Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-16 / 113. szám

Kedd, 1978. májas 16. 5 Fagylalt — nagy választékban Üzemavatás Szegeden Volt, aki vizizűnek tartot­ta, mások azt mondták, sem­mi íze nincs, magyarán: rossz. A fagylaltról van szó, minőségét nemcsak a szege­di lakosság sérelmezte, a nyári csemege a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat­nak is sok gondot okozott. Az elmúlt években 30 száza­lékkal csökkent a fagylalt forgalma. Hálózatfejlesztési prog­ramjának keretében a válla­lat tavaly ősszel — saját ter­vezésben és saját kivitele­zésben — hozzálátott a Pa­lánk bisztró átalakításához. Pontosabban szólva, fagy­laltüzemet hoztak létre a bisztró helyén- A 280 négy­zetméter alapterületű helyi­ségben három, nagyméretű hűtőkamrát helyeztek el, korszerű gépeket vásároltak. Az átalakítás közel 2,6 millió forintba került, ebből 2 mil­lió forintot a megyei tanács végrehajtó bizottsága bizto­sított. Naponta tíz-tizenöt mázsa hagyományos tejes- és gyü­mölcsfagylaltot tudnak elő­állítani az új üzemben, egy korszerű hűtőkocsi segítsé­gével innen látják el jó mi­nőségű fagylalttal a vállalat 12 kiemelt nagy forgalmú üzletét. A fagylaltüzemben közvetlen értékesítésre is van mód; a tetszetősen ki­alakított, vasárnap is nyitva tartó cukrászdában — bejá­rata a Victor Hugó utca fe­lől van — hamarosan nagy választékban kínálnak fagy­laltot tejszínes süteménye­ket és üdítő italokat. A fagylaltüzemet tegnap, hétfőn délelőtt Dékány László, a vállalat igazgatója adta át rendeltetésének. Az avatáson részt vett Farsang Lászlóné dr., a megyei ta­nács vb kereskedelmi osztá­lyának vezetője is. Baker hadnagy és csapata Teszi mindenki a dolgát ugyebár. A sofőr autót vezet, az író ír, az énekes énekel. Nyilván mindegyiknek, a maga módján, a maga dolga legfontosabb a világon. Mind­ez így van rendjén. Az effé­le közhelyek — s általában a közhelyek — nemcsak azért veszélyesek, mert jócskán le­taposott alapigazságokat tesz­nek szinte felismerhetetlenül lapossá; azért is, mert kár­tékony, fehér-fekete egyszerű­sitgetésekkel igyekeznek ap­rópénzre váltani a bonyolul­tat, összeszabdalni a jelen­ségek szétterülő szövetét A név: Josephine Baker — dalain túl manapság legfel­jebb az ötvenes évek végé­nek újséghasábjaiból barna­sárga színű fényképeket idéz, egzotikus arcú néger nőt, aki egyedülálló különcként ti­renkét különböző nemzetisé. Eü örökbefogadott gyermeké­vel pompázik a többi nyugati pletykasztár között. A múlt héten, szombaton este a Pe­tőfi rádióban hallott műsor előtt csak a címre pillantva nemigen gondolhattunk vol­na még reá sem: „Baker hadnagy. Dallos Szilvia e6e­inenyjátéka." „Megint valami haborús-kalandos rádiójáték." A legyintőknek a témát il­letően tulajdonképpen igazuk is lett. Valóban háborúról és kalandokról hallhattunk — csak éppen egy enyhén szól­va nem mindennapi erkölcsi érzékkel rendelkező énekes­táncosnő életének mozzana­tain keresztül. Aki divatot kreált és a Szabad Francia­ország-mozgalom katonája, ként az idegen hódítás elleni harcban becsületrendet ka­pott, s Baker hadnagy lett. Aki szó szerint értette, amit mondott: „Mindig is jobban szerettem játszani a színpa­don, mint páholyból nézni az előadást." Bizonyára, mint minden ösztönös próféta, illu­zionista is volt De álmait igyekezett átültetni a való­sagba. Ha nem is lehet azt mon­dani, hogy Josephine Baker teljesen egyedülálló jelenség volt (elég Marlene Dietrichre Utalni), látszólag még sincs Baker hadnagynak csapata. Legalábbis a hasonló foglal­kozásúak körében. Ám sze­rencsére távolról sem ilyen egyértelmű a helyzet. A gon­dolkodni kezdő embertől már csak néhány lépésnyi ez a hadnagyi modell. Az a fut­ballista, aki tudja magáról, hogy nem egyéb modern gla­diátornál, az az énekes, aki tisztában van népszerűségé, vei járó felelősségével, akár nyüt politikai állásfoglalás­ról, akár egyszerűen tisztes: séges életről van szó: nem áll messzire a felvételtől Ba„ ker hadnagy csapatába. Miről is énekelt Josephine Baker? Örömről, bánatról, szerelemről, álmokról. Az eseményjáték kapitánya mondta, aki Josephie-t szol­álmaik erejével kell győze­lemre vinni". Nemcsak a franciákat. Domonkos László Könyvbeli előzetes Sokszínű, gazdag prog­rammal rendezik meg idén is az ünnepi könyvhetet. Május 26. és június 3. között szerte az országban könyv­utcák nőnek ki a földből, s író-olvasó találkozók, iro­dalmi estek, az iskolákban rendhagyó irodalomórák so­ra tiszteleg a könyv, a köny­vek hatalma előtt. Tegnap a Hazafias Nép­front megyei könyvbarát bi­zottsága tartott tájékoztatót az ünnepi könyvhét előké­születeiről. Szegeden már május 25-én megkezdődnek a rendezvények, s június 3-ig szinte nonstop program vár­ja az olvasókat. Az ünnepé­lyes megnyitó május 26-án délelőtt 11 órakor lesz a könyvutcává változott Ká­rász utcában. Idén először szovjet írókat látnak vendé­gül a Somogyi-könyvtárban, ahol az immár hagyomány­nak számító könyvészeti ki­állítást is megrendezik, ez­úttal Csohány Kálmán gra­fikáiból és könyvillusztrációi­ból. A város és egyben Csongrád megye vendége lesz Fekete Gyula, aki 28-án és 29-én író-olvasó találko­zókon és rendhagyó iroda­lomórákon vesz részt — s természetesen dedikál is. Szegedre látogat, még Varga Domokos, Veress Miklós, Bárdos Pál és Fenákel Judit is. A város írói közül Annus Józseffel, Baka Istvánnal, Dér Endrével, Polner Zoltán­nal, Simái Mihállyal és Tóth Bélával találkozhatnak az olvasók. Május 3ü-án este 7 órakor a Bartók Béla Mű­velődési Központban (Köz)­Éiet és Irodalom címmel az Élet és Irodalom főszerkesz­tőjével és munkatársaival rendeznek beszélgetést. Újdonságnak számit, hogy a könyvutcában amatőr szín­játszó együttesek lépnek fel, többek között a Minerva színpad és a Bartók gyer­mekszínpad. Jó néhány üzemben szerveznek író­olvasó találkozókat, s a pe­remkertíleti fiókkönyvtárak és művelődési házak is ven­dégül látják az ünnepi könyvhét személyes főszerep­lőit: az írókat. A népfrontnál Tanácskozás a munkaerő-gazdálkodásról Tegnap, hétfőn Szegeden, a megyei népfrontszékház­ban ülést tartott a Hazafias Népfront Csongrád megyei bi­zottsága mellett működő gazdaságpolitikai és társadalmi bizottság. Dr. Márton Sándor elnök megnyitója után dr. Csányi Mátyás, a Csongrád megyei tanács végrehajtó bi­zottsága munkaügyi osztályának vezetője szóbeli kiegészítőt fűzött a megye munkaerőhelyzetéről szóló tájékoztatóhoz.. A vita után Harmatos József, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa közgazdasági osztályának vezetője a sze­mélyi jövedelempolitikai célkitűzések megyei alakulásáról adott tájékoztatót. A létszámstop feloldása után tavaly Csongrád megyé. ben emelkedett a nem fizikai foglalkozásúak száma. A vál­lalatok éves létszámfejleszté­sei meghaladják a rendelke­zésre álló -munkaerő létszá­mát. Az elmúlt esztendőben közel 20 százalékkal nőtt a vállalatok bejelentett munka­erőigénye. A létszámtervezés elmaradt a várttól, mivel nem reálisan mérik fel az igényeket. A középtávú mun_ kaerőtervek többsége nélkü­lözi a tényleges szükséglet felsorolását, a normaósákon alapuló tervezést, és a mun­kaerőforrás elemzését. Az ötödik ötéves terv első két évében az iparban csök­kent a létszám. A nehézipar, elsősorban a gépipar részará­nyának növekedése és a könnyűipar folyamatos csök­kenése révén arányosabbá vált a megyei ipar szerke­zete. A fejlesztésekből a ne­hézipar részesedése a legna­gyobb arányú, több mint 70 százalék. (Az élelmiszeriparé 16, a könnyűiparé 13.) Ez az átállás létszám-átcsoportosí­tásokat tesz szükségessé. A nehézipar részarányának nö­vekedését a többi ágazatból felszabaduló és átcsoportosít, ható munkaerők révén bizto­sítják. A termelés 6—8 szá­zalékos növekedését a belső tartalékok feltárásából, vala­mint a jó üzem- és munka­szervezéstől várják. A terv­időszak végére várhatóan 1,5—2 százalékkal emelkedik az iparbán dolgozók száma. Az építőipar az egyik leg­gyorsabban fejlődő ágazat. Közel ezer emberre számíta­nak, amikor a létszámnöve­Díjak balesetmentes közlekedésért Vasárnap a Fáklya mozi­ban a megyei közlekedésbiz­tonsági hét egyik záróesemé­nyeként került sor a „Vezess baleset nélkül" versenymoz­galom értékelésére, amelyet hivatásos gépkocsivezetők, il­letve vállalatok részére ren­dez — immár hagyományo­képernyő A jégkorong-világbajnok­ságra tekintettel rendkívüli adásnap volt hétfőn; két meccs közé ékelődött Varga László dokumentumfilmje, a Perújrafelvétel. Amiről szó volt a filmben, az is érdekes és tanulságos volt, de az a téma, amelyet a történet ürügyén, tulajdonképpen szavak nélkül érzékelhettünk — még inkább. Egy megkeseredett ember „sztorija", azok az esemé­nyek, amelyek sértett ma­gányba kényszerítették, ab­ban a pillanatban válnak a nézőknek érdekessé, amikor kiderül: bárkivel megtörtén, hetett volna. Tomasovszky János, volt nyírszttősi lakos­nak, tanyai kollégium- és is­kolaépítőnek, „a falu mo­torjának" nem volt elég, hogy jó pedagógus. „Eltalál­ta", hogy a rozzant régi he­lyett új iskolát és kollégiu­mot épít a kétezres lélekszá­mú faluban. Együtt mind­azokkal, akik hajlandók se­gíteni, akiket meg tud győz­ni arról, hogy muszáj segí­teni. El tudják képzelni mennyi szervezés, törődés, Jótás-fu­tás, kemény munka és fele­lősség kell manapság az ilyesfajta vállalkozáshoz? Még annál is több! Nos, az épületek — az iskola emele­tes! — ma is állnak, laknak és tanítanak a helyiségek­ben, de a „főépítő" már nem lakik a helységben. Könnyít lenne azt mondani, belebu­kott, mert erején felül akart. Való igaz, a társadalmi munkában készült épületelu nek mindenféle műszaki, lát­ható és rejtett hibájuk van. Egyszer nem győzték kivár, ni a tervet, máskor azt hit­ték az építők, elég a saját, tapasztalati úton szerzett szakértelmük. Lelkesek, dol­gosak és jószándékúak vol­tak, de igazából csak azt tudták: kell a kollégium, meg az iskola. Indult a vizsgálat, meggondolkoztatta a döntés­re hivatottakat a tényanyag, felelősségteljes töprengés után a végeredmény: a be­zárkózott, világból kiábrán­dult építő változhatatlan, ke­serű magánya. Lehet sza­vazni, ki oldalán az igazság; a film tartózkodott. Okkal, végül is minden eldőlt már, okulásul pedig maga a mese legyen elég, kinek-kinek. A filmkészítőket azonban megállította a „mesemondás­ban" néhány mondat. „Ne­künk lett volna mondaniva­lónk, de hát minket nem kérdezett meg senki. És én nem is neheztelek ezért! Nincs nekünk ehhez kö­zünk ...", mármint a „főépí­tő" elmozdításához — mond­ta a falubeli asztalos, aki évekig „társadalmi munka­zott" az iskoláért... Milyen a természete a né­masógnak, amelybe akkor burkolózunk, ha „fölsőbb helyről" kezdik intézni, ami bennünket is érint? Mennyi idős lehet a beidegződés: ne szólj szám, nem fáj fejem; meg: hiába is jártatnám, úgyis annak lesz igaza, aki „feljebb való". Vagy talán azért „nines nekünk ehhez közünk", mert a . vélemé­nyünkért meg ls kellene dol­gozni? Nem foglalunk állást, mert lusták vagyunk a mér­legelésre? Melyik az erősebb szótalanító; a vélt vagy va­lódi külső béklyók, avagy a belső közöny? A Perújrafelvétel hiányér­zetet hagyott. Megnéztem volna utána egy másik do­kumentumfilmet, amelyik a fenti kérdések köréből vá­lasztott volna témát. S.E. san — a Csongrád megyei Közlekedésbiztonsági Tanács. A Vezess baleset nélkül versenymozgalom vasárnap kihirdetett eredménye: L kategória (1—15 gépjár­művel rendelkező vállalatok): 1. baksi Bolgár—Magyar Ba­rátság Tsz, 2. FIM Alföldi Porcelángyár, 3. Metripond Mérleggyár. II. kategória (16 —50 gépjármű): 1. Dél-alföl­di Pincegazdaság, 2. DEFAG, 3. Országos Mentőszolgálat Csongrád megyei Szervezete. III. kategória (50 jármű fe­lett): 1. Szegedi Szalámigyár és Húskombinát, 2. NKFV szegedi üzeme, 3. Tejipari Szállítási Szolgáltató és Kész­letező Vállalat hódmezővá­sárhelyi kirendeltsége. Az el­ső három helyezett oklevelet és emlékplakettet kapott, míg a győztesek a Csongrád me­gyei Közlekedésbiztonsági Tanács vándorzászlaját is el­nyerték. A díjakat dr. Csiszár Károly, a megyei KBT elnö­ke adta ét. A helyezést elér­teken kívül sok vállalat kü­lön is megjutalmazta baleset­mentesen közlekedő gépjár­művezetőit. lésre gondolnak. Az építő­iparban 12 százalékos a nők aránya, legalacsonyabb »z iparágak között. Talán ezé-t is gond a szakmunkás-ulán­pótlás. A szak- és szerelő­ipari területeken nagyarányú a munkaerőhiány. A gépesí­tés továbbfejlesztése, az épí­tőipari technika és technoló­gia korszerűsítése, új anya­gok és szerkezetek alkalma­zása segítene a gondokon. A szakemberképzésben is van­nak hiányosságok. A mezőgazdaságban kevés a szakmunkás, ezért a jövő­ben napirenden szerepel a mezőgazdasági szakmunkás­képzés. A termelési rendsze­rek elterjedése is ezt kíván­ja. Évente 300—400 általános Iskolát végzett diák választ­ja megélhetése forrásának a mezőgazdaságot. A jövőben a népfrontaktivistáknak is jobban résen kell lenniük, hogy presztízse legyen a nö­vénytermesztő, állattenyésztő szakmának. Az otthoni tennivalók 'könnyítésére bővült a szol. gáltatóipar, s ez a tercier­ágazat növekedését okozta. Csongrád megyében az ösz­szes foglalkoztatottakhoz vi­szonyított arány 31,5 száza­lékról 34,5 százalékra „ug­rott". A létszámemelkedés a többi ágazat rovására tör­tént. A városok közül Szegeden és Hódmezővásárhelyen a legfejlettebb az ipar, és en­nek révén itt a legmagasabb a foglalkoztatottsági színvo­nal. A munkaképes korúak közel 80 százaléka dolgozik. A tanulmányaikat befejező fiatalok adják a munkaerő­szükséglet utánpótlásának na­gyobb részét Elhelyezkedési problémák csak a gimnázi­umi végzettségű fiataloknál tapasztalhatók, mivel többsé­gük fizikai munkát nem val. lal. Évente a megyéből közel 1500-an járnak felnőtt fejjel iskolába, tanfolyamra. A munkaerő-gazdálkodás tervszerűségének, összehan­golásának növelésére két éve új munkaközvetítő rendszert vezettek be. Kategóriába so­rolták a vállalatokat és köte­lezővé tették a közvetítést a fizikai munkavállalásnál. Ta­valy a megyében több mint 11 ezren vállaltak így mun­kát. Közülük 2439-en első munkábalépők voltak. A tegnapi ülésen a hozzá­szólók többsége megállapítot­ta, javult az elmúlt években a munkaerő-gazdái kodas, de akad még tennivaló. A lehe­tőségek reális felmérésével a gépesítéssel, a kapun belüli munkanélküliség megszűnte, késével, az okos munkaszer­vezéssel javíthatók a hiá­nyosságok, megszüntethelők az egyenlőtlenségek. Szegedi diáksikerek Az idei iskolai évben is nagy érdeklődés kísérte a Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum „Hazánk mezőgazdasá­ga diákszemmel" című pá­lyázatát. A pályázatra 4800 pályamunka érkezett be, eb­ből 4210 volt az. általános is­kolai, 590 pedig a középisko­lai tanulóké. A beérkezett középiskolai tanulók pályá­zatából 95 részesült díjazás­ban, jutalmazásban. A meg­hirdetett 10 témakörből öt esetben nyerte el szegedi ta­nuló az első díjat. A Radnó­ti gimnázium tanulói az idén is kiemelkedően jól szerepel­tek, s az idei tanévben is megnyerték a Mezőgazdasá­gi Múzeum fődíját. A szegedi tanulók eredmé­nyei a következők: I. díjasok: Bíró Erzsébet, Szalay Kornélia, Gajdán Ág­nes, Hegedűs Csaba (Radnóti gimnázium), Darócz Mária (Ságvári Endre Gimnázium). II. díjasok: Nóvák Szabolcs, Tatár Márta. Ágócsi János, Szarka Szilárd, Kis Rita, Farkas Csilla, Lovászi Erika, Józsa Adrienne (Radnóti gimnázium), Sípos Miklós (Ságvári gimnázium). III. dí­jasok: Füredi Ildikó, Baksa Zsolt, .Nagy András, Rakusz Ágnes, Lőrincz Magdolna (Radnóti gimnázium). Juta­lomban részesültek: Kole­tics György, Kovács Ildikó, Laczó Pál, Tar Anikó, Bartos Andrea, Varga János, Deák Mária, Kiss Rita, Kohajda Brigitta, Gárgyán Ildikó, Gárgyán Éva, Lele József, Schneberger Etelka, Szabó Ágnes, Szabó Gabriella és Horváth Zsikó Andrea, vala­mennyien a Radnóti gimná­zium tanulói. A napokban hirdették ki az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny ered­ményeit. A szegedi iskolák­ból az idén is sok tehetséges tanuló vett részt a verseny­ben. azonban — néhány szaktanár nem kis meglepe­tésére — a tanulók közül a vártnál kevesebb jutott be a döntő fordulóba. Eredmé­nyesen szerepeltek a szegedi tanulók közül: Matematika. II. díj: Hajnal Péter III. osz. tályos tanuló (Radnóti gim­názium, tanára: dr. Bánfal­vi Józsefné). Orosz nyelv (általános tantervű): Ördögh Éva 9. helyezett (Ságvár) gimnázium, tanára: dr. Csu, por Istvénné). Biológia (elta, lános tantervű osztály): Pá. vó Jmre IV. osztályos tanúié (Ságvári gimnázium, tanárul dc. Horváth Józsefné). /

Next

/
Thumbnails
Contents