Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-27 / 175. szám

Csütörtök, 1978. július 27. 3 A terveknek megfelelően halad Kábán a cukorgyár építése: a lengyel szakembe­rek 1979 szeptemberében ad­ják át a gyárat. A teljes fel­futás után évente hatszáz­ezer tonna cukorrépát dol­goznak majd fel, vagyis na­ponta hétszáz-hétszázötven tonna cukrot fognak előállí­tani. A gyárhoz a kiegészítő létesítményeket — utat, vas­utat, ivóvízhálózatot — ma­gyar vállalatok építik. Ké­pünkön az épülő víztisztító. Csend és csend ? Aki az átlagosnál gyakrabban találkozik olvasói leve­lekkel, egy idő u'.án pontosan kitapinthatja, a város melyik részén „ver ütemesebben a pul us", vagyis hogy mi foglal­koztatja a közvéleményt a szokottnál erőteljesebben. Nos, e bevezető magyarázat is: miért térünk vissza a városépítés egynémely kérdésére a vártnál, az egyébként természetes­nél gyakrabban. Kimondva, vagy csak rejtett szándékkal, az is célunk ugyanis, hogy bepillantásra csábítsuk az olva­sót: ismerkedjék meg az érdeklődési körébe tartozó, de ál­talános ismereteitől esetleg távolabb eső várospolitikai kér­désekkel. A közelmúltban olvasók, Ismerősök — még a témához közelebb állók is — gyakran feltették a kérdést: miért bontották fel újra a Lenin körúti vágánypár kövezetét, hogy engedhető meg olyan hanyag munka a Hungária szálló előtti téren, hogy pár hónap múltán fel kell törni az aszfaltot... Félrevinnénk vele közgondolkodásunkat, ha elhessegetnénk a kérdéseket, ha nem adnánk nyilvánosan is választ. Igaz persze, hogy e téma nem új lapunkkan sem, az is tény, hogy nagy horderejű felfedezést, pláne leleplezést nem tálalhatunk most sem olvasóink elé, de talán nem lesz egészen hasz­talan, ha — rrrint a röntgen­készülékkel a beteg testrészt — átvilágítjuk, s ekképp meg is világítjuk: mi történt a Lenin körúton... történt-e egyáltalán rendkívüli? 1976. május 12. Az első ka­pavágás napja a Takaréktár és a Kálmány Lajos utca köz­ti körútszakaszon. Aztán for­galomelterelések, védőkorlá­tok, egyeztető tárgyalások, anyaghiany, régészeti érték nélküli csatornamatuzsále­mek, kábelmúmiák, már tisz­ta Lábbal átkelhetünk a túl­oldalra, s a felajánlás: készen lesz másfél év alatt, 1977. no­vember hetedikére. „Hát ez az, biztos roham­munka volt, hogy most újra felszedték a kockakövet" — kérem, aki ezt mondaná, la­pozza fel a Délrnagyarország tavaly november hatodiki, ünnepi számát. Az útépítőket köszöntő, munkájukat bemu­tató cikkünkben olvashattak, hogy amikor a pályaszerkezet a forgalom teherpróbáján át­esik, a kavicsaljzat „beáll" a végleges helyére, majd újra­kövezik a sínek közét. Oly­annyira tudatos hát ez a most folyó munka, s nem a véletlen, a selejtes átépítés következménye, hogy a költ­ségvetésbe eleve be is kalku­lálták... Túl sok kellemet­lenséggel nem jár a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozóinak idei, nyári akció­ja, a kockakövek közeinek bitumenes stabilizációja is hamarosan befejeződik — s így lesz végleges és évekre szólóan tartós útja a négyes villamosnak. És a kereszteződés, amelyet annyiféleképpen neveztünk: Radnóti-csomópontnak, aztán a körút—sugárút találkozásá­nak, a Hungária előtti útka­nyarnak — míg végre illő ne­vet kapott? Miért bontották fel a Kálmány Lajos utca torkolatánál, s épp a kanyar­ban az úttestet? , fiz is a november hetedike tiszteletére tett felajánlással kapcsolatos. Az aszfaltozással megbízott hódmezővásárhelyi KÉV-nek nem szállították időben a burkolóanyaghoz szükséges mészkőlisztet. Enél­kül az aszfalt minősége gyen­gébb, képlékenyebb, „izzad", csúszik. Választás előtt álltak a kivitelezők, s a megbízók: várnak a küldeményre, eset­leg bizonytalan ideig, kockáz­tatva, hogy jön a tél, a csú­szós idő, a jegesedés, amikor sem aszfaltozni, sem az asz­falt nélküli úttesten bizton­sággal közlekedni nem lehet, vagy leterítik az ideiglenes burkolatot határidőre, s jobb időkre hagyják a garanciális javítást. Így lett. A már át­adáskor észrevételezett hibát az elmúlt hetekben javították ki a KÉV dolgozói, s meg­szüntették a Kálmány Itajos utcai torkolatban a vízelve­zetés hibájából adódó „döc­cenőt" is. Már most arra a meg­jegyzésre, hogy inkább vár­tak volna az átadással, de vé­geztek volna tökéletes mun­kát, csak egyetlen ellenérvet idézünk: a Lenin körútról a József Attila sugárútra nyolc hónapig zavartalanul kanya­rodhattak a járművek. Hasz­náltuk az utat — mint ahogy gyönyörködünk a szökőkutas, parkosított térben is, pedig — már most szólunk, hogy meglepetés senkit se érjen — az sincs még készen. A név­adó ünnepségre végeztek a díszburkolat, a szökőkút, a vízgépészeti berendezés, az elektromos tartozékok, a park készítői, építői. Hogy a me­dence piros, belső burkoló­anyaga nem került helyére, s csak mostanában foghatnak majd hozzá a szökőkút pere­mének burkolásához is — az nem feltétlenül jelent ha­nyagságot ... Hiszen a tucat­nyi közreműködő vállalat dolgozói a munkák egy részét így is társadalmi felajánlá­suk eredményeképpen fejez­hetBék be, elmarasztalni hát őket, mert majd a közeljövő­ben a szökőkút környékén is­mét megbontják a rendet — nem lenne illő... S végül engedjék meg a so­rok írójának, hogy a tanulsá­gok összegzése helyett azzal fejezze be mondandóját: a tisztánlátás kedvéért fogal­mazta sorait, s nem azért, hogy védelmére keljen azok­nak, akiknek munkáját, saj­nos, sokszor csak a félreérté­sek tisztázásakor tesszük a közvélemény röntgenkészülé­ke elé... Pálfy Katalin A paksi atomerőmű építke- tekből óriási „acéldoboz" ala­zésén megkezdték az l-es re- kul ki, amelybe a reaktor és aktorboxot körülzáró falcéi- a reaktort közvetlenül ki­lák összeállítását. 18—20 ton- szolgáló segédberendezések nás, előregyártott szerkeze- kerülnek. „Energiatűllépés" A számítottnál mintegy 200 millió köbméterrel több föld­gázt és 470 ezer tonnával több kőolajterméket használt fel az ország az első félév­ben. Elsősorban a szokatla­nul hűvös időjárás okolható az energiahordozók felhasz­nálásának növekedésével, hi­szen az átlagosnál jóval hosszabbra nyúlt a fűtési idény, s a nyarat is megtűz­delték olyan hideg, esős na­pok, amikor be kellett gyúj­tani az olajkályhákat, a gáz­fűtőkészülékeket. A megnövekedett igények kielégítésére a hazai kőolaj­és földgázbányászok túltelje­sítették féléves tervüket, s a > múlt év azonos időszaká­hoz viszonyítva 6—7 száza­lékkal növelték termelésü­ket. Ezen belül különösen je­lentősen bővítették a föld­gáztermelést, ami 16 száza­lékkal haladta meg a féléves előirányzatot, s így már az éves terv §5,9. szásajébéí tel; jesítették. Az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt pe­dig az export rovására is ja­vította az ellátást. Így a többlettermelés, az export­visszatartás és a meglevő készletek egy része felhasz­nálásának együttes eredmé­nyeként az első félévben lé­nyegében zavartalan volt az ellátás. A gabonabetakaritást, az aratást akadályozó sok eső tovább növelte az energia­felhasználást, hiszen a ter­mény jelentős részéből föld­gázzal vagy gázolajjal fűtöttt terményszárítókban kell el­párologtatni a felesleges ned­vességet Ezért a hazai kő­olaj- és földgázbányászok a második félévben "is nagy erőfeszítéseket tesznek az igények kielégítésére. Ugyan­akkor a felhasználóknak is fontos kötelezettségük, hogy megfontoltan, takarékosan gazdálkodjanak az értékes energiahordozókkal. H árman ültünk a fülkében, s akarat­lan is hallgattam a másik kettőt. Nem tudtam róluk semmit, akkor az út elején még azt se, hogy Szegedre tartanak. Az egyik, erősen benne a férfi­korban, pocakot eresztett és fújtatott a melegtől. Képeslapot böngészett, de mint­ha nem látta volna, mi van benne. A má­sik. valamivel fiatalabb, az ülés peremén kucorgott, és bozontos üstökét meg-meg­rázva, lendülettel magyarázott. Egyforma tarka inget viseltek, mellettük egy-egy Népszabadság, meg a padlón két colás­iiveg. Amennyire a beszédjükből megítél." hettem, szomszédok, barátok vagy munka­társak lehettek. A bozontos kissé lejjebb vette a hangot, s úgy folytatta: — Kíváncsi vagyok, hogyan, meddig csi­nálhatja még piszkos üzelmeit a kis arcát­lan. Elnök! Kinyílik a bicska a zsebben. Ennyi disznóság miatt a tagság már rég menesztette volna, de valami nagy kutya áll mögötte. Ügy látszik, nójunk csak­ugyan mindent szabad egyeseknek. A fújtatós még mindig az újsággal bab­rálva. kissé rezignáltán reagált: — Mondtam hányszor, ne izgasd magad. Hagyd a francba. Te különben lemarad­tál egy egész köteg brosúrával. Nem ve­szed észre, hogy ebben a puszi-puszi szo­cializmusban mennyire utálják a kényes kérdések feszegetőit? Csend és nyugalom — ezt most az igény mindenütt, a problé­mákat meg egye a fene, majd csak meg­oldódnak valahogy. Lám, súgtam magamnak, így zajlik a köznapi politika. Aztán — mert cseppet sem ütköztek meg a kérdésemen, hogy szabad-e szólanom —. kifejtettem a ma­gam nézetét. Példák egész garmadáját hoztam föl azt bizonyítandó, hogy nem igaz a hibák tudatos elkendőzése, s a pasz­szív békességóhajtás is inkább látszat, el­szórt jelenség. Nemcsak fórumokat terem, tettünk az emberekben rejtőző vélemény­kincs kiaknázására, hanem biztatunk is minden jószándékú honpolgárt a közéleti tevékenységre. Fogalmam sincs ugyan, miféle elnök miatt füstölögnek, de az igaz, senki sem tagadhatja, hogy a párt nem tűri az erkölcstelenséget, a pöffeszkedő úrhatnámságot, s a küldetéséről megfeled­kezett vezetőtől — lehet 'bármekkora szakálla — rövid úton megvonja a bizal­mat — Jó szöveg — reagált kis szünet után a pocakos. — De újságot, ezt, azt. mi is ol­vasunk. Ami a párt nagykönyvében sze­repel, ahhoz csak tapsolni tudunk. A kom­munista elvek szépek, mit mondjak, szinte ragyognak. Akik azonban félreviszik az éneket, itt élnek közöttünk, s bosszantják, vagy keserítik a környezetüket. Hisz' ép­pen ott a bökkenő, hogy gyakran nem rö­vid úton állítják félre azokat akiknek szikrányi becsületük sincs már az embe­rek szemében. S próbálja csak meg valaki forszírozni az ügyet egy-kettőre rádörög­nek. hogy támadja a vezetőséget. Pedig hát akinek van egy gyűszűnyi esze, az tudja, semmilyen közösség nem boldogul vezető nélkül. Vakargattam a fejem, mintha így oko­sabbat tudtam volna mondani. Próbáltam érzékeltetni, mennyi melléfogás, balítélet származhat pusztán abból az egyszerű tényből, hogy a káderpolitikát is esendő, tehát korántsem hiba nélküli emberek hajtják végre. Gyakran az egységes értel­mezéssel is bajok vannak, s akkor még nem beszéltünk az esetleges személyes el­fogultságról, továbbá arról, hogy egyesek a párt tekintélyét is más-más módon akarják oltalmazni. Hiába bizonygatják például százan, hogy a párt iránti bizalom csak szilárdul a korrupt és hatalmaskodó vezetők eltávolítása révén, ha mások, leg­alább annyian az ellenkezőjét vallják. Ez utóbbiak azt erősítgetik: takargatni kell a szennyesünket, ne mondhassanak a pártra semmi rosszat. Mintha az ezerszemű nép nem tudna, látna mindent. Az effajta vé­lemény egyébként ellentétes a párt állás­pontjával, amely szerint nincs semmi tit­kolni valónk a munkásosztály előtt, tehát nyíltan, kendőzés nélkül kell beszélnünk nemcsak a serkentő, önbizalmat gyarapító sikerekről, hanem a kerékkötő melléfogá. sokról is. Nem szóltak közbe, nézték mereven a suhanó tájat. Mintha azt latolgatták vol­na, ugyan ki lehet ez a szapora beszédű prédikátor? Hanem a pad szélén tanyázó útitárs mintha másfelé figyelt volna. foly. tatta a magáét: — Engem azért emeltek ki a műhelyből annak idején, mert brigádgyűlésen, terme­lési értekezleten jó meglátásaim voltak, s rámutattam a hülyeségekre, ök fogalmaz­tak így. Rázogatták a kezem, hogy ez az, ilyen elvtársakra van szükség, s biztattak, csak így tovább, bátran. Mondtam is hang­fogó nélkül, amit akartam, pláne, mikor mellébeszéltek az elnökségben. De mit ad isten, egyszer csak azt vettem észre, hogy hűl körülöttem a levegő, elforognak tőlem a hajdan lelkes pártfogók. Pedig a mun­kámat megnézhették, s azt is tudják, hogy csak a jószándék vezet. Amaz letette a Képes Újságot a könyök, lőre, és sóhajtva nekifohászkodott: — Hát éppen ott toltad el. hogy nem fogtad be a szád. Világos, mint a nap, azért vittek föl az osztályra, hogy maradj csendben. S most nem értik, persze, hogy nem értik, mi a bajod, mi a fészkes nya­valyát akarsz tulajdonképpen, miért za_ varod még most is a köreiket. Tudhatnád, vakulj, magyar... Gunyoros volt a hangja, érződött beim® az ugrató szándék. Túlságosan nem izgat­ta, hogy háborog a társa, alighanem ezt a beszélgetést is félvállról vette. Olyan ti. pusnak látszott, aki tud egyet s mást a környezetéről, de végeredményben jó ne. ki ügy, ahogy van. Mintha ő maga is in. kább híve lett volna a csendes kényelem­nek, mint a dolgok jobbításának. Kedvem lett volna odamondani, hogy nincs igaza, hogy nem fogadható el sem kissé cinikus magatartása, sem a „hagyd a fenébe" né­zete. Mégis a társához fordultam inkább. — Magam is azt vallom, nem szabad, nem lehet szó nélkül végigülni mindenféle tanácskozást. A pártegység, amely a hatá­rozatok fegyelmezett végrehajtását jelen­ti, nem azonos a véleménynélküliséggel — mint arra Brutyó János is rámutatott a Népszabadságban. Ízléstelen és visszatet­sző, amikor valakinek örökké mozog a fe­je, úgy bizonygatja az előadó szavait, szin­te elfárad a bólogatásban, aztán meg a fo­lyosón fitymálgatja, sületlenségnek minő­síti az elhangzottakat De nincs önnél va­lamiféle félreértés? A kritika nem vala­miféle előírás, amit naponta erőltetni kelL Ha én lennék annak az elnöknek a helyé­be, valószínűleg nekem is rosszul esne, ha minduntalan csak a gyarlósagaimat meg a téves intézkedéseimet emlegetnék. A be­leszólás korántsem csak kritizálás, hanem kisebb-nagyobb adalék is egy-egy előter­jesztéshez, hogy aztán a határozat minél tökéletesebb és jobban végrehajtható le­gyen. — Nézze — szólt közbe —, ha nagy a csend, én ki tudnék ugrani az ablakon. Ne­kem Ady a példaképem: Lobogj föl láz­nak ifjú serege... — Megértem ezt az érzést Ady a „sü­ketek" kedvéért egyszer magyarázatot fűzött A jó Csönd herceg előtt című ver­séhez: jaj nekem, írta, ha egyszer, amíg élek, elhallgatnék, engedném, hogy a Ha­lálnál borzasztóbb csönd rámfeküdjön. A ma emberének sem szabad olyan állás­pontra helyezkednie, hogy most már sínen vagyunk, siklik magától a vonatunk. Vi­gyáznunk kell nekünk is, nehogy elné­muljunk, és erőt vegyen rajtunk valami­féle „úgy is mindegy" fásultság, mert ak­kor végünk. Egyeiőre annyi bajunk van a tunyaság és a butaság, az önzés és a má­sok iránti rosszindult miatt hogy nem érünk rá a pipázó szemlélődésre. Sok ke­mény csatát kell még vívni ahhoz, hogy elérjük, ha nem is a Kánaánt, de leg­alább azt, hogy a munkából élők, a mun­kát becsülő emberek szívesen szorítsák meg egymás kezét Az én véleményem sze­rint azonban más a csend és más a csönd. A csend, amely valamely gő­gös hatalmasság asztalra csapása nyomán keletkezik, feszül, mint a pattani készüló húr, peng, mint a hideg acéUés ideges lég­kört támaszt. Ezzel szemben a csönd jótékony hatású, pihentet kellemes közér­zetet táplál, azt a tudatot, hogy rendben mennek a dolgok. A csönd föloldja az áldatlan, sok-sok hibát okozó feszültséget Am a mi forradalmas életünkben a hosz­szadalmas csönd sem lehet teremtő-alkotó állapot Ezt az irgalmatlan sok munkát amely ránk szakadt lehetetlen öreges nyugalommal elvégezni. T őlem — mondta a fiatalabb —, úgy érzem, távol áll minden akadékos­kodás. De nálunk annyian vannak, akik csak lapítanak, s engem bökdösnek oldalba, hogy szóljak helyettük. Hát ér­demes? Csakugyan van valami értelme? — „Aki türelmetlen, az még nem eret­nek!" — vallja a kortárs költő, s versében arra biztatja a külvárosok lakóit, a bérü­ket háromszor is megszámoló munkásokat hogy ébresszék föl azt aki a munkazajban is édesen szundikál. A problémátlan ön­elégültség senkinek nem használ. Az álló­víz hamar elposványosodik, bűzleni kezd, s a tiszta levegőhöz szokottak nep sokáig bírják. Friss áramlattal kell tehát a vizet megmozgatni, még akkor is, ha a kelle­metlen szaghoz hozzászokottak berzenked­nek. Egészséges közéletünk nem sorvadhat el csupán azért mert egyesek már tartós és zavartalan csöndre áhítoznak. Leszálláskor azzal váltunk el az állomá­son, hogy nem ártana folytatni az eszme­cserét F. NAGY ISTVÁN Cukorrépában A tartalom számít A Magyar Közlöny 48. szá- évi termést a termelőktől már számított. A rendelet ponto­méban megjelent a mezőgaz- a cukortartalom pontos is- san meghatározza, hogy a dasági és élelmezésügyi mi- meretében veszik át, tehát cukortartalom szerint hogyan niszter rendelete a cukorrépa megszűnik az a gyakorlat számolják el a gazdaságok új átvételi rendjéről: a jövő amikor lényegébea a súly szállítmányaik i

Next

/
Thumbnails
Contents