Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-29 / 74. szám

2 Szerda, 1978. március 22. 2 Brezsnyev-Minícs megbeszélés o Moszkva (MTI) Lconyid Rrezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap délelőtt fogadta Milos Mini­eset, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizottságit elnökségének tag­ját, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökét, külügymi. nisztert. Minlcs, aki hétfőn érkezett munkalátogatúsra Moszkvába, átadta Jostip Urat Titónak, a JKSZ elnö­kének, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság elnökének, személyes üzene­tét. A megbeszélésen, amelyen részt vett Andra) Gromiko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere is, megelégedéssel állapították meg, hogy a szovjet—jugo­szláv együttműködés szá­mos területen meggyőzően növekszik. Szó volt több olyan nem­zetközi kérdésről is, amely mindkét felet érdekli. A megbeszélésen hangsúlyoz­ták: feltétlenül szükség van az olyan aktív tevékenység­re, amely a feszültség to­vábbi enyhítéséről, a fegy­verkezési verseny megaka­dályozásóra, az államok kö­zött az egyenlőségen alapu­ló jó szomszédi kapcsolatok­ra és a békés egymás mellett élés politikájának erősítésé­re irányulnak. A találkozón Jelen volt Jozse Szmole Jugoszláv nagykövet is. Willy Brandt látogatása Zircen # Budapest (MTI) Willy Brandt, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke és kísérete kedden a zirci Ba­í kony Tsz-be látogatott. A i vendégeket Pap János, a Veszprém megyei pártbizott­ság első titkára, Vetzl Nán­dor. a téesz elnöke én Antal Ottó, a téesz pártbizottságá­nak titkára fogadta. A téesz tevékenységéről adott tájé­koztatójában Vetzl Nándor hangsúlyozta: a mintegy ezer tagot számláló zirci termelő­szövetkezet tagságán belül a német ajkúak 25—30 százalé­kot képviselnek. A tájékoztatót követően Willy Brandtnak a házigaz­dák n zirci látogatás emléké­re faragott juhászbotot nyúj­tottak át. Elutasité válasz © Peking (MTI) A pekingi sajtóban közzé­tették a kínai külügyminisz­térium válaszát a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságához intézett felhívására Mint is­meretes, február 24-én kelte­zett felhívásában a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége java­solta, a két ország adjon ki közös nyilatkozatot a Szov­jetunió és a Kínai Népköz, társaság közötti kapcsolatok elveiről. A felhívás hangsú­lyozta hogy a Szovjetunió hajlandó megvizsgálni a Kí­nai Népköztársaságnak a szovjet—kínai kapcsolatok rendezésére vonatkozó javas­latait, éa kész bármilyen szin­ten megvitatni azokat. t A kínai külügyminisztéri­um jegyzéke nemcsak hogy visszautasítja a Szovjetunió javaslatait, hanem egyenesen azzal vádolja a szovjet veze­tést, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálását szorgalmazva, valójában arra törekszik, hogy „becsapja a kínai és a szovjet népet, va­lamint a világközvéleményt". A kínai tél — mutat rá a jegyzék — „nem üres nyi­latkozatokat. hanem tetteket kíván" a Szovjetuniótól. A jegyzékből félreérthetetlenül kiderül, hogy „tettek" alatt a kínai vezetés a Szovjetunió­val szemben támasztott elő­feltételeknek a teljesítését érti. Ilyen előfeltétel Peking szerint bármilyen rendezés szempontjából az. hogy a Szovjetunió vonja vissza csa­patait saját határairól. Sőt, a Mongol Népköztársaságból is vonja ki a szovjet csapato­kat, amelyeket a két szóm. szédos szocialista ország kö­zös megállapodása alapján tartanak ott. Vagyis Kína, amely állandóan hangoztatja a békés egymás mellett élés öt elvét, leplezetlenül be akar avatkozni a Szovjetunió bel­ügyeibe, és meg akarja hatá­rozni, hogy a Szovjetunió mit tegyen és mit ne (egyen sa­ját határain és szövetségi rendszerén belül. A kínai külügyminisztéri­um hivatalos Jegyzékénél is messzebb megy a szovjeteile­nességben a Zsenmin Zsipao egyidejűleg közzétett kom­mentárja, amely „közönséges propagandatrükknek" minősí­ti a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsának ésszerű Javasla­tát és Kínát tünteti fel va­lamiféle „áldozatnak". Min­den bizonyíték nélkül azzal vádolja a Szovjetuniót, hogy Mérhetetlen feBelésség Kommentár A hadászati fegyverek korlátozásénak problémá­ja nem egyszerűen egy kérdés a sok közül, hanem kulcsfontosságú, az embe­riség létérdekelt érintő feladat Ennek igazságát amerikai részről sem von­ták kétségbe — ez az ébe­ren figyelő nemzetközi nyilvánosság előtt nehéz is lenne —, „csak" éppen a Fehér Ház magutartása éb­reszt nagyon is alapos két­ségeket, s ad mind na­gyobb aggodalomra okot. Carter elnök a minap mondott világszerte meg­lehetősen nagy vihart ka­vart beszédet, amelynek hangneme is, tartalma is enyhén szólva vitatható. A hangnem ingerültnek, a tartalom kardcsörtetönek nevezhető. A beszéd nyíl. vánvalóan elítélő vissz­hangja késztethette arra Washingtont, hogy meg­szólaltassa Cyrus Vance külügyminisztert, akinek beszéde sajátos blzonyit­ványmngyarázatként, s utólagos „hangfogóként" szolgált. Vance szaval azonban nem változtathattak azon az alapvető tényen, hogy az Egyesült Államok elnö­ke fenyegető felhanggal a fegyverkezési hajsza foko­zásáért szállt síkra, vállal­va ennek a súlyos döntés­nek minden anyagi, politi­kai és nem utolsósorban erkölcsi következményét. A probléma jelentőségé­re szovjet részről mór ko­rábban is felhívták a fi­gyelmet. Ez történt most is, félreérthetetlen módon. Arbatov Akadémikus, aki a szerteágazó kérdéskör egyik legnevesebb szakér­tője a Pravdában megje­lent cikkében kijelenti: Elutasításra van ítélve minden olyan kísérlet, amely a hadászati fegyve­rek korlátozásáról szóló megállapodást valamiféle — más nemzetközi kérdé­sekkel „összekapcsolt" — alku tárgyává teszi, vagy egyoldalú előnyök szerzé­sére akarja felhasználni azt. Egy ilyen magatartás folytatása — jelenti kt az akadémikus — „a párbe­széd felrobbantását" je­lenthetné. Világos beszéd, ideje lenne, hogy minden Illeté­kes értsen belőle. A jelen­legi kényes szakaszban egyértelműbb, mint vala­ha. hogy a felelősség egy­szerűen mérhetetlen: az enyhülési politika, hosz­szabö távon az emberiség jövőjéről van szó, Harmat Endre • UU1UI .1-1—''-'-! az „soha nem tartja meg ígé­reteit", és hogy állandóan „nyomást gyakorol Kínára". Megfigyelők ramutatnak ar­ra, hogy a saovjet félhívásra adott kínai válasz tartalmá­ban tökéletesen megegyezik azzal, amit Hua Kuo-feng pártelnök és miniszterelnök fejtett ki a szovjet—kínai kapcsolatokról a Kínai Or­szágos Népi Gyűlés legutóbbi ülésszakán. Ez pedig azt je­lenti, hogy a jelenlegi pekingi vezetés kitart a szovjetellenes vonal mellett, és nem haj­landó a kapcsolatok normali­zálására. A Pravda vasárnapi száma „A jószomszédsúg érdekeivel szemben" címmel közölte Mi­hail Georgijev kommentárját a szovjet—kínai viszonyról. A Szovjetunió Javaslata nagy nemzetközi visszhangot keltett. A világsajtó elítélően válaszolt a kínai vezetők pél­dátlan állásfoglalására, arra, hogy hallani sem akarnak a kapcsolatok rendezéséről. „Kína elutasítja a párbe­széd felajánlott folytatását" — írja a Le' Matin című francia lap, és rámutat, hogy Mao utódal számára tovább­ra ls a Szovjetunió az első számú ellenség. A japán sajtó nagyra érté­keli a szovjet kezdeménye­zést. „A szovjet üzenet rend. klviil konkrét — írja a Mai­ntcsi Simbun —, magába fog­lalja egy olyan közős nyilat­kozat közzétételét, amelyben a két ország kölcsönösen megerősítené a kapcsolatok javítására irányuló óhaját. Az Indián Express így ír: „A Szovjetunió újabb fontos kezdeményezést tett a kap­csolatok rendezéséről folyta­tott tárgyalások felújítására.­Peking azonban elutasította ezt a pozitív lépést". H nagyüzemek államosításának harmincadik évfordulójára 4 A népi demokratikus • fejlődés 1947. tavaszá­tól jelentősen felgyorsult. Eb­ben szerepe vplt a^ addig el­ért hatalmas eredményeknek, az ország újjáépítésé terén bekövetkezett pozitív válto­zásoknak és nem utolsósor­ban a forradalmi erők pozí­cióinak megerősödésének. Ekkor történt meg a reakciós összeesküvés felszámolása, aminek lényeges következ­mény© volt, egyrészt az ad­dig viszonylag egységes reak­ciós blokk felbomlása, más­részt a Kisgazda Pártnak a reakciós erőktől való meg­tisztulása. Ettől az időtől a Kisgazda Párt megszűnt a reakció gyűjtőpártja, gyűj­tőhelye lenni. Ez pedig nem volt közömbös az 1947. augusztus 31-én sorra került országgyűlési választások ki­menetelét illetően. A válasz­tások a demokratikus forra­dalmi erők győzelmét ered­ményezték; a szavazatok kö­zei 81%-át szerezték meg a népi demokratikus átalaku­lást igenlő pártok és egy pártra esően a legtöbb szava­zatot a forradalmi átalaku­lást kezdettől irányító Kom­munista Párt kapta. A vá­lasztások után megalakult kormány már a proletárdik­tatúrára való átmenet kormá­nya volt. Az új kormány egyik lé­nyeges Intézkedése volt, hogy 1947. október 24-én elfogadta a bankok és érdekeltségi kö­rükbe tartozó vállalatok ál­lamosítására vonatkozó tör­vényjavaslatot, amelyet az országgyűlés november 20-án törvényerőre emelt. Ezzel újabb nagy csapás érte a ma­gyarországi nagytőkét, ered­ményeként a gyáriparban az állami szocialista szektor túl­súlyba került; az egész gyár­iparban a munkásoknak már 68%-a dolgozott az állami Üzemekben. Ez kedvezően ha­tott a termelés további ala­kulására is. A hatalom jellegében be­következett változások, a for­dulat évéig elért jelzett nagy eredmények előkészítették a tőke elleni támadásnak egy radikálisabb szakaszát. 1948 elejére adva voltak a feltéte­lei (ebben nem kis szerepe volt az MKP 1948 elején kö­vetett sajátos gazdaságpoliti­kájának) a radikális államo­sításnak. A párt vezetése 1948. március 3-án megtár­gyalta az addig kialakult új helyzetei és elhatározta gaz­daságpolitikájának módosítá­sát, a tőke elleni radikáli­sabb intézkedések megtételét. Ennek megfelelően Javasla­tot tett az 1946. augusztus X. után 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemek államo­sítására. Az államosítási tör­vényjavaslatot — amelyet a legnagyobb titokban készítet­tek elő, hogy ezzel is meg­akadályozzák a tőkéseket ér­tékeik kimenekítésében az államosításra kerülő üzemek­ből — a Minisztertanács március 25-én tárgyalta meg, és , fogadta el. A fentebb mondottaknak megfelelően a törvénynek még aznap ér­vényt szereztek, nem várva meg azt. hogy az országgyű­lés a törvénytervezetet tör­vényerőre emelje. Ez feltét­len helyes volt, mert a dol­gozók és a nemzetgazdaság érdekeit szolgálta. Az államosítás váratlansá­gához tartozott a kiszemelt vállalatigazgatók államosítás­sal egy időben való kineve­zése is. A Vasas Székházban 25-én délután 4 órára egybe­hívottak nem is sejtették be­rendelésük célját. Amikor azonban Szakasits Árpád be­jelentette a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemek, államosítását, az egybegyűl­tek a bejelentést kitörő lel­kesedéssel fogadták. Gerő Ernő viszont azt közölte a résztvevőkkel, hogy ők lesz­nek az államosított vállala­tok vezetői. A kinevezett igazgatók (az 594-ből több mint 80 üzemi bizottsági el­nök volt, akik viszont jól ismerték üzemeiket és ez jelentős előny volt új megbízatásuk eredményes teljesítésében) azonnal visz­szatértek az általuk veze­tett gyárakba és megkezdték munkájukat. Munkásgyűlése­ken ismertették a kormány döntését, amelyet a dolgozók is nagy lelkesedéssel fogad­tak. A harminc évvel ezelőtt végrehajtott államosítás 594 vállalatot érintett (köztük Szegeden hármat; a Szegedi Kenderfonógyárat, a Pick Szalámigyárat, és a Szegedi Cipőgyárat) mely üzemekben kb. 160 000 munkás dolgozott. A gyáriparban ezzel már a szocialista tulajdont kepezd állami szektorban dolgozott a munkások 83,i%-a. A tulaj­donviszonyokban végbement gyökeres változások megala­pozták a népi demokratikus forradalom győzelmét, a munkáshatalom létrejöttét. A termelőeszközök társa­dalmi tulajdonba való kerü­lése kedvezően hatott a ter­melés alakulására. Néhány adat ugyancsak jól mutatja ezt; az ország gyáripari ter­melés 1045-ben még nem érte el a háború előtti termelés egynegyedét. 1946-ban is csak 36% volt, 1947-ben már 75%. 1048-ban pedig 102%. A ter­melés ilyen mérvű növeke­dési üteme ugyancsak jól tükrözi a dolgozók munkához való megváltozott viszonyét. Állításunk igazolására egy másik adat is álljon itt; az 1048-as márciusi államosítást követő hónanban a munkás­létszám 2,8%-os emelkedése mellett a termelés 8,1%-kal emelkedett. Az egy főre jutó ipari (termelés alakuláfa is az eddig mondottakat erősiti., amíg 1947-ben az egy főre jutó ipari termelés a, háború előttinek 87%-a volt, addig 1048-ban már 109%! Rácz Lajos (Folytatjuk.) ÜDVÖZLÖ TÁVIRAT Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára táviratban köszöntötte Dominique Urbany-t, a Luxemburgi Kommunista Párt tiszteletben elnökét 75. születésnapja alkalmából. MEGÁLLAPODÁS — MÜSORCSKRKRÖL Moszkvában hétfőn aláír­ták a Magyar és a Szovjet Televízió közötti, 1978—1979. es együttműködési megálla­podást. Ennek értelmében to­vább bővül a televíziós fil­mek és egyéb műsorok cse­réje. JAKAB SÁNDOR MOSZKVÁBAN Jakab Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­Empai újra n ro © Párizs (MTI) Hatvanhárom napos fog­ság után, vasárnap este visszanyerte szabadságát Jean Empain báró, a gazdag iparmágnás, és visszatérhe­tett családja körébe. • Elrablói — akik január 23. óta tartották fogva — ko­csin hozták a bárót Párizs egyik délkeleti külvárosáig — Ivry-ig, ahol kitették az utcára. Innen a báró — vég­re újra szabadon — metró­val utazott az operáig, majd telefonon értesítette a fele­ségét és a rendőrséget kisza­badulásáról. A báró szabadon bocsátá­sára azt követően került sor, hogy pénteken — amikor az C'ttbeiTablók a 8 millió dol­lár váltságdíjat akarták fel­venni foglyukért — a rend­őrség tűzharcban elfogta a banditák egyikét* Alain Caillolt. A többszörösen bün­tetett előéletű gengszter te­lefonon felhívta társait a rendőrségtől, és közötte ve­lük: „szabadon kell engedni a bárót"1... minden elve­szett... a váltságdíjat so­hasem fogjátok megkapni". E felhívás után röviddel Empain báró újra szabad volt. Jean Empaint, a har­madik legnagyobb francia tőkéscsoport elnök-vezér­igazgatóját — a rendőrség közlése szerint — elrablói kegyetlen körülmények kö­zött — megláncolva, csuk­lyával a fején — tartottá!: fogva, meg is csonkították. Mhii Ismeretes n banditák a váltságdíj-követelésük alá­támasztására a báró levágott kisujját küldték el a csa­ládnak. Empain a megpró­báltatások ellenére egészsé­ges. ponti Bizottságának tagját, a Központi Bizottság osztályve­zetőjét, aki az SZKP Köz­ponti Bizottságának vendége­ként március 27-én és 28-án Moszkvában tartózkodott, kedden fogadta Ivan Kapito­nov, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára. RREZSNYEV LÁTOGATÁSA SZIBÉRIÁBAN Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke kedden köruta­zásra indult, amelynek során ellátogat több szibériai éstá­volt-kelctl városba. CARTER VENEZUELÁBAN Carter amerikai elnök ked­den megérkezett latin-ameri­kai és afrikai körútjának első állomására, Venezuelába. Carternek ez az első hivata-' los útja egy latin-amerikai országba. LAOSZI—THAIFÖLDI TÁRGYALÁSOK VIentianéban közleményt adtak kl Phoune Stpraseuth laoszi külügyminiszter múlt hét végén befejeződölt bang­koki tárgyalásairól. A magas szintű laoszi—thaiföldi tár­gyalásokon a felek elégedet­ten állapították meg, hogy a két ország viszonya jó Irány­ban fejlődik­MSZMP-KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT OLASZORSZÁGBA Hétfőn a Magyar Szocia­lista Munkáspárt küldöttsége Somogyi Sándornak, a buda­pesti pártbizottság titkárának vezetésével elutazott Olaszor­szágba, az OJasz Szocialista Párt tegnap kezdődött 41. kongresszusára. IZRAEL CJABB PROVOKÁCIÓRA , KÉSZÜL Izrael a jelek szerint újabb, nagyarányú fegyveres provo­kációra készül Dél-Libanon­ban — jelentette kedden Bej­rútból a TASZSZ hírügynök­ség. Az izraeli parancsnok­ság újabb katonai kontingen­seket és fegyvereket dob át Dél-Libanonba. Szemtanúk izraeli páncélos és gépesített alakulatok összevonásáról számolnak be. Erskine tá­bornok, az ENSZ ideiglenes dél-libanoni haderőinek pa­rancsnoka tegnap Bejrútban l'/j órát tárgyalt Jasszer Ara­fattal, a PFSZ VB elnökével. A PFSZ közleményben szá­moit be róla, hogy megvitat­ták azokat az intézkedéseket, amelyek előmozdíthatják aa ENSZ-erők dél-Hbaboni fel­adatának elvégzését. A felek megállapodtak abban: ve­gyes bizottságokat alakítanak a naponta felmerülő kérdések megoldáséra. Jasszer Arafat a találkozó után újságírók­nak elmondotta, hogy a tel­jes egyetértés légkörében tár­gyaltak. A PFSZ, valamint a palesztinai és a libanoni ha. ladó mozgalom közös erői le­hetőségeikhez képest minden módon elő fogják segíteni, hogy az ENSZ-erők eleget te­hessenek libanoni küldeté­süknek — mondotta Arafat. GISCARD D'ESTAING FOGADTA MITTERAND-T Valéry Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök kedden Párizsban megkezdte a tárgyalásokat a francia po­litikai és szakszervezeti ve­zetőkkel, ho3y az új minisz­terelnök kinevezése előtt meghallgassa véleményüket a legfontosabb belpolitikai problémákról. Kedden dél­előtt az Elysée-palotában Jacques Chiracot, a gaulleis­ta RPR elnökét, Párizs pol­gármesterét fogadta, később pedig Francois Mltterrand­nal, a Francia Szocialista párt első titkárával találko­zott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents