Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

MAGAZIN .-fi. ip- l ; • • Vasárnap, 1978. június 11: üti Kezdünk közeledni egymáshoz H

a későn is, ha lassan is, de kezdünk közeledni egymáshoz. Hogy ez így van, •agy legalábbis így volna jó, és amellett hasznos, arra követendő kezdeményezést indított el a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége. amikor a szokásos évi beszámolók helyett, Tamássy István akadémikusnak „A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztése és a tudomány feladatai" című előadását tűzte kl a közgyűlés tárgyául. Az előadáshoz Romány Pál mezőgazdasági és élelmezési miniszter szólt hozzá társelőadói minőségben. Az előadás és a hozzászólás teljes képet adott a történésekről és problémákról, amelyek a magyar mezőgazdaságban es az élelmiszeriparban felvetődnek és dicséretet érdemelnek, vagy kritikát követelnek. Ezek mellett világosan és kellő nyomatékkal kapott szót az is, hogy melyek azok a foganatosításra váró intézkedések, amelyek a hiányosságok es mulasztások megszüntetéséhez a segítséget a tudománytól, elsősorban pedig a természet- és közgazdaságtudománytól várják. A két nívós és a problémák gyökeréig hatoló előadást nem kevesebb, mint huszonnyolc hozzászólás követte, amelyekben a nagy tömegben jelenlevő szakemberek. az előadásokban felhozott problémák megvitatásához hasznos tanácsokkal és javaslatokkal szolgáltak. A problémák mellett, amelyek az előadásokban és hozzászólásokban felvetődtek és megvilágításra kerültek, nekem az tetszett, és az egész közgyűlésre ez nyomta rá a bélyegét, hogy azok, akik az ország legmagasabb tudományos társaságában csoportosulnak, a közös örömök és a közös gondok ismeretében közelebb kerültek egymáshoz. De közelebb kerültek a magyar társadalmi élethez és a magyar földhöz is, amely mindennapi kenyerünket adja, és az emberekhez, akik éjet nappallá, ünnepnapot munkanappá változtatva dolgoznak, hogy abban, amit a mindennapi élet minden dolgozni tudó és dolgozni akaró ember számára megkövetel, hiányosságot ne szenvedjünk. Kora ifjúságomtól kezriődőleg sok akadémiai ülésen és közgyűlésen jelentem meg. Magam is sok előadást tartottam, de minden elhangzott előadás után az volt az érzésem, hogy az egész bábeli nyelvzavar, ahol csak az előadó érti art amit mond, az előadás mindenki más számára idegen és érthetetlen. Amikor ezen elgondolkoztam. rájöttem arra, hogy ez lényegében természetes, mert ha valaki elhivatott munkása a tudománynak, és évek hosszú során keresztül egy irányban járja az igazsagkereees sok örömet szolgáltató. de sok lemondást követeló, rögös útjait, akkor olyan világba érkezik, amelybe csak az tudja követni, és art. amit mond csak az tudja megérteni, aki maga is ezt az utat járja. Ezt éreztem mint egyetemi tanár ls, amiért ritkán ugyan, de hangot adtam annak, hogy ezért vagyok egyetemi tanár, hogy csak a magam mesterségéhez értsek. Mindezeket azért mondom, mert a mai világban kizárt, mert lehetetlen, hogy valaki a tudománynak több különböző területén a problémáknak, vagy akár csak egynek is teljesen ura lehessen. Ezért szükségtelennek és kétes értékűnek tartok minden anyáskodást, és úgynevezett irányítást. amelyet sokan olyan sokat és véleményem szerint feleslegesen osztogatnak. Az idei akadémiai közgyűlés merőben más képet mutatott mint azok, amelyek az elmúlt idők során megrendezésre kerültek. Az, ami itt elhangzott az előadásokban és a hozzájuk fűződő hozzászólásokban. az a maga egészében érdekelt mindenkit, hiszen a legegetőbb problémákkal, az életszükségletekkel és ezeken túl az országos szükségletekkel foglalkoztak, olyanokkal, amelyektől függ egyéni életünk, ezzel a közösségi sors és vele az ország. Nagyon messzire vezetne, ha én ezen a helyen megpróbálnám megközelíteni ezeket a problémákat, de mint olyan akihez a legtöbb, mint kutatóhoz és mint gyakorlati emberhez egyformán nagyon közel esik, az az érzésem, hogy haszonra vezet, Jia csak ezek közül néhányat az alábbiakban szóvá fogok tenni. Több termelés, és tegyük hozza jobb termelés. Azok szerint, akik a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban aktív szerepet játszanak, akik az eredményekről és a hiányosságokról számot tudnak adni, a jelenlegi helyrét jónak, vagy legalábbis kielégítőnek mondható. Art azonban a legtöbben teljes nyíltsággal kijelentették, hogy a lehetőségiek sem a mezőgazdaságban, sem az élelmiszeriparban nincsenek kellőképpen kihasználva. Nem kielégítő a búzatermelés, sem mennyiségileg, sem minőség tekintetében. Kevés a kukorica, hiányosságok vannak a húsiparban, panasz van a kenyérre, és több más egyéb olyan anyagra, amelyek a napi szükséglet körébe tartoznak. A termelt anyagmennyiség mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban elégtelen arra, hogy az ország szükségleteinek kielégítése mellett külföldi kötelességeinknek is eleget tudjunk tenni. Mind a két vonatkozásban jobban kell kihasználni a lehetőségeket. A termelőknek fokozottabb mértékben kell igénybe venni a tudományban elért eredményeket, a kutatóknak pedig, főleg azoknak, akik rkivénynemesítési és állattenyésztési problémákkal foglalkoznak, a laboratóriumokban elért eredményeket olyan formába kell öltöztetni, hogy a termelés szemtáplálásukra anyatej helyett más tápanyagokat javasolnak. Szó esett a növényvédelemről, és ezzel kapcsolatban mint világvonatkozásban is előálló problémáról, a környezetvédelemről és a növényvédő szerekről, a peszticidekről. Köztudomású dolog, hogy a peszticidek a haszon mellett mind a növényvilágban, mind az állatvilágban tetemes károkat okoznak, és a környezetre gyakorolt hatásokon keresztül az emberre is veszedelmet jelentenek. Hogy mennyire óvatosan kell bánni ezekkel az anyagokkal, arra egyetlen esetet szeretnék felhozni, aminek magam is szemtanúja voltam. az Ady teret határoló járdát elborította a gyom, amelyben többféle növény is helyet kapott. Mivel az így kialakult növénytársulás esős időben a járda biztonságos használatát megnehezítette, többször megpróbálták a jövevényeket gyökerestől kitépni. de ezek esős időben újra megjelentek. Ezért pesrticid hasznalatával próbálkoztak. Az eredmény az volt, hogy a cementfal másik oldalán élő hatalmas jegenyék egytől egyig kiszáradtak, a gyom pedig tovább virult, amíg újra meg nem tépték. Ez és más hasonló esetek csak sikertelenségről és elviselhető veszteségről tanúskodnak. Azok a pusztítások azonban, amelyeket a peszticidek. vízszennyezéssel, halpusztítással, madártojások terméketlenné tételévei és általában az állatvilágra gyakorolt mérgező hatásukkal előidéznek, már fájdalmasabban érintik az emberi társadalmat. Emellett arról is tudomásunk van, hogy azokban az országokban, ahol a tenger közelsége miatt nagy a halfogyasztás, hogy az újszülötteket az anyatej útján átvihető peszticidmérgezésektő! megóvják, táplálásukra anyatej helyett más tápanyagokat javasolnak. Szó esett arról is, hogy laboratóriumban idegen növényfajok összeolvasztott sejtjeiből tovább élő növényt lehet kialakítani, és sejttenyészetből is lehet tovább növő növényeket fejleszteni. Ahogy ezeket hallottam, eszembe jutott az, amit nem is olyan régen egyik tekintélyes angol tudományos folyóiratban olvastam, aminek értelmében a jövőben a krumplit és a paradicsomot egy testben képviselő „krumpliparadicsomot", angol néven „pomato"-t, és olyan teheneket fognak tenyészteni, amelyek zöldek lesznek és maguk termelik a maguk számára a szerves anyagokat, amelyeket mai tudásunk szerint csak a zöld növények tudnak előállítani. Meg kell mondanom, hogy mindezek mint laboratóriumi kísérletek szépek, érdekfelkeltők és érdekesek, az igazság keresésére és az élő szervezet belső munkálkodásainak a tanulmányozására haszonkeltőknek látszanak. Arra azonban, hogy ezekből ringó búzamezők, beszélgető kukoricatáblák, pompázó rózsaligetek és zöld tehenek szülessenek, véleményem szerint, merőben használhatatlanok. Az élővilág úgy ahogy van évmilliárdok alatt fejlődött olyanná, amilyen ma. Arra, hogy apró-cseprő változások, amelyek az élőben valahol, valamikor megindultak, a mai formájukhoz érjenek, évmilliárdokra volt szükség, és minden további fejlődés is az időtói, és egyedül ettől várható. Szóba került a nagyobb tejhozamú tehénfajok keresése, beszerzése és meghonosítása. Kétségtelenül dicséretes a törekvés, de art is tudomásul kell venni, hogy a megváltozott körülmények között az állatfajok külső, főleg pedig belső tulajdonságai megváltozhatnak, hacsak részlegekben is, veszendőbe mehetnek. Ahhoz, hogy a hozott jó tulajdonságok az új viszonyok között megmaradjanak, esetlegesen fokozódjanak, különleges gondozásra és sok időre van szükség. Ezért a további keresgélések helyett helyesebbnek tartom azokat az elgondolásokat és törekvéseket, amelyek szerint a hazai fajoknak a célra alkalmas egyedeit kell kiválogatni és az öröklés törvényeinek az ismeretében olyan formákat kell kitenyészteni, amelyek a fokozódó igényeknek meg tudnak és meg fognak felelni. Hogy a tejtermelés fokozható, ezt mindenki tudja, ehhez ahogy magam is láttam és tapasztaltam, tökéletesen elégséges a bőséges táplálkozás, a jó víz, a kitűnő legelő, a tiszta levegő, a kényelmes és egészséges elhelyezés, a lelkiismeretes, minden szükséglett® kiterjedő gondozás és a teljes tehermentesítés. Természetes, hogy a tejtermelésnek is. mint az állati szervezet minden funkciójának, meg vannak a maga határai. Köztudomású ugyanis, hogy ha a szervezetben valamelyik szerv túlteng, az a másik elől eszi el a táplálékot. Ez pedig a szervezet általános leromlásához, elerőtlenedéséhez és a túlfokozott működésre kenyszeritett szervnek, jelen esetben a tejmirigynek a végleges pusztulásához vezet. Az előadók és a hozzászólók kertelés és titkolódzás nélkül adták tudtunkra, art a komoly és az ország minden lakója számára megszívlelendő tényt is. miszerint lassacskán odajutunk, hogy minden energiaforrásunk kimerül. Kifogy a szén, az olaj és a gáz. Marad a föld mélyéből előkényszeritett meleg víz, és megélhetésünk és fennmaradásunk egyetlen és biztos alapja, a termőföld. Erre pedig sokkal jobban kellene vigyáznunk, mint tettük ezt eddig. Sajnos, egyre nagyobb és nagyobb szántófölddarabok kerülik el az ekevasat, és majdnem mindig olyanok, amelyek a búza, a kukorica és a zöldség termelésére a legalkalmasabbak. Ezt látjuk Szegeden is, ahol a legjobb paprikaés búzaföldeket rakták meg üzemekkel. Az elmondottak után újólagosán szeretném hangsúlyozni, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának ez idei közgyűlése merőben új kezdemény volt, amely közelebb hozta egymáshoz a tudományt és a gyakorlatot, s megjelölte azokat a feladatokat, amelyekből ki kell venni a részét mindenkinek, akit a maga sorsán túl érdekel az egész magyar társadalom és érdekel a föld, amely kenyeret ad, békét biztosít és szép jövendőt ígér. DR. ÁBRAHÁM AMBRUS Az érdek és a jog A

gazdaságirányítás új mechanizmusának bevezetését követően a társadalom tudományos vizsgálatának homlokterébe került ae érdekek tanulmányozása, a különböző érdekek egymáshoz való viszonyának elemzése. Az MSZMP XI. kongresszusa ismételten kifejezte azt az igényt, hogy a párt, a társadalomirányítás gyakorlata folyamatosan vessen számot társadalmunk valóságos érdekviszonyaival, törekedjék a bennük rejlő ellentmondások feltárására, annak érdekében, hogy a társadalmi érdek következetes érvényesítése során tudatosan valósítsuk meg az eltérő, esetleg ütköző érdekek egyeztetését. Az érdekek, érdekviszonyok kutatásánál az egyik legfontosabb feladat a társadalomfilozófiai megközelítésnek, az ideológiai tisztázásnak az elvégzése volt. azért, hogy az érdekekkel, illetve az érdekek különböző típusaival összefüggő fogalmakat megfelelően tisztázzuk. Az embereknek, mint a társadalom tagjainak társadalmi, gazdasági, politikai, erkölcsi stb. cselekedeteit rendszerint nem a véletlen irányítja, mögöttük különböző indítékok, motívumok húzódnak meg. Az emberi cselekvésre közvetlenül ható. az emberi akaratot befolyásoló belső tényezőket motívumoknak tekintjük, amelyeknek viszont — a marxista filozófiai kutatás és felfogás szerint — objektív alapja az érdek. Tehát az érdek minden emberi magatartás egyik alapvető mozgatóereje, a gazdasági és társadalmi létfeltételek közvetlen kifejezése az emberek gyakorlati tevékenységében. Az érdek egyszerre objektív és szubjektív is, de más és más vonatkozásban. Amikor Engels art írja, hogy „egy adott társadalom gazdasági viszonyai mindenekelőtt érdekek képében jelentkeznek", az érdek kategóriájának objektív oldalát, a gazdasági viszonyok meghatározottságát húzza alá. Az érdekekben mindig anyagitársadalmi viszonyok fejeződnek ki, amelyek objektíve meghatározzák az emberek valóságos szükségleteinek körét és mértékét, azok kielégítésének feltételeit és módjait. A társadalmi viszonyok mindig az adott társadalom gazdasági viszonyain alapulnak, és ha ezeket a társadalmi viszonyokat vesszük kiinduló pontként nyomban beleütközünk az anyagi érdekek, a gazdasági érdekek problémájába. Az objektív érdekek azonban nem automatikusan és közvetlenül határozzák meg az emberek cselekedeteit, hanem az emberek tudatán keresztül. Az érdekek az ember tudatába való megjelenésével, cselekvésük közvetlen szubjektív motívumává válnak. Nagyon röviden tehát, a szubjektív motívumok az objektív érdekek szubjektív kifejezési formái. Mint ahogy erre az előzőekben Utaltam, az érdekek differenciálódása* struktúrája egy adott társadalomban a termelési viszonyok fejlettségétől függ: minden társadalomnak, ezen belül minden osztálynak, rétegnek és minden egyénnek egyszerre sokféle érdeke van. Az érdekek struktúráját illetően általában a vertikális rendszert értik az érdekek struktúráján; az egyéni, a csoport-és a társadalmi érdeket. Viszont e vertikális rendszeren belül az érdekek valójában érdekcsoportok, tehát horizontálisan is beszélhetünk érdekrendszerről, mivel pl. a társadalmi érdeken belül jelentkezik gazdasági, politikai, erkölcsi stb. érdek. Az érdekek legtöbbször ellentmondásosak, és hogy a különböző érdekek közül egy adott helyzetben, vagy pillanatban melyik érvényesül, az sokféle körülménytől, feltételtől, ezen belül szubjektív tényezőktói, így pl. az érdekek felismerésének mértékétől is függ. Az egyéni és a társadalmi érdekek valóságos, harmonikus összekapcsolásához a szocialista forradalom teremtette meg az objektív feltételeket a termelési eszközök köztulajdonának létrehozásával, az osztályok fokozatos megszüntetésével, az elosztás szocialista, majd az ebből kifejlődő kommunista elvének érvényesítésével. Az egyéni és a társadalmi érdek összhangja azonban a szocialista társadalomban sem abszolút és nem automatikusan valósul meg. A szocialista társadalomban még reálisan létezik és jelentkezik is bizonyos helyzetekben, körülmények között az egyéni és a társadalmi érdek átmeneti és részleges összeütközése, a kettő közötti konfliktus. Ilyen esetekben, amikor időleges ellentmondások jelentkeznek, a vezérelv a társadalmi, közösségi érdekek elsőbbségének érvényesítése. Lenin arról irt, hogy az érdekellentéteket össze lehet vonni úgy. hogy belőlük hangzavar, de úgy is. hogy harmónia jön létre. Tudatos, jól átgondolt politikával a hangzavar elkerülhető, vagy minimálisra szorítható. Az érdekek differenciálódása, az » egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek elválása az antagonisztikus osztályérdekek megjelenése a társadalmi fejlődés történelmi terméke, az osztálytársadalom megjelenésével differenciálódik. Az osztálytársadalomban jelentkező különböző érdekek ellentmondásossága még a polgári jogbölcselet számára is alig tagadható tény. mégis a polgári jogelmélet képviselői a mindenkori uralkodó osztály érdekeihez való kötöttséget a jogi szabályozásnál nem ismerik el. Az állam megjelenésével együtt is tagadják, hogy az állam az uralkodó osztály érdekeit képviseli és hajtja végre. Az érdekkonfliktusokban az államnak a pártatlan döntőbíró szerepét tulajdonítják, a jogot pedig az érdekek összeegyeztetése eszközének tekintik. Az osztálytársadalom történetében azonban nem bármelyik osztálynak, hanem csak egy, a gazdaságilag legerősebb és politikailag uralkodó osztálynak van lehetősége arra, hogy érdekeit, akaratát az állam segítségével az egész társadalomra rákényszerítse. A jogi normák, a jogszabályok meghatározott társadalmi viszonyokból, a termelés, a munkamegosztás, az elosztás, a csere viszonyairól, a társadalmi tevékenység koordinációjának szükségletéből és az egyes embereknek an adott viszonyok rendszerében való stabilizálódásához fűződő létérdekéből keletkeznek. A jogi norma, a jogszabály ebr bői a szempontból nem más, min* az alapját képező társadalmi viszonyok visszatükröződése. A jogalkotás ilyen értelemben nem * felismert osztályérdekek, mint tény puszta tudomásulvétele és jogi normákba foglalása, hanem aa osztályérdekek érvényesítésének társadalmi lehetőségeit reálisan értékelő visszatükrözés. Ennek során a jogalkotó az oszlályérdekból folyó követelmények szintjét kellő mértékben az osztály tömegeinek tudati szintjéhez is igazítja. Lenin utópistának nevezte aztaa elképzelést, hogy az emberek — miután, megdöntötték a kapitalizmust — egy csapásra megtanulnak minden jogszabály nélkül a szocialista társadalom érdekében dolgozni. Ezzel megfogalmazta a szocialista jog szükségességét. A szocialista jog funkciója — miután a jog a felépítmény része — mindenekelőtt gazdasági alapt jának szolgálatában nyilvánul meg. A szocialista jognak ez a funkciója kiterjed a termelési eszközök társadalmi tulajdonára, a termelés, a munka és az elosztás rendjének védelmére. Ugyanakkor a szocialista jog jelentős szerepet vállal a társadalom tagjainak erkölcsi, politikai tudatának fejlesz(Folytatása a 7. oldalon.)