Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

8 Vasárnap, 1978. április 23. A Központi Bizottság 1978. április 19—20-i ülésének határozata TFolytatás az 1. oldalról.) megnyilvánuló helytállása, politikai érettsége. 4 Pártunk szövetségi po­*• litikája megfelelően érvényesül: a munkás-pa­raszt szövetség rendszerünk biztos politikai alapja. A Hazafias Népfront keretében a munkásosztály vezetésével megvalósuló szocialista nem­zeti egység kifejezi a társa­dalom minden osztályának és rétegének, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségiek­nek, alkalmazottaknak, kis­iparosoknak, kiskereskedők­nek, a különböző világnéze­tű embereknek, párttagok­nak és pártonkívülieknek, hivőknek és ateistáknak, a hazánkban élő és teljes egyenjogúságot élvező nem­zetiségieknek alkotó össze­fogását- a közös szocialista célok érdekében. A XI. kongresszuson kitű­zött alapvető célokkal a Ha­zafias Népfront, a szakszer­vezetek. a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség, a szövetkezetek kongresszusa­in, az irók és a művészek alkotó szövetségeinek köz­gyűlésein kifejezett politikai egyetértés megnyilvánul a szocializmus építését szolgáló tettekben is. A társadalmi és •tömegszervezetek betöltik alapvető hivatásukat: ered­ményesen segítik a szocializ­mus építését, és az egész tár­sadalom érdekeivel összhang­ban egyre hatékonyabban képviselik tagjaik érdekeit. A társadalom kiegyensú­lyozott helyzete tükröződik az állam és az egyházak ren­dezett viszonyában is. Ez azon a felismerésen alapul, hogy a szocialista társadalom építésében világnézetétől füg­getlenül egyaránt érdekelt minden dolgozó ember. Az allam az alkotmánynak meg­felelően biztosítja a lelki­ismereti szabadságot, az egy­házak autonómiáját, műkö­dését, a szabad vallásgyakor­lást. Ugyanakkor, mint min­denkitől, az egyházaktól, a hívóktól is megkívánja az al­kotmany, a törvények tiszte­letben tartását, az állampol­gári kötelességek teljesítését. A párt épít arra, hogy a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, egész dolgozó népünk összefogása mind erősebb lesz, és hatalmas len­dítőerőként előbbre viszi a szocializmus építését hazánk­ban. O Népi államunk betölti hivatását. A kongresz­szus határozatának megfele­lően tovább erősödött az ál­lam irányító szerepe a nép­gazdasági es kulturális fel­adatok megvalósításában. Fejlődött a kormány testületi es ágazati irányító munkája. Javult a döntések előkészíté­se, a végrehajtás szervezett­sége, nagyobb az összhang a központi és a helyi állami szervek tevékenységében. Az országgyűlés, a kormány na­pirendre tűzte és megoldotta a jogalkotás időszerű felada­tait. A kormány tagjai és az or­szágos főhatóságok vezetői rendszeresen beszámolnak az országgyűlés előtt. A kor­mány és irányító szervei fo­kozottan építenek a társadal­mi szervezetek segítőkész tá­mogatására. A tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigaz­gatási jellege — a XI. kong­resszus határozatának meg­felelően — tovább erősödött. Egyre hatékonyabban vesz­nek részt az össztársadalmi és a helyi feladatok megoldá­sában. A nagyobb feladatok ma­gasabb követelményeket tá­masztanak. Az irányítás szín­vonalának emelése érdeké­ben az állami szervek élje­nek jobban hatáskörükkel, javítsák az ágazati irányítás módszereit. A döntési rend­szer tökéletesítésével el kell érni, hogy megszűnjenek az indokolatlan párhuzamossá­gok. a részletekbe menő be­avatkozások, a felesleges, bü­rokratikus kötöttségek, a túl­szabályozottság. Az irányítás biztosítsa minden szinten a gyors, idejében történő, vilá­gos döntést, számoljon a rea­litásokkal és a várható ha­tásokkal, messzemenően ér­vényesítse a végrehajtásban az egyéni felelősséget, az eredményes munka elismeré­sét,, a mulasztásokért pedig a felelősségre vonást. Az állami irányításban is nélkülözhetetlen szerepe van a rendszeres ellenőrzésnek. Az államigazgatási szervek ellenőrző munkája javul, de hatékonyságának növelése, összehangoltságának javítása érdekében további erőfeszíté­sek szükségesek. Az állami szervek ellenőrző tevékeny­ségét jól kiegészíti és segíti a széles körű társadalmi, népi ellenőrzés. A népi ellenőrzés rendszere mintegy 40 ezer népi ellenőrre támaszkodva jól tölti be szerepét. Folytatni kell az ellenőrzési rendszer korszerűsítését, és gondos­kodni kell a párt-, az állami és a népi ellenőrzés jobb o6z­szehangolásáról. O A szocialista demokrá­cia a munkásosztály, a nép hatalmának, társadalmi rendszerünknek lényegi vo­nása. A kongresszus óta elő­reléptünk a szocialista de­mokrácia kibontakoztatásá­ban. Az országgyűlésben, a ta­nácsokban, a társadalmi és tömegszervezetekben, a tö­megmozgalmak választott szerveiben fokozódott az ak­tivitás, nőtt a pártonkívüliek és a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok részvétele, emel­kedett munkájuk színvonala. Az ötéves terv és a legfon­tosabb törvényjavaslatok or­szágos és helyi vitái a mun­kahelyeken és a lakóterülete­ken egyaránt kedvező poli­tikai légkörben, nagy töme­gek részvételével zajlottak. A lakosság fokozódó mérték­ben vesz részt a helyi fej­lesztési tervek kidolgozásá­ban és végrehajtásában. Az üzemi demokrácia to­vábbfejlesztése érdekében je­lentős lépésekre került sor, amelyek már kezdik éreztet­ni hatásukat. A kongresszus határozatának megfelelően intézkedések születtek az üzemi demokrácia erősítésére és szélesítésére, a szakszerve­zeti bizalmiak, főbizalmiak testületének létrehozására. A bizalmiak testületének álta­lánossá tétele és helyi jogkö­rének, működésének rende­zése meghatározott ütemben folyik. A párt változatlanul fon­tosnak tekinti a szocialista demokrácia fejlesztését, a közügyek nyilvánossá tételét, a dolgozók. mind nagyobb számú részvételét a társadal­mi döntésekben. Állandó feladat az üzemek­ben, a szövetkezetekben, minden munkahelyen a szo­cialista demokrácia fejlődését biztosító keretek tartalommal való megtöltése, az általáno­san érvényes elveknek a konkrét helyi viszonyokhoz igazított alkalmazásai a for­mális elemek megszüntetése. A párton belüli demokrácia hasson ki jobban közéletünk egészére; a pártszervezetek az élet minden területén le­gyenek a szocialista demok­rácia fejlesztésének ösztön­zői és irányítói. Következe­tesen lépjenek fel minden olyan esetben, amikor a ha­talommal való visszaélés, a szocialista demokrácia meg­sértése tapasztalható. J A Magyar Népköztár­saságban tovább szi­lárdult a törvényes rend, ér­vényesül a szocialista törvé­nyesség. Mindenki köteles megtartani az egész nép ér­dekeit kifejező törvényeket, és minden állampolgár a tör­vény védelme alatt. áll. Ja­vul a lakosság tájékoztatása törvényes jogairól. Ezt acélt szolgálta a többi között az üzemi, vállalati jogsegély­szolgálat bevezetése, amelyet ma már az állampolgárok nagy tömegei vesznek igény­be Szocialista államunk min­den más társadalmi rend­szeméi szélesebb körben biztosít jogokat állampolgá­rai szamára. A munkához való jog valóságos érvénye­sülése az egész társadalom létének, fejlődésének, az ál­lampolgár létbiztonságának legfontosabb feltétele. A közügyekben való részvétel­hez, a tanuláshoz, a művelő­déshez, a pihenéshez, az in­gyenes orvosi ellátáshoz, a társadalombiztosításhoz való jog, a nyugdíjrendszer kiter­jesztése minden dolgozóra, a szociális juttatások széles kőre teszi mind teljesebbé és harmonikusabbá a Ma­gyar Népköztársaság állam­polgárainak életét. Ezek a jogok szocialista rendszerünk lényegéből fakadnak, és olyan mértékben szélesednék és teljesednek ki, amilyen mértékben előrehaladunk a fejlett szocialista társadalom építésének útján. III. A gazdasági építőmunka A gazdasági építőmunka — jelentőségének és a XI. kongresszus határozatának megfelelően — a párt tevé­kenységének középpontjában áll. Népgazdaságunk az utóbbi években nehezebbé vált kül­ső és belső feltételek köze­pette is fejlődött. Alapjában véve sikeresen oldjuk meg az intenzív fejlődésre való áttérés és a megváltozott vi­lágpiaci viszonyokhoz törté­nő alkalmazkodás bonyolult feladatait. A negyedik ötéves népgaz­dasági tervet minden koráb­binál nagyobb tervszerűség­gel, sikeresen teljesítettük. Az ötödik ötéves terv első évében, 1976-ban — főleg a mezőgazdaságot sújtó nagy szárazság miatt — a terve­zettnél lassúbb volt a növe­kedés, majd 1977-ben ismét gyorsult a gazdasági fejlődés üteme, dinaifii^usan nőtt a termelés és a nemzeti jöve­delem. A mezőgazdaság jó munkával pótolni tudta az előző esztendőben keletke­zett elmaradását. Gazdaság­politikánk helyességét, né­pünk helytállását, munkájá­nak sikerét tükrözi, hogy a népgazdaság minden ágában elértük vagy megközelítet­tük az V. ötéves terv első két évére kitűzött fő célo­kat. Javult a gazdasági munka hatékonysága, emelkedett a munka termelékenysége. Gyarapodtak és korszerű­södtek a népgazdaság ter­melőalapjai. Fontos területe­ken meggyorsult a műszaki fejlődés, kibontakozott, meg­erősödött a termelési koope­ráció. Erőteljesen bővült a külkereskedelmi forgalom. Az egyensúlyjavítás érdeké­ben a belföldi felhasználás kisebb mértékben nőtt, mint a nemzeti jövedelem. Ilyen körülmények között is sike­rült megteremteni az élet­színvonal emelésének anyagi alapjait. Erőfeszítéseink ellenére még nem tudtuk kellően ki­bontakoztatni a népgazdaság hatékonyabb fejlődését tar­tósan segítő folyamatokat. A lehetségesnél és a szüksé­gesnél lassabban haladunk a gazdaságos termelési szerke­zet kialakításában. Változat­lanul sok kívánnivalót hagy maga után a beruházási te­vékenység. A munkaerő-gaz­dálkodás és -képzés nem iga­zodik megfelelően a népgaz­daság lehetőségeihez és igé­nyeihez. Nem kielégítő a korszerű gépek és berende­zések kihasználása. A válla­latok még nem érték el a termelés hatékonyságának kívánatos szintjét. Minden­nek része van abban, hogy a kedvezőtlen világgazdasági tényezők hatását nem sike­rült a szükséges mértékben ellensúlyozni, a külkereske­delmi egyensúly nem javult az előirányzottnak megfele­lően. A párt gazdaságpolitikája, az ötödik ötéves terv helye­sen szabja meg munkánk irányát. Gazdasági munkánk fő követelménye a tervsze­rűség fokozása, a társadalmi termelés hatékonyságának növelése. Jövőbeni fejlődé­sünket saját lehetőségeink jobb hasznosítására, tartalé­kaink feltárására, népünk odaadó munkájára, szocia­lista gazdasági integráció el­mélyítésére. a KGST kereté­ben folytatott együttműkö­dés további erősítésére ala­pozzuk. A kapitalista orszá­gokkal létrejött, fejlődő, köl­csönösen előnyös gazdasági kapcsolatok lehetőségeinek jobb kihasznalasára törek­szünk. A Központi Bizottság fo­lyamatosan napirendre tűzte a gazdasági építőmunka fon­tosabb feladatait. A kong­resszus útmutatásaiból kiin­dulva, és az ország gazdasá­gi lehetőségeit flgyelembe­véve kidolgozta az ötödik ötéves terv irányelveit, rendszeresen figyelemmel kísérte gazdasági fejlődé­sünk fő folyamatait. Megha­tározta hosszú távú külgaz­dasági politikánk irányelve­it, a termelési szerkezet fej­lesztésének irányait és felté­teleit. Legutóbbi ülésén át­tekintette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődését, kijelölte a további tenniva­lókat. Készül az építőipar és a lakásépítés helyzetének át­tekintésére. Jelenleg az ötö­dik ötéves terv és annak fontos részét képező 1978. évi népgazdasági terv vég­rehajtására összpontosítjuk erőinket. 4 Elörehaladasunknak alapvető követelmé­nye, hogy olyan jó minőségű és keresett cikkeket tertnel­jünk, amelyek a hazai igé­nyeknek megfelelnek, illetve a világpiacon gazdaságosan értékesíthetők. A termelési szerkezet olyan változtatása, amely számol a hazai adott­ságokkal és jobban igazodik a nemzetközi élvonal mércé­jéhez, növeli a társadalmi munka hatékonyságát, és a dinamikus és kiegyensúlyo­zott gazdasági növekedésnek jelentős forrása. Ezért gyor­sítani kell a termelési szer­kezet szelektív fejlesztését. A termékszerkezett korsze­rűsítése a vállalatok állandó és alapvető feladata. De el­engedhetetlenül szükséges, hogy a központi irányítás, az illetékes állami szervek a népgazdasági összefüggé­sek ismeretében a terv és a szabályozás eszközeivel az eddiginél erőteljesebben ser­kentsék a gazdaságos terme­lés gyorsabb fejlődését, ugyanakkor korlátozzák a gazdaságtalan termelést. A vállalati érdekeltséget úgy kell továbbfejleszteni, hogy az a jelenleginél jobban ösz­tönözzön a korszerű termék­szerkezet kialakítására, a gazdaságtalan termelés visz­szaszorítására. Egész népgazdaságunk fej­lődésében, s ezen belül kü­lönösen a termelési szerkezet átalakításában, a magas szín­vonalú termékek kifejleszté­sében, új technológiák beve­zetésében, versenyképessé­günk fokozásában kiemelke­dő jelentőségű a tudományos kutatás hatékonyságának nö­velése, a tudomány és a gyakorlat kapcsolatainak erősítése. 2 A nemzeti jövedelem növelése, a termelés korszerűsítése megköveteli, hogy jelentós anyagi eszkö­zöket fordítsunk beruházá­sokra. Az ötödik ötéves terv a szocialista szektorban mintegy 870 milliárd forint beruházást írt elő. Az ötéves terv első két évében a beru­házások időarányos elő­irányzatát összességében túl­teljesítettük. Ezen belül egyes nagyberuházásoknál, valamint az alapanyaggyártó iparágak, a nem termelő ága­zatok beruházásainál elma­radás mutatkozik. A vállala­ti beruházások meghaladják a tervezettet. A megvalósult beruházások jelentősen hozzá­járultak a termelési színvo­nal emeléséhez, a hatékony­ság növeléséhez, nemzetközi versenyképességünk fokozá­sához. ötéves tervünk előttünk álló időszakában fontos fel­adat a beruházások tervsze­rűségének javítása. Fokozot­tabb összhangot kell terem­teni a társadalmi, gazdasági célok, a rendelkezésre álló anyagi eszközök és a beruhá­zási kapacitások között. En­nek figyelembevételével kell fontosság szerint rangsorolni az ágazati és a helyi beruhá­zási javaslatokat. Továbbra is koncentráljuk erőinket a népgazdaság fejlődését meg­határozó nagyberuházásokra, egyidejűleg megfelelő lehe­tőségeket biztosítunk a pia­ci igényekhez alkalmazkodó vállalati kezdeményezések­nek. Meg kell javítani a be­ruházások gazdasági és mű­szaki előkészítését, s fokozot­tabban kell törekedni az el­határozott beruházások ha­táridőre történő kivitelezésé­re. A vállalatokat érintő köz­gazdasági szabályozás segítse elő a beruházók, a tervezők, a kivitelezők együttműködé­sét, és ösztönözzön a költsé­gek csökkentésére, a határ­idő rövidítésére, a hatékony­ság növelésére. O Szocialista társadal­munk jelentós vívmá­nya a teljes foglalkoztatott­ság. Gazdaságfejlesztési fel­adataink megoldásához új munkaerő a jövőben is csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre, s ezért továb­bi fejlődésünk kulcskérdése a rendelkezésre álló munka­erő legcélszerűbb foglalkoz­tatasa. Jelenleg népgazdasá­gi szinten nincs kellő össz­hang a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló mún­kaeíő között: vállalati' szin­ten egyidejűleg tapasztalni munkaerőhiányt és ^felesle­get;' a rendelkezésre álló munkaerőt nem mindig ott foglalkoztatjuk, ahol ez nép­gazdasági szempontból a leg­célszerűbb lenne; a munka­időalap nincs kellően kihasz­nálva, és sok helyen laza a munkafegyelem. A meglevő munkaerő jobb, ésszerűbb foglalkoztatása, a munkaerőhelyzet fokozatos javítása sokoldalú, körülte­kintő intézkedéseket követel az állami irányító szervek­től, a gazdálkodó egységek vezetőitől, valamint a párt­ás tömegszervezetektöl. A központi tervezés gon­doskodjék arról, hogy a fej­lesztési célok és a rendelke­zésre álló munkaerő elosztá­sa összhangban legyen. Köz­ponti és vállalati szinten az új munkahelyek megszerve­zésekor messzemenően szá­molni kell a rendelkezésre álló munkaerővel. Minden beruházás elkezdése előtt meg kell állapítani, hogy milyen belső átszervezéssel, vagy e lehetőség hiányában, milyen külső forrásból biz­tosítható az új berendezések üzemeltetéséhez szükséges munkaerő. A gazdasági sza­bályozás és ezen belül a bér­politika eszközeivel érdekelt­té kell tenni mind a válla­latokat, mind a dolgozókat a felesleges munkahelyek meg­szüntetésében, a munkaerő üzemen belüli és üzemek kö­zötti átcsoportosításában. A rendelkezésre álló mun­kaerővel mindenekelőtt a népgazdaságilag fontos, na­gyobb eredményt adó terme­lő tevékenység szükségleteit kell kielégíteni, arra is ügyel­ve, hogy a dolgozók képessé­geiknek leginkább megfelelő munkakörbe kerüljenek. Ok­tatási és képzési rendsze­rünknek a jelenleginél terv­szerűbben kell elősegítenie a dolgozók felkészítését a nép­gazdaság szükségleteivel összhangban álló foglalkoz­tatásra. A munka melletti intézményes továbbképzést és átképzést az oktatási-kép­zési folyamat szerves részévé kell tenni. A munkaerővel való jobb gazdálkodásnak nagy tarta­léka a munkaidő jobb ki­használása. Jelenleg sok idő megy veszendőbe, részben anyagellátási, szervezési hi­bák, részben a sok helyen megtűrt lazaságok miatt. En­nek a helyzetnek a megvál­toztatása elsősorban a mun­kahelyi vezetésre ró felada­tokat. Biztosítani kell a fo­lyamatos munkavégzés tech­nológiai és munkaszervezési feltételeit, a normák rend­szeres karbantartását, a tör­vényes munkaidő fegyelme­zett ledolgozását. Társadalmunk továbbra is biztosítja mindenkinek a szabad munkavállalás jogát. A szabad munkavállalás jo­ga elválaszthatatlan a mun­kaköri kötelességek pontos teljesítésétől. A becsületesen dolgozó többség igazságérze­te is azt követeli, hogy aki nem teljesíti vállalt kötele­zettségét, megsérti a mun­kafegyelmet, az eddiginél na­gyobb mértékben érezze en­nek hátrányait. A gyakori vagy nem méltányolható munkáhely-változtatás nagy népgazdasági veszteségek forrása, ezért az üzemek, a vállalatok felelős vezetői ilyen esetekben a jelenleginél következetesebben érvénye­sítsék a törvény adta gazda­sági és jogi szankciókat. A pártszervezetek mozdít­sák elő, hogy a kommunis­ták, az öntudatos dolgozók személyes példájukkal is se­gítsék közüggyé tenni a la­zaságok elleni harcot, támo­gassák a gazdasági vezetők­nek a munkaidő teljes ki­használására, a munkaerő­gazdálkodás javítására irá­nyuló intézkedéseit. J Az életkörülmények ja­vitásának fontos eleme a munkaidő csökkentése. Az elmúlt években a társadalom igényével összhangban szé­les körben megvalósult a 44 órás munkahét és a kétheten­kénti szabad s^ambaj. A munkaidő további csökkenté­se a párt politikájának vál­tozatlan törekvése, azonban a népgazdaság helyzete, a mun­kaerő-gazdálkodás problémái jelenleg ezt még nem teszik lehetővé. A Központi Bizott­ság úgy véli, elő kell készí­teni az ötnapos munkahét bevezetését az 1980-as évek elejére, a jelenlegi munkaidő csökkentése nélkül. 5 A népgazdaság tervsze­* rű, arányos fejlődését jól segítette gazdaságirányí­tási rendszerünk. A központi irányítás, valamint a válla­lati, szövetkezeti és tanácsi önállóság egyidejű erősödése eredményes volt: ösztönözte a kezdeményezőkészséget, az egész népgazdaságban jelen­tős alkotó energiákat szaba­dított fel. A gazdasági veze­tők nagyobb része élni tudott a megnövekedett önállóság­gal, munkájuk nagymérték­ben járult hozzá eredménye­ink eléréséhez. Az ötödik ötéves terv meg­kezdésével egy időben sor ke­rült a gazdasági szabályozó­rendszer egyes elemeinek mó­dosítására. A szabályozórend­szer továbbfejlesztése előse­gítette, hogy a vállalatok a külső piaci feltételek váltó, zását jobban érzékeljék. A gazdaságirányítás mos­tani rendszerével egyidejű­leg életbeléptetett árrendszer segítette gazdaságpolitikai céljaink elérését. A szocia­lista gazdaság erejét bizo­nyítja, hogy az állam a ma­gas világpiaci árak begyűrű­ző hatását központi eszközök­kel fékezni tudta, biztosította gazdaságunk dinamikus fej­lődését, népünk életszínvona­lának további emelkedését. Emiatt viszont olyan helyzet alakult ki, hogy jelenleg a termelői árszínvonal — az ál­lami támogatások és elvoná­sok bonyolult rendszere kö­vetkeztében — meghaladja az általános fogyasztói ár­színvonalat. A termelői és a fogyasztói árak nem tükrö­zik a valóságnak megfelelően a ráfordításokat, ami nehezíti a tisztán látást, a hatékony gazdálkodást, a termékszer­kezet átalakítását, a gazda­ságpolitikai célok megvalósí-

Next

/
Thumbnails
Contents