Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

2 Péntek, 1978. március 10: Befejeződött a belgrádi találkozó Magyar felszólalás a zárótanácskozáson • Belgrád (MTI) Az új-belgrádi Száva kongresszusi központban csü­törtökön délelőtt nyilvános plenáris ülést tartott az euró­pai biztonsági és együttműködési találkozó. A török dele­gátus elnökletével tartott ülésen folytatódtak a küldöttség­vezetők záróbeszédéi. A küldöttség vezetők zárónylintkoza­tainak elhangzása után Milorad Pesics Jugoszláv nagykö­vet a találkozót befejezettnek nyilvánította. * Délelőtt elsőnek a bolgár küldfctt szólalt fel. ezt kö­vetően dr. Petrán János nagykövet, a Magyar Népköztár­saság küldöttségének vezetője mondta el beszédét. Iíosszű, bonyolult és fá­radtságos munkának a zá­róaktusához érkeztünk, s most. megelégedéssel fogad­juk. hogy u belgrádi talál­kozó végül is pozltiv hang­vétellel, a teendők reális számbavételével, eredmé­nyesen zárult — mondot­ta. Szilárd meggyőződésünk, hogy feltétlenül tiszteletben kell tartsnl minden résztvevő állam Jogos érdekét és kí­vánságait. Ml ls tudomásul vesszük, hogy a Jelenlegi helyzetben közös elhatározással eddig lehetett elmenni. A Magyar Népköztársaság kormányu és népe mindvé­gig a Jelentős politikai es diplomáciai eseménynek ki­járó érdeklődéssel és figye­lemmel követte ezt, a szom­szédos szocialista Jugoszlá­viában lezajló találkozót. A magyar küldöttség a belgrádi találkozó során Is­mételten rámutatott, hogy a helsinki záróokmányt munkánk megváltoztatha­i intlan alapjának, a részt­vevő államok békés egy­más mgllett élését és együttműködését Irányító, ' hosszú távú programnak I tekintjük. Szocialista nemzeti érde­keinkkel, népünk igényeivel teljes összhangban eddig is arra törekedtünk, hogy a zá­róokmány rendelkezéseit megvalósítsuk egyoldalúan, kétoldalú kapcsolatainkban és multilaterálisán egyaránt, örülünk annak, hogy a zá­róokmány, amelynek Jó­tékony hatása már kezd ér­vényesülni Európában, si­kerrel állta kl az idők pró­báját. Nem lenne helyes azonban az sem, ha elhall­gatnánk a meglevő nehéz­ségeket. Már első felszólalásomban, 1977. október 7-én alkal­mam volt rámutatni arra, hogy a helsinki folyamat el­leni támadások, valamint a fennálló realitásokkal nem számoló türelmetlenség szük­ségessé teszik a záróokmány három lényeges vonásának ismételt hangsúlyozását: — Először: a záróokmány hosszú távúra szóló akció­program. Időre van szük­ség két-, és többoldalú te­vékenységünk sokrétű ki­terjesztéséhez, mint ahogy európai biztonsági és együtt­működési értekezlet is hosszú évek kitartó erőfe­szítéseként jöhetett lét­re. Másodszor: a záróokmány egységes egész, s egyetlen részét sem lehet önkényesen ke­zeint. A dokumentum bi­zonyos részelnek kiraga­dása. ezek túlhangsúlyo­zása és más részek Jelen­tőségének lekicsinylése kü­lönösen tors értelmezések­hez vezet. Mindig szem előtt kell tar­tani, hogy a záróokmány szoros logikai egységet, az érdekek gondosan mérle­gelt egyensúlyét alkotja, minden egyes fejezete és rendelkezése politikai köl­csönhatásban áll a többi­vel. — Harmadszor: a helsinki dokumentum különös erő­vel húzza alá a belügyekbe való be .nem avatkozás ál­talánosan elismert elvének jelentőségét. Megengedhe­tetlen, hogy egyes résztve­vők — a közösen vállalt kö­telezettségek állítólagos tel­jesítése címén — másokat igyekezzenek felelősségre vonni. Ez ellentmondana Helsinki szellemének. Kormányunk utasítása alap., ján u magyar küldöttség mindvégig azzal a határozott szándékkal vett részt a ta­lálkozó munkájában, hogy elősegítse a Helsinkiben —• legmagasabb szintű akarat­nyilvánítással — megerősí­tett enyhülési folyamat meg­őrzését és továbbfejlesztését Hiszen a legfontosabb, leg­égetőbb tennivaló az elmúlt két és fél esztendőben mit sem változott: a gyakorlat­ban kell megvalósítani az európai és világméretű eny­hülés megerősítésének és ka­tonai térre való kiterjeszté­sének programját. Bízunk ab. ban, hogy az álláspontok jobb megismerését elősegítő belgárdi vitáink után jobb lehetőség nyílik az előreha­ladásra ezen a területen; mind az illetékes európai fó­rumokon, mind pedig az ENSZ rövidesen sorra kerülő rendkívüli, a leszerelés kér­déseinek szentelt közgyűlé­sén. Felszólalása befejező ré­szében a nagykövet rámuta­tott: A belgrádi találkozón Igen nehéz és fárasztó politikai viták, az eltérő nézetek közti kompromisszumok tü­relmes keresése után nyílt esak meg a kibontakozás útja. Az előttünk álló időszakban nem kevésbé kitartó munká­ra, egymás érdekeinek és szándékainak gondos figye­lembe vételére, következetes és jószándékú tevékenység­re van szükség. A madridi találkozóig terjedő időszak fontos fokmérője lesz az enyhülési folyamat életképes­ségének, s nagymértékben meghatározhatja következő összejövetelünk eredményes^ ségét. Ezért úgy véljük, hogy a részt vevő országok­nak újabb lépéseket kell ten­niük a helsinki záróokmány megvalósítása érdekében. Hazánk — mint azt a Ma­gyar Népköztársaság vezetői és Vezető testületei Ismétel­ten kifejezésre Juttatták — változatlanul igen érdekelt oz enyhülés, a biztonság és az együttműködés továbbfej­lesztésében. Belgrádi, tanács­kozásaink ismétélten" arról győztek meg bennünket, hogy elengedhetetlenül szükséges feladat: a záróokmányt aláírt álla­mok fokozzák erőfeszítései­kéi az enyhülés megsziló­dltásáért, a leszerelésért, az emberiség előtt álló nagy problémák megoldásáért. Befejezésül szeretném fel­használni ezt az ünnepélyes alkalma arra, hogy kormá­nyom nevében kifejezzem ju­goszláv vendéglátóinknak, a szomszédos szocialista Jugo­szlávia kormányának és né­pének, a találkozón részt vett Jugoszláv küldöttség tagjai­nak, Belgrád város hatóságai­nak köszönetünket azért a körültekintő, figyelmes gon­doskodósért és vendégszere­tetért, amellyel nagymérték­ben hozzájárultak ahhoz, hogy eredményes munkát vé­gezhettünk itt, e szép Száva­központban. KÉSZVÉTLÁTOGATAS AZ NDK NAGYKÖVETSÉGÉN Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Győri Imre, a Köz­ponti Bizottság titkára és Berecz János, a KB kül­ügyi osztályának vezetője tegnap részvétet nyilvánított az NDK budapesti nagykö­vetségén Werner Lambera­nek, a Német Szocialista Egy­ségpárt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának és Paul Markowskinak, az NSZEP KB tagjának, a KB nemzet­közi kapcsolatok osztálya vezetőjének elhunyta alkal­mából. RÉSZVÉT­TAVIRAT Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke táviratban fejezte kl részvétét Abdulati al-Obeldlhek. a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam kor­mánya elnökének, a légi ka­tasztrófa áldozatául esett Taha Sherif Ben Amer lí­biai koordinációs miniszter elhunyta alkalmából. A NEUTRONFEGYVER ELLEN Nyolc szocialista ország — a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, Mon­gólia, az NDK és Románia — tegnap szerződéstervezetet terjesztett a genfi leszerelési bizottság elé. A dokumentum betiltaná a neutronfegyver gyártását, felhalmozását, fej­lesztését és alkalmazását. Az új. fontos kezdeményezés célja, a nukleáris háború veszélyének csökkentése. A MAROKKÓI MINISZTERELNÖK MOSZKVÁBAN Csütörtökön hivatalos munkalátogatásra Moszkvá­ba érkezett Ahmed Oszmán marokkói miniszterelnök. A repülőtéren Alekszej Ko­SZlgtn. a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták. PAKISZTÁNI DELEGÁCIÓ BUDAPESTEN Mukhtar Masood keres­kedelmi államtitkár veze­tésével pakisztáni küldött­ség érkezett Magyarország­ra. A vendégek megbeszé­léseket folytatnak a magyar —pakisztáni gazdasági kap­csolatok fejlesztéséről, a kölcsönös áruszállítások nö­veléséről. KATONAI SIKEREK Az etiópiai fegyveres erők és a népi milícia egységei újabb, az ogadeni fennsíkon levő várost foglalták vissza a szomáliai erőktől — kö­zölte az országos forradal­mi operatív parancsnokság. Flch városa a hét folyamán visszafoglalt Jijlgától délre, Daghaburtól pedig nyugatra fekszik. Araíat Moszkvában a Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütör­tökön a Kremlben fogadta Jasszer Arafatot, a Paleszti­nai Felszabadítás! Szervezet végrehajtó bizottságának el­nökét. A szívélyes baráti légkör­ben megtartott megbeszélés során ismét megerősítették, hogy a felek véleménye meg­egyezik a Közel-Kelet Jelen­legi helyzetét, az igazságos és tartós béke megteremtését, valamint a palesztinai arab nép törvényes nemzeti jogai­nak biztosítását illető kérdé­sek szeles körében. Leonyid Brezsnyev meg­erősítette: a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a 3zovjet kormánynak elvi irányvonala az. hogy el kell érni az átfogó közel-keleti rendezést, amelynek szerves része a palesztinai arab nép törvényes jogainak biztosítá­sa. A szocialista és a fejlődő országok gazdasági kapcsolatai a legdinamikusabban fejlődnek Befejeződött a budapesti gazdasági szeminárium # Budapest (MTI) A tudósok egyetértettek; a szocialista és a fejlődő or­szágok érdekel egybeesnek gazdasági kapcsolataik fej­lesztésében — mondta az UNCTAD é« az MTA Világ­gazdasági Kutató Intézete szervezésében Budapesten tartott háromnapos szemi­nárium zárónapján csütörtö­kön Simái Mihály akadémi­kus, a Világgazdasági Ku­tató Intézet, igazgatóhelyet­tese, az ENSZ Társaságok Világszövetségének elnöke, a Magyar ENSZ Társaság fő­titkára az MTI-nek adott nyilatkozatában. — Szó esett arról Is, hogy ma még bizonyos esetekben információhiány gátolja a gazdasági kapcsolatok bővü­lését. A kapcsolatok fejlesz­tésével foglalkozó intézetek­nek, szervezeteknek hatéko­uyabbao kell előkészíteniük, kidolgozniuk a gazdasági együttműködés fokozását szolgáló lennívalókat. Meglepődve tapasztaltuk az eszmecserén, hogy a fej­lődő országok üzleti köreiben lényegesen nagyobb az ér­deklődés a szocialista orszá­gokkal való kapcsolatok fej­lesztése iránt, mint ahogy azt a szocialista országok szakemberei gondolták. A fejlődő országok számítanak a szocialista országok támo­gatására olyan nemzetközi fórumokon is, amelyeken ők még egyedül állnak szemben a fejlett tőkés országokkal. Leon Zevin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szocialista világrendszer gaz­dasági intézetének osztály­vezetője a következőket mondotta: — A világgazdasági rend­szerben a szocialista és a feljődő országok gazdasági kapcsolatai fejlődnek a leg­dinamikusabban. E kapcso­latokban a nemzetközi mun­kamegosztás egy új típusa Jött létre: az együttműködés a különböző fejlettségű or­szágok között az egyenlősé­gen, a kölcsönös előnyökön alnpul. Az egyik legjellem­zőbb forma a gazdasági és a műszaki segítség, amelyet a szocialista orzságok nyúj­tanak a fejlődő államoknak, nemzetgazdaságuk kialakítá­sához, fejlesztéséhez. Ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkenjen a gazdasági fej­lettség közötti különbség. Simái Mihály a szeminá­riumon résztvevők tiszteleté­re csütörtökön fogadás' adott a Magyar Újságírók Szövetsége székházában. i Kubai tudósítások IC Aki Kubában jár, mindenütt találkozik a testnevelés, a sport va­lamelyik ágával. A vi­lágvárosban, Havannábap nem halad el két Utcasarkot sem, hogy valamelyik kis szegletben ne látna apró gye­rekeket, kik maguk készítet­te eszközökkel ne bascballoz­nának. Még az igen forgal­mas tengerparti hatsávos, gyorsforgalmú autóút szóm. szédságában ls nekidurálják magukat, s nem ritka, hogy a baseball-labda kigurul az útra, s mint mindenütt a gyerekek, itt is körültekintés nélkül futnak a laszti után. A gépkocsivezetők viszont tudják — hisz maguk is ugyanazt tették gyerekko­rukban —, hogy a labda után pillanatokon belül meg­jelenik az ifjú sportoló ls, ezért nagyon ügyelnek. Amikor Las Villás megyé­ben Jártunk, s kis települé­seken át vezetett az utunk, vasárnap délelőtt legalább három falu főterén találkoz­tunk szabadtéri ökölvívó­ringgel, ahol 5—10 éves srá­cok püfölték egymást, ter­mészetesen fejvédővel, és az edzők irányításával. De az Is jellemző, hogy egy-egy ilyen falusi, főtéri ring körül leg­alább száz szurkoló Izgult. Ezek után aligha kell cso­dálkozni, hogy az ökölvívás és a baseball a legnépsze­rűbb sportág a szigetország­ban. Mntanzas városában, amelynek százezér lakosa van, nemrégiben adtak út egy bosebalí-stadiont, ahol 30 ezer szurkoló fér el igen kenyelme* körülmények kö­zött. A hárommillió pesóba karült stadion építéséhez a helybeli drukkerek igen sok társadalmi támogatást, mun­kát és pénzt adtak önkéntes alapon. A sportágra, népsze­rűségére jellemző, hogy a közepes nagyságú városka és a szomszéd települések lakói minden mérkőzés alkalmá­val színültig megtöltik a le­látókat A népszerűségi sorrendben ezután a vízipóló következik, s hadd dicsekedjünk el, eb­ben a magyaroknak, első­sorban Laky Károly hajdani híres válogatottunknak és edzőnknek van érdeme. Laky oly népszerű Kubában, hogy a kétmilliós fővárosban alig ukad valaki, aki ne ismerné személyesen, vagy a képer­nyőről. Amikor a Nációnál szállóban kerestem — ahol több mint tíz esztendeje la­kik — a liftes asszonyka nem akart fölvinni, mivel nem volt kezemben a lakás­kulcs. de egy londiner kisi­labizálta beszélgetésünkből, hogy kit keresek, s odajött hozzám, kézzel-lábbal elma­gyarázta. hogy 6 fölmegy a mesterhez, csak üljek le a hallban nyugodtan, azonnal Jön, és vele együtt a maestro Karoly Laky. Jöttek ls, s Laky igen barátságosan fo­gadott , s ültetett le a föld­szinti presszó parányi asz­talkájához, s felhörpintet­tünk egy daiklrit. Másnap az uszodában ta­lálkoztunk. A válogatott ed­zést tartott. A medence szé­lénél éppen Gerardo Rodrl­gueznnk, a válogatott ügyes csatárának adott tanácsokat az edző — aki ugvan a montreali olimpián kihagyott egy-két biztos helyzetet, s ha csupán egyetlen góllal többet dobnak, akkor bejut­nak a legjobb négy közé, il­letve olimpiai éremhez Jutott volna a kubai vízilabdacsa­pat. Egy kis kérdezz-felelek a medence szélén. — Hány éves? — Huszonkettő. — Mióta vízipólózik? — Nyolc éve, az Éltalános Iskolában kezdtem. (Laky kijavítja, hogy a pólósok sportiskolá­jában.) — Ismeri a magyar vízilabdázókat? — Igen. Is­merem őket, nagyon kiváló­ak. — Kit tart a legjobbnak közülük? — Karagót. — Ta­nul. vagy dolgozik? — Ta­nulok, a havannai egyetem közgazdasági fakultására já­rok. — S melyik megy job­ban, a póló, vagy a gazda­ságtan az egyetemen? — Elégedett vagyok mind a kettővel. Laky visszaengedi a víz­be, és a fekete bőrű fiú mar úszik, s röpül a labda. A szövetségi kapitány átadja a stafétabotot edzőtársának, és bemutatja a sportkombiná­tot, ahol az uszoda mellett atlétikai pályák, kézilabda­és egyebek, de az elmarad­hatatlan baseball-pályn ls ott van. A szomszédban egy ragyogó fedett sportstadion­hoz vezet utunk. A belül ls kitűnő sportéltesítményben 18 ezer ember foglalhat he­lyet, ennyien voltak legutóbb is, amikor az amerikai (dél­dakotai) kosárlabdások rán­dultak át Havannába. Az őszes hajú edzővel Barloventóba mentünk kl, az úgynevezett „Szeles-partra", amely lényegében modernül kiképzett csatornarendszerü vlzlfolyosókból éli. A kör­nyező területet, a királypál­mákkal és délszaki fákkal, növényekkel szabdalt része­ket valamikor kiparcellázták: nyaralók számára. A vízi­folyosók pedig azt a célt szolgálták, hogy a fölépített villák udvarába be lehetett állni azzal a luxusjachttal, amellyel a jópénzű amerikai­ak Floridából átruccantak Kubába. Jelenleg a szép ví­ziutakon bérelt kiránduló­hajókkal lehet egy-egy utat tenni, vagy áthajózni a Szomszédos Pinos-szigetre. Barloventóben szoktak talál­kozni a külföldiek, azok, akik segítik a kubai élet fejlődését. Ahogyan suhan a mester Örég Fordja Barlovento felé. Útközben kis városnézést rendezünk. Mutatja Laky, hogy a sugárút jobb oldalán levő villákban — amelyek­hez kitűnő úszómedencék is tartoznak — most a felnö­vekvő nemzedék pólós Isko­lái működnek. A gyerekek egy csoportja futást végez, Laky rájuk dudál, a fekete és fehér fiúk széle* mosoly­lyal és karlendftésekkel kö­szöntik mesterüket. A Test­nevelési Főiskolán, amely­nek tanszékvezető tanára Laky Károly, a tanulók kol­légiumban laknak, minden sportlétesítményt magtalál, nak az Iskola berkeiben. Leülünk a barloventól vendéglő kerthelyiségében, s rendelünk egy daiklrit. Ké­rem Lakyt, hogy beszéljen valamit őnmagáróL Csak nehezen mondja el — külön kérésre, mert már másoktól hallottam —, hogy tavaly megkapta a „XX Anniver­salio" kitüntetést, amely leg­magasabb kubai kormányki­tüntetés azok számára, akik külföldlek, és segítséget ad­nak a szocializmus építésé­hez. De beszéljünk végre a kubat pólósokról, adjuk át a szót Laky Károlynak. — Említésre méltóan 1962­ben kezdték a pólózást a ku­baiak. Lényegében úszókból állítottak össze egy csapatot, és elmentek Jamaicába, a dél-amerikai tornára, ahol „tök utolsók" lettek, kaptak félszáz gólt, és egyszer talál­tak az ellenfelek kapujába. Én 1Ű87 februárjában Jöt­tem ki Kubába, nemrégen jubiláltam, ezért a kitünte­tésem is. Dc előzően, 1986­ban már voltam itt egy rövi­debb ideig, hogy fölkészítsem a csapatot Puerto Ricóra, a közép-amerikai bajnokságra. „Véletlenül" megnyerték a tornát. Abban az esztendő­ben kettős sikert könyvel­hettem el, mivel a BVSC-nél voltam edző, s bajnokok lettünk. A kubaiak nagyon hívtak, hogy menjek ki hosz­szabb időre, és szervezzem meg a pólót. Gazdaeh István (Folytatjuk.) " t t

Next

/
Thumbnails
Contents