Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-09 / 134. szám
2 Péntek, 1978. június 9: Kádár János beszéde a debreceni aktívaülésen r (Folytatás az 1. oldalról.) fejlett szocialista társadalom építésén. Mi, kommunisták nagyra értékeljük ezt és a tapasztalatok szerint ugyanígy az egyházak reprezentánsai is. Belpolitikai helyzetünk tehát a XI. kongresszus óta tovább szilárdult, társadalmunk politikai viszonyai megfelelő irányban fejlődtek és kézzel fogható, jelentős eredmények születtek a gazdasági építőmunkában. Az utóbbiak értékét külön is növeli az a tény. hogy a nemzetközi gazdasági élet az elmúlt években számunkra kedvezőtlenül alakult, ami komoly nehézségeket okozott — mondotta —, majd hangsúlyozta: a kongresszus óta eltelt Időben megfelelően végrehajtottuk az ötéves terv Mőerányos feladatalt, ami nagyon fontos és Jó eredmény. Az ideológiai munkában, a közoktatásban, a szakképzésben, a világnézeti ontatásban, továbbá a tudományos és a kulturális élet különböző területein és a szocialista tudat fejlesztésében is megfelelően haladtunk előre a XI. kongresszus óta. A fejlődés ezen a téren statisztikailag ugyan nehezen mutatható ki, de sokféle módon érzékelhető. A szocialista tudat erősödésének nagyszerű megnvilvánutása volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60 évfordulóba tiszteletére kibontakozott szőri alista munka versenv. amelyhez — a csepeli dolgozók kezdeményezésére — az ország úgyszólván minden munkahelye, egész dolgozó népünk csatlakozott. Ennek nem kis része volt abban, hogy a tavalyi esztendői jó eredménnyel zártuk. erő az, hogy a párt politikájáért, egységben és összeforrottsággal dolgozik a párt tagsága, így dolgozunk valamennyien a központban is, a megyékben is. Nagyon fontos, talán elsődleges erőforrás, hogy jól értve a párt politikáját még jobban alkalmazzuk azt a gyakorlatban, mint eddig. És még valamit hazzátennék: mindenki a saját munkahelyén végezze el mindenekelőtt a munkáját, és csak azután menjen — ahogy mondják — a tömpgek közé. Mert csak az járjon a tömegek közé, aki előbb eleget tett kötelességének, mert ha elmulasztotta, hiába megy közéjük, nincs mit képviselnie. A helyes politikát nem könnyű kidolgozni. A reálisan lehetségesnél nem lehet gyorsabban előrehaladni, hiszen erre történelmi tanulságaink is vannak. A gyakorlati tapasztalatok szerint a pártnak a XI. kongresszuson kidolgozott irányvonala helyes. De írott malaszt maradna, ha Debrecenben, Nádudvaron s mindenütt az országban, ipari és mezőgazdasági üzemekben, tudományos és kulturális intézményekben nem követnék, ha nem teremtenének belőle valóságot. A fegyelmezett munka feltétele a jobb munkaszervezés Feladataink az ifjúság nevelésében A gazdasági munkának, mint a szocialista építés döntő területének a kérdései természetesen előtérben állnak. Hasonlóan nagy figyelmet kell azonban fordítanunk az ideológiai, a közoktatási, a kulturális munkára is, mert a fejlett szocialista társadalom építésében most már nemcsak az anyagi, hanem a szintén nélkülözhetetlen tudati feltételeket is meg kell teremtenünk. Az eddiginél jobban, komolyabban kell foglalkoznunk az ifjúság nevelésével. Fontos része ennek a szakmunkásképzés, az ipari munkásosztály, és ma mar a mezőgazdasági dolgozók utánpótlásának biztosítása. Fordítsunk kellő figyelmet a növekvő társadalmi szerepet betöltő értelmiség utánpótlására, az egyetemi, a főiskolai diákokra. S arplkor az iflúság neveléséről beszélünk.', elsősorban ar. Ifjúság munkára nevelésére gondolunk. Olykor ugyan a szabad idő helye, eltöltése lép elő központi problémává, de úgy vélem, a munkaidő megfelelő eltöltésével is foglalkozni kell. Ez mégiscsak előbbre való. A KISZ munkája az utóbbi években fejlődött, ifjúsági szövetségünk mindjobban megtalálja a fiatalok számára megfelelő munkamódszereket. Fontos a kulturális nevelés, a színvonalas szórakozás. De még fontosabb — s ehhez kérjük a szülők, a pedagógusok, s természetesen a párt- és társadalmi szervezetek segítségét is — a munkára nevelés. Az, hogy minden fiatal megértse: úgy tűnik a szocialista rendszerben ls érvényes a bibliai mondás, amely szerint mindenki csak fáradságos munkával keresheti meg mindennapi kenyerét. A párt nagy figyelmet fordít társadalmunk szocialista vonásainak erősítésére. Ennek megfelelően kell foglalkoznunk az Idősebb nemzedékek nyomdokaiba lépő fiatalokkal is. Tulajdonképpen nagyon könnyű szot érteni velük, főként, ha az idősebbek visszagondolnak arra. hogy fiatal korukban nekik is minden sürgős volt, mindent komolyan vettek, s az öregeket ők is kritikus szemmel nézték. Fiataljaink azt mondiák, hogy majd ők megmutatják, hogyan kell világot formálni. Mi erre azt mondjuk: helyes, de a világnak szocialistának kell lennie! És ha tudnak, alakítsanak ki még szebb szocializmust — emiatt nem fogunk irigykedni rájuk. De tudniuk kell. hogv aki a társadalom rendes tagjaként, tisztességes emberként akar élni. annak sokféleképpen fel kell készülnie az életre. Szakmai tudásban is, társadalmi felelősségben és más tekintetben is. A régi társadalom maradványai ma még sokak szemléletében élnek. De a fiatalok ne ezek példálát kövessék. hanem azokét — és ők vannak többen —, akik tudják, hogv az egyén csak a közösséggel együtt boldogulhat igazán, az egyén a szocialista társadalomban bontakozhat ki tel lesen. Néhány évtizede még sokakban élt valamiféle nosztalgia a fejlett kanitaiista országok életkörülményei iránt. Sok fiatal Is átvette például a halviseletet, a divatot, de azután rájöttek, hogy nem ez a dolgok lényege. Sokan utaznak külföldre. Akik nyitott szemmel járnak, mindinkább kiábrándulnak abból az Illúzióból. amit valaha NyugatEurópa. a fejlett kapitalista világ jelentett az emberek számára. Mert emíg a mi társadalmi rendszerünkben biztosított az ember szabad fejlődése, s nálunk létbiztonság vari, a tőkés országokra a létbizonytalanság a jellemző. Ez nemcsak a munkanélküliség veszélyét jelenti. hanem például a betegséggel járó anyagi terheket is. Ezért azok is, akik szeretnek utazni, általában kétszer örülnek: amikor elindulnak, és amikor hazaérkeznek, s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. A látottak alapján szívből gratulálok a Hajdú megyei kommunistáknak. pártszervezeteknek, társadalmi szervezeteknek. a megye munkásságának. parasztságának és értelmiségének az utóbbi két és fél esztendőben elért nagyszerű eredményekhez és sok sikert kívánok további lelkesítő terveik valóra váltásához. A Központi Bizottság első titkára kiemelten szólt a gazdasági kérdésekről. A gazdasági haladáshoz — mondotta — nélkülözhetetlen a technikai fejlődés, a termelés ál. landó korszerűsítése, a jobb munkaszervezés. Szűkében vagyunk a munkaerőnek, és ez belátható ideig így is marad; mert ahol még van helyi tartalék, ott is bizonyára hamar el fog fogyni. Népgazdasagi méretekben a termelés növekedésének már sok éve a termelékenység fejlesztése fő forrása, mert nincs új, szabad munkaerő. Es mindenütt csak a munka termelékenységének .növelésére, vagyis a technika fejtepzíé1 sére, a munka jobb megszervezésére támaszkodhatnak. A fejlődés a termelési szerkezet változtatását, a beruházások ésszerűbb, gazdasá. gosabb, gyorsabb megvalósítását, a határidők és a költségek szigorúbb betartását és a munkafegyelem javítását megköveteli — mutatott rá. Ha azonban a munkafegyelemmel foglalkozunk, azt se tévesszük szem elől, hogy megvannak-e az adott helyen a jól szervezett, fegyelmezett munka feltételei. Ahol ugyanis hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehet fegyelmezett munkát követelni. A munkaidő jobb kihasználásának, a teljesítménybérezés szélesebb körű, hatékonyabb érvényesítésének egyaránt sok tartaléka rejlik még a szervezésben. Minél jobban szervezzük a munkát, annál jobbak lesznek a fegyelmezett munka feltételei. A rendes, jól szervezett munkahelyeken nincs szükség semmiféle különleges ösztökélésre, ott maga a munka dinamikája lendíti előre az embert. És ha egy. általán akad valaki, aki kilóg a sorból, azt rendszerint a többi dolgozó igazítja helyre, sokszor még felettesre sincs szükség hozzá. Néha pedig — ha hiányzik a biztatás — biztatni kell. Ahhoz, hogy még előbbre jussunk, jobban kell gazdálkodnunk azzal, amink van — mutatott rá. — Saját erőinket kell jobban mozgósítani, a fő területekre összpontosítani. A másik nagy lehetőségünk, hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés iehetöségeit, a szocialista integráció programjának meg. felelően bővítsük, gazdagítsuk nemzetközi kapcsolatainkat. Központi Bizottságunk mindig számon tártja,'hogyan fogadják. határozatait a párttagok. a pártfunkcionáriusok, az aktivisták, a különféle társadalmi tényezők, hogyan fogadják a dolgozók. tgy van ez a mostani áprilisi határozattal is. Hallottuk, hogy a határozatot pozitívan, egyetértéssel fogadták, de az is eljutott hozzánk, hogy elgondolkoztatta az embereket, amit a Központi Bizottság az árakról mondott. Ez így jó, mert olyan valódi problémáról van szó, amellyel foglalkoznunk kell, mert nagyon fontos szerepe van és lehet további előrehaladásunkban. Ha pedig van ilyen probléma, az méltó a párt becsületes, nyílt politikájához, hogy köntörfalazás nélkül, nyilvánosan, népünk előtt is szóljon róla, amint azt a Központi Bizottság áprilisi ülése tette. nek olyan termelői árak. amelyeket emelni fognak, és olyanok is, amelyeket alacsonyobbra kell a jelenleginél venni. Nyilvánvaló, hogy ez bizonyos mértékig a fogyasztói árakat is érinti. Az alapvető létfenntartási javakat általában stabil árakkal kell forgalomba hozni. Ez a jövőben is így lesz, még akkor is, ha esetleg valamelyik fogyasztási cikk termelői árának mozgása a fogyasztói árakat is érinteni fogja. Eddig is védtük, a jövőben is védjük a fogyasztót, ami azt jelenti. hogy ha valamely árintézkedésünk többletkiadást jelent a vásárlóknak, akkor ezt megfelelő módon béremeléssel vagy valamilyen egyéb formában ellensúlyozzuk. Életszínvonal-politikánk tehát nem változik, a XI. kongresszus, a Központi Bizottság. a kormányzati szervek határozatai továbbra is érvényesek maradnak. Pártunk ügyel arra, hogy életszínvonal-politikánk céljai csorbítatlanul érvényesüljenek a gyakorlatban. Az eddigiekhez hasonlóan ezután is azt az elvet vallja és érvényesíti, hogy a szocializmus építésének együtt kell haladnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Nekünk olyan formában is őrködnünk kell a párt becsületén, hogy semmi olyat nem mondunk, nem teszünk, ami miatt később restellkednünk kellene, fylinden döntésünket úgy kell meghoznunk. hogy három-öt év múlva ls emelt fővel állhassunk az emberek elé. Megérdemlik ezt a párt becsületes és aktív harcosai, akik szívvellélekkel képviselik politikáját, és szövetségeseink is, akik velünk együtt munkálkodnak nemzetünk fölemelkedésén, társadalomformáló céljaink megvalósításán. Jó dolog, ha az emberek érzik és látják, hogy a párt állja a szavát. Ennek a jövőben is fgf kell lennie, minden kérdésben, az árpolitikában csak* úgy, mint az életszínvonalpolitikában. Mi megígérhetjük, hogy így is lesz. De ehhez az is hozzátartozik, hogy ne hallgassuk el — és nem is hallgathatjuk el —. ha gondjaink vannak. Nem bújhatunk az asztal alá a problémák elől, amelyek közös dolgainkat, szocialista rendszerünk építését. népünk boldogulását és jövőjét érintik. Az MSZMP aktív internacionalista tevékenységet fotytat A termelői árakrúl Erősödött népünk szocialista összeforrottsága Az itt töltött két nap alatt nagyon sok emberrel váltottam szót. Találkoztam szocialista brigádvezetőkkel, nagyon hasznos. tartalmas gondolatokat vetettek föL Általában, munkásoktól, parasztemberektől, értelmiséglektől sok olyasmit hallottam, ami szocialista társadalmunk közös kérdéseit érinti. Valamennyiükből ügyünk előrevitelének szándéka sugárzott. De másképpen, nagyobb erővel, mint harminc, húsz vagy tíz évvel ezelőtt. Ez, az emberek gondolkodásában bekövetkezett változás a legfontosabb számunkra. A Magyar Szocialista Munkáspárt sorain belüli egység és egyetértés a kiindulópontja a nemzeti összefogásnak, mert ha a párt nem volna egységes, akkor a nép sem volna az. A mostani látogatás során is szinte kézzel foghatóan érzékeltem a magyar nép szocialista összeforrottságnnak további erősödését. Óvnunk és gyarapítanunk kell minden eredményünket, de elsősorban a párt és a tömegek összeforrottságát. egységét, népünk egyetértését. Ez a legfőbb hajtóerő népünk számára a gyárakban és a földeken, a tudományos életben, a közoktatásban, a kultúrában. Ez a legfőbb kincsünk, vigyáznunk kell rá, s törekednünk kell erősítésére. Az országban is, Hajdú megyében is jelentős erő van a szocialista építőmunka töretlen folytatásához. ilyen Kereken kimondhatjuk, hogv a népgazdaság legtöbb területén teljesen irreálisak a termelői árak, s általános szintjük fölötte van a fogyasztói árszintnek. Olyan árakkal dolgozunk, amelyek nem tükrözik pontosan sem a hazai ráfordításokat, vagyis az előállítási költséget, sem az importárakat, amelyek az utóbbi években, mint ismeretes. nagyon nagy mértékben megváltoztak. Ez utóbbit akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha nem engedjük korlátlanul érvényesülni a magyar népgazdaságban a világpiac hatását. Üzemeinkben, amelyek meglehetős önállósággal dolgoznak, a legkulturáltabb, legképzettebb gazdasági vezetők sem tudják egész pontosan, hogy abból, amit ők fölhasználnak, valójában mi mibe kerül az országnak. Ugyanis nem reálisak a számítások. A bonyolult dotációs és elvonási, elszámolási rendszer és miegyéb végül is teljesen összekuszálja a képet. Fontos feladat, hogy támogassuk a jobban dolgozó kollektívákat, hiszen nélküle sem a termelés lszerkezet-változás, sem pedig jó néhány más célunk nem valósulhat meg. Arról azonban ritkán szólunk, hogy a támogatásnak volna egy természetes ellenpárja: mégpedig az, hogy a rosszul dolgozó kollektívákat csak szerényebb mértékben, vagy egyáltalán nem kellene támogatnunk. Még akkor sem, ha ennek konzekvenciái vannak. Nálunk azonban manapság az a természetes, hogy a gyengélkedőket is támogatjuk. s ezért viszont a jól dolgozókat adóztatjuk meg. Sokszor még a kezdeményezéstől is elvesszük az élen járók kedvét, a nem jól dolgozókat, a hátul kullogókat viszont szinle bölcsőben ringatjuk: hadd éldegéljenek, ahogy mondani szokták, a szocializmus mindent kibír alapon. Ezért alakult ki a Központi Bizottságnak az az álláspontja. hogy a termelői árakon határozottan igazítanunk kell, s úgy kell azokat megállapítanunk, hogy jobban kifejezzék a valódi költségeket. Nem lesz könnyű, mert nagy gond, hogy valóban ösztönző, a termelést előrevivő termelői arak legyenek. Természetesen leszEzután külpolitikai kérdésekre tért át Kádár János. Hangsúlyozta: a Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista mozgalom részeként aktív internacionalista tevékenységet folytat. Elveink, marxistaleninista eszméink, erkölcsi elkötelezettségünk is erre indít bennünket. Külpolitikánkban arra törekszünk — és ennek helyességét a Központi Bizottság áprilisi határozata ls megerősítette —, hogy mindenki számára legyen világos és félreérthetetlen, hogy hová tartozunk, milyen célokat követünk. Ezért nyíltan megmondjuk mindenkinek, hogy a Szovjetunió szövetségesei. 8 Varsói Szerződés és a KGST tagországa vagyunk. Tagja vagyunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének is. Ehhez lartjuk magunkat, és ilyen alapon politizálunk. Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy a Magyar Népköztársaság hű szövetségeseihez; barátja a nemzeti szabadságukért, fejlődésükért küzdő volt gyarmati népeknek, és korrekt partnere a fejlett kapitalista országoknak, a békés egymás mellett élés elve alapján. Ez egyazon politika három — de elválaszthatatlanul összetartozó — megnyilvánulása. Meggyőződésünk, hogy továbbra is csak akkor lehetünk becsületes társai a Szovjetuniónak a közös célokért folytatott harcban, ha világos és rendíthetetlen a szövetségi viszonyunk és együttműködési készségünk. Azt tartjuk, hogy a harmadik világ országainak is akkor van világos képe rólunk, akkor tudhatják, mit várhatnak tőlünk, ha világos a pozíciónk. Kapitalista partnereink is ez esetben tudják. mit tartsanak rólunk. Ezért mi politikánk egyik elemét sem tehetjük ki Ingadozásoknak. Éppen mert számítanék ránk. bíznak bennünk, számolnak velünk, nem tehet jük.' hogy egyszer ezt. egyszer azt mondjuk. Ezért maradtunk hűek már több mint két évtizede Irányvonalunkhoz, s tartunk ki a jövőben is szilárdan mellette. A Központi Bizottság első titkára ezután a magyar— amerikai kereskedelmi szerződés kérdéseivel foglalkozott. Elmondta, hogy megkötése a két ország viszonyának rendezésére irányuló tárgyalásokon vetődött fel. Hivatalos megnevezése „a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása a kereskedelemben". Rámutatott arra. hogy valójában nincs szó semmiféle kedvezményről, csupán diszkrimináció, vagyis hátrányos megkülönböztetés nélküli kereskedésről van szó. Ezért egyik fél 6em lett engedményt a másiknak. Hangsúlyozta, hogy az a politikai vonal, amely élvezi a magyar nép bizalmát és támogatását és nemzetközileg is elismert, már akkor formálódott, amikor az USA és a NATO-tagok még bojkottáltak bennünket. S ml ezt a politikát folytatjuk a szerződéstől függellenül is, tehát nem az Egyesült Államoknak tett engedmény vagy szívesség a szerződés megkötése, hanem a békés egymás mellett élésre törekvő politikánk része, egyenes következménye. Persze az emberek találgatnak — Nyugaton is: mit várunk mi ettől a szerződéstől? A magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok növekedését várjuk, hisz annak aránya ma a magyar külkereskedelemnek mindössze két százalékát teszi ki. Lehet hát ésszerűen, mindkét félnek előnyösen növelni a jelenlegi csekély forgalmai. Kádár János Kínával való kapcsolatunkat érintve kifejtette: Kína belső helyzetét nem ismerjük pontosan, de elvi álláspontunk szerint belügyeibe nem is kívánunk beavatkozni — mondotta. — A kínai népnek a legjobbakat kívánjuk. Haladjon előre a szocialista forradalom útján. amelyre egykor lépett, s találja meg nemzeti boldogulását. Pártkapcsolatunk ugyan nincs — nem a mi hibánkból szakadt meg —, államközi téren azonban rendezett kontaktusokat akarunk Kínával. Diplomáciai kapcsolatot éppúgy, mint kereskedelmi forgalmai, fejlődő állami együttműködést, amennyiben ez a kínaiak szándékával is találkozik. Sajnálatos azonban — mutatott rá a Központi Bizottság első titkára —, hogy ügyszólván minden nemzetközi politikai lépésünknél szembe találjuk magunkat Kínával. Nekünk — mondotta — megvannak saját politikai céljaink, elvi álláspontunkból, elvi politikánkból nem engedhetünk. Mert az nemcsak kommunista meggyőződésünkben gyökeredzik, hanem kifejezője a maRyar nép jól felfogott érdekeinek is. Ebből a kínaiak kedvéért sem engedhetünk. A kínai külpolitika minden lépését a szov jetel lenesség határozza meg. Kuba-ellenes, újabban Vietnam-ellenes. Együttmű>