Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-27 / 73. szám

Vasárnap, T978. március 26. Új üzem A Bakony Művek keszt­helyi új üzeme két hónap­pal az eredeti határidő előtt megkezdte a termelést. A keszthelyi asszonyok a Lada és a Polski Fiat 126-os gép­kocsik gyújtáselosztóit sze­relik. Képünkön: a Bosch szerelőszalagokon készülnek a Polski Fiat 126-os gyújtás­dlosztók. A beszámoló taggyűlések után Szeged valamennyi pírtalapszervezetében megtartották a múlt esztendő gazdasági eredményeit összegező és a párt belső életével foglalkozó beszámoló taggyűléseket januárban és februárban. Milyen főbb vonások jellemezték ezeket a taggyűléseket, például az MSZMP tanácsi szolgáltató és kommunális vállalatok bizottsága területén, ahol tizenegy vállalat 13 alapszervezet vezetősége és egy pártvezetőség adott számot a múlt esztendő eredményeiről, és határozta meg cselekvési programjában az idei feladatokat? Erről beszélgettünk Antolik Andrással, a vállalati pártbizottság titkárával. Hangsúlyozta: egymást kő- amely átérzett a hozzászólá­Vetően és rövid időn belül sokból. Másrészt az is bízó­két nagy témát dolgoztak fel r.yossá vált, hogy a párttag­az alapszervezetek vezetósé- sag zöme érti a felsőbb szer. Sok és sokfélére kiterjedő jeizés. javaslat érkezeit visz­sza a vezetőséghez, hogy mi­lyen kérdésekre terjedjen ki a figyelme a szóbeli kiegészí­tésben. Figyeljen például jobban a pártoktatás ellen­őrzésére, a káder- éá sze­mélyzeti munkára, a párt­építés ütemére, a vezetőség tagjai munkájának jobb el­osztására stb. Ha nem is minden alap­szervezetben egyforma súly­lyal, de igen sok szó esett a Kommunisták felelősségéről, személyes példamutatásukról ge., amely kétségtelenül több vek határozatait, tudja, hogy ^ ^ közélet vita" és alaposabb munkával járt, azok végrehajtásából mi VíJ* i taekönvvreerévtl nunt a soros taggyűlésekre tartozik rá, mit várnak tőle. kaDCS'olatos SleetéTek to felkészülni. Megérte azonban a„4„hv 1, Kapcsolatos beszélgetesek ta­Antolik András annak is tulajdonítja területükön a párttagság aktivitását a taggyűlések munkájában, hogy náluk nagy gondot for­nem mosódott ditottak a pártcsoportok vé­alapszervezetek Itményalkotására, ösztönzé­a fáradságot, mert így jutott iciő mindkét terület, a gazda­sagi és a pártélet elemzésére. A kettő, ha szorosan össze­tartozik is, össze. Az pasztalatai is tükröződtek a beszámoló taggyűléseken oiyar. formán, hogy ki, ho­gyan teljesítette pártmegbí­zatását. Ez alól nem volt ki­vétel egyetlen vezetőség egyetlen tagja sem. Voltak, akiket nyílt fórumon kellett , . „ . ?sla,7Va ösztönözni a tőle elvárható J>L? rá ™ l ? iobb munkára. Másként esett k6pZéSt vezetőhiek.8 srerv^ő latba a taggyűlés nyílt , vezetőinek, szervező fórumán személyre „mére­htkaroknak elmélet, es gya- tfezve„ szólni u ké;dések_ korlati ismeretekből, ame- , , tyek alkalmazásával jobban r0l> mintha a Párttitkár vagy segíthetik a taggyűlést meg- a vezetőség más tagja be­eredményezték, magukon vi- eiöző felkészülést, sőt a ve- széiget el azzal akivel éppen seiték az időben elkészült vi- zetőség beszámolójának asz- iUőszerű szükséges. lagos, egyerte,mu cselekvesi szeallitasat is, hogy abban ^ . programot, amelyekhez más- valóban a tagságot érdeklő Érdemben foglalkoztak a kérdések kerüljenek napi- beszámoló taggyűléseken rendre. ezen a területen is a párt­i •• z ,-K A GX?^?!6, taggyűlések építéssel. A pártbizottság tit­ves összeállítására altalaban elr.tt két hettel már ismer- . , ° februárban került sor, és ték a pártcsoportokban, hogy kara szerint náluk altalaban azokban érvényesült már a milyen téma kerül a taggyű- jó ütemű ez a munka, ked­párt gazdaságszervező, irá- lés fórumára, és annak mely vező a számszerűség is a fi­niár januárban rendelkeztek sükre, tájékoztatására. Párt­cselekvési programmal, és bizottságuk igy időben meghatározhatták valamennyi szolgáltató- és kommunális vállalat idei portok feladatát, benne a KISZ, a szakszervezet és más tömeg- korlati Ezervezet teendőit is. A párt­irányítás megerősödését is ként viszonyultak a gazdasá­gi vezetők, a társadalmi Ezervek, mert a vállalati ter­nyitó és ellenőrző tevékeny. Bége. részkérdései tartoznak leg- zikai dolgozók közöttük inkább erre vagy arra a A beszámoló taggyűlések Fártcsoportra, éppen a mun- fiatalok javal"a' s ennek ré­másik, pozitív vonása az kahelyekésamunkajelle- szesei a KISZ-szervezetek. vonasa volt, hogy a párttagok aktí­vabbak voltak, mint általá­ge különbözősége folytán. Jó kísérlet volt például a tan. A párttagság 22 százaié- varosgazdálkodási vállalat­nál, hogy az alapszervezet vezetőségének teljes beszá­a tag­is a ka kért szót ezeken gyűléseken, és nem számszerűség a lényeges mu- melóját — a határozati ja­taió, hanem az adott vállalat, vaslattal együtt — előre ki­a munkahely dolgai, problé- adták. Amit ettől a mód­mái iránt érzett felelősség, szertől vártak, jól bevált. A Zsolnay-fajansz évszázados világhírneve Száz éve, hogy az 1878-as tiszteletére, a hetvenes évek párizsi világkiállításon ekjén újították fel a külön­aranyérmet nyert és előállí- leges termék készítését. Eh­tójának a francia kormány hez akkor kedvező feltételt becsületrendjét hozta a pécsi teremtett a gyárfiatalító re­Ésolnay-fajansz. A magas konstrukció is. tüzű technikával készült, Azóta évente nyolc-tíz vi­1 rémszínű alapos kidombo- lágkiállításon szerepel a rodó színes és arany minták- Zsolnay-fajansz. Érdekes kai díszített vázák, tálak, párhuzamosság: akárcsak a készletek nagy feltűnést kel- száz év előtti párizsi siker teltek, és egyben megalapoz- után. most is angol cégek a ták a gyár nemzetközi hírét. legnagyobb vevők. Három­Mivel mindig luxuscikk- millió forint értékű fajansz nek számított, keresletére dísztárgyat rendeltek 1978­hatottak a háborús idők. gaz- ra. dasági válságok. Fél évszá- A Zsolnay-fajansz iránt zados szünet után csak a nemcsak a külföldi, a hazai gyáralapítás centenáriuma érdeklődés is nő. (MTI) Ütemezésben és előkészítés­ben legjobb a pártépítés pél­dául a vízművek és fürdők­nél. az IKV-nál, a városgaz­dálkodási vállalatnál, s le­hetne jobb a Magas és Mély­építő Vállalatnál, a Patyolat­nál, a közlekedési vállalat­nál, mert egyaránt rendel­keznek mindazokkal a lehe­tőségekkel, adottságokkal, amelyek feltételei a jobb munkának. Lődi Ferenc Tanítók és mindenesek M ert a pedagógiához mindenki ért! A mi dolgainkba akárki bele­szólhat! Nem csoda, ha az em­ber úgy érzi, az egész egy nagy káosz!" Persze, tanár fakadt ki imígyen. Indula­tos mondataiban van is igazság. Aligha lé­tezik még egy foglalkozás, ami ennyire „szem előtt" lenne. Aligha van ugyanis manapság o'yan ember — szerencsére —, aki valamilyen módon ne kapcsolódna az iskolához: tanul a gyereke, vagy az uno­kája, tanul ő maga, vagy éppenséggel — tanít. Ami az iskola, a pedagógia, a ne­velés körül zajlik, arról mindenki tud, az mind°nkit érint, közvetve vagy közvetle­nül. És persze: ki-ki ..beleszól". Ezúttal hadd szóljunk a pedagógus­munkának és a tanári magatartásnak nem kívánatos jelenségeiről, melyekhez hasonlóak mindazonáltal bármely más munkahelyen, a legkülönfélébb fog'alko­zásokban is megfigyelhetők. Ilyenformán: korántsem csak a pedagógusok, az iskolák „ludasak benne", de ezek is ott a leg­szembetűnőbbek. A közösségi magatartás téves értelmezéséből alakulnak e jelensé­gek. Sorolhatnánk a példákat: a különfé­le munkahelyi kollektívákban gyakran sokkal több megbecsülést kap a mindig tettre kész, nyüzsgő, sürgő-forgó, csinnad­rattával intézkedő, a látványosan mások­kal törődő ember, mint az, aki egyszerű­en „csak" dolgozik, legjobb képességei sze­rint. És tiszteletreméltó belső igénytől hajtva egyre fej'eszti is kéoességeit, tehát egyre minőségibb munkát tud végezni. Gondolkodási és érzelmi erőit ez a törek­vés mozgósítja és foglalja le. Nemigen marad ideie arra. hogy kövesse kollégáját a „mindent a közösségért" jelszavú foly­tonos villogásba. A két típus (és a számos variáns) alighanem mindenkinek ismerős. Kézenfekvő a kérdés is: vajon valójában ki használ többet a közösségnek? Nem könnyebb megoldás-e ügyes forgolódásban, a mindent vállalás pózában, a „szétosztom köztetek magam" szerepben tényleg szét­aprózni kezdeményezőkészséget, újítóhajla­mot, szervezőtehetséget, kitartást — ami­kor valakinek nem ez a dolga. Mert más szakmája van, más foglalkozása, és abban lennének feladatai. Fordítsuk az „általános beszédet" tárgy­szerűbbre. A pedagógusok ugyebár taníta­nak, nevelik a gyerekeket. Közülük nem is kevesen: amúgy mellékesen. Mert kifli­fe'e'.őcök, ösztöndíj-kifizetők, tankönyváru­sok; közönségszervezők, egészcégügyi ad­minisztrátorok. iskolatej-mindenesek; adat­szolgáltatók (és ami ezzel jár, gépírók és levél kézbesítők), patronálóüzem-szervezők, ládafelősök az őszi mezőgazdasági mun­kánál; plakátragasztók, dekoratőrök, lap­terjesztők és folyóiratárusok. Talán ne folytassuk. Félreértés ne essék: ezek nem a fent em'egetett szereplésmániából vál­lalt tennivalók. Ezek az utóbbi években már-már álta'ánossá vált, a pedagógusok­ra munkaköri kötelességszerűen háruló feladatok. A látszólag a közösségért élők mindezen felül, pluszként is vállalják, hogv e'mélyült szakmai munka helyett százféle funkcióban, „társadalmi munká­ban" és senkit sem kímélve szervezik — az ilyen-olyan értekezleteket; ápolják az is­kolán belüli és a külső kapcsolatokat: be­szá'lnak, iskolástól, a faültetési akcióba; megrendezik a névnapokat és keményen „leápolják", aki kivonja magát. A sarkos foga'mazásnak az a veszélye, hogy félreértésekre adhat alkalmat. Szó sincs arról, hogy a testre szabott, szívesen vállalt, munkakörükbe vágó feladatoktól is meg kellene fosztani a nevelőket. Ellen­kezőleg, kinek-kinek joga — ha jobb isko­lai munkája, szakmai fejlődése, a tanulók érdeke úgy kívánja —, hogy a szó valódi érte'mében társadalmi munkát végezzen. A tanítástól elválaszthatatlan teendők mellett (ilyenek: segíteni az ifjúsági szer­vezetnek, megismerkedni a szülőkkel, a gyermekvédelem stb.) Irányítsa a diákok kulturális vagy sportéletét, vezessen szak­mai munkaközösséget, korrepetáljon, vál­laljon órákat a felnőttoktatásban, helyet­tesítsen. Mindezt azonban: ne köte'ezően! Hogy az éles fogalmazással a félreértés kockázatát is vállaljuk, okunk van rá. Az iskola tudniillik nem akármilyen munka­hely. Aki ott dolgozik, nem egyszerűen „szem előtt" van. Hanem a magatartás­formákkal most ismerkedő fiatalok előtt, akik ebben az életszakaszukban keresik­választják a magatartáspé'dákat: ilyenkor tapasztalataik meghatározóak és ilyen­kor nagyjából eldől: milyen felnőttek lesz­nek? Nem mindegy hát, melyik tanárukat tudiák a társadalom és az iskolai vezetés által megbecsültnek. Akinek szakértelmét, pedagógusvénáját maguk is felfedezték, vagy azt, aki mértéktelen közmunkavég­zéssel ügyesen palástolja, hogy nem olyan rátermett. N' femcsak vezetői tisztánlátás és em­berismeret kérdése azonban, hogy a jó életpéldákat láthassák megbe­csültnek a diákok. Hanem függvénve — a tágabb társadalmi összefüggésektől elte­kintve — az iskolai belső rend megválto­zásának is. Ha az iskolatejügyek, a tan­könyvbeszerzés meg az előbb felsorolt töb­bi „kényszermunka" nem terhelheti a pedagógusokat — egycsaoásra nagvobb becsülete lehet az érdemi munkának. Könnyebb lesz különbcéget tenni a társa­dalomnak valóban hasznos, meg a látszó­lag hasznos munka között; a közéleti és a társasági tevékenység között. Lesz mer­szünk végre azt e'ismsrni, aki a saját út­ját járva, saját képességeit kamatoztatva, akár termékeny elvonultságban, de a kö­zösségért dolgozik. Sulyok Erzsébet Obsit ­tartalékos tiszteknek A Hazafias Népfront dr. Kulcsár Sándor, a me­Csongrád megyei elnöksége gyei tanács osztályvezetője is. és a Csongrád megyei Had- Az ünnepi állománygyűlést kiegészítő és Területvédelmi dr. Gurka Zoltán alezredes Parancsnokság tegnap dél- nyitotta meg; ünnepi beszé­elölt a szegedi Bartók Béla det Hofgesang Péter, a Ha művelődési házban ünnepé- zafias Népfront Szeged vá­iyes állománygyűlésen bú- rosi alelnöke mondott. Az csúztatták a honvédelmi tör- „obsitosok" utolsó állomány­vény szerint felső korhatári gyűlésén Bárdos Miklós tar­elért Csongrád megyei tarta- talékos százados jelképesen lékos tiszteket, közöttük atadta a fegyvert a követ­21-et dicsérettel. A rendez- kezö generációnak. A fiata­vénven részt vett dr. Horváth lok nevében Suri Péter sor­K.'inilvné, a megvei nártbi- katona vette át tőle a fegy­zollság osztályvezetője és vert Országos történész­vándorgyűlés Szegeden Történettudomány és társa- együttműködésének, inter­dalomtudományok címmel diszciplináris együttesüknek rendezi meg idei vándorgyű- kialakításában jelentős sze­lésát a Magyar Történelmi repet tölthet be a történettu­Társulat Szegeden. A há- domány — minthogy közös romnapos tanácskozás ünne- alapelvük a történetiség. Eb­pélyes megnyitóval kezdődik bÖ1 a felismerésből fakadt, . hogy a tortenclemoktatas to­szerdán, a megyei tanacs vábbfejlesztését úgy terve­székházában. zik, egyetlen közös tantárgy­A vándorgyűlés témáját a ba ötvöződjenek a társada­következő megfontolásból vá- lomtudományok alapelvei és tobb eredmenyei. Ennek a lomtu- történeti-társadalmi ismerat: áthatc tantárgynak a kialakítása előtt szükség van arra, hogy iasztották: dományok a társadalomtu­egymást a tudomány és az oktatás feltárja a megvalósítás lehe­tőségeit. A nagy munkában segít a Társulat azzal, hogy idei vándorgyűlésén a törté­nelem- és a társadalomtudo­mányok kölcsönhatásának el­vi és módszertani kérdéseit vitatja meg. A tanácskozáson három alapvető fontosságú referá­tum hangzik el. Ezeket dr Ránki György akadémikus, a Történettudományi Intézet ügyvezető igazgatója, dr. Lo­sonczi Ágnes szociológus é Kosíry Domokos, a történet tudományok doktora tartják A vándorgyűlést dr. Köpecz. Béla akadémikus, az MTÍ "őtitkárhelyettese zárja 31-én pénteken. Úttörők a városért Harminchat úttörőcsapat közel 16 ezer kisdobosa és úttörője szorgoskodik ezek­ben a hetekben, hogy a vá­rosi úttörőelnökség áltaí meghirdetett Üttörők Sze­gedért akció feladatait telje­sítse. Az akció — melynek fővédnöke Deák Béla, a vá­rosi pártbizottság titkára és dr. Dékány Klára, a KISZ Szeged városi bizottságának első titkára — kapcsolódik az Együtt — egymásárt! or­szágos mozgalomhoz. A Ter­meljünk értéket! akció olyan feladatokra szólította az út­törőket, melynek során vé­dik és szépítik lakóhelyük környezetét, rendszeresen gyűjtik a hasznos hulladék­anyagokat. mentik a múzeu­mi értékű tárgyakat, meg­ismerik az üzemek, vállala­tok munkáját. öt részfeladat és egy nagy­szabású vetélkedő fogja ke­retbe a több hónapos mun­kát. A benevezett csanatok tagjai — a többi között — megismerkednek az őket pat­ronáló üzem életével, törté­netével és munkájával, fel­dolgozzák az összegyűjtött munkásmozgalommal kapcso­latos történelmi emlékeket, 'elkeresik a gyár régi dol­gozóit, veteránéit, megisme­rik a gyárban művelt szak­mákat. A gyermeknapon nagysza­bású Üttörők Szegedért! vetélkedő zárja a programot.

Next

/
Thumbnails
Contents