Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-14 / 138. szám

4 Szerda, 1978. június 14. Színpadi néptánckultúránk változásai A felszabadulás után új, tömegeket megmozgató művészeti ág jelent meg, s indult fejlődésnek: a néptánc. A magyar tánckultúrának ez az ága az elmúlt évtizedekben két vonulatban is folyamatos társadalmi hatóerő lett: Ismerjük mint pedagógiai hatóerőt, az ifjúság közösséggé kovácsolátánc nyelvén, nem hallgatva tesek zöme gyakorlatilag «i 1956. megrázkódtatását eleget tesz a nemzeti tánc sem. kritériumának akkor, ami* kor műsorának anyagát a A két olyannyira külön- táncos anyanyelvből meríböző alkotó életmüve közös ti. A kérdés inkább az, felismerésről vall, arról, hogy ezt a nyelvet kellő hogy a néptánc gazdag gazdagsággal és színvonaformavilágát a kifejezés ]on tudja-e képviselni? Nyilszolgátatába lehet állítani, ván nem sok köszönet van s kell is ezt tenni, ha nem a felületesen megismert lésánafc eszközét, s a nemes akarjuk, hogy a nemzeti pések lelkes vagy langyos szórakozás módját fki ne mozdulati hagyomány csu- színpadi újratálalásában; a hallott volna a táncház- pán reprodukciókban ölt- meggyőző erőt épp a népmozgalomról?), s ismerjük sön testet a színpadon. Ez tánc vibráló gazdagságámint színpadi és esztétikai a felismerés — „a folklór nak újraélése és közvetítéhatóerőt, hiszen az egykori szavaival küzérdeküt mon- se jelentheti. S amelyik néphagyomány, majd ifjú- dami" — már valóságos jel- együttes eleget tett ennek sági mozgalom az idők során szóvá nőtte ki magát a ko- a követelménynek (nem kis számos együttesben, alko- reográfusok következő nemtómühelyben valóban művé- zedékében, amely a hatvanas szetté nőtte ki magát. Hadd években lépett színre, s vaszóljunk most csupán az lódi alkotóműhelyeket alautóbbl formáról, jelenérói kított ki a legjobb amatőrés kilátásairól. együttesek körében. Saját• ságos jelenségnek tekinthetjük, hogy munkásságukban nemegyszer jobban kiteljesedik a ..szocialista tartalom, nemzeti forma" köHuszomöt-harmlnc évvel ezelőtt a néptáncmozgalom az adott körülmények közt természetes célt tűzte ki maga elé: egyszerű formákban, de minél lelkesültebben, az ifjúság hajtóerejétől fűtve célszerű néptáncainkat színpadra transzponálni. (A néptánckutatás mai állása szerint azt ls mondhatnánk, hogy a „jól-rosszul megismert" táncok Iterülkövetelményl). már nem tehet szemrehányást önmagának, s ami legalább ilyen fontos: közönségétől . sem kell szemrehányást elviselnie. A művészet követelményei azonban —, s ezt a nemzeti táncművészetről szólva is elmondhatjuk — sohasem állhatnak meg bizonyos forvetelménye,' mint a jelszó mai jegyek körülhatárolászületésekor létrejött táncművekben. Akkortájt ugyanis az általános optimista hangvétellel szinte máris mindenki letudhatta a szocialista tartalom iránti kötelezettségét. míg a jelenkori táncművek egyre inlek így színre — de hiszen kább „tartalmasak". mert akkor még a néphagyomány « valós társadalmi problémegismerésének csupán mákat közelítik meg. Ugyanakkor — ezen sincs mit tagadni — az új koreográfus generáció, vagy legalábbis jelentős része néptáncaink formavilágában is , • , ,„, .. , jóval tájékozottabb, mint az gQssá, s a néptánc „szavaitelmenynek. Idokozben acé- ö(venes évek elején alk<>. val>. frisset, jelentőset állok. alkotói módszerek igen tók többsége, hiszen már kezdetén tartottunk. (Nos, a természetesség, a spontán lendület Igényét ma sem adhatjuk fel, csak már nem tekinthetjük egyedüli kövesában. Ismét előbukkan tehát a hogyan mellett a mit kérdése, a tartalmi gazdagodás és a jelenkor tükrözésének követelménye... Valójában nem állunk olyan jól. éppen együttesvezetőink alkotóképessége dolgában. hogy ezt a követelményt hazárd és illuzionista módon mindenki elé kitűzhetnénk. De ahol alkotóképességben, előadói színvonalban és odaadásban jók a feltételek, hadd váljék ez a követelmény jóin agy mértékben differen- negyedszázados tudományos clálódtak. s hovatovább dlf- itatás eredményeire táíerenciálódik a közönség maszkodhat. igénye is.) A változásokról szólván elsőül a magyar színpadi néptánc két „nagy öregjének", az idén hetvenedik evébe lépő Molnár IstNapjainkban kisebb vita zajlik arról, hogy mit is tekinthetünk nemzeti táncművészetnek. Nem tudni, hogy ezt a vitát nem kell-e akadémikusnak minősíteni. vánnak és a tragikus korai- noha igazságtalan volna, ha sággal elhunyt Rábai Mik- kétségbe vonnánk lelkiislósnak célkitűzéseit és eredményeit keLl említenünk. Mindketten szerelmesei voltak a néptáncnak, mindketten tudták, hogy bizonyos eredeti néptáncformák önmagukban is teljes értékű esztétikai élményt nyújthatnak a színpadon. De mindketten felismerték azt is. hogy a kialakult színreviteli formák egy része veszélyt is hozhat, a néptánc konzerválásának és kiüresedésének veszélyét, az üres dekoratlvttésba torkollást. Felismerésük teljesen eltérő alkotói programokhoz vezetett, s ez talán épp így jó, így gazdagodott Igazán művészetünk. Molnár — bár sokszor tragédiaterhes színekkel — elsősorban a lírai táncok, a nemzeti táncjizimf on izmus műfajában munkálta ki saját nyomvonalát, s nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint. hogy ugyanazt alkossa meg táncman. amit nemzeti zeneköltőink valósítottak meg a zenében. Liszt. Kodály és Bartók műveire komponált •tehát nagyívű táncfeldolgozásokat, a magyar néptáncból sarjasztott nemzeti formanyelven, gondolataiban azonban nemegyszer az egyetemes emberiség problémáit tükrözve. (Két különösen jelentős darabját, a Marosszéki táncokat és a Magyar képeket, nemsokára ismét láthatja a közönség, a Budapest Táncegyüttes felújításában. (A mindig 1? játékos vénájú Rábai a láncjáték, a táncdráma útját választotta, s így alkotta meg népi zsánerképeit 'E6te n fonóban, Ecseri lakodalmas), majd népi ihletésű egyfelvonásos táncdrámáit, balladáit (Barcsai szeretője. Kádár Kata, Jóka ördöge, Lattnca ballada). Utolsó nagy alkotása, az Utak már a nemzeti egy•étuxü tesz vallomást ancpmereti hátterét. De azért meddő egy kicsit a meditáció, mert a különböző színvonalon és szervezeti formák közt működő együtkotó koreográfusok hadd ne rekesztődjenek ki a nemzeti táncművészet képviselőinek köréből. Sőt. aki ismeri Györgyfalvay Katalin, Kricskovlos Antal, Nóvák Ferenc és Timár Sándor műveit, vallomásait háborúról és békéről, gonoszságról és emberségről, korunk gyötrő gondjairól és vígasztalódásairól —. az jól tudja, hogy koreográfusaink műveivel a legszebb, s legfontosabb hajtások jelentek meg nemzeti táncművészetünkben. Maácz László ingraai zöldterületek Leningrádban jelenleg öszszesen 24 000 hektárt foglalnak el a zöldterületek. Egy lakosra 25 négyzetméter fásított terület jut. Az idén további 400 hektárral bővülnek a leningrádi zöldterületek. Az utcákon és a tereken körülbelül 43 000 fát és 600 000 díszcserjét ültetnek. (APN) Biztonság vagy kockázat Ányagkészletgazdáfkodás — A mi iparágunkra sajátos helyzet jellemző — kapa beszélgetésbe a osztály vezetője, Tézis: a társadalmi — ezen — Ezek az eredmények, mi belül a vállalati — terme- volt a módszer? lési folyamat megvalósítása- — Minden negyedévben csolódik hoz, zavartalan lebonyolítá- készletrevíziót tartunk. El- termelési sához nem egyszerűen anya- lenőrizzük ilyenkor azt is, Miklós Mihály —, s ez elsögokra, termékekre, hanem milyen anyagokat, alkatré- sorban a saját termelésű azok készleteire van *6zük- szeket rendeltünk, s ha úgy készletekre vonatkozik. A ség. látjuk, hogy időközben feles- hagyományos kenderkikészíAntitézis: a készletek fel- legessé váltak, a rendeléseket tési technológia több, úgyneszaporodásának sok esetben visszamondjuk. sűlyo6 pénzügyi konzekven- * ciái vannak. A készletterv Altalánosságban ' jellemző; Igen összetett feladat. A lega főmérnökök a tézist, a fő- több gondot az okozza, hogy P0* pihenésre van szüksége, könyvelők az antitézist vall- a vállalatoknak olyankor kell hogy ne károsodjék. Világos, ják. feladni rendeléseiket, amikor h°Sy ez — különösen a hó Summa summárum: az még tulajdonképpen csak beanyag- és készletgazdálkodás csülhetők a szükségletek. Néném véletlenül áll az érdek- héz ugyanis egy, néha két lődés homlokterében napja- évre előre látni a jövőt. vezett pihentetési fázist ír elő. Magyarán ez azt jelenti, elkészítése h°gv a kendernek egy-egy munkaművelet után több navégén — Itt lévő készletként jelentkezik... — Arról van szó, hogy a gazdasági szabályzók és a inkban. Különben is; honi — Hogyan lehet úrrá lenni *zükséges technológia ellentmondanak egymásnak? — A mi esetünkben igen. De másról is lehet beszélni. árrendszerünk alig teszi le- a helyzeten? hetővé, hogy az árak ellát- Magosi Dezső, a gyár műhassák jelző funkcióikat — szaki vezetője: így aztán előtérbe kerül az — Nehezen. Es sok vita Ez a probléma pedig a kooúgynevezett naturális szfé- árán. Mi igyekszünk bizton- peráclós fegyelmezetlenség, ra ..., ennek pedig éppen a ságra törekedni, hiszen a Az alapanyag-előállítók áltakészletek a viszonylag objek- termelés nem állhat le alkat- Inban a hó végén zúdítják a tív jelzői. A probléma arról részhiány miatt. Persze, elő- nyakunkra az összes félkészaz oldalról is megközelíthető, re is nézünk. Van már any- árut, s ez gondokat okoz. amelyet jobb kifejezés híján nyi gyakorlatunk, hogy meg ^ nevezhetnénk akár a terme- tudjuk állapítani, melyek a lés és a készletezés dialekti- gyorsabban romló, kopó alkájának is, hiszen igaz, hogy katrészek, s ezekből rendea vállalati terv határozza lünk nagyobb mennyiségben, meg a készletgazdálkodást, — Sok új gép került a de igaz az is, hogy a készle- gyárba az elmúlt két évben tezés lehetőségei visszahat- Mennyi pótalkatrészt rendelnek a termelési folyamatra, tek hozzájuk? + — Űj gépnél nehéz jósolni. A gyártó cég mindig ajánl egy alkatrészlistát. Ezt persze felülvizsgáljuk. Tudjuk ugyanis, hogy főleg a xrx • U r-t t-t „™„ nyugati cégeknek minden elViragh László, a KSZV adó Nem veszünk át minden nemcsak itt! —: előrehalad Szegedi Kenderfonógyaranak alkatrészt, csak azokat, ame- ni csak közös gondolkodással, főkönyvelője elmosolyodik: iyeket szakembereink a mű- a vállalati információs rend— Nézze, egy főkönyvelő szaki leírások ismeretében szer tökéletesebbé tételével — Szoktak veszekedni? — Veszekedni nem, vitatkozni szoktunk. — Min a legtöbbször? a A gyár gazdálkodását értékelő jelentés a nem kis javulás ellenére kritikusnak minősíti a mostani, a réginél sokkal jobb állapotokat is. És így is van jól, hiszen az elégedettség soha nem szül jót. Az anyag- és készletgazdálkodás hibái erősen visszaütnek, ronthatják a gazdasági eredményeket. A tanulság pedig — hasznosítható minden területen, azt szeretné, ha minél tökéletesebben valósulna meg a készletleépítési politika. — És hogyan valósul meg Önöknél? — Bizonyítsák ezt számok. Két évvel ezelőtt tíz százalékkal voltak nagyobbak a készleteink a kívánatosnál, ma — hogy úgy mondjam — tartjuk a tervet. Két év alatt hatmillióval sikerült csökkenteni a készletek értékét. Nem kis fejtörésünkbe került, amíg ezt megvalósítottuk. — Hogyan fogtak hozzá? — Létrehoztunk egy munkaközösséget, amely feltárta az úgynevezett inmobii készleteket, ezeket aztán felajánlottuk más vállalatoknak, vagy börzéken értékesítettük. Áttekintettük azon készletek körét, amelyeket mi magunk állítottunk elő. Erre annál is nagyobb szükség volt, mert ebben az időszakban jelentősebb termékváltás volt gyárunkban. feltétlenül szükségesnek tartanak. lehet. Petri Ferenc Mesterséges klímakomplexum Odesszában, az Össz-szövetségi Nemesítő és Genetikai Intézetben befejezték a világ egyik legnagyobb fitotronjának építését. A mesterséges klímájú állomás lehetővé teszi a tudósok számára, hogy jelentős mértékben meggyorsítsák az új, bőtermésű mezőgazdasági növényfajták nemesítését. Több mint háromezer négyzetméternyi területen helyezték el a^ üvegházakat, a laboratóriumokat, a fagyasztó. és a klímakamrákat. Elektronikus vezérlőberendezésekkel a tudósok tetszés szerint növelhetik a fény intenzitását, szabályozhatják a fény-, a páratartalmat, a levegő áramoltatásával a légmozgás sebességét, valamint a hőmérséklet ingadozását — plusz 45 és mínusz 30 Celsius fok között. A mesterséges klímakomp. lexum a KGST-tagországok tudósai együttműködésének bázisává vált. A nemzetközi koordinációs központ segítséget nyújt a szocialista országok szakembereinek, hogy közösen oldják meg a genetikai, nemesítés! és vetőmagtermesztés! problémákat. (APN) Gómes Eszter: Mindig magam 49. Vacsora után azt mondja apósom: — Ez napságtul fogvást Jóskát fölváltja Mjska a kocsisság alól. Miska nagyon megörült, mert már régen vágyakozott a kocsisságra. — A piacra járó asszony meg a Kisanyó lössz! — mondja anyósom. Etel mindig gyűlölködött rám, mert én alkalmazkodó voltam mindenben. Tizenegy nem változtathat a házirenden. Kettőnknek kellett alkalmazkodni, beolvadni a törzsbe. De ő nem. duhajkodott, truccolt, azt mondta, én hízelkedő vagyok, őtet azért gyűlölik. Nem is beszélt hozzám. Lopott is. Hívott társnak, de én szigorúan vtszszautasítottam. A szülei csak egy hajftásnyira laktak, oda hurcolkodott, összetársultak az elvált asszonnyal, este minden ment a háztól, tojás, csirke, kukorica, vaj stb. Tudtam, de nem árultam el. Még a férjem is rá akart venni, hogy lopjunk. Amikor nem voltak otthon, azt mondta: mérjünk néhány mázsa búzát, beviszi Kistelekre, a zsidónak. — Meg ne tedd, mert megmondom apósomnak! — Nem is tudtam, hogy besúgó a feleségem, jól mondja Etel. Szemverés, ösz felé történt, hogy az Etel gyermeke nagyon beteg lett. Lehetett tízhónapos. El volt kékülve, de csak sírt, rítt, szünet nélkül. Éjjel-nappal, semmit nem evett, nem is szopott. Azt mondja Etel nekem: — Gyere be velem, Kisanyó, vigyük be Gyurikát a kórházba, mert ez a gyerek elsínylődik, mar csak hálni jár bele a lélek. — Bemegyek veled — mondom. Ekkor békült meg rám, szívből. Kocsival kivittek bennünket az állomásra, a szegedi állomástól meg fiákeren vitettük be magunkat a gyermekklinikára. Ott volt a Rókusikórházzal szemben. Megvizsgálják a gyermeket tüzetesen, csak csont meg bőr volt, meg akkora has, mint egy kisszerű dob. Vizsgálják a gyereket, nap nap után. az anyja maradt, anyósom anyjáéknál lakott. Egy hónapig bent volt, kiadták, semmi javulás nem volt, egy hónap alatt semmit nem hízott. Hozzák hazafelé, szemealjai fekete karikásak, hangja is már csak rekedtes nyöszörgés. Éppen mostunk, azt mondja anyósom Imrének: — Ereggy az Iskolához, húzd meg lélökváltásra a harangot, mert tán nem Is él ez a kisgyerek. Alig indul el Imre, odaért Ételnek az anyja: — Te, Etel! Nem verte ezt a gyerököt valaki mög szömmel? Éppen úgy csikorog, nyüszít, mint a szömverött. Nem volt itt olyan valaki, akinek árt a szöme? — Jaj, dehogy nem. A pipás Gota csudákozott rajta nagyon. — Szaladjatok Gotáért, hátha még nem késő! — Na, ha ez a gyerök möggyógyul, hiszek a szemverésben. Jött Gota néni, szaladva. — Jaj, Étélom! Árt a szömöm! Legjobb, ha rá sé nézők a kicsire, különösen, ha utána mindjárt a földre lénézök. Istenöm, Istenöm! — sopánkodik Gota néni. Mérte a vizet, megmosdatta, a sarokvasra locsolta, a víz több lett, alsó ingébe megtörölte. A gyermek elaludt, másnap reggel felébredt, kezdte a fejét forgatni. Az anyja megszoptatta, nem sokat, de szopott. Napról napra aludt, szopott. Szépen kezdett javulni, ma már ötvenéves. Veszelka Györgynek hívják, még ő maga is elbeszéli, mert hallotta a szüleitől a históriáját. így volt, szóról szóra, ahogy leírtam. Most már mit higgyek, mondják meg Önök? A teheneket, ha vetemény mellett kellett elvezetni, úgy vezettük kötélen. Én vezettem elöl, Etel a másikat utánam! Akit ő vezetett, az folyatott, felugrott arra a tehénre, amit én vezettem, az meg énrám, a két első lába közé szorultam és leroskadtam. A hátgerincem megtérdelte. de még a legnagyobb baj ott volt, hogy az első lábának a kiskörme belefúródott a jobb lábam fejébe. Besántikáltam, majdnem kétrét görnyedve. Kimostam a sebet pálinkával, útifüvet kötöttem rá, nagyon fájt, de részvét sehol. Délután szántották a tarlóföldet, szoktuk bevetni mislinggel, azaz sűrű kukoricával. A búzakotut nem fordította le rendesen az eke. Oldalt meredeztek a kótuk a barázdából. Mi meg magházba vetettünk, sarokkal. A lábamról legörhelte (lecsuszolta) a tarló meg a föld a kötést, belement a homok, a kotuk még Jobban kisebezték. Vörös-kék tarjagos lett reggelre, mint a mozsár, olyan dagadt volt. (Folytatjuk^