Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-04 / 54. szám

4 Szombat, 1978. március Ál fiatalokról \fiataloknak fiától kezdve minden hónap első szombatián megjelenik új oldalösszeállításunk, amelyen az ifjúságnak írunk, az ifjúságról és mindarról, nmi a mai 14—30 éveseket érdekli. Így aztán tématárunk kimeríthetetlen, hiszen a diákok és a dolgozó, családot alapító fiatalok körül igazán zajlik az élet. Örömöknek, s gondoknak egyaránt hangot szeretnénk adni lapunkban. S minthogy egy-eav újságíró látószöge nem lehet határtalanul tág. kérjük a KISZ-istákat, a nem KISZ-tag fiatalokat. javaslataikkal segítsék az ifjúsági oldal szerkesztőinek munkáiét — és a szegcdi fiatalok tájékozódását, szórakozását. Várjuk tehát a leveleket, az értékes ötleteket. S most mondjuk el azt is. nem riadunk vissza a kissé szokatlan hangnemtől sem. Bízunk azonban abban, hogy emiatt nem veszítjük el idősebb olvasóink bizalmát sem. Tálcán kaptuk? Téglát téglára! Mondják ők: numero 1.: — Mondd. Öortv ml kellene?! Manna? Nem rakhatok eléd mindennap töltött rsirkét! Bezzeg, az én Időmben! örültünk, ha szegény apáddal megtömhettük a hasunkat puliszkával. A. te azt se tudod, mi az. Persze, mert azok a jó bolond szüleid mindent előteremtenek, gürlznek. mint az állatok. csak hogy neked jobb legyen. S őkelmének, ugye, nem méltóztatik megenni a káposztás tésztát. numero 2.3 — Leszel szíves, kisasszony, fölsöpörni a sarat, amit behoztál sz előszobába? Elvárnád, hogy azt is én csináljam? Feltörné talán a söprű meg a lapát a kis kacsódat? Jó dolgodban úgy kiszolgáltatod magad, mint egy várúrnő. A te korodban én hajnalban keltem, vittem az almát, meg a körtét kllószám a piacra, árultam a dinynyét, csirkéket, libákat etettem, megkerestem a tandíjamat, édes fiam. Még a nagytakarítástól sem féltettem a bőröm simaságát. Neked még egy poharat is nehezedre esik arrébb. tenni. Ez a mai fiatalság már ilyen. Igaz is. aki tálcán kap mindent, minek törje magát? numero 3.: — Jaj, micsoda öröm. hát megjöttetek, gyerekeim? Nagymama szemefénye, kis bogaram. Nézd, mit sütött neked nagyanyó! Finom almást. No. hogv utaztatok? A kocsi jól szuperált? Ügy tördelem u kezem mindig, míg ide nem értek. Hogy tnenjek vissza veletek és nézzem meg az új lakást? Ugyan, nem merek én beleülni abba az ördöngös masinába. Apátok a lovas kocsira Is erőszakkal rakott föl. amikor a földbe mentünk dolgozni. Hát bizony, amikor hajladoztam hajnaltól napestig a paprikaföldön. nem seitettem. hogy ebből autó lesz 'egyszer. Szegény apád, ha megélhette volna... Mondjuk mi: numero 1.: — Tudjuk, tudjuk. Bezzeg, a te idődben, meg a manna, meg a ptuliszka... De értsd meg, mama, manapság senki nem eszik puliszkát. hál' istennek. A menzán azonban éppen tojásos levest, meg káposztás tésztát ebédeltem, rá se birok nézni. És minden héten azt eszem, legalább egyszer. Edzésről jöttem, most megyek a Téglát téglára! — írja versében a költő, így épül, így szépül körülöttünk a világ. Minden egyes tégla, minden frissen fölrakott fal új létezésmód föltételeit jelenti, minden fölrakott falban otthonra talál „a termelés, az eszme, az ész". Kiben munkáljon leginkább a jobbítás szándéka, kik vállalják a legnagyobb részt, kikben csap legmagasabbra az igények lángja? — a fiatalokban. Ok érzik legtermészetesebben a „nem elég, sohasem elég" sarkalló vágyát. Az ifjúság mozgalmi munkájának kereteit az éves akcióprogramok határozzák meg. A KISZ Központi Bizottság, majd a megyei és városi bizottságok akcióprogramtervel után a legkisebb sözösségekre, az alapszervezetekre vár a feladat, hogy kiszűrjék a rájuk tartozó részt a nagy egészből. s élettel, tartalommal töltsék meg a kijelentő és felszólító mondatokban fogalmazott feladatokat. Tények, eredmények sokasága bizonyítja, hogy ifjúságunk nagy többsége gyárakban, vállalatoknál. iskolákban nem kívülállóként, kötelességszerűen végzi vállalt feladatait, hanem magáénak vallja a marxizmus—leninizmust. korunk világnézetét, érzelmileg is azonosulnak fejlett szocialista társadalmunk építésének minden eredményével, gondjával. Hazánkban egyetlen politika van, a szocializmus politikája. Ekt a politikát csak a stafétabotot átvevő fiatalok aktív közreműködésével valósíthatjuk meg. Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei az elkövetkező húsz esztendőre vetítik előre fejlődésünk fényszóróit. A megvalósítás ránk, mai fiatalokra vár, s miénk, a folytatóké lesz a becsülettel, tisztességgel végzett munka felett érzett öröm és megelégedettség is. Bar a költő így fogalmaz: „Eletünk tengernyi vágy, / ezért nem áll meg a világ... / Ha megyünk, előttütik a cél / az is halad, nem érjük el... / Az ész mindig tovább kívánt; f a teljes nagy harmóniát. Szeged városának több mint húszezer fiatalja — ifjúkommunisták valahányan — a közeljövőben méri fel elmúlt évi munkájának eredményeit, készíti el a városi akcióprogram szellemében saját terveit. A KISZ-ben még ma is sok a formális elem, a panel. Az alapszervezeti akcióprogramok összeállításánál gondoljunk arra, hogy akár a munka, akár a tanulás, a politikai képzés, vagy a kultúra és sport területén tervezünk, sose hagyjuk kl az érzelmi azonosulás kötőanyagát. Minden eredmény, új építmény tégláit ez a hit, ez az érzelmi kötődés teszi hitelessé, szilárddá, maradandóvá. Erre Idén ls számos lehetőség adódik. Nem véletlenül hirdették meg a következő akcióprogramot Hatékonyság, minőség Jelszóval. Hatékonyabb és jobb minőségű munkát vár tőlünk a mikro- és makroközösség egyaránt, a gazdasági építőmunkában, a politikai helytállásban, a művelődésben és a sportban. Hatékonyság és minőség magánéletünkben én t közösségi fórmákban. Az árttflem és a lelkesedés mérlegének nyelvét figyelve, tegyünk mindennap téglát téglára, mondjuk hittel: „nem elég, nem, nem, sohasem, famlg mindenből több lehet / s a földön, szikrázó egen / valami ellen törhetek. Tandi Lajos „Valamit Beszéljünk a pénzről. srácokkal az óvodát építeni, társadalmi munkában, és mér éhen halok. Van valami hideg kaja a hűtőszekrényben? Bekapom, mert rohannom kell, szia. numero 2.: — Anyukám, Igazad van, köszl mindent, puszi érte, puszi, puszi. Söpörd már föl helyettem a sarat. Holnap zárthelyit írunk, nem akarok leégni, érted, ugye? Éjszaka is tanulnom kell. mert az iro. dalmi színpad próbáját se hagyhatom kl. És nem tudod, hogy lehetne holnap egyszerre moziba menni Ferivel és pótmamaként eltölteni az estét Kovácséknál? numero 3.: — Na. ne sírjon mama." Hát hogy a segítsége nélkül nekünk se kocsink, se lakásunk, az egyszer szent. Legalábbis még nincs. Persze, akkor nagyi szemefénye, kis bogara sincs, mert ugye a kétszer három méteres albérletbe kegyetlenség gyereket szülni. Pedig sok kollégám megteszi, annak ellenére, hogy magának kell lassanként összegyűjtenie a forintokat. Addig a gyerek is fölcseperedik. Tudja. mama. hősök közöttünk ls vannak. Én. látja, dolgozom, s igyekszem tisztességgel. Lacika, vigyázz, kiszakítod az új nadrágodat. Bezzeg, amikor én ilyen kisfiú voltam... Chikán Ágnes valamiért..." Még ebben a csupa erősítős, fényorgonás világban, amikor a zenekarban az ember jelentéktelen figurává töpörödik, a wattok ablakot remegtető, mellet döngető dübörgésében — még most is sokan járnak beatkoncertre. Főleg akkor, ha nem is akármilyen „gruppot" hirdetnek a plakátok. A napokban is ez történt Szegeden. A száraz vasárnap délelőttön összejöttek jó néhányan, hogy megnézzék-meghallgassák a nemrég alakult V'Moto Rock együttesét. Rádióból, televízióból, hanglemezről ismert a zenéjük. Az agg beat Demjén Ferenc világot járt muzsikus, neve jól cseng a beatgeneráció fülében. Ezért voltak sokan kíváncsiak a bemutatkozásra, a „kóstolóra". Aztán csalódtak! Mire egy órai késéssel megérkezett „Rózsi", a sztár, a technikusok akkorra már minden időhúzó trükköt bedobtak. De mégis hiba lett. Nem stimmeltek valahogy a hangok. Nem a zenészek „fogtak mellé", hanem a technika boszszulta meg az órányi kínozást. Megmakacsolta magát az elektromosság. Mit csinálhatott erre a sztár? Előbb nem figyelt oda. aztán élénk mimikával játszott, aztán csodálkozva bemondta, hogy „ez fütyül", aztán leállt, majd újrakezdte, végül letette a gitárt és kiment a teremből. Amikor a többiek is kullogtak utána, mi. kákabélű zenehallgatók, megijedtünk, hogy megsértődtek és itthagynak bennünket a koncert, negyedén. De a dobos megmentette a csapatot; addig ütötte-verte, „pörgette" a bőrdobozt, hogy szépen sorban visszajöttek. Közben a technikus is beállította a kívánt hangot. Ügy. hogy minden ment tovább. Aztán mégis gondolt a zenekar a korgógyomrúakra, mert gyorsan véget vetettek a zenének. Csak azt nem értették sokan, a próbáért miért jár „gázsi"? Majoros Tibor Esti iskolán ...amely, mint tudjuk, nem minden. Igényeinket mégis úgy szabjuk, hogy fizetéstől fizetésig jusson mindenre. Ebédre, kekiszínű Ingre, Max Factor-szemfestékre. Illés-lemezre, szombat esti sörözésre, takarékba. Luxusárú apróságokra és a legolcsóbb automata mosógépre, konzervlecsóra és születésnapi, csülkös bablevesfőzésre. Beszéljünk a pénzről, amiből mindenre telik. Vagy nem telik. Beszéljünk a pénzről — ezúttal a kultúra munkásaival, olyan diplomásokkal, akik a pedagóguspálya helyett a művelődésügy más területeit választották. J. M. magyar—orosz szakos volt, a kollégiumot ingyen kapta, ösztöndijat 600—1500 forint között („mikor, hogy sikerültek a vizsgáim"). A szüleitől nem kért soha segítséget, havonta egyszer utazott haza („háromszori átszállással. vagy stoppal!"). Statisztált a színházban, volt hónap, hogy 1500 is összejött a mellékesbői. Szombatonként a FÜSZÉRT-nél vállaltak rakodást („kétszázat adzom. S noha a szüleim tekintettel vannak az önérzetemre, ha valaha lakást akarnék, ők fizetnék kl a beugrót. Csak éppen a törlesztést. lakásrezsit nem tudnám vállalni egyedül. Mert egy lánynak adnia is kell magára, különösen olyan munkahelyen, ahol állandó a vendégjárás. — Van társaságod? — Találkozásaink, vagy éjszakai beszélgetéseink — ha nagyon olcsón számolom is — két-háromszáz forintba kerülnek. S ha az ember együtt akar lenni a barátaival. havonta egyszer rá kerül a sor. Ez nálam 20-a után nem fordulhat elő. Csak az a szerencsém, hogy a kulturális rendezvényekre — kollégális alapon — nem kell költenem. B. K. szegedi, a szüleinél lakik. tisztességes fizetéssel és mellékállással, összejön az ötezer. — Könnyű nekem spórolnom, a havi hétszázat úgy kell ráerőltetnem az anyukánara — Akkor már értem, miből vettél autót. — Nélkülük aligha tehetnék ÜTSZÁ7- - FORIN 'I •>',)% 'I-Í» (HIIMIIC ÍT Me\ÍA • (Lé* ANK • Egy fegyelmezetlen tanuló... tak, könyvet mindig abból vettünk"). Egy éve dolgozik, kétezret keres. amatőr színjátszó csoportot vezet nyolcszázért („enélkül meg sem élnénk"), a tanácstól szolgálati lakást kapott („harmadmagammal") a garzonban. Reggelizni nem szokott, előfizetéses ebédet eszik, kötetlen munkaideje miatt vacsorát hol itt. hol ott kap be. („Háromszor annyiba kerül, mintha otthon ennék hideget.") Nyelvtanitásra, korrepetálásra már nincs ideje, házasságra egyelőre nem ls gondol („akkor albérletbe kellene költöznünk. Tudod, mennyiért..."). Spórolt pénze egy szál se. S meddig lesz így? („Kávéra, cigarettára, könyvekre elmegy a maradék. Ügy értem, az elkövetkezendő időkben is.") Nem gondol rá. L. P. negyedik éve dolgozik. 2700 forintra szaporodott azóta a fizetése. Ö is diplomás, rajz szakos volt, ma is a képzőművészet a „szakterülete". Ösztöndíja hatszáznál nem volt több soha, ezért albérleteit a szülei fizették. S . küldték hetente a hazai csomagot. kajával, ruhával, alkalmankénti „dugesz százasokkal". A főiskolán plakátirást vállaltak, nyaranta a konzervgyárban, paprikafeldolgozóban kóstoltak bele a munkába és a befőttekbe. — Mikor nyaraltál utoljára? — Főiskolás koromban. Azóta ezerforintos, üresen kapott albérleti szobámat ruházgatom. még mindig a csomagokból vacsoráiéi re havonta kétezret. Lakásra gyűjtök, tudod, akármilyen picike. mégiscsak az enyém lenne. — Mikor nősülsz? — Amint lesz lakásom. Az én feleségem — úgy lenne jó —. ha szeretné az anyósát. Legalább otthon legyen nyugalom. A munkahelyemen úgyis sok az irigyem. Nekem könnyű, én ráérek, mindenre telik. De hogy az ember ezért egyedülléttel fizet. arra senki sem gondol. Nem tudom, ki a boldogabb. F. M. nyolc éve dolgozik. 2— 3000 forintból spórolt össze hatvanezret. Volt ifjúsági takarékbetétje. kapott rá egy húszast, így fizette be a lakás árát. Fél év múlva már saját lakáscíme lesz. névtáblával az ajtaján. Beszélgetésünkkor (február 27-én) nyolcvan forintja volt fizetésig. — Pestre járok egyetemre, levelező hallgató vagyok. A kedvezményes utazás és szállás ellenérc a konzultációk legalább félezerbe kerülnek havonta. Törlesztek egy ezrest, ebédre, piperére, kenyérre, tejre, egy-egy harisnyanadrágra, a jelenlegi lakbérre úgy elmegy a fizetésem, hogy csak örülhetek, mert nem dohányzom, s nem iszom, csak paradicsomlét. A könyvesboltban a folyószámlámat már meg sem merem nézni. F/s kérlek, ha írsz rólunk, s valaki jelentkezne meglsmerkedési szándékkal, a elmemet meg ne add: nem vagyok partiképes. Pálfy Katalin