Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-28 / 176. szám

Péntek, 1978. július 28. 5 postaláda társszerzőnk az olvasó Köszönet Idegenforgalmi szezon lévén, nem véletlen, hogy Postaláda rovatunk címére e héten több városképpel, poros utcákkal, száradó növényekkel foglalkozó levél érkezett. Olvasóink soraiból nyilvánvalóan kitűnik, hogy az észrevételeket a város iránti szeretet, s nem a személyes harag diktálta. Az élelmiszer-kereskedelemmel, a vendéglátással kapcsolatos megjegyzéseket ugyancsak szívesen tesszük közzé; hogy az üzletekben milyen a választék, megfelelő-e az ellátás — ismét csak nem magánügy. A levelekben emiitett gondok a lakosság nem kis részét foglalkoztatják, ahogyan a közlekedés bosszúságai is sokakat levélírásra késztetnek. Különösen sok köszönő levél érkezett e héten címünkre. Postaládánk e heti számában ezek tolmácsolására ls vállalkoztunk. Városkép Kerek György Tarjánból, a 816/B. alól azt javasolja, hogy a város tisztaságának megóvása érdekében gyakrabban kellene élni azzal a lehetőséggel, miszerint mód van a szemetelők, a parkrongálók bírságolására. Másik észrevétele, hogy június 19-én a Tarjánszéle utcában egész éjjel nem égett a villany, ezzel szemben másnap, vasárnap nemcsak éjszaka, hanem egész nap világítottak. Többek nevében kért, hogy a szúnyogirtó „hadműveleteknél" gondoljanak a tarjániakra is, s jelezzék előre a permetezés napját. Ugyancsak a város tisztasága érdekében fogott tollat Szűcs Gabriella olvasónk. A szemetes utcák mellett sérelmezi még, hogy a felújított Április 4. útján egyre több fa szárad ki, mert nem gondozzák őket rendesen. Másik észrevétele ugyancsak az Április 4. útjára vonatkozik, pontosabban szólva a sportorvosi rendelőintézet falán elhelyezett Móra Ferenc emléktáblát szeretné végre megtisztítva, a festéktől lemosva látni. Mint írja, ha annak az épületnek a lakója lenne, már maga vállalkozott volna a dombormű megtisztftására. Elkelne a víz az utcán ls — írja —, s szeretné tudni, hogy a locsolóautók miért csak a Bécsi körútig járnak, s miért kerülik el az Április 4. útját? A tarjáni záportározó-tó sokak bosszúságát felkeltette. Ezúttal B. I. olvasónk méltatlankodó soraiból idézünk: „Ha egyre halasztják a tó vizének megtisztítását, a környék rendezését, akár el is nevezhetik a záportározót Hulhtj-tónak. Mert beléhull a sok szemét, a kacat, a lom, és a szitkozódások sokasága." Olvasónk sokak nevében kér választ arra, mikor tűzik napirendre a környék rendezését. Vendéglátás, kereskedelem Szabó János tarjáni olvasónk sajnalkozva írja, hogy a megnyitásakor még bőséges árukészletet kínáló. Kék csillag etterem melletti ABCáruházban jó ideje már csak bosszúságokkal vásárolhatnak a kórnyék lakói. Mint Írja, nem ritkaság, hogy szombaton délelőtt II orakor már nem kapni a hentesáru-féleségeket, de zöldségből, gyümölcsből is csekély a választék, ha van is belőle, többnyire fonnyadt, színehagyott, gusztustalan. Igaz, a vásárlók segítenek gondjaikon: elmennek egy sarokkal odébb, az EUKEK 10-es számú üzletebe, ahol mindig megfelelő választék és bőséges kínálat fogadja a vevőket. Az egyik vasárnap a kiskundorozsnrai Szék„óstóra kirándult Papp Mihályné olvasónk rrmeröselvel. Jól is érezték magukat, s mivel elemózsiát nem vittek, az ottani étterem kerthelyiségében ebédeltek. Ebéd után szívesen megittak volna egy csésze kávét, ám a felszolgálótól azt a választ kapták, hogy nincs, elfogyott Ugyanakkor másoknak kivitték a feketét Miért? Vajon nagy gond lenne a déli órákban elegendő kávét főzni az étteremben? — kérdezi olvasónk. Közlekedés A Szent Mihály utca forgalma a Vidra utca lezárása miatt ugyancsak megnőtt — írja egyik olvasónk. Az utca két oldalán parkoló autók nehézkessé teszik a közlekedést. Nem lenne célszerű oly módon szabályozni a parkolást — kérdezi levélírónk —, hogy a gépkocsik csak az utca egyik oldalán várakoznának? Kertész Antal olvasónk jókora gyerekhaddal volt a minap kirándulni. A kirándulás örömébe üröm is vegyült, rögtön az indulásnál. A gyerekek ugyanis nem mindanynylan hoztak 2 forintost magukkal, volt akinek a nagyobb pénzét kellett volna apróra váltani, hogy az autóbuszra felszállhassanak. Olvasónk többféleképpen is próbálkozott kétforintosokat szerezni, hasztalanul. Más megoldás nem maradt: a gyerekek fele buszon, fele gyalog indult el. Ha már 2 forintosokkal működik csak az automata, miért nem igyekszik a Volán a pénzváltást is megoldani? — kérdezi olvasónk. „A Rózsafa vendéglő Szőregen, sajnos, sarkon található, de itt nem állhat meg a lovas kocsi, tehát valahol másutt kell parkolót keresni. Közelben van a ruházati bolt, de ott sem lehet megállni, azon túl a gyógyszertár, oda ugyancsak nem állhatunk be. Aztán ott van még az orvosi rendelő, de lovas kocsival megállni ott sem lehet." — Kanalas István — feltehetően fogatos — olvasónk panaszából idéztünk, s méltatlankodását megértve, megjegyeznénk, hogy az intézkedés talán éppen a fogatosok érdekeit szolgálja. Tudniillik a KRESZ rendelkezései szerint lovas kocsit sem lehet ittasan „vezetni". Július 23-án délelőtt a Honvéd bérről induló 2ü-as autóbusszal utazott Molnár István olvasónk. Sok csomag volt nála/ kezében volt többek között egy kis fekete autóstáska is. Leszálláskor ezt a táskát a buszon felejtette, s csak mikor hazaért, vette ezt észre. Elkeseredésére minden igazolványa, jogosítványa, számlái és 3500 forint készpénze a táskában volt. A tarjáni buszmegállónál a Volán alkalmazottai siettek segítségére, s így olvasónk a buszsofőrtől visszakapta táskáját, melyből nem hiányzott semmi. Ezért mond itt köszönetet Nemrégiben villamosbérletszelvényt vásárolt dr. Szűcs Péter olvasónk. Vásárláskor tévedésből eggyel több jegyet vitt el. A 82 forint értékű szelvényt másnap leadta a pénztárban. Az SZKV alkalmazottja, Bachmann Julianna ezért mond köszönetet Nyugdíjasok nevében mond köszönetet a Szeged-Rókus MÁV Gépállomás szakszervezeti bizottságának, szocialista brigádjainak egy jól sikerült kirándulásért Lacsán Ferenc, a Londoni körút 0. szám alóL A GC 74-50 rendszámú autóbusz vezetőjének címezte köszönő sorait Papp Jánosné, a Budapesti körút 3. szám alól. Mint írja, július 13-án kéthónapos kisfiával utazott az autóbuszon. A vezető olyan figyelmes volt hogy a kismama felszállását megkönnyítendő, leszállt a vezetőülésből és maga segített a babakocsi összehajtásában. A köszönő szavakra csak annyit mondott: nekem is van két kisgyermekem. Csak azt sajnálom — írja pedagógus olvasónk —, hogy tanítványaim nem voltak tanúi ennek az emberséges gesztusnak. Ellentétek Mindennapjaink aktuális örömeiből, gondjaiból válogatva lássunk egy — minden bizonnyal többek egyetértésével találkozó — tetszik — nem tetszik listát! A vendéglátásról szólva, sa mondatokat a vendégeknek címezve, tetszik, hogy a vendéglátó üzletek zöme éjfél után 2 óráig áll a lakosság rendelkezésére. Nem tetszik viszont, hogy egyesek záróra után, az éjszaka nyugalmát megzavarva háborítatlanul, teli torokkal ordítják, hogy „Benne van a zsoldkönyvben .,.", mit sem törődve a fáradalmaikat pihenő emberekkel, betegekkel és kisgyerekekkel. De tetszik, hogy az autóbuszoknak meghatározott, pontos a menetidejük. Nem tetszik már, hogy egyes buszvezetők indulásnál ezt a menetidőt nem tartják be, s hogy a Honvéd térre érkezve nem a kijelölt helyen állnak meg, hanem Jóval előbb, a füves szegélynél, s ez a leszálló utasok zömének — többségük beteg, az SZTKba igyekszik — bosszúságot okoz. Tetszik, hogy egyre több élelmiszerüzletben lehet presszókávét kapni, az már kevésbé, hogy a kávéspoharakat felületesen mossák el. Az is tetszik, hogy az élelmiszerüzletekben helybeni fogyasztásra is lehet üdítő italt vásárolni. Nem tetszik, hogy a fizetéskor nem közlik a vásárlóval: az üvegbetétet is felszámolták. Mindenkinek tetszik, hogy a rendeletek mellett anyagi ösztönzőkkel is arra késztetik a kereskedelmet, hogy minél több zöldséget és gyümölcsöt forgalmazzon. Kár, hogy olykor a meghibásodott árut a szép, egészséges alá rejtve, első osztályú áron adják el Orom, hogy lehet taxit előre rendelni, csak sajnos némelyik taxisofőr — még meg sem kezdte a fuvart — máris tetemes összeggel indul: jókora summát mutat a taxaméter. Hogy naponta friss kenyeret árusítanak az üzletek, annak mindenki örül, annak már kevésbé, hogy a friss helyett gyakran szikkadt kenyérrel szolgálnak ki. Tetszik, hogy az üzemekben kedvezményesen étkezhetnek a dolgozók, de nem tetszik, hogy olykor a kiszolgált adagokból megállapítható a nevezett személy beosztása. Az ipari vásárról szólva öröm, hogy rendszeresen megrendezik, az már viszont bosszúság, hogy belépőt csak a helyszínen felállított pénztárnál árusítanak, a sorbanállás sokaknak kedvét szegi. Balazs Imre Szeged, Pentelei sor 1.1/3. Válaszol az illetékes SOS Kovács László, a Madách utca 11. szám alól nem mindennapi kéréssel kereste meg levélben szerkesztőségünket. Olvasónk mindkét lába béna, ő emiatt már jó ideje rokkantnyugdíjas. Egy 350 Velorex típusú háromkerekű, rokkantkocsival közlekedik. Nagy bánatára járművének előrehátramenet kapcsolója (páros érintkezője) a múlt év novemberében meghibásodott, s emiatt a betegkocsi használhatatlanná vált. Olvasónk azóta sem tudta az elromlott alkatrészt pótolni, a Cserzy Mihály utcai szervizben sem vállalkoztak a jármű megjavítására. Mivel olvasónk számára létkérdés, hogy kocsiját használni tudja, kéri, hogy akinek egy ilyen kapcsoló a birtokában van, s netán nélkülözni tudja, írjon a címére. Ha magánszemélyek nem is, véleményünk szerint valamelyik üzem szocialista brigádja bizonyára vállalkozni tudna a javításra. Postaládánk előző számában közzétettük Ambrus Miklós olvasónk levelét, melyben a levélíró azt sérelmezi, hogy a Dózsa György utcai papirés illatszerboltban vásárolt spray súlyhiányos volt. Az írással kapcsolatban Födi Lajosne boltvezető elmondja: a súlyhiányért gyakran a gyártó céget terheli a felelősség, mert nem egyszer előfordul, hogy a kiszállított palackok nincsenek a kellő mértékig feltöltve. A vásárlónak viszont joga van reklamálni, s az üzletekben az eladók kötelesek visszacserélni a súlyhiányos desodorokat, ugyanígy azokat a palackokat is, melyek használhatatlanok, mert kevés bennük a gáz. Lapunk július 19-1 számában megjelent Homokháború című riportunkkal kapcsolatban Idézzük dr. Kováts Gábornak, az ATIVIZIG mérnökének levelét: „A FOKA ez év tavaszán — hitelproblémái miatt — az új homoktelep építésének megrendelését visszavonta. Amennyiben a FOKA 1978-ben megfelelő beruházási összeggel fog rendelkezni, az ATIVIZIG — időben történd megrendelés esetén — vállalja az új homoktelep megépítését, tehát kivitelezői kapacitáson nem múlik Szeged homokellátása." A Szegedi Postaigazgatóságtól érkezett levélben Ács Sánta Sándor osztályvezető Észrevételek, javaslatok cimű írásunkra reagálva elmondja, hogy Szegeden az új távbeszélőközpontba bekapcsolható utcai nyilvános távbeszélő állomások száma meghatározott A meglevő lehetőségeket a város olyan részein kell felhasználni, ahol még nincs utcai telefon. A cikkben megjelölt helyen, a Szabadság téren tervezik a távbeszélő állomás létesítését. Felszerelésére előreláthatóan még ez év folyamán sor kerül. összeállította: Ladányi Zsuzsa Panellel változatosan A Német Demokratikus Köztársaság szociálpolitikai programja előírja. hogy 1890-ig meg kell oldani az országban a lakáskérdést. Ez a nagy cél csak úgy érhető el, ha az eddiginél is nagyobb mértékben alkalmai zák a nagyelemes épitésm- dot. Az építők a mennyiség mellett a minőségre is ügyelnek: változatos, lakályos, tetszetős utca- és városképet alakítanak ki e panelek felhasználásával. A 3x6 méter nagyságú filés tetőelemek összeszerelése tűnik a leggazdaságosabbnak. A házgyárak évi teljesítménye jelenleg 70 700 lakáshoz szükséges panel, de a következő években már több mint 110 000 lakás összeszerelését teszik lehetővé. A modern lakónegyedek egyikmásikában gyakran van panasz az egyhangúságra, pedig a változatosságra itt is van mód! Példa erre — többek között — a rostocki városépítők munkája. Az üzletek. vendéglátóipari helyiségek megfelelő elhelyezése érdekében Rostock-Evershagenben betonlábakkal úgy megemelték az e célra szolgáló alsó szinteket, a 2,8 méter helyett több mint három méter lett a belmagasság, és bulvárszerű, tetszetős üzletsorokat alakítottak ki. Érdekes sarokmegoldásokat is alkalmaztak. Az új blokkok sarkán pavilonszerű, egyszintes építmény töri meg az egyhangúságot. Ennek húszféle vá'tozatát variálják. Itt éttermek, ifjúsági klubok, gyógyszertárak stb. kaphatnak helyet Nem egyhangúak a homlokzatok sem Rostock új lakónegyedeiben. Már azzal is meglepő hatást érnek el. hogy a trapéz alakú erkélyfalazatot 180 fokkal ..eltolják", a korábban egyhangú nagy felület szinte hullámzani látszik. Igen szép homlokzatmegoldásokat hoz a színes mozaikmotívumok művészi alkalmazása. A bejáratok így más és más képet kapnak, s nem történhetik meg. hogy valaki nem tatái haza a saját lakásába... A városépítők e mellett mini parkokkal is tarkítják az új lakónegyedeket. A szökőkutakkal. szobrokkal, sok virággal ékes kis ligetek *zép színfoltok, derűs tartózkodási helyek a lichtenhageni negyedben. Akinek oed'g hiányzik a régi családi házban megszokott kiskert, bérelhet egyet a parkok környékén levő szabod területekből, a virágos kertek. zo'dfeUiietek száma igy szinte tetszés szerint növelhető. (BUDAPRESS — PANORAMA) Cérres Eszter: Mindig magam 84. Kapa volt a kezemben, én a székföld közepén álltam, a kapával mindig húztam be, a lábam alá. Addig tapostam, míg úgy nem szuszogott, mint a jól kidagasztott kenyértészta. Megkezdtem az első felén, jól kifényesitett simítóval. malteroskanállal vagdostam oda, simítottam lefelé. Estére gyönyörűen kész lettem. Még átjáró ajtóhelyet is hagytam rajta, de függönnyel takartam mindig. Na, ez kész volt, hanem a lakóék átjáró ajtaját kellett volna a folyosóra átvinni, annak a helyét meg berakni. Mivelhogy ők is érdekelve voltak, segítettek. Az is az emlékezetes nehéz munkák közé tartozott. Hetven centiméter szélességű, falbé'.elt ajtó, kemencének való sárgafölddel berakva. Az egész fal ilyen agyagból volt. Mikor vágtuk kl a helyet az ajtónak, a csákány szikrát hányd. Mikor helyremsnt az ajtó, a belső lakásba mentem be, mert ott a kémény közelebb volt Sparhetem is oda tettem be. Nézegettem a munkám, mit tudhatott volna az uram velem együtt létesíteni? Ha két ló nem húz egyszerre, az egvtk előre, a másik hátra, az csak egy helyben áll. Gyönyörködtem, üdített a munkám sikere, jó meleg volt nálam, lefekvéskor áhítattal gondoltam apra, aki megáldott szorgalommal. Nyugodalmas, jó éjszakám ízét nem tudom kifejezni. Hírem lett a falusiak közt, hogy milyen ügyes, értelmes asszony került ide. Férfiak megsüvegeltek, de én zárkózott maradtam. Valaki ha olvassa, feitenné: mennyit hazudozik ez a vénlány? De én már most is azt felelem rá, amiket én leírtam, hogy megcsináltam, én azt most, 75 éves koromban is meg tudom csinálni, vagy csak mutatni, erőhiány miatt Az asszonyok nyaggattak, vegyek gépet hoznák a varrnivalót Megemlítem, ahová a gépem vitte az uram, az odavaló testvére nekem mondta. mikor el akarta adni, hogy vegyem meg, ő elhozza, meg kifizeti, a kezemre játssza, meg a karikagyűrűm is vált-am ki, bent maradt a zálogházban. Köszönöm. Elvittétek, éljetek vele! Csak gyötrött. Kellene a gép! Mihez nyúljak? Eladtam két párna tollamat Szegeden, még maradt két nagypárna, meg kisebbek is, meg két nagy dunna. 1937-ben volt az enyémet az uram eladta 40 forintért, én az enyémet 35 forintért vettem, de az, amit az uram eladott, még annál is többet ért. A Vígh lány vette meg. Nekem még ma is az van, amit akkor vettem. Hozták a varrnivalót, alig győztem csinálni. Az az asszony, akinek a házát néztem, velem szemben, az is varró volt, de nem volt neki kiváltva az engedélye, így nem piszkált engem. (De volt e'ég. aki Jelentgetett.) Mikor nála voltam, és mondtam, hogy varrok, azt mondta: — Na, itt éhen hal maga a varrástól! Attól én nem félek — gondoltam. Pár hét múlva letámad, hogy milyen eszem van, enynyiért varrni? Ezt csak a hülyék csinálják! — Margitka! — mondom neki. — Én a maga varróközönségét nem veszem el, maga tanult varró, úgy áll a ruha, amit megvarr, mintha rászabták volna. De hozzám olyan szegény népek hoznak, szinte sír a lelkem, mikor azt a keveset is kérem. Akinek én varrok, nem nézi, bő-e, lompos-e, szorít-e, csak legyen rajtuk valami. Számoljon egy kicsit, ha én naponta megkeresek 80 fillért, mennyi mindent beveszek belőle. Nem nélkülözök. Én nagyon gyorsan tudtam varrni, a géptől föl sem keltem, ott ki.szabtam meg is varrtam, négy óra alatt kész volt egy ruha. (Hát az'án úgy ls á!!t) De akinek én varrtam, annak jó volt Margitnak hétről hétre nem vo't munká'a, sokat né'külözött Ha az ajtón kiléptem, mindjárt elkapta a belső részem olyan szorongásféle. A faoszlopok annyira haladtak a földbe, hogv már le kellett a fejet tartani, hogy a szemöldök'ába ne üsse aki ment kl a rostélyon. Én megnézem ezeket a faoszlopokat, mi itt a hiba. Ásót viszek, megásom egvnek a tövét, hát uram fia, el van rothadva Mindjárt karókat vertem az oszlopok köré. erő sen körüldrótoztam, mert ha az oszlop rothadása miatt kibukik, nekem nagy károm lesz, mert sok cserép eltörik. Ezért nem merte a szép, értékes házat megvenni senki. Határoztam. No, asszonyok! Csak júliusig varrok, lehet, hogy csak november felé folytatom Elmegyek summásnak, jobb bért keresni. Ügy is lett, mikor a rozsvágás elkezdődött, elszegődtem Tóthékhoz, markot verni. Azután a tetvéremékhez, kosztot kaptam. Nem jönne-e el Vásárhelyre markot verni? — ezt kérdi tőlem Káv«u, » bandaeazda. — Van szándékomban — feleltem. — Hozza el a könwét, hétfőn Indulunk. Két hétig arattunk, aztán ott maradtam A génnél, polvví-nak. Mit éhez'-vm én ott! Csa ebádko-zt járt. azok kielégítők, bő égS'en jók. tán'á'^nk vo'tak. Ha az nem o'van jó, kidőlök a munkából. Pénzért lehetett volna venni, de az sem volt. Meg adtak azon ingyen is, ha kért valaki. A többiek úgv csinálták, hogy a déli ebédből csentek el húsfélét, kalácsot, amit bírtak. (Folytatjuk.)