Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-28 / 176. szám

Péntek, 1978. július 28. 5 postaláda társszerzőnk az olvasó Köszönet Idegenforgalmi szezon lévén, nem véletlen, hogy Posta­láda rovatunk címére e héten több városképpel, poros ut­cákkal, száradó növényekkel foglalkozó levél érkezett. Ol­vasóink soraiból nyilvánvalóan kitűnik, hogy az észrevétele­ket a város iránti szeretet, s nem a személyes harag diktál­ta. Az élelmiszer-kereskedelemmel, a vendéglátással kapcso­latos megjegyzéseket ugyancsak szívesen tesszük közzé; hogy az üzletekben milyen a választék, megfelelő-e az ellátás — ismét csak nem magánügy. A levelekben emiitett gondok a lakosság nem kis részét foglalkoztatják, ahogyan a közle­kedés bosszúságai is sokakat levélírásra késztetnek. Külö­nösen sok köszönő levél érkezett e héten címünkre. Postalá­dánk e heti számában ezek tolmácsolására ls vállalkoztunk. Városkép Kerek György Tarjánból, a 816/B. alól azt javasolja, hogy a város tisztaságának meg­óvása érdekében gyakrabban kellene élni azzal a lehetőség­gel, miszerint mód van a sze­metelők, a parkrongálók bír­ságolására. Másik észrevétele, hogy június 19-én a Tarján­széle utcában egész éjjel nem égett a villany, ezzel szemben másnap, vasárnap nemcsak éjszaka, hanem egész nap vi­lágítottak. Többek nevében kért, hogy a szúnyogirtó „had­műveleteknél" gondoljanak a tarjániakra is, s jelezzék elő­re a permetezés napját. Ugyancsak a város tiszta­sága érdekében fogott tollat Szűcs Gabriella olvasónk. A szemetes utcák mellett sérel­mezi még, hogy a felújított Április 4. útján egyre több fa szárad ki, mert nem gondoz­zák őket rendesen. Másik ész­revétele ugyancsak az Április 4. útjára vonatkozik, ponto­sabban szólva a sportorvosi rendelőintézet falán elhelye­zett Móra Ferenc emléktáblát szeretné végre megtisztítva, a festéktől lemosva látni. Mint írja, ha annak az épületnek a lakója lenne, már maga vál­lalkozott volna a dombormű megtisztftására. Elkelne a víz az utcán ls — írja —, s sze­retné tudni, hogy a locsoló­autók miért csak a Bécsi kör­útig járnak, s miért kerülik el az Április 4. útját? A tarjáni záportározó-tó so­kak bosszúságát felkeltette. Ezúttal B. I. olvasónk méltat­lankodó soraiból idézünk: „Ha egyre halasztják a tó vi­zének megtisztítását, a kör­nyék rendezését, akár el is ne­vezhetik a záportározót Hul­htj-tónak. Mert beléhull a sok szemét, a kacat, a lom, és a szitkozódások sokasága." Ol­vasónk sokak nevében kér vá­laszt arra, mikor tűzik napi­rendre a környék rendezését. Vendéglátás, kereskedelem Szabó János tarjáni olva­sónk sajnalkozva írja, hogy a megnyitásakor még bőséges árukészletet kínáló. Kék csil­lag etterem melletti ABC­áruházban jó ideje már csak bosszúságokkal vásárolhat­nak a kórnyék lakói. Mint Ír­ja, nem ritkaság, hogy szom­baton délelőtt II orakor már nem kapni a hentesáru-féle­ségeket, de zöldségből, gyü­mölcsből is csekély a válasz­ték, ha van is belőle, több­nyire fonnyadt, színehagyott, gusztustalan. Igaz, a vásárlók segítenek gondjaikon: elmen­nek egy sarokkal odébb, az EUKEK 10-es számú üzlete­be, ahol mindig megfelelő választék és bőséges kínálat fogadja a vevőket. Az egyik vasárnap a kis­kundorozsnrai Szék„óstóra ki­rándult Papp Mihályné olva­sónk rrmeröselvel. Jól is érezték magukat, s mivel ele­mózsiát nem vittek, az otta­ni étterem kerthelyiségében ebédeltek. Ebéd után szívesen megittak volna egy csésze ká­vét, ám a felszolgálótól azt a választ kapták, hogy nincs, elfogyott Ugyanakkor má­soknak kivitték a feketét Miért? Vajon nagy gond len­ne a déli órákban elegendő kávét főzni az étteremben? — kérdezi olvasónk. Közlekedés A Szent Mihály utca for­galma a Vidra utca lezárása miatt ugyancsak megnőtt — írja egyik olvasónk. Az utca két oldalán parkoló autók ne­hézkessé teszik a közlekedést. Nem lenne célszerű oly mó­don szabályozni a parkolást — kérdezi levélírónk —, hogy a gépkocsik csak az utca egyik oldalán várakoznának? Kertész Antal olvasónk jó­kora gyerekhaddal volt a mi­nap kirándulni. A kirándulás örömébe üröm is vegyült, rögtön az indulásnál. A gye­rekek ugyanis nem mindany­nylan hoztak 2 forintost ma­gukkal, volt akinek a na­gyobb pénzét kellett volna apróra váltani, hogy az autó­buszra felszállhassanak. Ol­vasónk többféleképpen is próbálkozott kétforintosokat szerezni, hasztalanul. Más megoldás nem maradt: a gye­rekek fele buszon, fele gya­log indult el. Ha már 2 fo­rintosokkal működik csak az automata, miért nem igyek­szik a Volán a pénzváltást is megoldani? — kérdezi ol­vasónk. „A Rózsafa vendéglő Szőre­gen, sajnos, sarkon találha­tó, de itt nem állhat meg a lovas kocsi, tehát valahol má­sutt kell parkolót keresni. Közelben van a ruházati bolt, de ott sem lehet megállni, azon túl a gyógyszertár, oda ugyancsak nem állhatunk be. Aztán ott van még az orvosi rendelő, de lovas kocsival megállni ott sem lehet." — Kanalas István — feltehetően fogatos — olvasónk panaszá­ból idéztünk, s méltatlanko­dását megértve, megjegyez­nénk, hogy az intézkedés ta­lán éppen a fogatosok érde­keit szolgálja. Tudniillik a KRESZ rendelkezései szerint lovas kocsit sem lehet ittasan „vezetni". Július 23-án délelőtt a Hon­véd bérről induló 2ü-as autó­busszal utazott Molnár István olvasónk. Sok csomag volt nála/ kezében volt többek kö­zött egy kis fekete autóstás­ka is. Leszálláskor ezt a tás­kát a buszon felejtette, s csak mikor hazaért, vette ezt ész­re. Elkeseredésére minden igazolványa, jogosítványa, számlái és 3500 forint kész­pénze a táskában volt. A tar­jáni buszmegállónál a Volán alkalmazottai siettek segítsé­gére, s így olvasónk a busz­sofőrtől visszakapta táskáját, melyből nem hiányzott sem­mi. Ezért mond itt köszönetet Nemrégiben villamosbérlet­szelvényt vásárolt dr. Szűcs Péter olvasónk. Vásárláskor tévedésből eggyel több jegyet vitt el. A 82 forint értékű szelvényt másnap leadta a pénztárban. Az SZKV alkal­mazottja, Bachmann Julianna ezért mond köszönetet Nyugdíjasok nevében mond köszönetet a Szeged-Rókus MÁV Gépállomás szakszerve­zeti bizottságának, szocialista brigádjainak egy jól sikerült kirándulásért Lacsán Ferenc, a Londoni körút 0. szám alóL A GC 74-50 rendszámú au­tóbusz vezetőjének címezte köszönő sorait Papp Jánosné, a Budapesti körút 3. szám alól. Mint írja, július 13-án kéthónapos kisfiával utazott az autóbuszon. A vezető olyan figyelmes volt hogy a kisma­ma felszállását megkönnyí­tendő, leszállt a vezetőülésből és maga segített a babakocsi összehajtásában. A köszönő szavakra csak annyit mon­dott: nekem is van két kis­gyermekem. Csak azt sajná­lom — írja pedagógus olva­sónk —, hogy tanítványaim nem voltak tanúi ennek az emberséges gesztusnak. Ellentétek Mindennapjaink aktuális örömeiből, gondjaiból válo­gatva lássunk egy — min­den bizonnyal többek egyet­értésével találkozó — tet­szik — nem tetszik listát! A vendéglátásról szólva, sa mondatokat a vendégeknek címezve, tetszik, hogy a ven­déglátó üzletek zöme éjfél után 2 óráig áll a lakosság rendelkezésére. Nem tetszik viszont, hogy egyesek zár­óra után, az éjszaka nyugal­mát megzavarva háborítat­lanul, teli torokkal ordítják, hogy „Benne van a zsold­könyvben .,.", mit sem tö­rődve a fáradalmaikat pihe­nő emberekkel, betegekkel és kisgyerekekkel. De tet­szik, hogy az autóbuszoknak meghatározott, pontos a me­netidejük. Nem tetszik már, hogy egyes buszvezetők in­dulásnál ezt a menetidőt nem tartják be, s hogy a Honvéd térre érkezve nem a kijelölt helyen állnak meg, hanem Jóval előbb, a füves szegélynél, s ez a le­szálló utasok zömének — többségük beteg, az SZTK­ba igyekszik — bosszúságot okoz. Tetszik, hogy egyre több élelmiszerüzletben le­het presszókávét kapni, az már kevésbé, hogy a kávés­poharakat felületesen mos­sák el. Az is tetszik, hogy az élelmiszerüzletekben helybeni fogyasztásra is le­het üdítő italt vásárolni. Nem tetszik, hogy a fizetés­kor nem közlik a vásárló­val: az üvegbetétet is fel­számolták. Mindenkinek tetszik, hogy a rendeletek mellett anya­gi ösztönzőkkel is arra kész­tetik a kereskedelmet, hogy minél több zöldséget és gyümölcsöt forgalmazzon. Kár, hogy olykor a meghi­básodott árut a szép, egész­séges alá rejtve, első osztá­lyú áron adják el Orom, hogy lehet taxit előre ren­delni, csak sajnos némelyik taxisofőr — még meg sem kezdte a fuvart — máris te­temes összeggel indul: jó­kora summát mutat a taxa­méter. Hogy naponta friss kenyeret árusítanak az üzle­tek, annak mindenki örül, annak már kevésbé, hogy a friss helyett gyakran szik­kadt kenyérrel szolgálnak ki. Tetszik, hogy az üzemek­ben kedvezményesen étkez­hetnek a dolgozók, de nem tetszik, hogy olykor a ki­szolgált adagokból megál­lapítható a nevezett személy beosztása. Az ipari vásárról szólva öröm, hogy rendsze­resen megrendezik, az már viszont bosszúság, hogy be­lépőt csak a helyszínen fel­állított pénztárnál árusíta­nak, a sorbanállás sokaknak kedvét szegi. Balazs Imre Szeged, Pentelei sor 1.1/3. Válaszol az illetékes SOS Kovács László, a Madách utca 11. szám alól nem min­dennapi kéréssel kereste meg levélben szerkesztőségünket. Olvasónk mindkét lába béna, ő emiatt már jó ideje rok­kantnyugdíjas. Egy 350 Velo­rex típusú háromkerekű, rok­kantkocsival közlekedik. Nagy bánatára járművének előre­hátramenet kapcsolója (pá­ros érintkezője) a múlt év no­vemberében meghibásodott, s emiatt a betegkocsi használ­hatatlanná vált. Olvasónk az­óta sem tudta az elromlott alkatrészt pótolni, a Cserzy Mihály utcai szervizben sem vállalkoztak a jármű megja­vítására. Mivel olvasónk szá­mára létkérdés, hogy kocsiját használni tudja, kéri, hogy akinek egy ilyen kapcsoló a birtokában van, s netán nél­külözni tudja, írjon a címére. Ha magánszemélyek nem is, véleményünk szerint valame­lyik üzem szocialista brigád­ja bizonyára vállalkozni tud­na a javításra. Postaládánk előző számá­ban közzétettük Ambrus Mik­lós olvasónk levelét, melyben a levélíró azt sérelmezi, hogy a Dózsa György utcai papir­és illatszerboltban vásárolt spray súlyhiányos volt. Az írással kapcsolatban Födi La­josne boltvezető elmondja: a súlyhiányért gyakran a gyár­tó céget terheli a felelősség, mert nem egyszer előfordul, hogy a kiszállított palackok nincsenek a kellő mértékig feltöltve. A vásárlónak vi­szont joga van reklamálni, s az üzletekben az eladók köte­lesek visszacserélni a súlyhiá­nyos desodorokat, ugyanígy azokat a palackokat is, me­lyek használhatatlanok, mert kevés bennük a gáz. Lapunk július 19-1 számá­ban megjelent Homokháború című riportunkkal kapcsolat­ban Idézzük dr. Kováts Gá­bornak, az ATIVIZIG mérnö­kének levelét: „A FOKA ez év tavaszán — hitelproblémái miatt — az új homoktelep építésének megrendelését visszavonta. Amennyiben a FOKA 1978-ben megfelelő be­ruházási összeggel fog rendel­kezni, az ATIVIZIG — idő­ben történd megrendelés ese­tén — vállalja az új homok­telep megépítését, tehát kivi­telezői kapacitáson nem mú­lik Szeged homokellátása." A Szegedi Postaigazgató­ságtól érkezett levélben Ács Sánta Sándor osztályvezető Észrevételek, javaslatok cimű írásunkra reagálva elmondja, hogy Szegeden az új távbe­szélőközpontba bekapcsolható utcai nyilvános távbeszélő ál­lomások száma meghatáro­zott A meglevő lehetősége­ket a város olyan részein kell felhasználni, ahol még nincs utcai telefon. A cikkben meg­jelölt helyen, a Szabadság té­ren tervezik a távbeszélő ál­lomás létesítését. Felszerelé­sére előreláthatóan még ez év folyamán sor kerül. összeállította: Ladányi Zsuzsa Panellel ­változatosan A Német Demokratikus Köztársaság szociálpolitikai programja előírja. hogy 1890-ig meg kell oldani az országban a lakáskérdést. Ez a nagy cél csak úgy érhető el, ha az eddiginél is na­gyobb mértékben alkalmai zák a nagyelemes épitésm- ­dot. Az építők a mennyiség mellett a minőségre is ügyelnek: változatos, laká­lyos, tetszetős utca- és vá­rosképet alakítanak ki e pa­nelek felhasználásával. A 3x6 méter nagyságú fil­és tetőelemek összeszerelése tűnik a leggazdaságosabb­nak. A házgyárak évi telje­sítménye jelenleg 70 700 la­káshoz szükséges panel, de a következő években már több mint 110 000 lakás összesze­relését teszik lehetővé. A modern lakónegyedek egyik­másikában gyakran van pa­nasz az egyhangúságra, pe­dig a változatosságra itt is van mód! Példa erre — töb­bek között — a rostocki vá­rosépítők munkája. Az üzle­tek. vendéglátóipari helyi­ségek megfelelő elhelyezése érdekében Rostock-Eversha­genben betonlábakkal úgy megemelték az e célra szol­gáló alsó szinteket, a 2,8 méter helyett több mint há­rom méter lett a belmagas­ság, és bulvárszerű, tetsze­tős üzletsorokat alakítottak ki. Érdekes sarokmegoldáso­kat is alkalmaztak. Az új blokkok sarkán pavilonszerű, egyszintes építmény töri meg az egyhangúságot. Ennek húszféle vá'tozatát variálják. Itt éttermek, ifjúsági klubok, gyógyszertárak stb. kaphat­nak helyet Nem egyhangúak a hom­lokzatok sem Rostock új la­kónegyedeiben. Már azzal is meglepő hatást érnek el. hogy a trapéz alakú erkély­falazatot 180 fokkal ..eltol­ják", a korábban egyhangú nagy felület szinte hullám­zani látszik. Igen szép hom­lokzatmegoldásokat hoz a színes mozaikmotívumok művészi alkalmazása. A be­járatok így más és más ké­pet kapnak, s nem történ­hetik meg. hogy valaki nem tatái haza a saját lakásába... A városépítők e mellett mini parkokkal is tarkítják az új lakónegyedeket. A szö­kőkutakkal. szobrokkal, sok virággal ékes kis ligetek *zép színfoltok, derűs tar­tózkodási helyek a lichten­hageni negyedben. Akinek oed'g hiányzik a régi csa­ládi házban megszokott kis­kert, bérelhet egyet a par­kok környékén levő szabod területekből, a virágos ker­tek. zo'dfeUiietek száma igy szinte tetszés szerint növel­hető. (BUDAPRESS — PA­NORAMA) Cérres Eszter: Mindig magam 84. Kapa volt a kezemben, én a székföld köze­pén álltam, a kapával mindig húztam be, a lá­bam alá. Addig tapostam, míg úgy nem szuszo­gott, mint a jól kidagasztott kenyértészta. Meg­kezdtem az első felén, jól kifényesitett simító­val. malteroskanállal vagdostam oda, simítottam lefelé. Estére gyönyörűen kész lettem. Még átjáró ajtóhelyet is hagytam rajta, de függönnyel ta­kartam mindig. Na, ez kész volt, hanem a lakó­ék átjáró ajtaját kellett volna a folyosóra át­vinni, annak a helyét meg berakni. Mivelhogy ők is érdekelve voltak, segítettek. Az is az emléke­zetes nehéz munkák közé tartozott. Hetven centi­méter szélességű, falbé'.elt ajtó, kemencének va­ló sárgafölddel berakva. Az egész fal ilyen agyagból volt. Mikor vágtuk kl a helyet az aj­tónak, a csákány szikrát hányd. Mikor helyre­msnt az ajtó, a belső lakásba mentem be, mert ott a kémény közelebb volt Sparhetem is oda tettem be. Nézegettem a munkám, mit tudha­tott volna az uram velem együtt létesíteni? Ha két ló nem húz egyszerre, az egvtk előre, a má­sik hátra, az csak egy helyben áll. Gyönyörködtem, üdített a munkám sikere, jó meleg volt nálam, lefekvéskor áhítattal gondol­tam apra, aki megáldott szorgalommal. Nyugo­dalmas, jó éjszakám ízét nem tudom kifejezni. Hírem lett a falusiak közt, hogy milyen ügyes, értelmes asszony került ide. Férfiak megsüvegel­tek, de én zárkózott maradtam. Valaki ha olvas­sa, feitenné: mennyit hazudozik ez a vénlány? De én már most is azt felelem rá, amiket én le­írtam, hogy megcsináltam, én azt most, 75 éves koromban is meg tudom csinálni, vagy csak mu­tatni, erőhiány miatt Az asszonyok nyaggattak, vegyek gépet hoz­nák a varrnivalót Megemlítem, ahová a gépem vitte az uram, az odavaló testvére nekem mond­ta. mikor el akarta adni, hogy vegyem meg, ő elhozza, meg kifizeti, a kezemre játssza, meg a karikagyűrűm is vált-am ki, bent maradt a zá­logházban. Köszönöm. Elvittétek, éljetek vele! Csak gyötrött. Kellene a gép! Mihez nyúljak? Eladtam két párna tollamat Szegeden, még ma­radt két nagypárna, meg kisebbek is, meg két nagy dunna. 1937-ben volt az enyémet az uram eladta 40 forintért, én az enyémet 35 forintért vettem, de az, amit az uram eladott, még annál is többet ért. A Vígh lány vette meg. Nekem még ma is az van, amit akkor vettem. Hozták a varrnivalót, alig győztem csinálni. Az az asszony, akinek a házát néztem, velem szemben, az is varró volt, de nem volt neki ki­váltva az engedélye, így nem piszkált engem. (De volt e'ég. aki Jelentgetett.) Mikor nála vol­tam, és mondtam, hogy varrok, azt mondta: — Na, itt éhen hal maga a varrástól! Attól én nem félek — gondoltam. Pár hét múlva letámad, hogy milyen eszem van, eny­nyiért varrni? Ezt csak a hülyék csinálják! — Margitka! — mondom neki. — Én a maga varróközönségét nem veszem el, maga tanult varró, úgy áll a ruha, amit megvarr, mintha rá­szabták volna. De hozzám olyan szegény népek hoznak, szinte sír a lelkem, mikor azt a keveset is kérem. Akinek én varrok, nem nézi, bő-e, lompos-e, szorít-e, csak legyen rajtuk valami. Számoljon egy kicsit, ha én naponta megkeresek 80 fillért, mennyi mindent beveszek belőle. Nem nélkülözök. Én nagyon gyorsan tudtam varrni, a géptől föl sem keltem, ott ki.szabtam meg is varrtam, négy óra alatt kész volt egy ruha. (Hát az'án úgy ls á!!t) De akinek én varr­tam, annak jó volt Margitnak hétről hétre nem vo't munká'a, sokat né'külözött Ha az ajtón kiléptem, mindjárt elkapta a bel­ső részem olyan szorongásféle. A faoszlopok annyira haladtak a földbe, hogv már le kellett a fejet tartani, hogy a szemöldök'ába ne üsse aki ment kl a rostélyon. Én megnézem ezeket a fa­oszlopokat, mi itt a hiba. Ásót viszek, megásom egvnek a tövét, hát uram fia, el van rothadva Mindjárt karókat vertem az oszlopok köré. erő sen körüldrótoztam, mert ha az oszlop rothadása miatt kibukik, nekem nagy károm lesz, mert sok cserép eltörik. Ezért nem merte a szép, értékes házat megvenni senki. Határoztam. No, asszonyok! Csak júliusig var­rok, lehet, hogy csak november felé folytatom Elmegyek summásnak, jobb bért keresni. Ügy is lett, mikor a rozsvágás elkezdődött, elszegődtem Tóthékhoz, markot verni. Azután a tetvéremék­hez, kosztot kaptam. Nem jönne-e el Vásárhely­re markot verni? — ezt kérdi tőlem Káv«u, » bandaeazda. — Van szándékomban — feleltem. — Hozza el a könwét, hétfőn Indulunk. Két hétig arattunk, aztán ott maradtam A génnél, polvví-nak. Mit éhez'-vm én ott! Csa ebádko-zt járt. azok kielégítők, bő égS'en jók. tán'á'^nk vo'tak. Ha az nem o'van jó, kidőlök a munkából. Pénzért lehetett volna venni, de az sem volt. Meg adtak azon ingyen is, ha kért va­laki. A többiek úgv csinálták, hogy a déli ebédből csentek el húsfélét, kalácsot, amit bírtak. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents