Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

2 Szombat, 1978. június 17. Az amerikai politikáról # Moszkva (TASZSZ) „Az utóbbi Idők tényei arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok politikájában a béke ügyét veszélyeztető változások mennek vegbe. Az ország vezető köreiben már nem első esztendeje éles harc dúl a leszereles, a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok kérdéséről. Egyre több jel mutat arra, hogy ebben a küzdelemben tizon csoportok képviselői kezdenek felülkerekedni, amelyek alá akarják ásni az enyhülést, a világot vissza akarják vetni -a hidegháború" korszakába." Az Egyesült Államok kormanya olyan akciókra vállalkozik, amelyek célját nehezen lehet másként értékelni, mint a Szovjetunióhoz fűződő kétoldalú kapcsolatok szándékos megrontását. Nem csökkennek az ország belügyeibe való beav<kkozast célzó kísérletek — írják bevezetőjükben a lapok, majd igy folytatják: „Az Egyesült Államok és a Szovjetunió jó kapcsolatainak ellenfelei igyekeznek egy nótát fújni az agresszív szovjetellenes kínai vezetőkkel, akik mindenütt hallhatóan csalásnak minősítik az enyhülést és a békét, a háborút nevezik az egyedüli reális perspektívának. Az Egyesült Államok jelenlegi politikájának mindezen tendenciái különös egyértelműséggel nyilvánultak meg a NATO közelmúltban megtartott tanácsülésén. Ennek eloszlatására volt hivatott, mint azt jelentették James Carter elnök közelmúltban megtartott annapolisi beszéde. Az Egyesült Államok elnökének mindazonáltal nem sikerült megvilágítania az Egyesült Államok politikáját. elsősorban a Szovjetunióval szemben. Azon egyszerű óknál fogva nem sikerült, mert a beszéd megpróbálta összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent: az enyhülés eszméihez és a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításához való hűséget a Szovjetunió elleni nyílt támadásokkal a hitlerista agresszió elleni harcában húszmillió fiát és lányát elvesztő, békeszerető Szovjetunió iránti tiszteletet azokkal a rosszindulatú és hamis leírásokkal, amelyek a Szovjetunió tevékenységéről szólnak, és amelyek hasonlóak a „hidegháború" idején az amerikai lapokban megjelent legrosszlndulatúbb írásokhoz. Az Egyesült Államok elnöke és tanácsadói nem kételkedhetnek abban, hogy a Szovjetunióban ügyelemmel fogadták és tárgyilagosan értékelték ezt a beszédet. Nem maradtak figyelmen kívül a beszédben foglalt pozitív kijelentések, amelyek tanúsítják az amerikai vezetők kénytelenek számolni azzal, hogy az ország politikai köreiben és a közvéleményben széles támogatást élvez az enyhülés.. „Világos, hogy az Egyesült Államok által az enyhülés érdekében tett lépéséket felsorolva, az elnök nem véletlenül hagyott figyelmen kívül két, nagyon fontos dokumentumot: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak alapjairól és a nukleáris háború veszélyének csökkentéséről szólót. Ezekben a dokumentumokban erőteljesen hangsúlyozzák egyebek között azt a tényt, hogv mindkét hatalom az enyhülés és az ebből fakadó kölcsönös kötelezettségek javéra döntött." A továbbiakban a lapok megállapítják: „A Szovjetuniónak és szövetségeseinek azonban legalább annyi indoka van nyugtalankodni a holnan miatt, különösen a katonai potenciál, a NATO által elfogadott fokozásának és korszerűsítésének hossteú távú programjai fényéhen. Es itt meg kell vizsgálni egy rendkívül fontos kérdést A Pravda és más központi lapok június 17-i száma közli „Az Egyesüli Államok kormányának jelenlegi politikájáról" című- cikket. Az írást rövidítve ismertetjük. a leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatos magatartásról, azt a kérdést, amelyet próbakőnek lehet tekinteni a felek valódi szándékának felderítéséhez." „A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentőiéről Bécsben folyó tárgyalásoknál es a hadászati fegyverek korlátozásáról tartott tárgyalásokkal kapcsolatban a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz a még fennálló kérdések kölcsönösen elfogadható alapon történő sikeres összehangolására. Az amerikai vezetés azonban, noha szavakban elismeri a megállapodás megkötésének fontosságát, valójában nem mutatott készséget a még össze nem egyeztetett kérdések konkrét megvitatására. Mesterséges akadályokat keltenek a leszereléssel foglalkozó egvéb tárgyalásokon is. A hivatalos cáfolat ellenére • gyakorlatilag folytatódik az a politika, hogy a leszerelésről szóló tárgyalásokat más, azokkal egyáltalán össze nem egveztető kérdésekkel kapcsolják össze. Az említett tárgyalásokat a jelek szerint csunán arra akarják felhasználni, hogv leolezzék militarista politikátokat. Az Egyesült Államok fékezi a leszerelési tárgyalásokat, nevezetesen a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokat is. Az utóbbi időben az Egyesült Államok ezeken a tárgyalásokon semmiféle javaslatot nem terjesztett elő. Ez a politika nem kis zavart keltett magában az Amerikai Egyesült Államokban és szövetségesei körében is. A cikk rámutat annak veszélyességére, hogy az Egyesült Államok szovjetellenes alapon fog össze Kínával. Ez lezárná a Szovjetunióval való együttműködés lehetőségét a nukleáris háborús veszély szintjének csökkentésében és a fegyverzet korlátozásában. A cikk arra szólítja fel Washingtont, hogy ne siesse el az ügyet, gondolkozzék el azon. hova vezethet az öszsze'ogás Pekinggel — akkor, amikor Peking a Szovjetunióval való konfrontációra és háborúra törekszik. A cikk hangsúlyozza, hogy az amerikai vezetés „kemény" vonala magával hozza az új, rendkívül költséges forduló veszélyét a fegyverkezési versenyben, politikai válságokat, az adóteher növekedését eredményezi, sőt ennél súlyosabb következményei is lehetnek, tgy ez a magatartás megengedhetetlen az Egyesült Államok népe számára is. — A szovjet nép, amely annyi mindent látott és átélt már, nem szándékozik meghátrálni a fegvvercsörtetés előtt. Ugyanakkor más szocialista országokkal együtt a Szovjetunió eltökélt szándéka, hogy tovább kükd az enyhülésért, a békéért és a leszerelésért minden téren — hangoztatja a szovjet állásfoglalás. Közéleti napló BÖVÜLÖ EGYÜTTMŰKÖDÉS Tegnap befejeződtek a magyar—lengyel építésügyi együttműködési tárgyalások, amelyeket június 12—16. között folytatott Ábrahám Kálmán építésügyi es városfejlesztési miniszter Adam Gla. zurral, Lengyelország építési és építőanyag-ipari miniszterével a kétoldalú műszakigazdasági együttműködés bő_ vítéséröl. A kétoldalú kapcsolatok áttekintése során megállapították, hogy az építőanyag-ipari árucsere-forgalom a múlt évihez viszonyítva ebben az évben 50 százalékkal növekedik. Elhatározták, hogy a továbbiakban a hagyományos szállításokon túl fejlesztik az építőanyag-ipari gyártáskooperációt és szako. sitást is. Megállapodtak abban, hogy mindkét minisztérium elősegíti a felügyelete alá tartozó vállalatok harmadik piaci együttműködését. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese magyarországi tartózkodása során fogadta Adam Glazur minisztert. Adam Glazur pénteken elutazott Budapestről. A ROMÁN PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG I1A.IDI~J-BIIIAKB.AN A Hajdú-Bihar megyei látogatáson tartózkodó román parlamenti küldöttség —élén Virgil Teodorescuval, a nagy nemzetgyűlés alelnökével, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tag. jávai — pénteken délelőtt Debrecenben megkoszorúzta a Román Hősök Emlékművét. A koszorúzást követően a küldöttség a megyei tanácsra látogatott, ahol Hajdú-Bihar párt-, tanácsi és társaialmi szervezetei nevében Szabó Imre, a megyei tanács elnöke köszöntötte a vendégeket, majd tájékoztatta őket a megye életéről. MARJAI JÓZSEF SZÓFIÁBA UTAZOTT Marjai József miniszterelnök-helyettes, Andrej Lukanov bolgár miniszterelnökhelyettes meghívására pénteken Szófiába utazott. DÍSZDOKTORRÁ AVATTÁK IDŐSEBB MARTIN LÚTHER KINGET Tanévzáró és doktoravató ünnepi közgyűlést tartottak pénteken az ősi kollégium épületében a debreceni Re. formátus Teológia Akadémia tanárai, diákjai. A magyarországi református egyház tudományos fokozat adományozására jogosított zsinatabizottsága a Honoris Causa címet adományozta idősebb Martin Luther King baptista lelkésznek és Fred H. Kaannak, a Református Világszövetség titkárának, az Angliai és Walesi Egyesült Kongregacionalista Egyház moderátorának. CSIKÓS-NAGY BÉLA HAZAÉRKEZETT VARSÓBÓL Pénteken hazaérkezett Varsóból az a magyar delegáció, amely Csikós-Nagy Béla áll lamtítkárnak, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének vezetésével részt vett a KGST-tagállamok árhivatali vezetőinek tizedik értekezletén. MAGYAR—MEXIKÓI EGYEZMÉNY Pénteken a Kulturális Kapcsolatok Intézetében aláírták hazánk és a Mexikói Egyesült Államok 1978-r-HU-ra szóló kulturális csereprogramját. A dokumentum — melyet, magyar részről Maruk Vilmos, a KKI elnökhelyettese, mexikói részről C. P. Ernesto Yanez de la Bar. rera, a mexikói külügyminisztérium kulturális főigazgatója látott el kézjegyével — az 1975 szeptemberében aláírt magyar—mexikói kulturális együttműködési egyezmény gyakorlati megvalósítását segíti elő, és ösztöndíjasok cseréjéről, kiállítások kölcsönös megrendezéséről, valamint országaink oktatási és kulturális szakembereinek együttműködéséről intézkedik. Magyar államférfiak üdvözlő távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke: Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Edward Giereknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának: Henryk Jablonskinak, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének: Piotr Jaroszewicznek. a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önöknek, s a testvéri lengvel népnek országaink barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulóján. Az 1948. június 18-án megkötött szerződés kiemelkedő jelentőségű okmány országaink, népeink hagyományos barátsága I történelmének, és kiindulópontja a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi alapján fejlődő új, szocialista tartalmú barátságunknak. Sokoldalú együttműködésünk állandóan fejlődik és mélyül kapcsolataink valamennyi területén, és ez eredményesen szolgálja mind a szocialista közösség országainak érdekeit, mind népeink javát. Az 1968 májusában aláírt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünk megerősítette és továbbfejlesztette a 30 évvel ezelőtt lefektetett elveket és közös célokat. Örömünkre szolgál, hogy barátsági szerződésünk is megbízható eszköze együttműködésünknek ,a szocialista építő munkában, a nemzetközi tevékenységben, népeink barátságának erősítésében. Az ünnepi évforduló alkalmából szívből kívánunk további sikereket a testvéri lengyel népnek a fejlett szocialista társadalom építésében, hazája felvirágoztatásában, a nemzetközi béke és biztonság szolgálatában. Lengyel vezetők üdvözlete Edward Gierek. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára: Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke: Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Mi. nisztertanácsának elnöke üdvzlő táviratot küldött Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának; Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének; Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársasági Minisztertanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! , A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa és kormánya, a lengyel nép nercében szívélyes üdvözletünket küldjük i Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, á Magyar Néoköztársaság Elnöki Tanácsának és kormányának, a testvéri magyar népnek, és személy szerint Önöknek, kedves elvtársak. További sikereket kívánunk a szocializmus építéséhez országukban. A 30 éve megkötött szerződés új. korszakot nyitott államaink és néneink kapcsolataiban. megteremtette e kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének lehetőségét. A lengvel és a magyar nép hagyományos barátsága é,s együttműködése az eszmei és politikai közösség alapján fejlődhetett tovább, amelyet a két marxista—leninista párt, a LEMP és az MSZMP szoros együttműködése tett lehetővé. Megelégedéssel állapithatjuk meg, hogy a kapcsolatok fejlesztésének a szerződésben lefektetett irányai az elmúlt harminc év során konkrét tartalommal teltek meg a politikai együttműködés, a gazdasági kapcsolatok erőteljes fejlesztése, a széles körű kulturális és tudományos együttműködés. valamint a két ország lakosságának közvetlen kapcsolatai terén. A népi Lengyelország nagyra értékeli testvéri szövetségét és együttműködését a Magyar Népköztársasággal. Nagy Elismeréssel tekintünk a szocialista építésben elért kiemelkedő eredményeikre, valamint arra a tevékenységre, amelyet Magyarország fejt ki a biztonság, az enyhülés és a ''népek közötti békés együttműködés megerősítése érdekében. Mély meggyőződésünk, hogy pártjpink, államaink és népeink testvéri barátsága és együttműködése mind jobban fejlődik és erősödik a két otsíág javára, á szoéifthkta közösség egysége, a béke és a szocializmus érdekében. További sikereket kívánunk Önöknek, kedves elvtársak, és a testvéri magvar népnek az MSZMP XT. kongresszusán meghatározott nagyszerű feladatok megvalósításáéhoz. Az évforduló alkalmából távtratváltásra került sor Púja Frigyes külügyminiszter és lengyel kollégája. Emil Wojtaszek külügyminiszter között is. (MTI) áram éwt ized Több mint egy évezrede él népünk ti Kárpát-medencében, s közel ugyanilyen idősek a magyar—lengyel kapcsolatok is. Aligha túlzás kimondani: a két nép között uz évszázadok folyamán a rokonszenv és burátság szálai sűrű hálóvá szövődtek. Történelmi kapcsolatainkról szólva gyakran említjük a középkor közös uralkodóit, a hajdan mindkét országban uralkodó dinasztiákat, az egykor szövetségben megvívott háborúkat. Ezekből az évszázadokból maradt fenn a nálunk is jól-ismert lengyel mondás: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát." Valóban, a történelem bizonyítja: népeink az elmúlt évszázadokban sokszor küzdöttek közösen. együttes harcaiknak se szeri, se száma. A magyar—lengyel barátság históriájának egyik legfényesebb oldala az 1848— 49-es magyar szabadságharc, amelyben számos kiemelkedő lengyel hazafi harcolt. Petőfi és Bem tábornok neve együtt sokat mond. A magyar költőnek a lengyel tábornokról írt versei bizonyítják: a két nép leghaladóbb emberei a múltban is megtalálták egymás!. Sokáig lehetne még sorolni a két nép egvmás iránt érzett rokonszenvének megannyi példáját a XX. század történelméből is. Igaz, ezt az érzést a két ország uralkodó osztályai sokáig igyekeztek a maguk őriző jelszavai érdekében felhasználni. A történelem azonban túllépett a hamisítókon. A második világháború után mind a két országban új világ kezdődött, a magyar és a lengyel nép egyazon cél érdekében kezdett munkához. A feladat nagysága iszonyú volt. Mind a két orsság a háború pusztításainak nyomát viselte. Köztudott: Lengyelország, amely elsőként esett áldozatul a fasiszta támadásnak, talán a legtöbbet szenvedte a háborútól. Sok millió lakosa elpusztult, városait a földdel tette egyenlővé a náci barbárság. Az új építésének elére mindkét országban a kommunisták léptek. s a közös munkában szélesebb új alapokra helyeződött a magyar—lengyel barátság is. • A két fiatal népi demokrácia új típusú kapcsolatait jelezte a tény, hogy Magyarország és Lengyelország kormányai barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtak alá. Harminc évvel ezelőtt a szerződés aláírására utszó magyar* küldöttség vezetője, Dinnyés Lajos miniszterelnök a varsói pályaudvarra érkezve többek között ezt mondta: „Most a szabad magyar nép kormányküldöttség ge jött el a szabad lengyel nemzethez. Barátságunkat kívánjuk ezzel elmélyíteni és olyan kapcsolatokat kiépíteni, amelyek népeink kölcsönös megbecsülésén, testvériségén, függetlenségén és szabadságán épülnek fel.* A szerződés aláírása óta harminc év telt el. Ez a három évtized azonban, bízvást kijelenthetjük, soha nem volt fejlődést jelentett mind g két országnak. Ez alatt a harminc év alatt országaink fejlődése együtt haladt. Nem csupán a régi barátság folytatásáról van szó: a két nemzet. a két állam között n kapcsolatok új távlata nyílt meg. Az elmúlt három évtized közös magyar—lengyel történelme. barátságunk, gazdagodásához, megújulásához alapvetően hozzájárult a tény: a két testvéri nép egy nagyobb közösség részeseként, a szocialista országok politikai és katonai szövetsége, gazdasági integrációi szervezete fontos tagjaként tette meg történelmi lépéseit. Ma újfalta .kapcsolatok vannak épülőben. A múlt, a legendás történelem minőségileg új elemmel bővültj a lengyel és a magyar nép közösen építi a jövő társadalmát. Miklós Gábor