Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-04 / 54. szám

4 Szombat, 1978. március Ál fiatalokról \fiataloknak fiától kezdve minden hónap első szombatián megjelenik új oldal­összeállításunk, amelyen az ifjúságnak írunk, az ifjúságról és mindarról, nmi a mai 14—30 éveseket érdekli. Így aztán tématárunk kimeríthetetlen, hiszen a diákok és a dolgozó, családot alapító fiatalok körül igazán zajlik az élet. Örömöknek, s gondoknak egyaránt hangot szeretnénk adni lapunkban. S minthogy egy-eav újságíró látószöge nem lehet határtalanul tág. kérjük a KISZ-istákat, a nem KISZ-tag fiata­lokat. javaslataikkal segítsék az ifjúsági oldal szerkesztőinek munká­iét — és a szegcdi fiatalok tájékozódását, szórakozását. Várjuk tehát a leveleket, az értékes ötleteket. S most mondjuk el azt is. nem ria­dunk vissza a kissé szokatlan hangnemtől sem. Bízunk azonban ab­ban, hogy emiatt nem veszítjük el idősebb olvasóink bizalmát sem. Tálcán kaptuk? Téglát téglára! Mondják ők: numero 1.: — Mondd. Öortv ml kellene?! Manna? Nem rakhatok eléd min­dennap töltött rsirkét! Bezzeg, az én Időmben! örültünk, ha sze­gény apáddal megtömhettük a hasunkat puliszkával. A. te azt se tudod, mi az. Persze, mert azok a jó bolond szüleid mindent elő­teremtenek, gürlznek. mint az ál­latok. csak hogy neked jobb le­gyen. S őkelmének, ugye, nem méltóztatik megenni a káposztás tésztát. numero 2.3 — Leszel szíves, kisasszony, fölsöpörni a sarat, amit behoztál sz előszobába? Elvárnád, hogy azt is én csináljam? Feltörné talán a söprű meg a lapát a kis kacsó­dat? Jó dolgodban úgy kiszolgál­tatod magad, mint egy várúrnő. A te korodban én hajnalban keltem, vittem az almát, meg a körtét kl­lószám a piacra, árultam a diny­nyét, csirkéket, libákat etettem, megkerestem a tandíjamat, édes fiam. Még a nagytakarítástól sem féltettem a bőröm simaságát. Ne­ked még egy poharat is nehezedre esik arrébb. tenni. Ez a mai fia­talság már ilyen. Igaz is. aki tál­cán kap mindent, minek törje magát? numero 3.: — Jaj, micsoda öröm. hát meg­jöttetek, gyerekeim? Nagymama szemefénye, kis bogaram. Nézd, mit sütött neked nagyanyó! Fi­nom almást. No. hogv utaztatok? A kocsi jól szuperált? Ügy tör­delem u kezem mindig, míg ide nem értek. Hogy tnenjek vissza veletek és nézzem meg az új la­kást? Ugyan, nem merek én be­leülni abba az ördöngös masiná­ba. Apátok a lovas kocsira Is erőszakkal rakott föl. amikor a földbe mentünk dolgozni. Hát bizony, amikor hajladoztam haj­naltól napestig a paprikaföldön. nem seitettem. hogy ebből autó lesz 'egyszer. Szegény apád, ha megélhette volna... Mondjuk mi: numero 1.: — Tudjuk, tudjuk. Bezzeg, a te idődben, meg a manna, meg a ptuliszka... De értsd meg, mama, manapság senki nem eszik pulisz­kát. hál' istennek. A menzán azonban éppen tojásos levest, meg káposztás tésztát ebédeltem, rá se birok nézni. És minden hé­ten azt eszem, legalább egyszer. Edzésről jöttem, most megyek a Téglát téglára! — írja versében a költő, így épül, így szépül kö­rülöttünk a világ. Minden egyes tégla, minden frissen fölrakott fal új létezésmód föltételeit jelenti, minden fölrakott falban otthonra talál „a termelés, az eszme, az ész". Kiben munkáljon leginkább a jobbítás szándéka, kik vállalják a legnagyobb részt, kikben csap legmagasabbra az igények lángja? — a fiatalokban. Ok érzik legter­mészetesebben a „nem elég, so­hasem elég" sarkalló vágyát. Az ifjúság mozgalmi munkájá­nak kereteit az éves akcióprogra­mok határozzák meg. A KISZ Központi Bizottság, majd a me­gyei és városi bizottságok akció­programtervel után a legkisebb sözösségekre, az alapszervezetekre vár a feladat, hogy kiszűrjék a rájuk tartozó részt a nagy egész­ből. s élettel, tartalommal töltsék meg a kijelentő és felszólító mon­datokban fogalmazott feladato­kat. Tények, eredmények sokasá­ga bizonyítja, hogy ifjúságunk nagy többsége gyárakban, válla­latoknál. iskolákban nem kívülál­lóként, kötelességszerűen végzi vállalt feladatait, hanem magáé­nak vallja a marxizmus—leniniz­must. korunk világnézetét, érzel­mileg is azonosulnak fejlett szo­cialista társadalmunk építésének minden eredményével, gondjával. Hazánkban egyetlen politika van, a szocializmus politikája. Ekt a politikát csak a stafétabo­tot átvevő fiatalok aktív közre­működésével valósíthatjuk meg. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak kongresszusi irányelvei az el­következő húsz esztendőre vetí­tik előre fejlődésünk fényszóróit. A megvalósítás ránk, mai fiata­lokra vár, s miénk, a folytatóké lesz a becsülettel, tisztességgel végzett munka felett érzett öröm és megelégedettség is. Bar a költő így fogalmaz: „Eletünk tengernyi vágy, / ezért nem áll meg a vi­lág... / Ha megyünk, előttütik a cél / az is halad, nem érjük el... / Az ész mindig tovább kívánt; f a teljes nagy harmóniát. Szeged városának több mint húszezer fiatalja — ifjúkommu­nisták valahányan — a közeljö­vőben méri fel elmúlt évi mun­kájának eredményeit, készíti el a városi akcióprogram szellemében saját terveit. A KISZ-ben még ma is sok a formális elem, a pa­nel. Az alapszervezeti akcióprog­ramok összeállításánál gondol­junk arra, hogy akár a munka, akár a tanulás, a politikai képzés, vagy a kultúra és sport területén tervezünk, sose hagyjuk kl az ér­zelmi azonosulás kötőanyagát. Minden eredmény, új építmény tégláit ez a hit, ez az érzelmi kö­tődés teszi hitelessé, szilárddá, maradandóvá. Erre Idén ls szá­mos lehetőség adódik. Nem vélet­lenül hirdették meg a következő akcióprogramot Hatékonyság, mi­nőség Jelszóval. Hatékonyabb és jobb minőségű munkát vár tő­lünk a mikro- és makroközösség egyaránt, a gazdasági építőmun­kában, a politikai helytállásban, a művelődésben és a sportban. Ha­tékonyság és minőség magánéle­tünkben én t közösségi fórmák­ban. Az árttflem és a lelkesedés mérlegének nyelvét figyelve, te­gyünk mindennap téglát téglára, mondjuk hittel: „nem elég, nem, nem, sohasem, famlg mindenből több lehet / s a földön, szikrázó egen / valami ellen törhetek. Tandi Lajos „Valamit Beszéljünk a pénzről. srácokkal az óvodát építeni, tár­sadalmi munkában, és mér éhen halok. Van valami hideg kaja a hűtőszekrényben? Bekapom, mert rohannom kell, szia. numero 2.: — Anyukám, Igazad van, köszl mindent, puszi érte, puszi, puszi. Söpörd már föl helyettem a sa­rat. Holnap zárthelyit írunk, nem akarok leégni, érted, ugye? Éjsza­ka is tanulnom kell. mert az iro. dalmi színpad próbáját se hagy­hatom kl. És nem tudod, hogy le­hetne holnap egyszerre moziba menni Ferivel és pótmamaként eltölteni az estét Kovácséknál? numero 3.: — Na. ne sírjon mama." Hát hogy a segítsége nélkül nekünk se kocsink, se lakásunk, az egyszer szent. Legalábbis még nincs. Persze, akkor nagyi szemefénye, kis bogara sincs, mert ugye a két­szer három méteres albérletbe kegyetlenség gyereket szülni. Pe­dig sok kollégám megteszi, annak ellenére, hogy magának kell las­sanként összegyűjtenie a forinto­kat. Addig a gyerek is fölcsepe­redik. Tudja. mama. hősök kö­zöttünk ls vannak. Én. látja, dol­gozom, s igyekszem tisztességgel. Lacika, vigyázz, kiszakítod az új nadrágodat. Bezzeg, amikor én ilyen kisfiú voltam... Chikán Ágnes valamiért..." Még ebben a csupa erősítős, fényorgonás világban, amikor a zenekarban az ember jelentékte­len figurává töpörödik, a wattok ablakot remegtető, mellet döngető dübörgésében — még most is so­kan járnak beatkoncertre. Főleg akkor, ha nem is akármilyen „gruppot" hirdetnek a plakátok. A napokban is ez történt Sze­geden. A száraz vasárnap délelőt­tön összejöttek jó néhányan, hogy megnézzék-meghallgassák a nem­rég alakult V'Moto Rock együt­tesét. Rádióból, televízióból, hang­lemezről ismert a zenéjük. Az agg beat Demjén Ferenc világot járt muzsikus, neve jól cseng a beat­generáció fülében. Ezért voltak sokan kíváncsiak a bemutatkozásra, a „kóstolóra". Aztán csalódtak! Mire egy órai késéssel megér­kezett „Rózsi", a sztár, a techni­kusok akkorra már minden idő­húzó trükköt bedobtak. De mégis hiba lett. Nem stimmeltek valahogy a hangok. Nem a zenészek „fogtak mellé", hanem a technika bosz­szulta meg az órányi kínozást. Megmakacsolta magát az elektro­mosság. Mit csinálhatott erre a sztár? Előbb nem figyelt oda. aztán élénk mimikával játszott, aztán csodálkozva bemondta, hogy „ez fütyül", aztán leállt, majd újra­kezdte, végül letette a gitárt és kiment a teremből. Amikor a többiek is kullogtak utána, mi. kákabélű zenehallga­tók, megijedtünk, hogy megsér­tődtek és itthagynak bennünket a koncert, negyedén. De a dobos megmentette a csapatot; addig ütötte-verte, „pörgette" a bőrdo­bozt, hogy szépen sorban vissza­jöttek. Közben a technikus is be­állította a kívánt hangot. Ügy. hogy minden ment tovább. Aztán mégis gondolt a zenekar a korgó­gyomrúakra, mert gyorsan véget vetettek a zenének. Csak azt nem értették sokan, a próbáért miért jár „gázsi"? Majoros Tibor Esti iskolán ...amely, mint tudjuk, nem minden. Igényeinket mégis úgy szabjuk, hogy fizetéstől fizetésig jusson mindenre. Ebédre, kekiszí­nű Ingre, Max Factor-szemfesték­re. Illés-lemezre, szombat esti sörözésre, takarékba. Luxusárú apróságokra és a legolcsóbb au­tomata mosógépre, konzervlecsó­ra és születésnapi, csülkös bable­vesfőzésre. Beszéljünk a pénzről, amiből mindenre telik. Vagy nem telik. Beszéljünk a pénzről — ezúttal a kultúra munkásaival, olyan diplomásokkal, akik a pe­dagóguspálya helyett a művelő­désügy más területeit választot­ták. J. M. magyar—orosz szakos volt, a kollégiumot ingyen kapta, ösztöndijat 600—1500 forint között („mikor, hogy sikerültek a vizs­gáim"). A szüleitől nem kért so­ha segítséget, havonta egyszer utazott haza („háromszori átszál­lással. vagy stoppal!"). Statisztált a színházban, volt hónap, hogy 1500 is összejött a mellékesbői. Szombatonként a FÜSZÉRT-nél vállaltak rakodást („kétszázat ad­zom. S noha a szüleim tekintettel vannak az önérzetemre, ha vala­ha lakást akarnék, ők fizetnék kl a beugrót. Csak éppen a törlesz­tést. lakásrezsit nem tudnám vál­lalni egyedül. Mert egy lánynak adnia is kell magára, különösen olyan munkahelyen, ahol állandó a vendégjárás. — Van társaságod? — Találkozásaink, vagy éjsza­kai beszélgetéseink — ha nagyon olcsón számolom is — két-há­romszáz forintba kerülnek. S ha az ember együtt akar lenni a ba­rátaival. havonta egyszer rá ke­rül a sor. Ez nálam 20-a után nem fordulhat elő. Csak az a sze­rencsém, hogy a kulturális ren­dezvényekre — kollégális alapon — nem kell költenem. B. K. szegedi, a szüleinél la­kik. tisztességes fizetéssel és mel­lékállással, összejön az ötezer. — Könnyű nekem spórolnom, a havi hétszázat úgy kell ráerőltet­nem az anyukánara — Akkor már értem, miből vettél autót. — Nélkülük aligha tehetnék ÜTSZÁ7- - FORIN 'I •>',)% 'I-Í» (HIIMIIC ÍT Me\ÍA • (Lé* ANK • Egy fegyelmezetlen tanuló... tak, könyvet mindig abból vet­tünk"). Egy éve dolgozik, kétezret ke­res. amatőr színjátszó csoportot vezet nyolcszázért („enélkül meg sem élnénk"), a tanácstól szolgá­lati lakást kapott („harmadma­gammal") a garzonban. Reggeliz­ni nem szokott, előfizetéses ebé­det eszik, kötetlen munkaideje miatt vacsorát hol itt. hol ott kap be. („Háromszor annyiba kerül, mintha otthon ennék hideget.") Nyelvtanitásra, korrepetálásra már nincs ideje, házasságra egye­lőre nem ls gondol („akkor albér­letbe kellene költöznünk. Tudod, mennyiért..."). Spórolt pénze egy szál se. S meddig lesz így? („Ká­véra, cigarettára, könyvekre el­megy a maradék. Ügy értem, az elkövetkezendő időkben is.") Nem gondol rá. L. P. negyedik éve dolgozik. 2700 forintra szaporodott azóta a fizetése. Ö is diplomás, rajz sza­kos volt, ma is a képzőművészet a „szakterülete". Ösztöndíja hat­száznál nem volt több soha, ezért albérleteit a szülei fizették. S . küldték hetente a hazai csoma­got. kajával, ruhával, alkalman­kénti „dugesz százasokkal". A főiskolán plakátirást vállaltak, nyaranta a konzervgyárban, pap­rikafeldolgozóban kóstoltak bele a munkába és a befőttekbe. — Mikor nyaraltál utoljára? — Főiskolás koromban. Azóta ezerforintos, üresen kapott albér­leti szobámat ruházgatom. még mindig a csomagokból vacsorá­iéi re havonta kétezret. Lakásra gyűjtök, tudod, akármilyen pici­ke. mégiscsak az enyém lenne. — Mikor nősülsz? — Amint lesz lakásom. Az én feleségem — úgy lenne jó —. ha szeretné az anyósát. Legalább ott­hon legyen nyugalom. A munka­helyemen úgyis sok az irigyem. Nekem könnyű, én ráérek, min­denre telik. De hogy az ember ezért egyedülléttel fizet. arra senki sem gondol. Nem tudom, ki a boldogabb. F. M. nyolc éve dolgozik. 2— 3000 forintból spórolt össze hat­vanezret. Volt ifjúsági takarék­betétje. kapott rá egy húszast, így fizette be a lakás árát. Fél év múlva már saját lakáscíme lesz. névtáblával az ajtaján. Be­szélgetésünkkor (február 27-én) nyolcvan forintja volt fizetésig. — Pestre járok egyetemre, le­velező hallgató vagyok. A kedvez­ményes utazás és szállás ellenérc a konzultációk legalább félezerbe kerülnek havonta. Törlesztek egy ezrest, ebédre, piperére, kenyérre, tejre, egy-egy harisnyanadrágra, a jelenlegi lakbérre úgy elmegy a fizetésem, hogy csak örülhetek, mert nem dohányzom, s nem iszom, csak paradicsomlét. A könyvesboltban a folyószámlá­mat már meg sem merem nézni. F/s kérlek, ha írsz rólunk, s vala­ki jelentkezne meglsmerkedési szándékkal, a elmemet meg ne add: nem vagyok partiképes. Pálfy Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents