Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-17 / 65. szám
Péntek, 1978. március 17. 100 postaláda társszerzőnk az olvasó Tavaszodván, a húsvéti ünnepek közeled tán nagytakarításba kezdenek a háziasszonyok. A nap fényében a legapróbb porszem is rögtön feltűnő, ablaktisztításhoz fognak, meg szőnyegeket, padlót súrolnak. A városlakók — csakúgy, mint az otthonukat kedvelő gondos háziasszonyok — tavasszal fokozottabban törődnek az utcák, a terek tisztaságával — a márciusban megszaporodó levelekből legalábbis ezt lehet leszűrni. E heti összeállításunkban elsőként olvasóinknak az utcák sáros útjait sérelmező sorait vesszük sorra, de idézünk a kazettás magnetofonok gazdáinak, az Északi városrész lakúinak, s a kisteleki háziasszonyoknak p panaszából is. < Esők, sáros utak „Klskundoro/.smán a Zsll!p-part és Bölcs utea által határolt területen, ahová a Vitorla, a Dimitrov, az Üjvárosi, az Október 6. és a Kassai utca is tartozik — nagyon sok az öreg, magányos ember. Erre a területre sem a mentőautó, sem más gépjármű nem tud behajtani a nagy sár miatti A járdákon ls nehézkes a közlekedés, a kerékpárosok felhordják a sarat. A DÉMASZ a fenti utcákban betonoszlopokra cserélte ki a korhadt, fából készült villanypóznákat. A munkálatok során — amiről nem tehetnek — Jókora kátyúk, árkok keletkeztek, tovább nehezítve a közlekedést. Mi, lakók akár társadalmi munkában is vállalnánk, hogy rendbehozzuk az utat, ha valamelyik vállalat kohósalakot, vagy betontörmeléket tudna oda hordani, vagy ha valamelyik üzem szocialista brigádja besegítene a munkába. — Az Idézet Pesti Lajosné leveléből való. Sorait azzal a reménnyel adtuk közre, hogy kérése meghallgatásra talál, s lesz vállalkozó, aki a hat utca lakóinak társadalmi munkáját segíti. Pesti Lajosné levelének tnegvan a párja, ezt a Jankovich utca lakói 39 aláírással juttatták el szerkesztőségünkbe: „Utcánkban, a mély kátyúk miatt a kocsiút szinte egész évben járhatatlan. Ez nemcsak a tüzelő szállításakor okoz gondot, így a házi szemét elszállítása ls lehetetlen. Februárban például egész hónapban nem vitték el a szemeteti Nem hisszük, hogy lenne olyan ember, akinek hasznára válna a háza előtt felhalmozott hulladék, mely kitűnő táptalaja a fertőző kórokozóknak." A Jankovich utca lakólnak gondja nyilván nem ismeretlen az illetékesek elótti A közegészségügy védelme is indokolja, hogy az utcát járhatóvá tegyék. A sáros témákból még mindig nem fogytunk kl, a tavaszi esőzések miatt a csúszós, sáros út sokféle bosszúságot okoz. Így például elkeseríti azokat az idós embereket, akik hozzátartozóik sirját szeretnék meglátogatni a Belvárosi temetőben. Egyik nyugdíjas olvasónk azt panaszolja, hogy a főbejárati út is igen sáros és csúszós. „Régebben a bejárattól téglával kirakott út vezetett a temetőbe, de ezt felszedték. Legalább kohósalakot hordtak volna ide utána, vagy szórták volna le homokkal és kaviccsal az utat. „Ügy véljük, idós olvasóink kívánsága nem tartozik a nehezen teljesíthető kérések közé. Mivel ezldáig eredménytelenül ostromolta az IKV-t, a Szilágyi utca 8/B alatti házban lakó öt család szerkesztőségünktől remél panaszára gyógyírt. Amint az egyik lakó írja: „A szomszédos 6/A alatti házat tavaly lebontották. Bejáratunk a ház bejáratával közös volt, a bontási anyagok elszállításakor a nagy teherautók teljesen tönkretettélt. Gondjainkat, bosszúságunkat fokozza, hogy a szomszédos udvarban garázsokat építettek, s az autók a mi udvarunkon járnak keresztül. Esős időben balesetveszélyes itt a közlekedés, a lakók gyakran elcsúsznak." Reméljük, hogy az IKV már nem csúszik sokat a Szilágyi utca 6/B alatti lakóknak tett ígérete teljesítésében. A Szekeret utca lakóinak panaszával nem először találkozunk. Olvasóink némelyike bizakodott, talán március 8-ra, nőnapi ajándékként megjavítják a „megvakult", elsötétedett utcai világítótesteket. „A nőnapi ajándékban hiába reménykedtünk, noha a hibát bejelentettük, a lámpákat még nem javították meg. Így hát tapogatózva, óvatosan lépegetünk az elavult, téglából kirakott járdákon" — írja K. I.-né Idős olvasónk. A Szekeres utca meghibásodott lámpáiban talán csak az égők mentek tönkre. Ha netán más lenne a hiba oka — minden bizonnyal az esetben ls bizakodhatunk — az áramszolgáltató szakemberei megtalálják az „orvosságot", s hamarosan, legalább húsvéti ajándékként megjavítják a lámpákat. A környezet védelméért Társadalmunk anyagi áldozatvállalás árán is arra törekszik, hogy szebbé, elviselhetővé tegye környezetünket. Ez maradéktalan megelégedést váltana ki, ha nem lennének cinikusan közömbösek egyes emberek. Naponta szemtanúi vagyunk, hogy gyűrött, piszkos papírokat görget a szél A nyilvános telefonfülkék kitört ablakokkal ásítanak, a telefonkagylók kibelezve, a telefonkönyvek megtépázva. A helyreállítási, karbantartási munkák területén romhalmaz; piszokhalmokat, sárkupacokat kerülgetnek hosszú időn át a járókelők. És ez alól a Belváros sem kivétel. A kényelmes buszok szemre is szép üléshuzatai összefirkálva, csak következtetni lehet eredeti szépségükre. Kisgyermekes szülők — tisztelet a kivételnek — sároscipőjű gyermekeiket az ülőhelyekre állítják, közben méltatlankodva adnak hangot elégedetlenségüknek, hogy „tűrhetetlenül mocskos, piszkos a busz belseje", A parkok, utcák fáit megtépázzák. A lakótelepek pázsitját letapossák, sokan Irtózva kerülik a betonjárdát. A kutyák válogatás nélkül piszkolják a gyermekjátszótereket, az utakat. Mi, utcai járókelők gyakran közömbösen megyünk tovább, a pusztításokat látva, s ha ki sem mondjuk, arra gondolunk: miért éppen én szóljak? Ml közöm hozzá? A bejelentések rendszerint elmaradnak. Pedig a rend ellen vétők szabálysértési bírságolására lehetőség van, csakhogy a hatóságok sem „mindenhatók", nem kísérhetik állandóan, egyszerre figyelemmel a város lakóinak viselkedését Ha kényelmességből, vagy más meggondolásból elzárkózunk attól, hogy bejelentsük a pusztításokat, ne ls várjunk eredményt. A vandál pusztítók megfékezése mindannyiunkra felelősséget ró. Kívánatos és reménytkeltő lenne, ha ezt felismerve a brigádtagok vállalásaiban ez is szerepelne. Az iskolák is csatlakozhatnának — koruknak megfelelő módsze rekkel — az ember, a környezet védelméhez, örömmel üdvözölnénk ezt annál is inkább, mert a ma emberének a környezet védelmében folytatott küzdelme nemcsak a jelent, de a Jövőt is szolgálja. Balázs Imre. Pentelei sor 1. Közlekedés Hamar Tibor levelében olyan gondról olvashatunk, melyről többször szóltunk e rovatban is. A villamosvezetők, nem mindig várják meg azt, hogy az utasok leszálljanak, s máris indítják a szerelvényt. Olvasónk 82 éves édesanyja emiatt kis híján balesetet szenvedett. Egyetértünk levélíróinkkal: A villamosvezetők ne az idős emberek rovására igyekezzenek behozni a késést. Mint köztudott, az új híd építése miatt a körút felső szakaszáról részben a Kereszttöltés utcára terelték a forgalmat. Poór Nagy János levelében javasoja, hogy az Etelka sor rr Csaba utca szakaszra tegyenek sebességkorlátozó jelzőtáblát. Kezdeményezését azzal indokolja, hogy az említett útszakaszon nagy a gépkocsik összeütközésének veszélye. Olvasónk javaslatával nem értünk egyet, a KRESZ ugyanis egyértelműen előírja, hogy mindig az adott útviszonyoknak megfelelően kell vezetni Szűk utcában, ahol szembejövő forgalommal is számolni lehet, magától értetődő, hogy különös figyelemmel, körültekintéssel kell közlekedni. A sok, indokolatlanul elhelyezett jelzőtábla egyébként ls csak zavarja a közúti közlekedést. Sorokban Vásárlás, képtelen feltételekkel Kistelekről írja egyik olvasónk: „A községben működő Üj Élet Tsz hentesüzletében csak akkor kapok két kilogramm sertéscombot, ha karajt is veszek. Több háziasszony nevében szeretném megtudni, miért kell olyan húst ls megvennem, amire nincs szükségem. A pénztárostól megpróbáltam választ kapni a kérdésemre, ó úgy érvelt: „én sem kaitok a gyógyszertárban tetrántablettát, ha nincs receptem." Meghökkenve olvastuk levélírónk sorait. Megnyugtatására közöljük, olyan rendelet nem létezik, mely a sertéscomb árusítását, illetve vásárlását a karaj megvételéhez kötné. Ezzel nyilvánvalóan a termelőszövetkezet ls egyet ért, s minél előbb intézkedik a képtelen „kereskedelempolitikai elv" érvénytelenítése érdekében. Á szolgáltatásokért, a gázért, a szemét elhordásaórt, a vegytisztításért fizetni kell Ez senkinek nem újság, az már viszont annál meglepőbb, hogy az el nem végzett kéményseprői munka ellenében 160 forint megfizetésére kötelezték egyik olvasónkat, Arnold Gyulánét. Sajnos leveléből nem olvasható ki, hogy a Városgazdálkodási Vállalat mivel támasztotta alá igényéti A szolgáltatás elvégzését — amennyiben olvasónknál nem seperték ki a kéményt — a vállalat igazolni nem tudja, s így az emlegetett díjat sem fizettetheti meg. Ahogy soraiból kitűnik, nemrég kellemetlen kalandban volt része Tóth Lajosnak, aki egyik reggel a Napfény expresszel Budapestre igyekezett. Helyjegyét utazás előtt egy nappal megváltotta, jogosan hitte, kényelme ezzel biztosított. Tévedett, a vonaton rövidesen kiderült, hogy ugyanazt a helyjegyet több utasnak — köztük olvasónknak — adták kl egyszerre. Mivel sok jó ember sem fór el egyetlen ülőhelyen, olvasónk cseppet sem fényes kedvvel, de álldogálni kényszerült. A kalauznő nem csodálkozott az eseten, mindenesetre megígérte, intézkedik. Elkérte olvasónktól és sorstársaitól a helyjegyeket és... elmenti Es vissza sem jött többé. Levélírónk Budapestig elmélkedhetett a történteken. E sorokat közreadva bízunk abban, hogy némi fejtörés után a MAV alkalmazottai megtalálják Hulló levél, sárga levél... Emlékeiét Dankó Pitfára M A darumadár — mely vé• glgkíséri a magyarság országútiját az őshazától a Tisza-völgyéig, mint Kelet szimbólumának kifejezője, mindig kedvelt motívuma volt a magyar dalköltészetnek. A Dankó—Pósa dalban benne rezeg a megnem értettség, 'szerelmi csalódás, párosulva lenézett fajtájának vándorlási vágyával — kelet felé — a darab hősének, Rozinak szerelmén keresztül „Darumadár, gyere velem, szállj előttem, daru szálljl Hulló csillag a szerelem, fáj a lelkem, nagyon fáj, Vtgy el innen napkeletre, darumadár engemet, Nem tudok én itt maradni, mert a szívem megreped..,!" A dal éppoly Ismertté vált a második strófán keresztül is: „Isten veled vén eperfa, boldogságom fejfája..." Nem kisebb pacsirták, mint Blaha Lujza és Komáromi Mariska viszik országos sikerre a nótát 1892-ben, Abonyi Lajos népszínművében, a „Leányasszony"-ban. Ugyancsak kettejük dala, még a 80-as években, tette hallhatatlanná a szomszédos Hódmezővásárhely legkitűnőbb prímását, Czutor Bélát, aki az elmondandó történet elején még csak egy szűkebb körű társaság tagjai között edzette, fejlesztette ki szívmegdobogtatóan szép magyar muzsikáját. A társaság tagja volt Balassa Ármin, a vásárhelyi származású, később szegedi lapszerkesztő is, aki ezt az esetet számunkra följegyezte. Béla gyerek híres vásárhelyi muzsikus családból származott, apjával, zenész néven Jani Jóskával együtt. Testvérei, Jani Jancsi, Jani Miska, Jani Lajossal játszott egy bandában, Onódi Antal, alias „Siket Tóni"-vul, mint első prímással, valamint Tisza Ferkóval, mint kisbőgőssel. Rossz idő járt a bandára, különösen akkor, amikor Fehér Poldi, a „jövevény" verte le őket. Nehéz volt versenyezni ezzel a zsidó származású, vörös legénnyel, aki ragyogó pikét ruhában, lakkcipőben járt, igazi gavallér módra. Csak úgy őrjöngött érte a közönség. Szinte legyőzhetetlen versenytárs volt Béláék előtt, míg Fehér Poldlt nyugtalan természete tovább nem vitte a városból De megvált a bandától Onódi is, s a zömét most már a Czutorok. alkották. Egy Békéscsabáról áttelepült muzsikus társaságé, Flóra Jancsié volt aztán, néhány évig a pálma, aki távolról sem volt olyan tehetség, mint Fehér Poldl Közben meghalt Béla édesapja. Az árván maradt családot pártfogásba kellett venni Vásárhelyen mindig az első prímás muzsikált a sétatéren, az ún. promenádon. Ide kellett volna a Béla fiú* valahogy „beprotezsálni", Ez pedig nem volt egyszerű feladat. Flóra Jancsi a városi urak cigánya volt, ezek pedig hallani sem akartak arról, hogy más legyen a sétatér prímása. Itt csak forradalom segíthetett. Meg kellet vívni, mint annak idején Párizsban, 1830-ban az emlékezetes „Hernani csatá"-ját A kis pártfogó, baráti társaság (Balassa Ármin, Vetró Lajos Endre, s mások) plakátokat nyomtattattak, melyek Czutor Béla és zenekara felléptét hirdették egy szombati estén. Persze, erre az eseményre kellőképp föl kellett készülni. Megszállni már kora reggel az asztalokat, s a promenádon fölsorakoztatni a fegyvertársakat stb. De a siker nem is maradt el Nagyobb győzelem lehetett ez, helyi viszonylatban, mint az említett párizsi diadal Mikor Béla megszólaltatta hegedűjét, rögtön tombolt az újjongás, éljenzés, a taps. Szülővárosa befogadta kegyeibe cigányfiát. Sokáig még aztán, az ő hegedűjében dobogott a város szíve. Ezt az esemény erősítette meg a csodálatosan szép nóta: azt a szervezési, nyilvántartási módszert, mellyel a fent leírt kellemetlenségek elkerülhetők. A kazettás magnetofonoké a jövő — halljuk, olvassuk gyakran — korszerű, könynyen kezelhető, a kazetta, egy gombnyomással, pillanatok alatt kicserélhető. A reklámszöveg igazat mond: a gyakorlat azonban replikázik ellene. Korszerűség ide vagy oda, egyre megy, ha a praktikus szerkezethez immár jó Ideje nem kapni kazettát —sérelmezi Sasvári György olvasónk. A feketepiacon árulják, jócskán akadnak, akik kereskedői oklevél nélkül is megtalálják a beszerzés módját. Mi mégis jobban örülnénk, ha a kazettákat az üzletekben vásárolhatnánk. Az Északi városrész lakóinak nevében javasolja egyik Olvasónk — nem értjük, miért névtelenül —, fessenek zebrát a Csongrádi sugárút — Rózsa utca — Északi városrész kereszteződésében. Mint írja, a gyalogosok csak nagy üggyel-bajjal tudnak átkelni ezen az útkereszteződésen, a kijelölt gyalogátkelőhely sok kisgyermekes szülő, idős ember érdekeit, biztonságát szolgálná. Olvasónk arra is kíváncsi, mikor kap lakóházuk a többi épülethez hasonlóan központi antennát. Kérdésének egy szépséghibája van, olvasónk nemcsak nevét, lakcímét is titokban tartotta, így aligha remélhető, hogy érdeklődésére az Illetékesektől kielégítő válasz érkezik. összeállította: Ladányi Zsinata „Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál. Hajlik ide, hajlik oda, lilomszál, rózsaszál... Czutor Bélának még nagy megtiszteltetés jutott életében, ezen a nótán kívül is, midőn Erdélyi Náci örökébe hívták Szegedre, de betegsége miatt nem vállalkozhatott erre. öt is ugyanaz a sorsabetegsége pusztította, mint a dalköltót, Dankó Pistát. 1909. október 22-én este, a szegedi színházban még egyszer ott ragyoghatott fején a győzelem koszorúja, midőn a Dankó emlékére rendezett hangversenyen neki ítélték az első dijat: ezüst lapon a tölgyfalombot,,. (Folytatjuk.) Csongor Győző Szövetkezetpolitikai vetélkedő Mit jelent a szövetkezeti önkormányzat? Ml a szövetkezeti demokrácia? Melyek a belső szabályzatok? Milyen legyen a mozgalmi tevékenység az Ipari szövetkezetekben? — e tárgykörökből sok tucatnyi kérdésre vártak és várnak választ az ország 900 ipari szövetkezetében. Nagyszabású, a szövetkezeti mozgalomban eddig példa nélkül álló szövetkezetpolitikai vetélkedőt hirdetett ugyanis az OKISZ, amelynek első fordulója most ért véget. Az ország összes ipari szövetkezetében megrendezték a helyi vetélkedőket, amelyeken összesen mintegy 150 ezren vettek részi A szakmai szövetségek és a megyei KISZÖV-ök rendezésében — mintegy 10 ezer részvevővel — megkezdődött a március végéig tartó második forduló. Az országos elődöntőket júniusban Budapesten, Debrecen-1 ben, Győrött, Miskolcon, Pécsett, Szegeden és Székesfehérváron tartják. Az országos döntőt november első felében rendezik meg. Begyújtották a mészégetőket A Borsodi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság bükki erdőségeiben ismét begyújtották a mészégető kemencéket. A lillafüredi erdészet területén — többek között a sugarói, a nagymezői, a cslpkéskúti és a savósi részeken — a fakitermelés után maradó hulladék hasznosításával állítják elő az égetett meszet. Ezt a terméket nemcsak a falusi otthonok épitésénél-meszelésénél használják, de szívesen alkalmazza az ipar is. 100