Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

4 Vasárnap, 1978. július 18. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A fotóUubok 14. szegedi szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, mindennap 10-től 18 órá­ig­Ifj. Fazekas Lajos népi iparművéss nádudvari fe­kete cserepeinek kiállítá­sa a Juhász Gyula Mű­velődési Központban, na­ponta 10—18 óráig. Béke, Ifjúság efmfi ki­állítás a VIT alkalmából, fiatal amatőr alkotók fest­ményeiből, grafikáiból, szobraiból. iparművészeti munkáiból a Juhász Gyu­la Művelődési Központ­ban, naponta 10 és 18 óra között. Ágotha Margit grafikai ki­állítása a November 7. Művelődési Központban, naponta 10—17 óráig. Ember és olaj címmel Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása az algyői Ady Endre Művelő­dési Házban, naponta 10— 12 és 18—22 óra között. Ncpi hangszerek kiállí­tása Tápén, a Juhász Gyu­la Művelődési Házban, naponta 15 és 19 óra kő­zött. Vaszy a Viktor vezényli Hunyadit Lucs-gyűjtemény a múzeumban Már régóta gyakorlattá vált, hogy az egyes magán­gyűjtemények — önkéntes adományozás vagy állami vá­sárlás folytán — előbb­utóbb a múzeumok művésze­ti anyagúnak részeivé lesz­nek. Jó példa erre most Luct Ferenc és felesége, Szegeden élő házaspár léi­száz értékes festményből álló gyűjteményének a Mó­ra Ferenc Múzeumba kerü­lése. A Csongrád megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak az a törekvése, hogy he­lyi múzeumaink mütárgyál­lományának gyarapítását ko­moly összegek biztosításával elősegítse, egybeesett a Lucs-házaspárnak azon el­képzelésével, hogy festmény­anyaguk Javát — életjáradék ellenében — a szegedi mú­zeumnak átadják. Védett jel­legű gyűjteményük — me­lyet az elmúlt években rö­vid Időre láthattak az ér­deklődők — ily módon ál­landó múzeumi tárlatként kerül bemutatásra. A Luca-gyűjteménynek nemcsak a legkorábbi, de egyben a kimagasló művé­nek is Szivyei Merse Pál fiatalkori pleln-air képe (Madárdal, 1871—72) tekint­hető. E gyűjtemény ls tükrö­zi azt a tényt, hogy a Szt­A szegedi játékok felújí­tásának napja egybeesett Vaszy Viktor születésnapjá­val. Az idei Hunyadi máso­dik előadásán pedig 75 éves lesz. — Hogyan telnek a nap­jai Vaszy Viktornak, jóval hetven fölött? — Rengeteg dolgom van, alig győzöm. Decemberben Kodály-műsort vezényeltem a rádióban, a felvétel mosta­nában hangzott el. Ott vol­tam a zeneművész-szövetség miskold elnökségi ülésén, a siklósi fúvósfesztiválon. a­nyáron két koncertre kért föl a Filharmónia Budapes­ten, az ÁHZ-ral, Debrecen­ben pedig a Cantata profá­nét dirigáltam helyi zene­karral, a Kodály kórussal — hazatérve Szegedre, kezdhe­tem is a Hunyadi zenejavitó próbáit. — Mi mindenre emlékez­teti a Hunyadi László idei szabadtéri bemutatójának színlapja? — Megint együtt a régi-ré­katrlbünt fel kellett áldozni a felrobbantott híd pótlásá­ra, az egyéb, díszletkelléke­ket é» jelmezeket a színház előadásaihoz — 1949-ben megszüntettek a szegedi operatársulatot, s ön visszament a fővárosba. A szabadtéri ügye pedig le­került a napirendről. — 1958. október 10-én Szegeden dirigáltam, s a kon­cert szünetében telefonált Dénes Leó: ebédeljünk együtt. Még a levest sem tálalták föl, már csaknem meggyőzött a jövendő sza­badtéri létrehozása miatt is el kell vállalnom a színház vezetését. Mindenesetre egy hét gondolkodási időt kér­tem, s október 22-én este te­lefonon adtam a választ: fe­lőlem rendben. Másnap ki­tört az ellenforradalom. Ma­radtam a Vasas Művész­együttesnél, mígnem 1957 ta­vaszán egyszerre kínált szer­ződést a rádió — ahol sokat dolgoztam előzően is —, meg Szeged. Nehéz volt ha­tározni. Mesteremet, Kodály gi stáb gerince, Mikó And­&ÍX SS^MeS- szabadtéri játékok felújító- Zoltánt kerestem fel, aki az nyl felejthetetlen Aida, sót 1946. július 27-én, szom- utóbbit ajánlotta: „Mutassa Bank, Hunyadi! Nem szere- baton koncertet tartottunk a me2 — döntötte el a dilem­mát —, hogy Szegeden újra színpadi előadások újraszer­vezéséről. Csak hát. a desz­kok. Nlkolényi István Lucs-gyújtcményból S&JgS"3L <*>* István Thámár című képe . a konzervatívvá vált század- haza] befolyását tanúsítják a kevésbé teszik figyelemre gyászmenetet, a balett ke­vegi akadenrükus művészet- posztimpresszionista stilusú méltóvá Lucs Ferenc — or- csességét, és a kitűnő saó­tel helyezkedett szembe de Hipp, Rónai József (Sárga szágos viszonylatban is je- listákat. Simándy felejthe­SSZ^JUJEZ a tss — tem a szót, hogy korszerű, _, , „ ,,, _ . .. , ' „_ Dom téren Palló Imre, Basl­hiszen sokan visszaélnek ve- ~ ... .... „.I„AI„I >• MÍIH. „a. le. Nincs más teendőm, mint Udes Mária, Osváth Júlia, tudja cslnálnL Május ve­a ma érzésvllágának szelle- Székely Mihály felléptével, gén utaztam a városba szer­űiében tolmácsolni a művet g a közönség soraiban ott ült vezni az ősztől Induló éva­~ de Fricsay Ferenc is. Abban az dot, s elég egy pillantást detlséTSirTdot^ a időben másról sem beszél- vetni a naptárra, két észten­művésznek, nem lehet pusz- gettünk Dénes Leóval, Ladá- dő multán megkezdődtek tán kiagyalni, vagy fakad az nyl Benedekkel, mint a dóm- Szegeden a szabadtéri játé­valakinek a hozzáállásából, ÉÉIAÉ vagy neki se Induljon. Mi­kóval, Szinetárral azért sze­retek dolgozni, mert a mű lényegéből sarjadó elképze­lésekkel jönnek, és sohassm azon törik a fejüket, miként tudnák kiforgatni a darabot —• 1959 nyarán éppen Ér­kel operájával, a Hunyadi­val újították föl Szegeden a szabadtéri játékokat. — Az első előadás hangu­lata, képe ma sem fakul az emlékezetembea Szinte ma­gam előtt látom az impozán­san kivitelezett eskü jelenetet, a vesztőhelyre vezető komor Próba a téren mint a paUnásan ábrázoló tott Vaszary János (Tera­Ferenczy Károlyt (Virág- szon> Parkban stb.) kompo­csendélet) és társalt tekint- z(dó A francia „Vadak"-hoz SS* ültk A üthető magyar festők közül konstruktivista hangvételű Ká­dár Béla (Nő gyümölccsel), a finom lírájú Szönyi István Szabó Miklóst (Kerítésnél), valamint a Máriáját, Takács * Paulát, A szegedi játékok új­szellemű jászületése épp oly nagybányai törzstagok' közé Czóbel Béla (Csendélet) és Harcsay Jenő (Menekülés) és laszthatatlan Vaszy ^ Cl uolncirétAlrzirt :+,'. r 3 számító Thorma János (Fe- Márffy Ödön (Cirkusz) egy­leségem) és Glatz Oszkár egy alkotása lB látható e (Lány es fiu) Itt is éreztetik ... , . „ .. , . . képeikkel azt az eredményt, gyűjteményben. Rajtuk ki­melyet a táj és ember szer- vül még a groteszk felé haj­a választókos koloritú Ber­náth Aurél (Csónakázók) e gyűjteményben levő képei. A Lucs-gyűjtemény állan­dó kiállítását a Móra Fe­elvá­Viktor nevétől, mint a megszületé­se a harmincas években, Hont Ferenctől. — Kevesen tudják, hogy felszabadulás ves kapcsolatával a nagy- ló Aba-Novák Vilmos töb- renc Múzeum két kisebb ter- közvetlenül a bányai piktúra elért. A de- bek között egyik cirkusz- méhen láthatják az érdeklő- után, amikor a szegedi szín- SJ Erk"e\~op"rT^ lómóin /PollárMMQ CIOK a het Vpppfnl VCJTKOT IZQWi 1 I om OT olcö r»il_ .1 IC/.„.'FEL. „ 1 * X_ _ Mikó András irányításával csütörtök óta a Hunyadi László koratív impresszionista fes­tészet a legtöbb művel kép­viselt Csők István (Thámár, Sokáé lányok. Mézevők stb.) derűs vásznain keresztül ér­vényesül. A nagybányai társulástól ösztönözve kialakult szolno­ki müve6ztelep mesterei kö­zül Üeák-Abner Lajos fest­ménye (Patakban mosó nő) is jelzi azt az elszakadást, amely a századvégi népszln­müvleskedő ptktúrával szemben megtörtént. Ehhez — másokkal együtt — Pa­taky László (Szekér két fi­gurával) ls hozzájárult. Bár nem volt müvésztelepjellegű az alföldi festők, Tornyai János (Népoktatás a tanyan), Koszta József (Annuska, Ta­nya stb.) és Nagy István (Legelésző bárányok) mun­kássága, mégis a szilárd eti­kai magatartásuk és a sze­gényparasztság életkörülmé­nyeinek szenvedélyes ábrá­zolása, szellemileg összeköti őket. Munkácsy nekik is példaképül szolgált, és festői örökségét rajtuk kívül még Rudrwy Gyula (Lovasjáték, Bocskay fejedelem sátrá­ban) kamatoztatta. A semmi­lyen közösségbe nem sorol­ható Mednyánszky László (Rügyező fák) magányos csil­lag volt a magyar festészet igén. A modern francia piktúra témájú főművével (Fellépés dók a hét végétől, előtt) szerepel. Végül is nem Szelesi Zoltán házhoz kerültem, az első pil­lanatoktól tervezgettük a don. Képünkön a katonastatiszták és a kórus a tegnap esti próbán Gémes Eszter: Mindig magam 75. — Nem is tudom, úgy hasítottam lel — Hüm! — gondoltam. Széthajtok. Ez issas­kós. Nem tudom, milyen részére esik a saskó. — Ezt nehéz óm kimosni! — mondom. — Van belőle bőven, hasJtsa kl belőle azt a részt, szegje be, jó lesz az uramnak kenyeres­ruhának. Mikor ezeket elkészítettem, jött érte, hozta a többit. Hozta ö magának a szép szatén ruhát, a fehér virágosat, a húgainak rózsaszínűt, selymet, az anyjának szintén selymet. Mondom neki: — Ne haragudj, hogy mondom, de ha már ve­szel ajándékba ruhát, miért nem alkalmasat ve­szel? Mind a négyötöknek olyan lett volna a legszebb, mint a tied. — Tudom is én, hogy ugrottam be ezeknek a selymeknek — feleli. Már rendben voltam vele. Azonnal Jelentet­tem volna, de én is bajban voltam, mert csak három iparengedélyes varró volt. Ezek jelentget­tek bennünket, a „zugvarrókat". Azelőtt való he­tekben voltunk harmincan Dorozsmára hívatva, otf tetettek fogadalmat velünk, hogy nem var; runk senkinek. Ha ránk bizonyul, hogy folytat­juk, szigorúan megbüntetnek. Azt is tudtam, ha beárulom őket, az a bősz ember engem megver, lehet, hogy agyon is üt. De azért készen voltam vele, hogy valami úton­módon kiderítem. A Diamantnak a veje a sza­ténruhába kapaszkodott Megbeszélte azzal az asszonnyal, akinek félre tette, hogy piacon, templomban, moziban, de mindenütt figyeljen, kin látja meg. Nem különben az ő felesége is erre vetette rá magát. Én a felfedezésemet még az uramnak se mondtam, egyedül a nővérem­nek. Ö is azt tanácsolta, várj, majd kialakul. Ki is alakult. Az az asszony, aki félre tetette, meg­ismerte. Nem szólt semmit. Diamanttal megbe­szélte, hogy erre bizonyítás kell. Elment a szom­szédasszonyához, megkérdezte: — ...-né hol varrat? — A fölvégbe, Veszelkáéknáf — feleli az asz­szony. — Nem is tudom, honnan telik ezeknek az a nagy ruházkodás, szinte megáll az ember esze. Szombati napon történt, ahogy kinézek az ab­lakon, látom, hogy egy ember pálcával turkál a szemétdombon. Olyan úrias formájú, de már Irá­nyit is befelé, köszön, megismerem. — Üljön le, Diamant úri — kínálom hellyel, le is ül. Tisztában voltam vele, mi járatban van. — Kedves Veszelkáné! Emlékszik, kinek varr­ta ezt a ruhát? — egy kis nyesedéket mutat, melyet a szemétdombon kapirgált kl. — Emlékszem, peásze. .,. -nének. — Maga nem sejtette, hogy összefüggésben van a mi rablasunkkal? — Elejében sejtettem, később bizonyos let. tem, de én is bajban vagyok, nekem nem sza­bar varrni. Viszont azt, hogy honnan vette az anyagot, bizonyítanom kellett volna. Bosszúálló is. — Kedves Veszelkáné! Ezért a varrásért sem­mi bántódása nem lesz. Ha Igen, minden költ­ségét vállalom. Mondtam aztán neki, hogy a ruhák saskósak voltak. — Nálunk olyan ruhák nem voltak? Ebben biztos, Veszelkáné? — kérdi. — Kétszáz százalékosan. A lilacsíkos zafír ing­anyagból ki is vágtam a saskós részt, és kenye­resruhát csináltam belőle. — Szóljon bővebben arról a saskóróL — Ügy nézett ki, mintha egy vég anyag össze volna fél méter szélesre hajtogatva, és egy sar­kára víz csurog rá. Hetekig nem tud megszá­radni, tfz-húsz réteg rúnát is átitat a nedvesség, és a hosszas száradástól kapja meg a peniszes, sárgás, büdös színét. — Meg vagyok döbbenve! Nálunk Ilyen anyag nem volt. — Látja, Diamant úr! Ezért kellett óvatosnak lennem. Várni kellett, nem rohangálni. — Mondja meg kérem, hány méter anyagot dolgozott fel nekik! — Ügy harmincat — felelem. Annyira jártak utána az ügynek, hogy csak rájöttek, mégpedig úgy, hogy a Diamant üzletet csak a Fő utca választotta el a kastélykerttől. Nem is vitte haza mind, csak valamennyit min­dig vitt haza. (FolytatjukJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents