Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-19 / 91. szám

4 Szerda, 1978. április 19. A „felújított" énekesnő Karika Teréz évei Szegeden Drámai szoprán. Abból a fajtából, amit hajlamos a szakma röviden elintézni: hangbirtokos. Kétségtelen, volt Idó, mikor Karikó Teréz szemtelenül" fitogtatta tor­kának eme ritka adományát, s valósággal leénekelte part­nereit a színpadról. Aztán ki­nőtte az énekesek gyermek• betegségit, nem utolsósorban a Vaszy-iskola együttes­kultúrát igénylő pedagógiá­ján, minek következtében művészete letisztult, modo­rossága erénnyé nemesedett, s hangjának fényét, szépségét izgalmas színek töltötték föl, melyek a nyitott magánhang­zói, diftongusai révén egyéni zamattal itatták át a hálás matériát. A főiskolán Lendvat Andor növendéke. Geszthy Sylvia, Jasper Bella osztálytársa volt, s a diplomával előbb Rómába költözött, a Via Fla­minára. ahonnan Tito Schipa magániskoláját látogatta, ké­sőbb Szegedre, ahová viszont Vaszt Viktor invitálta. Az Idő tájt, hogy Moldován Ste­fánia a budapesti Operába szerződött. Simán ment az őrségváltás. Karikó Teréz gyorsan átvette a „Stefi" sze­repeit: Desdemonával mutat­kozott be Vadas Kiss László oldalán, Tatjanaként a len­gyel Kopiczlnsky dirigálta, első szegedi premiere a Don Carlos Erzsébete volt, s a Nyugat lányára készülőben még beugrott Donna Elvirá­nak. Egyszóval látványos egy nyitány, bárki elirigyelhetné. Miképp a folytatás sem ho­zott szűkös éveket. Tíz Verdi, hét Puccini, hat Mozart, két-két Wagner és Csaj­kovszkij szerep mellett a fontosabbak: Fidelio, Norma, rikaI Hurok cég, mely a kö- utóbbi Muszorgszkij-bemuta­Nedda, Michaela, Jaroszlav- zelmúltban ismét meghívta a tóján csak a nézőtérről figyel­na, Tábornagyné. Aztán a KISZ-együttest, ragaszkodott hettem. Ilyen a sors. az el­modern operákban Prokofjev hozzám: a tervek szerint ja- múlt szfniévadok nagy sze­es Hfndemith, Gotovac és nuár—márciusban bonyolít- repeihez mindössze a felújí­Egk figurái, pusztán felsorol- íuk le a korábbihoz hasonló- tásokban juthattam, melyek ni túlfeszíti egy portré kere- nak ígérkező körutat az alig egy-két előadást érhet­telt. Hát még ha hozzávesz- óceán túlpartján. nek meg, a lefrissebb Bő­szük az oratóriumokat, me- — Gyakran föllép a Szege- hémélet Musette-jével, az l.veket mindig szívesen vál- di Szabadtéri Játékokon. Az egyetlen premieremmel pe­lalt a filharmóniában. idei nyáron „nadrágos" sze- dig csak később kerülhetünk — Talán a Nabucco Abi- Tevben: először lesz Mátyás a helyi közönség elé. Railje a kedvenc, nagy ara- Erkel operájában, a Hunyadi Karikó Teréz a szegedi bitusú bravúrszerep, hangvé- Lászlóban. operatársulat vezető énekese, telét igen közelinek érzem — Amikor Szegedre szer- Liszt-díjas, a városi tanács magamhoz. Hasonló okok ződtem, már népszerűek vol- alkotói dija és az SZMT Ju­mlatt szerettem a Szicíliai tak a Dóm téri előadások, hász Gyula plakettje tanú­vecsernye koloratúrás, ám Természetesen boldogan kap- sfÜa> alakításait hivatalos fő­líraibb Elenáját, a három csolódtam be Inezként a Tru- rumokon Ls elismerték, mél­Leonórát (Trubndur, A vég- badurba, Michaelaként a tányolták. A nagyszínház be­zet hatalma, Fidelio) és egy Carmenbe. Lolaként a Ta- zárását követően a Szabadság másik világból a Rózsnlovng rasztbecsületbe. Az Aida fő- mozibeli új otthonuk (termi­Marschalinját. Ezzel a Tábor- papnőjét többször ls énekel- nusában és adottságaiban) nagyítóval viharos körűimé- tem, s megkaptam a Borisz egyelőre nehezen körvonalaz­0^raházban.8Z^b^nTelefo- Godunov Marináját Olyan ható lehetőségeinek dacára náltak Szegedre, hogy ugor- címszereplő partnereként, sem pesszimista Ügy tudja, jak be az osztrák Gertrúd mint Gyuszelev, amit — hazai Verdi-bemutató cím­Ecfcert helyére, a vonat ter- megint pusztán a tényszerű- szerepe vár rá, a Jeanne hozzá d'Arce. —- a szegedi színház leg­Jean Bonhomme-mal, a londoni Covent Garden tenoristá­ja vai 1969-ben: a szabadtéri Carmen Miehaelája Gérres Eszter: St%Tónráv«emeKst ivéért, tenném^ ba a Nyugatinál, próbáról szó sem lehetett, akkor lát­tam először a színpadot, mi­kor a közönséget. Egy ízben, hogy le kellett ülnöm a ke­revetre, Lukács Ervin ve­zénylés közben integetett, ne "da, máshova, a a végén de­rült ki, a bútor lába törött volt; nem mondom, Tábor­nagyné nz ülepén, egy vi­déki fruska elővezetésében, saép kis látványt ígért. Azért oersze imádok beugrani. Hi­hetetlenül inspirál, olyasmit hoz felszínre belőlem, ami Máskülönben eszembe se jutna. — Akadtak békésebb ven­dégjátékok is Pesten, külföl­dön. — Az Operaházban voltam még Pillangókisasszony, Abi­gail, sőt a Figaró házasságá­nak grófnéja is, amin — nem szemrehányásként mondom — fanyalgott a helyi kritika, de Melis György például el­fogadott Többször énekeltem Angliában, Bécsben, az NDK­ban, Csehszlovákiában, Bul­gáriában, Lengyelországban és Jugoszláviában, sőt n Nlkolényi István Bélyegen a korona A magyar koronázási jel- tavaly kiállított tervei jelen­vények — egyetlen nagyala- leg a Magyar Posta Bélyeg­kú bélyegen. Leterített palás- múzeumának tulajdonai, tom a korona, a jogar és az Valamikor gyűjtő is volt, országalma. A bélyeg körüli ma már — mint mondja — mezőben a dátum: 1978. ja- erre nincs ideje. A korona nuár 6. A 20 forint értékű, bélyegblakkja még az idén 98X78 milliméter nagyságú megjelenik, bélyegbloikk tervezője Lég Interszputnyik Közvetlen telefon-összeköt­tetés létesült Havanna és Szófia között. A .bolgár fő­városon kívül a havannaiak — az Interszputnyik rend­szeren keresztül — közvetle­nül hívhatják Berlint, Budapestet. Moszkvát, Prá­gát és Varsót. rády Sándor festő- és gra­fikusművész. Negyvenhat esztendő alatt több mint 400 bélyeget ter­vezett. Közöttük olyan is­mert sorozatokat, mint az 1932-ben megjelent „híres magyarok" arcképe, az 1938­ban kiadott Szent István­sorozat, a Székesfehérvár 1000 éves jubileumára készí­tett, a az elmúl ti évben üzle­tekbe került „Sopron 700 éves" című sor. Több nagy nemzetközi sikert ért él: ő volt az első magyar bélyeg­tervező, aki első díjat nyert Amerikában a bélyeg-világ­szépségversenyen légiposta­sorozatával. Aachenben pe­dig harmadik díjas lett öt Növényvédelmi teendők A csapadékos időszak ked­vezett a gombabetegségek továbbterjedésének — tájé­koztat a Csongrád Növényvédelmi és miai Állomás. — Emiatt a .A hűvös Idő miatt von­tatottan kelő borsó hosszú ideig ki van téve a csipké­megyei zőbogarak kártételének, Agroké- ezért ajánlatos a borsóterü­leteket ellenőrizni. Veszély gyümölcsösökben az alma- esetén Ditrifon 5 vagy Rov­favarasodás, őszibarack-le- linka 3 D porozószert hasz­A káposztapalánta­károsításával sok gondot okoz a káposzta légy, pa­v ilágrész filatelistáinak ver' senyén. A pécsi egyetemen 158 EC-vel érhető el. vélíodrosodás és a meggymi- náljunk. nilia ellen feltétlenül meg ágyak kell ismételni a védekezése­ket. A gombák ellen készített de a helyrevetett vagy permetlevet érdemes rovar­ölőszerekkel is kiegészíteni, mert a kártevők is megkezd- szélyezteti ték mozgásukat, szaporodá- din 5 G sukat. Kelnek az alma- és az őszibarack-levéltetvek, a takácsatkák, de már aktuá- terre, lis a védekezés a körte le- nyek vélbolha, a téli araszolók, a sodróimolyok ellen is. Leg­lántázott egyéb zöldségféle­ket ls számos légykártevő ve­Ellenük a Basu­a legeredménye­sebb, a sorok mellé 2 gramm szükséges 1 folyőmé­A kelő zöldségriövé­flatal levelein sok ap­ró lyuk található, amit a tömegesen fellépő földi bol­hák okoznak. A fent emii­jobb hatás a felszívódó Bi tett p0rozószerek ellenük is hatásosak. Özvegyi nyugdíj házasságkötés után (k özvegyi nyugdíj továbbfö- megosztva folyósították, mert 1975. július l-e után kötött lyósitásáról érdeklődik M, az özvegyen kívül az elvált házasságok esetén biztosítja, F.-né szegedi olvasónk. Ar- nő ls kapott özvegyi nyűg- hanem azoknak is, akiknek ra kíváncsi, ha az özvegyi díjat, az újabb házasságot az állandó özvegyi nyugdi­nyugdijas újból férjhez megy, kötő Jogosult végkielégítés- ját 1963. április 3Q-át kö­akkor jogosult-e továbbra is re, természetesen a reá eső vetően kötött házasság ml­a nyugdíjra. Továbbá azt is özvegyi nyugdíjrész egyévi att — a korábbi szabályok szeretné tudni, Ilyen eset- összegére. A végkielégítést a szerint — megszüntették, ben ml a teendő az új név nyugdíjfolyósító szervnél leg- Ezek az özvegyek a törvény bejelentésével kapcsolato- később az újabb házasságkö­san? téstől számított egy éven A társadalombiztosítási belül lehet kérni, törvény rendelkezései sze- Ha az özvegy, aki az ál­rint az ideiglenes es az ál- laT)dó özvegyi nyugdíjra jo­alapján, ha eddig nem kér­ték. még mindig kérhetik özvegyi nyugdíjuk újbóli folyósítását, feltéve, hogy újabb házasságkötéskor az landó özvegyi nyugdíj meg- gos(tó korhatárt — az 55. említett korhatárt mar be­szűnik, ha az özvegy újabb életévet már betöltötte, és töltötték és végkielégítést házasságot köt. Annak az követően köt újabb há- nem vettek fel. Ebben az özvegynek, aki az újabb há- zawágotT és végkielégítést esetben az özvegyi nyugdíj zaeságkötéskor állandó óz- nem vett igénybe, az özve­vegyi nyugdíjra volt jogo- ^ nyugdiját megtarthatja, sült, végkielégítést kaphat. Ez azt jeienti, hogy az ilyen A végkielégítés az özvegyi özvegyi nvugdíjat a házas­nyugdij egy évi teljes ösz- . , . változat­szege. Ez a teljes összeg jár MgKOtes eHenere vaitozat akkor is, ha az újabb há- ]anul folyósítják, zasságkötés előtt az özvegyi Az említett korhatár át­olyan összegben jár, mint­ha az meg sem szűnt vol­na. Ha az özvegyi nyugdíjas újabb házasságot kötött, azt írásban be kell jelenteni a Nyugdíjfolyósító Igazgató­ságnál (1820 Budapest. XIII., Váci u. 67—79.) és megjelöl-! nyugdíj például a magasabb menetlleg magasabb azoknál, ni. hogy ml az özvegy ké­saját jogú öregségi nyugdíja akik mezőgazdasági szövet­miatt egyáltalán nem folyó- kezetl tagként szerzett szol­relme. A kérelemhez min­den esetben csatolni kell a sították, vagy az özvegyi gálati idő alapján jogosultak házassági anyakönyvi kivo­nyugdíjnak csak egy részét özvegyi nyugdíjra. Ez a kor fizették ki. Abban az eset- határ 1978-ban 57 év. A ben. ha az özvegyi nyűg- társadalombiztosítási törvény törzsszámát, díjat több jogosult között ezt a lehetőséget nemcsak az natot, és feltüntetni az öz­vegyi nyugdíj folyósítási Dr. V. M. Mindig magam KISZ Központi Művész­együttesével két és fél hóna­pos tengerentúli turnén vet­tem részt az USA és Kanada 52 nagyvárosában. Nagy megtiszteltetés, hogy az ame­Elengedtek, hajnali 4 órakor indultunk, ahogy mondani szokás, tökön-paszúron. Deres fagyos volt már a föld. Csetlettem, botlottam, a hit­vány cipőmben. Mire odaértünk, tisztára lesán­tultam. A misén részt vettem, aztán elmentünk a lakásukra, de én már hazajönni, olyan lábak­kal nem bírtam volna. Anyám megmosogatta, olajjal bekente, és két nap múlva jöttünk vele ha/g. Minden szombat este katlanon melegítettünk vizet, egy irgalmatlan nagy vésett teknőben für­döttünk. Nyáron meg a kútnál, egy nagy kád­ban. Ha reggel felébredtünk, anyám első szava az volt, „lányok, imádkozzatok, a fejetöket tö­gyétök röndbe". Az ajtó háta mögött volt a fé­sülködés. A nagyobbak fésülték a maguk ha­ját, meg a kisebbekét is. Az asztal körül hajas­kodni nem volt szabad. A ház előtt volt egy ku­pac homok, orrot fúni ide kellett lemenni. Ha valaki érezte, hogy a szél akar menni tőle, ak­kor is ki kellett menni. Ha bent engedte el, ak­kor ls kl kellett menni, kiszellőztetni magát Té­len tanyán, öt órakor már sötét van. A család elvégeződött, beültek a kisházba. Anyám a böl­csőst kivette, dajkálgatta. Hárman fértünk a böl­csőbe ülve. Ilyenkor verset, vagy dalt mondtunk, úgy hajtottuk a bölcsőt. A bölcsőzésnek az lett a vége, hogy valamelyik jól meglódította, ki­hemperedtünk mindnyájan belőle. Sohasem volt úgy, hogy sebes orrú ne legyen közöttünk. Anyám apja nálunk lakott, nagyon haragu­dott, ha azt verseltük: „Éljen Ferenc Jóska, magyarok királya!" Ha nem hagytuk abba, megrángatta a hajunkat. Egyszer játszottunk a húgommal, dobáltuk a házablaktól, meg az Is­tálló ajtajából egymást almával. Öregapám ar­ra járkált, elérte a húgom almája. Este vacso­rázunk, azt mondja apám: — Édesapám, mi leié a maga orrát? — A lányok almát vágtak hozzá. — Melyik volt? — Eszter! — Gyere ide, Eszter I Az asztal tetején keresztül húzta a fejem, de csak úgy zuhogtak rá az ökölcsapások, a vál­lamra, hátamra, ahol értek. Nem tudakozta, hogy te voltál-e? Az Idegen panaszakor sem kérdezték a fiatalt, igaz volt-e, hanem alkal­mazták a szigort. Még iskolába nem jártunk, a birodalmunk a kuckó, meg a heverőágy volt. De mivel mezítláb szaladoztunk, a döngölt ház földjén, talpunk vastagon koszos volt. Erre a célra volt egy éles kés, ha fel akartunk men­ni az ágyra, vagy a kuckóba, ezzel a késsel kellett talpunkról a piszkot lekaparni. Engem ketten ls fogtak, mire meg bírták ka­parni a talpam. Majd beleőrültem a csiklando­zásba, meg a talpvakarásba. Hogy teljen az idő a gyerekeken, ide hozták a játékukat, gombfoci, sörgettyü, kijátszott kártya, fésűsmuzsika, ska­tulya, rongybaba, fűzfasíp. Takargatás is ked­ves játék volt. Egy sarokban az ágyon beült egy gyermek, ami ruha csak létezett kéznél, mind rátakargattuk, aztán sorjában szedtük lefelé. Anyám hozott csemegézni valót te: tányéricát, tökmagot 1860-ban kezdődött itt örhalomnál a tanítás. Egy Martonosl nevű nőnek két tanyája volt, egyiket felajánlotta iskolának. Akkor még a gazdák fogadták a tanítót. Ellátták mindennel, csak üzenni kellett, már vitték a gyerekek, ami hiányzott neki. Csak annyit mondott a gyerek a tanítónak: — Ezt mög kendnek küldte édösapám. Ez annyira hagyomány lett, hogy még az én iskolába járásomkor az állami tanítóknak is minden ősszel, minden háztól küldtek valamit. Szőlőt, almát, bort, sajtot, disznótori kóstolót. Vendégségből ki nem hagyták. Az első tanító nevét nem tudom, nem sokáig volt, úgy találták egy reggelre az iskolától nem messze, agyonverve. Utána már állami tanító lett, Molnárnak hívták, ez tanított apámék ide­jében, 1876 tájon. Követte a veje, ő tanított minket, úgy 1920-ig, innen nyugdíjazták. Hárman már jártunk iskolába, a negyedik is feljön velünk őszre. Egy könyvünk volt, ebben minden benne volt; történelem, mértan, földrajz, olvasmányok, versek is. Meg a hittan könyvünk, bibliánk. Palatábla, erre rongy kötve, ráköp­tünk, a ronggyal letöröltük az írást, amit a pa­lavesszővel írtunk. És írtunk újat. Kezdtünk vol­na felmenni az iskolába, de se ruhánk, se ci­pőnk. Azt mondja anyám apámnak: — Hékám, a lányoknak mán mönni kő a ziskolába, de nem tunnak emönni, me nincs mibe. Hogy minnyájit ellásuk gúnyává, ahhon sok péz kö. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents