Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

6 Szerda, 1978. július 13: Magyar— jugoszláv vízügyi szemle Magyar és jugoszláv víz­ügyi szakemberek részvételé­vel kedden négynapos szemle kezdődött a Dráván. A bi­zottság hajóval örtilostól a dunai torkolatig 130 kilomé­ter hosszan ellenőrzi a határ­folyó meder- és partvédelmi munkáit. A két ország közötti együtt., működésének több. mint más­fél évtizedes múltja van ezen a területen, és a kooperáció igen eredményes. Eddig har­minc kilométeres szakaszon készült el a szabályasás, s a 85. és a 95. fo­lyamkilométer közötti, vejtt térségben dolgoznak a Dráva mindkét oldalán. A magyar részről hetvenhárommillió fo­rintot igénylő munka befeje­zése 1983-ban várható a tíz kilométeres szakaszon. Az egyeztetett tervek szerint a folyószabályozással 1990-ig érik el Barcsot. Attól lefelé vízlépcsők kiépítését, közös magyar—jugoszláv vízi erő­mű létesítését tervezik. Az előkészítésen mindkét részről dolgosnak. Ugyancsak án­gyainak a drávai hajózás feltételeinek megteremtésé­ről. Ehhez most egyeztetik a hajút ki tünés i tervét A* ellenőrző bejárás végén, pénteken Eszéken összegezik a tapasztalatokat a magyar és a jugoszláv szakemberek. Ennek alapján határozzák meg a további közös teendő­ket (MTI) SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A XV. pedagógiai nyári egyetem az MTA Biológiai Központjában. A fotóklubok 14. sze­gedi szalonja a Bartók Bé­la Művelődési Központ­ban, mindennap 10—18 óráig. Ifi Fazekas Lajos né­pi iparművész nádudvari fekete cserepeinek kiállí­tása a Juhász Gyula Mű­velődési Központban, na­ponta 10—18 óráig. Béke, ifjúság című ki­állítás a VIT alkalmából, fiatal amatör alkotók fest­ményeiből, grafikáiból, szobraiból, iparművészeti munkáiból a Juhász Gyu­la Művelődési Központ­ban, naponta 19—18 óra között Dán néptánetábor, Ved­ress István Kollégium. Úttörő néptánctábor, Csongrád megyei tanács diákotthona. Ember és olaj címmel Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása az algyői Ady Endre Műve­lődési Házban, naponta 10—12 és 18—tZ óra kö­zött. Népi hangszerek kiállí­tása Tápén, a Juhász Gyn­la Művelődési Házban, na­ponta 15 és 19 óra kö­zött Folklórtáborban Elviselhető kockázattal Mikó András a Hunyadiról, Szegedről és a nosztalgiákról Fényruha a Margit­hídnak Változatlanul tartják az eddig elért háromhetes előnyt a Margit-híd felújításában és a Mártírok útja átépítésében részt vevő vállalatok. Dalmy Tibor miniszteri biztos az MTI munkatársának elmond­ta, hogy a híd déli oldalán a parti nyílásokba már beépí­tették az előregyártott vas­betongerenda-szerkezetet, a védőállványok eltávolításához a közeli napokban fognak hozzá. A hídon jelenleg a villamosok vágánymezőjét építik, és a hídszerkezet hő­tágulását szabályozó, úgyne­vezett dilatációs szerkezete­ket cserélik ki. A Margit-híd érdekes dísz­kivilágítást kap: „súrolt" fényruhát ölt majd magára. A sárga fényű reflektorokat ügy helyezik el, hogy egy ré­szük alulról az iveket, má­sik részük pedig felülről a pilléreket világítja meg. A lel újítás ideje alatt többször tartanak próbavilágítást, hogy kiderüljön: a nagy fényere­jű lámpatestek nem zavar­ják-e a dunai hajózást. A Margit-híd felújításában és a Mártírok útja átépítésé­ben réözt vevő vállalatok mintegy 600 tagú gárdája a munkálatokat november ele­jére szeretné befejezni. Az is szerepel a tervben, hogy a hídon már szeptember végén feloldják a forgalomkorláto­zást A cél nem elérhetetlen: a brigádok lendületesen, jó szellemben dolgoznak a bu­dai építkezésen. Tűz gyermekjátékból Szegeden, a Ságvári utca 4. szám alatt gyermekjáték­ból keletkezett tűz. A má­sodik emeleten levő mellék­helyiségben tárolt papír, fa és rongyhulladék gyulladt meg. Szerencsére a tüzet időben észrevették, jelezték, így a kivonult tűzoltóság gyorsan eloltotta. Ennek kö­szönhető, hogy nem történt .személyi sérülés és az anyagi kár sem jelentős. A Hunyadi rendezőjével mozibnn futottam össze. Bánkot próbáltak a téren, szabad estéjét előbb az Ab­ba-filmre, később Katona drámájának előkészületeire társaságolta. Amaz kevésbé nyerte el tetszését, emebben Molnár Piroskát dicsérte, a „beugró" Melindát: „mit sem érezni rajta, hogy utolsó pil­lanatban kapta, nem szere­pet játszik, önálló életet él". Jódarahig elnéztük a pró­bát, aztán bevonultunk az Apáthy kollégium társalgó­jába. A Hunyadi László hat bemutatójából ötöt rendezett Miícó András a szegedi já­tékokon, s egyik nyilatkoza­tát emlegetem föl, misze­rint az utolsóval maga sincs egészen kibékülve. — Valami újat vártak tő­lünk, ma már tudom, helye­sebb lett volna, ha az alap­koncepciót fejlesztjük to­vább. Máskülönben idén ez történik. Elégedetlenségem oka nem titok, olyan keretet adtunk a mű köré, amelyben minden eljátszható. Most Varga Mátyás díszletének kiegészítése lesz a templom, nem válik el a színpad más elemeitől. A Hunyadit válto­zatlanul úgy képzelem el a szegedi színpadon, hogy nagy hatású történelmi tablói, a Pedagógusok, tánccsopor­tok tagjai, kezdők és hala­dók. Nemzetiségük? Többsé­gük dán és holland, néhá­nyan Svédországból, Norvé­giából jöttek, összesen 77-en vannak. Hétfőn „letáboroz­tak" a Rózsa Ferenc sugár­úti Vedres kollégiumban, tegnap délelőtt mór meg­kezdték a munkát. Tanulni jöttek Szegedre — magyar néptáncokat. Tehát: tegnap, kedden délelőtt megnyílt Szegeden a nemzetközi nép­tánctábor. A Népművelési Intézet szervezte, s a jelent­kezett külföldiek utazását­ellátását az Express Ifjúsá­gi es Diák Utazási Iroda in­tézi. A vendégek az ÉDOSZ­együttes vezetőitől és tagjai­tól, valamint meghívott ko­reográfusoktól tanulnak ere­deti magyar néptáncokat, il­letve már megalkotott és hozzáférhető tánckom pozí­ciókat. Az a céljuk, hogy az itt elsajátított táncanya­got hazájukban is megis­mertessék. A szegedi a má­sodik ilyen jellegű tábor Magyarországon. A vendé­gek délelőttönként táncokat tanulnak Nagy Albertnek, az ÉDOSZ-együttes művé­— amit hosszú évekig senki sem vitathatott — egyre ne­hezebb lesz hivatkozni. Al­kotóművésznek legfontosabb, hogy azt érezze, a munkájá­ra szükség van Itt. Személy szerint nekem panaszra sem­mi okom. Azért jöttem sú- szett vezetőjének irányításá­rűn, mert a szegedi Dóm té- val, délután pedig, az etmé­ren alkotni minden máshoz foghatatlan, rendkívüli dolog. A városból, az emberekből, az utcákról, a boltokból va­lami nehezen jellemezhető, a lett foglalkozásokon, művelő­déspolitikai, néprajzi, tánc­és viselettörténeti előadáso­kat hallgatnak. A táborozás ideje alatt természetesen művészek bensőjét átjáró megismerkednek a várossal, elégítenie, minél magasabb szinten, ám nem feltétlenül anélkül, hogy azokat ne kí» Cselszövő-kórussal induló nálja meg mindig valami iz­flnálé, a királyi eskü, illetve a kivégzési jelenet, tehát a darab zenei-dramaturgiai forrpontiai Itt ölük föl leg­hatásosabban látványpalást­jukat. Itt érvényesül legin­kább a tér és a mű össze­tartozása, hiszen ha valami, akkor Erkel Hunyadija az, mely erre a térre rendelte­tett. Most, hogy módomban áll újrarendezni, emlékez­nem kell az 1959-es előadá­sokra. Ha felidézem ma­gamban azt a lelkes hangu­latot, a próbák különleges varázsát, ügybuzgóságát, ma is meghatódom. — Húsz év egy ember éle­tében sem lebecsülendő. Me­gint együtt a néhai stáb, Vaszy Viktorral, Varga Má­tyással, Márk Tivadarral is as örökifjú Simándy József­fel. Vajon Mikó András, az Operaház főrendezője és a szegedi játékok egyik leghű­ségesebb művésze miként Ítéli meg a következő két évtized esélyeit? — A közelmúltban szárba­szökkent szabadtéri fesztivá­lok mindenhol sajátos arcu­lattal szerveződtek. Felsoro­lásukra, azt hiszem, semmi szükség. A sajátosságokat meghatározhatják vissza­visszatérő művészek, de a környezet, sőt a publikum nagysága is. A szegedi sza­badtéri, méreteinél é« közön­ségénél fogva, a nemzeti ha­gyományok elsőrangú tolmá­csolására — meg természe­tesen az egyetemes kultúra kiemelkedő értékeinek ápo­lására hivatott. Szinpadviszo­nyai óvatosságra biztatnak, minthogy kísérlett műhely egyébként is akad elég az országban. Szegednek a megek ^étvágyát" kell galmasan újszerűvel. Persze, csak elviselhető kockázattal. Hogy Szeged mit akar csi­nálni az elkövetkező évek­ben, csupán rajta múlik. Döntő lehet a közönség te­herbírása, ám a különleges adottságokra, az egyediségre szimpátia, nekibuzdulás, at­moszféra áradt s ha erről beszélek, teszem nem utolsó­sorban azért, mert a kezdeti évek spontán lendületét né­miképpen apadni érzem. Bár lehetséges, apró bosszúságo­kon rágódom, s bennem van a hiba. — Nem gondolja-e, hogy nincs házasság sem. mely húsz év múltán a nászéjsza­ka hangulatától varázsos? Esetleg arról lehet szó, sok minden megváltozott, az ak­kori közreműködők, vezetők, szervezők újaknak adták át helyüket, s a visszatérő mű­vészek rezignáltán keresik a hajdani ismerősöket? — Meglehet. Mindazonál­tal el kell dönteni, a szege­di szabadtéri egy üzemelő színház a többi nyáriból, vagy fesztivál, a sző bősé­gesebb, zsongítóbb értelmé­ben. Gondolom, ez utóbbiban több a fantázia... Nikolényl István részt vesznek majd a Duna Vásári előzetes menti folklórfeeztivilon, megtekintik az ÉDOSZ ön­álló műsorát amelyet 24-én a vasutas művelődési köz­pontban tartanak meg. Ugyancsak tegnap nyílt egy másik tánctábor, az út­törőké. Az általános iskolá­sok első országos néptánctá­borát tavaly Szegeden ren­dezték meg; akkora volt a sikere, hogy az idén jórészt ugyanazok a gyerekek jöt­tek „továbbtanulni", akik as elmúlt évben is itt voltak, összesen 150-en érkeztek, különböző iskolai tánccso­portok tagjai és vezetői. A tábort Padár Lászióné. me­gyei úttörőelnök tegnap este nyitotta meg az ÉDOSZ­együttes Tolbuhin sugárúti székházában. Az úttörő tánctábor prog­ramja: a gyerekek először felidézik a tavaly tanult tán­cokat, as idei „tananyag" pedig: méhkeréki, felső-tisza­vidéki, dunántúli és széki táncok. A gyakorlati foglal­kozásokat előadások egészítik ki. A szervezők célja: a ta­nulók a hazai folklórkincs valódi, eredeti értékeivel is­merkedhessenek meg. Akár­csak tavaly, az idén Is meg­hívtak népművészeket, a táncon kívül tehát a fafara­gás, a hímzés, a gyékény­szövés mesterfogásait is el­sajátíthatják a gyerekek. Az úttörő tánctábor munkáját az ÉDOSZ-együttes vezetői asszisztenseik irányítják. S.E. Kutatóintézetek a kiállításon A Szegedi Ipari Vásár résztvevői között több ku­tatóintézetet is üdvözölhe­tünk. így bemutatkozik az országos kutatási feladatok megoldásáért felelős szege­di Gabonatermesztési Ku­tatóintézet Is. Az intézetve­zetői vásári tájékoztatójuk­ban elmondták, hogy két főbb területen végzik ku­tatási tevékenységüket, ame­lyek eredményeit az ipari vásáron bemutatják. A ga­bonafélék nemesítése és termesztése (őszi búza, du­rum búza, őszi és tavaszi árpa, zab, triticale, kukori­Húszéves a szabadtéri Ismét a Hunyadi nyitott — volna. A július 23-i vihar­ban sokáig ázott-fázott a tö­meg, hiába, az ünnepélyes megnyitót másnapra kellett halasztani. A program rend­jén már nem változtattak: a második évben ilyenformán a Csinom Palkót láthatták először a jócskán bővült né­zőtérről. A szerző szerint „tu­lajdonképpen egy új magyar daljáték bemutatóját"; hiszen Farkas Ferenc művét átdol­gozták a térre, ö maga vezé­nyelt, Sárdy János volt a címszereplő, sok-sok szegedi művész kapott feladatot (1952-ben már bemutatta az Itteni színház is), igy például Kovács János, Mentes József, Kátay Endre, Lontay Margit, Lehoczky Zsuzsa. „Otthon volt" a téren Csikós Gábor, a ma már népszerű színész is, akkor még főiskolásként a produkció segéd ügyelője. A közönség kedvence pedig: Szabó Ernő Rosta Mártonja. A koreográfiát Eck Imre, az Operaház fiatal magántánco­sa készítette (a Hunyadiban is táncolta a palotást), akit éppen ezen a nyáron hívtak meg Pécsre, az akkor húsz­tagú balettegyüttes élére. Az 1959-es bemutatóhoz ké­pest változatlan rendezésben és szereposztásban színpadra került Hunyadit még három­ig- szór mosta az eső a szezon­ki- ban. Simándy József, aki az 1960 előző évben „Szegednek ta­nulta meg" a címszerepet, ismét remekelt. Kedves ismerősként jött új­ra a Sztanyiszlavszkij esNye­mirovlcs-Dancsenko színház balettegyüttese, ezúttal a Jeanne ci'Arc-kal. A főszere­pet az elmúlt év Eszmeraldá­ja, E. E. Vlaszova kapta, gyö­nyörű táncának látvanya mellé ezúttal a gomolygó füs­tű máglya szolgált látvá­nyosságul (egy évvel koráb­ban meg a kis gida, Eszme­ralda kedvence, „akiért" hét falut bejártak akkor a szer­vezők). A másik szereposztás­ban V. T. Bovt táncolta Jo­hannát — ő lett a szaoadtéri új sztárja. Itt volt a zene­szerző N. I. Pejkó, hogy lás­sa művének elsó külföldi be­mutatóját. A Tragédia ,.. 1933-ban először a téren, aztán 1939-ig minden évben, és a felújított játékok második nyarán. Major Tamas rendezésének méltatásai, körülötte a viták ma is elők, Básti Lajos Ádámja, Ungvári László Lu­ciferje, Bessenyei Ür hangja, Lukács Margit Évája, e sze­repformálások emléke: nem­különben. Az előző évi lelkesedés is maradt, az önzetlen munka­kedv tartósnak bizonyult, a siker nótt. Meg a hír. Fil­mek, tévéfelvételek készül­tek, ismét voltak fotó-levele­zőlapok, gyufacimkék, műsor­füzet, szegedi útmutató, Ti­szatáj különszám; megjelent Gemier könyve, a Színház és világnézet, Szegeden persze kapkodták, hiszen a nagy francia az első szegedi sza­badtéri előadások tiszteletbe­li főrendezőségét is vállalta Hont Ferenc felkérésére, hi­szen ő nyilvánította a mo­dern színházat a nép színhá­zává — adta a gondolatot az itteni népszínház megalkotá­sához is. Fejlődött a techni­ka: új szcenikai megoldások keltelték a nagyobb hatást, friss szegedi találmány, a hangkésleltető berendezes se­gítségével hallhatobbá vált a tér minden pontján, amit a színpadon mondtak. Sokasod­tak a „kiegészítő rendezvé­nyek": tíz kiállítás; az Ipari vásár mellé került az elsó mezőgazdasági bemutató, a tájegység terményelnek im­pozáns szemléje; ünnepi sporteseményeken szórakoz­hatott az egyre több látogató, a legnépszerűbb volt az ak­kor negyedik maratóni ver­seny. A város pedig szépült. Ebben az évben már nem húsvétkor meszeltek az alsó­városiak sem, hanem a sza­badtéri játékok kezdete előtt. ca, szemes és seprűcirok), valamint az olajos növé­nyek (napraforgó, olajlen és repce) nemesítése és ter­mesztése a legfőbb terüle­tük. GKI szerepét jól mutat­ja az országos elit vető­mag-előállításból való ré­szesedése: őszi búzából kö­zel 50 százalékban, hason­lóan kukoricából, de a ci­rokfélékből kizárólagosan a szegedieké a főszerep. A Szegedi Ipari Vásáron a legújabb nemesítést ered­ményeket, fajtákat mutat­ják be az érdaklődő szak­embereknek. Elmondták azt is, hogy a kutatóintézetnek milyen kiterjedt kapcsola­tai vannak külföldi és hazai gazdaságokkal, intézetekkel. Fajtáik kipróbálására 100 hazai gazdasággal működ­nek együtt. A számos kül­földi intézettel való kap­csolataikon, kooperáción ki­vül a szegedi intézet a gaz­dája a KGST közös kalá­szos nemesitési programjá­ban több témának. Az In­tézet nemzetközi folyóirata (angol és orosz nyelven je­lenik meg) hatvan ország­ba jut el és ad hírt a sze­gedi kutatók eredményei­ről. A Budapesten székelő Mű­szeripari Kutatóintézet is jplen lesz az idei Szegedi Ipari Vásáron. Az intézetet 1950-ben alapították, de ma már 800 kutatóval dolgo­zik jól felszerelt laborató­riumokban és műhelyekben. Alapvető tevékenységük az elektronikus, pneumatikus mérő- és szabályozó mű­szerek, valamint az ipari es laboratóriumi készülé­kek, automatikaberendezések és azok építőelemei, gáz­elemzők, számítástechnikai berendezések, mérésadat­gyűjtő rendszerek kidol­gozása. Az idei szegedi vasárra el­hozzák a legújabb kétcsa­tornás regisztráló berende­zésüket, egyenáramú kV­mérőket, mikroforras„tókat, laboratóriumi erősítőket, in­vertereket. teljesítménymé­rőket, nyomásérzékelöket és más hasonló berendezései­ket, műszereiket.

Next

/
Thumbnails
Contents