Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-23 / 70. szám

8 Csütörtök, 1978. március 23. Az olajmér Talpraesett mai fiatalember — ez volna a legrövidebb jellemzése Pozsgai János olajmérnöknek. Zala megyében, Góborjánhózán született 1945ben. Édesapja földműves, édesanyja háztartásbeli volt. Bátyja, aki tíz évvel idősebb Jánosnál, uránbányásznak ment Pécsre. A gáborjánházi gyerekek élték világukat, ahogyan egy ilyen „isten há. ta mögötti" falucskában egyáltalán lehet. Egyszer aztán vége a szép életnek — a nyolcadik osztály után dönteni kell. Pozsgai János azt mondj' — legalábbis most utólag — valami vonzotta a műszak pálya felé. Tcbben voltak jó haverok a faluban, s a hozzá legközelebb álló fiú beiratkozott a nagykanizsai olajipari technikumba. — Bementem egyszer Kanizsára, és megkerestem a fiút a technikumban. Érdeklődtem, mire ő velem is megkedveltette a technikumot. Apámék nem ellenkeztek, kanizsai diák lettem. Gyorsan peregtek az évek, megtűzdelve nyári szakmai gyakorlatokkal a zalai olajmezőn. „Nagyon szerettem a nyári gyakorlatokat. Sok kiváló emberrel ismerkedtem össze, akiktől rengeteget tanultam." A technikumból egyenes út vezetett az egyetemre. Csak a miskolci Nehézipari Egyetemen volt olaj. bányászati szak. — Maradhattam volna technikusként Lovásziban, de az „alföldiek" ösztöndíjjal kecsegtettek, ha beiratkozom az egyetemre. Csábított a továbbtanulás, és a szép ösztöndíj — mondja, és kópésan megjegyzi, hogy annyi pénze sohasem lesz, mint akkor volt. Amikor megszerezte diplomáját, sok választása nemigen akadt, hiszen az ösztöndíjjal támogató válla'atnál illett elhelyezkednie. Előbb gyakornokoskodott Szánkon, Orosházán, majd választania kellett, hol állapodik meg. A szolnoki válla'atnál előbb Orosházát ajánlották, de ő ragaszkodott a szegedi olajmezőhöz, hiszen végső soron olajmérnök a képzettsége. — Hogyan emlékszik viszsza az első napra? — Bekopogtattam a Jurához (Juratovics Aladár olajmérnök, a szegedi medence vezetője), és mondtam neki hogy ide helyeztek, kérem a beosztásomat. Azt mondja Jura, én téged ismerlek még Egerből, amikor nyári szakmai gyakorlaton voltatok. Megdöbbentem ilyen meraó. rián, hogy ismerhet engem áki több egyetemista társával mellékszereplő volt Mondtam is neki, valószínű összetéveszt valakivel. — Nem, pajtás, jól emlékszem rád, s örülök, hogy idekerültél. A pályakezdet a szokásos Kipróbálták az építőknél, a kútjavítóknál, és egvéb he lyeken. S akkor kitört a 168-as kút — Ebben a veszélyhelyzetben lettem Igazi „szegedi olajos". Aki akkor itt dolgozott, nem felejtheti el a nehéz napokat. Kezdő voltam, huszonhárom-huszonnégy éves mérnököcske, de egy egész életre szóló próbatételnél kezdtem el szakmai pályafutásomat. Azok a napok olyan problémákkal és emberi kapcsolatokkal vol. tak telítettek, hogy ember nem feledheti. Szégyelleném is, ha nem emlékeznék viszsza a 168-as kútra, mely vajában felnőtté avatott. Azt is szerencsésnek tartja. hogy ismerősök közé csöppent. hiszen a munkatársak között voltak hajdani technikumi tanulók, s olyan za lai olajbányászok, kiktő' nyári gyakorlatokon tanultr a mesterséget. Amikor „elfújták" a 168-as kutat, Pozsgai János és brigádja takarította el a környékét. A munkával végeztek, s akkor kapta meg végleges beosztását, mint termelési mérnök. — Mit jelentett ez a be. osztás? — Mindent. A csoportvezetői tennivalóktol a főmérnökiig mindent csináltam. Hatvankilenc nyarán például az ásotthalmi mezőn művezetői beosztást láttam el. Mondhatom, szép és kellemes doigom volt. önálló voltam. Az emberek is sajátosan érdekesek, olyan értelemben, hogy mindent tudtak. Sokszor csak gondoltam valamire, már mindenki tudta, hogyan kell megoldani a föladatokat. Hetvenkettőben visszatértem az algyői mezőre, rámbízták a vízvisszanyomás vezetését. Négy évig ezt csináltam. Kibuggyan belőle a szakember, papírt és ceruzát kér, s rajzolgat nekem. Hogyan helyezkedik el a föld alatt a víz, a gáz és az olajréteg. Miként lehet a vízzel előse. gíteni az olaj felszínre hozását, növelni a rétegenergiát, a nyomást. Jó tanár lenne Pozsgaiból, féüg-mecfdig megértettem magyarázatát. Bár visszaemlékszem, tavaly együtt voltunk Bakuban, és amikor msgáltogattuk a tengeri olajmszőt, ott is ő segített népszerű magyarázataival. Délutánonként pedig jókat fociztunk a tengerparti homokban. — Ma is nosztalgiával emlegetem a vízvisszanyomásnál töltött éveket, mert ott sokat tanultam — mondja. — A főnökeim, Szurmai Tibor és Hetyési István igazán baráti segítséget adtak, szakmai és emberi oldalról tanítóimnak vallóm qket. De mindkettőjüket egyik napról a másikra Szolnok helyezték. Szurmai Tibor vállalati fő. mérnök lett. Én vettem át beosztását, az olaj termelési üzemegység vezetőjévé neveztek ki. Sikeres embernek mondhatjuk Pozsgai Jánost, hazánk legnagyobb olajmedencájének — bár világméretekben csöppnyi az egész — termelési vezetőjét. Szakmailag befutott, ahogy mondani szokás. S emberileg? — Szegedi polgár lett? — Az, hatvanki'.encben megnősültem, van két fiam. Lakást is kaptam az olajosoktól, így letelepedett embernek mondhatom magam. De megjegyzem azt is, hogy nekem minden hely, ahol dolgoztam, kedves volt. Zala megye, mint szülőföldem, Eger és Miskolc, mint egyetemista fiatal élettere, s most szegedi vagyok. Nyugodt város Szeged, amikor idekerültünk többedmagammal, föl is tűnt nekünk, hogy milyen nyugi hely, itt sétálgatnak az emberek, nem zavartatják magukat. Nekem nagyon szimpatikus Pozsgai János nvíltsága, természetessége. Tipikus „mai fiatal", de olyan, aki nem sajnálta a fáradságot, hogy tanuljon, s amikor felelősségteljes beosztást bíztak rá, akkor is megmaradt munkatársainak jó pajtása, Jancsija. S arra a kérdésemre, hogy milyen utat választana, ha újra kezdené, nem tett „hűségnyilatkozatot", az elhivatottságot is mellőzve mondta— Ha az én jó hapsikámat nem látogatom meg a kanizsai technikumban, nem is tudom, miként alakul a sorsom. Belecsöppentem, de ma már úgy érzem, ennél csak a fúrósok élete mozgalmasabb, mivel ők a fölfedezők. Nem tudom, mi lenne, ha újra 14 éves lehetnék, talán újra így hozná az élet, de hogy műszaki pályára igyekeznék, az biztos. Gazdagít István Nők az építőiparban Csongrád megye építőiparában 4200 nő dolgozik; minden tízből hat fizikai munkát végez. Megfelelőek-e a munkahelyi és szociális körülményeik, mennyi pénzt, milyen erkölcsi elismerést kapnak munkájukért, eleget törődnek-e szakképzettségük fokozásával? Egyáltalán, hol tartanak az építővállalatok a nőpolitikái határozat végrehajtásában? Az elmúlt évek során erre többször keresett választ az Építő-, Faés Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Csongrád megyei bizottságának nőbizottsága. Az eddigi tapasztalatokat most jelentésben öszszegezte — az anyagot tegnap, szerdán vitatták meg a megyei bizottság. ülésén. A nők csaknem héttizede telepített üzemben — az alföldi porcelángyárban, a szegedi gyufagyárban, a házgyárban, a FÜTÖBER és a Tisza Bútoripari Vállalat gyáregységeiben — dolgozik. Szegeden a házgyárban a zaj okoz ártalmat, a gyufagyárban a futószalagon végzett munka egyhangúsága jelen' gondot. Még nehezebb az éní' kezeseken dolgozóknak akik gyakran messzire járnak ebé"'e'ni. nem tudna'megfe'e'ően tisztálkodni. Sok a poros és huzatos munka hely. Fontos feladata a nőbizottságoak, hogy a válla'ati szakszervezeti bizottságokat serkentse: mielőbb találjanak jó megoldást a gazdasági vezetőkkel együttműködve. Bár sok a teendő, azt is el kell mondani, hogy Csongrád megyében nincsenek az egészségre különösei átalmas munkahelyek. A zárt üzemekben sokat költenek öltözőre, fürdőre és az étkezés körülményeinek javítására. Mind több a tágas, szellős műhely, minden vállalat alkalmaz orvost A nők ismereteinek gyarapításáról a nőbizottság megállapította, hogy a vállalatok számos formát alkalmaznak a szakképzettség fokozására. Kevés a vita arról, hogy ki milyen oktatást válasszon; az üzemek igénye és a dolgozók szándéka általában hasonló. A DÉLÉP házgyárában a nők 22 százaléka szakmunkás, 48 százaléka betanított munkás. Szilárdan tartják helyüket a daruk kezelésében, a targoncák vezetésében, a csempék ragasztásában és a hőkezelői munkakörökben. szó H

a a könnyűipar gyárai a belépő dolgozók fe'ét meg tudnák tartani, az ágazatban egycsapúsra megszűnnének a fluktuáció okozta munkacrő-gazdálkodási gondok. És cz csak azokra vonatkozik, akik belépnek a gyárkapun, mert sokan már abban a pillanatban hűtlenek lesznek a válla'athoz, amelyik iskoláztatta őket, amikor megkapják a szakmunkásbizonyítványt. És ha csak a vá'la'uthoz lennének hűtlenek! Legtöbbjük a szakmáját is odahagyja, s ezzel nemcsak a vállalat, hanem az iparág, sőt a népgazdaság is veszít. Annak ellenére, hogy tavaly változott a beiskolázás szerkezete; többen tanulnak szakmunkásképzőben, kevesebben gimnáziumban — néhány szakma jogos utánpótlásigánye továbbra is kielégítetlen. Csongrád megye szakmunkásképző intézete loen néhány szakmára a fel vehetőknek ccak a töredéke je'entkezett. A forgácsolók 26. az öntők 29, a szer.számké~zítők 33, a szerkezet- és karosszéria'akatosok 41 százalékkal vannak kevesebben, mint kellene lenniük. Az igazi baj azonban az, hogy ez a kevés ember is túl sokat változtatja a helyét. 1977-ben például a felvetteknek majdnem kétharmadából vált kilépő, s mindez javuló tendencia mellett, hiszen a munkacrűforga'om adatai tavaly javultak az előző évekhez kénest. A káros mértékű fluktuáció jelentős veszteségeket okoz. Elvesznek a betanítási, begyakorlási költségek; kárba megy a befogadó kollektívának az úi dolgozó beilleszkedésére fordítot energiája. A do'gozó veszi a munkakönwét és a ka'aniát. s mindez aztán másutt kezdődik elölről. Gurulnak. elgurulnak a másra is költhető forintok. A foglakozás és a munkahely választásában — statisztikák, megfigyelések igazolják ezt — korántsem csak a bérnek van szerepe, hanem a munka presztízsének és a munkahelyi körülményeknek, így a szociális ellátottságnak és az emberek közötti légkörnek is. A magasabb bér leginkább a szakkénzetleneket ké-ztoti munkahely-változtatá~ra; a megállanitás, mely egészen napjainkig érvényes volt; kezdi érvénvét veszteni. S miután ez nyilvánva'óvá vált. elkezdődött az okok kere^é-e. Nemrégiben kezembe került egy tanu'mány kivonatos ismertetése. Egyik minisztériumunk egvik laboratóriuma kido'guzta azt a modellt, amelynek segít "égével meg lehet tartani a munkaerőt. Le^onto-abb m^gá'lanításuk, hogy emberközpontúvá kell tenni a fe'vő'e'i rend szert., azaz hogv... Idézem: ..Az első talá'kozásrál a be'énével legfontosabb lenne a me'ee hangú besző'getés. Ennek a be"zé'g»'é"nek ki kellene térnie a gvár és a leendő munkahely szerepének érthető i-m'y'etésé-e, említenie ke"ene a szakmai fei'ődési. továbbtanulási, e'őbhypléoési e-é'veket és a szociá'is, kulturális, sportolási lehotő-égeket is. M'nd^zek mellett vázolnia kellene a bér- és bérjellegű juttatásokat, a munkarendet, a munkakörülményeket." Először az jutott eszembe, hogy ennek az alapigazságnak a felismeréséhez aligha kellett egy tudóskollektívának évekig dolgoznia, mivel hogy a spanyolviaszt fedezte fel tulajdonképpen. Ám — gondoltam később — úgy látszik, hogy a spanyolviasz felfedeztetése azért vált közhelylyé, mert igazságot hordoz. A spanyolviaszt újra és újra fel kell fedezni, sajnos. A legújabb példa: felfedezzük a legnagyobb tudományos pontossággal, s leírjuk az egzaktság szabálvai szerint: beszélgessünk egymással! És lehetőleg barátian, mert a jó szó a legfontosabb. Mindebből el őre az derülhetne ki, hogy az említett szakemberek feleslegesen dolgoztak. Nos, ez sem egészen így van — gondo'kodtam tovább —, mert igaz ugyan, hogy következtetéseik majdnem közhelyek, de ráirányítják a figye'met a probléma fontosságára. A jó szó tényleg ingyen van — ám a hiánya már pénzbe kerül. S nem baj, ha valaki ezt tudományosan is bizonyítja! A munkahe'yi légkörről különben is hajlamosak vagyunk úgy vélekedni, hogy az csupán emberi klíma. Ha emberséges és közvetlen a vezető, akkor ez a klíma jó, ha nem működnek a munkahelyi demokrácia fórumai, akkor rossz. A legfontosabbról, arról, hogv a munkahely milyensége gazdasági tényező is, megfeledkezünk. S hogy miért? „A munkaerőpiac — írja egy tanu'mány — nálunk jellegzetesen a munkavállalók piaca, a szükségletek, a vállalatok igényei teljesen háttérbe szorulnak. Ennek a helyzetnek alapvető oka a fogta'koztatári egyensúly hiánya, az általános és nagymértékű munkaerő-túlkercslct. Ez a legfőbb fékje a hatékony gazdasági struktúrát segítő foglalkoztatási sz"-'-ezet létrehozásának." A

megoldás természetesen az, ha a munkahelyek száma és a munkaerő összhangba kerül. Törekvéseink ellenére azonban ez nem oldható meg egycsapásra. Marad az említett módszer, amoly ha nem is' öldia meg a gondokat, de enyhíti őket. Arról, hogy ezt az újrafelfedezett felismerést hol és hogyan lehet hasznosítani, nehéz volna receptet adni. Nem is kell. Ahol az emberi kapcsolatokban rend van, ahol a jószándék érvényesül, ott megmaradnak az emberek. Nem cserélik el jó közérzetüket néhány forintra. Tudiák. hogy n^m éri meg. Lehetséges, hogv csak azt tudiák, nekik nem éri meg, s nem gondolkodnak a fluktuárió egész gazda-águnkra káros hatásairól. Igaz, persze, hogv nem is ez a do'guk. Az ő dolguk, hogy jól é-ezzék magukat a munkahe'vükön, s ne t-gvék mádnak lehetetlenné, hogv hasonlóképpen é-ezze magát. Mert jó szavakkal — me'vek ugvan ing-én vannak, de hiánvuk már pénzbe kerül — n^mc-nk másokat becsülünk, hanem önmagunkat ls. Petri Ferenc Tanácsülés Kisteleken Tegnap, szerdán Kisteleken a Szabadság művelődési házban ülést tartott a kisteleki nagyközségi tanács. A testület megvitatta és elfogadta a leiárt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló bes-ámo'ót. valamint a nagyközségi tanács és intézményei tavalyi költségvetése és feilesztési tervének vég-ehaitásáról készült jelentést. Ezután interpellációk és javaslatok hangzottak el. Az elmúlt esztendőben a költségvetés és a fejlesztés összege közel 27 millió forint volt. A belvízelvezető csatornák karbantartására, az utak javítására, a nagyközTanácskozás a kisközségekről A kisközségek helyzetéről, jövőjéről, lakóinak életkörülményeiről kezdődött tegnap országos tanácskozás a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szervezésében a Zala megyei Lentiben. A tanácskozáson részt vesznek a legtöbb apró településsel, kisiélekszámú községgel rendelkező megyék, Baranya, Borsod, Győr-Sopron, Somogy Vas, Veszprém és természetesen a házigazda, Za'a megye párt, tanácsi és nópfron' vezetői, a Be'kereskedelm' és Agrártudományi Kuta'óintéze', a szövetkezeti kereskedelem. a termelőszövetkezeti szövetségek, valamint ar érintett megyék 2—2 községének képviselői. ség csinosítására, a parkgondozásra. az egészségügyi és kulturális ágazat ellátási szintjének emelésére, a régi kollégium énii'ötének felül ításó-a ielentős összegekel fordítottak. Az eredménvek mellel! gondok is vottak. Az elmúl1 esztendőben 250-en jártak óvodába — 25-tel többen, mint 1976-ban —. "de 38 kisgyermeknek nem iutott hely Az általános iskolai nanközi otthonba is évről évre többen kérik a felvételüket. Jelenleg 421-en étkeznek a két isko'n menzáján. A konvhákat nem tud 'ák tovább bővíteni, ezért új létesítménvt terveznek. A központi ebédlő azonban még csak elképzelés, várhatóan a hatodik ötéves tervben valósítják meg. A nagyközség kulturális életének javítására közel 13 millió forintot költöttek tavaly. A gimnáziumot és a kollégiumot közös intézménvnyé szervezték. Az oktatási intézményeknél a gimná ziumban. az általános iskolákban és az óvodákban 13 üres állás volt az elmúlt esztendőben, az idén ez ötre csökkent. Több mint ötmillió forint társadalmi munkát végeztek a kistelekiek. Műszakpótlék a MflV-nál További vasúti munkakörökre terjesztik ki július 1-től a műszakpótlék fizetést. Elslősorban a folyamatos munkarendben dolgozók — az utazó személyzet, a forduló szolgálatot ellátó fizikai dolgozóit és a közvetlen terme'ésirányítók — fizetését egészítik ki ilymódon. Az 55 000—60 000 vasutast érintő intézkedést a vasúti munkaügyi szakemberek szerdán kezdődött kétnapos celldömölki tanácskozásán 'elentették be. Mint elmondották, a 143 000 embert foglalkoztató MÁV tavaly önerőből és saját kezdeményezésből már részlegesen bevezette a műszakpótlék fizetést, a forgalom kulcsfontosságú helyein '•érült sor e'-V.:ént a kifizetésekre. Kedvező hatással volt ez a mun>perő"onio'"Ta, 'ussu't a munkaerő-vándorlás. A vasút munkaerő prob'émái azonban alapvetően változatlanok, mintegy 4000 ember munkája hiányzik. Ez az oka jórészt, hogy a pihenőidőket nem minden esetben tudják biztosítani a dolgozóknak.