Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-27 / 149. szám

Kedd, 1978. június 27. 5 eman—magyar rai^ázi fiílf A külföldi árukból rendezett fogyasztási cikkek bemutatóit mindig nagy érdeklődés övezi. A vásárló ilyenkor arra számít, hogy olyan árut is kap, amihez máskor nem jut hozzá, hogy bőségesebb a választék, s „előbuk. kannak" a hiánycikkek is. Rendszerint nem is csalódik, s a kereskedelem sem fizet rá az akcióra. A Centrum áruházban immár hagyomány, hogy a szocialista országok fogyasztási cikkeit bemutatják, s árusítják. Az áruskála megismertetése mellett fontos cél az is, hogy ily módon járuljanak hozzá a népek barátságának elmélyítéséhez. Többek között ezzel a céllal rendezték meg a román áruk bemutatóját is most, Csongrád megyében. A román—magyar áruházi hetet a fogyasztási szövetkezetek szervezték, a rendezvény központi megnyitó ünnepségét tegnap, hétfőn délelőtt Kisteleken, a helyi Egyetértés ÁFÉSZ iparcikk áruházában tartották. Bischof József, a Kisteleki ÁFÉSZ elnöke megnyitó beszédében elmondta, hogy a román—magyar áruházi hét keretében 9 millió forint értékű román fogyasztási cikket árusítanak a megyében, a Kisteleki, a Csongrádi és a Maros menti ÁFÉSZ üzleteiben. A kisteleki áruházban 3 millió forintos „venMegkezdődtek az egyetemi felvételi VÍZ! Somogyi Károlyné felvétele Nagy az érdeklődés Kisteleken a román áruk iránt dégkészlettel" fogadják a vásárlókat. Az árukészletben jelentős a mezőgazdasági, a vas-műszaki cikkek, a méteráruk, a ruházati cikkek aránya. Általuk bővült a választék, s ami ugyancsak lényeges, az árak is igen kedvezőek. A megnyitó ünnepségen köszöntőt mondott Gjorge Tabora, a Román Szocialista Köztársaság Kereskedelmi Kirendeltségének titkára is, hangsúlyozta, hogy a most megnyílt áruházi hét hozzájárul a két nép barátságának fejlesztéséhez. A megnyitó ünnepségen jelen volt Szögi Béla, az MSZMP szegedi járási pártbizottságának titkára, Kopasz Józsefné, a KPVDSZ megyei titkára és Ocskó László, a MÉSZÖV elnöke is. Te meg én... és ők Á műsor címadója (tudatosan vagy sem?) egy budapesti, pontosabban budai eszpresszó neve volt: Te meg én. A Batthyány tér közelében található, s különös pikantériát az ad neki, hogy a labirintusszerűen elhelyezett, össze-visszadugdosott kétszemélyes bokszokban kilencvenkilenc százalékban „te meg én"-viszony latban rejtőzködik két különnemű állampolgár. A világ zajától elzártan, kettesben, intimen. Eddig rendben is volna a dolog. Csakhogy... Közülük ugyan hányan sejtik a balgák, legtöbbjüknek fogalma sincs arról, mekkora mozgalom van indulóban, hogy minél többen üljenek így kettesben, „te meg én", esetleg éppen a Te meg énben. A múlt héten (kedden este a Kossuth rádióban) hallott adás, Tarnói Gizella és Gálik Mihály műsora pontosan ennek érdekében Indított kampányt. Két pszichológus bevonásával, adatokkal. Ma Magyarországon mintegy 600 ezer magányos ember él, egyharmaduk még nem volt házas — de ki tudja, hogy a „látszatházasságokban" (szó szerint így hangzott el!) még mennyi magányban szenvedő ember él. Rövid eseménytörténet: a hatvanas években a társadalmi szervek még magánügyként kezelték a dolgot (régi szép idők). De ez így nem mehet tovább. Azóta bezzeg. Fekete Gyula a Nők Lapjában vitát provokált a kérdésről, tavaly szeptemberben megindult a Négy évszak című folyóirat, azzal a céllal, hogy mozgósítsa az egyedüllevőket é3 a körülöttük élőket. Megszólal a lap felelős szerkesztője, a Négy évszak klub három tagja: „Már oldódik a gond, szűnnek a gátlások." Közben végig „megy rádiófigyelő alatta" az Egy férfi és egy nő sláger, később a Für Eliae. Egyáltalán: ki a magányos? Az egzisztencialisták szerint .mindenki. Ennek a lelkiállapotnak hallatlan bonyolult voltáról ezúttal nem beszéltek a meghívott lélekbúvárok. S így arról sem, micsoda iszonyatos felelősség egyegy ember önálló, szuverén életének legbelsőbb, legmagánjellegűbb titkaiba avatkozni, még a legsegítőkészebb szándékkal is. Aki valóban magányos — mértékét, mélységét, összetevőit legjobb esetben is csak egyedül ismerve — az szégyenlős ls. Röstelkedik, gátlásos, félénk, ennek következtében mindenféle emberi kapcsolatba a normálisnál jóval nehézkesebben „megy bele". Ami hosszadalmasabban kialakuló, még rejtettebb, még bonyolultabb folyamatot feltételez. Az ügy jóval több, mint kényes. A legemberibb tabu, talán egy kicsit szent dolog is. (Fölöttébb jellemző, árulkodó jegy a Négy évszak klub három tagjának közbevetett, elhalkult megjegyzése: név nélkül kérnék... A társadalom tagjainak mai közállapotát tükrözi ebben a kérdésben. A műsor készítői, ahogy mondani szokták, elmentek a ziccer mellett...) A rádióműsor vége felé közeledik. Már a Négy évszakszolgálatról van szó, azokról, akik hivatásszerűen (!) foglalkoznak két ember egymásra találásával. Akár egy rossz gazdaságpolitikai fejtegetésben: „hatékonyabbá kellene tenni". S az érzelmes háttérzene közben már a Jövő útr járói beszélnek, komputerekről, melyek segítségével meg is lehetne sokszorozni a pártermelést. Hátra van még az általános párválasztási szolgáltató szövetkezet, a műholdakkal irányítható boldogító igenmondás, és persze a lombikbébigyümölcsök. A Te meg én presszó talán megmarad, emlékeztetőnek. Állítólag már közhellyé laposodott, hogy az emberben legnagyobb értéke az egyénisége. Domonkos László Hétfőn reggel országszerte megkezdődtek az egyetemi és főiskolai felvételi'vizsgák. Az idén a felsőoktatási intézmények nappali tagozatára 35 700-an jelentkeztek, a felvehetők számánál két és félszer többen. A jelentkezőknek tehát minden tudásukra szükség lesz, hogy szeptembertől gólyák, elsőéves egyetemi vagy főiskolai hallgatók lehessenek. A felvételiken az elérhető legmagasabb pontszám az idén is 20, ebből legfeljebb 10 pontot hozhattak magukkal a gimnáziumból vagy szakközépiskolából és újabb 10 pontot szerezhetnek a felvételin. A jelentkezők többsége az írásbeli vizsgán már túl van, sokan írtak ugyanis közös' érettségi-felvételi írásbeli dolgozatot májusban matematikából, fizikából és biológiából. ök hétfőn már a felvételi bizottságok elé állhattak, szóban is számot adnak tudásukról. A többi jelentkező az első napokon az írásbeli követelményeinek tesz eleget, ezt követően szóbeliznek. A felvételi vizsgákat az intézmények többségében a hét végéig befejezik, néhány intézményben pedig a jövő héten zárulnak a vizsgák. Ezt kővetően az intézmények felvételi bizottságai döntenek és az eredményről írásban értesítik a pályázókat. Az elutasítottak, de fellebbezésre jogosultak 8 napon belül nyújthatják be fellebbezésüket az egyetemhez, illetve a főiskolához, a miniszternek, illetve a főhatóság vezetőjének címezve. A tárcák, főhatóságok augusztus végén bírálják el a fellebbezéseket. (MTI) Befejeződött a népténcverseny A szakszervezeti néptáncegyüttesek harmadik országos minősítő bemutatója ünnepélyes eredményhirdetéssel zárult vasárnap. A versenyen részt vevő 11 együttest az újszegedi folklórbemutatók, és a kisszínházi minősítő programok alapján rangsorolta a zsűri, egyszersmind áttekintette, értékelte az amatőr népténcmozgalom pillanatnyi helyzetét Az idei szegedi találkozón a legjobb szakszervezeti együttesek is részt vettek és megerősítették a már korábbi minősítéseken elért eredményeiket. A háromnapos versenyen kiválóan szereplő csoportoknak, a Bartók, a Vasas és a Bihari együttesnek az arany fokozat első osztályú minősítést Ítélte meg a zsűri. A további eredmények: arany fokozat második osztályú minősítést szerzett a Diósgyőri Vasas Néptáncegyűttes, az arany harmadik osztályába sorol tár. a Szabolcs Volán, az Özdi Kohász és a Tatabányai Bányász együtteseket. A Vasutasok Törekvés Táncegyüttese az ezüst fokozat elsó osztályába, az először minősülő Padragkúti Bányász együttes az ezüst fokozat második osztályába soroltatott. Bronz fokozat második osztályú minősítést kapott a szintén először versenyző Zalaegerszegi Ifjúmunkás Táncegyüttes és a Martfűi Művelődési Központ együttese. A vasárnap délelőtti eredményhirdetésen Maácz László, a Kulturális Minisztérium főtanácsosa, a zsűri elnöke adta át az okleveleket és értékelte az együttesek munkáját. Korok igéoyei Képzeljük el, hogy a közgazdasággal csak a pénztárcája közvetítésével kapcsolatot tartó honpolgár megveszi a közgazdasági kislexikont. És olvassa. Mondjuk, ott tartja az éjjeliszekrényén, hogy kéznél legyen. Naponta áttanulmányoz 4—5 szócikket. Mert hallott valamit arról harangozni, hogy közgazdasági alapismeretek nélkül nemigen élhet az ember manapság. Legalábbis: nem illik nem tudni, hogy — teszem azt — mi a beruházási együttható; vagy az önköltségi ár; vagy az infrastruktúra. Nos, ezt a bizonyos szócikkolvasgató honpolgárt elég nehéz elképzelni. Ha már valaki olvas ugyanis, krimit, novelláskötetet, vicclapot, vagy versantológiát tart az éjjeliszekrényén. ' Ha a televízió elindítana egy sorozatot közgazdasági ismeretterjesztés céljából, amelyben akár a legnagyobb szaktekintélyek tudós előadásokban világosítanák fel a széles nézőközönséget — nem valószínű, hogy a sorozat hosszú életű lenne. Ám a televízió indított egy sorozatot közgazdasági ismeMég mi Több mint egy évvel ezelőtt „Hogy élővé váljon a holtág. „." címmel számol-, tunk be azokról a munkálatokról, melyek a Holt-Maros és környékének rendezésével függtek össze. 1972 óta folyamatosan tart ugyanis az újszegedi holtvíz „mentési" akciója, a legsürgetőbbekre: a meder tisztítására, az átereszek átépítésére, a gyalogos átjárók aszfaltozására, a közvilágítás korszerűsítésére. a fásításra, a szemétlerakást tiltó táblák kihelyezésére a városi tanács partnerei — többek között az ATI VÍZIG, a DEFAG, a vízművek és a felgvői Alföldi Róna Termelőszövetkezet dolgozói — vállalkoztak. Erre az évre az úgynevezett újszegedi övcsatorna felújítását tervezték, a tiszai védtöltés és a Rózsa Ferenc sugárút közötti csatorna már elkészült, az anyagi lehetőségektói függően — remélhetőleg még az idén — eljutnak a gépek a Kállay ligetig. A vízszint süllyesztése és a műtárgyak átépítése után már nem a Holt-Marosba folyik majd a kertészet kellemetlen, szagot árasztó termálvize, hanem az övcsatornán át a Tiszába. Mindezt tudván, arra a kérdésre kértünk választ a városi tanács illetékeseitől, hogy ezek a munkálatok hoznak-e majd lényeges, s észrevehető változást a HoltMaros környékén. A víz posványosodását körülbelül fele részben okozza a termálvíz, javulás tehát várható az övcsatorna felújítása után — tudtuk meg. Az igazi megoldáshoz azonban az is kellene, hogy egyrészt a környék lakói — legalább a sok pénzt felemésztő erőfeszítésekre tekintettel — ne hordanák tele szeméttel a partokat, ne dobálnák a víz lefolyásának útjába háztartási hulladékaikat. másrészt ... Nos, ez már nem fogalmazható meg ilven röviden, s nem is csak józan belátáson múló ügy. Sok pénz kellene ugyanis ahhoz, hogy a holtág medrét lecsapolják, kiszárítsák, elhordják a bomlást segítő iszapot, s legalább 90—120 centiméteres vízmélységnek teremtsenek szabályos medret. Akkor ugyanis kialakulhatna a holtág vizében az élet: az állat- és növényvilág. Vízutánpótlást kaphatna a holtág az iparos kertek csapadékelvezető csatornájából, a töltésnél megépítendő viszszaduzzasztómú közbeiktatásával pedig szabályozhatóvá. válna a vízszint. Igen ám, csakhogy a majd megszerzendő pénzen kívül még valami hiányzik az elképzelések folyamatos megvalósításához. Az iparos kertek telektulajdonosainak többsége megértelte, hogy a csapadékvizet az övcsatornába elvezető csatorna léte — s ez összefügg a Holt-Maros rendezésével is — az ő érdekük, néhányan — mindössze hatan-heten — azonban nem járultak hozzá, hogy telkükön dolgozzanak. Ez a húzódozás pedig áthághatatlan akadálya a munkálatoknak, s lényegében emiatt áll meg a csapadékvíz a szomszédos telkeken is — ki tudia, még meddig. (A tisztán látás kedvéért: az iparos kertek csatornázási munkálataira pénz is, kivitelező ls lenne!) S miután a környezetvédelmi kérdések meglehetősen összetettek — látszólag kis problémák megoldhatatlant szülhetnek, vagy éppen fordítva: részletmegoldások járhatnak a vártnál nagyobb sikerrel —, igazán érthetetlen a telektulajdonosok húzódozása, vonakodása a néhány négyzetméternyi föld átengedése ügyében. Jóllehet talán éppen ők kérdezik legtöbbször az újszegedi várospolitikai fórumokon: miért [ van az, hogy még mindig a Holt-Maros rendezése okoz gondot az illetékeseknek... E. K. retterjesztés céljából, amelyben egy papagáj világosítja fel a széles nézőközönséget. Szerepel benne továbbá egy mulatságosan nagy orrú, bajuszos figura, meg a kutyájaAkik folyton tiltakoznak a papagáj bősz ismeretterjesztő gerjedelmei ellen, de azért végig hallgatják. A tévénézők pedig — megnézik mindhármukat, közben — amúgy mellékesen — ők is meghallgatják a közgazdasági „szócikkeket". A három hete indult rajzfilmsorozat, a Közgazdasági Kislexikon — valódi televíziós ötlet. Tipikusan olyan műsor, amelyből sok kellene, mert amellett, hogy „tanít", még nézhető is. Egyszersmind bizonyíték: a iegkomolyabb tudományokat is „elő lehet vezetni" közérthető, sőt játékos formában — ha úgy hozza a szükség. A rajzfilmötlet nyilván szükségből született, talán arra gondoltak illetékesek, másképpen nehéz lenne. Ügy hisszük, igazuk van. Hiszi még azok is, akik meglehetősen gyermeteg ötletnek találták a kezdetekkor a „papagájosdit" — azért megné. zik. Mert rajzfilm, mert néha egészen szellemes. Közben pedig — esetleg — tanulnak. Akár a vasárnapi „filmmúzeumokból". A Főszerepben: Kabo3 Gyula című sorozatra gondolunk, amely legalább annyira sajátosan televíziós program, mint a Közgazdasági Kislexikon. Mert ugyan ki menne el a moziba ezekért a filmekért! Ahhoz ugyanis: gyengék. Nem tartoznak a filmművészet élvonalába, nem adnak olyan élményt, ami megérné a jegyváltás-közlekedés-moziba ülés procedúráját. De így, otthon, a vasárnap délutáni általános szórakozásigény közepette, és főleg sorozatban — kell. Nézik. Nemcsak Kabos Gyulának és partnereinek művészete miatt. Hanem, mert kor- és korképet adnak: a 30-as évek filmgyártási és társadalmi viszonyairól egyaránt. Ez utóbbiról közvetve, a filmsk közvetítésével. Amelyek egytől egyig arról szólnak, milyen álmokat dédelgettek, milyen vágyakkal éltek a kor polgárai. Elmentek a moziba, és másfél óráig úgy érez'é'c. álmaik akár beteljesülhetnek. Mi pedig figyeljük ezeket a régi filmeket, és valamivel többet megértünk a korból, embereiből, mint a történelemkönyvek lapjairól, vagy száraz filmtörténeti előadásokból. 8. E.