Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

13 Vasárnap, 1978. június 4. UMJaM Ünnepnapon a munkáról Képpel A

z évente visszatérő ünnepeken, megemlékezéseken könnyen előfordul a rutinszerűség veszélye. így vagyunk a pedagógusnappal is. Az esztendőnként! kedves eseményt túlzás lenne minden évben „határkőnek" minősíteni. A pedagógusok köszöntésekor mégis helyes talán egy pillanatra megállni, és a napi munka folyamatában felfigyelni azokra az új elemekre, amelyek most más hangsúlyokra hívják fel a figyelmünket, mint akár néhány évvel korábban, így vagyunk ezzel most is. Hiszen miközben társadalmunk folyamatosan megvalósítja pártunk XI. kongresszusának határozatait, és az oktatásügy fejlődésének is évek óta változatlanul politikai alapdokumentuma a Központi Bizottság 1972. júniusi határozata, vannak olyan tényezők, amelyekre — éppen a határozatok következetesebb megvalósítása érdekében — a jövőben jobban oda kell figyelnünk. Társadalmunk és az oktatásügy fejlesztése szempontjából is az utóbbi hónapok megannyi fontos eseménye közül kiemelkedik az MSZMP Központi Bizottsága 1978. április 19—20-i ülése, amely a két kongresszus közötti „félidő" mérlegét vonta meg. és egyben felhívta figyelmünket a XI. kongresszus határozatainak megvalósítása során a következő időszak néhány sarkalatos feladatára. A határozatok és Kádár János elvtárs előadói beszéde nyilvánosságra kerültek, mindenki megismerheti. Ezért itt az ismertetés helyett inkább egy-két gondolat kiemelésére, bizonyos „továbbgondolására" teszünk kísérletet, elsősorban azokban a kérdéskörökben, amelyek a pedagógusok munkáját, az ifjúság nevelését közvetlenül befolyásolják. A fejlett szocialista társadalom építésének egyik jellemzője a politika folytonossága. Ez azonban nem jelenti az „állóvíz nyugalmát". Éppen a politika lényegének állandósága teremt lehetőséget, sőt támaszt követelményt a változó jelenségek időbeni felismeréséhez, a problémák megoldásához. A társadalom építését nem lehet egyhangú, szürke színnel megfesteni, a fejlődésre a dinamizmus jellemző, és nem a statikus állapotok egymásutánisága. Ez a dinamikus fejlődés természetesen ellentmondásokat is szül. Az ellentmondások hatást gyakorolnak a felnőtt társadalomra is, itt azonban már van egyfajta elméleti és gyakorlati „természetes felvértezettség" az ellentmondások vizsgálatához, megoldásához. Az ifjúságban — helyzetéből adódóan — ez a fajta felvértezettség kevésbé van jelen. Ez objektív okokban gyökerezik. Ifjúságurik biológiailag korábban érik, mint bármely korábbi fiatal nemzedék, ugyanakkor társadalmi érése a társadalmitermelési gyakorlat és taoasztalat megszerzésének időbeni kitolódása következtében késik. Vagyis biológiailag már érett a véleményalkotásra, a családalapításra, társadalmi tapasztalatának hiánya — a családalapításhoz anyagi helyzete — azonban a legtöbb esetben még határt szab lehetőségeinek. Az ifjúságot pedig — társadalmi érettségének szintjét figyelembe véve — fel kell készíteni a „való világ" várható hatásaira, egy reális életszemléletre. Ezek a hatások ellentmondásokat rejtenek, amelyeket megválaszolni, megoldani a „tankönyv-szocializmus" alapján nagyon nehéz, sőt nem lehet. Feladatunk tehát a szocializmus elméletét és gyakorlatát, múltját, jelenét és jövőjét bemutatni, felvázolni. Ennek során a mában feladatunk nem csupán az, hogy az ellentmondásokat felismertessük a fiatalokkal — ezt zömében maguk is megteszik —, hanem hozzájárulni a konfliktusok előremutató megoldásának kimunkálásához. Ehhez- pedig nem nélkülözhető a dialektikus szemlélet, a reális múltés jövőtudat. A fejlett szocialista társadalom építése kemény munka es semmivel sem könnyebb, mint az elmúlt évek feladata volt. A munka jellegében végbemennek ugyan bizonyos változások, így eltolódik a nehéz fizikai munka a könnyebb fizikai munka irányába, a fizikai munka a szellemi munkahoz közelít — természetesen ez sem a vágyak, hanem a realitások szerint —, de a munka mindig növekvő felkészültséget, minőségi fegyelmet Igényel. Az a helyes törekvés, amely jogot a fiataloknak, de nem tudnak vele élni". Ez így túl sommás és mechanikus. Nekünk kell őket megtanítani, hogy élni tudjanak jogaikkal, nem csökkentve ebben persze felelősségüket sem. Hiszen a fiatalokon is sok múlik, hogy milyen a vitakultúrájuk, vagy a szocialista demokráciának mennyire ismerik azt az oldalát, amelyet úgy nevezünk, hogy fegyelem és önfegyelem, a lehetőség és a felelősség egysége. A Központi Bizottság ülésén Kádár János elvtárs részletesen foglalkozott az értelmiség munkájával. Egyebek között így fogalmazott: „Nagyon nagy nyereség a pártnak, hogy a magyar értelmiséget sikerült megnyerni a szocialista társadalom építése ügyének. Ez tömegbefolyásunk egyik fontos tényezője. Ennek a jelentőségét azért hangsúlyozom, mert az értelmiség szerepe a jövőben a tudományos előrejelzések és a gyakorlat tapasztalatai szerint is növekedni fog. Az értelmiségnek egyre nagyobb befolyása lesz a társadalom, a közvélemény, a közhangulat alakításában. Ez valóságos folyamat, ezért számolni kell vele. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy az értelmiség körében tovább javítsuk politikai munkánkat, és tovább erősítsük az értelmiség elkötelezettségét a szocialista társadalom építése mellett." Ezzel egyidejűleg aláhúzta az értelmiség utánpótlása helyes nevelésének szükségességét Mindkét gondolat megyénkben különösen aktuális és erről szólni a pedagógusnapon több szempontból is indokolt Egyrészt a pedagógus társadalom az értelmiség egyik legnagyobb osztaga, másrészt keze alól kerül ki az értelmiségi utánpótlás is. A pedagógusokról szólva megállapíthatjuk, hogy társadalmi szerepük, jelentőségük számarányuknál lényegesen nagyobb, magatartásuk a lakosság jelentős részére gyakorol hatást. A pedagógusok élet- és munkakörülményei sokat fejlődtek, de differenciáltak. Bár az elmúlt években jelentős összegeket fordítottunk az iskolák közötti különbségek csökkentésére — és ez pozitív tényező —, a jövőben az emelkedő létszámú korosztályoknak belépése az oktatás folyamatába a pedagógusok feladatainak újabb nagy erőoróbája lesz. A pedagógusok anyagi és erkölcsi elismerése lényegesen fejlődött az elmúlt években, a XI. kongresszus határozata szellemében. A határozat azonban a jövőre nézve Is időszerű: „A pedagógusokat munkájuknak megfelelően kell értékelni, támogatni és segíteni." Megyénkben a pedagógusok politikai egyetértése a Központi Bizottság 1972-es júniusi határozatával mindinkább pedagógiai cselekvéssé válik, és ennek elősegítése a jövő egvik alapvető feladata Mindent meg kell tennünk azért, hogy az oktató-nevelő munkájuk mind hatékonyabb legyen az ifjúság felkészítésében a szocialista társadalmi munkamegosztásban reá váró feladatra, a szocialista közéletre és családi életre. Esztendőnként a társadalom a pedagógusnapon, de más alkalmakkor is a legjobbak közül néhányat elismerésben részesít. Köszöntjük a kitüntetetteket, de köszöntjük azokat is, akiknek nevével gyakran találkozunk a napilapokban, mint egy-egy tanulmányi versenyen eredményes diák tanárával, öntevékeny művészeti csoport vezetőjével, sportsikerek formálójával. És köszöntjük mindazokat akik „csak egy szál virágot" kapnak fáradságos munkájukért csillogó szemű diákjaiktól. Feladataink Csongrád megyében is szüntelenül növekednek. Most dolgozunk az üj tantervek bevezetésén, s megyénk tudományos intézetei, pedagógusai aktívan részt vesznek az oktatásügy távlati programjának kimunkálásában is. A tudományos pedagógiai műhelyeink és iskoláink a társadalmi szükségleteket érezve dolgoznak napi és távolabbra lendítő feladatainkon, melyek tulajdonképpen a pedagógusünnep tartalmát is jelentik Munkakedvük, tarsadalmi szorgalmuk elismerése és megbecsülése egyúttal a társadalom bizalma is arra, hogy mind felkészültebb, érzelmileg és emberileg gazdagabb nemzedékeket képeznek és nevelnek a formálódó fejlett szocialista társadalom számára. KONCZ JÁNOS a szépért A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a környezetvédelmi világnap alkalmából környezetvédelmi fotópályázatot hirdetett. A napokban a szakmai zsűri értékelte a beküldött kepeket. Lapunk munkatársa, dr. Somogyi Károlyné harmadik díjat kapott az Algyő 1968. képsoráért. Az ünnepélyes jutalomátadás holnap, hétfőn, Ajkán lesz. A nyertes képekből közlünk néhányat. a tananyag mennyiségi csökkentését szolgálta, helyenként annak a téves nézetnek adott táptalajt, hogy a követelmények csökkentek, pedig másról van szó: a mennyiség több területen átadja helyét a minőségnek. Vagyis a mennyiségi csökkenést minőségi követelménynövekedés ellensúlyozza. A most bevezetésre kerülő tantervek egyik feladata éppen ennek az új minőségnek a szolgálata. Ezekben az években az oktatásügy minőségi fejlesztése és a gazdaság, a termelés minőségi hatékonysági mutatóinak előtérbe kerülése szerencsésen egy időre esik. Gazdasági előrehaladasynk egyik kulcskérdése a munkaidőalap célszerű hasznosítása, a belső üzem- és munkaszervezés fejlesztése, a termelési kapacitások ésszerű hasznosítása. Ez mindenképpen jó feltételt teremt az iskolai nevelő munkához. Hiszen ha az oktatásügy „belső üzemszervezési", nevelési hatékonysági követelményei előbbre tartanak, mint a termelés hasonló jellegű követelményei — ahogyan ez hosszú ideig jellemző volt —, akkor ez a helyzet csökkenti a felnövekvő nemzedék nevelésének hatékonyságát. Ha a termelésben a „kicsengetés és a becsengetés", a végzett munka napi értékelése ugyanolyan súlyú és rendszerességű, mint az iskolai nevelőmunkában, akkor ez a holnapi munkaerő nevelésére pozitívan hat vissza. Ezért is alapvető jelentőségű, hogy a termelési gyakorlatokon, a társadalmi munkákon és egyáltalán, a termelés egészében a tanulók a fegyelmet, a minőséget lássák, hiszen számukra ez a tapasztalat felkészülésük alapvető motívuma. Sajnos ma még gyakran a termelésben nem tapasztalják azt a figyelmet, amelyet tőlük az iskola megkövetel. Nevelésünk kulcskérdése tehát a tisztességes és hatékony, értelmes munka becsülete. Szocialista hazafiságunk és proletár internacionalizmusunk alapja is a naponta tisztességesen elvégzett munka, mint alapvető kötelesség. Történelmünk és irodalmunk oktatásában is meg kell találnunk a harcoló hazafiak mellett az alkotó hazafiak megbecsülését. A „Hass, alkoss,-gyarapíts, s a haza fényre derül" reformkori gondolata nem véletlenül lett időtálló. Azt, hogy mikor kell nagyobb hangsúlyt adnunk a harcoló hazafiság tiszteletének, és mikor az alkotó hazafiságnak, az adott történelmi körülmények határozzák meg. Most olyan alkotó hazafiakra van szükségünk, akik a mindennapi munka hősei, de készen állnak — ha kell — a harcra is. Társadalmunkban biztosított a munkához való jog, mint alapvető emberi jog. Helyes, ha ezt ifjúságunk tudja, ismeri. A fejlett szocialista társadalom előrehaladása során azonban a munkához való joggal egyidejűleg a munkában való helytállás kötelességét is hangsúlyozzuk. A jogok és a kötelességek egysége is a munkában kezdődik. A szocialista demokrácia minőségi elemeit előtérbe kell állítanunk az ifjúság körében is. Ahhoz, hogy a fiatalok a közéletben eredményesen részt vehessenek, megfelelő felkészültséggel — ezen belül állampolgári műveltséggel, tájékozottsággal — kell rendelkezniük. Erre persze felkészülésüket segíteni is kell. Nem fogadható el az az álláspont, mely szerint „adtunk KISS ISTVÁN: GENERACIÚK i s