Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-14 / 87. szám

Péntek, 1978. április 14. 3 Együttműködés Fű- és aprómagtermesztő rendszerré alakult Nyugat­Magyarország hét ilyen Jel­legű társulása. Fél évtizedes eredményes gazdálkodás után léptek az együttmű­ködés magasabb fokára. Öt­venhét — Vas, Zala és Veszp­rém megyei — tangazdaságuk 16 ezer hektáron mintegy 4000 tonna különféle apró­magot termesast. Gazdag program az építők szakszervezete jubileumán Gazdag politikai, kultu­rális és sportprogrammal ké­szül az építők szakszerve­zete a szövetséggé alakulás 75. évfordulójára — tájé­koztatta a sajtó képviselőit csütörtökön a Metró Klub­ban Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára. Egy költői est aranyforgácsai (1.) Hetvenhárom évvel feladatok nagysága és fele­ezelőtt született a magyar lőssége. Kass János nem vé­költészet egyik legnagyobb letlenül készített maradandó alakja, József Attila. Az értékű rajzokat Juhász Can­idén lesz 50 esztendős a kor- lata-lhlette verséhez, s a köl­tőre magyar irodalom nagy tő nem véletlenül irta teli költője, Juhász Ferenc. Szín- spirál sorokkal Kass egyik tén 50 esztendős az a szege- fehér műanyag fejét. S az di származású Kass János grafikusművész, aki néhány nappal ezelőtt megnyitotta a Juhász Ferencet ünneplő, a költészet napját köszöntő költői estet a Bartók Béla Művelődési Központban. (2.) Elgondolkodtató, mitől sem véletlen, hogy Juhász Ferenc most készülő nagyle­mezének — melynek anyagát maga a költő válogatta, s ő is mondja el azokat — borí­tóját éppen Kass János ter­vezte. (3.) „Gyermekkorom óta varázslatos, szívünkre mara- indulataimban és vágyaim­dandó bélyeget ütő egy-egy ilyen költői est, egy-egy ilyen találkozás?! (3.) Kass János bevezetőjé­ben emlékezetének filmsza­lagját pörgeti. Felvillanó fe. kete-fehér kockák, élesen ki­rajzolódó képek, elviharzó vak sorok. Sorakoznak a sírba bútt barátok, megele­venednek a gondolat cellu­loidszalagján — Kamondi László, Simon István, Déry Tibor, Latinovits Zoltán, Nagy László... S ott ül mel­lette a széken, koromfekete hajbozót alatt, fekete bajusz­szal a barát-táltosfiú, a nem­sokára 50 éves Juhász Fe. ban együtt sarjad a művé­szét minden ága. Nem pusz­tán a költészetben hiszek, mint az ember megváltásá­ban, de a költészetben és a művészetben hiszek, mint az ember egyik megváltó kül­detésében. Az értéket a tel­jesítmény mikéntje határoz­za meg csupán. Mindegyik műfaj együtt él, gomolyog bennem, s közülük a költé­szet az, amiben a magam eszközeivel és módján meg­próbálom elmondani a lét, a történelem, a halandóság lé­nyegét." (Juhász Ferenc.) (9.) Nagyon sok irodalmi, költői esten vettem részt. Rit­A jubileumi programsoro­zat június 8-án a Budavári palotában a Munkásmozgal­mi Múzeummal közösen rendezendő kiállítással kez­dődik, amelyet a szakszerve­zet történetét és tevékeny­ségét jellemző dokumentu­mokból állítanak össze. Más­nap, Június 9-én a szakszer­vezet központi vezetősége ünnepi ülésen emlékezik meg az évfordulóról. Ez al­kalommal kerül sor a szak­szervezet legrégibb tagjai­nak és a mozgalomban év­tizedeken át tevékenykedő veteránoknak a kitüntetésé­re. Ezt követően, június ll-én rendezik meg a -hű­vösvölgyi nagyréten a ha­gyományos építők napját. Harminc nagyvállalatnál munkásgyűléseken Idézik fel a szakszervezet történetét, s e harcokban formálódott történelméről még ebben az évben — 20 ezer példány­ban — könyvet is kiad­nak. A sokszínű kulturális program keretében pályáza­tot hirdetnek az ifjúsági, va­lamint a szocialista brigád­kluboknak, színjátszó cso­portoknak, fotószakkörök­nek. Több sportágban nemzet­közi, országos és megyei bajnokságot rendeznek. Így május 26—28 között bonyo­lítják le a Bokányi Dezső nemzetközi kerékpáros em­lékversenyt a Budapest-­Szekszá rd—Pécs—Szekszárd —Budapest útvonalon. Au­gusztus ll—13. között ren­dezik meg az építők orszá­gos természetjáró találkozó­ját Egerben. A gazdag prog­ramot november 25—26-án az építők országos tekebaj­noksága zárja. Miért nem kenyere szőnéves ifjak is. Hiszen: se­gíteni kellene nekik. Dr. Wacha Imre nyilván­valóan tapasztalatból ls tud­ja, hogy ennek a korosztály­nak a tagjai valóban sűrűn érzékelik: „beszélni nehéz". kak az igazi, megdöbbentően renc. Tekintete fáradt, szeme ószlnte pillanatok A napok_ ban ilyennek lehettem — magam­mal — tanúja. A művészi küldetés teljességének hatal­vérérháló, arcát tenyerébe temeti, rejtve föltörő köny. ^Kétózá^d (4.) Nagy Attila Juhász ré­gi verseit mondja. Az óda repüléshez címűt, a Babo­ma Villant föl a Bartók nagytermében. Ahol együtt, nák napját, a Történelmet, egymás mellett és egymásért Mind-mind meghatározó pil- szólt költői üzenet, művészi lére a magyar költészetnek, tolmácsolás, baráti szó. szí­Nagy Attila lenyűgöző me- nekkel vibráló, papírokból móriája rabul ejt, orgánuma kivágott-ragasztott film és — betölti a termet. S mégis, nézők, hallgatók döbbent amikor maga a költő emel- csendje és vastapsa. A szín­kedík szólásra, s A halottak pad és a nézőtér között ki­királyából elkántálja a ma- feszített kötélen megtörtént S ar nyelvhez, e hazához fű- a csoda. No, az esetlenül sző­lő, egymásba fonódó bur- rongatott gerbere Juhász Fe. jánzó gondolatalt — az est renc kezében; s az est útra legszebb pillanatait szerzi, bocsátó gondolata, hogy a Kiderül, Juhász Ferencet haMi M anyanyelv és a sza. nem szavalni kell, hanem badság iránti hűség a leg­gondolatait és érzéseit közöl­ni. Pontosan, lélektől lélekig. (8.) Színes, zenére vibráló filmkockák a fehér háttéren. ReisenbUchler Sándor Juhász Ferenc A Nap és a Hold el­rablása című mesepoémája nyomán készített animációs film, jó tíz éve. Sok ezer csillag, madár, állat, ember együtt mozdul zenével, C egyetlen szó nélkül tolmá­csolja, újraértelmezi, egy más műfaj eszközeivel újrafogal­mazza Juhász Ferenc művé­nek szellemét. Ritka pilla­nat. (6.) Juháse Ferenc mond. Ja: „Minden művészre, min­den művészetre zzükzégünk van. Hiúság lenne azt hinni, hogy a művészetek egyik ága, önmagában szolgálhatja a •teljes valóságot. Gondolom, hogy minden művészeti ág­nak, s minden művésznek szüksége van társakra, akik azonos célért, azonos alapál­lásból, de más módon vála­szolnak a valóság által fel­vetett kérdésekre. Célunk egy: megfogalmazni a kor lényegiségét és valóségát." (7.) Kass János és Juhász Ferenc harminc esztendeje igaz barátok. Ezt nemcsak kiállításmegnyitások, kata­lógus-előszók, illusztrációk, könyvtervek, fehér műanyag fejekre rótt költői sorok jel­zik, de sokkalta inkább az egymás iránti tisztelet, az egymás szándékaival való azonosulás hiteltétele. a kö­zösen vállalt és véghezvitt több, amit adhat magának az emberiség. Tandi Lajos Elhelyezkedés előtt a pályakezdő diplomások „Finisben" az egyetemek, főiskolák többségében az idén végző fiatalok munka­helyválasztása. A mérnökök, a matematikusok, a fiziku­sok, a biológusok, a közgaz­dászok, az agrárszakembe­reik, valamint a műszaki és a gazdasági főiskolák hall­gatóinak legtöbbje már számba vette a felkínált le­hetőségeket. Pályázataikat a tanintézetek április 15-ig to­vábbítják a munkáltatóik­hoz. (MTI) Beszélgetés dr. Wacha Imrével Az anyanyelvi hét értékes- szik észre, hogy nem oda- kon, ha egyáltalán észreven­érdekes előadásain áltulá- való. Hogy „felnőtt példát" nék, hogy a fiataloknak va­ban nagyon sokan voltak a mondjak: egy-egy névadó- lóban vannak megszólalási fiatalok. Dr. Wacha Imre, a ünnepség! beszéd gyakran gondjaik. Az iskola ugyanis Nyelvtudományi Intézet tu- úgy hangzik, mintha az al- legfeljebb irányelveket tanít­dományos főmunkatársa en- kotmány kivonata lenne, hat, képtelenség valamennyi nek a korosztálynak a nyelvi vagy vezércikk. Az újszülöt- konkrét beszédhelyzetet át­magatartásáról, az ifjúság tet a szocialista társadalom- tekinteni, leírni és eligazítást megszólalási gondjairól be- nak, a dolgozó nép érdekeit adni. Természetesen maguk­szélt a textilművek KISZ- védő hasznos polgárává ki- nak a fiataloknak ls jobban klubjában; hallgatói között vánják neveltetni; ahelyett, kellene figyelni a nyelvre, csak ketten voltak időseb- hogy azt mondanák a szü- legfőképpen: minél többször bek, valószínűleg tanárok, löknek, becsületesen neveljék használni ismereteiket, be­Pedig, mint kiderült, jó len- föl a gyereküket. Ez a stílus- szélnl, beszélni, beszélni, ne, ha a felnőttek ismernék, érzék hibája, végső soron — Vagyis: a legfőbb baj az, miféle megszólalási gondok- azonban a gondolkodás fe- hogy általában keveset be­kai küzdenek a középiskolá- gyelmezetlenségét jelenti. A szélünk? sok, a kamaszok, még a hu- beszélők gyakran megelég- — Igen. Reggel „szétfrócs­ízenek a gondolatszikrákkal, csen" a család, legfeljebb pedig azokból csak akkor lesz vezényszavak halatszanak, gondolat, ha nyelvileg is ki- meg a rádió szól. Este ő óra­fejtik. kor kerülnek haza, bekap­— A további okok? csolják a tévét, vacsorázni — A fiataloknak általában kell, aztán ágyba dugni a megvannak a nyelvi ismere- gyereket. Ezért is: tény, hogy Tudwnányos ~'kutatómunkája teiK' csak nem mindig vál- manapság a rádió és a tévé mellett (pillanatnyilag a Pe- nak készséggé, nem tudják a legfőbb nyelvi és gondol­töfi-szótár 3. kötetén vala- használni ezeket. Nem ke- kodásnevelő. Csakhogy: vers­mint A kiejtés kézikönyve nyerük a szó, nem jön a szá- műsort, szókincsfejlesztő adá« előkészítésén dolgozik mun- Jukra. Megszólalási gondjaik sokat nagyon kevesen néz. k+közösségek irányítójaként akkor szaporodnak, • amikor nek, ezeket soha nem is ls~ illetve tagjaként) tizennégy' nyclvi 2 üteget és szituációt métlik. A hallott körmé­évé vezeti a rádióbemondók k«U vallani. Amikor nyeke* ritkán gondoljuk át szakmai tanfolyamait; évek kolal helyett a hivatalos vagy nem dolgozzuk fel egyéni óta ott van a középiskolások a köznyelvet kell használ- módon; ránk ragadnak a hi­országos tanulmányi verse- niuk; a diák a diákkal-hely- vatalos nyelv formulái, sza­nyein valamint a Kazinczy- 7,etet felváltja, a diák-ügyin- vai, szinte észrevétlenül ma­versenyeknek a bíráló bízott- tézö- a diák-tanár beszéd- gunk is használjuk őket ­ságában. Hamarosan megje- helyzet, vagy vendég lesz a végig nem gondolt mondani­lenik ez utóbbi vetélkedők flataJ és igy tovább. El kell valóink kifejezesere. Mindez tapasztalatait összefoglaló döntenie, hogyan beszéljen, a azért érdemel különös figyel­könyve; a Kossuth Kiadó ad- választás kényszere Idegesíti; met és igényel változtatást, ja kl Beszélgessünk a beszéd- és Jönnek a kudarcok, a meg- mert a társadalomnak egyre ről című kötetét ahogy ő szégyenülés pillanatai. A fel- nagyobb szüksége van apon­mondta töprengéseit a nvll- nőttek legtöbbször átsegíthet- tosan kifejtett gondolatokra, vánosság előtti megszólalás nék 6ket a zavaró- Sulyok Erssébet gondjairól. A fiatalok körében végzett több éves munka, a „beszélő emberek" folyamatos megfi­gyelése adhatta az indítást, hogy az ifjúság sajátos be­szédgondjaival foglalkozzon. — Valamelyik tanulmányi versenyen éppen egy szegedi diák érdekes gondolatai kész­tettek arra, hogy tudatosab­ban figyeljem, és aztán leír­jam a fiatalok élőbeszédének jellegzetességeit, jelenségeit. Keresgélni kezdtem az oko­kat: mi az előidézője annak, hogy olyan sok a közhely, a nyelvileg hibátlan, de tartal­milag semmitmondó séma a beszédben? Honnan csöppen­nek a helyzethez-mondaniva­lóhoz nem illő, sztereotip for­dulatok, kifejezések az élő­beszédbe? — A fiatalok nem a felnőt­tektőt tanulják? — Igen, az egyik ok: a rossz példa. Lépten-nyomon ezeket a paneleket hallják, Terepjáró autók Csepelen gyártják Magyar—svéd kooperáció A Csepel Autógyár növe­li a magyar—svéd kooperá­cióban kémülő Volvo­Lapplander kis terepjáró gépkocsik típusválasztékát. A két alaptípushoz — nyi­tott és zárt felépítményű Jármű — elkészítették az első ponyvás kocsit, s ha­marosan megjelenik a tró­pusi kivitelű is. A szentre is tetszetős gépjárműből az idén már mintegy ezer darabot gyár­tanak. Kényelmét és mi­nőségét tekintve közel áll a személygépkocsihoz. eb­ből adódóan Igen magasak beszéd közben szinte autöfna-1 a gyártással szemben tá­tikusan használják, nem ve-1 masztott követelmények. A négyhengeres, 82 lóerős, benzinmotorral hajtott kis terepjáró a gépjárműveze­tővel együtt nyolc személyt szállíthat, vagy két sze­mélyt és 700—800 kg ter­het. Teljesen terhelt álla­potban 80 százalékos emel­kedőn tud felmenni, s a 700 milliméternél nem mélyebb vízi akadály előtt sem tor­pan meg. Legnagyobb se­bessége 120 kilométer óránként. A Jármüvekből a Volvo-cég tíz év alatt leg­alább tízezer darabot kíván értékesíteni a tőkés . piaco­kon. (MTI) Gémem Esztert Mindig — ÉBZtér. Jő volt-é a széna alatt? — Ne féljék kend, mögveretöm kendet a Zisten­nel. CBányl Gyurét ls mögverettem. Még akkor ősszel férjhez ment Veron. Mondom anyámnak: — Ugy-é, anyám, hogy mögverte a Zisten Vé­ronyt, é kő neki mönnt máshuvá. Tíz éve körül találkoztam vele, de mái- csak nevettünk rajta. Nyáron sok játék adódott jószóglegeltetés al­kalmával. Pipacsot szedtünk, kibontva limbáltuk, és mondtuk: — Sörért, borért, pálinkáért, karmaszínű pap­rikáért. — Egy himbálta, amelyik eltalálta a szí­nét, az ette meg. Orgonaszirmokat raktunk a hüvelykujjunk ráncába, ahányig elolvastunk, any­nyi évig éltünk. Ezt a kakukktól is kérdezgettük. Akácvirágot ettünk, kukoricát sütöttek a na­gyobbak. A kukoricáért meg kellett dolgozni, el­mentünkt a jószágot visszahajtani. Ha maradt a Jószág, csináltunk házakat, utakat, egymáshoz, a tarlót felszedtük, az volt az Utca. Ha megláttuk a gólyát, kiabáltaunk: — Gólyát látók, szeplőt mosok, ragadjon a csőrére. — Ha tücsöklyukat vettünk észre, benyúltunk egy szal­maszállal, mondogattuk: — Tücsök, prücsök, gyere ki. ég a házad ideki! — Csigának: — Csi­ga-biga nyújtsd kl szarvad. Nem süt rá a nap. nincsen harmat. — Békának: Béka. béka, breke­ke, Mind bereked reggelre. — Sárgarigónak: — Mit fősöl. Ilus? Szedtünk békaláncot, abból fűztünk békako­csit. Volt olyan rózsaszín virágú növény, ke­mény. hosszúkás, gyöngyszemfélék maradtak vi­rághullás után, azt nyakláncnak, karperecnek fűztük, koszorúnak a fejünkre. Falevelet egyel­tünk: Szeret? Nem szeret? Persze ekkor még anyámékról volt szó. Vadgalambokat csúfoltunk, ..Tudom, tudom." Mtkor a másik madár tanította fészket rakni. Aztán nem is tudta. Azóta is olyat rak, mint azelőtt. A kakukkot lestük, melyik fészekbe lopja be a tojását. Nem bfrtuk kilesni, de azt megláttuk, hogy a szöriszarkák közt két kakukk is volt. Etette őket a szörlszarka, de egy héttel hama­rabb kirepültek. Ez mese. A madarak konferenciáján megtá­madták a kakukkot, hogy mért nyomja a más vállára a terhét. — Nem raksz fészket, nem költesz! Nem ne­velsz kicsinyeket, csak leselkedsz, hová tojhat­nál! Mért nem költesz magad? — Nem érek rá — feleli a kakukk. — Hány embernek kell nekem felelni, az is muhka. Eddig a kakukk története. Akkor jöttek a rongybabák, tökdudák, az okosabbjai mar fűzfa­sípot Csináltak. Kukoricaszárból ökröket, szeke­ret. Soha unatkozás nem volt. Este már ügy él voltunk fáradva, anyám a kútnál egy nagy kádba mártogatott bennünket. Egy üst vizet bemelegített. Mind az egészet le­mosta. Ha nem kívánta mindennap a fürdést a gyermek, csak kezet, lábat mostak. Kaptunk vacsorát, vagy a pitvarban, vagy a ház előtt. Vagy tej, vagy héjas krumpli, vagy tarhonya. Négyen egy tálból ettünk, egy ágyon feküdtünk, együtt imádkoztunk. Anyám ránk-ránk szólt: — Roza, mondjad I Maris, né bukdoss! Julcsa, u té hangod nem hallom. Eszter, té mán alszó? Hosszú ima volt, de ma is azt végzem. Négy kisebb gyermek, egy tolókocsiban feküdt, amit nappalra betoltak az ágy alá. Ezen az ágyon fe­küdt öregapám. A bölcső anyámék ágya előtt volt, mindig a legkisebb feküdt benne. Anyám lába mindig a bölcsőn volt. Ha elfáradt, mert igencsak szoptatós, vagy várandós volt, mondta apámnak: 1 — Feküdjék mén kend szérű, ha ríj a gyerek, billegesse kend a bölcsőt. Ríhatott a gyerek, apám fel sem ébredt, nem­hogy még billegette volna a bölcsőt. Az én anyám csak úgy említette az éjszakai alvást: „humtam egy kicsinység". Az egyik gyermek fel­sírt, „tütüt" (vizet) kért. a másik nyiheledzett, anyám levetkezte, megkereste a bolháját. A másik didergett, anyám betakarta, vagy a szá­júra húzta a takarót. Mit tudott ezekből az éh apám? Anyám soha le nem fektette a bölesőset, hogy keresztét ne vesSen a feje alá, meg-meg­csókolta. és vízzel megkínálta. Mi. a többiek, niár magunk vetettünk keresztet a fejünk alá. Az evés hagy szigorral ment. Négy evett egy nagy kissZéken. körül négy kisszék volt téve. Olyan Süldő (se kicsi, se nagy) parasztiéiból et. tünk együtt. A kanalat megmerítettük a tálban, végighúztuk a tál szélén, esetleges cseppenés ma­radjon a tálban. Táltól tovább a kenyerünket tartottuk a kanál alá. Ha Cseppen az étel, a ke­nyérre cseppenjen. Egy morzsa kenyér, egy csepp étel nem veszelődhetett. Ha egy falat kenyeret valaki elejtett, felvette, megcsókolta és bekapta. Odaadhatták volna a kutyának is. de a szülő nem engedte. iFolytatjuk-)

Next

/
Thumbnails
Contents