Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

4 Szerda. 1978. március 1. 4 Honismeret—honszeretet Ha két ember összeül beszélgetni, egyszer csak befejezik, ha négy, akkor már úgy kell abbahagyni, ha sok, akkor talán nincs is vége. Nem beszélve arról amikor olyan a „fonal", amelyen mindegyiknek van sodornivalója. Ilyenkor szinte percek alatt letelik az óra. Mire az időt jelentő képzeletbeli gong megszólal — már nem marad más, mint bízni a legközelebblbfen, hátha akkor ... így történt ez a napokban is a Hazafias Népfront hon, ismereti bizottságának ülésén, amikor a múlt évi munkát értékelték és az idei tennivalókat vitatták. Kiderült, volt és van is dolga a honismereti bizottságnak. A bizottságból dr. Juhász Antal elnök. dr. Hegyi András titkár, valamint Lednltzky András, a HNF Csongrád megyei bizottságának politikai munkatársa „különórán" kerekasztal-beszélgetésen folytatják a megkezdettet: — Ml a feladata a honismereti bizottságnak? Az elnök: — Csongrád megyében 40 —50 honismereti szakkör működik, s azok irányítása, munkájuk rendszerezése, szervezése tartozik hozzánk. Külön csoportot alkotnak az altalános Iskolák, a középiskolák és a művelődési házak honismereti szakkörei. — ök az alapsejtek? — Igen, évente több mint, ötszázan vesznek részt különféle pályázatokon. Az öszszegyűjtött anyagot aztán hozzáértők segítségével rendszerezik, s pályamunkát készítenek. Ezt mi elbíráljuk, es a legjobbakat díjazzuk. — Mit gyűjtenek a szakkörök? — Általában a szülőföldi, a lakóhelyi hagyományokat és az üzemek, gazdaságok múltjának emlékeit. — Mi a szerepe a népfrontnak? Lednitzky András: — Módszertani tanácsokat adunk, összehangoljuk a tevékenységüket Tapasztalatcseréket, honismereti napokat szervezünk. A lakóhely, a szülőföld és a haza szeretetére nevelünk. A Csongrád megyei Honismereti Híradóban közzétesszük a jobb munkákat — Mondhatjuk úgy. hogy a népfront szárnya alatt nevelkedik a honismereti mozgalom? Rábólintanak mind a hárman. A honismereti bizottság alakulásakor, a falu változásából adódó, az életmódváltással kivesző szobások életben tartását tűzte a zászlajára. — Helyes az elhatározás? Dr. Hegyi András titkár: — Egyértelmű válasz helyett példát említek. A szőregi monográfia a néprajzi gyűjtésekből nőtt ki. Ha nincs szakköri anyag, nincs ma kötet se. De nem ez a fő célja a gyűjtésnek, hogy minden tanulmányra egy kötetet építsünk. Dr. Juhász Antal veszi át a szót: — Van tudománysegítő szerepe a honismereti szakkörnek, de nem elsődleges. Fontos, hogy beleépüljön a megismerési folyamatba. 6n is mondanék példát: amikor Rúzsán felkutatták Rókabőgyös nevének az eredetét, Szolimán levele Pestre ért Nem térhetünk ki minden egyes dokumentumra, amely gyűjteményünket 1977-ben gazdagította — a kutatás majd ismertetni, hasznosítani fogja őket — írja évi jelentésében dr. Windisch Éva, az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának vezetője. Az is jelentős gyarapodásról ad számot azonban, ami a múlt évi beszerzésekből helyet kaphatott a jelentésben. Van benne majdnem 1000 éve íródott kódextöredék és XX. szazadi írói hagyaték ís. Az említett XT. századi kódextöredék sokáig egy későbbi keltű kódex kötéseként lappangott- Egy további kódextöredék is előkerült hasonló módon, ez is a középkorból való, s érdekessége, hogy a hasonló munkák többségétől eltérően nem latin, hanem görög nyelven írták. A két becses irományt most kutatók veszik kézbe, azzal a halvány reménnyel, hogy régisőgértékük mellett valamely magyar vonatkozásukat ls sikerülhet kideríteni. Londonból, vásárlás útján került Budapestre Szolimán szultán Párizsba címzett levele, amely a XVI. század közepén íródott, s a szultánnak Magyarországgal kapcsolatos terveiről tudósít. A XVtI. század végérő] való Teleki Pálnak. Teleki Mihály erdélyi kancellár fiának emlékkönyve, amelyet Európa számos városában, egyetemén neves tudósok írtak tele. A magyar tudósok közül Pápai Páriz Ferenc is a bejegyzők között szerepel. Kevésbé régi, de történeti szempontból jelentős egy 1849-ből származó levél; Hajnik Pál rendőrfőnök írta, a címzett pedig Szemere Bertalan, az első magyar felelős kormány belügyminisztere, a debreceni kormány miniszterelnöke volt. Hajnik a levelei augusztus 18-án, fél órával Törökországba való menekülése előtt írta, s a többi között a Görgey által hazaárulóként kivégeztetett. Zichy Ödöntől elkobzott gyémántkincs sorsáról közöl érdekes adatokat. A századforduló művészeti életének érdekes vonatkozásait adja Vastagh György műkereskedőnek, a Vastagh művészcsalád tagjának levelezése festőkkel, szobrászokkal és műgyűjtőkkel. A Vastagh-gyűjtemény egy Arany Jánostól származó és az Eggenberger-féle könyvkereskedésnek szóló megrendelést is tartalmaz. mindannyian gazdagabbak lettünk. Akik csinálták, megismerték a történelmet, megismerték szűkebb hazájukat Mi viszont megismertük Rúzsát. Ezt értem a folyamaton; amely a hazaszeretet fogalmáig visz bennünket Űjra a titkár: — Talán még ennél ls többről van szó. A forma, amibe öntjük a mozgalmat: a helytörténeti kutatás, a néprajzi gyűjtés, a krónikaírás, a tartalom, ami mindezt megtölti: a cselekvő hazafiság az Internacionalista gondolkodási mód. — Kicsit „elhajóztunk", mert az internacionalizmus messze esik a rúzsai homokvilágból. A népfront politikai munkatársa visszafordítja a kormányt : — Hs a kettőt együtt szemléljük, akkor adódik a fő feladatunk: egyformán segítsük a hagyományt és a politikát — Néhány példával aláfestenék a bizottság jelenlegi munkáját? Dr. Juhász Antal válaszol: — Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Központban helytörténeti, néprajzi szakkör működik, most alakul az üzemtörténeti szakkör. A földrajzi nevek gyűjtésévej mór majdnem készen állunk. A megye községeinek negyede még hátravan, de az öt város utcaneveinek felkutatása már megtörtént. Az anyagot rendszerezzük. Dr. Hegyi András folytatja: — A munkásmozgalmi hagyományaink feltárására fordítunk időt és energiát hogy a „hőskor" hitelesen megmaradjon. Sokszor a források igen hézagosak. Ilyenkor felkeressük az idősebb kommunistákat hogy mondják el harcalkat, fiatalkori élményeiket, összevetjük a meglevő írásos dokumentumokkal és a történész levonja a megfelelő tanulságot. Hitelessé válik a kor. Megmarad a múlt és a jelen a jövőnek. A honismereti bizottság vállalkozott hogy „egy zsákba szedje" a népélet szellemi értékeit és tárgyi emlékeit, s így természeti, történeti ée művészeti értékeink nem vesznek kárba. **<''' Majoros Tibor Hulló levél, sárga levél... Emlékezés Dankó Pistára Szeged híres nótafája, Dankó Pista 75 évvel ezelőtt, 1903. március 29-én halt meg. A jeles nótaköltő életét szegedi kutató, dr. Csongor Győző dolgozta fel. Kéziratos könyvéből összeállított sorozatunkkal emlékezünk Dankó Pista jubileumára. 1

Hetvenöt esztendővel • ezelőtt , törött el a hegedűje. A pacsirtadal elhallgatott, de a dalköltő műve folyton színesedve, szivérványívet húzott dalköltészetünk egére. A századfordulótól napjainkig eltelt háromnegyed század osztatlan sikereinek Időszaka. Alig telik el nap, hogy a rádió műsorra ne tűzné valamelyik szerzeményét. Örökösei, ha élnének még, vagyont szerezhetnének „szerzői jogdíjának" örökéből... De hisz örököse az egész magyar nemzet.., Életművéhez eddig csupán kiszínezett életregényeken, bizonytalan értékű legendákon keresztül juthattunk. Kortársai — s talán sokan halála után ls — csupán a cigányt látták benne, egy tartozékát az úri Magyarországnak. S akik kultuszt akartak csinálni életművéből, csak rombolták az igazi emlékeket .,. Próbáljuk összegyűjteni a hiteles emlékeket. Induljunk ki saját, kurtára fogott „önéletírásából", hol már az elején megdöbbent az a kifejezés:- „:?.mellékelem az életem szurkos fonalát..." Mi ez? Cigánysors? De még fájóbb az, amivel befejezi az „önéletrajz-levelét": Születtem ott, ahol szív nem terem. Mindenki tudni fogja, hogy hol születtem." Nem írja ki szülővárosa nevét. Dalaiban sem. Képletesen írja, ha írja is: „Künn a pusztán, Atokházán születtem... r Szülővárosa soha nem ölelte keblére, míg élt. A nótaköltő vallomása szerint, ami őt életén át igazán pártfogolta az a magyar sajtó volt. Innen kerültek ki igaz bará*. tai, tisztelői, írók, költők, újságírók — bohémek. De nem pártfogolta a város, értve rajta természetesen a vezető rétegét. A város urai még mint rongyos, koldus, kócos fiatal cigányt ismerték Dankó Pistát, s úgy vélték, ez csak nem válhat velük egyenrangúvá. Ha most életművével foglalkozunk, kettős okból teszszük: Először, mert szeretnénk törleszteni valamicskét szülővárosunk nevében, másrészt, valljuk be, mi „lokálpatrióták" nem szerettünk sohasem a beérkezettekkel törődni. Régi Igazság, mennél jobban verik a diófát, annál bővebben terem. Hát ez vonatkozhat a nóta fájára is... Meg aztán: a nótaköltő nyomorúságos szegedi életével, indulásával szeretnénk bővebben foglalkozni. Keserűség, lenézés, nyomorúság — ezek mind szükségesek egy olyan művészethez, mély nem egészen erről a földről való. A fővárosi, sikerekben, dicsőségben fürdő Dankó Pistával, az orfeumlátogató, kuplékkal kísérletező muzsikussal foglalkozzon más, ne vidéki, inkább a fővárosba való valaki más... Maradjon hát nekünk a közös szülőföld: Szeged. Az ehhez fűződő, szomorúbb része életének. Nem akarunk foglalkozni Dankó Pistával, mint ,zeheszerző"-vel sem. Ez a szakemberek feladata. Egy bizonyos, hogy zenei járatlanságához képest meglepően sokra vitte. De gondoljunk arra, volt-e egyáltalában erősebb valami, mint a muzsika, mely a beteg dalköltőt ehhez a sárgolyóltoz köthette? Ami bizonyos: muzsikája érték. Tehetségének, zeneiségének mérhetetlen gazdagsága, ami már szerencsének is nevezhető. Ne feledjük el, á nótaköltő sikerei tetőpontján a millenáris időkben állott, amikor az volt a jelszó: nem is annyira tudás Kell a muzsikához, mint inkább szív.. Dankó Pistának megvolt a szíve, csak a tüdeje volt gyenge hozzá...! Szeretnénk rámutatni arra, mi minden kötötte a dalköltőt népéhez, a népdalhoz. Szeretnénk foglalkozni fő érdemével, országos dalkörútja megszervezésével, s mással, amiről eddig nem sokat beszéltek. Egy hasonlat nem hagy nyugton bennünket. Manapság sokat foglalkoznak San-Remo dalfesztiváljaival. Itt születnek a modern táncdalok, világszámok. Ki gondol vajon arra, hogy volt egy idő, a. század fordulóján, amikor ebben a Földközi-tenger melléki városban a sors különös szeszélye folytán egy beteg magyar cigány volt a dalkirély... Csongor Győző (Folytatjuk.) Közös tudományos kutatás Polimode néven szovjet és amerikai ocoanológusok közös kutatási programot valósítanak meg. A közös tudományos munka színhelyéül az úgynevezett Bermuda Háromszöget — az ÉszakAtlanti-óceán délnyugati részén levő Bahama-szigetek és a Bermuda-szigetek közötti térséget választották ki. A program első szakaszéban előírt kísérleti munkát már befejezték. Ezzel kapcsolatban V. G, Kort, a szovjet expedíció vezetője elmondta, hogy a Polimode-program alapvető célja az óceánban nagy térségekben megfigyelhető örvénylő mozgás és az örvények egymás közötti, illetve az áramlatokkal és a közeli légrétegekkel való kölcsönhatásának tanulmányozása., A kísérletek térségéül választott terület meglehetősen nagy — 300 ezer négyzetkilométer, amelyet 40 kilométer oldalélű négyzetekre osztottak fel. A szovjet kutatók minden egyes négyzetben szondázták az óceán felső vízrétegeit. A vizsgálandó körzet 19 pontján az áramlatok paramétereit, illetve az egyes vízrétegek hőmérsékleti jellemzőit rögzítő műszerekkel ellátott önműködő kutatóbólyákat bocsátottak vízre. Az expedíció hat kutatóhajójáról 20—30 naponként hidrológiai felmérést végeztek az egész vizsgált térségben. A szovjet expedíció számára kijelölt területtói délre hasonló munkát végeztek az ameriKai oceanológusok is. A szovjet és az amerikai kutatók kicserélték egymással operatív kísérleti adataikat, összehasonlítva a műszerek szolgáltatta információt. A kísérletek befejezése 1978 második félévében várható. (APN) A pénz vásárlóereje és a fogyasztás A pénz, az ár. a fogyasztás és,kölcsönös öszszefüggéseik problémái Iránt az utóbbi időben fokozódott mind a tudományos érdeklődés, mind pedig az anyagi szükségletek kielégítésére áruvásárlás útján kényszerülő mindennapi ember érdeklődése is. Sokszor hangoztatott közismert gazdasági igazság. hogy elfogyasztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Valóban, a fogyasztás és termelés Illetőleg a gazdasági fejlettség között szoros a kapcsolat. Bizonyos számítások szerint azonban például a cukorfogyasztásunk egyre inkább meghaladja azt a szintet, melyet gazdasági fejlettségünk alapján elvárhatnánk. Igaz, ebben közrejátszik a pálinkafőzésre, borcukrozásra a törvényes rendelkezésekkel ellentétesen felhasznált cukor is. Húsfogyasztási szintünk pedig a nálunk másfélszer-kétszer fejlettebb országok szintjét is eléri, vagy azt meg is haladja. Hasonló a helyzet a lisztféleségek fogyasztási szintjével, nem ls beszélve a magas zsírfogyasztási szintünkről. Fejlettségünkhöz merten tehát e termékekből „pazarlónak" tekinthető fogyasztásunk. Vegyük ehhez hozzá, hogy — talán a zsírt kivéve — ezek a termékek a világpiacon keresettek. Érdekes viszont, hogy a tejfogyasztásunk a biológiailag kívánatosnál és fejlettségünkhöz mérten is alacsonyabb. Zöldség- és gyümölcsfogyasztásunk a miénkhez hasonló földrajzi adottságú országokhoz képest szintén kevesebb a kívánatosnál. Dohányzásban a világranglista harmadik-negyedik helyét foglaljuk el. Igaz, az alkoholfogyasztás és gazdasági fejlettség között nincs mérhető kapcsolat, magas fogyasztási szint párosulhat alacsony gazdasági fejlettséggel, és fordítva, mégsem ítélhetjük kedvezőnek, hogy e tekintetbén is a világ élvonalába „küzdöttük fel" magunkat. Élelmiszer-fogyasztásunk mai helyzetének kialakulását sokan sajátos árrendszerünkre vezetik vissza. E néhány példa is rávilágít arra hogy ki, mennyit, miként és milyen anyagi javakat fogyaszt, s vesz igénybe különböző szolgáltatésokat. nem a termelés általános színvonala alapján határozódik meg közvetlenül. A termelés és fogyasztás közé ékelődik ugyanis, mint közvetítő, az elosztás és a forgalom egész folyamata, melyek maguk is viszonylagos önállósággal rendelkeznek. Ez a tény a fogyasztás differenciált megközelítésére ad lehetőséget. Mindezen túl azonban ki tagadhatná a mindennapos gyakorlat ama igazságát, hogy az élet, az életlehetőségek, a fogyasztás maga az anyagi feltételeket megtestesítő pénzre koncentrálódnak. Az em'-eri életérzés általános szabály szerint pedig az elni akarás, sőt a megélni akarás. Élni, ha lehetséges, nem nehezen és nem is rosszul, hanem egyre Jobban. Ma jobban, mint tegnap, és holnap jobban, mint ma. Noha, ami igazán számottevő. az nem anyagi javaink mennyisége, hanem életünk minősége, mégis, mai életünket az egyén, a háztartás, a vállalat, a nemzetgazdaság és a világgazdaság szintjén egyaránt a pénzközpontúsdg át- meg átszövi. Az anyagi (pénz-) szemlélet térhódítása miatt az embereket valamiféle erkölcsi magasságból hibáztatni minden további nélkül így nem lehet, nem indokolt. Inkább elgondolkodtató az, hogy az emberek a népgazdasági érdekre való apellálást hallva, szinte feltételes reflexként a pénztárcájukhoz nyúlnak, mert úgy érzik, hogy az anyagi élet valamely területén korlátozzák őket. Gazdasági reformot hajtottunk végre, de vajon van-e ezzel összhangban álló szemléletreform, pedig erre szükség van, hogy a szocialista társadalom saját természetének megfelelően működjön. A pénz, „mint olyan", egyértelműen konkrét, történelmileg azonban sokértelmű társadalmi rendszerenként, még társadalmi osztályonként is nemcsak mennyiségi különbségei, hanem a benne levő (általa közvetítődő) emberi viszonyok Jellege, valamint a tárgy! és humán tartalom belső-külső aránykülönbségel szerint is. Ma nálunk a pénz egyszerű hétköznapi valóság mint jövedelem, mint fizetés, melyért az összes törvények értelmében meg kell dolgozni. Az más kérdés, hogy mennyi pénzért, kinek, mennyit, mit kell dolgozni. A pénz így emberi méretűvé vált sátáni emberfelettiségéből. Olyan eszköze az államnak — melynek születésekor a bábák a pénzverde, a bank és a pénzügyminisztérium —. amelyben mint Jövedelemben, az emberek eléggé közvetlenül és teljesen egyértelműen le tudják mérni társadalmi helyezésüket, megbecsülésüket. A dolgozó megkapja a fizetést aszerint, hogy munkája mennyire hasznos, értékes a társadalmi, politikai. gazdasági és tervezési célok szempontjából. Ennek az értékelésnek a mértékétől függ, hogy az emberek miként tudnak élni: könnyen, nehezen, vagy irigyelt módon. A pénzzel tehát, értékelünk, ületve értékelődünk. De vajon ho-