Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-29 / 74. szám

4 Szerda, 1978. március 22. 4 kJcíllttüSí napló A reklámfotó rr muvesze Pécsi József fotóművész kiállításán Szegeden, a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pontban, egy pillanatra azt hiheti a .látogató: eltévedt. 15—20 évvel ezelőtti ízlés szerint készített tárgyak rek­lámfotóiba ütközik. Meg­szoktuk, hogy a reklámké­pek naponkénti használatra, néhány napos érvénnyel ké­szülnek, a tömegízléshez igazodva, a legmodernebb formatervek Szerint készt, tett rádiókat, gépkocsikat, evőeszközöket propagálta. Ahogy elveszti vonzását az árucikkek külalakja —talán egyedül a Coca Colás üveg és Molioly Nagy László Par­kertolla állja az izléshullá­mok állandó rohamát — úgy válik értelmetlenné-értékte­lenné maga a propagáló reklám ls. Pécsi József képeire mind­ez nem érvényes. Eredeti funkciójukat, jelentésüket vesztik el csupán, és mint esztétikus, látványosan komponált tárgyfotók, csend­életek nyernek új tartalmat. Túllépnek a reklámipar ti­szavirágérvényű keretein, nem egyszerűen reklámfo­tók. A mindennapi tárgyak, ban az artisztikumot fede­zi fel, illetve olyan környe­zetbe, úgy rendezi el azokat képein, hogy esztétikai él­ményt nyújtanak. Művészi rangra emelte a reklámfo­tót, évtizedekkel megelőzve a reklámipart. Mestere a portréfényképe­zésnek is. Világhírű Bartók portréja," Kassák Lajosról készített képe — melyek a kiállításon is szerepelnek — méltán emeli Yusuf Carsh nyomdokaiba. Mint esztéta is nagy te­kintélyre tett szert. A két világháború közötti időben kiadott reklámfotó albuma több nyelven is megjelent. Nem kisebb művészek, mint Brassai, Dienes András, André Kertész képei szere­pelnek benne. Czeizing Lajos mondta a következőket a reklámfotó­ról, a felvételek művé­szi jellegét az határozza meg, hogy készítőjük meny­nyit ad önmagából, s hogy milyen fokon képes a szem­lélőt gondolkodásra késztet­ni". Pécsi József képel ilye­nek. , Stépán Balázs Vidéki valóságok Jelenkor, Forrás, Napjaink Az irodaim! szociográfia, az úgynevezett irodalmi ri­porttal együtt másodvirágzá­sát éli hazánkban. Néhány vidéken megjelenő irodalmi folyóiratunk Időről-időre helyt ad olyan írásoknak, melyek a közvetlen környék gazdasági, társadalmi fejlő­désének ellentmondásait em­beri jellegzetességeit mutat­ják be. Ezek természetesen mindig továbbgondolhatók, tanulságaik országos érvé­nyűek. A kecskeméti For­rásba n, a pécsi Jelenkorban z a januártól megújult mis­kolci Napjainkban az elmúlt Iősséggel járó, nehéz munkát végeznek — s akiktől 1975­ben megvonták a'korkedvez­ményt ... A kohásznak kicsjt unoka­testvére az öntőmunkás. Tüskés Tibor egyetlen, Jel­legzetesen dél-dunántúli mó­don, mondhatnánk osztódás­sal, kisiparos-társulással lét­rejött, negyedszázados ipari szövetkezet történelmének, mai helyzetének bemutatá­sával igyekszik felvillantani az öntők életét Sorskovácsok című szociográfiájában. Meglehetősen „zűrös" te­rületre lépett Zám Tibor, letebbre. A Bormelliki kí­vánságok Forrás-beli folyta­tásai már kiléptek Bács-Kis­kun megye határaiból, orszá­gos méretekben veszik szem­ügyre a „szesz-szindikátust", a borhamisítók maffiáját. Mindezt meggyőző, pontos adatokkal, bírósági jegyző­könyvekkel bizonyítva. Egy megállapításai közül: „az édes kövidinkát azonban megve­szi, megissza, és vendégét is marasztalja vele a magyar fogyasztó, pedig amit az vegcimke hirdet, olyan bor nincs; ez csak a köznépnek szánt, viszonylag olcsó sze­szes folyadék." D. L. Ki tanul szakmát? Valóság Ifjúság és marxizmus Kritika hónapok lapszámaiban több úgy kétszáz kilométerrel ke­helyi gondokat ' feldolgozó Irodalmi riportokkal talál­kozhattunk. Mindhárom fo­lyóirat szoclográfikus írásai­ban a három város és táj szinképét tovább gazdagító jelenségekkel találkozha­tunk. Szendrei Lőrinc A tat forrása című Írása a íebru- Az 1973—74-es tanévben dagógusok vizsgálatát céloz­ári Napjainkban a diósgyőri az MSZMP KB Társadalom- ta. A szakmunkástanulók kohászok kemény életét ál- tudományi Intézete, az MTA között végzett kérdőíves fel­lítja középpontba. A rt- Szociológiai Intézete, vala- mérés adataira támaszkodva port plasztikus, hű és he- mint az Országos és a Fő- irta meg tanulmányát Csákó lyenként magával ragadó városi Pedagógiai Intézet Mihály és Liskó Ilona Szak. képet fest a felső-magyaror- munkatársai komplex kuta- munkásképzés és társadalmi szági kohászéletről, a tűzkő- tást kezdtek, amely a szak- mobü.tás címmel, amelyet a zelében élő munkásemberek- munkásképzésben tanuló fia- márciusi Valóság közöl. A ről, akik naponta óriási fele- talok és az ott dolgozó pe- szerzők a szociológiai kuta­tásokból már közismert megállapításra (a társadal­mi mobilitás legfontosabb csatornája az iskolarend. szer) támaszkodva a követ­kező kérdésre keresték a választ: milyen szerepet tölt be a mobilitási folyamatban a szakmunkásképzés. A fel­Készséggel adott helyet a az első feltétel nélkül sziszi- mérés adataival számos fon­Kritika februári száma két fuszi munka, vaktölténnyel tos tényre derítettek fényt, írásnak, „amelyeknek közös lövöldözés minden tntézmé- Többek között bizonyítják, törakvese az ifjúság és a nyesítelt eszköz és módszer, hogy a „szakmunkásképzés marxizmus találkozásának, A gyakorló pedagógus, a jelenlegi legfontosabb mo­illetve e találkozás problé- fiatalok között gyakran meg- bilitási funkciója az, hogy a máiTiak vagy a találkozást forduló újságíró, a klubve- szakképzetlen fizikai mun­késleltetö, zavaró tényezőK zető, az Ifjúsági mozgalom kát végző, alacsonyabban is. nek a megvilágítása". Az' irányítója mind-mind más kolázott szülök gyerekeit be­első pillanatban bizonyos oldalról közelítheti meg ezt juttassa a szakmunkásréteg­volt, hogy a két írás olyan a nagyon fontos, sőt, végre be". A szülők többsége allegorikus pontját célozta tartalmi kérdést. A Kritika nemcsak fizikai dolgozó, meg nevelésügyünknek és most megjelent márciusi ezen belül is az alsóbb ré­mozgulmi életünknek — száma már két hozzászólást tegekhez tartosik, 62,5 szá­nyugodtan mondhatjuk poll- is közöl. Szilágyi Sándor: zalékuk a nyolc általánost tikai munkánknak! —, amely Nézetek és tekintetek cím- sem végezte el. Az ezekből nem maradhat visszhangok mel, Straub Sándor: A KISZ, a családokból indulóknak nélkül. A marxizmus és az az ifjúság és a marxizmus társadalmi emelkedést je­ifjúság kérdése, azonosulá- címmel adja közre hozzá- lent a • szakmaszerzés; a sa, közeledése vagy éppen szólását. Mindkét írás na- szakmunkáskörnyezetből ér­távolodása nemcsak a ma, gyon sok érdekes, izgalmas, kező gyerekek akkor elége­de főként a jövő egyik leg- továbbgondolásra késztető dettek, ha az apáikénál ma­sarkallatosabb kérdése. megállapítást, javaslatot, öt- gasabb presztízsű szakmá­Az elmúlt számban közölt letet vet fel, melyek a fia- kat sajátíthatnak el; légiié­it írás — Tőkéczki László: talok nevelésének kompié- vesobben vannak a nem fi­A marxizmus esélyei és xlcitását Igyekszik erősíteni, zikai dolgozók gyerekei a űécsy Ágnes: Világbizony- Biztos, hogy a fiatalokkal szakmunkástanulók között, talanság vagy világnézet? — foglalkozó, s a jövőért fele- ők kivétel nélkül kudarcnak elsősorban a világnézet ki- iősséggel aggódó éltesebb érzik a szakmatanulást, alakulásának eredőit, ható- korúak is figyelemmel kísé- A tanulmányból az is ki­crőit méri fel. Tőkéczki rik ezt a lényegbe vágó vi- derül: társadalmilag mégha­megállapítja, hogy a mar- iát. Orvosságot, egyedül ha- tározott, milyen rétegekből xizmushoz való eljutásnak tásos gyógymódot valószínű- termelődik újra a szakmun­kát feltétele van, egyrészt a leg senki nem fog tudni ad- kásság. Az új generáció bel­s/ubjektív-egyéni érdeklő- ni de a próbléma súlyát és tagozódása azonban a arrsA-sra»-rr rrr •*- s —s-rs: mák, módszerek és lehetősé- ^n sokakban fölkeltik^ vénye. gek. Bebizonyosodik, hogy Hulló levél, sárga levél... Emlékezés Dankó Pistára 01 1899 februárjában már a „két kiló cigánypecsenye" tetlen versét, a „CigáJetó­nótázgat a poétalelkű — melyért ezerkétszáz fo- tá"-1 találták... ez v. ont cigány. Leveleket Irogat ha- rintot fizetett kl. Egyik le- már dallam nélkül maradt, za, hogy már két. kilót hí- veiében • tréfásan emlékezik Az elsőt, előbb említettek zott, de nagyon drága az meg kezelőorvosáról: közül nem' tarthatjuk utolsó szórakozásom volt egy majomcirkusz ZTS^tAzS™ nó­bt is megtiltotta doktor Czirfusz..." ufLtöé'n ^eTent meg,"jó Dankó két ízben „élvezte" említsük meg a „Jaj, de na- néhánya megelőzve. A „Most Czirfuszék vendégszeretét gyon sebesen szál..." kezde- van a n°P lemenőbe'..." ci­San Remóban. Másodszor tűt, melyet Deák Kálmán pedig meg San Remo­1901 decemberétől kezdve. „Édesanyámhoz" c. versére bar> készítette s 1900-bari Harmadik útjára halála mi- szerzett. A hangulata ma juttatta el az Üj Idők sza­att már nem kerülhetett is megragadhatja minden niára. De arra ls van ada­sor. Itt szerzett s Gárdonyi- külföldön élő, hazakívánko- tunk- hogy már az Arany­kakasban tartott hangver­seny műsorán is szerepelt. Mégis — maradjunk en« nél... A költők szíve akkor dob­ban leghangosabban, mikor a közelgő véget érzik meg. nak megküldött dalai közül zó magyar szívét: „...Állj meg felhő, szálló felhő Szép hazámból ha jöttél, Parázs forró homlokomra Egy hűs csöppecskét ejtsél,,.'' Egy másik dal a klasszi- sében a chansonhoz tartó kusan szép „Küldöm a zik. 1899. február 1-én küld- a halai gondolata „bantja levelet Balog Mári- te haza a dalt a Szegedi őket" s „lelkűk szeme a jö­á n a k...", melyre szerzője Híradónak s az Üj Időknek vobe nézhet", a síron túl is olyan büszke volt s joggal, egyidejűleg. Mindkettő le is megjósolva haljiatallanságu­hiszen most is egyik leg- közölte. A gyönyörű nóta kat... szebb hallgató műdalunk, Gárdonyinak, a melegszívű Dnnkó Pista magyar dal­melyre már azt is mondták költőnek „Bakalevél" c. ver kritikusok, hogy hanglejté- sére készült: „Küldöm a levelet Balog Máriának Kislepénd gyönyörű gyöngy virágszálának, Ki vagyon fizetve billogja, pöcsétje Adják tisztölettel a saját kezébe. Kedves gyöngyvirágom, szívemből kívánom Hogy ez a pár sorom virulva találjon. Ha egy pár soromban elküldöm leikömet Minden betűjében dobogó szívemet..." költő, a magyar nóta Petőfi­je — ezt nagy kortásai mon­dották róla — a magyar dalköltészetnek ez a szép hangú hattyúja, megjárta nyomorúságos életpályáját, minduntalan maga előtt érezve sötét végzetét, a mai gyar költő sorsát ebben a hazában, egyre fogyóbbnak érezte a nap melegét. Akkor kezdtek volna csak rá vi­A költemény öt versszaka tő annak. Halálos ágyán egy a kaszárnyában sínylődő, „a összegyűrt papírlapon Rud- gyázni, mikor már a napja falu erányába húzódó fel- nyánszky Gyula megzenésí- csakugyan lemenőben volt­hőket" sóvárogva néző kato­na honvágya. A nótaköltő teljesen átérzi a hangulatot Saját sorsát érezzük kl be­lőle. A szövegen csekély vál ..Most van a nap lemenőbe', Kimegyek a temetőbe..." Száz cigány hegedűjén zo- tudtak mindig ebben a ha­toztafassal(5helyett3 stró- k°*ott íel a "óta a íő.Yf°s „ , t , w .kjcii s egy nap muiva a szuiová- Ez a dal teljesen az övé fa) a remekbe készült vers bői örökszép nótát csinált. Melyik lenne a nótaköltő rosa utcáin, mikor fejede- volt, szövege, dallama, ma­lemnek járó tisztességgel ki- rad is mindörökre, ezt a szimbólumot vésték sírkővé­hattyúdala? Erre vonatkozó- ^rték koporsóját a palánki Te teTEz a dM^^ri 7or­lag megoszlanak a vélemé- temetöbe- Hiszea temetni - sát, költészetét s végső óhaj­nyek. Egyesek szerint az „Ügy-e most már másnak mondod..." kezdetű dal, mások szerint a „Most van a nap lemenőbe'..." tekinthe­azt az egyet nagyon jól tását egyaránt. „Hulló levél, sárga levél Vigyen szerte széjjel a szél..." (Folytatjuk.) Csongor Győző T.U S.E. HÁZASSÁG I. Kerület Szeged: Papp László és Bar­tha Katalin, Majoros János és Hunya Sarolta Gizella, Nagy Géza és Czeglédt Erzsébet, Ke­resztúri-Tóth Attila Antal és Bacsa Eszter, Gotlneíc Mihály és Szécsl Magdolna, Vászolyi György Péter és Sípos Márta, Szabó Józset Béla és Fábián Ibolya, Déri József Károly és Vecsernyes Margit Klára, Gád­zser László és jíotogány Hona Rozália, Bodor Gábor József es Apró Ilona Mária, Lele József és Denkő Ágnes, Kiss Béla és La­katos Ágnes Anna, Pesl Nor­bert Johannes és dr. Katona Sarolta Ottílla, Király István és Hévízi Gyöngyi, Bagdii Sán­dor és Szisz Júlia Edit házassá­got kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Csernók Lászlónak és Borbás Edit Piroskának Szilvia, Gyovai Sándornak és Horváth Ibolyának Szilvia Katalin, Tóth Tamásnak és Kolhenez Klárá­nak Mónika Éva. dr. Náral György Imrének és dr. Kunsá­gi Katalin Gizellának Lilla Esz­ter, Blaha Gyula Lászlónak és sípos Aranka Annának Judit Anna, Décsl Lajosnak és Sza­badi Teréziánál: Dóra, Gyárfás Sándornak és Török Editnek Sándor Mihály, Varga János­nak és Szabó Erzsébetnek And­rea, Varga Jánosnak és Szabó Erzsébetnek Noémi. Zámbó Jó­zsef Jánosnak és Bakró Klárá­nak József Mihály, Tóth János Ferencnek és Onodi-Szücs Alicc Juditnak Gabriella Judit, Cstz­már András Györgynek és Bagl Hona Borbálának Zsolt Zoltán, Mihók Ferencnek és Pintér Ilo­na Eszternek Ferenc, Sípos Pét Mihálynak és Gémes Matildnak Ildikó, Szabó Istvánnak és Németh Erzsébetnek István. Do­bos Józsefnek és Patai Editnek Gábor, Duba István Györgynek és Martonosi Beatrixnek Krisz­tina Beatrix. Tóth Lászlónak és Szűcs Erzsébe nek Atti'a, Ko­vács Gábor Jánosnak és Simon Rozáliának Ildikó Rita, Béres Jánosnak és Berki Zsuzsanná­nak Sz'lvla. Horváth Mihálynak éa Cseh Máriának Attila, Er­dei Káro'.y Józsefnek és Gaz.d-'i Ka-zsnnna K'írának Csil'n Gi­zella, O'ih LaJosnak és Balázs rfar"lt Juliannának Lajos, Bo­dor Jánosnak és Tombácz Aran­kának Mónika. Pás-ror Ferenc K«rolyn"k és Oáoyi Erzsébetnek norn-'v Fpren- Csínyt Józsefnek és Mándoki. Évának Tílaor Zol­tán. Takó Péter Józsefnek és Petró Klárának Erika, Dodog Családi események Lászlónak és Szögi Julianná­nak László, Varga Mihálynak és Lajkó Gizellának Márta, Se­bők Ferencnek és Uorslk Klára Matildnak Zoltán Ferenc, Bucsl Imrének es Szondi Juditnak Im­re József, Gábor Zoltánnak és Pap Piroskának Katalin Anita, Öze Antalnak és Kátal Amá­liának Szilvia, dr. Apró Ferenc­nek és dr. Laczó Katalin Zsu­zsannának Adrián Szilárd, Tóth Csabának és Sulyolc Anna Gab­riellának Zita, Berkes József­nek és Kovács Annának Ildikó Krisztina, Csúzi Istvánnak és Horíanyik Klárának Éva, Bat­tanes Imrének és Erdődl Er­zsébet Rozáliának Erika, Ma­jor Ernőnek és Danó Katalinnak Ernő. Plpicz Szilveszternek és Bénák Máriának Mónika, Czu­•or Zoltánnak es CzakO Erzsé­bet Katalinnak Anett Henriett, Ördög László Mihálynak és Vass Katalinnak Andrea, Pállai Zol­tánnak és Boza Erzsébetnek Be­áta, dr. Faragó Andrásnak és Prltz Évának Edina Eva, Pesti Lászlónak és Dersidán Erzsé­betnek László - Róbert, Sebők Istvánnak és Kéri Etelkának Zsolt, Varga Józsefnek és Vln­cze Máriának Árpád, Zergényi Jánosnak és Flser Zsuzsanná­nak János Zoltán, Timafalvl Lajosnak és Bárdos Mária Ilo­nunak Eva Judit. Tarnál Gá­bornak és Pál fi Mária Erzsébet­nek Gábori Vágó Sándornak és Hegedűs Teréznek Norbert, Ta­kács Mihálynak és Pignlczki Ilonának Zsolt, Molnár Mihály­nak és Vásárhelyi' Máriának Mónika, Nagy Laszlónak és Ultseh Éva Zsófiának Enikő Eva, Takács Lászlónak és Laj­kó Máriának Andrea Mónika, Tanűori Sándor Józsefnek es Csűcs Arankának Csaba, dr. Beregi Istvánnak és Kiss Ágo­tának Gergely, Horvá'h István­nak és Tóth Mária Margitnak Lilla Mírja. Marót! Józ,cinek és Miklós Franciskának Melin­da, Dudás György Antalnak és Zsótér Erzsébetnek Levento György, Virág Józsefnek és Kiss Editnek Gábor, Lakó Jánosnak és Huszta Rozáliának Gábor, Balla László Mihálynak és Bánta Katalinnak Gábor, Sü­li Péter Pálnak es Nagy-Jó­jart Juliannának Zsolt. Szigeti Józsefnek és Frössel Chrlstel Renátának Dénes, Monostori Mihálynak és szabó Erzsébet­nek László Árpád, Rosztóczy István Lajosnak és Czapff Zsu­zsannának Péter Attila, Guth József Lászlónak és Bagi Esz­ternek Szabolcs, Rostás János­nak ós Mezei Rózsának Albert, Vass Józsefnek és MeZcl Ilona Arankának Attila, Molnár End­re Jánosnak és Nagy Erzsébet Etelkának Erik, Gémes Ferenc­nek és Szűcs Máriának Ferenc, Varjú Pál Lászlónak es Kapás Zsuzsanna Editnek Bettina. Kérchy László Péternek és Ko­vács Eva Honának Vera Szon­ja, Vígh Endre Istvánnak é9 Takács Ilonának Endre, Bese­nyet Kálmánnak és Szabó Zsu­zsannának Kálmán Attila, Nagy Lászlónak és Farkas Rózsa Ve­ronikának Gábor, Kocsispéter Gézának és Tar) Katalinnak László Géza, Elek Sándornak és Bereczky Máriának Sándor Bé­la nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Dobó Rudolf Ignacf nak és Dobó Amáliának Zoltán Rudolf, Bodor Attila Józsefnek és Papp Ildikó Máriánál: Csa­ba, Szanka Jánosnak és Budai Matildnak Csilla, Csiszár Imré­nek és Bozzal Katalinnak Ka­talin. Oláh Andrásnak és Min­ké Klárának András Zsolt, Csa­la Józsefnek és Laurltz Zsu­zsannának Kitti Kinga, Masa Jánosnak és Dobó Máriának Ilctikó Mónika, Hégt-r Lajosnak és Pataki Máriának András Zoltán, Keresztes Istvánnak és Gubás Katalinnak István, Dudás Lászlónak és Felföldi Máriának Anita, Varga Jenő Ferencnek és Komócsin Ibolyának Jenő, Nyári Imre Istvánnak és Ör. aőg Terézia Ilonának Bettina Terézia, Turü Kálmánnak és Slsa Katalinnak Tamás, Szűcs Sándornak és Czeglédi Éva Katalinnak Tünde, Tóth László Sándornak és Doktor Veroniká­nak Veronika, Kerékgyártó Zsoltnak éj dr. Fodor Anikó­nak Zoliin Bence, Kucsore Jó­zsefnek és Ke-eket Mária Mag­dolnának Zoltán. Bsranyás Fe­renc Jánosnak és ördögh Ilo­nának B-rnadett. J-Iüse Ferenc­nek és Szrenka Katalinnak Szil­via, Pernek! Jánosnak és Ju­hász Judit Évának Gábor, Per­nekl Jánosnak és Juhász Judit Évának Zsolt. Abrahám-Tandarl Károly Sándornak és Ternyik Ibolyának Tamás nevű gyerme­kük születetb

Next

/
Thumbnails
Contents