Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-16 / 140. szám

2 Péntek, 1978. június 16. 3 Új paradicsom­feldolgozó gépsor A Szegedi Konzervgyár az idén 41 ezer 695 tonna paradi­csom átvételére kötött szerződést a környező nagyüzemek­kel, háztáji és kisegítő gazdaságokkal. A régi gépek ilyen nagy mennyiségű paradicsom feldolgozására már nem al­kalmasak. Ezért a konzervgyár gyorsított beruházással új paradicsomfeldolgozó gépsort épít, melynek gépeit a Láng Gépgyár készítette el, neve: P—35. A tervek szerint a pa­radicsomszezon kezdetére elkészül az új üzemrész. Ezzel lényegesen nő a feldolgozó kapacitás, naponta 70 vagonnyi paradicsomot is fel tud dolgozni a Szegedi Konzervgyár. Képünk: a gépsorhoz tartozó csővezeték hegesztéséről készült flklivaértekezlet gazdasági vezetőknek A megye gazdasági vezetői­nek részvételévei aktivaérte­kezletet rendeztek tegnap, csütörtökön délután a szege­di városi pártbizottság eme­leti nagytermében. A tanács­kozáson részt vett Török Jó­zsef, a szegedi városi párt­bizottság első titkára, s ott volt Kovács Imre, a megyei tanács elnökének általános helyettese, valamint Prágai Tibor, Szeged megyei város tanácsának elnökhelyettese is. Dr. Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság osztály­vezetője köszöntötte a meg­hívottakat, emlékeztetve a megyei párt-végrehajtóbizott­ság május 12-i határozatára, amelynek értelmében sor ke­rült a tegnapi tanácskozásra. Ezután dr. Kelemen Miklós vezérőrnagy, megyei rendőr­főkapitány, a megyei párt-vb tagja ismertette a Csongrád megyei intézményeknél, vál­lalatoknál kialakult vagyon­védelmi intézkedéseket, az e téren tapasztalt pozitív és ne­gatív vonásokat. Majd dr. Kereszty Béla megyei fő­ügyész és dr. Kun László, a Szegedi Megyei Bíróság el­nöke mondták el a vagyon­védelemmel kapcsolatos ügyészségi, illetve bírósági tapasztalatokat. Mi van a tarisznyában ? Csongrádon Nemzetközi zenei tábor A hagyományos nyár eleji csongrádi zenei tábor, me­lyet a Nemzetközi Zenebarát Szövetség és a megyei tanács művelődésügyi osztálya szer­vezett, idén külföldi művé­szeket is vendégül lát. Csongrád és Bács-Kiskun megye zeneiskoláinak növen­dékein, tanárain, a zenemű­vészeti szakközépiskolás diá­kokon, a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, valamint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola néhány hallgatóján kí­vül ^jelen- van a pozsonyi ze­nekonzervatórium vonás kvartettje és Jan Pragant hegedűművész, az intézmény professzora is. A most folyó 10 napos kurzuson a zeneművészeti főiskola művésztanárainak vezetésével a különböző ze­neiskolák tanárai adják át tudásuk javát a zenei pá­lyára készülő növendékek­nek. Az oktatás társas zenei és egyéni foglalkozások kere­tében zajlik. A tábor vezetője Galli Já­nos, a csongrádi ének-zene tagozatú általános iskola igazgatója. A szakmai mun­kát ismert nevek fémjelzik. A művészeti vezető Wenin­ger Richárd főiskolai tanár, a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola szegedi tagozatá­nak igazgatója. A zenei ok­tatók : Jan Pragant profesz­szor, továbbá Onczay Csaba gordonkaművész és Roh­mann Imre zongoraművész, a zeneművészeti főiskola ta­nárai, Meszlényi László és Simon István, a zeneművé­szeti főiskola szegedi tago­zatának művésztanárai. Hu­Érdekeltség és felvásárlási ár A cukortartalom szerint fizetnek A répa cukortartalom sze­rinti átvételére készül fel az ipar; a gyárakban labora­tóriumi berendezéseket sze­relnek fel, s ezekkel teszik lehetővé, hogy a termelők­nek pontosan mennyit fi­zessenek az alapanyagért, amennyit az ér. A MÉM-ben az új átvé­teli rendszerrel kapcsolatban előzetesen átfogó elemzest készítettek, amely azt bizo­nyítja: a várhatóan jövőre bevezetésire kerülő minősí­tési módszier anyagilag ér­dekeltté teszi a termelőüze­meket a minőség javításá­ban. A cukortartalom _ nő- • velősében. Elemezték, mit kellett vol­na fizetni a termelőknek a répáért tavaly és tavaly­előtt abban az esetben, ha az új, minden tekintetben korszerű minősítési rend­szerrel értékelték volna a gvárakba kerülő alapanya­got. Az újfajta értékelés szerint mázsánként 3 fo­rinttal kevesebbet kaptak volna a termelők 1976-ban, viszont ugyanennyivel többet számlázták volna nekik az elmúlt évben, igaz, lényege­sen jobb minőségű áru­ért. Tavaly úgy nőtt a cukor­tartalom, hogy ezzel együtt a termés mennyisége is na­gyobb lett, ami azt bizo­nyítja, hogy a termés két meghatározó tényezője ösz­szeegyeztethető. helyes ag­ronómiai eljárásokkal úgy lehet növelni a cukortartal­mat, hogy közben a ter­mésátlag is gyarapodik. Az értékelés szerint egy év alatt 17 mázsával nőtt hektáron­ként az átlagos termésho­zam, az üzemek csaknem ötöde hektáronként 400 má­zsa feletti termésátlagot ért ei, de számos gazdaság 500 mázsánál nagyobb cukorré­pa-„tömeget" takarított be minden egyes hektárról. Az új minősítési rend­szer, amelynek részletes mutatószámait az arra il­letékes kormányzati szervek hagyják majd jóvá, és ké­sőbb hozzák nyilvánosság­ra. figyelembe veszi a fel­mérés eredményeit, illetve a hazai cukorrépa-termesztés sajátossásait. szár Lajos, a Szegedi Zene­művészeti Szakközépiskola művésztanára. A társas zenei tábor célja többrétű. Az egyéni foglal­kozások keretében a zenei pályára készülő növendékek­nek jó alkalmat nyújt a nyári munkára való felkészü­léshez. A kamarazene gya­korlása közben ugyanakkor megismerteti a fiatalokkal a társas zenélés alapvető já­tékszabályait. A tábor elő­segíti az állandó kamara­csoportok kialakulását az is­kolákban, hiszen a zenei ne­velés élményekre épül. A legmarandandóbb emléket az együtt muzsikálás adja a gyermeknek. Amire a tanév során kevesebb lehetőség van, azt most 10 nap alatt próbálják meg némiképpen pótolni. A tanárok azt igyek­szenek elérni, hogy a közös zenélési kedv a tanév alatt is megmaradjon a diákok­nak. A tábor életét előadások és házihangversenyek teszik színessé. Földes Imre, a Bu­dapesti Zeneakadémia tanára például a zenei formálásról és korunk zenéjéről tartott színvonalas előadást a részt­vevőknek. A prágai Dolezal­kvartett, amely a keszthelyi INTERFÖRUM-on adott koncertet az elmúlt napok­ban, Csongrádra is ellátoga­tott. Játékuk a zenei tábor kiemelkedő eseménye lett. Műsorukat a cseh nemzeti zene alkotásaiból állították össze. Rohmann Imre ön­álló hangversenyén klasz­szikus és romatikus szerzők műveit szólaltatta meg. Az idén első ízben megrende­zett gyulai szonátaverseny győztsei: a szegedi Fekete Márta és Horti Viktória is felléptek. Kornfeld Zoltán, a zeneművészeti főiskola dip­lomázó gordonkaművésze ön­álló estet adott. A tábor közösségéből két zenekart állítottak össze. Az egyiket, amely zeneiskolás növendékekből áll, Hegedűs János tanár vezeti, a mási­kat, amelyet szakközépisko­lások és főiskolások alkot­nak Jan Pradant professzor irányítja. A 10 napos kama­razenei tábor két hangver­sennyel ér véget. Az elsőt pénteken este, a másodikat szombaton délelőtt rendezik. A zenekarok a tanfolyamon tanult műveket adják elő. J. Szúratta Gyula N apjaink legizgatóbb — egyesek sze­rint legunalmasabb — beszédtémá­ja a munka, összeáll két technikus és minden másról megfeledkezve részlete­zik, hogyan sikerült megoldaniok egy föl­adatot, amelyet pedig lehetetlennek tar­tottak. Ülésezik a várospolitikai bizottság, és meghányja-veti, mit kell tenni sürgősen a környezetvédelem érdekében. A nagy­gyűlésen fegyelmezett helytállást hangsú­lyoz a szónok, a brigádértekezlet fő témá­ja, hogyan fokozható a termelékenység. Kinyitjuk az újságot, és munkaversenyt, gyártmányfejlesztést találunk benne. A sé­tány padjain arról diskurálnak a nyugdíja­sok, hogyan dolgoztak ők mostoha körül­mények között. Fiatalok gyürkőznek a KISZ-ben, majd ők megmutatják, hogyan kell csinálni. Ki szeret dolgozni? A válasz rendszerint humorosan, vagy indulatosan lökődik: én ugyan nem. de muszáj. Van, aki esküdözik, ő szívesen elmenne a munka temetésére, mert ^ki dolgozik, az nem ér rá pénzt ke­resni. És ez nem igaz. Más a felszínes fecse­gés és más a mélyebben rejtőző lényeg. Az ember mindig dolgozott Az ember szeret dolgozni. Az ember jól tudja, hogy a mun­ka tette azzá, ami. Az ember bizonyos benne, hogy csak a jól végzett munka bol­dogít igazán. Pedig a munka ma még kétségtelenül teher, megerőltetés. A kommunizmusnak, ahol majd olyan szükségét érezzük a hasz­nos tevékenységnek, mint kisgyermek a játéknak, még csak a körvonalait véljük látni. Odáig „egynéhány csata még hátra van". Viszonyunkat a munkához kétségkívül az határozza meg, hogy milyen környezet­ből fakadtunk és érkeztünk el a mába. Az ember, amíg rá nem húzzák a földet, ma­gával hordozza gyermekkorát Persze ko­rántsem nyögdécselve és átkozódva, mint­ha nehéz batyu nyomná a vállát hanem szívesen, biztonságérzéssel, jó illatú ke­nyerestarisznyaként amelyből falatozhat, új erőre kaphat, ha remegni kezd a szíve meg az ina. Akitől eszméletnyitás idején elzárták a küzdelmes világot, vagyis a széltől épp úgy óvták, mint a gondok, fáj­dalmak látványától, annak igen hamar ki­ürül a tarisznyája. Az csak könnyelműen, vagy kín-keservesen tud az életúton vé­gigmenni, ide-oda csapódik az eszmék és érdekellentétek viharában. Másból, mint az emlékképek anyagából, a képzelet nem tud építeni. Ezért vét nagyot az a. szülő, aki csemetéjére a Dárius kincsét is rárak­ná, aztán diplomát is szerez neki, de az nem megy vele semmire: életismeret hiá­nyában képtelen valami újat, értékeset lét­rehozni, sőt gyakran arra sincs ereje, hogy jól megállja a helyét a szakmájában. Aki csak gondtalan gyermekkorra tud emlé­kezni, az képtelen átérezni mások gond­ját-baját, az nem tud szűk, egyéni érde­kein túllépni, nem tud a társadalom bol­dogulásáért küzdeni. Hosszan idézhetnénk itt jeles koponyák pszichológiai fejtegeté­seit, esetleg kissé homályosan, amint azt a tudomány tekintélye megkívánja, de ez­úttal hadd támaszkodjunk inkább eleven példákra. A mi rendszerünk tartópillérei az ön­tudatos munkások. Valószínűleg áldják a sorsot kemény gyermekkorukért, mert szi­lárdnak érzik lábuk alatt a talajt,' a ci­nizmus nehezebben fészkel beléjük és rit­kán lehet velük a bolondjárt járatni. A munkásember, vagy a dolgos szülők értel­miségi gyereke, ha válságba kerül, csak fölidézi azt a kort, amelyben megtermett és fölcseperedett, s máris olyan, mint a rosta: a legzagyvább szövegből is képes kiszűrni az arany értékű tanulságot. Csak oda kell hallgatnia, mit mondtak erről vagy arról a család fönntartói, a már sír­ba szállt nagyapák, máris tiszták számára a fogalmak. Kádár János debreceni beszédében hal­lottuk: „Még gyermekkoromban egy öreg falusi bácsi azt mondta: fiam, tanuld meg, a szegény ember gyerekének mindig dol­gozni kell. Így lett ő az én első marxista tanítóm." Dolgozni, dolgozni! A fizikai vagy szel­lemi tevékenység biztonságot, vagy leg­alább szűkös megélhetést jelentett annak, aki nem lopom-csalomra, hanem tisztes­ségre alapozta a jövőjét. Akinek nem volt munkája, nyomorultnak érezte magát S ha, mondjuk, egy állástalan diplomás be­jutott valami irodára, legfőbb gondja volt hogy panasz ne legyen rá. Munkaadójának véleményétől függetlenül kényes volt ar­ra, hogy kifogástalan munka kerüljön ki a kezéből. Egy nyugdíjas szövőnő mesélte, a szülei annak idején két süldőt adtak azért hogy lányuk bekerülhessen a gyárba. Na­gyon megbecsülte magát. A 30-as években a" helyi újságok hetekig vitatkoztak azon, hogy egy Vásárhelyen érettségizett fiatal­ember elfoglalhatja-e a szentesi városhá­zán éppen betöltetlen egyetlen állást Ugyanebben az időben a falusi munkanél­küliek némelyike már 70 kiló búzáért is fölvállalta holdanként az aratnivalót aki pedig gerincesen kitartott az akkor szoká­sos 80—90 kiló mellett, könnyen kenyér nélkül maradt. A mezőgazdasági munkás gyereke alig nőtt ki a földből, már tudta, mennyiért ad a boltos két deka élesztőt a suszter mit kér a bakancs talpalásáért És ismerte a család összes gondjait naponta hallotta otthon, mily rengeteget kell a pénzért dolgozni. És ha már kisiskolás ko­rában cselédnek adták és rosszul bántak vele, akkor sem a munkára, hanem a gaz­dára panaszkodott. Bizony, egyszerű életigazság, hogy a munkásember gyerekének mindig dolgoz­nia kell. De mi kell a suttyó gyereknek ahhoz, hogy dolgos ember formálódjék belőle? Sokan úgy vélik: sok és tartalmas ennivaló, játékok, féltő gondoskodás. A ma ötvenévesek, vagy idősebbek zömének azonban nem adatott meg ilyesmi. Az anyák oltalmazó szeretetét érezték ugyan, a kenyérkosár azonban néha üresen ásított. Tanácselnök ismerősöm mondotta: „Ma is látom anyámat, amikor »éhes vagyok, mit egyek«-kuncogásomra icipicit nevetős szemmel, de kezét tehetetlenül széttárva úgy tett: -egyél meg engem, csillagom-." Ma, amikor szinte főbenjáró vétek emle­getni a gyalázatos múltat, amikor javában hízik az egész társadalom, megkérdezhet­né valaki: mire való így visszanézegetni. Csak a mondanivaló megtámasztása végett tesszük, azért tudniillik, hogy bizonyítsuk: csokoládé nélkül értékessé formálhatók az emberpalánták, de tanulásra, munkára fo­gás nélkül, az életgondok elkendőzésével semmiképpen. Szűkében vagyunk a munkáskéznek, mindenütt az országban, ezért kinek-ki­nek a maga posztján jobban kellene dol­goznia, mint valaha. De hogyan? Mi mó­don bírjuk jobb belátásra azokat, akiket az éhség-fegyelem már nem, a szocialista­fegyelem pedig még nem köt? Ezerszer, tízezerszer mondottuk már és mondjuk még egymilliószor: a termékeny észt ia egyre intenzívebben kell céljaink szolgála­tába fogni, hogy ma egy személy annyit produkáljon, mint tegnap kettő. Senki nem gondol fokozottabb fizikai erőkifej­tésre. A munkát könnyíteni akarjuk, nem nehezíteni. Azért vannak a gépek, hogy segítsenek az embernek. Azért alkalmaz­zák a mérnököt, hogy gondoskodjék a za­vartalan, fegyelmezett munkamenetről. De a gépet megállás nélkül kell járatni, a mérnök elvtárstól pedig időnként megkér­dezni, hogyan is állunk azzal a gyakran emlegetett üzem- és munkaszervezéssel. A munkásokon nem múlik, ők lényegüknél fogva dolgozni akarnak, erre ösztönzi őket az a belső impulzus, amely gyerekkoruk­ban beléjük rögződött N ézzük csak, mit mondott erről Kádár János: „A rendes, jói szervezett munkahelyeken nincs szükség sem­miféle különleges ösztökélésre, ott ma­ga a munka dinamikája lendíti elő­re az embert." S akit nem len­dít mások példás életmódja és ma­* gatartása, saját önérzete, sőt a józan megfontolás se — hát azzal foglalkozzanak a többiek. Embert csak ember nevelhet Amikor csapatban, „egy karra" ment a munka, hogyan is csinálták ősidők óta? Biztatták azt, aki nem fogta rendesen. ' F. NAGY ISTVÁN Nyitnak az építőtáborok Hatvanegy — a tavalyi­nál 12-vel több — központi szervezésű építőtábor nyitja meg kapuit vasárnap az or­szágban. A fiatalok kéthetes turnu­sokban táboroznak augusztus 26-ig. Naponta 6 órát dol­goznak, azután pihennek, szórakoznak. A táborszerve­zők nemcsak kényelmes szál­lásról, jó ellátásról, hanem szabadidő-programról is gon­doskodtak. A központi szer­vezésű táborok 286 turnusá­ba több mint 800 műsort .szállítanak.". Együttműködés a számítástechnika- fejlesztésében A számítástechnika eszkö­zeinek és alkalmazási lehe­tőségeinek fejlesztését az ipar és a tudomány együtt­működésének erősítésével gyorsítják — erről határoz­tak az MTA, az OMFB, a KGM és a Videoton vezetői. Szentágothai János, az MTA elnöke, Márta Ferenc, az MTA főtitkára, Pál Lénárd, az OMFB elnöke és munka­társaik,. a Videoton számítás­technikái gyárában Gácsi Miklós kohó- és gépipari ál­lamtitkárral és Papp István vezérigazgatóval vitatták meg a számítástechnikai ipar to­vábbi fejlődését szolgáló ku­tatási és műszaki fejlesztési feladatokat. Figyelembe vet­ték azt is, hogy hosszabb tá­von milyen követelménye­ket támaszthat a számítás­technikai berendezések iránt u hazai és a külföldi piac.

Next

/
Thumbnails
Contents