Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-23 / 146. szám

2 Péntek, 1978. június 23. Aratás előtt Javítják a kombájnokat a tápéi Tiszatáj Tsz-ben r Molnár József felvételed Géppel szedik az újburgonyát Forráskúton Csongrád megyében minidenfelé folynak az előkészületek az aratásra. Javítják a gépeket, átvizsgálják az újakat is, és gépszemléken döntik el, megtettek-e mindent a javítók a biztonságos kezdés érdekében. Tápén, a Tiszatáj Termelőszövetkezetben öt kombájn és az aratás többi gépe áll szemlére szombaton. Az időjárási körülményeket is figyelembe véve úgy tervezik, talán július 5. körül kezdhetik az aratást. A nagy teljesítményű aratógépek naponta 30— 40 vagon termést is betakaríthatnak, de ha szárítani kell a szemet, akkor a szárító 11 vagonos teljesítménye diktálja az aratás ütemét is. A májusi fagyok annyi kárt tettek a tavaszi veteményekben, féltek a termelők, korai újburgonyából keveset takaríthatnak be idén. Az aggodalom nem volt alaptalan, de ha más évekhez viszonyítva késve is, nagyüzemi területeinken is megkezdték a szedést. Forráskút határában géppel is, kézzel is szedik az újburgonyát. Elismerés békemozgalmi aktivistáknak Tegnap, csütörtökön Szegeden, a megyei népfront székházában rendezett ünnepségen a békemozgalomban eredményesen dolgozó aktivistákat jutalmaztak. Az egybegyűlteket Molnár Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei titkára köszöntötte. Az Országos Béketanács megbízásából dr. Kedvessy György egyetemi tanár, az Országos Béketanács tagja adta át az elismerést jelképező jelvényeket, emlékplaketteket, emléklapokat. Ott volt az ünnepségen Oláh Miklós, a megyei pártbizottság munka, társa is. A Békéért kitüntető jelvényben részesült: Földesi Ferenc (Hódmezővásárhely, Bethlen gimnázium) igazgató, Kerek Attila, a Családi Eseményeket Rendező Iroda vezetője. Emlékplakettet kapott: a FÉG makói Ady Endre szocialista brigádja. Emléklapban részesültek: dr. Diós József, a Tömörkény gimnázium igazgatója, Nagy Sándorné (Hódmezővásárhely), Kiss Sándorné (Hódmezővásárhely), Földesi Mihály (Hódmezővásárhely), Árvái László (Szeged), dr. Avéd Lászlóné (Mindszent), dr. Bereczki Tibor (Szeged), dr. Erdős Mihály (Hódmezővásárhely), dr. Deák Ferenc (Szeged), Kormányos Ilona (Szeged), Virágh Magdolna (Makó), Barkai István, a Maros menti ÁFÉSZ 100-as ABC József Attila szocialista brigádja (Makó), a Köztársaság téri általános iskola, a Szegedi' Tervező Szövetkezet Béke szocialista bri. gádja. Másfél milliárd nyugdíjakra A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának elnöksége tegnap, csütörtökön délután ülést tartott és olyan Kérdéseket tekintett át, amelyek közelebbről is érintik a dolgozó embereket Így például megvizsgálták, hogy mi«éppen működnek a vállalatoknál nemrégiben létrehozott művelődési bizottságok. Megállapították, hogy még a Kezdeti lépéseknél tartanak, «>k a tennivaló, s ajánlották a jó tapasztalatok megismertetését, elterjesztését. A sportegyesületekkel nem rendelkező munkahelyeken sokat tettek a tömegsport érdekében — állapították meg. Meghallgatták, illetve az írásos jelentés alapján tudomásul vették az elmúlt oktatási évről készült összegezést és a jövő oktatási esztendő feladatait. Érdekes adatokat lehetett kiolvasni a társadalombiztosítási költségeket összegező tájékoztatóból. Kitűnt a jelentésből, hogy Csongrád melyében kettő és egynegyed nllliárd forintot fizetnek ki :!önböző címeken évente. z állam a költségvetésből jeentős összeggel támogatja a ársadalombiztosítási kiadásokat. Tavaly például 5,5 milliárdot fordítottak ilyen célokra, amelyből megyénknek 537' millió jutott. Csongrád megyében közel 36 ezer család részesül családi pótlékban, összesen 67 ezer kisgyermeket támogatnak ilyen címen 301 millió forinttal évente. A táppénzre kifizetett őszszeg körülbelül annyi volt tavaly, mint tavaly előtt, 202 millió forint, viszont az 1—3 napos táppénzeket nem a társadalombiztosítás, hanem a vállalatok fizetik. A gyermekgondozási segély 1977ben több mint 160 millió forint kiadást jelentett a társadalombiztosításnak. A megyében közel 13 ezer fiatalaszszony maradt odahaza, hogy gyermekét nevelje és gyermekgondozási segélyben részesüljön. A nyugdíjasok száma a múlt esztendőben 2500zal növekedett, s jelenleg 83 400 ember kap nyugdíjat, évente közel másfél milliárd forintot. Országgyűlési bizottságok ülése A mezőgazdaság és az élelmiszeripar 1977-ben 10 százalékkal növelte termelését, s az erdő-, vízgazdálkodás is jó eredményekkel zárta a tavalyi évet — állapították meg az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának csütörtöki ülésén. Mindenekelőtt a mezőgazdasági nagyüzemek értek el kiugró eredményeket. Épülő üzem Befejező szakaszához érkezett a Jászberényi Hűtőgépgyár új hűtőelemgyártó özemének építése. A hétezer négyzetméter alapterületű és DM millió forint értékű lé* tesítményben az év második felében kezdik meg az olajés gáztávvezetékekhez alkalmas ipari hőcserélők, hűtőberendezések gyártását. (MTI) A szép eredményeken és az egészében véve jó gazdálkodáson belül azonban nagyok az eltérések. Csütörtökön a Parlamentben ültést tartott az országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi bizottsága. A képviselőket Sándor Jóssef. a bizottság elnöke tájékoz tatta a soron következő nyári ülésszak előkészületei ről. Ezután Madarasi Attila pénzügyminiszteri államtitkár adott ismertetőt a Magyar Népköztársaság 1977 évi költségvetésének végrehajtásáról. A vitában felszólalt Bodonyi Pálné, Varga István, Varga Zsigmond és Várhelyi József országgyűlési képviselő. Avult erkölcsök hajtásai . i E

gy morózus régi ismerősömmel akaszkodtam össze a minap. Ö a nyugdíjasok páholyából szemléli, hogyan zajlik az élet, s bírálja szünet nélkül. Már ránéztére is keserű volt az öreg, s amikor megszólalt, szúrt, mint a tüske. Szidta a sok autót, mert száguldoznak, legyintett, ha kérdeztem, olvas-e újságot, kifakadt a politikára, példázódni kezdett a forradalmi eréllyel. Aztán kirukkolt fő mondanivalójával: kancsuka kellene ide, különben nem tudunk ebben az országban rendet csinálni. Fejét leszegte, mint a bölény, tán még öklelni is kész lett volna. Miután engem is szóhoz juttatott, az emberek nevelhetőségéről kezdtünk vitatkozni, mi tagadás, elég közvetlen modorban. Szerinte falra hányt borsó az effajta erőlködés. Az agitációs írásokra kár nyomdafestéket pocsékolni, s az erkölcsi prédikátor kommunisták is akkor csinálnák jól, ha lábhoz ejtenék a meggyőzés fegyverét. Mire való ez a szófecsérlés? — dohogott. Az értetlenkedőket kupán kell vágni, s rögtön tudják, mi a „proldikt". (Hűha!) Fölszólított, mondjak neki csak egyetlen példát arra, hogy az aranyszájú szocialista szentjánosok szavára rendes fickóvá vedlett valamelyik ingyenélő lacibetyár. Majd választ sem várva, nekem szegezte: „Te tényleg hiszed, hogy van ennek a kéremszépen-demokráciának Valami értelme?" Emlékeztettem arra, hogy 1960-ban milyen lelkes szószólója volt ő is a szövetkezeti mozgalomnak. Az egyik alsóvárosi gazdához ötször is ellátogattunk, s végül az volt a meggyőződésünk, hogy eleven érveink hatására fogta kézbe az aláíró tollat. Fölhoztam neki is a bibliai Jónás mestert, a fáradékony "és türelmetlen népnevelők „prototípusát", aki azért próbált meglógni a népszerűtlen küldetés elől, mert úgy érezte, hiába prédikált dörögve, Isten kénköves haragjával fenyegetőzve a ninivei piactéren: „...az árusok csak tovább nevettek, alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek". Jónás nem tudta, hogy azért egynéhány bámészkodó fülébe mégis becsúszott az erkölcsi intelem. Legyintett az én rosszkedvű ismerősöm, hagyjam az óhéber szöveget, inkább azt mondjam meg neki, miért szaladgál még ma is köztünk annyi ostoba, smucig, talpnyaló, önző. irigy, alattomos fráter, pedig mindenki tudhatja, hogy a szocializmusnak legfőbb gondja az egész társadalom, s benne az egyén csillagokba emelése? Mi annak a mozgatója, hogy seregnyi úgynevezett középkáder csak líg-lóg, tekereg az üzemben, mert nincs lényeges hatásköre, s unalmában siránkozik, hogy kicsi a pénz, amit kap. Honnan ered, hogy valaha szerény, dolgos munkások is beállnak a pénzhajhászók táborába, és gyakran szájtépő módon szajkózzák azt a közhelyet, hogy pénz beszél, kutya ugat. Miféle csapás van rajtunk, hogy elharapózott a gorombaság, a pöffeszkedés, a hanyagság, a huncutság annak ellenére, hogy ezeket a jellemvonásokat hivatalosan, sőt egyre jobban közerkölcsileg is megrójuk, ugyanakkor a tisztességes magatartást piedesztálra emeljük és ranggal, kitüntetéssel honoráljuk. Igazán tudhatná már mindenki, hogy kifizetőbb és biztonságosabb jól dolgozni, mint a törvény és a változó erkölcs hézagai közt keresni a kibúvókat! Sajátságos látásmód. Láttam, csak a visszás dolgok érdeklik, s az igazságot szívesen elengedi a füle mellett Nehezen, de végül is megegyeztünk abban, hogy a javakat létrehozó ember, a társadalmat alkotó többség nem azonos a régi erkölcsök hordozóival. Bicskanyitogató példát hozhatnánk akárhányszor garmadával. Minden olyan jelenség, amely elüt a normálistól, kedvenc témája ma minden „politikus" pletykafészeknek. Hiába szedjük azonban csokorba a megvesztegetés, a részrehajlás, a sikkasztás egyes eseteit mindez csak azt igazolja, hogy az avult erkölcsöket szörnyen nehéz kitakarítani némelyik emberből. A „csak önmagadra légy tekintettel" nézet olyan szívósan kapaszkodik főleg a pallérozatlan, szűk tudatba, mint a tarack a televénvbe. A tara"kot lehet gvomlálni. kapálni, lánggal perzselni — ezer meg ezer gyökeréb51 konokul é'e'magra kan. Ezt a szívós gyomnövényt útközénre dobhatják nyáridőben, hetekig verhetik, roncsolhatják a kocsikerekek, akkor is kihajt ha talajba kerül Ilyen, ehhez hasonló makacs dolog a szokás is, pusztán erkölcsi példabeszédek hatására, a józan belátásra apellálva aligha szívódik föl. Az erkölcs — világos, mint a nap — osztályjellegű, hiszen megítélésében, hogy jó-e vagy rossz, alapvető mindig az osztályérdek. Az a kérdés, honnan, melyik oldalról nézzük a dolgokat. Egy Pick Márk szemével a gyárak államosítása égbekiáltó igazságtalanság (és erkölcstelenség) volt harminc évvel ezelőtt Návay György földbirtokos nyilván ugyanígy ítélte meg a földosztást Ugyanezeket a történelmi eseményeket azonban a fonónők, a napszámosok, az egykori munkanélküliek nagy jótéteménynek és igazságnak minősítették, s ítéletük helyességében, erkölcsösségében a szocializmus térhódításával arányosan egyre bizonyosabbak lettek. A magántulajdont szentnek és sérthetetlennek kiáltották ki a fölszabadulás előtti Magyarországon, ma pedig a parasztság esküszik rá, hogy körmére koppint annak, aki a közös gazdaságot megpróbálná szétzilálni. Megváltozott az alap, s rajta átalakult a gondolkodás. Filozófus nyelven szólva, a lét megváltoztatta a tudatot. Csak az a baj, hogy még korántsem egészen. A szalámigyárból szépen kereső, elismert szakmunkások is szállingóztak át az ÁFÉSZ húsüzemébe, mert úgy hallották, hogy ott nulla az ellenőrzés, s ki-ki megszedheti magát kedvére. A tévészerelőnek még az is odacsúsztat egy ötvenest, aki különben lépten-nyomon szónokol a borravaló ellen. Azt mondják, nincs huzalhorganyzott lemez, kályhacső, cement sa égen, se földön, de ha a vevő meglenget egy piroshasút, máris előkerül ez-az a pult mélyéről. Akinek degesz a bukszája, rendre jobb kávét iszik, mint más, mert a blokkal együtt egy kétforintost is oda csúsztat a presszóslánynak. Az már nem érdekli, hogy így azok járnak rosszul, akik csak a kávé árát fizették meg, hisz' tőlük spórolják el az anyagot. A „jatt", a „kenőpénz", a „külön juttatás" stb. egyesek szerint a mi szocialista viszonyaink között már úgy elharapózott, hogy egy kis nekikeseredéssel morbus hungaricusnak is nevezhetnénk. Van, aki megkockáztatja, hogy ennyire még a kapitalista világban sem virágzott a különféle erkölcstelenség, ezért kellene állami eszközökkel, erőszakkal kikényszeríteni a szocialista magatartást. * De ugyan mire mennénk vele? Még könnyen fölidézhető az a kor; amelyben zöld útja volt a nincstelenek szemérmetlen megalázásának, s csak annak volt esze, becsülete, tekintélye, hatalma, akit vagyona révén hivtak valakinek. A munkát — noha belőle éltek a méltóságos és a kegyelmes urak is — lenézték, megvetették, mert a munkának izzadtságszaga volt. Lehet, hogy egy rúd csípős szalámiért akkoriban nem kellett hajbókolni és külön pénzt odanyomni a boltosnak, de ennek az oka roppant egyszerű: a népnek üres volt a zsebe, a vékony kereseti lehetőség miatt úgyszólván csak élesztőt, sót meg ecetet vásárolt Mivel szűkén volt pénze a népnek, a kereskedőknek azért főtt a feje, hogyan sózzák el áruikat A mai helyzet ettől 180 fokban tér el: forint van bőven, a kereskedelem pedig bizonyos cikkekből sohasem árul kellő mennyiséget S amíg ez így lesz, amíg nem oldjuk meg a szolgáltatás problémáját, addig hiába imádkozunk vagy káromkodunk, hiába lesünk valamilyen csodára. Az égből esőt mindig várhatunk, de komplett szocialistákat akikkel könnyebben tudnánk boldogulni, aligha. B

íznunk kell abban, hogy az erkölcsi jó a mindennapi gyakorlás révén mintegy második természetévé válik az embernek. Ha valaki meglopja a szomszédját, elítéli a nép. De ha lassan is, eljutunk odáig, hogy a közösségi tulajdon meglopása is fölháborítja a közvéleményt. Nem bújhatunk el küldetésünk elől. A kommunista erkölcs — mivel az általános emberit a legszebb erényeket is magában foglalja — egyre népszerűbb a lakosság körében. Muszáj újra és újra elszórni a magot, még ha tudjuk is, hogy nehezen szökken kalászba valamennyi szem. Hosszabb távon azonban mégis csak alakul, formálódik ez a mi világunk. A puszta szónoklat még ha annál szívhez szólóbb is, nyilván kevés. Az elavult erkölcsök haj'.ásai csak akkor száradnak el. ha e'me'.éljük ezeknek tápláló gyökereit megszüntetjük gazdasági és társadalmi okait: a keresett cikkek és igényelt szolgáltatások hiányát a gyakran semmittevéssel is vastagon jövedelmező másodállásokat, a munkaerő-csábítást a gazdálkodással kapcsolatos ügyetlenségeket F. NAGY ISTVÁN