Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

Vasárnap, 1978. április 9. 3 Szegedon három iskolában Indul a szakközépiskolai szakmunkásképzés Néhány hónappal ezelőtt már hírt adtunk róla: ez év szeptemberéhen megindul a szakközépiskolai szakmunkásképzés. Az ország 139 ipari és mezőgazdasági szakközépiskolájának 340 első osztályában mintegy 11 és fél ezer tanuló kezdi meg tanulmányait új képzési céllal, melynek lényege, hogy ezekben az iskolákban a jelenlegi középfokú szakemberképzést szakmunkásképzés váltja fel. Szegeden — egyelőre három iskola érdekelt a változásban. A Bebrits Lajos Szakközépiskolában a vasútgépészeti ágazaton két osztály végzősei szerezhetnek majd közlekedési gépszerelő, illetve Diesel-mozdonyszerelő szakmát. A postai távközléstechnikai és a biztosítóberendezési ágazaton egy-egy osztály indul. A város szakközépiskolái között itt legnagyobb mértékű az átállás: minden évfolyamon négy osztályt érint. A Fodor József Élelmiszeripari Szakközépiskolában a húsipari ágazaton indul szakmunkásképző osztály, a Rózsa Ferenc szakközépiskolában a közlekedésgépészeti szakon, gépjárműtechnikai ágazaton kettő, az erősáramú szak épületvillamossági ágazatán pedig egy osztályt alakítanak — szakmunkásképzésre. A 14/1976. (XII. 1.) sz., a munkaügyi és az oktatási minisztériumok által közösen kiadott rendelet alapján jött létre a szakmunkásképzésnek ez az új formája. Nemcsak az eddigieknél jóval szorosabb kötődést kíván az iskoláktól a vállalatok felé, de nagyobb anyagi áldozatokat is — az érintett üzemek részéről. Egy mondat a rendeletből: „Ha a tanuló gyakorlati oktatása szakmunkás mellé beosztva történik, a vállalat az oktatott tanulók számától és osztályától függően a dolgozónak Vitatkozni jói alapbére 5—20 százalékáig terjedő külön díjazást köteles biztosítani." A rendelet utal arra is, hogy az első két évben az oktatás lehetőleg az iskolai műhelyekben történjék. Szegeden egy-két helyen az előrejelzések szerint helyhiány miatt valószínűleg nem tudják majd ezt könnyen megoldani, legalábbis egyelőre. Jó néhány kedvezményben részesülnek a tanulók. Az összes szakmai tankönyvet évi 10 forintos használati díj ellenében megkapják, év végén pedig fele áron meg is vásárolhatják. A munkaruha „kihordási ideje' az eddigi négv helj'ett két év lesz. Végeredményben a szakközépiskolai szakmunkásképzésben a képzési cél kettős: egyrészt az érettségi bizonyítvánnyal együtt szakmunkás-bizonyítványt is szerezzenek a fiata'ok, másrészt a tanult szakmában felsőfokon történő továbbtanulásra is felkészíteni őket. I Választókörzetben Város ró zek, utcák öröme, gondja kerül az asztalra, amikor a tanácstagok elmondják beszámolójukat. Évente egyszer — így tavasz elején — szembeül egymással a választó és a választott. Ha nem is kiütésre megy a harc, de alkalomadtán nehéz a küzdelem. A kívülállónak ilyenkor izgalmas a játék. Bár merész dolog a tanácstagok beszámolóját valamiféle mérkőzéshez hasonlítani, mégis van valami, ami öszszevág a kettőből. Presztízsek csapnak össze, a köz és a hivatal. Szó sincs ellentétről, hiszen egyre megy a játék, a cél közös. A mindennapi küzdelemben a napi bosszsúságok sokaságában alakul-formálódik közössé a gond, s ugyanakkor terebélyesedik ki az öröm is. • A választópolgár szorgalmas edzéssel készül, elmondja előbb a mondókáját barátoknak otthonában, villamoson, buszon, majd felszólal lakóbizottsági ülésen, a népfrontfórumon, míg azt.án eljön a „nagy összecsapásra", a tanácstag-beszámolóra. A minap ls Így történt Szegeden, a cipőgyárban. Felsővárosiak mondták el, ami a szívüket nyomta, a szemüket bántotta és nd."— dennapjukat szomorította.^ A cipőgyár portása nem fordult sokat, amikor az idegeneket bevezette a gyárri labirintuson át a gyűlés helyére. A tanácskozóban összejöttek jó néhányan. Még a karon ülő kisgyermek is megfért a tömegben. (A csöppség hozzászólását ugyan nem vették jegyzőkönyvbe, mert a tejkérés nem tartozott a közérdekű bejelentések közé, a várospolitikához.) Amikor Szőllősi Sándor tanácstag a város gyarapodásának az utolsó szép foltját, az új hidat említette, néhányan már mozgolódtak, köszörülték a torkukat, h'szen hazai vizekre evezett a gon_ do'at, k'kötőközelbe ért a szónoklat hajója. Dézí Ferenc körzeti népfrönttitl'ár felkínálta a képze'ekeli mikrofont a jelenlevőknek. Kis feszá'yez'e'e't csend után a hátsó sorból felállt egy kövérkés fiatalember: — Feke'e László vagyok, a 205-ÖB épületben lakom. Egyetértek, amit mondott Szőllősi elvtárs, elfogadom, el is hiszem, mert látom, de azt kérdezem, lesz-e posta mifelénk, mert az Olajbányász tér messze van. S aztán még kérdezett vagy hatot, többek között uszodáról — amire mások példáját ajánlotta, hogy felfújható sátorral talán Tarjánban is megoldható lenne —, éjszakai orvosi ügyeletről, a másnapos kenyérről, a Tabán ABC hús választékáról. A válaszadás megnyugtatta, kettő kivételével, a telefonfülke, meg az uszoda ügyében a lakótársai nevében segítséget kért • Másokat is izgatott a közösság gondja. Széli Jánosné a Szilléri sugárúton lakik és a Tabán utcai szeméttelep bántja az orrát: — Kendergyári munkásnő vagyok, nincs protekcióm sehol, azért jöttem ide. Ami azon a szeméttelepen van, az már fölháborító — képzelje el tanácstag elvtárs, mi van ott! Tegnap például kiöntötték oda egy kis kas döglött nyulat. Jön a jó idő, gyerekek járnak arra, széthordják a betegséget. Erről jut eszrnbe a másik, amiért szólok. Van a Csaba utcában egy emlékház, vagy b"Zy is mondják, műemlékház. Oda álkulccsal bejárnak a gyerekek, elképzelheti, mit csinálnak ott. Valamit tenni lehetne azzal, nem elég, ha kirakják rá a táblát. Az asztalnál ülők bólogatnak, miközben sorra előbújnak a gondok, néha már magánügyek, szomszédviták. De akad azért közügy is bőven. Vásárhelyi István a Csaba utcától, tudja, hogy már végét rúgja a környékük, de azért az utcákba addig se lehet behajtani kocsival, ha esik az eső. Szerinte már tíz éve nem tisztították a Csaba utcai lefolyókat, pedig úgy hallotta a beszámolóbál, ookat költött ilyesmire a tanács. Az is igaz, ha e'dugul a csatorna, nem kell mindjár' a torony alá sza'adm, de a s Vrrázó is kéne, mert a híd építése sok szeméttel jár — kapta válaszul. * •Voltak, akik az üres, beépite'len telkek sorsa nvatt aggódtak, úgymint Győrly'-ó Tamásné a 217-es épületből, s az ígéret, hogy majd egészségügyi központ, iskola kerül oda, mindnyájunka', megnyugtatott. ' Fura helyzetről értesítette a tanácstagot Fehérvári László a 213-as épülettömbből. A házuk előtti rendetlenséget akarják megszüntetni. Eddig vödrökkel hordták a homokot a buckákba. Ugyanis már másfél éve „jönnek a parkosítok". Ügy tudják, benne van az alkuban, hogy lakásukhoz park is jár. Másik baja a fűtéssel volt. Nem tartotta helyesnek, hogy télen kísérleteztek az emberek kárára a fűtésszabályozó beállításával. Ügy találta itt valakik valamit elszúrtak. Még egy mondata: — Mi már csinosítanánk környékünket társadalm' munkában, csak lenne valami segítség. Szőllősi Sándor: — Én is rengeteget jártam utána, míg megtaláltam, akik ezt intézik. A társadalmi munkát szervező szakbizottság ígért segítséget. A váratlan áramszünet se zavarta az egybegyűlteket, félhomályban is elhallatszott a fe'szótalás az asztalig. A jegyzőkönyvvezető a világosság felé fordulva jegyzetelt. A nápfrontkörzet titkára intézkedett, a tanácstagnak már majdnem hogy kiszáradt a nye've. Nhányan elmentek a padok közül, mire a mer>töíény, a kölcsönkért asztali lámpa megérkezett, de az összejövetel elérte célját. Többet tudunk egymásról, a városról. Majoros Tibor A

fülemülék szaporodtak volna el? Rossz helyre ültettük volna a fákat? A pörlekedés ősi magyar átka tenné? Jobb filozófus nem lévén, különösebb magyarázat nélkül írom ide a tényt: évről évre növekszik a magánvádas perek száma. Ha nem ilyen ütemben, de a többi pereké is; tavaly 400 ezer jogvitában hoztak ítéletet' a bíróságok. Arra sem tudok persze válaszolni, hogy mindez vajon népünk jogi ismereteinek növekedésével jár-e törvényszerűen együtt, a jogsegély szolgálatoknak köszönhető-e vagy a televízió igen népszerű jogi műsorainak? .. . mert ha már mondják, hogy mit lehet é3 mit nem lehet vitatni — próbáljuk ki magunk is ... Az igazság: csak sejtéseim vannak, rossz sejtéseim; nem jól van így. Mert példának okáért bizonyos, hogy a vitánál, vagyis a közös gondolkodásnál — mert az igazi vita nem veszekedés, nem háború, hanem közös gondolkodás — sokkal egyszerűbb perre vinni a do'gokat. Döntsön a bíró, végül is ezt tanulta, ez a dolga. Élek viszont a gyanúval, hogy a perek, és különösképp a tyúkperek elszaporodása csak egyfelől magyarázható az emberek törvénytiszteletével. Lehet az okuk közömbösség is. Tudtommal nem készült statisztika róla, — nehéz is volna ilyesfélét gyártani —, hogy ki választ peres utat az emberibb megoldás, a vita helyett akkor is, amikor az egyszerű párbeszéddel is megoldható lenne. A kérdés: kik tehát a notórius tyúkperlók, s mit lehetne ellenük tenni? Néhányat magam is ismerek, s csodák csodája, egyikük sem mérges, veszekedés alkat. Alamusziak, sumákolók. Legtöbbjüket úgy tudom elképzelni, hogy hozzászólásaikat is így kezdik munkahelyük egyegy értekezletén: az előttem szólóval teljes mértékig és mindenben egyetértek! Teljes mértékig, és mindenben! Valószínűleg még akkor is ezt csinálják, amikor homlokegyenest az ellenkezőre gondolnak. Mert a hamisítatlan tyúkperlők félnek a vitától. Fé'.nek saját véleményüktől. Hogy a munkahelyi példánál maradjunk, ennek okai nyílván sokfélék; kényelmesség, karrierizmus, ne szólj szám, nem fáj fejem, és más effélék. Nem tudom mitől, de nekem ezekről az emberekről mindig azok a hajdani iskolatársaim jutnak eszembe, akiket röviden csak így hívtunk: stréber. Az ő mentalitásuk volt ez. összevesztünk? Szaladtak a tanítóhoz, döntsön ő. A stréberek különben általában nem voltak a legrosszabb tanulók, s tanítóink magaviseletüket példásnak tartották. Sokat gondolkodtam azóta is róluk, s különösen azóta töprengek sokat, mióta észrevettem, hogy sokan ezt a mentalitásukat felnőtt korukra is megőrzik, sőt tökéletesítik is. A maguk vélt hasznára teszik, a közösség kárára. Miről is van szó? Nem érthetjük meg azt az embert, aki kényelmességből vagy egyszerűen azért, mert kellemetlenségtől tart, nem mondja el a vé'eményét, valós, vagy vélt igazáért nem száll vitába. Legfeljebb ennyit mond: egyetértek, és úgy gondolja, minden rendben van; hallattam a szavamat, nem érhet tehát a közömbösség vádja, véleményt is mondtam. Persze nem mondott A magatartásforma és a benne rejlő veszély könnyen felismerhető. A harc e'.lene — ezt mutatják a tanaszta'atok — már korántsem egyszerű sétaga'opp. Az üzemi demokrácia fejlesztésének igényét például egyféle társadalmi szükségszerűség szülte, ezek a fórumok meg is vannak mindenütt, s rendszerüket folyamatosan igyekszünk tökéletesíteni. Az is igaz, hogy a napjainkban folyó tudományos-technikai és közművelődési forradalom hatására egyre több dolgozó válik képessé az alkotó közéletre ... És mégis, naponta hallani, hogy döcögve haladunk azon az úton, melyet Lenin így fogalmazott: „Az állampolgárok többsége váljék a hatalom gyakorlásának és a közügyek intézésének részesévé." Sok az örökölt téveszme a fejekben. És ezt szociológiai vizsgálatok is bizonyítják. Legutóbb arról olvastam, hogy állampolgáraink az egyenlőséget és a szabadságot, mint politikai értéket enyhén szólva sem részesítik előnyben a nyugalom, a jólét vagy a biztonság értékeivel szemben. Szocializmust építő társadalmunkban nyugalom van, jólét, biztonság. Ez a társadalom természetéből adódik, annak azorrban, ha háttérbe szorulnak a politikai motívumok, ezek a kategóriák látják kárát. Ki vitatná például azt, hogv közös boldogulásunk alapfeltétele a tulajdonosi, a gazdai szemlélet; igaz, per ze csak akkor, ha nem csupán a saját portánkra, telkünkre tartjuk érvényesnek, hanem a munkahelyünkre is. A gazda pedig vigyáz a jószágára, sőt gyarapítani akarja, s ha kell, kiáll, érvel, vitatkozik érte. A szocialista gazdaság fejlődése tehát nemcsak megteremti, hanem igényli is a szocialista demokrácia fórumainak segítségét. És minden dologban, a termelés kérdéseiben is. És még akkor is, ha sokan úgy vélik, hogy vannak a munkások számára magas,' átláthatatlan dolgok. Ilyenek persze nincsenek, mert a legbonyolultabb problémába is be lehet avatni bárkit, ha azt egyszerű szavakra fordítják, s lényegét megvitatják. Minden ember tapasztalata, tudása érték, része az egész tudásnak. (Vannak helyzetek persze, amikor vitának nincs helye. Ha egy-egy kollektíva döntött valamiben, akkor a döntés helyes* ségét azok sem vitathatják tovább, akik ellenkező álláspontot foglaltak el.) A baj szerintem az, hogy csak a perek szaporodnak gyorsan, s nem az alkotó viták. S hogy az utóbbiak miért nem, arra is van magyarázatom, bár nagyon egyszerű magvarázat, s lehet, hogy bonyolult lelkületű emberek el is vetik; én abból indulok ki, hogv a vitához mindig legalább két ember kell... No már most, ha valaki vállalja a vitatkozó szerepkört, ami nem is mindig könnyű, nem is mindig hálás, akkor csak kerülközik egy másik. ember is ahhoz az eszmecseréhez! Igaz ugyan, hogy vitatkozni jó-zerével csak akkor fognak, ha mindkettejüket érinti az a dolog, amiről szót ejtenek... De talán ebből az egyszerű okfejtésből is kitűnik, hogv a dolgok jobbrafordulásáért mindenki felelős. Az is, aki például álvitákat szervez, s rabolja ezzel mások idejét, az is persze, aki szóval vagy hallgatással egvetért egv ilyen álvitával, az is, aki egy valódi vitában közömbös marad. P-reink mégis szaporodnak. Pedig a per csak olyankor szükséges, amikor a dolgokat vitával megoldani nem lehet. A viták hiánya — amint már talán kitűnt — a perek elszaporodásának okozója. Pedig a fülemülék száma csökkent. A faültetés szabályosan történik. Talán a költő szavait kellene csak megfogadni: „Érted haragszom, nem ellened." Petri Ferenc Ipari robot Elkészült egy harminckét munkaműveletet végző ipari robot prototípusa — és kis darabszámban már gyártják is az Egri Finomszerelvénygyárban. A berendezés növe1 i a termelékenységet és jól alkalmazható olyan munkahelyeken, ahol a munka egészségre ártalmas. A kempingekben: Készülnek a szezonra Az ország 80 kempingjében megkezdődött a felkészülés a szezonra, a tavalyinál 60—70 ezerrel több — összesen mintegy 700 ezer hazai és külföldi vendéget várnak. Az e'őkészü'e ekről és a táborozás ez évi lehetőségeiről tájékozta'ott a Magyar Kemping és Karavanning Klub vezetői. A táborozás, mint sajátos üdülési forma, mind több embert vonz, alacsony árai miatt pedig a tömegturizmus kibontakozásának legfőbb bázisa. Nemzetközi öszszehasonlításban a hazai táborok többsége jó, közepes színvonalú, legtöbbjükben az a'apve'ő feltételek — meleg Víz, csatornahálózat, higién'ai létesítmények stb. — megvannak, mégsem mondhatók korszerűnek: sok helyen hiányzik a sportpálya, az úszómedence. A gondot azonban inkább a főszezoni zsúfol tsác okozza. Az ÉLGÉP 3. számú gyárában az év végéig egyszázharmincöt darab különtöző keryérgyári gépet — kúpos kenycrgömbö'yítőkct, kiflisodrókat, zsemlyeformázókat, folyamatos tésztáké zltő gépsorokat stb. — gyártanak. Az első negyedévben ötvenhárom berendezés készül el, ezek zömét a hazai kenyérgyárakban fogják üzembe helyezni. A gyár szovjet, NDK-beli és csehszlovák kenyérgyárak részére is szállít gépeket. Képünkön: Vízvári Miklós és Nagy János a külsőkúpos kenyérgömbölyítő gépeket saeceli. 1 • . I >