Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

) levgenyii Vinokurov: Az elragadtatás Parancsnokunknak tiszti csillogása elkábított minket, habár féltünk, zendült a szóló, és feleltek rája. harciasan dobbant saját léptünk, a századunk is elkábított minket, nem ismertük mi még a háborúi, a megmásíthatatlan végzetünket, tányérsapkánk a homlokunkba hullt. És elragadott a csodálkozásba, imádat csillant mindnyájunk szemén, a két segédtiszt egyenes tartása, és a zászlós, pirospozsgás legény. (Migrau Emöd fordítasa) Hitler, amilyen nem volt Wolfgang Borchert: Négy katona* Az egyik óvatosan cigarettát sodort Remélhetőleg ez nem répaföld. A répát nem tudnám elviselni a halálban. De például mi a véleményetek a retekről? Retek között az örökkévalóság? A lilás ajkak meggörbültek: Csak legalább giliszták ne lennének. Majd ehhez is hozzá kell szokni. A sarokban levő ezt mondta: Abból ugyan nem veszel észre semmit KI mondja ezt? kérdezte, aki cigarettát sodort, ki mondja ezt? Hallgattak. És fölöttük az őrjöngő halál rikácsolt az éjszakában. Kékesfeketére tépte a havat Megint vigyorogtak. A gerendát nézték a fejük fölött. De a gerendák nem ígértek semmit. Az egyik köhögött a sarokban: „Na, majd meglátjuk. Nyugodtak lehettek. De ez a „nyugodtak" olyan rekedten hangzott, hogy az olajlámpa meglódult. Négy katona. De az egyik szót sem szólt. Hüvelykujját végigcsúsztatta a fegyveren. Fel, le. Fel, le. Aztán a vállára vette. Semmit sem gyűlölt úgy, mint ezt a fegyvert. Csak akkor fogta kézbe, ha feje fölött golyók süvítettek. A lámpafény csüggedten tükröződött szemében. Akkor az, aki cigarettát sodort, meglökte. A kicsi rémülten álláig kapta a fegyvert, a száját körülfogó szakállához. Arcát az éhség és a honvágy faragta ki. Aki cigarettát sodort, ezt mondta: Add csak ide, azt az olajlámpát. Persze, mondta a kicsi, s a fegyvert térde közé fogta. KeN

égy katona." Es fából, éhségből, földből formálták őket Hóviharból és honvágyból és borotválatlan szakállbóL És felettük gránátok bőgtek, és lecsapódva feketére marták a havat. A négy elveszett arc falemezként merevedett meg az ojajlámpa lengésében. De amikor felettük felsírt a vas és félelmetesen vonyított, az egyik faarc felnevetett. A többiek is szürkén vigyorogtak. És az olajlámpa csüggedten lengett. Négy katona. ívbe görbült a szakáll között két lilás vonal: Drágaságom. Itt tavasszal nem kell szántani a földet. És a kiszikkadt földet trágyázni sem kell. • A fiatalon elhunyt Wolfgang Borrhert a hitleri évek Német országúnak egyik legjelentősebb Írója. Antifasiszta magatartásáért többször elítélték, majd büntetőszázaddal a frontra küldték. Balladai tömörségű novellájában a német katonák nyomorúságának abrazolásával tiltakozik az értelmetlen háború ellen. Győzelem napja Harminchárom év választ el bennünket 1945 emlékezetes tavaszától, amikor Európában elhallgattak a fegyverek. És minél inkább távolodnak a történelemben a háborús évek, annál jobban becsülik a szovjet nép, a szovjet hadsereg tetteit, azokét, akik megmentették a világot a fasizmustól. Ezen a napon Szovjetunió-sterte ezer és ezer köszöntő szó hangzik el, emlékezések és... könnyek, visszavonhatatlanul... (APN—KS) m filmjét Hitler, avagy egy karrier címmel. A nagyon is átlátszóan manipulált képsorok naiv nézője a látottak után azzal a meggyőződéssel távozhatna a moziból, hogy voltaképpen Hitler maga a kisember volt, akire kegyetlenül lecsapott a sors, hogy végül is igazi „német karriert" fusson be. A film diszkréten hallgat mindarról, ami valójában elválaszthatatlan a nácizmustól. A felhasznált ötszáz filmanyag közül mindössze négy mutatja be a koncentrációs táborokat, mélységesen hallgat a Mein Kampfról, ennek ideológiájáról, a fajüldözésről. A Le Monde cikkírója jogos felháborodásában A sárga csillag nélküli harmadik birodalom címmel számolt be Joachim Fest produkciójáról. Furcsa módon Párizsban ugyancsak több mint hét mozi vetíti egyszerre az angol Philip Mora Swastika című filmjét, amely, mint Castelot hozzáfűzi „abszolút eredeti alkotás", lehetővé teszi a nézők számára, hogy beleéljük magukat Hitler Adolf és Éva Braun intimitásába, vagyis közvetlen közelről figyeljék a történelmet. Láthatjuk a filmben Hitlert házipapucsban a konyhában, hol egy óriási farkaskutyát, hol egy gyermeket simogat, sőt még a moziban is, ahol barátaival Göringgel, Goebbelsszel, Himmlerrel meghatódva nézik az Elfújta a szél kockáit. Ráadásul az angol filmes egyszerűen elbanalizálja ami gyűlöletes. Christian Zimmer a Le Monde hasábjain megjelent kritikájában Látványosság címmel számol be a Swastikáról. „A film főszerepét szupersztár, Adolf Hitler alakítja. A többiek is rátermett művészek, akik bebizonyították tehetségüket, Rudolf Hess, Hermann Göring, Joseph Goebbels, Heinrich Himmler, Martin Bormann, Albert Speer, Joachim Von Ribbentrop... Ami pedig a női sztárt illeti, ő talán a nagyközönség számára kevéssé ismert, de feltűnése szép jövőt sejtet. Éva Braunnak hívják. Ugyancsak ezen a héten játsszák Párizsban a Megtorlás Rómában című filmet, amelyben egy másik népszerű színész, Richárd Burton alakítja Kappler ezredest. A film a római kegyetlenkedésekről szól, s ugyanazzal az abszolút eredetiséggel, mint a Swastika. Ez a látványosság üzlete. Az aktualitás intenzív kihasználása." Ugyanúgy, a kereskedőszellem érvényesülése, mint á zöldségpiacon vagy a cipődivatban. Ami a károkat illeti, ezekről csak ké«sőbb bizonyosodhatunk meg. NEMLAHA GYÖRGY Képeinken: 1. A Moszkva alatti frontra indulnak a Vörös Hadsereg alakulatai. 2. Kalugánál. a hitleristák ki verese után. 3. Visszatér az élet Sztálingrádban. 4. Május 9-én azok U elmennek a moszkvai Gorkij-parkba, akik nem vesztették el a reményt, hogy eltűnt szeretteikről egyszer hírt halljanak. „A háború végén Hitler állomásfőnök lett" ... „Hitler volt az első, aki leszállt a Holdra"... „Hitler segédje Bismarck volt, aki ma is, harminc évyel az események után börtönben ül, ahon'nan megpróbált megszökni"... Ezeket a kijelentéseket, idézeteket egyáltalán nem szellemileg fejletlen iskolások dolgozatából keresgélte ki a német sajtó, hanem teljesen normális mai 13— 18 éves fiatalok dolgozataiból, akikkel nemrég Frankfurtban dolgozatot írattak a harmadik birodalom vezéréről. A Der Spiegel nem minden irónia nélkül állapítja meg a több, mint háromezer tanulóra kiterjedt „közvéleménykutatásról", hogy sikerült megállapítani segítségével: milyen nem volt Hitler, miként látják a mai gyermekek a történeimet. Persze mindez nem elszigetelt epizód csupán. Valóságos Hitler-lázban égnek Nyugaton, amit az is bizonyít, hogy már a popzenészek is foglalkoznak alakjával, és hamarosan bemutatják Nyugat-Németországban a Führer című rockoperát... A Stern folytatásokban közölte Goebbels doktor jegyzeteit, és a Bunte Illustrierte hatalmas őszszeget fizetett azért, hogy közzétegye az egykori Gestapo-főnök, Herbert Kappler szökésének kalandos históriáját... Egy mindmáig komolynak tartott történész, Joachim Fest ebben a pszichózisban bocsátotta útjára egész estés dokumentumze kinyúlt a köpenyből, megfogta a lámpát és odatartotta. De a lámpa kiesett a kezéből. És kialudt. Négy katona. A lélegzetük mély volt, és magányos volt a sötétben. A kicsi felnevetett, és kezével a térdére ütött. öregem, kilelt a hideg! Láttad ezt? A mécses kiesett a kezemből. Kilelt a hideg. A kicsi hangosan nevetett. De a sötétben szorosan fogta a fegyvert, amit annyira gyűlölt. És amaz, ott a sarokban, ezt gondolta: Senki sincs köztünk, de senki, aki ne reszketne. De, aki a cigarettát sodorta, így szólt: Persze, az ember egész nap reszket. A hidegtől. Ettől a nyomorult hidegtől. Megdördült fölöttük a vas, rongyokra tépte az éjszakát, és a havat. Tönkretesznek minden retket, vigyorgott lila ajka. És szorosan fogták a gyűlölt fegyvert. És nevettek. Kinevették magukat a sötét, sötét mélyben. Fordította: CSANYI LASZLÖ