Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-27 / 175. szám

Csütörtök, 1978. július 27. 3 A terveknek megfelelően halad Kábán a cukorgyár építése: a lengyel szakemberek 1979 szeptemberében adják át a gyárat. A teljes felfutás után évente hatszázezer tonna cukorrépát dolgoznak majd fel, vagyis naponta hétszáz-hétszázötven tonna cukrot fognak előállítani. A gyárhoz a kiegészítő létesítményeket — utat, vasutat, ivóvízhálózatot — magyar vállalatok építik. Képünkön az épülő víztisztító. Csend és csend ? Aki az átlagosnál gyakrabban találkozik olvasói levelekkel, egy idő u'.án pontosan kitapinthatja, a város melyik részén „ver ütemesebben a pul us", vagyis hogy mi foglalkoztatja a közvéleményt a szokottnál erőteljesebben. Nos, e bevezető magyarázat is: miért térünk vissza a városépítés egynémely kérdésére a vártnál, az egyébként természetesnél gyakrabban. Kimondva, vagy csak rejtett szándékkal, az is célunk ugyanis, hogy bepillantásra csábítsuk az olvasót: ismerkedjék meg az érdeklődési körébe tartozó, de általános ismereteitől esetleg távolabb eső várospolitikai kérdésekkel. A közelmúltban olvasók, Ismerősök — még a témához közelebb állók is — gyakran feltették a kérdést: miért bontották fel újra a Lenin körúti vágánypár kövezetét, hogy engedhető meg olyan hanyag munka a Hungária szálló előtti téren, hogy pár hónap múltán fel kell törni az aszfaltot... Félrevinnénk vele közgondolkodásunkat, ha elhessegetnénk a kérdéseket, ha nem adnánk nyilvánosan is választ. Igaz persze, hogy e téma nem új lapunkkan sem, az is tény, hogy nagy horderejű felfedezést, pláne leleplezést nem tálalhatunk most sem olvasóink elé, de talán nem lesz egészen hasztalan, ha — rrrint a röntgenkészülékkel a beteg testrészt — átvilágítjuk, s ekképp meg is világítjuk: mi történt a Lenin körúton... történt-e egyáltalán rendkívüli? 1976. május 12. Az első kapavágás napja a Takaréktár és a Kálmány Lajos utca közti körútszakaszon. Aztán forgalomelterelések, védőkorlátok, egyeztető tárgyalások, anyaghiany, régészeti érték nélküli csatornamatuzsálemek, kábelmúmiák, már tiszta Lábbal átkelhetünk a túloldalra, s a felajánlás: készen lesz másfél év alatt, 1977. november hetedikére. „Hát ez az, biztos rohammunka volt, hogy most újra felszedték a kockakövet" — kérem, aki ezt mondaná, lapozza fel a Délrnagyarország tavaly november hatodiki, ünnepi számát. Az útépítőket köszöntő, munkájukat bemutató cikkünkben olvashattak, hogy amikor a pályaszerkezet a forgalom teherpróbáján átesik, a kavicsaljzat „beáll" a végleges helyére, majd újrakövezik a sínek közét. Olyannyira tudatos hát ez a most folyó munka, s nem a véletlen, a selejtes átépítés következménye, hogy a költségvetésbe eleve be is kalkulálták... Túl sok kellemetlenséggel nem jár a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozóinak idei, nyári akciója, a kockakövek közeinek bitumenes stabilizációja is hamarosan befejeződik — s így lesz végleges és évekre szólóan tartós útja a négyes villamosnak. És a kereszteződés, amelyet annyiféleképpen neveztünk: Radnóti-csomópontnak, aztán a körút—sugárút találkozásának, a Hungária előtti útkanyarnak — míg végre illő nevet kapott? Miért bontották fel a Kálmány Lajos utca torkolatánál, s épp a kanyarban az úttestet? , fiz is a november hetedike tiszteletére tett felajánlással kapcsolatos. Az aszfaltozással megbízott hódmezővásárhelyi KÉV-nek nem szállították időben a burkolóanyaghoz szükséges mészkőlisztet. Enélkül az aszfalt minősége gyengébb, képlékenyebb, „izzad", csúszik. Választás előtt álltak a kivitelezők, s a megbízók: várnak a küldeményre, esetleg bizonytalan ideig, kockáztatva, hogy jön a tél, a csúszós idő, a jegesedés, amikor sem aszfaltozni, sem az aszfalt nélküli úttesten biztonsággal közlekedni nem lehet, vagy leterítik az ideiglenes burkolatot határidőre, s jobb időkre hagyják a garanciális javítást. Így lett. A már átadáskor észrevételezett hibát az elmúlt hetekben javították ki a KÉV dolgozói, s megszüntették a Kálmány Itajos utcai torkolatban a vízelvezetés hibájából adódó „döccenőt" is. Már most arra a megjegyzésre, hogy inkább vártak volna az átadással, de végeztek volna tökéletes munkát, csak egyetlen ellenérvet idézünk: a Lenin körútról a József Attila sugárútra nyolc hónapig zavartalanul kanyarodhattak a járművek. Használtuk az utat — mint ahogy gyönyörködünk a szökőkutas, parkosított térben is, pedig — már most szólunk, hogy meglepetés senkit se érjen — az sincs még készen. A névadó ünnepségre végeztek a díszburkolat, a szökőkút, a vízgépészeti berendezés, az elektromos tartozékok, a park készítői, építői. Hogy a medence piros, belső burkolóanyaga nem került helyére, s csak mostanában foghatnak majd hozzá a szökőkút peremének burkolásához is — az nem feltétlenül jelent hanyagságot ... Hiszen a tucatnyi közreműködő vállalat dolgozói a munkák egy részét így is társadalmi felajánlásuk eredményeképpen fejezhetBék be, elmarasztalni hát őket, mert majd a közeljövőben a szökőkút környékén ismét megbontják a rendet — nem lenne illő... S végül engedjék meg a sorok írójának, hogy a tanulságok összegzése helyett azzal fejezze be mondandóját: a tisztánlátás kedvéért fogalmazta sorait, s nem azért, hogy védelmére keljen azoknak, akiknek munkáját, sajnos, sokszor csak a félreértések tisztázásakor tesszük a közvélemény röntgenkészüléke elé... Pálfy Katalin A paksi atomerőmű építke- tekből óriási „acéldoboz" alazésén megkezdték az l-es re- kul ki, amelybe a reaktor és aktorboxot körülzáró falcéi- a reaktort közvetlenül kilák összeállítását. 18—20 ton- szolgáló segédberendezések nás, előregyártott szerkeze- kerülnek. „Energiatűllépés" A számítottnál mintegy 200 millió köbméterrel több földgázt és 470 ezer tonnával több kőolajterméket használt fel az ország az első félévben. Elsősorban a szokatlanul hűvös időjárás okolható az energiahordozók felhasználásának növekedésével, hiszen az átlagosnál jóval hosszabbra nyúlt a fűtési idény, s a nyarat is megtűzdelték olyan hideg, esős napok, amikor be kellett gyújtani az olajkályhákat, a gázfűtőkészülékeket. A megnövekedett igények kielégítésére a hazai kőolajés földgázbányászok túlteljesítették féléves tervüket, s a > múlt év azonos időszakához viszonyítva 6—7 százalékkal növelték termelésüket. Ezen belül különösen jelentősen bővítették a földgáztermelést, ami 16 százalékkal haladta meg a féléves előirányzatot, s így már az éves terv §5,9. szásajébéí tel; jesítették. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt pedig az export rovására is javította az ellátást. Így a többlettermelés, az exportvisszatartás és a meglevő készletek egy része felhasználásának együttes eredményeként az első félévben lényegében zavartalan volt az ellátás. A gabonabetakaritást, az aratást akadályozó sok eső tovább növelte az energiafelhasználást, hiszen a termény jelentős részéből földgázzal vagy gázolajjal fűtöttt terményszárítókban kell elpárologtatni a felesleges nedvességet Ezért a hazai kőolaj- és földgázbányászok a második félévben "is nagy erőfeszítéseket tesznek az igények kielégítésére. Ugyanakkor a felhasználóknak is fontos kötelezettségük, hogy megfontoltan, takarékosan gazdálkodjanak az értékes energiahordozókkal. H

árman ültünk a fülkében, s akaratlan is hallgattam a másik kettőt. Nem tudtam róluk semmit, akkor az út elején még azt se, hogy Szegedre tartanak. Az egyik, erősen benne a férfikorban, pocakot eresztett és fújtatott a melegtől. Képeslapot böngészett, de mintha nem látta volna, mi van benne. A másik. valamivel fiatalabb, az ülés peremén kucorgott, és bozontos üstökét meg-megrázva, lendülettel magyarázott. Egyforma tarka inget viseltek, mellettük egy-egy Népszabadság, meg a padlón két colásiiveg. Amennyire a beszédjükből megítél." hettem, szomszédok, barátok vagy munkatársak lehettek. A bozontos kissé lejjebb vette a hangot, s úgy folytatta: — Kíváncsi vagyok, hogyan, meddig csinálhatja még piszkos üzelmeit a kis arcátlan. Elnök! Kinyílik a bicska a zsebben. Ennyi disznóság miatt a tagság már rég menesztette volna, de valami nagy kutya áll mögötte. Ügy látszik, nójunk csakugyan mindent szabad egyeseknek. A fújtatós még mindig az újsággal babrálva. kissé rezignáltán reagált: — Mondtam hányszor, ne izgasd magad. Hagyd a francba. Te különben lemaradtál egy egész köteg brosúrával. Nem veszed észre, hogy ebben a puszi-puszi szocializmusban mennyire utálják a kényes kérdések feszegetőit? Csend és nyugalom — ezt most az igény mindenütt, a problémákat meg egye a fene, majd csak megoldódnak valahogy. Lám, súgtam magamnak, így zajlik a köznapi politika. Aztán — mert cseppet sem ütköztek meg a kérdésemen, hogy szabad-e szólanom —. kifejtettem a magam nézetét. Példák egész garmadáját hoztam föl azt bizonyítandó, hogy nem igaz a hibák tudatos elkendőzése, s a paszszív békességóhajtás is inkább látszat, elszórt jelenség. Nemcsak fórumokat terem, tettünk az emberekben rejtőző véleménykincs kiaknázására, hanem biztatunk is minden jószándékú honpolgárt a közéleti tevékenységre. Fogalmam sincs ugyan, miféle elnök miatt füstölögnek, de az igaz, senki sem tagadhatja, hogy a párt nem tűri az erkölcstelenséget, a pöffeszkedő úrhatnámságot, s a küldetéséről megfeledkezett vezetőtől — lehet 'bármekkora szakálla — rövid úton megvonja a bizalmat — Jó szöveg — reagált kis szünet után a pocakos. — De újságot, ezt, azt. mi is olvasunk. Ami a párt nagykönyvében szerepel, ahhoz csak tapsolni tudunk. A kommunista elvek szépek, mit mondjak, szinte ragyognak. Akik azonban félreviszik az éneket, itt élnek közöttünk, s bosszantják, vagy keserítik a környezetüket. Hisz' éppen ott a bökkenő, hogy gyakran nem rövid úton állítják félre azokat akiknek szikrányi becsületük sincs már az emberek szemében. S próbálja csak meg valaki forszírozni az ügyet egy-kettőre rádörögnek. hogy támadja a vezetőséget. Pedig hát akinek van egy gyűszűnyi esze, az tudja, semmilyen közösség nem boldogul vezető nélkül. Vakargattam a fejem, mintha így okosabbat tudtam volna mondani. Próbáltam érzékeltetni, mennyi melléfogás, balítélet származhat pusztán abból az egyszerű tényből, hogy a káderpolitikát is esendő, tehát korántsem hiba nélküli emberek hajtják végre. Gyakran az egységes értelmezéssel is bajok vannak, s akkor még nem beszéltünk az esetleges személyes elfogultságról, továbbá arról, hogy egyesek a párt tekintélyét is más-más módon akarják oltalmazni. Hiába bizonygatják például százan, hogy a párt iránti bizalom csak szilárdul a korrupt és hatalmaskodó vezetők eltávolítása révén, ha mások, legalább annyian az ellenkezőjét vallják. Ez utóbbiak azt erősítgetik: takargatni kell a szennyesünket, ne mondhassanak a pártra semmi rosszat. Mintha az ezerszemű nép nem tudna, látna mindent. Az effajta vélemény egyébként ellentétes a párt álláspontjával, amely szerint nincs semmi titkolni valónk a munkásosztály előtt, tehát nyíltan, kendőzés nélkül kell beszélnünk nemcsak a serkentő, önbizalmat gyarapító sikerekről, hanem a kerékkötő melléfogá. sokról is. Nem szóltak közbe, nézték mereven a suhanó tájat. Mintha azt latolgatták volna, ugyan ki lehet ez a szapora beszédű prédikátor? Hanem a pad szélén tanyázó útitárs mintha másfelé figyelt volna. foly. tatta a magáét: — Engem azért emeltek ki a műhelyből annak idején, mert brigádgyűlésen, termelési értekezleten jó meglátásaim voltak, s rámutattam a hülyeségekre, ök fogalmaztak így. Rázogatták a kezem, hogy ez az, ilyen elvtársakra van szükség, s biztattak, csak így tovább, bátran. Mondtam is hangfogó nélkül, amit akartam, pláne, mikor mellébeszéltek az elnökségben. De mit ad isten, egyszer csak azt vettem észre, hogy hűl körülöttem a levegő, elforognak tőlem a hajdan lelkes pártfogók. Pedig a munkámat megnézhették, s azt is tudják, hogy csak a jószándék vezet. Amaz letette a Képes Újságot a könyök, lőre, és sóhajtva nekifohászkodott: — Hát éppen ott toltad el. hogy nem fogtad be a szád. Világos, mint a nap, azért vittek föl az osztályra, hogy maradj csendben. S most nem értik, persze, hogy nem értik, mi a bajod, mi a fészkes nyavalyát akarsz tulajdonképpen, miért za_ varod még most is a köreiket. Tudhatnád, vakulj, magyar... Gunyoros volt a hangja, érződött beim® az ugrató szándék. Túlságosan nem izgatta, hogy háborog a társa, alighanem ezt a beszélgetést is félvállról vette. Olyan ti. pusnak látszott, aki tud egyet s mást a környezetéről, de végeredményben jó ne. ki ügy, ahogy van. Mintha ő maga is in. kább híve lett volna a csendes kényelemnek, mint a dolgok jobbításának. Kedvem lett volna odamondani, hogy nincs igaza, hogy nem fogadható el sem kissé cinikus magatartása, sem a „hagyd a fenébe" nézete. Mégis a társához fordultam inkább. — Magam is azt vallom, nem szabad, nem lehet szó nélkül végigülni mindenféle tanácskozást. A pártegység, amely a határozatok fegyelmezett végrehajtását jelenti, nem azonos a véleménynélküliséggel — mint arra Brutyó János is rámutatott a Népszabadságban. Ízléstelen és visszatetsző, amikor valakinek örökké mozog a feje, úgy bizonygatja az előadó szavait, szinte elfárad a bólogatásban, aztán meg a folyosón fitymálgatja, sületlenségnek minősíti az elhangzottakat De nincs önnél valamiféle félreértés? A kritika nem valamiféle előírás, amit naponta erőltetni kelL Ha én lennék annak az elnöknek a helyébe, valószínűleg nekem is rosszul esne, ha minduntalan csak a gyarlósagaimat meg a téves intézkedéseimet emlegetnék. A beleszólás korántsem csak kritizálás, hanem kisebb-nagyobb adalék is egy-egy előterjesztéshez, hogy aztán a határozat minél tökéletesebb és jobban végrehajtható legyen. — Nézze — szólt közbe —, ha nagy a csend, én ki tudnék ugrani az ablakon. Nekem Ady a példaképem: Lobogj föl láznak ifjú serege... — Megértem ezt az érzést Ady a „süketek" kedvéért egyszer magyarázatot fűzött A jó Csönd herceg előtt című verséhez: jaj nekem, írta, ha egyszer, amíg élek, elhallgatnék, engedném, hogy a Halálnál borzasztóbb csönd rámfeküdjön. A ma emberének sem szabad olyan álláspontra helyezkednie, hogy most már sínen vagyunk, siklik magától a vonatunk. Vigyáznunk kell nekünk is, nehogy elnémuljunk, és erőt vegyen rajtunk valamiféle „úgy is mindegy" fásultság, mert akkor végünk. Egyeiőre annyi bajunk van a tunyaság és a butaság, az önzés és a mások iránti rosszindult miatt hogy nem érünk rá a pipázó szemlélődésre. Sok kemény csatát kell még vívni ahhoz, hogy elérjük, ha nem is a Kánaánt, de legalább azt, hogy a munkából élők, a munkát becsülő emberek szívesen szorítsák meg egymás kezét Az én véleményem szerint azonban más a csend és más a csönd. A csend, amely valamely gőgös hatalmasság asztalra csapása nyomán keletkezik, feszül, mint a pattani készüló húr, peng, mint a hideg acéUés ideges légkört támaszt. Ezzel szemben a csönd jótékony hatású, pihentet kellemes közérzetet táplál, azt a tudatot, hogy rendben mennek a dolgok. A csönd föloldja az áldatlan, sok-sok hibát okozó feszültséget Am a mi forradalmas életünkben a hoszszadalmas csönd sem lehet teremtő-alkotó állapot Ezt az irgalmatlan sok munkát amely ránk szakadt lehetetlen öreges nyugalommal elvégezni. T

őlem — mondta a fiatalabb —, úgy érzem, távol áll minden akadékoskodás. De nálunk annyian vannak, akik csak lapítanak, s engem bökdösnek oldalba, hogy szóljak helyettük. Hát érdemes? Csakugyan van valami értelme? — „Aki türelmetlen, az még nem eretnek!" — vallja a kortárs költő, s versében arra biztatja a külvárosok lakóit, a bérüket háromszor is megszámoló munkásokat hogy ébresszék föl azt aki a munkazajban is édesen szundikál. A problémátlan önelégültség senkinek nem használ. Az állóvíz hamar elposványosodik, bűzleni kezd, s a tiszta levegőhöz szokottak nep sokáig bírják. Friss áramlattal kell tehát a vizet megmozgatni, még akkor is, ha a kellemetlen szaghoz hozzászokottak berzenkednek. Egészséges közéletünk nem sorvadhat el csupán azért mert egyesek már tartós és zavartalan csöndre áhítoznak. Leszálláskor azzal váltunk el az állomáson, hogy nem ártana folytatni az eszmecserét F. NAGY ISTVÁN Cukorrépában A tartalom számít A Magyar Közlöny 48. szá- évi termést a termelőktől már számított. A rendelet pontoméban megjelent a mezőgaz- a cukortartalom pontos is- san meghatározza, hogy a dasági és élelmezésügyi mi- meretében veszik át, tehát cukortartalom szerint hogyan niszter rendelete a cukorrépa megszűnik az a gyakorlat számolják el a gazdaságok új átvételi rendjéről: a jövő amikor lényegébea a súly szállítmányaik i