Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

2 Kedd, 1978. március 21: Orszáoos tanácskozás S. Hegedűs Lászlónak, a HHF titkárának nyilatkozata X kis községek jövője, lakóinak életkörülményei az ország népességének majd egyötödét közvetlenül érintik. E témakörben az első nagy országos áttekintésre 1975-ben került sor, az elmúlt három év változásait, eredményeit pedig március 22-én, a Zala megyei Lentiben teszik mérlegre. Az országos fórum előtt S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — A Minisztertanács, a mi tapasztalatainkat is figyelembe véve intézkedett három évvel ezelőtt a kislélekszámú településeken lakók életkörülményeinek javítására. A XI. pártkongresszus határozata kimondta: a falusi ós a tanyai életviszonyokat közelíteni kell a városiakhoz. Az olyasfajta elképzelések ugyanis, amilyen a községekben élők nagy tömegű be&öltöztetése a városokba, nyilvánvalóan kivihetetlenek. Ezért a kis községek fennmaradásával hosszú távon számolni kell, méghozzá az ezredfordulón is a maival nagyjából azonos számú településként. — Az elmúlt évek elemzései a gazdaságban és a társadalomban bekövetkezett változások módosították ismereteinket. Mindenekelőtt abban, hogy a falvakkal nemcsak számolni kell, hanem egyenesen szükség van rájuk. A kisebb településeken vagy környákükön meghonosodott ipar, a mezőgazdaság gyarapodása, az iparszerű termelési mód térhódítása közelebb hozta a falusi életmódot a városihoz. Ma, naponta emberek százezreit szállítják az autóbuszok és a vonatok a gyáripart övező településekről a nagy központokba, az egykor elszigetelten élő falusiak fél-, egy óra alatt lljutnak a moziba, színtlázba, s a városi bevásárlás már nem jelent számukra eseményt. A televízió és rádió, az újság, a könyv ugyanúgy szórakozást nyújt legeldugottabb tanyákon, mint mondjuk Budapesten. — A kis lélekszámú települések mai arculata önmagában is bizonyítékot jelent az eddigi megállapítások mellett. Az elmúlt években a kis községekben is sorra épültek az új házak, megújultak a régiek, szinte kínálva a megállapítást: így „feleltek" az ottlakók a gazdasági és társadalmi fejlődésre. Hozzáteszem: a népesség gyors gyarapodása a városoknak amúgy is nagy terhet jelentene, hiszen kevés a lakás, és nagyon drága a vízvezeték-, a csatorna- és a közlekedéshálózat fejlesztése, fenntartása. Mindez a nagyvárosokban általában aránytalanul többe kerül, mint falun. Lentiben az úgynevezett apró falvas megyék képviselőitől kérdezzük meg, mi a véleményük lakóhelyük kilátásairól, és hogyan képzelik el saját jövőjüket. Minden bizonnyal sz! lesz az ellátási gondokról azokról a kérdésekről, ame lyek tavaly többször is hangot kaptak az országgyűlési bizottságok üléscin Mert feltétlenül igaz, hogy sok helyütt a lakóknak a~ alapvető élelmiszerért is sort kell állniuk, vagy éppen a szakorvosi ellátásárt 20—40 kilométert kell vonatozniuk. Annyi már most is megfogalmazható, hogy -» a XI. pártkongresszus határozatának szellemében — 1930-ig s még inkább a következő tervidőszakban, növelni kell a kisközségek fejlesztésére szánt összegeket. Senki sem gondol észszerűtlen, pazarló építkezésekre, hanem okos, átgondolt gazdasági és társadalompolitikai céljainknak megfelelő gyarapításra. Az országos tanácskozás tanulságait a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala is összegezi, s az elemzést követően javaslatokat készítünk az illetékes szerveknek — mondotta befejezésül S. Hegedűs László. Középiskolai kollégium A Közép fasorra néz az és hom Újszegeden, a Bérkert utca és a Közép fasor sarkán hamarosan megtarthatják a 203 középiskolás fiúnak otthont adó, új kollégium műszaki átadását. A lakószobák és a közös használatú helyiségek berendezése után — még ebben az oktatási évben — át is költözhetnek a felújításra szoruló régi épületből az. Ady Endre kollégium lakói, akik öt szegedi középiskolában tanulnak. összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé kerülnek majd a kollégisták, hiszen a 10—25 személyes, emeletes ágyakkal berendezett jelenlegi hálótermekből négyágyas, kényelmes és tágas szobákba költöznek. A Szegedi Tervező Válla- j lat Takács Jánosné vezette' kollektívája elképzelései alapján kezdték meg a DÉLÉP dolgozói két és fél évvel ezelőtt a paneles épület szerelési munkáit. Az ötszintes épülettel szomszédos, könnyűszerkezetes éttermi szárny — amely a hatszázadagos főzőkonyhát és a kazánházat is magában foglalja — a Fémmunkás Vállalat és a DÉLÉP közös kivitelezésében később, de még az idén elkészül. A kollégium földszintjén helyezik el az irodákat, raktárakat, a három betegszobát — elkülönítővel, melegítőkonyhával és orvosi szobával —, a vendégszobát, ott rendezik be a klubhelyiséget és a könyvtárt is. A négy lakószinten 13—13 háló lesz, melyek berendezési tárgyai, búto-ai az épület szállodaS'erű hasznosítását is lehetővé teszik a tanév utáni nyári szünetben. Itt szállásolják el maid n-a-a-^n "" egyetemi előkészítő hallgatóit is, az ünnepi hetek idején pedig a város szálláshelyeit bővíti majd a kollégium 203 ágya. Az emeleteken két-két tanulószoba is lesz, a páratlan szinteken a kollégium tíz új kollégium főbejárata okzata pedagógusának tanári szobákat, a páros szinteken pedig ételíárolókat rendeznek be. A kollégiumi összkomfort • hoz természetesen hozzátartozik a berendezési tárgyak kényelme, színharmóniája is. Kellemes, meleg színek díszítik az épület szobabelsőit, folyosóit, s a külső hornjokzati panelek világos, úgynevezett mosott kőzúzalékos felületét is élénkítették a tervezők, színes üveggel, festéssel, • reluxa redőnyökkel. Nagy, összefüggő udvartér maradt a telekből a kollégiumi és éttermi szárny mögött, pihenésre, sportolásra alkalmas terület lesz ez, ha az építők elvonulnak. es orokoso J

átékainkban sohasem bukott el az igaz, sohasem győzhetett az álság, a sandaság. Játszottunk háborút, forradalmat, pufíogtattuk dugóspuskáinkat az udvaron. Egy idős ember kiült udvari lakása elé, rágyújtott, s a füstfelhőn át mosolyogva nézett minket. Szólni sohasem szólt, legalább is nem emlékszem rá. De tudom, szere'/ett minket, akik azt játszottuk, hogy hősök vagyunk és forradalmárok. Sokszor elgondolom azóta; elmúlnak napok, hetek, hónapok. Napjaim egyforma szürke rétegekben torlódnak egymásra, mint a folyó hordaléka a parton. Fölkelek, borotválkozom, öltözöm; elindulok a megszokott úton, ugyanazokat az arcokat látom nap-nap, teszem a dolgom jól-roszszul... Aztán megintcsak este lesz, s kezdődik minden elölről. Az éjre nap jő, a nanra éj. Talán, ha egy másik korban születek, lehettem volna hős is, vagy forradalmár. Tűzvivő, bátor és merész. Lehettem volna örökhagyó... Ám én örökösnek születtem, s úgy gondolom, hogv szerepnek ez sem sokkal könnyebb. Tudom, hogy a forradalom nemcsak barikád, vér, puskalövések; hanem egy új történelmi igazság születésének és cceperedécének kora; tudom már, hogy a hétköznapok is lehetnek forradalmiak. Az örökséget nem szabad elherdálni; őrizni kell és gyarapítani. A mi korunknak, a folytonos forradalom korának ez a dcf.ga. Méltónak maradni mindenben a magyar történelem három tavaszának hagyományaihoz. Az idős férfiról, aki pipája füstje mögül mosolygott játékainkon, csak jóval később, évtized múlva tudtam meg, hogy 1919 tavaszán vörö~kat,ona volt, forradalmár. Kamaszkorom legviharosabb éveit éltem akkoriban, nem csoda hát, hogy kicsit megdöbbentem. Lajos bácsi — ahogy visszagondoltam — a bodorodó füstfellegekben, a kissámliján ülve, ahogy ölébe ejtette a kezét, ahogy moco'ygott — nekem csak egy mesterembert formázott. Ilyenek lennének a forradalmárok? — töprengtem el —, hiszen a Lajos bácsin nem is látszik semmi. Szótalan is, aztán legtöbbet a virágjaival bíbelődik... Aztán végül is, mert ez a dolgok sora, megértettem. Az ő példája segített, hogy a talán legfontosabbat értettem meg: a forradalmiság nem látvány, nem póz; a forradalmiság maga az ember; mert az embert.1 az igazat, a szebbre, a jobbra való törekvés jellemzi. És arra is rájöttem, hogy a forradalmárt azt különbözteti meg a többitől, hogy nemcsak magáért él, hanem másokért is. És amikor mindez megvilágosodott; akkor döbbentem meg először. akkor jutott eszembe, hogy az én generációm feladata is forradalmi, s az a rákövetkezőé is. Vajon tudják-e a nálam fiatalabbak, hogy örökösök, s vajon ennek szellemében élnek-e? A kérdés — őszintén hiszem! — költői. Minden nemzedék megvívja a maga forradalmát, lcjobbjaiból élenjárók, becsületes munkások, alkotó értelmiségiek lesznek; olyan emberek, akik tudják, hol a helyük a hétköznapok forradalmában. És ez bizonyos igaz a ma felnövőkre is. a legapróbbakra is, akik játszanak, háborút, forradalmat, de játékaiban sohasem bukik el az igaz, nem győzhet az álság és sanc'aság. A

z igaz nem bukhat el, nem bukott el a Tanácsköztársaság sem. Leverték. A kicsiny ország ellen összefogó nemzetközi reakció verte le, ám csak időlegesen, mert a haladó eszméket sem leverni. sem börtönbe csukni nem lehet. Ea a történelem tanúságtétele, a történelemé, amely elérkezett a szocializmus korszakához. s ame'v nálunk a Tanácsköztársaság 59. évfordulóját ünnepli a mai namn. Petri Ferene Jugoszláv gépipari bemutató Speciális pótkocsik, mezőgazdasági gépek fotói szerepelnek azon az előadássorozattal egybekötött kiállításon, amely hétfőn nyílt a Technika Házában, Budapesten, s a jugoszláv UTVA vállalat termékeit mutatja be. A magyar vállalatok már ismerik az UTVA termékeit. Most a kiállításon és az előadássorozaton a jugosz'áv vállalat újabb termékei adják le „névjegyüket". Köztük az az acélszalagokból kialakítható silótorony, amely néhány nap alatt összeszerelhető. Kitüntetések a FIN alkalmából Tegnap, hétfőn délelőtt a megyei tanács székházában ünnepélyes keretek között adták át a Forradalmi Ifjúsági Napok alkalmából adományozott miniszteri kitüntetéseket az oktatásügy, a közművelődés és az egészségügy területén dolgozóknak. Az ünnepségen megjelent dr. Tamasi Mihály, az MSZMP Csongád megyei bizottságának osztályvezetője, Deák Béla, a városi pártbizottság titkára, Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács tanács elnökhelyettese, valamint Kulcsár Pétar, a megyei KISZ-bizottság titkára. Először dr. Müller Józscfné, a megyei tanács vb művelőHarminc éve államosították a gyárakat Megemlékezések Szegeden Három évtizeddel ezelőtt, 1948-ban államosították a 100 főnél több alkalmazottat foglalkoztató iparvállalatokat Magyarországon. A dolgozó nép vette kezébe a gyárak irányítását, s e föladatok végrehajtásában a szegedi gyárak dolgozói élen jártak. Köztudott az is, hogy éppen a nagy múltú Szegedi Kenderfonógyárban alakult meg a fölszabadulás után az első üzemi bizottság. A gyárak államosításának harmincadik évfordulója alkalmával Szegeden is emlékünnepségeket tartanak. Ma, kedden délután fél három órakor a Minőségi Cipőgyár szegedi üzemében dr. ördögh Piroska, a József Attila Tudományegyetem docense tart előadást. Holnap, szerdán délután három órakor a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát Maros utcai üzemében (a Tisza-parti oldalon levő kultúrteremben) Tápai László, a vállalat pártbizottságának titkára emlékezik meg az államosítások évfordulójáról. Holnapután, március 23án a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának székházában délelőtt kilenc órakor kerül sor központi emlékünnepségre. Az ünnepi ülésen a nagyüzemek államosításának 33. évfordulójáról dr. Rácz János, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára emlékezik meg előadásában, majd dr. Fehér István, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára a Szegedi Kenderfonógyár államosításának történetéről, dr. Dégi István, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának archívum vezetője a Szegedi Cipőgyár és a Szegedi Szalámigyár államosításának történetéről beszél előadásában. Az államosítások jelentősége a munkásosztály vezető szarepének megerősítése címmel dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára tart előadást. Csütörtökön délután fél három órakor kerül sor a Szegedi Kenderfonógyárban arra a munkásgyűlésre, amelyen visszaemlékeznek a három évtizeddel ezelőtti eseményekre. A munkásggyúlés szónoka: dr. Ágoston József. Az emlékünnepségen föllép n Szakszervezetek Szegedi Ál talános Munkáskórusa is. désügyi osztályának vezetőja üdvözölte a megjelenteket, majd Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy mind az oktatás, mind a közművelődés és az egészségügy terén végrehajtandó feladatok egész társadalmunkat érintik. jelentős mértékben formálják a közvéleményt. Az ifjúság megkülönböztetett figyelemben részesül a párt és a kormány részéről, s ugyanez vonatkozik azokra az emberekre, akik közvetlenül foglalkoznak a fiatalokkal: tanárokra, óvónőkre, közművelődési dolgozókra. Külön elismerés és köszönet illeti meg közülük azokat, akik kiemelkedő munkájukkal biztosítják a határozatok, a törvények megfelelő végrehajtását. Szabó G. László az oktatási miniszter dicséretét tartalmazó oklevelet nyújtott át tizenegy pedagógusnak, a kulturális miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését pedig két közművelődési dolgozónak: Szemenyei Sarolta nak, a hódmezővásárhelyi városi tanács vb művelődésügyi osztálya közművelődési felügyelőjének és Doktor Lajosnénak, a Somogyi-könyvtár gazdasági főelőadójának. Az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült Somlai Sándor, a makói városi tanács kórházának raktárosa, két egészségügyi dolgozó pedig miniszteri dicséretet kapott. Ezt követően dr. Müller Józsefné gratulált a kitüntetetteknek, további eredményes munkát kívánva valamennyiüknek. A jutalmazottak nevében Pálfalvi Zsolt, a szegedi 600. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, megyei szakfelügyelő mondott köszönetet az elismerésért