a' f f*,elt piacolnak, akár a többi, a *ajtája ** A nézegetéstől művlrágos, a farmerkereike- híznak. Nézze csak maga is, ELÜV^VS^A" Sbb SeS^ndt SV kettőszázért, de száznyo.c­tÜk ° Sfk" maguknak a J* j"1 *fk; hat^ ^ magan * még a vályút is, és csak azért na,~ hozták a piacra, mert már A jobb oldali szomszéd sok volt otthon. ügyet se vet az alkura. Ül A középső „tisztáson", a tovább a talicskán, rákönyö. marhavásáron, mint sok ha- köl a bőröndre, de azért job­jóduda, úgy bőgnek az álla- ban alábújik az ernyőnek, tok. Az egyik zsemlyeszínű- Mázlista, gondolja magában, re alkudnak. — Nem csúfolom, adja ti­zenötért, Itt a foglaló. torgyárban például nemrégi­ben három új 100, 320 és 560 kV-os transzformátortí­pus gyártását kezdték meg, amelyek a Mekong-delta vi­dékének mezőgazdasági üze­meit látják el villamos áram­ötödiket próbálja, ugyanab­ból a fajtából, ugyanabból a méretből. Az árus negyven év körüli, kövérkés, fekete asszony. — Ember, egyik jobb, mint a másik. Nézze csak ezt, jó az én szemem, olyan ez, mintha magára szabták vol­na. Próbálja föl, odaadom helyeket pecsenyesütők és a büfék kö­zelében. Jó a szimatuk, ér­zik, Itt harap a magyar! A MAFILM stúdiója forgattak „Barátságunk" példamutató magatartásáért Odessza és Szeged testvéri címmel. Az iskolában gon- és a „tanulásban" elért si­kapesolatát bemutató színes dosan őrzik Kádár János, az kereiért A bizonvitvánv kö­íilm forgatását tervezi. A MSZMP KB első titkára le- . - . . .. film készítéséhez Szeged vá- veiét, melyben a klub tiszte- lapjam rajzoK^ ros tanácsa és ipari vállalu- let'beli tagjává választásáért vágások, kézimunkák. A „Jó tal nyújtanak támogatást. Az mond köszönetet. A tanulók útra" elnevezésű ünnepen kí­odasszai városi tanács az oiyan S7Wvjet katonákról ls sérik a gyerekeket az iskolá­^t^rSS^iíSd^ gyűjtenek . adatokat. akik és a forgatócsoport munkáját. reazt vettek a testvérvaros A film fölvételei hez az felszabadításában. odesszai filmesek ls készü­lődnek. Magyar barátaikkal együtt írják a forgatóköny­vet és egyeztetik a forgatás tervét. • Az odesszai egyetem rek­tora, Viktor Vasziljevics Szerdjuk nemrég a „Vecser­nyaja Odessza" (Esti Odesz­szu) számára nyilatkozatot adott, melyben hangsúlyozta az odesszai és a szegedi egyetem közötti sokéves, gyümölcsöző együttműködést. Az odesszai egyetem kilenc tanszéke a szegedi egyetem kilenc tanszékével tart fenn szoros kapcsolatot. Az odesz­szai egyetem csupán az el­múlt öt. év folyamán ötvenöt munkatársát küldte Szeged­re előadásokat tartani, kö­zös tudományos kísérleteket végezni, s hogy tudományos fokozatot szerezzenek. 190 odesszai diák vett részt sze­gedi termelési gyakorlaton. Odesszában ugyanennyi sze­gedi oktatót és hallgatót fo­gadott az egyetem. A sze­gedi és az odesszai egyetem történeti tanszékel a két vá­ros és a két. 1 estvéregyetem együttműködéséről könyvet állít össze, vendszerezvén az eddig e témáról megjelent cikkeket. * Az 58. sz. odesszai általá­nos Iskolában több mint 15 éve működik a „Magyaror­szág Ifjú Barátai" elnevezésű klub. Tagjai magyarul ta­nulnak, tanulmányozzák Ma­gynrország történetét, ismer­kednek a baráti ország szo­cialista épitőmunká jávai, kultúrájával és művészeté­vel. Az Ifjú odess/aink. va­lamint a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium és a Ga­garin Altalános Iskola ta­nulói között állandó a kap­csolat. Az odesszai amatőr­filmes diákok 1976 os szegedi útjuk alkalmával filmet la * Néhány odesszai óvodá­ban a „végzősök" — tanúi­ba. Ilyenkor a „végzett" óvodások énekelnek, táncol­nak, szavalnak, játékos sport­versenyeken, vetélkedőkön mérik össze ügyességüket. Az óvoda vezetője minden mányaikról életükben elő- „végzősnek" átnyújt egy is­ször — „bizonyítványt" kap­nak. A bizonyítvány első oldalán tulajdonosának nagyméretű fényképe látha­tó, majd köszönet olvasható kolatáskát, az óvodában el­töltött Idő emlékére. Az odesszai sajtóból válo­gatta: Mihail Iljas A bal oldali meg kap az al­kalmon, kotorász a ponyván a kacatok között: — Jó em­m.„rt„ „lt „, ber, nem menjen el nadrág­— Tudja mit — fordítja el Urhanm!;r zt - •„;,, • szíj nélkül, Ilyen korban már fejét a másik -. menjen ^^ Délfelé a kocsmában már a innen messzire, ne is mér­gesítsen! Ennyi pénzért el sem engedem a jászoltól, nagy a zaj. Füsttel, meleggel Mondtam már: húszezer fo- emelkedik a hangulat. Ügy szokott lenni, hogy ilyentájt már a pofon ls előkéredzke­rint ennek az ára. Nyomatékképpen veri a térdét, úgy mondja: itt va. kuljak meg, ha engedek! A vevő nem tágít, ilyen be­szédet elenged a füle mellett. Közben szakértelemmel gusz­tálgatja az állatot, hátát si­mogatja, orrába nyúl, szét­feszíti a száját, belenéz, nincs-e foghíja, óvatosan a hasa alá tapogat: rugós-e. A gazda haragja már. Szándékot dlk a nadrágzsebből. De azért komolyabb baj nem történik, különben is a rendőrdzsip biztonságból arrafelé köröz. Ennek a vásárnak is biz­tos meg volt a maga vakja, süketje meg a bolondja, mert biztos volt, aki nem nézte meg, mit vett, volt olyan, akinek hiába beszéltek, hogy se komoly ne azt vegye meg, és bizto­lát a félka- san volt olyan is, akinek tel­A leglendületesebbnek mégis az építőipar fejlődése mondható. 1977-ben 131 ipari üzemet és 750 ezer négyzet­méter lakást építettek. Ennek megfelelően növelik az építőanyag gyártását: az idei terv 986 ezer tonna ce­ment, négyezer millió tégla és cserép, 15 millió köbmé­ter homok, kétmillió tonna mész termelését irányozza eló. (BUDAPRESS—VNA) a rézbányászat bátosban. Ismeri már a faj- jesen mindegy volt, mire ad­táját. Az ilyen vevő sokáig ta a pénzt. nézegeti, „ráküld" mást is, Majoros Tibor A színesfémek az értéke­sebi? fémek közé tartoznak, amely ország rendelkezik ilyen tartalékokkal, igyek­szik fejleszteni, am?ly pe­dig nem rendelkezik, jelen­tós összegeket kénytelen be­hozatalára fordítani, mert színesfémekre mindenütt szükség van. A rézbányák és a rézbá­nyászat fejlesztésének kérdé­seivel foglalkozott egyik idei ülésén a lengyel kormány is. Határozatot fogadtak el, hogy az ágazatban gyorsítják a beruházások ütemét Min­denekelőtt a legnica—glogo­wi körzetet építik ki, mivel innen a nagy finomságú elektronikus réz gyártásához tudnak több nyersanyagot nyerni. A Jelentős rézérctartalé­kokkal rendelkező Lengyel­országban ezeknek a beru­házásoknak a révén új len­dületet kap a színesfém­ipar fejlődése. (BUDA­PRESS—INTERPRESS) Gémes Esxter: Mindig magam 67. Egyszer bekopog a postás, kopertás levelet hoz. Kl írhat? Sehonnan levelet nem várok. Csenge­lel pecsét. Asszonyom! — villant át rajtam. Az is volt Nagyon kedvesen meghívott, két hétre. A lányok ünneplóruháit kellett volna kitakarí­tani. Nem volt kedvem menni, de a pénztelen­ség miatt mennem kellett. Méghozzá az uram is veszekedett, amiért elmentem. Qtt voltam két hétig, az asszonyom gavallérosan meg is fizetett, 20 pengőt adott, holott azelőtt egész hónapra kaptam annyit. De még akkor is mindig nyag­gatott, hogy menjek vissza hozzá. Nekem ígérhetett volna akármit, én az ő el­vével nem kevertem volna az enyémet. Még egy hónapi munkát biztosított, amit idehaza csinál­tam meg, Az egy csillagmintás konyhagarnitúra volt, amit idehaza kézimunkáztam. Pamutot Sze­gedről hoztam, a Márton lányok kézimunkaüzle­teből. Mikor ő bent járt, kifizette a számlát. Ami kimaradt fonál, nekem adta. Még most is meg­van n belőle készített kézimunkám. Ezért a munkáért 15 pengőt kaptam. Már mikor be­szeltünk, nem szűnt meg visszacsalni. Egyszer azt mondtam neki: — Asszonyom! Az anyám háza nem otthonom volt, az anyósom háza sem, az asszonyomé sem. Szolga voltam mindegyikbe. Amibe most lakok, az tele van sanyarúsággal, de mindegyiknél éde­sebb, mert ez az én otthonom. Szépen összejött 40 pengőm. De mit rejtegettem én azt! A férjem meg mindig a nyomomban járt, kutatott utánam. Kénytelen voltam a testvéremékhez kivinni, hogy valahogy el ne csenje, mert annak marsot írtak volna a hátára, ha megkaparinthatja. Mi­lyen jó volt a lemondó, szigorú nevelés, csak most jutott eszembe, hányszor szerettem volna déligyümölcsöket venni. Le tudtam róla monda­ni. Már el is számítottam, mit veszek a 40 pen­gőn. A tavaszi kisteleki vásárt tartották, 1932. áprilisában. Ide mentem el Csányi sógoromék­kal, akiknél a pénzem is volt. Kocsival men­tünk el. Vettem két malacot, választásiakat, 6 pengőért, két bárányt 3 pengőért, egy előhasi kecskét is vettem 10 pengőért, meg húsz darab kislibát 4 pengőért. A rongypiacon székeket, tepsit, lábast stb. Még eleséget is vásároltam a jószágnak. Egy kotlóstyúkot adott az anyám, az már a kiscsirkéket ki is költötte, 22 darabot. A magunk élelmére nem költöttem semmit. Ügy gondoltam, annak ki kell jönnie a napi keresetből, ha térden állva, csúszva keressük is meg. Mikor hazaértem az állománnyal, az uram se nem örült, se nem szidott meg. Mivel ez a lehetőségem meg volt nekem is, hogv jószágot tarthatok, ezért állítottam be a magjószágot. A község csak nagyon csekély legeltetési díjat kö­vetelt. Jól is ment az egész jószágtartás, mind ki lehetett válogatni: ki kié? — csak a kacsá­kat nem. Az mind egytestvér volt, nem mara­kodtak, így sok vitára adott alkalmat. Én az­tán ezeket megsemmisítettem. Pedig három hó­nap alatt készek voltak, keresztbe volt a szár­nyuk. Rengeteg béka, vizl borjú, hal, pióca stb volt, s van azokban a gödrökben. Ennyi encsöm­bencsöm jószághoz pásztor is kellett. Hoztam egy menhelyi gyereket. Nagy Jenőnek hívták. Tíz­éves volt, 6 pengőt fizetett az állam tőle. Ez a fiú legeltette a jószágokat. Nagyon jó gyerek volt. öt testvére élt Sándorfalván. Még itt el­mondom a történetét. Nagyon szerette a varrógépet hajkurászni. Megengedtem neki, meg is olajozta (amit én nem szerettem csinálni). Tizennégy éves korá­ban elvitték tőlem, pályaválasztásra. A gyermek a férfiszabóságot választotta. Mikor felszabadult. elment Franciaországba, onnan Kanadába. Le­velezett a testvéreivel is. és velem is, de 42 évea korában Kanadában meghalt. Ezzel be is feje­zem erről a menhelyi gyermekről az elbeszélést. Kukorica-, krumpliföldeket fogtam, harmadá­ból. Igen ám, csakhogy ezekre csak a kiadásom volt, meg a munkám, amit ebből kaptam, télire való élelem volt. Annak, hogy varrok, híre ment, hoztak javításokat, pénzt nem kértem, élelmet, tejet, tojást, krumplit, kását stb. Az erdőbe már nem jártam, hoztak az asszonyok varrásba, úgy­hogy tűzrevalóból nem volt hiányom. Jól voltam a szappannal, amit még Veszelkáéknál főztem. Hetenként két darabot eladtam, bolti cikkeim kielégítette. Az uram semmit nem dolgozott, hol Szegeden, hol Balástyán, hol Baktóban, mindig oda volt. Sőt mi több, olyan csetepaté volt napirenden köztünk, hogy még most is felháborodva gon­dolok rá. Nem is egyszer tettlegességre került sor közöttük. Említettem, hogy egy fejős kecskét vettem , a vásárban. Aranyos, kis, okos, rókaszínszőrű kecs­ke volt. De adott ám tejet is, sokat. Azon a jó sós füvön megszaporodott a teje. Semmi gondom nem volt a konyhai tejtermékekre. Tej, túró, tej­fel, far hó, kalácshoz, levesekhez, kávéhoz. Ak­kor sem túlzok, ha azt írom, hogy dúskáltunk a tejben. Amint szokták mondani, az ördög soha nem alszik. Valamelyik agyalágyult, pihent eszű ember ettn'álta, hogy: — Bandi! Neküd egy asszony nem is ölég? Köll fogas, van a knlanod hova akasztani 1 A te tükröd nésv lábon íár! N"köd nem köll fénvké­pészhön monta! Mindön ánatnak adott az isten szemérömtakarót. csak a kecskének nemi Igv gúnyoltak. Amikor hazaiött. azzal á'lít be: — A kecskét két nap alatt eltakarítsd a ház­tul! — Még két év múlva se! Dehogy is váltam volna meg tőle. mikor olyan finom kalácsokat'lehetett a tejével sütni. — Mögértötted, mit mondtam? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents