Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-02 / 128. szám

Péntek, 1978. június 2. Cigányok a krepp/ . rr I •• • • I papirtuz korul Sdmogyi Károlyné felv ételié Jelmezben a „tűz" köriil A piros krepp-papír tábortűz körül a DÉLÉP munkásszállójának klubhelyiségében szines-rózsás ál-népviseletben cigánylányok és fiúk. Megszólalnak az ősi cigánydalok, a cigányköltészet remekei, mesék, történetek. Cigányest a munkásszálláson. Tizen-tizenöten a szereplők, akik még soha nem léptek közönség elé. de akikben él a közlés, a szereplés vágya. S az érdeklődők vagy százan. Először- csak figyelnek, mosolyognak, aztán csettintenek ujjaikkal, majd dúdolnak, kurjongatnak, tapsolnak. Emlékezel es és élményszerű program szereplőknek, nézőknek egyaránt. (Nagy Erzsébetnek hívnak, Orosházáról jöttem, 1974. óta takarítónő vagyok a vállalatnál, azóta a szállóban lakom, Mindig is szerettem táncolni, ezt az édesanyámtól tanultam. Azt mondják, nemcsak szeretek, de tudok is táncolni. Tudja, ez attól függ, kinek milyen a vére, legfontosabb a hajlam és a ritmus, öt iskolám van, a kilenc élő testvér mellett nem volt tehetségem tanulni. Munka közben és itthon is sokszor énekelek hallgatókat, cigánydalokat. Ebben a műsorban táncolok, énekelek és verset is mondok. Ezernyolcszáz forintot keresek, négy gyermekem van, elváltam az uramtól. A gyerekek Gyulán vannak állami gondozásban. Azért dolgozom, hogy kihozzam őket.) Káté Kálmán hegedűjén megszólal a „pacsirta", majd a Csikóink kényesek című antológiából hangzanak el versek, balladák, cigányul, magyarul. A lányok a gitárszóra önfeledten táncolnak, énekelnek. Látszik rajtuk, élvezik, hogy száz .szempár rájuk szegeződik. Középen fiatal nő. érces, alt hangon vezeti a többieket. Szépen, átéléssel szólaltatja meg a cigánydalokat... (Négy hónapja jöttem Vésztőről, Lévai Máriának hívnak és takarítónő vagyok. Otthon nagyon sokszor énekeltünk, táncoltunk együtt. Hogy miért csináljuk egí a műsort? Mert szeretjük Marikát, aki ezt kitalálta és tudjuk, hogy ez miértünk van. Mert még mindig sokan nem szeretnek bennünket. Csak ránk legyintenek. ez cigány. Én 24 éves vagyok, a fizetésem 1800 forint. Négyéves kislányom Vésztőn él az anyámnál. Kéthetenként megyek haza. olyankor mindig viszek neki valamit. Az a baj, sajnos, hogy nem tudok olvasni, meg tml. Ismerek én minden betűt, csak összeadni nem tudom őket. De egyszer ráveszem majd magamat.) A műsor szerkesztője, betanítója. a kis csoport motorja Márton Antalné, Marika a számítógép mellől futott a könyvtárba anyagot gyűjteni, hogy esténként aztán a szállóban lakó cigányokkal összekovácsolja ezt a műsort. Nagy fába vágta a fejszét, de bebizonyította, hogy ezekben a nehéz körülmények között élő emberekben is van mások számára felmutatható érték. A cigányfolklór ősi forrásáig visszanyúlva figyelmeztetett is e népcsoport rejtett kincseire. .. Utolsó nap a könyvhéten Utolsó napjához érkezett az iciei könyvhét rendezvénysorozata. Ma. pénteken délután 3 órakor Fehér Tiborral a gyermekkönyvtárban találkozhatnak olvasói, ugyanebben az időpontban a Móra Ferenc könyvesboltban műsoros délutánt rendeznek: Oláh István, a legutóbbi Ki mit tud? döntőjén részt vett szavaló közreműködésével, aki mai magvar költők műveiből ad ízelítőt a hallgatóságnak. Fél négytől a Vasutas Művelődési Ház Irodalmi színpada mutatja be műsorát a könyvutcában, öt órakor az algyői fiókkönyvtárban lesz író-olvasó találkozó Fehér Tibor részvételével, fél hattól pedig Tóth Bélával találkozhatnak és beszélgethetnek olvasói Mihályteleken, a Somogyi-könyvtér fiókkönyvtárában. & Reklámújság bemutatkozása Csütörtökön délelőtt, a szegedi újségíróklubban került sor a január 1. óta kéthetenként megjelenésre kerülő, százezres példányszámú Reklámújság Csongrád megyei bemutatkozására. Az eseményen részt vett Keresztúri Istvánné, a megyei pártbizottság képviseletében. Ajtai Andor György, a Lapkiadó Vállalat kereskedelmi irodájának vezetője, a gazdasági Információáramlás új eszközeiről tájékoztatta a meghívott üzemek, vállalatok, Intézmények képviselőit. Elmondta, hogy képes lapjuk különkiadást Jelentet meg július 21-re, a Szegedi Ipari Vásárra. Tervezik még, hogy Csongrád megye bemutatkozik címmel keresztmetszetet mutat be a Reklámújság megyénk gazdasági és kulturális életéről. égi Megvagyunk itt, a Balatonnál!. Az eső hull, hull rogyásig, a szél meg akkorákat lódul, csakúgy nyög bele a part flórája. Fütyörésznék, de vaeog a fogam, bukfencet vetnék, ám vizes a fű, a rádió meg lelkes, sőt örömteljes hangon közli: továbbra is borult égre és hidegre számíthatunk. Május huszonharmadika. Azzal múlatjuk az időt, hogy réseket keresgélünk a korkörösen nekiborult mennybolton, de nincs értelme. Persze mindenki mástként szórakozik. Páran pokrócha vontán ücsörögnek az erkélyen, és merengenek a múlton. Mások a társalgóban saccolgatják, érdemes-e várni tovább. Két fázékony hölgy, túl a hatvanon és mindenein, hangosan tárgyalja: egy anyának kötelessége-e feláldoznia magát a gyerekéért, vagy álljon helyt a munkahelyén. Fülelek, s már tudom, hogy Robiról, egy süketnéma kisfiúról megy a szöveg, aki anyucijával jött a vállalati üdülőbe. Nyolcesztendős, eleven, akár a tűzláng, de este le kell feküdnie. Sajnálják a nagymamák. Tucatnyi németünk is van. Szerencse, mert csinálják a műsort feszt. Megvesznek három üveg sört, egy deci, ha jut koponyánként, s ettől féktelen kedvük kerekedik. S amikor az egyik pulyka tojás képű fiúnak a névnapját ülik, s egy üveg pezsgőre is rászánják magukat, félő, hogy leomlanak az üvegfalak. Az egyik túróbajú menyecske, erősen benne a veszélyes korban, alig bír magával. Ügy nyerít, mintha csiklandoznák, s rengeteg melle csárdást tánA júniusi g col. A hőmérséklet 13 tok, ám a társaság egyszer csak fölkerekedik, és bevonul a vízbe. Mi borzongunk, ők pedig rettentő élvezik a balatonal lubickolást. Orbán napja, eláll az eső. Erre-arra ténfereg az ember. Az ABC-vel szembeni halsütőnek nincs megállása. Arat ilyenkor. A szálkás keszeget 7,50-ért adja, a másikat, a bátrabban ehetőt 6,70ért. Egy behúzott nyakú kisöreg felette izgul a sorban, s amikor odaér az ablakhoz, vékony, bizonytalan hangon kérdezi: — Tessék mondani, valódi a keszeg? Az ott belül úgy néz rá. mintha orrba vágták volna. Nagyot nyel. aztán kissé sértődött nevetéssel mondja: — Egészen originál, — Jó kérem, akkor én most elmegyek, és megmondom a feleségemnek, tetszik tudni... — Tessék a következő! — emeli föl hangját a "halas, és int a magyarázkodónak, álljon félre az útból. A zöldséges száznegyvenért kínál egy kiló földiepret, hetvenért ennyi paradicsomot. Hatnyolcvanért ad egy hüvelykujjnyi cecei paprikát. — Az érdeklődés? — Veszik. A külföldiek nem. Azoknak több eszük van. Hm. Fura egy kereskedő. Kiválasztanék két nagyobbacskát, de lemondok róla. Nehogy futóbolondnak nézzen a rideg asszonyság. Körüljárják, gusztáliák a bazáros bódéját ls. Valaki ernyőt szeretne, s méregbe jön, hogy az nincs. Ellenben van műanyagból vitorlás, kulacs, keresztes vitéz, naplózó fehérnép, bugylibicska és sok egyéb „szuvenír". — Ceruzaelem? — Sajnos, én ls Siófokon szoktam venni. Érthetetlenek az emberek. Mindig az kellene nekik, ami nincs. Az ebédlő asztalai nyolcszemélyesek. Már egy hete szorongunk itt némán, mert még senki nem érezte szükséget, hogy bemutatkozzék. Csak ülünk és bámulunk ki az ablakon, kerülgetjük egymás tekintetét. Este a tévénél megint így találkozunk. Megnézzük a Meseaulót, a macit, a tornát a reklámot, A hetet. Amikor azonban a Prémium című film kezdődik, szinte vezényszóra húzódik a szobába az egész társaság. Másnap is sírásra áll az idő szája, p>edig a meteorológia napot ígért. — Slambuc Tóni vagyok — mondom vigyorogva az egyik hölgynek, akiből kinéz egy kis életrevalóság. — Nem baj. Én meg Lötyike Pötyike — vágja rá habozás nélkül, és faképnél hagy. Lehet, hogy másoknak is nyomott a hangulata, de ezt a „ne szólj hozzám" magatartást vélem másokban is fölfedezni. Mintha mindenkire orrolnánk valamiért, ezért távol élünk egymástól, magunkba fordultan. Közben szívesen megszóljuk a németeket, hogy olyan Jóízűt trécselgetnek a maguk társaságában. Cihelődés ebédhez. A nők szoknyát, farmert váltanak, földig érő kámzsába bújnak, rázzák a rongyot. Na, és a férfiak? Az egyik bevágódik a Trabantjába, és gázt ad. öt perccel később ott látni az egyik asztalnál. A százötven méteres távolságot sem volt képes gyalog megtenni. Hadd lássák, hogy neki kocsija van. Szegény emberke 1 A büfés fiatal házas. Pestről Jött családostul, hogy ebben az Idényben megszedje magát. Alig látni a pult mögött, annál többet filigrán feleségével. Hancúroznak. Ha pálinkát kér valaki, színültig löttyintik a poharat, aztán megint nyalják egymást. Fogalmuk sincs az üzletről. De nekik ragyog a világ, ők egy zokszót nem ejtenek az esö miatt. Igaz, a nap is kisüt végre. F, N. I. I „örvendezzünk, mert költő érkezett!" — írta Féja Géza 1972-ben — éppen a Tiszatáj hasábjain — Farkas Árpádról, a fiatal romániai magyar költőről, „líránk egyik legbiztosabb ígéretéről". A Tiszatáj most egyszerre öt új Farkas Arpád-verset közöl. A folyóirat júniusi számában Szepesi Attila, Tandori Dezső, Tornai József és Kiss Dénes versei is olvashatók. (Külön kiemeljük Tornai József Nyelvtelen lények és Kiss Dénes Országlásaim című művét.) A prózát Thiery Árpád és Esterházy Péter elbeszélése képviseli. Esterházy írásában ismét megcsodálhatjuk a nyelvi-stilisztikai eszközök gazdagságát, a játékos ltönynyedséget, az epika sodrását. A rokon népek népköltészetéből, a magyar olvasók számára mindeddig ismeretlen mordvin halottsiratókból és lakodalmas énekekből is ízelítőt kapunk. „... ezek a siratók, lakodalmas énekek nemcsak a népköltészet egy A lakásépítésről cs né-g&fircinffóéi A Hazafias Népfront városi bizottságánál! várospolitikai társadalmi bizottsága ülést tar'.ott tegnap, csütörtökön a iV-pfrontszékházban. Borvendég Béla, az SZTV igazgatóhelyettese, Hübner Mátyás, az SZTV városrendező irodájának vezetője a hatodik ötéves terv lakásfejlesztési koncepciójáról, a tizenöt éves városfejlesztési tervről tartott tájékoztatást. sajátos hangú világába nyújtanak betekintést, de végső fokon a magyar Ősköltészet titkainak feszegetésében is segítenek." — Írja bevezetőjében Bereczki Gábor. A versek Rab Zsuzsa fordításában jelentek meg. A Tiszatáj előző szama kezdte el Fodor Ilona Kettős portré című rádiósorozata szövegének publikálását. Akkos is, és most a második részben is Szabolcsi Miklós beszél József Attiláról. A szürrealista vers sajátosságaitól Szabolcsi professzor József Attila-élményéig még sok mindenről szó van az interjúban. A készülő romániai magyar Irodalmi lexikon munkálatai közben született fölismeréseket, gondolatokat foglalja össze Balogh Edgár a Körkép a romániai magyar irodalomról című tanulmányában. Nem kétséges, hogy Írása nélkülözhetetlen kalauz lesz a jövőben mindazok számára, akik a romániai magyar irodalom alkotói, irányzatai, jelenségei iránt érdeklődnek. Ugyancsak a tanulmány rovatban kapott helyet Kornidesz Mihály Szirmai Istvánra emlékező cikke. „Szirmai Istvánnak átgondolt, felelős gondolatmenete volt nemcsak a szocializmus hazai, hanem világméretű fejlődésével kapcsolatban is" — mondja Kornidesz, s hangsúlyozza, hogy „a szegedleknek különösen becses mindaz, amit Szirmai István ebben a városban, a nép boldogulásáért tett." A kelet-európai németekről szól Ebinger-Brádean Nelu információgazdag tanulmánya. A szerző a betelepülésektől napjainkig tartó folyamatot vizsgálja. Koncsol László — szintén a Keleteurópai Néző rovatban — a vajdasági szlovák költőket mutatja be. Az ö fordításaiban Ismerhetjük meg Andrej Ferko, Ján Labáth, Michal Babinka, Juraj Tusiak, Viera Benková-Popitová, Anna Dudálóvá és Pal'o Bohus verseit. A Kolozsvárott élő kiváló művelődéstörténész, Benkő Samu két új könyvéről Vekerdi László számol be eszszének is beillő munkájában. Requiem egy hadügyminiszterért a címe Tóth Gyula bírálatának, mely Nemeskürty István ezúttal is viták tüzébe került könyvét („Kik érted haltak, szent világszabadság") értékeli. A Művészet rovatban három fontos (két színházi és egy képzőművészeti tárgyú) írás olvasható. Nikolényí István a szegedi opera Pál Tamás zeneigazgató tevékenységéhez kapcsolódó három évét teszi mérlegre. „A premierek és felújítások okos, mennylségben-minőségben egyaránt színvonalas, hagyományt követő és továbbépítő arányát megtalálni: ez itt a hamleti kérdés" — írja Nikolényi. Pálfy G. István Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porszemért című komédiájáról, a mű marosvásárhelyi és szegedi előadásáról ls. A műteremlátogatás sorozatban Tandi Lajos Kurucz D. István festőművésszel beszélget. Pedagógusnap Kitüntetések a tudanáBvegyetemea A város oktatási intézményeiben mindenütt készülnek már a közelgő pedagógusnapra, az ünnepségek többségét szombaton rendezik, a József Attila Tudományegyetemen viszont már tegnap, csütörtökön délelőtt megtartották. Dr. Antalffy György rektor mondott beszédet, és a miniszter megbízásából átadta a kitüntetéseket az egyetem oktatóinak és dolgozóinak. A Kiváló Munkáért kitüntetésben összesen tizenhármán részesültek: Mihály Ferenc ] osztályvezető-helyettes, Szilágyi Pálné szakvezető tanár (Ságvári gyakorló gimnázium), dr. Jakucs Lászlóné, a Ságvári gyakorló általános iskola Igazgatóhelyettese, dr. Szabó Istvánné tanító (Ságvári gyakorló általános iskola), dr. Varga Ilona és dr. Gaál Endre docensek (bölcsészettudományi kar), dr. Gulyás Sándor egyetemi docens (természettudományi kar), dr. Fonyó Antal tanszékvezető egyetemi tanár (jogtudományi kar), dr. Sára Attila tu. dományos főmunkatárs (kibernetikai laboratórium), dr, Pintér Lajos egyetemi docens (természettudományi kar), dr. Sipos Miklós egyetemi docens (politikai gazdaságtan tanszék), dr. Nagg Zoltánná egyetem) doeens (filozófiai tanszék). Budapesten vette át ugyanezt a kitüntetést dr. Nagy József egyetemi docens. A Miniszteri Dicsérettel kitüntetettek: Horváth Erzsébet egyetemi adjunktus (természettudományi kar). Matievics István tudományos munkatárs (kibernetikai laboratórium), Pályl Béláné és Kaza Ilona könyvtárosok, P(»dala Pálné belső ellenőr, Sényei Róbertné, a bölcsészkar dékáni hivatalának megbízott vezetője, Nyerges Jánosné anyagkezelő és Fiam Sándor szakmunkás. Ugyancsak a Miniszteri Dicséret kitüntetést vette át Budapesten Hegyi András egyetemi adjunktus. > > V