Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

6 Vasárnap, 1978. július 30. •üí íré BMkRPréAj^tt "7 i Megyei utazások Á kopáncsi tanyamúzeum Mire jó nekünk egy tanyamúzeum? Annyi a tanyánk, akármennyit hadakoztak ellene, maradt Megfontolt jóslások szerint az új évezredig biztosan kitart Talán azért kell, mert régi? A nagy víz utáni Szeged házai egy-két évvel Idősebbek, mégsem mutogatjuk óket kivül-belül. Ha legalább Árpád-kori lenne! Vagy középkori. örülnek a régészek, ha a nyomát föllelhetik a régieknek, mert a sár romlandó, házak pedig leginkább sárból, vagy vályogból épültek a mi vidékünkön. Más lenne, mint a többi? Muzeológusok az általánost szeretik bemutatni. Se nem régi — csak a maga mércéjével mérve az —, se nem különleges, mit nézzünk tehát rajta? Megkérdeztük Olasz Bálintot a kopáncsi kis múzeum szomszédját neki mire jó. Azt mondja, de jó lett volna tavaly. Annyi tök termett, annyit egyszerre még nem látott, de nem tudott mit kezdeni vele. Ha tudta volna, hogy itt kemence van, de jó tököket süthetett volna! Biztatjuk, ebben aztán jól megsülne, ősszel hozhatja. Bálint bácsi nagyot legyint, mert a világ nem kedvez a szegény embernek: tavaly tök volt, kemence meg nem — idén kemence van, tök viszont nincsen, mert ki az a veszett bolond, aki még egyszer vet, ha a tavalyit se tudta megsütni. Neki tehát ez a tanyamúzeum, ahogy van, nem sokat ér. Szemre jó is, szép is, de nem haszonra való. Kemence, tök nélkül? Udvara ls, belseje is olyan, mintha csak boltba ugrott volna át a gazdája. Bent az asztalon virág, az ereszet alja frissen mázolva. Jó lenne benézni, de csak délután van nyitva. Keressük meg Jucikát — Bálint Lászlónét! Átugrott a boltba. Most hozták a gázt, palackot cseréL Megszólítjuk, kis türelmet kér, még kenyeret vesz, aztán Jön. A ház előtt söprűt kap a kezébe, szétcsapja előttünk a hulló epret, és mentegetőzik, mintha övék lenne. Ugrik a szobába — igaziból annak a neve a ház —, a tegnapi virágot kicseréli, mire mi beérünk. Vendég jött a tanyába, kispárnát tesz a székre, és fogja a légycsapót, hátha szükség lesz rá. Miért szorgoskodik, ha a tanya állami? — De a mienk volt! Ezt a fonatos gyerekszéket is atyánk csináltatta. (Az atyánk nagyapát jelent.) Kis történetet hallunk az ősökről, akik tíz körömmel kapaszkodtak a föld után. Ásták volna duda alá a földet — csatornacsinálók duda helyett idétlen átereszt mondanak most —, de pörölt az öreg: az én földemet ha kiássátok, az én földemre dobjátok, ne a túlsó partra! Aztán megtudjuk, hogy az a gödör, ami az úton van, és megáll benne a víz, az kótyván, ez a gödör pedig itt a kút mellett, amiből a ház földjét kivették, csak közönséges gödör. Megkontrázzuk ugyan, hogy nem közönséges, sőt fizikai lehetetlenség, mert a kútban magasabban áll a víz, mint a kacsaúsztatóban. Ki tudná, miért? Jucikához hasonló múzeumőrt egyébként csak parasztmúzeumban találni: nemcsak őriznek, hanem vendéget fogadnak, és mindenről a lehető leghitelesebbet tudják mondani. Itt van ez a kis kölyökszélmalom a telek szélén: daráló volt. Aki nézi, első szóra azt mondja, maga a primitívség. Második szava: tökéletes. Végtelenül egyszerű és végtelenül tökéletes. De Kopáncson nem volt ilyen, a mártélyi útról hozták át Csilngós lámpa se volt, csak talpas, meg akasztós, és tizenegyes tatar égett benne. Fölötlött bennem, hogy vitát olvastam valahol a tatarról, de az nem lámpában égett, hanem a mécsest mondták annak. Dehogy mondták — legyint Jucika. A mécses az mécses, de leginkább pilács. Beleöntötték az olajat belelógott a tatar, meggyújtották — nahát ez volt a tatar. A lánynéző tatar pedig ugyanez, de annyi olajat tettek csak a pilácsba, hogy a legény rögtön tudta, meddig maradhat Amikor már nem az olaj, hanem a tatar égett, vehette a kalapját, mert holnap is nap lesz. Mire jó Bálint Lászlónénak a múzeum? Kicsi mellékkereset meg az a tudat, hogy nem adták idegen kézre a családi hajlékot. Ha az atyának azt mondták volna, unokája gázpalackot cipel, hogy főzni tudjon, nagyot nézett volna. Olasz bácsi a ganévetőnél még sokat időzik, és azt mondja, az árvaganét is összeszedték. Annak a tüzén lehetett jól kisütni a zsírt, meg mezőn megsütni a kukoricát: betakarták a jó parázsba, ej de szépen megsült! A tanyai gázpalack meg a ganévető? — Régen nem olyan már a tanya, mint amilyen volt. Kérdés-felelet játék Jucikával: mit tartana meg magának a múzeumból? — A banyakemencét? — Azt azért nem. — A csüngős lámpát? — Az jöhetne, mert olyan nekünk nem volt. — A két ágyat? — Dehogy kéne! — A priccs? — Legföljebb a kanapé, más néven a pad. — Sublót? — Jöhetne, mert mostanában azt ls keresik. Meg a fazékálló is a cserépkantákkal. A tükör is, meg a körtés óra, és ez a kis búzaborona. — Kis múzeumot csinálna otthon. — Nem használni, csak nézni. Annyit járok ide, elkezdem becsülni, amit látok. Nem maradt a családi házból nekem más, csak egy szép tányér, de az is tévedésből. Fönn volt a padláson, abba csöpögött nyáron a szalonna. Piszkos volt, avas volt, nem kellett a múzeumnak. Belenyúlok, látom, hogy virágos. Csak észre ne vegyék, hogy szép! Vittem haza. A szín alatt Olasz Bálint az idegenvezetőnk. Vállalná a kettős ekét? — Csak minél messzibbről nézni: jaj, de szépen megy! — Hát a tekerős rostát? — Mi még nyomtattunk. Beállítottuk a rostát a garmada mellé, és tekertük. De ennek a rostának nincs rostája, pedig tizenkettőnek kellene lenni. Az ekéhez vissza kell lépnünk, mert fineszes találmány van rajta, a hányó. A kukoricát is, napraforgót is, meg a tökmagot is elvetette „eke után". Finom kis szerkezet is van, a NIBEX-vetőgép őse ls lehetne, fából kifaragva: kerti magvakat vetettek vele. Jankó is itt van, a faragószék, az akasztós máA diszkó körül zsa is, amilyenen a sógor a birkát is megmérte, a kendertiloló, a vajháti kendergyár vallhatja házilagos ősének; itt van a bolondkocsi az inasokkal — fölinasolták a kisebb kazlat vagy nagyobb boglyát, alászalajtották a bolondkocsit, és húzatták —, van itt szalmarázó vella meg kazalrakó javella abból az időből, amikor még tizenegy ember adogatta egymásnak kézből kézbe, létrán fölfelé a szalmát. Olasz Bálint szerint mindennek megvan itt az őse, semmi se változott, csak egy kicsit más lett. De semmit nem vállalna belőle. Az akkori idők legpatentabb szecskavágójára is azt mondja, embernyúzó volt az, és de sok kezet bekapott! Tanyánk tehát van, minek akkor tanyamúzeum? — Mert ilyen tanyát maga már sehol nem taláL Autósok, ha látják ls a táblát a főútvonalon, elkerülik. Nincs ráírva, hogy itt van mindjárt, közel az úthoz, Es betonos járda visz hozzá, nehogy kótyvánba lépjen valaki. HORVÁTH DEZSŐ Takáts Gyula Csak azt látom Ki jár a nádas folyosóján? Ki fürdik csendes öblibe? Csak azt látom, remeg a nád és csattog hlnaras vize... Csak jár a nád... Reme®... Le-ere-zket a folyosó s a varaik, mint e'tűrtt vén halá-zok arcuk lent is iszapra hajtjá' Hallga!'ák. mérik, hol laki! Ki jár a nádas 'o'^o-ó'-án s hiába vár fölö'.tük a lad'k s tornyok titkán a néma góív H

ivatalosan sokáig nem vettek tudomást a diszkó létezéséről. A „zenei lemezműsoros előadások" — ahogyan a jog nyelvére lefordították a közismert és sok nyelvi vitát is kiváltó idegen szót — egyre népszerűbbek lettek. Kialakították a maguk működési formáit, szervezési módját, lemezbeszerzési forrásait, egész üzletmenetét. Hozzájuk pártolt a táncos szórakozóhelyek fiatal közönsége. Egyfelől jogos és tömeges igényt elégített ki a diszkó, másfelől azonban ellenőrzés, a műsorok színvonalának értékelése híján légüres térben mozogtak a diszkósok. Lehetőséget adott ez nyerészkedésre, haszonszerzésre csakúgy, mint alacsony színvonalú, primitív műsorok „elsütésére". Előfordult, hogy — főleg falusi kultúrotthonokban —, ezerötszáz—kétezer forintot is fölvettek egy esti szereplésért. A sajtó ls negatívumok kapcsán figyelt föl a diszkóra. A diszkó kizárja a tartalmas szórakozás lehetőségét, az erősítőberendezések lármája elnyomja a beszélgetést, az itt létrejövő kapcsolatok kommunikáció híján felszínesek maradnak, a'fiúk, lányok nem ismerik meg egymást, ezt rótták föl a lapok. A kapcsolatok felszínesedésének a diszkó és az iránta megnyilvánuló érdeklődés nem oka, hanem maga is egyik tünete. A színvonalasabb műsort adó diszkósoknak és a közönség igényesebb részének egyaránt érdekévé vált, hogy legyen rend a diszkófronton: pénzügyi, foglalkoztatási kérdésekben is, a produkciók minőségében is. 1974-ben foglalkozott először jogszabály a lemezbemutatók tevékenységével. Idén januárban, majd júniusban újabb rendelkezések láttak napvilágot. Lényegük a következőkben foglalható össze: a lemezbemutatókra (ez a hivatalos elnevezése a foglalkozásnak) a szórakoztató zenészek munkaügyi jogszabályai érvényesek. Teljesítményük alapján személyi kategóriákba kell sorolni őket, bérezésük ennek megfelelően alakul. Három riportalanyunk a dlszkókérdéssel három különböző nézőpontból foglalkozik. — Mekkora helyet foglal el a JATE-klub költségvetésében a diszkóbevétel — kérdeztük Goldschmied Józseftől, a klub vezetőjétől. — Körülbelül a bevétel fele származik diszkóbelépőkből. Tanítási időben zártkörűek a rendezvényeink. Idén nyáron először van a hét két-három napján, sőt éjszaka is diszkó a klubban. Nemcsak a bevételért csináljuk. Szegeden kevés az olyan olcsó, fiatalok számára is megfizethető szórakozóhely, ahol kulturáltan tölthetik az estéiket. Nálunk a diszkó mellett büfé, újságok, színes tévé várják a vendégeket. Gyakran vetítünk rajzfilmet, humoristák, folkegyüttesek adnak műsort. — Milyen szervezési problémákat jelent a diszkó a klubvezetőségnek? — Tulajdonképpen nem sokat. Adminisztrációs kérdéseket, rendezési, sörárusítási engedély megszerzését. Állandó, megbízható munkát végző diszkósok dolgoznak nekünk, bár naoonta beállítanak idegenek is, hogv csinálnának műsort. Ezenkívül a rendfenntartás, takarítás megszervezése a feladatunk. — Nehéz rendet tartani a diszkón? — Nem. Hét-nyolc fős rendezőgárdánk van, hatvan-hatvan forint tiszteletdíjért segédkeznek. Inkább a takarítónőknek van nehéz dolguk, néha rettenetesen néz ki diszkó után a klub. — Milyen szemoontok alanlán választják ki azokat a lemezbemutatókat, akiket alkalmaznak? — O'vanokat választottunk, akik iól csinálják. — Hogyan honorálták őket? — Négv-ötszáz forintot kapnak es'é-e. — IT.^j -„V g2 Jffv '".í —-:' s Svéd A'Ta. a' JAT-'klub igvik di~zkó~a. fog'alkezVa szerint nr-»o"tnnv>a1''*at6 vá'aszol: — Ká'—áz fornt a t'-ztp'otdfj "".kopásra nvo'evan forint záltfá-ra két-záz forint -z'.mo' hn'ő atkn'mnnV iriL A félsze iurfíri köD'é<t<Mre kMs-ée '<-.-inVit inSrhntrink A' Or ..zágo> Szórakoztatózenei Központnak viszont minden műsor után tíz százalék közvetítési díjat fizetünk. Tőlük kaptunk ideiglenes működési engedélyt. Később vizsgát kell majd tenni, ez alapján állapítják meg a személyi kategóriákat. — Hogyan lesz valakiből diszkós? — Mindenekelőtt pénz kell az induláshoz. Olyan szerelést vásárol a kezdő, amit itthon is megkaphat — Hogyan szerzik be a lemezeket? — Ehhez külföldi ismerősök kellenek. Mi például folyóirat alapján rendelünk. Vannak nyugaton poplapok, amelyek lemezeladási listát közölnek. Mire megérkezik a küldemény, akkorra általában felkapják ezeket a számokat az európai rádióállomások is. Kockázat is van, nem mindenből lesz sláger, amit a lista alapján megvásárolunk, kifizetjük rá a vámot... — Meddig „él" egy szám, mennyi idő alatt avul el egy felvétel? — Ez a felvételtől is függ. Három hónapnál tovább ritkán játszunk egy számot Amikor megérkezik egy lemez, átvesszük magnóra, a lemezt pedig elteszszük magunknak, vagy eladjuk. Persze, nem Szegeden, itt a konkurrenciát erősítené. A diszkózásban az egyik leglényegesebb, hogy folyton új számokat jatszszunk, lehetőleg újabbat, mint a másik diszkós. — Mi a véleményed a diszkózást szabályozó rendeletről? — Emelt valamit a színvonalon. Minimális nyelvismeretet megkövetelnek majd, a pénzügyi részét ellenőrzik a diszkózásnak. Az viszont színvonalcsökkenést jelentene, ha csak húsz évnél idősebb, vagy csak a Szerzői Jogvédő Hivatal által engedélyezett lemezeket játszhatnánk. Ezt nem veszik túl komolyan, nehéz is lenne ellenőrizni. — Ki tudja objektíven értékelni a diszkósok produkcióját? — Mindeddig egyedül a közönség értékelt. Ha eljöttek, ha jó volt a hangulat, ez volt az elismerés. A közönség viszont gyakran csak slágereket követel. Igényesebb zenei irányzathoz tartozó lemezt sokszor óvatosan, megfelelő hangulatot kivárva lehet feltenni. Nem lehet független a diszkós a közönség igényétől, de bizonyos határok közt zenei ízlésformálásra is lehetősége van. Juhász Pál, a Szeged városi tanács vb művelődésügyi osztályának főelőadója: — Mi alapján állítanak ki egyegy disc-jockey-engedélyt? — A diszkósok az OSZK ideiglenes működési engedélyével dolgozhatnak. Ilyen működési engedélyt jelenleg mindenki kap, aki kéri. Véleményem szerint a kulturális miniszteri rendelet hibája. hogy mindjárt a megjelenésekor érvénybe lépett. Az Országos Szórakoztatózenei Központ még ezután dolgozza ki a vizsgatematikát. — Miből áll ez majd? — Ezt az OSZK dönti el. Feltételezhetően alapvető zenei ismeretek és beszédkultúra szükséges lesz hozzá. — Ki és hogyan ellenőrzi a diszkósok tevékenységét? — Műsorpolitikai szempontból a működési engedélyt kiadó szerv, vagyis az OSZK. A lemezlovasok nem élő zenét csinálnak, különösebb szakmai ellenőrzésre nincs szükség. Ellenőrzi őket a Szerzői Jogvédő Hivatal illetékes megbízottja, hogy kiszűrjék a nemzetközi szerzői jog megkerülésével, magyarán a ka'ózkiatásban forgalomba hozott lemezeket. Rendezési engedélyt pedig a művelődésügyi szakigazgatási szerv adhat ki. A diszkó most alakítja és alakítjuk ki működési meeha"' musát. A legfon'o-abb, hogv va! Vsán csak közönség e'é engedhető emberek kapjanak lehet"?vr->t g di"zkő-á—a. A di--V>m~-nrok •ztnvsi's, a V-akottn • áshan be'"' "'t S7i**epc a v1"" ge' —a síkát küo'-a.'» a rz'ntet m-»~"'anító k-" r.ögg — fejezte be TuM-A olt kfró rt-ak ann-rit tesz He—* ••így a meg -ar '!a!a*ok dönt) többsége rendszeres disz'•'''•' íátó valóban nem mindng„ ki m" - fn -nalon kínál neki'TANACS ISTVAN