Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

2 Szombat, 1978. június 17. Az amerikai politikáról # Moszkva (TASZSZ) „Az utóbbi Idők tényei ar­ról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok politikájá­ban a béke ügyét veszélyez­tető változások mennek veg­be. Az ország vezető körei­ben már nem első esztende­je éles harc dúl a leszere­les, a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fű­ződő kapcsolatok kérdéséről. Egyre több jel mutat arra, hogy ebben a küzdelemben tizon csoportok képviselői kezdenek felülkerekedni, amelyek alá akarják ásni az enyhülést, a világot vissza akarják vetni -a hideghábo­rú" korszakába." Az Egyesült Államok kor­manya olyan akciókra vál­lalkozik, amelyek célját ne­hezen lehet másként érté­kelni, mint a Szovjetunióhoz fűződő kétoldalú kapcsolatok szándékos megrontását. Nem csökkennek az ország bel­ügyeibe való beav<kkozast célzó kísérletek — írják be­vezetőjükben a lapok, majd igy folytatják: „Az Egyesült Államok és a Szovjetunió jó kapcsolatai­nak ellenfelei igyekeznek egy nótát fújni az agresszív szovjetellenes kínai vezetők­kel, akik mindenütt hallha­tóan csalásnak minősítik az enyhülést és a békét, a há­borút nevezik az egyedüli reális perspektívának. Az Egyesült Államok je­lenlegi politikájának mind­ezen tendenciái különös egyértelműséggel nyilvánul­tak meg a NATO közel­múltban megtartott tanács­ülésén. Ennek eloszlatására volt hivatott, mint azt jelentették James Carter elnök közel­múltban megtartott annapo­lisi beszéde. Az Egyesült Ál­lamok elnökének mindazon­által nem sikerült megvilá­gítania az Egyesült Államok politikáját. elsősorban a Szovjetunióval szemben. Azon egyszerű óknál fogva nem sikerült, mert a beszéd megpróbálta összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent: az enyhülés eszméihez és a szovjet—amerikai kapcsola­tok megjavításához való hű­séget a Szovjetunió elleni nyílt támadásokkal a hitle­rista agresszió elleni harcá­ban húszmillió fiát és lányát elvesztő, békeszerető Szov­jetunió iránti tiszteletet azokkal a rosszindulatú és hamis leírásokkal, amelyek a Szovjetunió tevékenységé­ről szólnak, és amelyek ha­sonlóak a „hidegháború" ide­jén az amerikai lapokban megjelent legrosszlndulatúbb írásokhoz. Az Egyesült Államok elnö­ke és tanácsadói nem kétel­kedhetnek abban, hogy a Szovjetunióban ügyelemmel fogadták és tárgyilagosan ér­tékelték ezt a beszédet. Nem maradtak figyelmen kívül a beszédben foglalt pozitív ki­jelentések, amelyek tanúsít­ják az amerikai vezetők kénytelenek számolni azzal, hogy az ország politikai kö­reiben és a közvéleményben széles támogatást élvez az enyhülés.. „Világos, hogy az Egye­sült Államok által az enyhü­lés érdekében tett lépéséket felsorolva, az elnök nem vé­letlenül hagyott figyelmen kívül két, nagyon fontos do­kumentumot: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolatainak alapjairól és a nukleáris háború veszélyé­nek csökkentéséről szólót. Ezekben a dokumentumok­ban erőteljesen hangsúlyoz­zák egyebek között azt a tényt, hogv mindkét hatalom az enyhülés és az ebből fa­kadó kölcsönös kötelezettsé­gek javéra döntött." A továbbiakban a lapok megállapítják: „A Szovjetuniónak és szö­vetségeseinek azonban leg­alább annyi indoka van nyugtalankodni a holnan miatt, különösen a katonai potenciál, a NATO által el­fogadott fokozásának és kor­szerűsítésének hossteú távú programjai fényéhen. Es itt meg kell vizsgálni egy rendkívül fontos kérdést A Pravda és más köz­ponti lapok június 17-i száma közli „Az Egye­süli Államok kormányá­nak jelenlegi politiká­járól" című- cikket. Az írást rövidítve ismertet­jük. a leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatos magatartásról, azt a kérdést, amelyet pró­bakőnek lehet tekinteni a felek valódi szándékának felderítéséhez." „A közép-európai fegyve­res erők és fegyverzetek csökkentőiéről Bécsben folyó tárgyalásoknál es a hadá­szati fegyverek korlátozásá­ról tartott tárgyalásokkal kapcsolatban a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz a még fennálló kérdések kölcsönösen elfogadható ala­pon történő sikeres össze­hangolására. Az amerikai vezetés azon­ban, noha szavakban elis­meri a megállapodás megkö­tésének fontosságát, valójá­ban nem mutatott készséget a még össze nem egyeztetett kérdések konkrét megvita­tására. Mesterséges akadályokat keltenek a leszereléssel fog­lalkozó egvéb tárgyalásokon is. A hivatalos cáfolat elle­nére • gyakorlatilag folytató­dik az a politika, hogy a leszerelésről szóló tárgyalá­sokat más, azokkal egyálta­lán össze nem egveztető kér­désekkel kapcsolják össze. Az említett tárgyalásokat a jelek szerint csunán arra akarják felhasználni, hogv leolezzék militarista politi­kátokat. Az Egyesült Államok fé­kezi a leszerelési tárgyaláso­kat, nevezetesen a hadásza­ti támadó fegyverek korlá­tozásáról folyó tárgyalásokat is. Az utóbbi időben az Egye­sült Államok ezeken a tár­gyalásokon semmiféle javas­latot nem terjesztett elő. Ez a politika nem kis zavart keltett magában az Ameri­kai Egyesült Államokban és szövetségesei körében is. A cikk rámutat annak ve­szélyességére, hogy az Egye­sült Államok szovjetellenes alapon fog össze Kínával. Ez lezárná a Szovjetunióval való együttműködés lehetőségét a nukleáris háborús veszély szintjének csökkentésében és a fegyverzet korlátozásában. A cikk arra szólítja fel Wa­shingtont, hogy ne siesse el az ügyet, gondolkozzék el azon. hova vezethet az ösz­sze'ogás Pekinggel — akkor, amikor Peking a Szovjet­unióval való konfrontációra és háborúra törekszik. A cikk hangsúlyozza, hogy az amerikai vezetés „ke­mény" vonala magával hoz­za az új, rendkívül költséges forduló veszélyét a fegyver­kezési versenyben, politikai válságokat, az adóteher nö­vekedését eredményezi, sőt ennél súlyosabb következ­ményei is lehetnek, tgy ez a magatartás megengedhe­tetlen az Egyesült Államok népe számára is. — A szovjet nép, amely annyi mindent látott és át­élt már, nem szándékozik meghátrálni a fegvvercsörte­tés előtt. Ugyanakkor más szocialista országokkal együtt a Szovjetunió eltökélt szán­déka, hogy tovább kükd az enyhülésért, a békéért és a leszerelésért minden téren — hangoztatja a szovjet állás­foglalás. Közéleti napló BÖVÜLÖ EGYÜTTMŰKÖDÉS Tegnap befejeződtek a ma­gyar—lengyel építésügyi együttműködési tárgyalások, amelyeket június 12—16. kö­zött folytatott Ábrahám Kál­mán építésügyi es városfej­lesztési miniszter Adam Gla. zurral, Lengyelország építési és építőanyag-ipari miniszte­rével a kétoldalú műszaki­gazdasági együttműködés bő_ vítéséröl. A kétoldalú kapcsolatok át­tekintése során megállapítot­ták, hogy az építőanyag-ipari árucsere-forgalom a múlt évihez viszonyítva ebben az évben 50 százalékkal növe­kedik. Elhatározták, hogy a továbbiakban a hagyomá­nyos szállításokon túl fej­lesztik az építőanyag-ipari gyártáskooperációt és szako. sitást is. Megállapodtak ab­ban, hogy mindkét miniszté­rium elősegíti a felügyelete alá tartozó vállalatok harma­dik piaci együttműködését. Szekér Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese magyar­országi tartózkodása során fogadta Adam Glazur mi­nisztert. Adam Glazur pén­teken elutazott Budapestről. A ROMÁN PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG I1A.IDI~J-BIIIAKB.AN A Hajdú-Bihar megyei lá­togatáson tartózkodó román parlamenti küldöttség —élén Virgil Teodorescuval, a nagy nemzetgyűlés alelnökével, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tag. jávai — pénteken délelőtt Debrecenben megkoszorúzta a Román Hősök Emlékművét. A koszorúzást követően a küldöttség a megyei tanács­ra látogatott, ahol Hajdú-Bi­har párt-, tanácsi és társa­ialmi szervezetei nevében Szabó Imre, a megyei tanács elnöke köszöntötte a vendé­geket, majd tájékoztatta őket a megye életéről. MARJAI JÓZSEF SZÓFIÁBA UTAZOTT Marjai József miniszterel­nök-helyettes, Andrej Luka­nov bolgár miniszterelnök­helyettes meghívására pénte­ken Szófiába utazott. DÍSZDOKTORRÁ AVATTÁK IDŐSEBB MARTIN LÚTHER KINGET Tanévzáró és doktoravató ünnepi közgyűlést tartottak pénteken az ősi kollégium épületében a debreceni Re. formátus Teológia Akadémia tanárai, diákjai. A magyar­országi református egyház tudományos fokozat adomá­nyozására jogosított zsinata­bizottsága a Honoris Causa címet adományozta idősebb Martin Luther King baptista lelkésznek és Fred H. Kaan­nak, a Református Világszö­vetség titkárának, az Angliai és Walesi Egyesült Kongre­gacionalista Egyház moderá­torának. CSIKÓS-NAGY BÉLA HAZAÉRKEZETT VARSÓBÓL Pénteken hazaérkezett Var­sóból az a magyar delegáció, amely Csikós-Nagy Béla áll lamtítkárnak, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöké­nek vezetésével részt vett a KGST-tagállamok árhivatali vezetőinek tizedik értekezle­tén. MAGYAR—MEXIKÓI EGYEZMÉNY Pénteken a Kulturális Kap­csolatok Intézetében aláírták hazánk és a Mexikói Egye­sült Államok 1978-r-HU-ra szóló kulturális csereprog­ramját. A dokumentum — melyet, magyar részről Ma­ruk Vilmos, a KKI elnökhe­lyettese, mexikói részről C. P. Ernesto Yanez de la Bar. rera, a mexikói külügymi­nisztérium kulturális főigaz­gatója látott el kézjegyével — az 1975 szeptemberében aláírt magyar—mexikói kul­turális együttműködési egyez­mény gyakorlati megvalósí­tását segíti elő, és ösztöndí­jasok cseréjéről, kiállítások kölcsönös megrendezéséről, valamint országaink oktatási és kulturális szakembereinek együttműködéséről intézke­dik. Magyar államférfiak üdvözlő távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke: Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Edward Giereknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának: Henryk Jablonskinak, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa el­nökének: Piotr Jaroszewicznek. a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnöké­nek. Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és né­pünk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önöknek, s a testvéri lengvel népnek or­szágaink barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződés aláírásá­nak 30. évfordulóján. Az 1948. június 18-án megkötött szerző­dés kiemelkedő jelentőségű okmány orszá­gaink, népeink hagyományos barátsága I történelmének, és kiindulópontja a mar­xizmus—leninizmus, a proletár interna­cionalizmus eszméi alapján fejlődő új, szo­cialista tartalmú barátságunknak. Sokolda­lú együttműködésünk állandóan fejlődik és mélyül kapcsolataink valamennyi terü­letén, és ez eredményesen szolgálja mind a szocialista közösség országainak érdeke­it, mind népeink javát. Az 1968 májusában aláírt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződésünk megerősítette és tovább­fejlesztette a 30 évvel ezelőtt lefektetett elveket és közös célokat. Örömünkre szol­gál, hogy barátsági szerződésünk is meg­bízható eszköze együttműködésünknek ,a szocialista építő munkában, a nemzetközi tevékenységben, népeink barátságának erő­sítésében. Az ünnepi évforduló alkalmából szívből kívánunk további sikereket a testvéri len­gyel népnek a fejlett szocialista társada­lom építésében, hazája felvirágoztatásában, a nemzetközi béke és biztonság szolgálatá­ban. Lengyel vezetők üdvözlete Edward Gierek. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára: Henryk Jablonski, a Lengyel Nép­köztársaság Államtanácsának elnöke: Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Mi. nisztertanácsának elnöke üdvzlő táviratot küldött Kádár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának; Losonczi Pálnak, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnö­kének; Lázár Györgynek, a Magyar Nép­köztársasági Minisztertanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! , A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági, együtt­működési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulója al­kalmából a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, a Lengyel Népköztár­saság Államtanácsa és kormánya, a lengyel nép nercében szívélyes üdvözletünket küld­jük i Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának, á Magyar Néoköztár­saság Elnöki Tanácsának és kormányának, a testvéri magyar népnek, és személy sze­rint Önöknek, kedves elvtársak. További sikereket kívánunk a szocializmus építé­séhez országukban. A 30 éve megkötött szerződés új. kor­szakot nyitott államaink és néneink kap­csolataiban. megteremtette e kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének lehetőségét. A len­gvel és a magyar nép hagyományos ba­rátsága é,s együttműködése az eszmei és politikai közösség alapján fejlődhetett to­vább, amelyet a két marxista—leninista párt, a LEMP és az MSZMP szoros együtt­működése tett lehetővé. Megelégedéssel állapithatjuk meg, hogy a kapcsolatok fejlesztésének a szerződés­ben lefektetett irányai az elmúlt harminc év során konkrét tartalommal teltek meg a politikai együttműködés, a gazdasági kapcsolatok erőteljes fejlesztése, a széles körű kulturális és tudományos együttmű­ködés. valamint a két ország lakosságának közvetlen kapcsolatai terén. A népi Len­gyelország nagyra értékeli testvéri szövet­ségét és együttműködését a Magyar Nép­köztársasággal. Nagy Elismeréssel tekin­tünk a szocialista építésben elért kiemel­kedő eredményeikre, valamint arra a tevé­kenységre, amelyet Magyarország fejt ki a biztonság, az enyhülés és a ''népek közötti békés együttműködés megerősítése érdeké­ben. Mély meggyőződésünk, hogy pártjpink, államaink és népeink testvéri barátsága és együttműködése mind jobban fejlődik és erősödik a két otsíág javára, á szoéifthkta közösség egysége, a béke és a szocializmus érdekében. További sikereket kívánunk Önöknek, kedves elvtársak, és a testvéri magvar nép­nek az MSZMP XT. kongresszusán meg­határozott nagyszerű feladatok megvalósí­tásáéhoz. Az évforduló alkalmából távtratváltásra került sor Púja Frigyes külügyminiszter és lengyel kollégája. Emil Wojtaszek külügy­miniszter között is. (MTI) áram éwt ized Több mint egy évezrede él népünk ti Kárpát-meden­cében, s közel ugyanilyen idősek a magyar—lengyel kapcsolatok is. Aligha túlzás kimondani: a két nép között uz évszázadok folyamán a rokonszenv és burátság szálai sűrű hálóvá szövődtek. Tör­ténelmi kapcsolatainkról szólva gyakran említjük a középkor közös uralkodóit, a hajdan mindkét országban uralkodó dinasztiákat, az egykor szövetségben megví­vott háborúkat. Ezekből az évszázadokból maradt fenn a nálunk is jól-ismert lengyel mondás: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát." Valóban, a történelem bizonyítja: né­peink az elmúlt évszázadok­ban sokszor küzdöttek közö­sen. együttes harcaiknak se szeri, se száma. A magyar—lengyel barát­ság históriájának egyik leg­fényesebb oldala az 1848— 49-es magyar szabadságharc, amelyben számos kiemelkedő lengyel hazafi harcolt. Petőfi és Bem tábornok neve együtt sokat mond. A magyar köl­tőnek a lengyel tábornokról írt versei bizonyítják: a két nép leghaladóbb emberei a múltban is megtalálták egy­más!. Sokáig lehetne még sorolni a két nép egvmás iránt érzett rokonszenvének megannyi példáját a XX. század történelméből is. Igaz, ezt az érzést a két ország uralkodó osztályai sokáig igyekeztek a maguk őriző jelszavai érdekében felhasz­nálni. A történelem azonban túl­lépett a hamisítókon. A má­sodik világháború után mind a két országban új világ kez­dődött, a magyar és a len­gyel nép egyazon cél érde­kében kezdett munkához. A feladat nagysága iszonyú volt. Mind a két orsság a háború pusztításainak nyo­mát viselte. Köztudott: Len­gyelország, amely elsőként esett áldozatul a fasiszta tá­madásnak, talán a legtöbbet szenvedte a háborútól. Sok millió lakosa elpusztult, vá­rosait a földdel tette egyen­lővé a náci barbárság. Az új építésének elére mindkét or­szágban a kommunisták lép­tek. s a közös munkában szé­lesebb új alapokra helyező­dött a magyar—lengyel ba­rátság is. • A két fiatal népi demok­rácia új típusú kapcsolatait jelezte a tény, hogy Magyar­ország és Lengyelország kor­mányai barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződést írtak alá. Harminc évvel ezelőtt a szerződés aláírására utszó magyar* küldöttség vezetője, Dinnyés Lajos miniszterel­nök a varsói pályaudvarra érkezve többek között ezt mondta: „Most a szabad ma­gyar nép kormányküldöttség ge jött el a szabad lengyel nemzethez. Barátságunkat kí­vánjuk ezzel elmélyíteni és olyan kapcsolatokat kiépíte­ni, amelyek népeink kölcsö­nös megbecsülésén, testvéri­ségén, függetlenségén és sza­badságán épülnek fel.* A szerződés aláírása óta harminc év telt el. Ez a há­rom évtized azonban, bízvást kijelenthetjük, soha nem volt fejlődést jelentett mind g két országnak. Ez alatt a har­minc év alatt országaink fej­lődése együtt haladt. Nem csupán a régi barátság foly­tatásáról van szó: a két nem­zet. a két állam között n kapcsolatok új távlata nyílt meg. Az elmúlt három évtized közös magyar—lengyel tör­ténelme. barátságunk, gazda­godásához, megújulásához alapvetően hozzájárult a tény: a két testvéri nép egy nagyobb közösség részese­ként, a szocialista országok politikai és katonai szövet­sége, gazdasági integrációi szervezete fontos tagjaként tette meg történelmi lépé­seit. Ma újfalta .kapcsolatok vannak épülőben. A múlt, a legendás történelem minő­ségileg új elemmel bővültj a lengyel és a magyar nép közösen építi a jövő társa­dalmát. Miklós Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents