Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-14 / 62. szám

4 Kedd, 1978. március 14: II szakmunkásképzés korszerűsítésének útja Az MSZMP Központi Bizottságának az oktatás fejlesztésével foglalkozó 1972. júniusi iilése megszabta a szakmunkásképzés korszerűsítésének feladatait iskolarendszerünk jelenlegi keretei között. Azóta a különböző intézmények, oktatástervezéssel foglalkozó szakemberek számos javaslatot készítettek a szakmunkásképzés korszerűsítésére, fejlesztésére. Milyen tényezők Indokolják a szakmunkásképzés mai rendszerének megváltoztatását? Egyrészt az, hogy átalakulóban van a középfo. kú oktatás, erősödik a középiskola szakmai jellege. De átalakulóban van a szakmai képzés rendszere is, mind tartalmi, mind szervezeti vonatkozásban. Fokozódik az igény a szélesebb alapozó ismereteket nyújtó képzés iránt, ugyanakkor nagyobb fontosságúvá válik az általános műveltség növelése is. Szükségessé vált a szakmai képzés idejének differenciált meghatározása, a szakmai oktatás többlépcsőssé tétele. Az egyes munkakörök ellátásához nélkülözhetetlen speciális szakismeretek elsajátíttatását mindjobban a munkahelyek, Illetve az ún. posztgraduális (utófokozatos) képzés formái veszik át. A tudományos-technikai fejlődés dinamikája, a szakmunkaerő hiányából vagy átcsoportosításából adódó gondok sürgetik a munka melletti szakképzés szélesítését, s mind erőteljesebb a törekvés a második szakma megszerzésére. A szakmunkásképzés távlatait —> ha nem akarunk elszakadni a valóságtól — aszerint kell meghatározni, hogy a szakképzés fejlettsége összhangban legyen a gazdasági fejlettséggel. E törekvés hatása a ml oktatási rendszerünkben ls tapasztalható. Az iskolarendszerű szakmunkásképzésben folyamatosan áttérnek az egységes, a korábbinál magasabb általános műveltséget nyújtó oktatásra. A szakközépiskolák pedig az évtized végére két nagy csoportra különülnek. Az egyik csoportba a továbbra is középfokú szakképzést nyújtó szakok (építőipari. kereskedelmi, közgazdasági, művészeti stb.), a másikba az elméletigényes Ipari és mezőgazdasági szakmákra (gépszerelő, villanyszerelő, rádió- és tv-műszerész, kertész stb.) kiképző iskolák tartoznak majd. Napirendre került a szakközépiskolai szakmunkásképzés foJyamatos és fokozatos kiterjesztése. A társadalomnak ma — és a közeli Jövöben — az az érdeke, hogy erőteljesen és korszerűen segítse a szakmunkásképző Iskolát alapfunkcióinak betöltésében. Nem kevésbé fontosak a helyes arányok a szakmai-gyakorlati, Illetve az általános ós természettudományos műveltséget nyújtó ismeretek között. Ezeknek a tártalma és mértéke egyrészt a gazdaság struktúrájának fokozatos átalakulása, másrészt a szakmunkás-utánpótlás mobilit'ási-átrétegződési sajátosságai következtében időről időre szükségszerűen változni fog. * E meggondolásokból kiindulva a szakmunkásképző iskola által közvetített általános műveltségi Ismeretanyagot az általános társadalmi szükségletekhez, a szakmai és természettudományos ismeretanyagot pedig a tudományos-műszaki fejlődés hosszabb távon áttekinthető távlataihoz kell igazítani. A gyakorlati képzés ismeretanyagának a termeléshez kell kötődnie, ahhoz a meghatározott munkakörhöz, helyesebben munkakörcsoporthoz, amelyet a tanuló szakmunkásként majd az üzemben betölt. Illetve pályafutása során potenciálisan betölthet. A szakmunkásképzés társadalmi szerepe több irányú. Alapvető fontosságú feladata a termelésbe lépő szakmunkásnemzedék alkalmassá tétele arra, hogy — elegendő és megfelelő ismeretek birtokában — belépjen a munkamegosztás adott rendjébe. Ezzel együtt hozzá kell járulnia a munkásosztály vertikális mobilitásához szükséges társadalmi előfeltételek megteremtéséhez, más szóval ahhoz, hogy a munkások a további tanulás útján értelmiségivé, vezetővé válhassanak. Elő kell segítenie a képességek és készségek kibontakozását, a társadalomra nézve hasznos szocialista vonások kialakulását a tanuló személyiségében. A szakmunkásképzés kulturális és művelődési szerepe, valamint gazdasági feladatai ellentmondásba kerülhetnek egymással, ha a képzés fejlesztése során az oktatásnak ezt a hármas szerepét nem ismerik fel, és az ebből adódó következtetéseket nem vonják le. Bár a szakmunkásképző Iskola funkciórendszerének kialakítása a szocialista átalakulás kezdeti időszakától fogva tudatosan megfogalmazott politikai célkitűzés volt, a funkciók komplex érvényesítése csak a hatvanas évek végén kezdődhetett meg. Igy ez az iskolatípus, amely korábban szinte kizárólag szakképzési funkcióját teljesítette, most már részt vállalhatott más. nagy jelentőségű — oktatás- és ifjúságpolitikai — feladatok végrehajtásából is. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az általános iskolai tanulmányalkat befejező fiatalok továbbtanulásának és munkássá válásának különböző útjai közül a legtömegesebb, a legjellemzőbb az iskolarendszerű szakmunkásképzés. A munkásutánpótlás abszolút többsége az 'iskolarendszerű szakmunkásképzésből kerül ki. A kedvező eredményekkel együtt kevésbé örvendetes jelenségek is tapasztalhatók. Az iskolarendszer mai merev, szelektív mechanizmusa (gimnáziumba mennek a legjobbak, a közepesek lehetősége a szakközépiskola és a szakmunkásképzés), amely nem a rátermettség, a képesség, hanem szinte kizárólag a tanulmányi eredmény szerint csoportosít, hátráltatja a gyöngébbek felzárkózását. Az iskolahálózat — bár komoly erőfeszítések történtek korszerűsítésére — a maga túlterhelt pedagógusaival. elavult épületeivel, és gyakran korszerűtlen felszerelésével ugyancsak nem mindig alkalmas a hátrányok kiegyenlítésére. A pedagógia, bármennyire elismeri és tudomásul veszi azt az igényt, hogy az egyén felkészítésének Igazodnia kell az objektív gazdasági struktúrához — tulajdonképpen sohasem mondhat le az egész ember művelésének igényéről. Még akkor sem, ha — tudjuk — a szakmunkásképzésben egyelőre korántsincs megteremtve az általános műveltség és a szakmai képzés harmóniája. Valószínűleg még hosszú ideig feszülnek majd ellentmondások a szocialista embereszmény kialakításának követelményei, illetve a közvetlenebb társadalmi-gazdasági szükségletek kielégítését szolgáló tennivalók között. Ez az ellentmondás azonban a fejlődésnek szükségszerű velejárója. Gál Róbert Hulló levél, sárga levél... Emlékezés Dankó Pistára 11 Ami azt az állítólagos • színdarabot Illeti, úgy látszik, soha nem született meg, bár meg kell említenünk, hogy Dankó Pista gyermekkori élményeit ismerjük fel későbbi színműveiben, különösen a „Cigányszerelem"-ben (Tollas Zsiga, Dadó Rúzsl, a meszelőgyártó asszony) épp úgy a leánykérés körülményeit is. Kéziratban maradt, töredékes színművében, melynek címe „A jó madarak", szereplői közt találjuk a gőgös parasztembert, Nyulas Kis Andrást, a szőlőcsőszt, a cigányokat, s nem utolsósorban hajdúnánási Daróczy Pál Csongrád megyei csendbiztost. Az események minden bizonnyal élményeken alapulnak, mint ahogy élményeken alapulnak maguk a dalok Is. A dalköltő életét végigkíséri a kiskapunál szerelmese által kezébe nyomott rózsa emléke is. Csak úgy, első nekifutásra, több mint félszáz dalát sorolhatnánk fel, melyek címében ott szerepel a rózsa szó... Nincs már meg Szatymazon a festő leányának avult, zslndelytetős lakása, apró rácsos ablakaival, valamint az udvaron a vén körtefa sem, mindmegannyi tanúja az úrikisasszony és a cigányprímás viszontagságos szerelmének. Az utolsó három-négy évtizedben tűnhettek el Fráter Zoltán ügy&%>•:.w • <'": Sík!ií A xzatymazi nyaraló egykori képe véd úri villájának udvaráról. A nótaköltő egyik hegedűjét azonban ma is őrzik Szatymazon, s élnek a dalok is. melyek az egykori la^zik és szüreti bálák ihletében születtek meg. Kétségtelen, hogy szülővárosa után Szatymaz hozi ta a legtöbb élményt Dankó számára, értve a szomorú csalódásokat is, de ez a hely volt az is. ahol életében találkozhatott a nép igazi arcával. Lelkületével, s ennek a találkozásnak számtalan nyomát lelhetjük föl dalköltészetében. A lézersugár csillapítja a vérzést Az NDK-ban állatkísérletekben a gyomornyálkahártya mesterségesen előidézett vérzéseit sikerült argonlézersugár segítségével csillapítani. A jénai egyetemen végzett kísérletek megteremtik a lehetőséget arra, hogy az eljárást az emberi gyomorbéltraktus számos különböző okú vérzéseinek elállítására alkalmazzak. Ez műtéti beavatkozás nélkül szervtükröKás útján történhet. A test belsejébe bevezetett gömbelektródák segítségével történő vérzéscslllapítás módszerével ellentétben az argonlézersugár segítségével vékonyfalú szervek is kezelhetők. A nagyfrekvenciájú áram alapján működő gömbelektródák esetében fennállt ugyanis a gyomor- vagy bélfal áttörésének veszélye. Ma azonban a szövetet argonlézersugár segítségével „hegesztik össze", nincs ilyen kockázat. HÁZASSÁG I. kerület Szeged: Horváth Lajos József és Daday Tünde Piroska. Láng János és Balogh Ida Szidónia, Tóth Sándor és Bakó Gizella. Hébék-Nagy Nándor es dr. Hantos Ida Erzsébet, Mnrkovlcs Lajos és Mándoki Piroska, Sári Tamás és Horváth Katalin Edit, Papdi Ernő és Horváth Magdolna, Magyar Zoltán Levente és Szabó Ágnes, Kocsis Mihály és Pósa Aranka. Gera Antal és Madár Zsuzsanna, Mönicli Zsolt és Katona Katalin, Pálvölgyi Péter János és Hódi Veronika, Fróman Gábor és Povik Klára, Mráz János és Tóth Amália Zsuzsanna, BánkúU Barnabás Péter és Nagy Ágnes Terézia názasságot kötöttek. n. kerület Szeged: Pataki Sándor és Palócz Katalin, Kis János és Tóth Anna Mári i, Orosz Lajos Sándor és Kovács Zsuzsanna Rozália házasságot kötöttek. SZÜLETÉS ' I. kerület Szegedi Bélák Péter Pálnak és Szabó Katalinnak Péter, Keresztes Zoltánnak es Sóthi Máriának Krisztina, Fodor Józsefnek ea Androvtcs Erzsébet Ételnek Csaba József, Rozsnyai Miklós Szilveszternek és Szabó Katalin Juliannának Roland, Párizs Lajosnak és Bodó Ildikónak Richárd Lajos, Zomborl László Györgynek és Nacsa Márta Annának Gábor József, ürdög Szilveszternek és Gyoroki Arankának £va Barbara, Hódi Imrének és Böködi Mariának Ágota. Gajdos István Gyulának és Offiár Katalinnak János, Hangyái Zoltán Károlynak és Klipal Katalin Juliannának Zoltán, Katona Kálmán Sándornak és Nagy Alojzla Máriának Péter, izlgll Péter Pálnak és Hegyest Honának Szabolcs, Kovács Sándornak és Komlós Máriának Mariann, Barálh Józsefnek és Komócsin Annánnk József, Petrovlcs Mihály Lajosnak és Oláh Ilonának András. Pelrovics Mihály Lajosnak és Oláh Ilonának Andrea, Hódi Istvánnak és Szarvas Margitnak Róbert. Tóth Ferencnek és Guth Ilona Máriának Krisztián. Csamangó Sándornak és Tóth-Szűcs Piroskának Piroska, Márton Mózesnek és Rajkl Ilona Veronikának Mózes, Imri Ferencnek és Juhász Irén Arankának Anita Zsuzsanna, Sutus Józsefnek és Horváth Évának Csaba Róbert, Csernl Károlynak és Volák Erzsébetnek Anetta, Gyarmati Sándornak és Peskó Honának Gábor. Kara Miklósnak és Domokos Beatrix Máriának Beatrix, Csapó Jenő Györgynek és Tóth Margitnak Ferenc, Szirbuly Lajosnak és Darabos Editnek Akos, Végh Árpád Lászlónak és Bors Magdolnának Eszter, Rovó Józsefnek és Váradi Ilona Erzsébetnek Tímea, Harmath Latosnak és Varga Erikának Erika, Szekeres Józsefnek és Berta Mária Erzsébetnek Hajnalka. Vincze Mihálynak és Kiss Teréziának Zsolt. Szabó Lajos Bálintnak és Posztos Évának Mária. Takó Józsefnek és Krasznavólgyl Juliannának Zsófia. DéCsaládi események kány Józsefnek és Zsemberl Ilonának Róbert, Beke Sándor Józsefnek és Mártim Zsuzsannának Sándor, Püspöki Sándornak és Pesti Irmának Krisztina, Zslllnszkl Lászlónak és Mag Máriának László, Ilavrán Pálnak CB Erdódi Eleonórának Róbert, Jeremiás Józsefnek és Erdei Piroskának Piroska, Pusztay Lajos Péternek és Borbély Idának Ágnes, Pataki Sándornak és Ambrus Piroskának Judit, Tóth Károlynak és Kiss Zsófiának Károly, Farkas Bélának és Szűcs Piroskának Zsolt Róbert, Zalka Jánosnak és Kiss Ilonának Edina Ágnes. Frank Szilveszternek es Gárdián Piroskának Angéla, Kása Ferencnek és Katona Juliannának Szilvia, Csikós Józsefnek és Monostori Erzsébetnek Ildikó, Tanács Péter Istvánnak es Fodor Máriának Péter, Barlos Sándornak és Bakos Mártának Sándor Zoltán. Hontl Ferencnek es Rovó Margitnak Gabriella, Juhász Sándornak és Czlnkóczt Juliannának Sándor, Kerekes Istvánnak és Gogán Zsuzsanna Erzsébetnek Zsuzsanna, Várnagy Lajosnak és Szónyl Katalinnak Katalin. Horváth Antalnak és Antal Éva Dorottyának Eva. Dlvinyt Károlynak és Rlmár Katalinnak Gábor, Vigh Lajosnak és Gulyás Ida Máriának Attila Zsolt. Bába Istvánnak es Pardl Rózának Angéla, Szabó József Ferencnek és Ocskó Zsuzsannának József Mihály, Reseterlcs Gusztávnak és ökrös Ágnesnek Attila, Besenyei Gyulának és Bauer Erzsébetnek Adám, Szemén Béla Ignácnak és Sebestyén Erzsébetnek Szilvia, Kordás Géza Jánosnak és Kanász Zsuzsannának Gábor, Győrfl Lászlónak és Oláh. Máriának Tünde Anett, Fekete Sándornak és HornyákSlmonyik Piroskának Agncs, Ballá Gábornak és Kálmán Máriának Gábor, Budai Józsefnek és Schwarcz Teréziának Gábor. Keresztes Györgynek és Gyuris Erzsébet Mártának Anikó, Csonka István Károlynak és dr. Cslky Klára Zsuzsannának Barbara Eszter. Glllcze Istvánnak és Berta Katalinnak Ilona, Bodó Péternek és Molnár Idn Aonesnek Levente Péter. Török Ferencnek és Berta F.telkának Ferenc Gábor, dr. Oytmesi Andrásnak és Gyarmati Ágnesnek András. Tetlák Jánosnak és Kádár Glze'la Évának János. Rutai Sándornak és Rácz Etelkának Andrea Ibolya, Tóth Latosnak és Haskó Évának Tünde, Sziisssl Lajosnak és dr. Fogarasi Margitnak Klára. Bagita Tibor Imrének és Pál Piroska Évának Akos, Ivánvl Tamásnak és Tóth Ilona Piroskának Tímea nevű gyermekük született. II. kerület Szeged: Bernath Imre József és Bárányi Sárának Sára nevű gyermekük született III. kerület Szeged: Szalma Lászlónak és Horváth Juliannának Julianna Erzsébet Lerner Károlynak és dr. Imre Erzsébetnek Árpád Róbert, Paja Andrásnak és Zalányi Márta Erikának Márta, Váczl Jánosnak és Kendi Mária Magdolnának Borbála, Nehéz Aladár Zoltánnak es Kollarlcs Ágnesnek Gábor Zoltán. Máeorl Imre Sándornak és Juhász Rozáliának Gabriella, Huszárek Józsefnek és Szántó Jolánnak Ildikó. Tóth Imrének és Kéri Irénnek Zsolt, Pintér Miklósnak és Selyben Honának Csaba, Kakuszl Jánosnak és Molnár Er zsébetnek Erzsébet Turzó László Károlynak és Budai Mária Mar gitnak Balázs, Szabó István Imrének és Porció Ilonának Rajmund, Hajós Jánosnak és Balogh Zsuzsanna Sárának Attila, Csordás Andrásnak és Antal Katalinnak Róbert Sándor, Hnnsel Istvánnak és Barna Rózsa Máriának Csilla. Bartylk Zoltánnak és Kertész Évának Ágnes, Bartylk Zoltánnak és Kertész Évának Zoltán, Haller Sándornak és Lakatos Erzsébetnek Annamária. Harkal Antalnak és Malkócs Ilonának Csaba Zoltán. Dakó Károlynak és Bitó Magdolnának Szilvia. Gyoval Istvánnak és Becze Anna Mártának György, dr. Kánya Andrásnak és dr. Komlód! Katalin Máriának Orsolva Katalin nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Somodl Antal, Dobó Ferencné Dobó Rozália, Süli Józsefné Gomhkötö Etelka. Szabó József, Horváth Istvánná Csíkos Erzsébet. Laduver János. Iván Mihály. Gombár József. Kovács István. Marótl János Sándor, Rakonczav Gvuláné Böröcz Ilona. Berta Józsefné Rácz Margit Anna. Oltl György, Kiss Antalné Bálint Hona. Becset Sándor. Veres Imréné Nagy Katalin. Elekes Mlhályné Gatda Anna, Jólárt Jánosné Csamangó Mária. Sugár József. Somodl Imréné Kiss Anna. Szilágyi János, dr. Papp László. Hodács Gyula Nándor. Tabodi Mátyás, Ábrahám István meghalt. II. kerület Szeged: Nagy Illésné Bába Julianna, Yeszelka József János. Fo.gas János. Kovács József. Bákacsl Etelka, Pozsgal Imréné Halnal Judit. Volotyka Károlyné Kiri Rozália. Csánvl István, Vásárhelyi Pálné Böröcz Piroska. Bnrnn Antalné Nasv Anna Rozália. Szűcs József, Buknicz Pálné Molnár Veron, Révész Józsefné Nagy Piroska. Ilende Jánosné Dáka Erzsébet. Ötott Benedek, Aoró Jánosné Szilágyi Teréz. Csanádi sandorné Sebők Franci "ka, Tóth Istvánná Csatlós Vilma, Setmes Istvánná Tóth Anna meghalt. Algyő! Molnár Sándor, Herczeg Ernő meghalt. III. kerület Szeged: dr. Lohr Oyula László, Szorocsek Géza, Duzslk János, dr. Báló Károlyné Varga Rozália Ibolya. Kotogany lstvánné Rózsa Etelka, Csányl István, Varga János, Kasza Mihályne Dobó Julianna meghalt, j Hogyan születik a magyal nóta? Gárdonyi Géza szeri ni „... Pásztorfurulyán, cigány, hegedűn, csárdabeli cimbalmon. A költőnek nincs neve. Nem is törődik vei* senki. De az érzés, a megihletett szívnek hangja szárnyat öltve száll falutól faluig, szívről szívre, ajkról ajkra. Leány leánynak; anya gyermekének, fehérhajú vén az unokának dalolja a nótát, amelyben megörökődött a költő gondolata, érzése, lelke, mint a gyémántcsepp a szénben, gyöngy a kagylóban, rózsaszirom a borostyánkőben...1' De terem a dal gyümölcs, ként a fán is: a nótafán. Egyik termése hasonló a másikhoz, hiszen egy gyökéren keresztül szívja föl a létrejöttéhez szükséges táplálékot — a talajból, a nép érzésvilágából. Induljunk hát neki. Szedegessük le a fáról, mindig válogatva, a legszebb aranyalmákat, csak aztán a végén nehogy úgy járjunlq hogy a fan -sak a kopása ágak maradnak. De talán marad még valami a dalköltő koszorúja számár* is... Dankó Pista első dalairól, melyek a szatymazi homokon születtek, már szóltunk. Ezeknek nem ismerjük a kottáját, de bizonyos, hogy többnyire népdal-változatok voltak. Mikor a cigánygyereket faggatták, hogyan csinálta a nótáit, csak a vállát vonogatta. — Tudom is én... olyan volt, mintha a fülembe fütyölné valaki, aztán eljátszottam a hegedűn is... Rögtön Itt meg kell cáfolnunk azt az országosan elterjedt véleményt, miszerint Dankó nem értett a kottacsináláshoz. Nem egészen így van. Ezt elsősorban irigyei terjesztették felőle. Muzsikus volt ha talán a kontrapunkt tudományáig nem jutott is el. Kevés iskolájában erre nem taníthatták meg. Arra meg főképp nem, hogyan is kell zenét szerezni. Amint Bob (Sz. Szlgethy Vilmos) írja róla: „Szereztek az övéből eleget, mások is. Taktust is. vagyont is..." Hát — a kíséretet egészen bizonyosan nem Dankó írta dalaihoz. De ez nem lényeges, hiszen a dalok nem a kíséretről, hanem pusztán a hegedű-, vagy az ezzel nagyjában azonos énekhangról terjednek el. S legtöbbször nem is nyomtatott kottáról, csupán hallás után. Csongor Győző (Folytatjuk.) y i