Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-12 / 110. szám

Péntek, 1978. május 12. 3 BNV Szerszámokf kisgépek BútorA BNV szakosításának megfelelően a szerszámgépek mellett bemutatják a vásáron a szerszámok, a kisgépek és az automatikai eszközök széles választékát — közölte csütörtöki sajtótájékoztatóján Deák László, a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat vezérigazgatója Maga a vállalat újdonságként bemutatja azokat az elemekből összeépíthető készülékeket, szerszámokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a -korábbi több hónapos „felszerszámozási" idő helyett néhány óra alatt a felhasználók rendelkezésére álljon a termeléshez fontos készülék. gyártás Munkában a dohánypalántázók A homoki gazdaságokban nem okozott fennakadást a, közelmúltban lehullott nagy mennyiségű csapadék, sőt a talaj víztartalma a kertészeti növények ültetésére nagyon kedvező. Ezért a szegedi járás legnagyobb dohánytermelő gazdaságában, az ópusztaszeri Árpád vezér Termelőszövetkezetben néhány napja elkezdték a dohány palántázását. A tervek szerint az idén közel 80 hektáron termelnek dohányt A palántákat a termelőszövetkezet fóliás kertészetében nevelték meg. Tegnap, csütörtökön a hideg idő elle. nére is három ültetőgéppel dolgoztak, hogy mielőbb elpalántázzanak. A három géppel átlagosan 5—6 hektárnyit tudnak beültetni naponta. A divatjamúlt bútorok gyártását abbahagyja, s helyettük korszerű, a lakberendezési divat változásaihoz igazodó termékek gyártását kezdi meg az idén a győri Cardo Bútorgyár. Újdonsága Dorka gyártmánycsalád, darabjai variálhatók, és egymásfél szobás lakás beren. dezésére alkalmasak. A Dorkából az első fél évben 125 garnitúra készül. A másik újdonság a Főnix lakószoba továbbfejlesztett változata, a Főnix II. A bútor tervezője figyelembe vette a házgyári lakások méreteit, és a mennyezetig érő szekrénysorral kihasználja a lakások teljes belmagasságát. (MTI) Ha van kedve... Szekerce a Keszegben Egy bárkának meghatározott a sorsa, tűrnie kelL Most például azt, hogy szálára szedjék. A régi haltartó bárkát, a Keszeget most „boncolják". Bordáit, oldalát kibontják, megnézik, megvizsgálják, hogy aztán rendbe hozzák, újjá formálják. Vőneki János ácsmester mondta, megcsinálják, de vízre nem mehet, mert ha a Várkertből visszaeresztik a Tiszára, akkor másként kell összevarrni az oldalát. Ekkor kéredzkedett elő az első kérdés: miért? — Mert befolyik a víz a varrás mellett. — Eddig úgy tudtam, a ruhát, meg a nádtetőt szokták varrni... Erre elmondott szép sorjában a moházástól az iszkábálásig mindent, ami a bárkaborda varrására ráillik. A szegedi múzeumban is sokáig gond volt a Keszeg. Alig találtak rá embert, aki rendbehozza. Nincs már szuper-mester, s új bárkát is a 20-as években csináltak utoljára hajóácsok. Annak pedig már jó ötven éve. Végül aztán mégis nyélbe ütötték a dolgot, a Vőneki testvérek, János és László, Sövényházi István segédletével nekifogtak a Keszegnek, inert jól kikezdte az idő. — Mi a munka vele? — A két fülkét csak javítjuk — mondja Vőneki János —, a középsőt, a haltartó részt kicseréljük. A négy tartóbakot meghagyjuk, ahhoz vesszük hozzá a többit. — Neki mertek fogni? — Az idősebb kolléga, Sövényházi István hajóács volt valamikor. Vele együtt dolgozunk tíz éve óta, mindig segít, ha valahol elakadunk. Ide is érvényes a régi mondás: egy ács, nem ács. Megtoldhatjuk annyival, három ács, már áll a ház. Jobban mondva, áll a bárka. Van vele bajuk bőven. Olyanná akarják csinálni, amilyen volt. — Mentjük a menthetőt — mondja a fiatalember a Várkert hűvösebbik oldalán. — Tartósítjuk, vegyszerezzük, amiben még élet van. — Miről ismerik föl a jót? — Látja azt a szem, mutatja a fa maga magát. Amit nem látunk kívülről, azt megmondja a szerszám. Ha nagyon szalad bele a szekerce, akkor vakarózhatunk. — Jól szétkapták a bárkát, hogy rakják össze? — Skiccről, meg a megmaradt rész alapján. Figyelembe véve, hogy vízre nem kerül. A légkamrák mohával vannak varrva, három sor kellene, hogy ne folyjon be a víz. A többi szakmabéli fogást is elmondta, hogy csak fahajónal moháznak és szárazon sokkal több a baj a bárkával, mert nehezebb kifeszíteni, nehezebb tartani. Vé_ gezetül oda jutottunk, hogy a négy tartóbakot mindenképp megmentik, kipofozzák, megfoltozzák. Ezek után illik „felhajtani" a Keszeg bárka múltját. Hogyan is vergődött szárazra, és miért nem szeret ott? Haltartó bárka sok volt a Tiszán. Hajdanában a Keszeg is halasgazdáké volt, utóbb a Kossuth Halászati Szövetkezet használta. Néhány kocsi tűzifáért adta a múzeumnak. Daruval emelték ki a folyóból és hatalmas kocsival hozták a Várkertbe 1969-ben. A Hősök kapuja alatt nem akart beférni a bőgője, az orra a villanyvezetéktől, de az emberi lelemény segített. Az utolsó métereket hevederen tette meg, azóta ott van. Boncolás előtti állapotakor hossza 17 és fél méter, nyolc haltartó rekesszel. Az orra olyan, mint a nagybőgő nyaka. 1920 táján építették, az egyik legnagyobb volt akkor és legtovább szolgált a Tiszán. A szép napos délelőttön van idő bámészkodásra a Várkertben. Régészlányok földet keresnek a Keszeg orránál, s az autók robaja tompán érkezik a kátrányszagú deszkák közé. Csendesebb itt a város, visszahozza a múltat. A vár sok vihart látott téglái közé bebújik a melegítő napsugár és kicsal nézelődni néhány pókot. A boltíves ablak pléh párkányán maroknyi rozsdás, görbe, gombfejű cigányszög amit állítólag a kovácsok ma már nem tudnak jóra kalapálni. Halomban hosszú lyukacsos deszka. Megette mind a kenyere javát. Az ácsból lett hajóács, Vőneki János azt mondja rájuk: — Nagyon viseltesek, a víz kinyalta a likakat, mind el köll dobni. Ujakat teszünk helyettük. Ezek mindig vízben álltak, mert ebbe rakták a halakat, lyukas deszkával rekesztették el őket. — Babramunka ez — mondja —, inkább egyedi. Van közte ilyen is, olyan is. A varrás, az iszkábálás sok idő. A bordázás meg a bur- j E

gytől egyig ifjak voltak, akik körülöttem ültek, szolid beszélgetés folyt — a művelődésről. Aki sommás véleménnyel egy csapásra felpezsdítette a vitát, maga is huszonéves. Azt mondta: „a fiataloknak nincs kedvük művelődni". Aki dolgozik, elfárad — azért. Aki tanul, nem jut ideje, meg a tanulás is elkívánja az energiát. És egyáltalán, aki fiatal, szórakozni kíván, „kikapcsolódni"; hiába is törik magukat elszánt népművelők, ifjúsági vezetők, mindenféle szervezetek, hogy munka és tanulás után még nap mint nao „bekapcsolják" a klubba, előadásra, önképzőkörbe, szavalóestre, vitára — hogy a művészetekkel ismerkedésről ne is beszéljünk. Nagyon könnyű az ellenérveket sorjáztatni. De azért van abban igazság, hogy a fiata'ok (meg az idősebbek) művelődése: kedv kérdése is. Abban a pillanatban, amikor ki-ki a számára megfelelő „kíná'attal" találkozik, amikor a művelődés alkalmai és módjai közül „magának valót" talál — valahogy megjön a kedve. Az igény ugvanis, gyengébben vagv erősebben, de él: az ember „érje el önmagát", szépítse, jobbítsa, teljesítse. Mármost: miért lennének másmilyenek, akik ma fiatalok? Talán jobban kéne tudni. mitől ébred a kedvük! Nézzünk példákat, csak kettőt. Valahogy „nincsenek benne a köztudatban", merthogy ami jól megy, arról minek beszélni. Például az ismeretterjesztés... Azt mondja a statisztika, a városban az ismeretterjesztés sokféle programján résztvevőknek körülbelül a fele nincs még harmincéves. Nincs csodálkoznivaló, ha valakit nem hat meg ez az adat, bár meglepően nagy számot takar; de szerencsésen túlvagyunk azon, hogy a számoktól engedjük bűvölni magunkat. A figyelemre méltóbb már a tény: ebben a tömegben sokan vannak, akik örömmel találkoznak a „nekik való" művelődési formával és fölébredt nagy kedvük azóta sem csappant. Az egyetemi és főiskolai önálló TIT-szervezetek tagjairól van szó. Azokról a hallgatókról, akik a városi szervezet irányításával, de saját igényeik és képességeik szerint „csoportosultak", szerveznek, előadnak, tudást terjesztenek és — szereznek. A többi fiatalnak bővítik a kulturális kínálatot és ébresztgetik hozzá a kedvet. Abból, hogy ők rátaláltak a művelődés nekik megfelelő tartalmára-formájára, abból a közös hasznunk egyre csak nő az idővel. Minthogy ezeket a hallgatókat a minőség érdekli, csak kifogástalan felkészültséggel képesek a még érdekteleneket érdeklődésre bírni; aki közülük sajátjának érzi ezt a célt, meg ad is magára, nem győzi gyarapítani a tudását. Ebből a körből az'.án nemigen lehet már kilépni anélkül, hogy hiányérzet ne maradjon. Itt a pélrái, hogyan lesz része az életnek a művelődés. (Megjegyzendő még: az idén „intézménye:en" is segíti a városi TIT az ifjúsági előadók módszertani képzését; szeretnék elérni, hogy minden nehézség nélkül szót értsenek az ifjú ismeretterjesztők hasonló korú közönségükkel; mondjuk: merjenek minél többet beszélgetni.) És aztán — például az ÉDOSZ... Látványos eredményeikről sokan tudnak, tapso'nak nekik, de arról, hogy ezeket milyen műhelyben, milyen légkörben, milyen alapállásból lehet megcsinálni, legfeljebb a pedagógusok sejtik, ök ugyanis tapasztalhatták, a gyerekeknek éppen meg "elelő célért is kizárólag életkorukhoz passzoló módszerekkel és szuggesztív egyéniség irányításával lehet eredményesen dolgozni. Aki sűrűn megfordul a tánccsoport műhelyében, az is elámul: katonás, áttekinthető rendben, makulátlan tisztán a kosztümök tömege, a gyerekek hímezték. A látvány a szemet kápráztatja és a fiatalokról való előíté'eteinket semmíti. M

anapság, amikor mindenki rohan, időhiányban szenved, a felszínességet-fe'ületességet úgy hordozzuk, mint a mezőn járó az észrevétlen rátapadt bogáncsot, nos, akkor ezek a gyerekek lelkesen, műgonddal öltögetik a kalocsai szirmokat. Olyan türelemmel, figyelmes odaadással végzik a kívüállónak hátbor^óztató aprómunkát, hogy kényszerülünk az okokat kutatni. A tánccal fogták meg őket, ez bizonyos, ahhoz meg ruha i» kell. És persze a tehetségen, fegyelmen, lemondáson, céltudatos kívül szellemi nyitottság néprajzra, hon- és helyismeretre; zenei, mozgásművészeti, irodalmi fogékonyság. Legfőképpen és mindehhez azonban magatartásmintákra van szükségük, amelyek hatására a tánc révén is egész személyiségük fejlődik. Mi más, nagyobb eredménye lehetne a művelődésnek? Csak ne az „általában művelődést" kívánjuk el valakitől; a testhez szabott, határozott célért való művelődési alkalmak teremtik ugyanis a kimeríthetetlen érdeklődést, alakítják az egész embert — leginkább, ha fiatal. Sulyok Erzsébet Mentőszolgálat Harminc év alatt 27 millió beteget szállított A megszervezés óta eltelt három évtizedben huszonhétmillió beteget szállított a magyar mentőszolgálat. Sokkolás jobban látszik. Nem I szor úttalan területeken 650 haladós, az biztos. így, hogy az egész bárka gyámokon áll, most minden olyan fordított. — Van hozzá anyag? — A módját kell megtalálni, hogy legyen. A típus nem jó hozzá. Például az iszkábának csak a nevét ismerik. —- Mi az? — Rengeteg köll belőle, ezzel fogatjuk oda a lécet — mutatja a fényes, hajlitott lemezt, amelynek két hegyes végét a bordákba veri. — Ilyet már nem kapni, úgy vágjuk ki ollóval. Nemsokára meglátjuk, milyen a „műtött" Keszeg, s az is kiderül, jó felé szaladt-e a szekerce. Majoros Tibor millió kilométert tettek meg a mentőkocsik, hogy segítséget vigyenek a bajba jutott embereknek. Kezdetben 77 mentőállomás volt, ma 159 hálózza be az országot, s 1300 mentőkocsi áll indulásra készen a nap bármely szakában. Több városban épül új, korszerű állomás — hangoztatta csütörtökön Pécsett, az országos mentőszolgálat megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülés megnyitó beszédében Medve László egészségügyi miniszterhelyettes. A továbbiakban pedig arra utalt, hogy ez az ünnepi ülés olyan időszakban zajlik, amikor a sürgősségi betegellátásban jelentős eredményeket értünk él. Ez alatt nemcsak azt kell érteni, hogy a klinikákon, kórházakban intenzív osztályokat hoztak létre, s hogy javultak az országos mentőszolgálat tárgyi és személyi feltételei. A munka tartalmi vonatkozását tekintve is jelentős a fejlődés. Az orvostudomány új eredményei is nagyrészt azokon a területeken születnek, amelyek a sürgősségi betegellátással kapcsolatosak. jelentette: rövidesen megalakul a Magyar Mentésügyi Tudományos Társaság, amelynek fontos szerepe lesz. a magyar tudományos életben és az egészségügyi ellátás szervezésében, mivel felöleli az orvostudomány legkülönbözőbb ágait és egészségügyi ellátási formákat. A megnyitó után szekciókban folytatódott a tanácskozás. Két nap alatt A miniszterhelyettes be- nyolcvan előadás hangzik el. A Brit Vöröskereszt küldöttsége Szegeden A Magyar Vöröskereszt röskereszt elnököt a megyei meghívására hazánkban tar- tanácsházán fogadta Szabó tózkodó Brit Vöröskereszt- G. László, a Csongrád megyei delegáció tegnap, csütörtökön tanács elnökhelyettese, aki Szegedre látogatott. A dele- tájékoztatta őket a megye gáció vezetője Sir Evelyn életéről. A delegációt elkísér- 1 elméjűség határán levő, ala Shuckhurgot, a brit Vörös- te dr. Kaposvári Júlia, a Makereszt elnökét, aki egyben gyar Vöröskereszt főtitkára nemzetközi Vöröskereszt helyettese. A küldöttség a állandó bizottságának elnöki látogatás során tájékozódott tisztét is betölti és Mrs. Ann a Vöröskereszt megyei tevéAlingtont, brit területi Vö- kenységéről is. Mentőkörülmény-e a gyengeelméjűség? A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása Az értelmi fogyatékosságot tak, hogy pénzért ölni főbenbíróságaink enyhítő körül- járó bűn — hangoztatta naményként értékelik. E sza- tározatában a Legfelsőbb Bíbály alól tett kivételt leg- róság. Ezért semmivel sem utóbb a legfőbb bírói fórum, bírálta el enyhébben bűncseamikor egy nyereségvágyból lekményüket, mint más esetelkövetett, három vádlottas ben tette volna. Már csak emberölési bűnügy kapcsán azért sem, mivel a vádlottak elvi iránymutatást tartalmazó iszákosak, munkakerülők, s határozatot hozott. tettüket garázdasággal, botA vádlottak: Suha Pál 20 rúnyos viselkedéssel is tetézéves átányi lakos, fiatalkorú ték. Ezért, súlyosbítva az Egélettársa, K. Anna, valamint ri Megyei Bíróság ítéletét, az unokatestvér, az ugyan- Suha Pált 15 évi szabadságcsak 20 esztendős Suha Ru- vesztésre és tízévi közügyekdolf. Mindhárman a gyenge- tői eltiltásra; Suha Rudolfot vő, ala- 12 évi szabadságvesztésre és csony intellektusú emberek, nyolcévi közügyektől eltiltás, ami jórészt elhanyagolt isko- ra, K. Annát pedig a fiatalláztatásukra vezethető visz- korúak börtönében letöltensza. Azzal azonban az érte- dő 4 évi szabadságvesztésre, lemnek ezen a csekély fokán s ugyanilyen időtartamra a is tökéletesen tisztában yoL közügyektől eltiltásra ítélte. >