Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

10 Vasárnap, 1978. június 18. DMJEE&S1 A közvélemény H

a száz ember mond valamit, és csak kettő az ellenkezőjét, nem biztos, hogy a száznak van igaza. Ha szesztestvérek gyülekezetében tennénk föl a kérdést, dolgozni menjünk, és építsünk emeletes házakat, vagy álljunk meg alacsonyabb szinten, a Négylépcsősben, mérget vehetünk rá, egyöntetű lesz a szavazat, de nem az ötemeletes mellett. Megszólalhatna közelükben az a kettő, bearanyozhatná minden szavát, megzenésítve, gitárkísérettel is előadhatná a közgazdaságtan minden idevágó tételét, beleértve azt is, hogy munka nélkül sör se terem, a hittérítő szavak és a falra hányt borsó igen közeli rokonságba kerülnének. Pedig a kettőnek van igaza: dólgoznia mindenkinek kell, bár nem mindenki szeret. Volt rá idő. amikor állítólag a tömegek uszályába került, aki nagyon figyelt a közvéleményre. Akkoriban fontos föladatnak a köztudat megváltozását, illetve megváltoztatását tartották, és való igaz, sok esetben szükség is volt rá. A közkonyhától a hideg rázott ki bennünket, most többen esszük az üzemi kosztot, mint az otthonit — ámbár egy kis közvéleménykutatás, és főleg annak figyelembevétele még sokat használhatna, sokszor makacs, néha csökönyös a közvélemény, de azt is tudjuk róla, idővel megváltozik, és az is megesik, hogy kineveti régi változatát. Sok mindent lehet mondani róla, csak azt nem, hogy legjobb nem figyelni rá. De melyikre figyeljünk? A százéra, vagy a kettőére? Azt mondja valaki, zsákszámra hozhatjuk a példát állhatatlanságára a közelmúltból is. Hányszor fordul elő, hogy először háttal álltak valamihez az emberek, aztán elégedetlenkedni kezdtek, miért nem csinálták hamarabb. Itt van például a villamos. Amikor fölszedték az újszegedit, háborgott a város. Most a kettősvágányú, gyorsabb járatú — de még gyorsabb lehetne! — villamos ellenében a buszért hadakoznak a tarjáni sarokban, öntik a leveleket mindenhová, és bizonygatják, hogy nekik a busz mindenképpen kell. Megint egyoldalúan nézné a vi. lágot, aki azt mondaná, hogy akkor viszont a villamost vigyük el csudába. Legalább annyi levél jönne, de lehet, hogy kétannyi is, ha csak egy ujjal akarna hozzányúlni valaki. Akkora téma ez, akár szimpoziont is lehetne tartani róla. Melyik felét vegyük figyelembe? Figyelembe lehet egyáltalán venni? Vagy szabad figyelembe venni? Hiszen ingadozik. mint a nád. Most is mondjuk sokszor, meg kellene változtatni az emberek véleményét néhány dologban, de gyakrabban mondjuk a másikat: előbb meg kellene ismernünk. Azét is, aki igent mond, és azét is, akinek a szótárában sokkal több a nem. A hivatal vergődését látom, őr_ lődik a két vélemény között. A város közlekedésére megalkotott koncepció azt mondja, ne járjon autóbusz a tarjáni százasokhoz, ezért elvitték a negyvenhármast. Elő áll erre valaki, levelet ír 960 család érdekeire hivatkozva, és azt mondja, adják vissza. Ha csak hárommal szorzom a családok számát, kicsi híján háromezer emberről van szó. Akárhonnan nézzük, ennyit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Csakhogy a hivatal védi magát Azt írja, mindenképpen meg akarta tudni, mit szól majd hozzá a nyájas utas, bár a levélből kitűnik, számított rá, hogy közfelháborodás lesz a vége. Tanácskozásra hívták az embereket. Kö„ Túltekintő és igen alapos szervezéssel össze is lehetett hozni nem egészen ötvenet. Elmondták a koncepciót és csatát nyertek: senki nem mondta rá, hogy nem jó. A levél így mondja: „A javaslattal szemben észrevétel nem érkezett" Olyan fegyvertény ez, már hivatkozni is lehet rá. Ha annyira szükség lenne arra a buszra, akkor nem temetkezne közömbösségbe a sok ember, hanem elmenne a tanácskozásra, és kinvitna a szájat Va&y miért hallgat az a majdnem ötven, aki ott van? Talán az a közvélemény, amelyik nem hallatszik? Ne felejtsük el a költőt. Menynyire áhította, hogy a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében lenne jó meghányni-vetni száz bajunk. Éppen ezt akarta a hivatal is. Meg akarta kérdezni az embereket. Ki az oka, hogy nem jár a busz? ön, kedves tarjáni olvasónk, mert nem ment el tanácskozni. Ugye, milyen szépen vissza lehet fordítani a szót? Nem kell pszichológusnak lennünk, hogy kimondjuk a tételt: aki autóbusszal szeret utazni, nem biztos, hogy tanácskozni is szeret. Az is lehet, hogy szivesen ment volna, de a gyereket is el kellett hozni az óvodából, a kutyát is meg kellett sétáltatni, mert különben összerondította volna a szőnyeget. Sok nagy ok és sok kicsi is közrejátszhat, hogy elmegyünk valahová vagy nem. A hivatalos levélből az is kiderül, hogy ismertették az előre kidolgozott és illetékes helyen elfogadott közlekedési koncepciót. Ebből viszont az derül ki, hogy voltaképpen nem is tanácskozásra hívták az embereket, hiszen a koncepció akkor már el volt fogadva. Bólintani kellett volna rá, és a jelenlevők nem mondták, hogy nem bólintanak: nem érkezett észrevétel. Azóta viszont százával érkezik, és nem tudni, melyik köztük a való. Az a gyanúm, a levél szerint is nagy erőlködéssel öszszehozott tanácskozás elkerülhető lett volna. Csak föl kellett volna szállni arra a buszra. Vagy megkérdezni a sofőrt, járnak-e rajta elegen. Vagy megszámolni, hány kétforintos van a perselyben. Vagy megkérdezni a bérlet-osztogatót Egyik sem annyira hivatalos mint a tanácskozás, de mind biztosabb támpont lehet. És a koncepcióval mi lett volna? Fogas kérdés, mert a jó elképzelést meg nem valósítani vé_ tek. És ennek a koncepciónak van egy megfellebbezhetetlen nyomatéka: nincsen elég buszunk. Oda kell vinni, ahol legalább ennyien várnak rá, és villamos sincsen. Azt hiszem, az a majdnem ötven ember ehhez nem tudott szólni semmit, azért nem szólt. Hogyan mondhatná meg, mivel utazzon a másik városrész embere? Akkor viszont az a kérdés ágaskodik megint elő, lehet-e hivatkozni egy ilyen tanácskozásra, lehet-e vele bizonyítani, hogy észrevétel nem érkezett. A hivatalos levél kísérő szövege arra buzdít bennünket meglehetősen ingerülten, hagyjuk ezt a buszügyet, nyugodni. Szívesen hallgatnánk a szóra, mert kicsi a valószínűsége, hogy jobb megoldást tudunk mondani. Ha nincs busz, akkor nincsen. Voltaképpen nem is arról beszélünk, hanem a közvéleményről. Arról, hogy figyelembe vegyük, vagy ne. Köte. lességünk megismerni, és kötelességünk tájékoztatni minden rázós ügyről, kényes kérdésről is. Az is lehet ám, hogy a közvélemény egészen okos ötletet is tud adni. Egyszerűen csak annyit kellett volna tehát mondani, kevés a busz, emberek! Most éppen úgy állunk, hogy kevés van belőle. Erre talán megnyugodott volna a sok ember? Nehéz elhinni. Aki lejött a lépcsőn, és föllépett a buszra, azt nem lehet meggyőzni, hogy éppen olyan jó, ha esőben-szélben, hajnalok hajnalán messzebbre cipeli a gyermekét. Nemcsak hogy nem lehet, de megpróbálni sem szabad, mert nem igaz. Senki ne bizonygassa, hogy sokkal jobb. ami nem jobb. Ne azt bizonygassuk tehát, hogy nem ázunk el, ha esik az eső, hanem mondjuk azt, most nem tudtunk kitalálni jobbat. Nyugodtan mondhatjuk, hogy most nem tudunk jobbat, mert volt már közlekedési koncepciónk, amelyik megváltozott. Mert az élet is megváltozott. Megeshet, azt mondja majd valaki a Szent György tér buszainak, ne ott álljanak, fussanak el a város széléig. Kenyerünk a közvélemény. Nem a sok ember véleménye, hanem a közösségé, azoké akiket azonos érdek fűz össze. Sokszor hivatkozunk rá, sokszor viszont azt mondjuk, ha mindig rá hallgatnánk, úgy járnánk, mint a mesebeli ember meg a fia a szamárral, hiszen a végén ők vitték a hátukon. Ki mondja meg akkor, melyikre hallgassunk, és melyikre ne? A buszosokéra vagy a villamoson járókéra? Gondolom, ezt is, azt is tudnunk kell. Tudni pedig akkor tudjuk, ha kutatjuk. Ennek a sok beszéd, nek csak az akar a végső következtetése lenni, hogy könnyen becsapjuk magunkat, ha lecövekelünk egy módszer mellett. A tanácskozás sokszor nélkülözhetetlen, de sokszor többre visz. ha ott kérdezzük meg az embereket, ahol éppen vannak. És nem biztos, hogy a közügyek iránt érzéketlen, aki nem megy el a tanácskozásra. HORVÁTH DEZSŐ Csak idő kérdése ^ ••• • Május 11-én „Fal"-átalakítás címmel szóvá tettük lapunkban, hogy a Takaréktár utcai AUTÓKER-szaküzlet bezárása és a Kazinczy utcai bolt késlekedő megnyitása miatt egyre nehezebb Szegeden autóalkatrészt kapni. A cikk megjelentetésével az volt a célunk, hogy válaszadásra buzdítsuk az ügyben érdekelteket, a megbízókat, beruházókat, tervezőket, kivitelezőket. Egyetlen választ kaptunk — az Autó- és Alkatrészkereskedelmi Vállalat kiskereskedelmi üzletágának igazgatójától, Lászlófi Dénestől. „A Szegedi Ingatlankezelő Vállalat 1977. szeptember 1-én kelt levelében felszólította vállalatun. kat a Takaréktár utcai üzlet elhagyására azzal az indokolással, hogy az épület állapota miatt födémcserés javítást kíván végeztetni. Vállalatunk képviselői kérték, hogy új, Kazinczy utcai üzletünk elkészültéig haladékot kaphassunk a kiköltözésre, ezt azonban a szegedi IKV az 1888— 2/1977. Mü határozat alapján elutasította, így üzletünket kénytelenek voltunk bezárni. Az ellátás biztosítása érdekében Takaréktár utcai üzletünk árukészletét és dolgozóit átcsoportosítottuk az egyébként is kicsi és korszerűtlen Lenin körúti üzletbe. Az átcsoportosítás nemcsak vásárlóinknak okozott kényelmetlenséget, hanem saját munkatársainknak is, miután kénytelenek igen nehéz körülmények között végezni munkájukat. A felújítási munkák a Takaréktár utcában jelenleg is folynak, a visszaköltözés időpontjáról még nem kaptunk tájékoztatást az HÍV-tóL Tovább nehezíti helyzetünket, hogy új üzletünkbe jelenleg sem költözhetünk, műszaki problémák miatt. A cikkíró erről ls említést tett, ezért röviden szeretnénk tájékoztatást adni a Kazinczy utcai üzletről is. A tanács tervosztályával kötött gazdasági megállapodás alapján a tanács illetékesei vállalták, hogy a Szegedi Beruházási Vállalat közreműködésével 1975. december 31-ig átadják a Kazinczy utcai közel 1000 négyzetméteres üzletés raktárhelyiséget. A határidő lejárta után az állami támogatás meghosszabbítását kértük 1977. szeptember 30-ig és eközben jutott tudomásunkra, hogy a Takaréktár utcai üzletünket szeptemberben el kell hagynunk. Az építkezés lebonyolítását intézők 1977. december 22-én meghirdették a műszaki átadást, ahol is kiderült, hogy az általunk kért raktártéri födémterhelés nincs biztosítva, mert a raktártér alatt egy szerelő alagút húzódik és annak födémé a raktári, többszintes állványszerkezet súlyát nem viseli eL Kazinczy utcai új üzletünk, amely a jelenlegi nehéz helyzet megoldását és a jobb áruellátást biztosíthatná, nem áll rendelkezésünkre, önhibánkon kívül." Az idézett levél két kifejezése — „az általunk kért raktári födémterhelés" és az „önhibánkon kívül" — olvastán az ember hajlamos azt hinni, az AUTÓKER igazán nem tehet róla, hogy a szegedi autóalkatrész-ellátás gondjai egyre súlyosbodnak. Am épp ez a két kifejezés ösztönzött arra, hogy megkérdezzem az ügyben érdekelt többi sze-vezet képviselőit is. Meg aztán gyanús volt, hogy az AUTÓKER levelében többször is a CSOMIBER név említtetik — ezt a félreértések elkerülése végett javítottuk —, noha a Kazinczy utcai épület beruházási teendőit a Szegedi Beruházási Vállalat munkatársai látták el. Ezt ne tudnák az építtetők, akiknek éppen a beruházókkal kell a legszorosabb kapcsolatban állniuk?... Nagypál Miklóst, a beruházási vállalat főmérnökét, s Tóth Lászlót, a városi tanács vb tervosztályának vezetőjét is meglepte az AUTÖKER mentegetőzése, ök ugyanis tudják, hogy az eredetileg megadott műszaki adatok figyelembevételével készültek a tervek, s az AUTÓKER képviselőjével is egyeztetett tervek alapján épült meg a Kazinczy utcai üzlet — vagyis a kivitelező vállalaton, a CSOMIÉP-en sem múlott a sikeres műszaki átadás-átvétel. Miért hiúsult meg mégis — erről Darvas Imrétől, a tervezőtől kaptuk a helyzetet tisztázó, részletes tájékoztatást. — Még 1971-ben született meg a döntés a Kazinczy utcai—Dózsa György utcai tömb rekonstrukciójáról, s arról, hogy az építendő házak földszintjén kereskedelmi létesítmények kapnak majd helyet. A kiviteli terv már úgy készült, hogy tudtuk: a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat és az AUTÓKER lesz partnereink a Kazinczy utcai ház esetében. Ezért a vállalatoktól műszaki adatokat kértünk, s igényeik pontos megfogalmazását, hogy a terv is a lehető legpontosabb lehessen. A továbbiakban a divatáru szaküzletről ne essék szó, azzal a vállalattal eredményes, s problémamentes volt a kapcsolatunk. Az AUTÓKER-től kapott adatok szerint kétszintes raktártéri állványszerkezet kialakítására kellett a tervezőnek lehetőséget teremtenie, ehhez pedig a pilléreket sűríteni kellett. Az igények végleges megfogalmazásakor, a tervezés félidejében, s befejezésekor is találkoztak az AUTÓKER képviselői a tervezővel, az 1974 júniusában megtartott hatósági egyeztető tárgyaláson és az AUTÓKER-nél egy hónappal később összehívott vállalati kereskedelmi zsűrizéskor is módosítás nélkül fogadták el a terveket. Az építkezés megkezdődött, s igaz, később a vártnál, be is fejeződött. Az átadási határidő csúszása miatt az állami támogatás meghosszabbítását kellett kérni — ez tény. Mint ahogy az is, hogy csak 1977 derekán jelezték az AUTÓKER Szegedre látogató képviselői: a tervek szerint készült üzlettel elégedetlenek. Akik ezt az 1977 decemberére meghirdetett műszaki átadáskor is kijelentették, mások voltak, mint akik eddik a műszaki adatok adásától az egyeztetésig, s az építkezés folyamatában figyelemmel kísérték az üzlet sorsát. És ezen a ponton legalábbis megközelítő pontossággal szeretném idézni a tervező szavait: „Lehet, hogy a kiviteli tervek elkészültétől az építkezés befejezéséig eltelt években újabb, korszerűbb raktározási és anyagmozgatási módok alakultak ki, lehet, hogy ma már a kétszintes raktártérnél gazdaságosabb az elektromos targoncákkal kiszolgálható egyszintes, csakhogy az építkezés egy bizonyos stádiumán tűi a szerkezeti felépítésen alapvető változtatásokra már nincs lehetőség. Számunkra az MSZ 15 021/1 számú szabványnak a raktárak hasznos teherbírására vonatkozó előírása kötelező, ha a megbízónak — mint ez esetben is — nincs ettől eltérő — s időben jelzett — igénye. Ez a kérdés jogi oldala. Ami a műszaki lehetőséget illeti: ha az AUTÓKER megbízást ad rá, a kérdéses alagút födémé megerősíthető — ennek költségét azonban nem tartalmazhatják a már Kzárt számlák." A kissé hosszúra nyúlt oknyomozás részletesebb ismertetését az általános tanulságok miatt tartottuk indokoltnak. Ezek megfogalmazását, s a remélhetőleg mielőbbi eredményt, a Kazinczy utcai üzlet megnyitását ugvanis szinte valamennyi, Csongrád megyei személygépkocsi tulajdonosa várja. Huszonnyolc és félezren vannak. Sokáig aligha lehet őket azzal nyugtatgatni, hogy mar csak idő kérdése... PALFY KATALIN