Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-09 / 134. szám

2 Péntek, 1978. június 9: Kádár János beszéde a debreceni aktívaülésen r (Folytatás az 1. oldalról.) fejlett szocialista társadalom építésén. Mi, kommunisták nagyra értékeljük ezt és a tapasztalatok szerint ugyan­így az egyházak reprezentán­sai is. Belpolitikai helyzetünk te­hát a XI. kongresszus óta tovább szilárdult, társadal­munk politikai viszonyai megfelelő irányban fejlőd­tek és kézzel fogható, je­lentős eredmények születtek a gazdasági építőmunkában. Az utóbbiak értékét külön is növeli az a tény. hogy a nemzetközi gazdasági élet az elmúlt években számunkra kedvezőtlenül alakult, ami komoly nehézségeket okozott — mondotta —, majd hang­súlyozta: a kongresszus óta eltelt Időben megfelelően végrehajtottuk az ötéves terv Mőerányos feladatalt, ami nagyon fontos és Jó ered­mény. Az ideológiai munkában, a közoktatásban, a szakképzés­ben, a világnézeti ontatás­ban, továbbá a tudományos és a kulturális élet külön­böző területein és a szocia­lista tudat fejlesztésében is megfelelően haladtunk előre a XI. kongresszus óta. A fejlődés ezen a téren sta­tisztikailag ugyan nehezen mutatható ki, de sokféle módon érzékelhető. A szo­cialista tudat erősödésének nagyszerű megnvilvánutása volt a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60 év­fordulóba tiszteletére kibon­takozott szőri alista munka ­versenv. amelyhez — a cse­peli dolgozók kezdeményezé­sére — az ország úgyszólván minden munkahelye, egész dolgozó népünk csatlakozott. Ennek nem kis része volt abban, hogy a tavalyi esz­tendői jó eredménnyel zár­tuk. erő az, hogy a párt politiká­jáért, egységben és össze­forrottsággal dolgozik a párt tagsága, így dolgozunk vala­mennyien a központban is, a megyékben is. Nagyon fon­tos, talán elsődleges erőforrás, hogy jól értve a párt politi­káját még jobban alkalmaz­zuk azt a gyakorlatban, mint eddig. És még valamit hazzá­tennék: mindenki a saját munkahelyén végezze el min­denekelőtt a munkáját, és csak azután menjen — ahogy mondják — a tömpgek közé. Mert csak az járjon a töme­gek közé, aki előbb eleget tett kötelességének, mert ha elmulasztotta, hiába megy közéjük, nincs mit képvi­selnie. A helyes politikát nem könnyű kidolgozni. A reáli­san lehetségesnél nem lehet gyorsabban előrehaladni, hi­szen erre történelmi tanul­ságaink is vannak. A gya­korlati tapasztalatok szerint a pártnak a XI. kongresszu­son kidolgozott irányvonala helyes. De írott malaszt ma­radna, ha Debrecenben, Nádudvaron s mindenütt az országban, ipari és mezőgaz­dasági üzemekben, tudomá­nyos és kulturális intézmé­nyekben nem követnék, ha nem teremtenének belőle valóságot. A fegyelmezett munka feltétele a jobb munkaszervezés Feladataink az ifjúság nevelésében A gazdasági munkának, mint a szocialista építés döntő területének a kérdé­sei természetesen előtérben állnak. Hasonlóan nagy fi­gyelmet kell azonban fordí­tanunk az ideológiai, a köz­oktatási, a kulturális mun­kára is, mert a fejlett szo­cialista társadalom építésé­ben most már nemcsak az anyagi, hanem a szintén nél­külözhetetlen tudati feltéte­leket is meg kell teremte­nünk. Az eddiginél jobban, komolyabban kell foglalkoz­nunk az ifjúság nevelésével. Fontos része ennek a szak­munkásképzés, az ipari mun­kásosztály, és ma mar a mezőgazdasági dolgozók utánpótlásának biztosítása. Fordítsunk kellő figyelmet a növekvő társadalmi szerepet betöltő értelmiség utánpót­lására, az egyetemi, a főis­kolai diákokra. S arplkor az iflúság neveléséről beszé­lünk.', elsősorban ar. Ifjúság munkára nevelésére gondo­lunk. Olykor ugyan a szabad idő helye, eltöltése lép elő köz­ponti problémává, de úgy vélem, a munkaidő megfe­lelő eltöltésével is foglalkoz­ni kell. Ez mégiscsak előbbre való. A KISZ munkája az utóbbi években fejlődött, if­júsági szövetségünk mind­jobban megtalálja a fiatalok számára megfelelő munka­módszereket. Fontos a kul­turális nevelés, a színvonalas szórakozás. De még fonto­sabb — s ehhez kérjük a szülők, a pedagógusok, s ter­mészetesen a párt- és társa­dalmi szervezetek segítségét is — a munkára nevelés. Az, hogy minden fiatal megért­se: úgy tűnik a szocialista rendszerben ls érvényes a bibliai mondás, amely szerint mindenki csak fáradságos munkával keresheti meg min­dennapi kenyerét. A párt nagy figyelmet for­dít társadalmunk szocialista vonásainak erősítésére. En­nek megfelelően kell foglal­koznunk az Idősebb nemze­dékek nyomdokaiba lépő fiatalokkal is. Tulajdonkép­pen nagyon könnyű szot ér­teni velük, főként, ha az idősebbek visszagondolnak arra. hogy fiatal korukban nekik is minden sürgős volt, mindent komolyan vettek, s az öregeket ők is kritikus szemmel nézték. Fiataljaink azt mondiák, hogy majd ők megmutatják, hogyan kell világot formál­ni. Mi erre azt mondjuk: helyes, de a világnak szo­cialistának kell lennie! És ha tudnak, alakítsanak ki még szebb szocializmust — emiatt nem fogunk irigyked­ni rájuk. De tudniuk kell. hogv aki a társadalom rendes tagja­ként, tisztességes emberként akar élni. annak sokféle­képpen fel kell készülnie az életre. Szakmai tudásban is, társadalmi felelősségben és más tekintetben is. A régi társadalom maradványai ma még sokak szemléletében él­nek. De a fiatalok ne ezek példálát kövessék. hanem azokét — és ők vannak töb­ben —, akik tudják, hogv az egyén csak a közösséggel együtt boldogulhat igazán, az egyén a szocialista társa­dalomban bontakozhat ki tel lesen. Néhány évtizede még so­kakban élt valamiféle nosz­talgia a fejlett kanitaiista országok életkörülményei iránt. Sok fiatal Is átvet­te például a halviseletet, a divatot, de azután rájöt­tek, hogy nem ez a dolgok lényege. Sokan utaznak kül­földre. Akik nyitott szemmel járnak, mindinkább kiáb­rándulnak abból az Illúzió­ból. amit valaha Nyugat­Európa. a fejlett kapitalista világ jelentett az emberek számára. Mert emíg a mi társadalmi rendszerünkben biztosított az ember szabad fejlődése, s nálunk létbizton­ság vari, a tőkés országokra a létbizonytalanság a jel­lemző. Ez nemcsak a mun­kanélküliség veszélyét jelen­ti. hanem például a beteg­séggel járó anyagi terheket is. Ezért azok is, akik sze­retnek utazni, általában két­szer örülnek: amikor elin­dulnak, és amikor hazaér­keznek, s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. A látottak alapján szívből gratulálok a Hajdú megyei kommunistáknak. pártszer­vezeteknek, társadalmi szer­vezeteknek. a megye mun­kásságának. parasztságának és értelmiségének az utóbbi két és fél esztendőben elért nagyszerű eredményekhez és sok sikert kívánok további lelkesítő terveik valóra vál­tásához. A Központi Bizottság első titkára kiemelten szólt a gaz­dasági kérdésekről. A gazda­sági haladáshoz — mondotta — nélkülözhetetlen a techni­kai fejlődés, a termelés ál. landó korszerűsítése, a jobb munkaszervezés. Szűkében vagyunk a munkaerőnek, és ez belátható ideig így is ma­rad; mert ahol még van he­lyi tartalék, ott is bizonyára hamar el fog fogyni. Népgaz­dasagi méretekben a terme­lés növekedésének már sok éve a termelékenység fejlesz­tése fő forrása, mert nincs új, szabad munkaerő. Es min­denütt csak a munka terme­lékenységének .növelésére, vagyis a technika fejtepzíé1 sére, a munka jobb megszer­vezésére támaszkodhatnak. A fejlődés a termelési szer­kezet változtatását, a beru­házások ésszerűbb, gazdasá. gosabb, gyorsabb megvalósí­tását, a határidők és a költ­ségek szigorúbb betartását és a munkafegyelem javítását megköveteli — mutatott rá. Ha azonban a munkafegye­lemmel foglalkozunk, azt se tévesszük szem elől, hogy megvannak-e az adott helyen a jól szervezett, fegyelmezett munka feltételei. Ahol ugyan­is hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehet fegyel­mezett munkát követelni. A munkaidő jobb kihasználásá­nak, a teljesítménybérezés szélesebb körű, hatékonyabb érvényesítésének egyaránt sok tartaléka rejlik még a szer­vezésben. Minél jobban szervezzük a munkát, annál jobbak lesz­nek a fegyelmezett munka feltételei. A rendes, jól szer­vezett munkahelyeken nincs szükség semmiféle különle­ges ösztökélésre, ott maga a munka dinamikája lendíti előre az embert. És ha egy. általán akad valaki, aki ki­lóg a sorból, azt rendszerint a többi dolgozó igazítja hely­re, sokszor még felettesre sincs szükség hozzá. Néha pe­dig — ha hiányzik a bizta­tás — biztatni kell. Ahhoz, hogy még előbbre jussunk, jobban kell gazdál­kodnunk azzal, amink van — mutatott rá. — Saját erőin­ket kell jobban mozgósítani, a fő területekre összpontosí­tani. A másik nagy lehető­ségünk, hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szovjet­unióval, a szocialista orszá­gokkal való együttműködés iehetöségeit, a szocialista in­tegráció programjának meg. felelően bővítsük, gazdagít­suk nemzetközi kapcsolatain­kat. Központi Bizottságunk min­dig számon tártja,'hogyan fo­gadják. határozatait a párt­tagok. a pártfunkcionáriusok, az aktivisták, a külön­féle társadalmi tényezők, hogyan fogadják a dol­gozók. tgy van ez a mos­tani áprilisi határozattal is. Hallottuk, hogy a határo­zatot pozitívan, egyetértéssel fogadták, de az is eljutott hozzánk, hogy elgondolkoz­tatta az embereket, amit a Központi Bizottság az árak­ról mondott. Ez így jó, mert olyan valódi problémáról van szó, amellyel foglalkoznunk kell, mert nagyon fontos sze­repe van és lehet további elő­rehaladásunkban. Ha pedig van ilyen probléma, az mél­tó a párt becsületes, nyílt po­litikájához, hogy köntörfala­zás nélkül, nyilvánosan, né­pünk előtt is szóljon róla, amint azt a Központi Bizott­ság áprilisi ülése tette. nek olyan termelői árak. amelyeket emelni fognak, és olyanok is, amelyeket ala­csonyobbra kell a jelenlegi­nél venni. Nyilvánvaló, hogy ez bizonyos mértékig a fo­gyasztói árakat is érinti. Az alapvető létfenntartási java­kat általában stabil árakkal kell forgalomba hozni. Ez a jövőben is így lesz, még ak­kor is, ha esetleg valamelyik fogyasztási cikk termelői árá­nak mozgása a fogyasztói árakat is érinteni fogja. Eddig is védtük, a jövőben is véd­jük a fogyasztót, ami azt je­lenti. hogy ha valamely ár­intézkedésünk többletkiadást jelent a vásárlóknak, akkor ezt megfelelő módon bér­emeléssel vagy valamilyen egyéb formában ellensúlyoz­zuk. Életszínvonal-politikánk tehát nem változik, a XI. kongresszus, a Központi Bi­zottság. a kormányzati szer­vek határozatai továbbra is érvényesek maradnak. Pár­tunk ügyel arra, hogy élet­színvonal-politikánk céljai csorbítatlanul érvényesülje­nek a gyakorlatban. Az ed­digiekhez hasonlóan ezután is azt az elvet vallja és ér­vényesíti, hogy a szocializ­mus építésének együtt kell haladnia a dolgozók élet­színvonalának rendszeres emelésével. Nekünk olyan formában is őrködnünk kell a párt be­csületén, hogy semmi olyat nem mondunk, nem teszünk, ami miatt később restellked­nünk kellene, fylinden dön­tésünket úgy kell meghoz­nunk. hogy három-öt év múl­va ls emelt fővel állhassunk az emberek elé. Megérdemlik ezt a párt becsületes és ak­tív harcosai, akik szívvel­lélekkel képviselik politiká­ját, és szövetségeseink is, akik velünk együtt munkál­kodnak nemzetünk fölemel­kedésén, társadalomformáló céljaink megvalósításán. Jó dolog, ha az emberek érzik és látják, hogy a párt állja a szavát. Ennek a jövőben is fgf kell lennie, minden kérdés­ben, az árpolitikában csak* úgy, mint az életszínvonal­politikában. Mi megígérhet­jük, hogy így is lesz. De eh­hez az is hozzátartozik, hogy ne hallgassuk el — és nem is hallgathatjuk el —. ha gondjaink vannak. Nem búj­hatunk az asztal alá a prob­lémák elől, amelyek közös dolgainkat, szocialista rend­szerünk építését. népünk boldogulását és jövőjét érin­tik. Az MSZMP aktív internacionalista tevékenységet fotytat A termelői árakrúl Erősödött népünk szocialista összeforrottsága Az itt töltött két nap alatt nagyon sok emberrel váltot­tam szót. Találkoztam szo­cialista brigádvezetőkkel, na­gyon hasznos. tartalmas gondolatokat vetettek föL Általában, munkásoktól, pa­rasztemberektől, értelmisé­glektől sok olyasmit hallot­tam, ami szocialista társa­dalmunk közös kérdéseit érinti. Valamennyiükből ügyünk előrevitelének szán­déka sugárzott. De máskép­pen, nagyobb erővel, mint harminc, húsz vagy tíz évvel ezelőtt. Ez, az emberek gon­dolkodásában bekövetkezett változás a legfontosabb szá­munkra. A Magyar Szocialista Mun­káspárt sorain belüli egység és egyetértés a kiinduló­pontja a nemzeti összefogás­nak, mert ha a párt nem volna egységes, akkor a nép sem volna az. A mostani lá­togatás során is szinte kéz­zel foghatóan érzékeltem a magyar nép szocialista össze­forrottságnnak további erő­södését. Óvnunk és gyarapí­tanunk kell minden eredmé­nyünket, de elsősorban a párt és a tömegek összefor­rottságát. egységét, népünk egyetértését. Ez a legfőbb hajtóerő népünk számára a gyárakban és a földeken, a tudományos életben, a köz­oktatásban, a kultúrában. Ez a legfőbb kincsünk, vigyáz­nunk kell rá, s törekednünk kell erősítésére. Az országban is, Hajdú megyében is jelentős erő van a szocialista építőmunka tö­retlen folytatásához. ilyen Kereken kimondhatjuk, hogv a népgazdaság legtöbb területén teljesen irreálisak a termelői árak, s általános szintjük fölötte van a fo­gyasztói árszintnek. Olyan árakkal dolgozunk, amelyek nem tükrözik pontosan sem a hazai ráfordításokat, vagyis az előállítási költséget, sem az importárakat, amelyek az utóbbi években, mint ismere­tes. nagyon nagy mértékben megváltoztak. Ez utóbbit ak­kor sem hagyhatjuk figyel­men kívül, ha nem engedjük korlátlanul érvényesülni a magyar népgazdaságban a világpiac hatását. Üzemeink­ben, amelyek meglehetős ön­állósággal dolgoznak, a leg­kulturáltabb, legképzettebb gazdasági vezetők sem tud­ják egész pontosan, hogy ab­ból, amit ők fölhasználnak, valójában mi mibe kerül az országnak. Ugyanis nem reá­lisak a számítások. A bonyolult dotációs és el­vonási, elszámolási rendszer és miegyéb végül is teljesen összekuszálja a képet. Fontos feladat, hogy támogassuk a jobban dolgozó kollektívákat, hiszen nélküle sem a terme­lés lszerkezet-változás, sem pedig jó néhány más célunk nem valósulhat meg. Arról azonban ritkán szólunk, hogy a támogatásnak volna egy természetes ellenpárja: még­pedig az, hogy a rosszul dol­gozó kollektívákat csak sze­rényebb mértékben, vagy egyáltalán nem kellene tá­mogatnunk. Még akkor sem, ha ennek konzekvenciái van­nak. Nálunk azonban manap­ság az a természetes, hogy a gyengélkedőket is támogat­juk. s ezért viszont a jól dol­gozókat adóztatjuk meg. Sok­szor még a kezdeményezés­től is elvesszük az élen járók kedvét, a nem jól dolgozókat, a hátul kullogókat viszont szinle bölcsőben ringatjuk: hadd éldegéljenek, ahogy mondani szokták, a szocializ­mus mindent kibír alapon. Ezért alakult ki a Köz­ponti Bizottságnak az az ál­láspontja. hogy a termelői árakon határozottan igazíta­nunk kell, s úgy kell azokat megállapítanunk, hogy job­ban kifejezzék a valódi költ­ségeket. Nem lesz könnyű, mert nagy gond, hogy való­ban ösztönző, a termelést előrevivő termelői arak le­gyenek. Természetesen lesz­Ezután külpolitikai kérdé­sekre tért át Kádár János. Hangsúlyozta: a Magyar Szo­cialista Munkáspárt a nem­zetközi kommunista mozga­lom részeként aktív inter­nacionalista tevékenységet folytat. Elveink, marxista­leninista eszméink, erkölcsi elkötelezettségünk is erre indít bennünket. Külpolitikánkban arra tö­rekszünk — és ennek helyes­ségét a Központi Bizottság áprilisi határozata ls meg­erősítette —, hogy mindenki számára legyen világos és félreérthetetlen, hogy hová tartozunk, milyen célokat követünk. Ezért nyíltan megmondjuk mindenkinek, hogy a Szovjetunió szövetsé­gesei. 8 Varsói Szerződés és a KGST tagországa vagyunk. Tagja vagyunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének is. Ehhez lartjuk magunkat, és ilyen alapon politizálunk. Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy a Magyar Népköztársaság hű szövetségeseihez; barátja a nemzeti szabadságukért, fej­lődésükért küzdő volt gyar­mati népeknek, és korrekt partnere a fejlett kapitalista országoknak, a békés egy­más mellett élés elve alap­ján. Ez egyazon politika há­rom — de elválaszthatatla­nul összetartozó — megnyil­vánulása. Meggyőződésünk, hogy továbbra is csak akkor lehetünk becsületes társai a Szovjetuniónak a közös cé­lokért folytatott harcban, ha világos és rendíthetetlen a szövetségi viszonyunk és együttműködési készségünk. Azt tartjuk, hogy a harma­dik világ országainak is ak­kor van világos képe rólunk, akkor tudhatják, mit várhat­nak tőlünk, ha világos a po­zíciónk. Kapitalista partne­reink is ez esetben tud­ják. mit tartsanak ró­lunk. Ezért mi politikánk egyik elemét sem tehetjük ki Ingadozásoknak. Éppen mert számítanék ránk. bíz­nak bennünk, számolnak ve­lünk, nem tehet jük.' hogy egyszer ezt. egyszer azt mondjuk. Ezért maradtunk hűek már több mint két év­tizede Irányvonalunkhoz, s tartunk ki a jövőben is szi­lárdan mellette. A Központi Bizottság első titkára ezután a magyar— amerikai kereskedelmi szer­ződés kérdéseivel foglalko­zott. Elmondta, hogy meg­kötése a két ország viszo­nyának rendezésére irányuló tárgyalásokon vetődött fel. Hivatalos megnevezése „a legnagyobb kedvezmény el­vének alkalmazása a keres­kedelemben". Rámutatott ar­ra. hogy valójában nincs szó semmiféle kedvezményről, csupán diszkrimináció, vagyis hátrányos megkülönböztetés nélküli kereskedésről van szó. Ezért egyik fél 6em lett engedményt a másiknak. Hangsúlyozta, hogy az a politikai vonal, amely élvezi a magyar nép bizalmát és támogatását és nemzetközi­leg is elismert, már akkor formálódott, amikor az USA és a NATO-tagok még boj­kottáltak bennünket. S ml ezt a politikát folytatjuk a szerződéstől függellenül is, tehát nem az Egyesült Álla­moknak tett engedmény vagy szívesség a szerződés megkö­tése, hanem a békés egymás mellett élésre törekvő politi­kánk része, egyenes követ­kezménye. Persze az emberek talál­gatnak — Nyugaton is: mit várunk mi ettől a szerződés­től? A magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok növe­kedését várjuk, hisz annak aránya ma a magyar kül­kereskedelemnek mindössze két százalékát teszi ki. Lehet hát ésszerűen, mindkét fél­nek előnyösen növelni a je­lenlegi csekély forgalmai. Kádár János Kínával való kapcsolatunkat érintve ki­fejtette: Kína belső helyze­tét nem ismerjük pontosan, de elvi álláspontunk szerint belügyeibe nem is kívánunk beavatkozni — mondotta. — A kínai népnek a legjobba­kat kívánjuk. Haladjon előre a szocialista forradalom út­ján. amelyre egykor lépett, s találja meg nemzeti boldo­gulását. Pártkapcsolatunk ugyan nincs — nem a mi hibánkból szakadt meg —, államközi téren azonban ren­dezett kontaktusokat akarunk Kínával. Diplomáciai kap­csolatot éppúgy, mint keres­kedelmi forgalmai, fejlődő állami együttműködést, amennyiben ez a kínaiak szándékával is találkozik. Sajnálatos azonban — mu­tatott rá a Központi Bizott­ság első titkára —, hogy ügy­szólván minden nemzetközi politikai lépésünknél szem­be találjuk magunkat Kí­nával. Nekünk — mondotta — megvannak saját politikai céljaink, elvi álláspontunk­ból, elvi politikánkból nem engedhetünk. Mert az nem­csak kommunista meggyőző­désünkben gyökeredzik, ha­nem kifejezője a maRyar nép jól felfogott érdekeinek is. Ebből a kínaiak kedvéért sem engedhetünk. A kínai külpolitika minden lépését a szov jetel lenesség határozza meg. Kuba-ellenes, újabban Vietnam-ellenes. Együttmű­>

Next

/
Thumbnails
Contents