Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-27 / 73. szám

65 Vasárnap, 1978. március 19. <9 eMmcriti megyében Sgen erételjteaek a művészet, hagyományok. Különösen hangsé.yozottak az ezekhez való kötődései X Véleménye szerint, mennyire termékenyítő ez a művészi örökség, beépül-e a ma képzőművészeti, irodalmi, zenei és színházi életébe? A serkentő, vagy a bénité-fékező Itatások az erőteljesebbek? — Ha a hagyományokhoz való kapcsolódás lencséjén vizsgáljuk művészeti életünket, külön kell választanunk a különböző műfajokat. Más-más a felhasználható, beépíthető örökség. A képzőművészetben a vásárhelyi festészetben érhető tetten a legvilágosabban ez a hagyományápolás, hagyományőrzés, mely Szegeden csak nyomaiban fedezhető fel. Megítélésem szerint az egykori alföldi művészet mai tanulsága az etikai-művészeti tartás, a földrajzi. gazdasági, kulturális viszonyokhoz, a hagyományokhoz és a szellemi áramlatokhoz való kapcsolódás. a közösségvállalás. Képzőművészetünknek ebből az örökségéből sarjadó realista vonala ma is előremutató. A vásárhelyi művészet legjobb teljesítményei példázzák ezt a korszerű kötődést Ha jól belegondolunk és elemezzük Tornyai János. Endre Béla vagy Koszta József munkásságát láthatjuk, hogy igyekeztek pótolni a fölismert lemaradást, a képzőművészeti fáziskésést de kérdésfeltevéseik és művészi válaszaik nem voltak előremutatóak. A ma művészeinek nem elég ilyen értelemben korszerűnek lenni. Véleményem szerint a művész, a korszerű művészet mindig előremutató anélkül, hogy megtagadná örökségét. A korszerű művész, Majakovszkij szavaival, ..maga után vonszolja az időt". Művészeinkre ma még nem mindig jellemző az ideológiailag árnyalt és megalapozott gondolkodás. Többen felszínesen értelmezik az alföldi realizmus iránti közönségigényt, a divatos áramlatokat, s már az állványon, úgymond „lábon" eladják képeikkel együtt magukat is. A felszínesség felé taszító hagyományőrzésnél fontosabbnak érzem tehát az etikai kötődést. Ügy lehet hűséges és korszerű a ma művésze, ha átéli és tudatosan elemzi korunk problémáit, és tehetségével, fölkészültségével, sajátos eszközeivel meg is fogalmazza azt. Ha a vásárhelyi képzőművészetről esik szó. fontos feladatunknak tartjuk, hoay a jelenlevő népművészeti örökséget, elsősorban cserepes- és kerámiakultúrát segítjük beépülni az ipari termelésbe, hogy a művészet a mindennapok része legyen. — Szegeden ez a hagyomány nem Követhet" ilyen pregnánsan nyomon. — Károlvi és Nyilasy piktúrája nem hat ilyen intenzitással. A mai szegedi képzőművészet sokarcú, urbánus, s a vásárhelyihez képest jóval nyitottabb. A mostani feladat, hogy ez a széles spektrum minél gazdagabb, elmélyültebb és egységes színvonalú tartalommal telítődjön. Azt is el kell mondani, hogy a közönség nagy igényt támaszt a realisztikus művészettel szemben. Ezt a tendenciát erősítik pártdokumentumok. központi határozatok is. Ám a szocialista realizmus értelmezése. fogalomrendszere, kategóriái ma sem teljesen tisztázottak. Ezért egvrészt egyesek letzűkílák naturalizmusra, sőt fotoHagyomány és korszerűség Beszélgetés Szabó G. Lászlóval a megye művészeti életéről Művészeti életünk egyre inkább az érdeklődés reflektorfényébe kerül. Az elmúlt időszakban született határozatok, pártdokumantumok, szövetségi közgyűlések, a soha nem tapasztalt társadalmi érdeklődés fölvetették művészeti életünk sok-sok kérdését, a szakmai gondokat éppúgy, mint a közönséggel való kapcsolat problémáit. Csongrád megyében, elsősorban Szegeden, országosan is jelentős művészeti műhelyek dolgoznak, fontos, kitapintható eredményekkel és elkendőzhetetlen gondokkal. E kérdésekről beszélgettünk Szabó G. Lászlóval, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettesével. naturalizmusra, másrészt viszont parttalanná válik. Hangsúlyoznám, hogy a képzőművészeti hagyományokhoz való kötődés differenciált magatartást és szellemi tevékenységet jelöl, s én azt várnám a művészektől, hogy az elődök előremutató értékeinek asszimilálása mellett felelősen értelmezzék korunkat és sajátos feladatainkat — Hogyan fogalmazhatnánk meg a hagyományok továbbélését, illetve a művészi örökség mára haté feladatait az irodalom, a zene és a színház területén? — A XX. század végén, természetes módon, az ország bármely pontján élő íróra, költőre nemcsak a lokális örökség hat. hanem a múlt é3 jelen teljes magyar- és világirodalma. Elsősorban a művész egyéniségétől függ, hogy a hagyományok mennyire jelentenek tápláló talajt számára. Mi. akik magunkénak valljuk József Attilát és Radnótit örömmel fedezzük föl, hogy az itt élő lírikusok munkásságában felfedezhető e két költő szellemi ujjlenyomata. Juhász Gyulánál már bonyolultabb a helyzet. A legfiatalabb költők elsősorban a magányos, a befeléfcrduló, a világtól elvonuló Juhász Gyula-i örökséget fedezték fel maguk számára, mintha kevésbé volna jolentős tájhoz kötődő lírai realizmusa. vagy társadalmi nyitottsága. A költői örökségnek ezt a leszűkitettségét azért nem tartom jónak, mert bár a ma költőiének bonyolultabban, differenciáltabban kell közelíteni a valósághoz, mégis csak fel kellene fedezni azokat a fontos társadalmi hatásokat, amelyek a széles tömegekhez való közelítést, a nyitottságot inspirálják. A próza következetesebben kapcsolódik az elődök írói világához. Kevesebb szó esik a már klasszikussá vált költőink, íróink kiváló publicisztikájáról. Kétségkívül, néhány újságíró törekvésében benne él az irodalmi értékű és színvonalú publicisztika folytatásának igénye, de szinte teljesen hiányzik az esszé, melynek szintén van hagyománya. Helyi íróink pubilicisztikai vénája sem olyan eleven, mint elődeiké volt. Nehezebb a helyzet a zene és a színház területén azért, mert rövidebb időt vizsgálhatunk. A város zenei életét valóiában Vaszy Viktor teremtette meg, s magas színvonalú zenei kultúrája fölnevelt egy széles közönséget. A nagy kérdés, hogy ezt az örökséget a stafétabotot átvevők képesek-e folytatni? S itt egy sajátos problémával állunk szemben. A zenei, általában a művészeti ízlés meglehetősen konzervatív, nehezen mozduló. A Vaszy Viktor tevékenysége ideién fölnevelt közönség az operairodalom drámai vonalát értiérzi elsősorban. A néhány évvel ezelőtti váltás után éppen ezeket a felépített igényeket nem elégítették ki, ezért sok zenerajongót vesztett a szegedi opera. A hagyományokhoz való kapcsolódás mai feladata keresni az átvezetés, a továbblépés lehetőségeit, a közönség ízlését más oldalakról is formálni, erősíteni. A Szegedi Nemzeti Színház leginkább példamutató hagyománya, hogy műhelyében jelentős egyéniségek nőttek föl. Tudva és ismerve a mai, megváltozott viszonyokat sem mondhatunk le a fölnevelő közeg, az alakító műhely feladatáról. Ma ez a fölnevelő, tehetségeket kiröppentő alkotóműhely mintha hiányozna! A szabadtéri játékok máig érvényes hagyománya: széles tömegeknek magas rendű kultúrát nyújtani. A Játékok struktúrája — az opera, a próza, a tánc, a folklór és a daljáték — is letisztult, immár hagyományos. Véleményem szerint túl nagyok a szabadtéri méretei a kísérletezéshez. Lényeges volna viszont több évre szóló koncepciózus műsorpolitika kidolgozása, hogy az elszaporodott nyári rendezvények között is megőrizze vonzóerejét és befolyását a Szegedi Szabadtéri Játékok. - Ügy tűnik, hogy régebbi, J6 példák után a különböző művészeti műhelyek közét* nincs, vagy alig-alig van kapcsolat. Egymástól elszigetelten dolgoznak. Véíe.ménye szerint, hogyan függnek össze ezek a gondok a produkciók esztétikai színvonalával? — Valóban ritkák az olyan tartalmi kapcsolatok, hogy egy helyi író művét például Itteni művész illusztrálja, vagy költőink verseit itt élő zeneszerző zenésíti meg, vagy a festő színházi díszletet tervez stb. A kapcsolatok inkább egymás mellettiek, mint például egy tárlatnyitáson felhangzó zenei műsorszám, s néhány éve a színházban rendezett kiállítások, vagy az irodalmi esteken fellépő színészek produkciói. Ezen a területen többféle mulasztás történt. A színház sajátos tevékenysége révén központi szerepet játszhatna írók, zenészek, képzőművészek. tervezők munkájának öszszekapcsolásában. A színház kereshetné a kapcsolatokat az irodalommal. elsősorban a Tiszatájjal. Nincs házi szerzője, néhány próbálkozás és kísérlet ellenére sem sikerült idekötni jelentős drámaírót, az egyszeri kapcsolatokból nem született tartós házasság. A képzőművészek is dinamikusabban közelíthetnének a színházhoz. Veszélyesnek látom a képzőművészet és építészet közötti szakadékot. Sok nagyszerű feladatnál lehetne társulni, közösen dolgozni. Még az olyan, fáziskésésben levő kapcsolatok is eredményt hozhatnak, mint a tarjánl szoborpályázat ahol a meglehetősen elidegenítő építészeti környezetet szobrokkal igyekeztek humánusabbá varázsolni. Nyugodtan kimondhatjuk, elég sivár a mai helyzet. Kicsit belterjes művészeti életünk, befeléíordulók az egyes művészek, de a szervezetek is. A művészi színvonalat természetesen az egyén tehetsége határozza meg. de nagy szerepet játszanak az inspirációk. Valóban sok objektív nehézség gátolja a kapcsolatokat, de ezek sem adnak felmentést. Hiányoznak többek között a lényegi, tartalmi viták. Talán nincsenek olyan igazán naay művészi egyéniségek a megyében, akik maguk körül tömörítenék társaikat? S az okok közé sorolnám még a kultúra és a szellemi élet még mindig meghatározó centralizáltságát. a sajátos, rohanó élettempót, ami egyre kevesebb lehetőséget ad arra, hogy odafigyeljünk egymásra, egymás munkáiára. A mi tevékenységünkben mind több olyan törekvés tapasztalható. melyek célja közelíteni egymáshoz az itt élő művészeket, művészeti ágakat, olyan jól megcélzott feladatokkal megbízni őket, mely a közös munkára sarkall. - Meggyőződésem, hogy ebben a tenyérnyi országban nem osztható fel a művésze; tájegységekre. Mégis, hogyan kapcsolható össze a szocialista tartalmú művészetben a „hely szelleme" és a kor kívánalma? — Jószerével már nem is merünk jó értelemben véve provinciálisnak lenni. Illyés Gyula írta az Üj Aurora elmúlt évi első számában: szellemi életünk egyik nagy fogyatékossága, hogy nem elég provinciális. Nem hat ki eléggé még a szűkre szabott magyarság életére, s nem vesz át abból elég hatást; illetve alig vesz tudomást, mi a föladat és a szükséglet a "•pcr'can«, a mélységben." Biztos vagyok benne, hogy lehet úgy korszerűnek lenni, hogy helyi talajban gyökerezik a műalkotás. A mi feladatunk elsősorban az. hogy fölkaroljuk a helyi kezdeményezéseket, életre hívjunk az e talajból sarjadó alkotásokat. Ha így lokális valami, akkor nem lehet ellentétben a kor követelményeivel sem. Ilyen meggondolásokból születnek azok az elképzelések, melyek erősíteni igyekeznek a decentralizálási törekvéseket. Tudjuk, hogy ezeknek megvannak a maguk nehézségei és veszélyei, még belterjesebbé válhat egy megye, egy város művészeti élete. Ezért fontos az esztéták, művészettörténészek bevonása a munkánkban. ezért növekszik a kritika szerepe, ezért igyekszünk az állami, a tanácsi aooarátus szakmai fölkészültségét emelni. A decentralizálás nem történhet máról holnapra, korszakot föl ölelő feladatnak tartom. A mai helyzetben konzerválódik sok-sok történelmi örökség, a nagyméretű decentralizáláshoz ez az ország meglehetősen kicsi. Azt szeretnénk. ha a vidéken alkotók föltételei sem lennének méltánytalanok produktumaikhoz. Elhatározott szándékunk a megye művészeti életének fejlesztése, meglevő profiljainak erősítése. Ha merünk jó értelemben lokálisak lenni mi is. s az alkotók is, s ugyanakkor felelősen elemezzük korunk problémáit, akkor nemcsak összhangban állunk a kor követelményeivel, de kialakul sajátos arculatunk is. — Ehhez kapcsolódik a követkéz® kérdés: az utóbbi időben a megyében a meglevő müvésztelcpck mellett újak jelentkeztek. Hogyan segili ezeket a megyei tanács? — Olyan művészetpo'itikát igyekszünk megvalósítani, melyekkel erősítjüje a városok adottságaikból kisarjadó sajátos profilt. ezeknek együttese adhatja a megye művészeti arculatát. Néhány példa: Vásárhelyen a képzőművészet mellett a néprajzi hagyományt igyekszünk beéoíteni az ipari termelésbe, elsősorban a kerámiára gondolok. Ennek világos jele. hogy közelesen megnyílik a Művészek az iparban című nagyszabású tárlat. Makón. az iroda'mi hagyományokat támogatandó. az Espersit-házban irodalmi múzeumot alakítunk ki. mely oktatási célokra és kamara jellegű tanácskozásokra (oéldául írók, műfordítók, kritikusok stb.) is alkalmas. A Maros menti művésztelep is egyre karakteresebben ad hangot magáról. Mártélv képzőművészeti telepeit nemcsak mi, da a szövetség és a KISZ KB ls támogatja. A csongrádi művésztelep ugyan még embrionális állapotban van, de törekszünk fejlesztésére. Szegeden a sokprofilúságot figyelembe véve. minden művészeti ágban kívánatos fiatalokat idetelepíteni, átlagkörülményeiket javítani, s feladatokkal ellátni őket, hogy érezzék azt a felelősséget, amit egy szellemi alkotómunkát folytató embernek éreznie kell a várossal, a megyével szemben. Ez azért is fontos, mert Szeged művészeti életének kisugárzása még nem áll arányban lehetőségeivel. Érdemes volna elgondo'kodni azon — az objektív feltételek adottak —, hogy valamilyen zenei tábort vagy kurzust meghonosítsunk a megyében. Fontosnak tartjuk, hogy a Kincskeresőnek és olvasótáborának mi lehetünk a gazdái. — A Csongrád megyei tanács égisz* alatt egy éve jött. létre a művészeti tanács. Milyen céllal született meg, ( mit telt ez alatt a rövid idő alatt? — A művészeti tanács létrehoz zása az első lépés ahhoz, hogy az állami, tanácsi irányítás és a művészek szélesebb rétegei között kontaktus alakuljon ki. Tagjait a területi szervezet demokratikusan delesálja, néhány tag iát mi kérjük fel. Lényegét tekintve tanácsadó testület, s azt szeretnénk. ha fontos politikai, állami döntések előtt a művészek ezen a fórumon is elmondhatnák véleményüket. Arcélét igyekszünk finomítani, s be szerelnénk vonni a képzőművészek mellé más művészeti ágak képviselőit is. TANDI LAJOS A Gergely-naptárt használó országokban (Ausztria, Brazília, Olaszország, Spanyolország stb.) a farsang vízkereszttől (I. 6.) hamvazószerdáig, a böjt kezdetéig tart. Az előző nap a húshagyó sedd. A karnevál kifejezés eredetileg nem zenés felvonulást, hanem „húshagyót" jelentett. A katolikus naptár szerint II. 14-én vége a farsangnak, és február 15-én, hamvazószerdán kezdődik a 40 napos böjt. Ennek végeztével, III. 26. húsvét. Mi okozza a farsang időtartamának változását? Tapasztalatból mindenki tudja, hogy a húsvét mozgó (és nem rögzített) ünnep. Március 22-től április végéig bármikor lehet. Mivel húsvéttól számítjuk vissza a 40 napos böjtöt, a farsang utolsó napja sem rögzíthető. Húsvét vasárnapját régi, de ma is érvényes naptári szaoá.y miatt ugyanis nem lehet pontos naphoz kapcsolni. A húsvét időpontját a következőképpen számítják ki: a tavaszi napéjegyenlőség. azaz a tavasz kezdete (általában III. 19—21.) után az első holdtöltét követő vasárnap lesz húsvét első napja. Karnevál, tavasz, húsvét Nézzük meg, hogyan alakul az idén. A tavasz kezdete III. 21. E nap után már III. 24-én pénteken holdtölte volt, s két nappal később, III. 26-án vasárnap következik. Túl korai húsvét — rövid farsang! Március 26. az év 85. napja, vonjunk le ebből 40 napot, marad 45 nap, ez pedig a farsang „halála", azaz február 14. Nézzünk most szerencsésebb esetet, hosszú farsanggal. Ha a tavasz kezdetén, március 21-én van holdtölte, akkor 29—30 napig várhatunk a következő teliholdig. Ez április 20. körül lenne. Ha ezen a napon — mondjuk — hétfő van, akkor a következő (azaz húsvét) vasárnap IV. 25. körül lesz (az év 115. napja). Ha most innen számolunk vissza 40 napot, akkor hátrakerülünk az év 75. napjáig: a farsang vége IIL 16-án lesz. Ez több, mint kéthónapos, pontosabban 69 napos báli szezont jelent. Nem lehetne ezt a fluktuációt megszüntetni. Kétféle megoldást ismerünK. Az egyiKet a naiadó gondqlkodású (vagy nem katolikus) országok már régóta alkalmazzák. A recept: január és február a bál, a vigadozás, a karnevál ideje — függetlenül attól, hogy mit mutat a naptár, és mikor lesz húsvét. A másik megoldás a hivatalos; a törekvés ugyanaz, mint az előző esetben. Ez a változat a naptárreform (az ENSZ egyik bizottsága foglalkozik vele), s a cél a húsvét rögzítése. A legreálisabb tervezet (amelyet a katolikus egyház is támogat), a következő: Húsvét vasárnapját április 2. és 8. közé eső hétre kellene rögzíteni. A két dátum az év 92—99. napjait jelenti. Ennek középértéke 95—96. s innen visszaszámítva a 40 napot. az eredmény az év 55—56. napía. azaz IT. 25—26. — ez egyúttal a farsang végét je'entené. fgv a farsang irónden évben (körülbelül) 50 nádig tartana. GAUSER KÁROLY