Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

Vasárnap, 1978. április 16. HH Életritmus írta: Dr. Ábrahám Ambrus R itmuson a nagytermészet­ben mindenütt előforduló, de az ' Iővilágban is ész­lelhető ssfltaszossugot értjük, unely utóbbit joggal illet meg az eletritmus elnevezés. Lényegében változás, amely hasonló időkö­zökben • visszatér. Időszakosság. amely ott van minden növényi us állati életben. Ott van a sej­tekben. 'a szövetekben, a szer­vekben és az egyirányban műkö­<16 szervcsoportokban, a készü­lékben. Ritmus és nem ütem. Ütem nincsen sem az élő, sem a holt természetben. Ütemben járnak a gépek, az órák, s ennek hódol a nagyvárosi ember gé­pies élete. Az ütem az emberi szellem sajátsága, a ritmus az élet ősjelensége. Kísérjük végig a ritmust az egysejtűek és soksejtűek élete­ben, s azután a szervekben. Lás­sunk példát a napiritmusokra, utána az időszakosokra, majd próbáljuk megmondani, hogy mi az oka ritmusoknak és van-e haszna a ritmuskutatásnak Az egysejtű állatok között van­nak olyanok, amelyek bizonyos életszakasz elmúltával kettéosz­tódnak, lassan megöregszenek, utána megifjodnak, majd újra osztódnak és a ritmus folytató­dik anélkül, hogy a halál mint természeti tünemény beáliana. Természetesen ezek is elpusztul­nak, de csak akkor, ha az élet­körülmények változása következ­tében nem jutnak hozzá ahhoz a környezethez, amelyben elin­dultak vagy külső erők működ­nek közre abban, hogy az örök­nek ígérkező életfonál Hirtelen megszakadjon. A szabad szemmel te J61 látha­tó állatok között a paloló féreg eletében jelentkezik az életritmus a legszembetűnőbb formában. A paloló féreg rabló életet élő sok­sertéJű tengeri gyűrűs féreg. Ha­zája a Samoa-sziget Az állat hosszúkás testű, hasonlít a földi­gilisztához. A szaporító sejteket * testének hátsó gyűrűi termelik. A gyűrűk szaporodáskor levál­nak. feljönnek a tenger felszí­nére. ahol m belőlük kiszabadu­ló hím és női szaporitósejtek összeolvadnak. A szaporodás évente kétszer, októberben és november hónapban következik be Ez a folyamat, amelyet raj­zásnak nevezünk, mindkét alka­tommal egyetlen egyszer. az utolsó holdnegyed utolsó szaka­sza előtti éjszakán szokott vég­bemenni. Ilyenkor hemzseg a tenger az óriási mennyiségben rajta nyüzsgő állatoktól. A haj­nali szürkületkor jelennek meg. Nyüzsgésük egyre növekszik, a legnagyobb napfelkeltekor, de már 2—3 óra múlva eltűnnek. A benszülöttek, kiknek a tápláléka az állat, kosarakkal meregetik ki a zsákmányt, és ünnepet ülnek. Szép példája az életritmusnak a madárvonulas. amely mint tény régen közismert, azonban oka felől nem tud semmit a tu­domány. Mi az. ami elindítja a vándormadarakat az új hazába, és vissza újra. ha elmúlt a tél, nem tudja senki. A teljes ritmusok után nézzük a szerveket és ezek közül az em­beri szívet. Az emberi szív ritmi­kus mozgása kezdődik a pitvarok összehúzódásával és befejeződik a kamrák összehúzódásával. A vér nagy üres vénákon, s a tü­dővénákon a pitvarokba kerül. Mikor üregük megtelt, a pltva-­rok összehúzódnak, s a vért a kamrákba szorítják. Ezután ösz­szehúzódnak a kamrák, es a vért az aortába, ,s a tüdőartériák­ba nyomják. Majd elernyednek a kamrák, s egy kis szünet után kezdődik elölről a ritmus. És ez így megy az első összehúzódástól az utolsóig, megszakítás nélkül, míg mozog a nagy mű és pislá­kol az életláng. Ritmus az alvás is. Az agy­velő, amely központi felfogó szer­ve minden belsó és külső törté­nésnek és végrehajtója a benne önállóan vagy más Ingerek hata­sára keletkező ingerületeknek időnként funkcióját teljesen be­szünteti. Az alvás oka lehet az agy vérellátásában beálló válto­zás, lehet szénsav-felhalmozódás, de lehet a működés következté­ben beálló mérgezés is. Ezekkel a valószínű hypothezisekkel " szemben sok érvet sorakoztattak fel amellett, hogy a köztiagyban van egy szakaszosan működő al­vásközpont, amely fenntartja az alvásritmust. Ritmus van a mirigyek életé­ben is. A mirigyek, ahogy ezt a kehelysejteknél az egysejtű mi­rigyek legismertebb alakjainál látjuk, időnként megtelnek vá­ladékkal, majd kiürülnek, s utá­na a nyugalom ideje alatt el­vesztett anyagaikat pótolják. Ugyanezt a szakaszosságot lát­juk a tejmirigynél, ahol a tej­termelő sejtek élete a működés idején hármas folyamatot mutat. Egyik az elválasztás, a másik a kiválasztás, és a harmadik az újraképződés. Az első időszak­ban a sejt plazmája megtelik szemecskékkeL A szemecskék el­folyós ódnak, összeolvadnak és tejjé változnak. A második idő­szakban a tej átszűrődik a kive­zető csőbe. Ezután jön a pihenés, az újraképződés ideje, amely alatt a sejt az elveszteti részeket kipótolja. A szervek életében Jelentkező szakaszos folyamatok a napirit­musok. Ilyeneket a növény- és állatvilágban nagy számmal is­merünk. A növényeknél napirit­musban megy végbe a szerves ínyagtermelés. a légzés, a sejt­osztódás. a hosszanti növekedés, a levegőnyílások nyitódása és záródása. Napiritmus észlelhető a levelek és virágok mozgásá­ban, kinyílásában és záródásá­ban. Mutatkozik napiritmus a sejtosztódásban is. A kukorica gyökércsúcsán a sejtosztódási alakok maximuma éjjel 12—1 óra között jelentkezik, a minimum reggel 6 órakor. A borsó gyökerén sejtosztódásban a maximum délelótt 9—11 órakor, a minimum este 9—11 óra között mutatkozik. Napiritmusnak hódol a gerin­cesek együttérző idegrendszere, amelyről tudjuk, hogy nappal fő­leg a testüreg területére eső, tu­lajdonképpeni együttérző része, éjjel pedig a feji és kereszt­csonti része van működő álla­potban. Az átkapcsolás az em­berben 18 és 20 óra között megy végbe. Érdekes vizsgálatok számolnak be arról, hogy a májnak ismert kettős működése, az epeelválasz­tás és a cukorraktározás nem egy időben megy végbe. Az el­választó és raktározó tevékeny­ség egymással váltakozik. A rak­tározás idején a máj cukrot, fe­hérjét, és vizet raktároz, elvá­lasztáskor az átalakított anya­gok a vérbe kerülnek és mint melléktermék keletkezik az epe Az emberi máj elválasztó tevé­kenysége nappalra, raktározó működése éjjelre esik. Ebből kö­vetkezik, hogy ha a nagy étkezé­seket éjszakára tesszük át, zavar áll be az emésztésben. Éjjel ugyanis, mivel nincs epe- és has­nyálmirigynedv sincs, a táplálék nem emésztődik meg, és nem szívódik fel. Az emésztés csak reggel kezdődik, mikor az epeel­választás ismét megindul, illető­leg a szükségelt mértékig emel­kedik. Mivel a májnak a ritmu­sa nem változik, kétségtelen, hogy az étkezéseknek és az élet­módnak kell a ritmushoz alkal­mazkodniok. A tapasztalat és az önmegfigyelés igazolja, hogy a máj elválasztó tevékenységének a maximuma alatt valami nagy testi fáradtság szokott meglepni I bennünket. Ez azonban fél—1 óra alatt eltűnik, főleg akkor, ha fek­szünk, mert így könnyebb a vér­keringés, s a szív energiameny­nyiségének a fokozódásával gyor­sabban küszöbölödnek ki a bom­lástermékek. A napiritmusokkal szoros kapcsolatban állanak az évsza­kos ritmusok. Ezek közül a leg­ismertebb, a nyak elülső felén kétoldalt elhelyezkedő tjnirigynek, a pajzsmirigynek a ritmusa. Ha­lakon, békákon, gyíkokon mada­rakon és emlősökön végzett szö­vettani vizsgálatok igazolják, hogy a változó hőmérsékletű ál­latok pajzsmirigye a legmelegebb hónapokban, az állandó hőmér­sékletűeké, a leghidegebb hóna­pokban termeli a legtöbb vála­dékot. Téli álmot alvó emlősök pajzsmirigye úgy viselkedik mint a változó hőmérsékletűeké. Számos vizsgálattal rendelke­zünk arra vonatkozólag is. hogy az agyalapi mirigy működésében is megvan az évszakos ritmus. A barnabéka agyalapi mirigyének az elülső lebenye július és augusztus hónapban mutatja a minimumot, míg a maximum ko­ra tavaszra esik. A halak hvpo­physisén szintén észleltek efféle ritmust. Két fontos kérdés vetődik fel a ritmuskutatás nyomán. Egyik az életritmusok okait volna hi­vatva megállapítani, a másik ar­ra várja a feleletet, hogy a gyó­gyászatban és' a mindennapi élet­ben tanít-e valamire a ritmusok tana és ha igen, mire. Az okok, amelyek a ritmu­sokért felelősek kétfélék lehet­nek. Olyanok, amelyek mint bel­sőeredetű erők magában az élő szervezetben működnek és olja­nok, amelyek mint külső erők, kívülről hatnak a szervezetre. Belső ok és belső erő természe­tesen maga az élet, amelyet sem­miféle külső erővel, vagy külső hatással létrehozni nem lehet. Azonban ezen belül is vannak autonómiák, amelyeket nem kül­ső okok szültek, amelyeket kül­ső erők kényük kedvük szerint nem irányithatnak. Ilyen autonó­mia a szívmozgás, a véredények mozgása, az ingei-vezetés, és az idegközpontok működése. Ezek mellett az élet szempontjából immanens erők mellett, amelyek­nek összességét „belső óra" név­vel illetjük, szavuk van azoknak az erőknek, amelyek mint földi erők az élőt. s az élettérben ma­gát az embert is közvetlenül érik, de azoknak is, amelyeket régen kozmikus erőknek nevez­tek, ma pedig földön kívüli erők­nek mondunk. Hogy a talaj, amelyen élünk, a víz, amelyet iszunk, a táplálékok, amelyekkel életritmusunkat folytonosságban tartjuk, a nehézségi erő, a föld melege, a sugárzások, a világos­ság, a sötétség, az évszakok vál­takozása, a Nap, a Hold, a csil­lagok járása közvetve vagy köz­vetlenül hatással van reánk, ab­ban az elmondottak meggondolá­sa után azt hiszem senki sem kételkedik. Azonban azt, hogy 33 meteorológiai tényező közül, amelyeket a meteorobiológusok felvesznek, mint kozmikus ok. melyik vagy melyek és milyen mértékben befolyásolják a napi és évszakos ritmusokat, mely utóbbiak bizonyos, nem fertőző betegségek tömeges jelentkezésé­ben is megnyilvánulnak, azt megmondani nem tudjuk. Helye­sen ítéli meg az emberi napi­ritmusok lényegét Jores, a neves ritmuskutató, amikor azt mond­ja, hogy az ember napi periódu­sa a hormonok és az idegrend­szer útján szabályozott folyamat, amelyet részben a „Belső óra" részben pedig a földi és földön kívüli folyamatok szabályoznak. A másik kérdés, van-e haszna a ritmuskutatásnak? A kérdésre igenlő választ kell adnunk nem­csak akkor, ha ebben a tudo­mány kincsesházának a gazdago­dását szemléljük, hanem akkor is, ha az orvostudományt és a gyakorlati életnek sokszor hang­talan útjait szemléljük. Hogy az. orvostudománynak milyen nagy hasznára van a ritmusok ismere­te, azt egyetlen példával akarom megvilágítani A fentiekben lát­tuk, hogy a májnak kettős rit­musa van, az egyik az elvá­lasztó működés, a másik az átha­sonlító folyamat, amely cukor­raktározásra vezet. Mivel az epe­elválasztás nappalra, a cukor­raktározás pedig éjjelre esik, másképp bánik az orvos az epe­hajtó, s az epeürítő szerekkel ma, mint akkor, amikor a fenti napiritmusról még nem volt tu­domása. A gyakorlati élet szempontjá­ból is hasznos a ritmusok isme­rete. Sok álmatlan éjszakától, bél. és gyomorzavaroktól mente­síti magát az, aki a májritmus ismeretében mellőzi az éjszakai bőséges és rendszertelen étke­zést, tudván azt, hogy éjjel nincs epeelválasztás vagy ha van, az egészen minimális. Sok néma töprengésben átvirrasztott éjsza­ka szürkeségét és bizonytalansá­gát tartja távol magától az. aki az izgató szerek rendszertelen fogyasztásával nem zavarja meg éjjel a központi idegrendszer nor­mális ritmusát, amely —, hogy a napi munka alatt felgyülemlett bomlástermékektől megszabadul­jon, s a funkció folyamán el­vesztett részeket és energiákat pótolja, — a külső hatásokat közvetítő idegpályák kapcsola­taiból visszahúzódva pihenésre Készül Bermudezné festője S zázötven évvel ezelőtt, 1828. április 16-án hunyt el Francisco Goya (1746— 1823), a nagy spanyol festő. Kor­szakzáró művészetében nemcsak a hagyományos témákat vetette el, hogy realista ábrázolóstti mel­lett helyet adjon kőitől látomá­sainak is, de a merev, akadé­mikus szemléletmóddal is szakí­tott és piktúrájában hangsúlyos­sá tette a spontán festői eszkö­zökkel való közvetlen megjelení­tést. Hatása az európai — s ezen belül főleg a francia impresz­szionista festészetre — meghatá­rozó érvényű volt Nyolcvankét éves korában bekövetkezett ha­lála után, neve sokáig homályba merült és csak a századforduló­tól kezdtek foglalkozni vele. Egy­re nagyobb számbon jelennek meg Goya-monográfiák, de ezek­ben a festő forradalmi egyénisé­gét átformálják, ellaposítják. Rajzai felé az utóbbi évtizedek­ben fordult az érdeklődés. Goya, a legtermékenyebb művészek egyike volt. Több mint hétszáz táblaképe, majdnem nyolcszáz rajza és kétszáz metszete ma­radt fent A paraszti származá­sú családi körből Goya, a spa­nyol reálista festészet — Ve­lasquez mellett. — legnagyobb mesterévé emelkedett. Francisco Goya emlékének ez­úttal — életművének részlete­sebb taglalását elhagyva — úgy szeretnők áldozni, hogy egyik közismert hazai remekművével, a ragyogóan létrehozott Bermudez­né arcképé-vei kapcsolatos kű­ri ózitást, illetve a portré körül felmerült egykorú viták Juhász Gyula által kritikai éllel levont tanulságát felidézzük. Pohárnok Zoltán és Takács Marianna „Spanyol festészet" cí­mű kitűnő könyvükben (1942) Goyának e portréjával kapcso­latban ezt írják: „...A buda­pesti Szépművészeti Múzeumban van egyik korai női arcképe, mely minden valószínűség sze­rint Cean Bermudez, a híres mütörténetl író feleségét ábrázol­ja. Ez az 1790-ben készült arc­kép rendkívül finom rózsaszín, ezüst és fekete színharmóniák­ban, t habos, könnyű csipkék és fátylak keretéből halványan fel­merülve ábrázolja az asszonyt Míg Greco Zurbarán, Velasquez, sőt Alonso Cano asszonyai sze­münkben is szépek, könnyedek és elragadok, addig Goya asszo­nyai csak a festőiség lenge báját viselik magukon, de nem keltik szép nők benyomását." Bermudezné arcképé-t éppen hetven éve, 1908 tavaszán vásá­rolta meg Térey Gábor, az ak­kor általa vezetett Szépművé­szeti Múzeum számára. Voltak, akik a portré vásárlási összegét túlságosan magasnak tartották, és az arcmás hitelességét is két­ségbe vonták. A képpel kapcso­latos kicsinyes szempontú és szakmailag megalapozatlan tá­madásokat Térey, a Vasárnapi Újság 1908. jún. 21. számában utasította vissza. Többek közölt hivatkozott Richárd Muther-nek, a boroszlói egyetem művészettör­ténet-tanárának, a bécsi Zeit 1908. máj. 21-i számában közölt írására, melyben a tekintélyes szakember elismeréssel szólt Goyának e művéről. Bermudez­né arcképe által felkavart nézet­eltérésekről Lengyel Géza is írt a Nyugat 1908. jún. 16-i hasáb­íijB r^Wíir * mmmm ffilMÉ raM tv * SW9 Goya: Bermudezné arcképe jain. Időben őt követően nyilat­kozott meg ez ügyben Juhász Gyula, akinek a Szeged és Vidé­ke 1908. júL 12. számában meg­jelent „Utazás egy arckép körül" című — Térey mellett bátran ki­álló, illetve az akkori - honi se­kélyes művészetszemléletet bíráló — cikkében többek között az alábbiakat olvashatjuk. „Dorian Gray híres arcképe óta még nem t'olt arckép, amely annyi és oly csodálatos rditozá­son ment volna keresztül, mint Bermudezné arcképe, amelyet a halhatatlan Francisco Goya fes­tett és amelyet most a kiváló Té­rey Gábor vett meg számunkra. A kiváló Térey Gábor, a portrét mint remekművet vette meg nagy pénzen. Es ettől fogva Ber­mudezné képe elkezdett változ­ni, változni, a magyar kultúra képére és hasonlatosságára. Más­nap már értéktelen mázolás lett belőle, harmadnap közönséges svindli, majd ismét még eddig utol nem ért remekké, majd meg a különben lángeszű Goya elhibázott alkotásává lön..." „...A magyar mükritika pe­dig hallgat és az ügy elhallgat. Enny tudatlanság és ügyefogyott­ság honol nálunk művészeti té­ren. Ennyire nem tudnak ná­lunk felülemelkedni kicsinyes el­fogultságokon, párttekinteteken és klikkszempontokon. Még ha egy nagy és halott, söt halhatat­lan spanyolról van is szó, akkor is a kalmármérlegre és a szub­vencióra néznek, nem a műtör­ténelembe és a saját lelkükbe. Miért? Hát legfőképpen azért, mert nem értenek a dologhoz. Mert nincs szemük és nincs lel­kük hozzá, csak érettségi bizo­nyítványuk és esetleg oklevelük van a művészethez. Mert a mi iskoláink még mindig nagy tá­volságra vannak a mai élettől és a mai művészettől. Mert teljesen hiányzik még nálunk az a mű­vészi oktatás, amely nélkül az iskola igazán modern embereket, széphez értő és szépet megérző embereket nem nevelhet." Bermudezné festője, a másfél­századdal ezelőtti napon szemeit örök álomra lehunyó, teljes ne­vén Francisco Jósé de Goya y Lucientes-nek nevezett mester, a spanyol forradalom és a nép mű­vésze volt. Piktúráját az egész világon ismerik és megbecsülik. SZELESI ZOLTÁN KISS ATTILA RAJZA

Next

/
Thumbnails
Contents