Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-05 / 156. szám

3 Szerda, 1978. július 5: Magyar-jugoszláv szakszervezeti tanácskozás Szegeden X jugoszláv és a magyar vasutak szakszervezeti küldöttségének kétnapos tanácskozása kezdődött tegnap, kedden Szegeden, a MÁV Igazgatóság épületében. A megbeszélésen részt vevő küldöttségeket Milojko Militunovic, a Jugoszláv Vasutak Szakszervezetének elnöke és Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára vezeti. A tárgyalás megnyitóján nészt vett dr. Ágoston József, a SZMT vezető titkára is. A tanácskozás során részletesen megvitatják a két szomszédos ország vasutasszakszervezetének együttműküdését, a vasutas dolgozók munkakapcsolatát, valamint a határforgalomban történő közös szállítások végrehajtását. Szó lesz a tanácskozáson a közös határállomásokon dolgozók munkakörülményeiről és szociális helyzetéről, illetve azok további javításáról. A tanácskozáson állást foglalnak abban is, hogy a két vasutas delegáció munkamódszereit a jövőben kölcsönösen vizsgálják, és annak alapján a jó munkamódszereket egymásnak átadják. Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — 70. születésnapja alkalmából — több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége, eredményes társadalmi munkája elismeréseként Szőke Lajosnak, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosának, nyugalmazott pártalkalmazottnak, az MSZMP Központi Bizottsága társadalmi munkatársának a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára nyújtotta át. Nyugdíjasként is pártmunkás Á mai fiatalok azt mondhatnák Csikós Jánosnak, a Szegedi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat nyugdíjba készülő igazgatóhelyettesének életútjáról, hogy csuda izgalmas és romantikus volt Va_ lójában pedig nem az, csak olyannak látszik, illetve akkor olyan volt a világ, mostoha és kegyetlen a munkások gyerekeihez, akik, ha akkor vihették valamire sorsukat, azt erejüknek, kitartó szorgalmuknak köszönhették. Nem volt tizenkét esztendős sem, amikor vízhordónak szegődött a kubikosokhoz, akik egy szál pallón egyensúlyozva talicskázták, rakodták ki a homokot a Tiszán a bárkákból. — Én is kubikos leszek — állt apja elé, aki hiába volt jó kőműves, legtöbbször nem kapott munkát, mert az hírlett róla a munkaadók körében, hogy nagy a szája és lázító. — Fiam, nem bírod te még a nyaklót sem cipelni, nem. hogy a teli talicskával megbirkózni a pallókon — intette le az apja, aki aztán elkommendálta kőművesinasnak. Alig száradt meg a tinta a szerződésen, amikor sírva-ríva szaladt haza, mert a mestere kékre-zöldre verte. Ekkor került egy festékesüzletbe kifutónak, majd inasnak ugyanott három évig, egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül. A kereskedést kitanulni akkor protekció, jó házból való ajánlás kellett, mert a vevőkkel szembenáll. ni a pult mögött és az áruval bánni bizalmi munkakörnek számított Hogy a kulisszák mögött, lent a pincében saját verejtékükben fürödtek inasok és segédek, mert cipöpasztát, tejkrémet főztek a kereskedő receptúrája szerint, és kotyvasztottak lakkot, zománcfestéket, Szintén a tulajdonos szemfényvesztő ügyködésével — •z hozzátartott a bizalmi munkakörhöz, mert mindezekről tabu volt beszélni az (izleten kívülieknek. Hát ez volt a csuda izgalmas, romantikus életút akkor, amelyre ma inkább az Illik, hogy megalázó, embertelen. Üj, megváltozott világ kellett ahhoz, hogy a festékboltossegédet is emberszámba vegyék. Ezt hozta meg a felszabadulás Csikós János, nak is, akit az államosítás a háztartási bolt egyik üzlete vezetőjévé tett Később áru-rgalmi előadó, majd oszlyvezető, de már az éleliszerszakmában, azután fősztályvezető, igazgatóhelyettes, aki Szeged lakosságának ellátásában kulcsszerepet játszott Egyesek hiába ágáltak ellene az ellenforradalom időszakában, mert az üzleteket kinyittatta és tejet, kenyeret mért ki, maga is a pult mögé állva. Áru kellett és teremtett, mert beszerző munkatársalt szétküldte az országban a szélrózsa minden irányába. A téeszek átszervezésének időszakában egy Szeged környéki községben majdnem ottfogták elnöknek, mert úgy érvelt, agitált, hogy melléállva azt mondták neki: Ne csak beszéljen az újról, hanem vezesse őket hozzá is. Hónapokig volt ennek a gazdaságnak szaktanácsadója csak úgy barátságból. A vasárnapjait azok között töltötte, akiket meggyőzött a közös gazdálkodás előnyeiről, akiket rábírt az újra, míg végül is boldogultak. Azóta tart velük a barátsága, pedig a mezőgazdaság sokkalta masabb, mint a kereskedelem. — Más-más, de nem idegen — mondta most, amikor erről az időszakról beszélgettem vele. — Mindegy volt — folytatta —, hogy a párt mikor, milyen munkával bízott meg. Ha nem konyítottam hozzá eléggé, akkor elővettem az eligazító könyveket, az irodalmat és tanultam. Így voltam mezőgazdasági ismereteimmel is. * Kerestem az indítékot, amely olyannyira köti Csikós Jánost a múlthoz, amit nem tud elfelejteni. Apja emléke ez. A lázító, a pörös szájú kőműves 1933-ban a Szent István téri víztoronyban bevéste az igazságot: „Proletárok, harcoljatok a kizsákmányolók ellen!" Innen, ettől a kötődéstől mértem le Csikós János életútját. Kerek 24 éven át volt vállalata szolgálatában. Amellett jutott ideje, hogy 15 éve a párt instruktora legyen egy téeszben, és hogy húsz éven át népi ellenőrösködjön. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetéssel, a Belkereskedelem háromszoros Ki. váló Dolgozójaként hat ikszszel a vállán úgy megy nyugdíjba, hogy megtartja magának minden eddigi pártmegbízatását. Azt mondta: — Maradok továbbra is pártmunkás. Felnőttek mellettem a fiatalok. Ügy érzem, nyugodtan rájuk bízhatom a városellátásból azt a munkát, amelynek én is részese voltam. Lődi Ferenc Fogynak a belvizek Kétezer hektárt mentesítettek az elöntéstől Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság ügyeletétől tegnap, kedden már azt a jelentést kaptuk, hogy javult a belvizhelyzet Csongrád megyében. Az elmúlt három nap alatt több mint 2 ezer hektárt mentesítettek az elöntéstől. Sokat segített ebben a szárító, nedvességet párologtató, szeles, napfényes időjárás. Lényegesen kisebbedtek az összefüggő elöntések, és a földeket borító csapadékvizek magassága. Az ATIVIZIG tegnap, kedden Hódmezővásárhely körzetében, valamint a tápé —algyői térségben korábban érvényben volt harmadfokú készültséget egy fokozattal mérsékelte. Továbbra is szükség van azonban a védekezésre, mert a főcsatornák telítettsége még mindig hetven-nyolcvanszázalékos. Változatlanul 71 torkolati szivattyútelep üzemel, másodperceriként 37 köbméter vizet emelve át a folyókba. A legtöbb stabil szivattyútelep éjjel-nappal munkában van, mivel a hordozható és közbeeső átemelő berendezések szüntelenül ontják az utánpótlást, hogy mielőbb megszabadítsák az elöntéstől elsősorban a vetéseket. A mezőgazdasági üzemek ugyancsak folytatják a szervezett vízkárelhárítást, területükön 36 hordozható szivattyú dolgozik, és népes munkacsapatok tevékenykednek : ásóval, lapáttal egyengetik a vizek lefolyásának útját. A június végén lehullott sok csapadék a lakott területeken is károkat okozott. A Csongrád megyei tanács vb építési osztályának legújabb adatai szerint a lakosság eddig több mint kétszáz épületkárt jelentett a városi és községi tanácsoknak. Szentesen 55, Szegeden 49, Mindszenten 27, Kisteleken 24, Sándorfalván 20. Szegváron 18 bejelentést vizsgálnak ki. Szentesen, Szegeden, Sándorfalván, Kisteleken és még több községben néhány régi építésű ház annyira megrongálódott, életveszélyessé vált, hogy a benne lakott családokat kiköltöztették. Eszmecsere az üzemi demokráciáról A

z üzemi, munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése napjaink egyik legfontosabb társadalompolitikai kérdése. Lényege csakúgy, mint szükségessége, ma már alapvetően tisztázott; kialakultak az elgondolások a továbbfejlesztés fő útjára, módjaira is. Ezek az elgondolások immár széleskörűen érvényesülnek, hatnak az üzemi, vállalati élet mindennapi gyakorlatában. E gyakorlat tapasztalataiból eredő gondolatok, meglátások összegyűjtése, a to. vábbi értékelésre, elemzésre váró kérdések megvitatása volt a célja annak az eszmecserének, amely a párt elméleti-politikai folyóirata, a Társadalmi Szemle oldalain folyt több mint háromnegyed esztendőn át, s amelynek folyamán huszonöt írás látott e témában napvilágot Sok ismeretet adott ez az eszmecsere az olvasónak. Olyanokat, amelyek további gondolkodásra serkentenek, s egyúttal kedvezően fejleszthetik, gazdagíthatják a gyakorlatot A szerteágazó, sok témát érintő vitának ez alkalommal csupán néhány gondolatára hívhatjuk fel a figyelmet Az üzemi demokrácia a munkahelyi kollektívák. a dolgozók — közvetlen vagy közvetett részvételét jelenti a vezetésben, a döntésekben, a vállalati célok, elhatározások kialakításában. Igényli tehát a különböző . vélemények felszínre jutását adott esetben az eltérő álláspontok közötti vitát, a nézetek egyeztetését. A Társadalmi Szemlében folyó eszmecsere ezt a felismerést tovább mélyítve felhívta a figyelmet, hogy ez esetben is szükség van a társadalmi folyamatok materialista megközelítésére, vagyis a vélemények mögött észre kell venni az ezeket meghatározó érdekeket. Az üzemi demokrácia fórumain tehát nem egyszerűen a dolgozók véleménye nyilvánul meg, hanem kifejeződnek az érintett személyek és csoportok közvetlen érdekei is. A szociológiai elemzések kimutatták és a mindennapi tapasztalatok meggyőzően tanúsítják, hogy a közvetlen érdekek érvényesítésére irányuló törekvések egyeztetetése a munkahelyek életében mindig is „jelenlevő" folyamat Az üzemi demokrácia kibontakozása ebből a szempontból azért jelentős, mert intézményes kereteket nyújt az érdekek kifejezésére, szükség esetén összecsapásra, s az egyeztetés a kollektíva nyilvánossága előtt az érintettek, illetve képviselőik részvételével történik. Ez jobb feltételeket teremt ahhoz, hogy a célokat a valóságos érdekviszonyok ismeretében, azok alapján határozzák meg. Idejében és sikeresen oldhatók fel olyan érdekellentétek, konfliktusok, amelyek különben a folyamatok mélyén meghúzódva megosztanák a kollektívát. Ha az üzemi demokrácia e lehetőségével tudatosan élnek, jóval kedvezőbbek a feltételei egyegy munkahelyi kollektíván belül a cselekvés valóságos egységének megteremtéséhez. az összvállalati és ezen keresztül a népgazdasági érdekek tényleges érvényesítéséhez. Társadalmunkban teljes az egyetértés abban, hogy országunk társadalmi-politikai viszonyai kedvező feltételeket nyújtanak az üzemi demokrácia továbbfejlődéséhez. De az eszmecsere szinte minden résztvevője rámutatott, hogy az általános feltételek mel. lett nem kevésbé fontosak a helyi körülmények. „Az, hogy egy demokratikus fórumnak, részvételi formának van-e tartalma, és milyen tartalma van, elválaszthatatlan a vállalat, a munkahelyi konkrét viszonyainak összességétől" — hangsúlyozta a vita egyik résztvevője. A hozzászólók ebből kiindulva nagy figyelmet szenteltek annak a kérdésnek, milyenné kell formálni a vállalati szervezetet az irányítás, a döntés rendszerét a termelés és a gazdálkodás rendjét ahhoz, hogy a dolgozók ne csak formálisan, hanem valóságosan részesei lehessenek a vezetésnek. Ennek a feladatnak sok eleme, tényezője van, amelyek a vállalat nagyságától, jellegétől, feladatkörétől függően helyileg eltérőek. Általános elvnek tekinthető a belső irányítási mechanizmus olyan meghatározása, amely az alsóbb vezetési szinteknek is megfelelő jogkört és felelősséget biztosít. Nem kevésbé lényeges a döntési jogkör egyértelmű szabályozása, az egyes testületek, fórumok szerepének, rendeltetésének világos meghatározása, a tervezés, a belső elszámolás, az ellenőrzés célravezető rendszerének kialakítása. Az eszmecsere egyik fontos következtetése volt, hogy mindenütt meg lehet találni azokat a formákat és kereteket, amelyek a helyi körülmények között optimálisan biztosítják mind a hatékony gazdálkodást, mind pedig a dolgozóknak az irányításban történő részvételét. Természetesen semmilyen irányítási rendszer sem szüntethet meg minden ellentmondást, ezt irreális lenne elvárni. A cél olyan feltételek és körülmények kialakítása, amelyek között ezek az ellentmondások a lehető leggyorsabban és legeredményesebben oldhatók fel. Az optimális feltételek és körülményeit kialakítása nélkülözhetetlen. Énélkül az üzemi demokrácia kibontakoztatása jámbor óhaj vagy üres szólam maradna. Azonban csak az objektív tényezők nem elegendőek. Az eszmecsere több résztvevője figyelmeztetett: tévedés lenne azt gondolni. hogy az érintettek eleve örömmel fogadják az irányításban való részvétel lehetőségét, és azonnal élnek is vele. Valójában ehhez fel kell kelteni az igényt, s ez nem is olyan egyszerű. A beosztottak számára ugyanis ez — az egyik cikk szavaival élve — „munkát, többletfeladatokat, felelősséget hoz..., azaz felkészülést, tájékozódást, tanulást, tehát időt és energiát igényel". Mi több: nemegyszer igényli konfliktusok, összeütközések vállalását is a vezetéssel vagy más dolgozókkal. Mindezeknek a vállalására csak az késztetheti tömegesen a dolgozókat, ha úgy ítélik meg, hogy a részvétel az említettek ellenére „megéri", vagyis szavuk meghallgatásra talál, észrevételüknek van foganatja. Ez pedig — a szervezeti feltételek mellett — nem kis részben a vezetők magatartásától, hozzáállásától függ. Ilyen értelemben a vezetők és beosztottak szemlélete. magatartása kölcsönösen hat egymásra, alakítja egymást. M

indkettő formálásában ugyanakkor lényeges szerepe van a politikai szervezetek, mindenekelőtt a pártszervezetek tudatos nevelő, meggyőző munkájának. Ennek a politikai munkának a tartalma nem utolsósorban annak bemutatása, érzékeltetése, hogy mind a vezetők, mind a beosztottak közvetlenül érdekeltek az üzemi demokrácia érvényesülésében, mert az végső soron jobb feltételeket teremt mind saját feladataik ellátásához, mind pedig az egész munkahelyi kollektíva tevékenységéhez. Ez az érdekeltség objektív tényező, da szükséges tudatosítani, az érintetteket erre ráébreszteni, s bennük olyan meggyőző, déssé formálni, amely a cselekvés közvetlen mozgatójává válik. A Társadalmi Szemlében lefolytatott vi, ta ehhez a tevékenységhez sok gondolatot, jó „muníciót" adott. Egyúttal az eddiginél sokrétűbben mutatta be azokat a kapcsolódásokat, amelyek egyfelől a szemlélet és magatartás formálása, másfelől a gyakorlati-szervezeti intézkedések és lé. pések között fennállnak, s amelyek figyelembevétele elengedhetetlen az üzemi demokrácia további fejlesztésében. Gy. A. Hőszolgáltatás, korszerű világítás Kidolgozzák a hőszolgáltató vállalatok működésének, fejlesztésének, szakemberképzésének egységes szabályzatát, és egységesítik a hőszolgáltató rendszereket — jelentették be a Nehézipari Minisztérium és Győr-Sopron megye vezetőinek kedden Győrött megtartott tervegyeztető megbeszélésén. Dolgoznak a távhőenergia közszolgáltatási szabályzaton is, amely előreláthatóan a jövő évben jelenik meg, s egyebek között egységesen intézkedik a mérési módokról. díjakról A tárca vezetői a közvilágításban, a munkahelyek, lakások világításában is szorgalmazzák a korszerű fényforrások felszerelését, mert ezek alkalmazásával energiát lehet megtakarítani és a világítás is tökéletesebb. A tárgyaláson a minisztérium vezetői tájékoztatást adtak az ország energiahelyzetéről és a íöldgázprogramróL A tárgyaláson részt vett Simon Pál nehézipari miniszter is. Juhtenyésztés Az elmúlt esztendőkben életbe lépett közgazdasági szabályzók ismét megélénkítették a juhtenyésztés! kedvet a Hortobágy környékén és a bihari szikes legelőkön. Az idén csaknem 150 ezerrel több a juh a megye nagyüzemeiben és háztáji gazdaságokban, mint öt esztendővel ezelőtt. A juhtenyésztés központja a végeláthatatlan legelőkkel rendelkező Hortobágyi Állami Gazdaság, ahol mar 37 ezer anyajuhai legeltetnek, s számuk az V. ötéves tervidőszak végére 43 ezerre növekszik. A nádudvari Vörös Csillag Tsz juhállománya is meghaladja már a tízezrei