Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-15 / 63. szám
Szerüa, 1978. március Í5. 3 Megelőzni a belvizet A balástyai Alkotmány Termelőszövetkezetben a tálai mélylazításával hódítják vissza a korábbi években vízállásos területeket. A víznyomott földet 80 centiméter mélységben fellazítják, hogy a télvégi és a tavaszi csapadék akadálytalanul elszivároghasson. Képünkön az ópusztaszeri técsztől kölcsönkért Rába—Stelger traktor vontatja a háromsoros altalajlazítót Balástyán. MotnáT József felvétele Pályakorrekció A többiek kezdő fizetésekből tengődtek; feleségekkel és gyerekekkel, vagy nélkülük; romantikus, vagy kevésbé romantikus albérletekben laktak. Neki már kocsija volt, lakása, pénze. ö volt a bankár. Ha valaki megszorult a barátok közül, számolatlanul adta a százasokat. Legtöbbször vissza sem kérte. Furcsa fiú volt. Szobája falán egyetlen kép díszelgett. (Vagy dísztelenkedett?) A mérnöki diplomája. Fekete gyászszalaggal keretezte be. — Szép. ugye szép? Nekem azért szép, mert érdek nélkül tetszik. Ma mór semmi 'közöm ehhez a diplomához. — És miért? Nem válaszolt. Barátai szerint jó mérnök •olt, ellenségei szerint zseniális, A műegyetem elvégzése után bekerült egy vállalathoz, ahol azonmódúlag beadott két jelentős újítást. Egyiket sem fogadták el. A fáma szerint azért, mert senkit nem volt hajlandó bevenni a buliba. Ott hagyta a céget. Beállt egy maszek kisiparoshoz keresni a pénzt. Egyszer egy társaságban valaki megkérdezte: Ki látta a barátunkat valaha is mosolyogni? Abban maradtunk, hogy valaha, nagyon régen láttuk. — Mégis mennyibe? — Az egyik haverom azt mondta: körülbelül félmillióba. — Nem érzed magad adósnak? — Nem. Tanítani fogok. — Meddig? — Amíg muszáj. Különben sem lennék jó pedagógus. Lehet, hogy kárt is okoznék. — Már okoztál — mondom. milyeFiatal Egy-egy diploma jónéhány tízezer forintiába kerül a családnak, jónéhány százezerjébe az államnak. A felsőfokú oktatási intézmények arra valók, hogy kvalifikált szakembereket képezzenek, akik a beléjük plántált tudást hasznosítják, váltják át rubellá, dollárrá, forinttá. Az a jogász, aki egy kocsma csaposi pultjánál tölt el a napjából nyolc órát. az a vegyész, aki a diplomások benzinkútjánál vágja zsebre naponta a borravalót, nem is keveset, az a tanár, aki segédmunkával keresi meg a mindennapi kenyérre és fröccsre valót — adósa valamennyiünknek. Taníttatásának. képzésének költségeivel adós... — Minden akarok lenni, csak tanár nem! — mondja ifjú barátom, aki nemsokára megkapja a tanári diplomáját. — És ezt nem tudtad négy évvel ezelőtt? Elhúzza a száját: — Kell valamilyen diploma, vagy nem így gondolod? — így gondolom. Ebben Igazad is van. De szerintem nem diploma kell, hanem tudás, képesség arra, hogy az errber a-on a helyen dolgozhassák jól, amit elképzelt magának, ahol hasznos akarat lehet. — Ma ez diploma nélkül nem megy ... — Mit gondolsz, menynyibe került a taníttatásod? „ Sokba. Manapság egyaránt beszélünk munkanélküliségről — eeen azt értjük, hogy igen sok ember munkája felesleges. Ott van a kapun belül. s olyan dolgokkal bíbelődik, amelyekre pedig valójában nincs is szükség. És beszélünk ugyanakkor munkaerőhiányról is. A szakmaszerkezetet hazánkban tudományosan megtervezik. Aligha képzelhető el, hogy éppen a legtudatosabban prognosztizált, a felsőoktatásban képzett szakembereknek ne volna lehetőségük a megfelelő helyre kerülni. Hogy néha mégsem tudnak? Vagy ha oda is kerülnek, miért vesztik el a kedvüket sukkal hamarabb, mint ahogy az indokolt volna. Az asztalát féltő, pozíciójáért aggódó idősebb generációt kellene mindezért felelőssé tenni? Olcsó megoldás volna, és nemcsak olcsó, hanem hamis megoldás is. Egy-egy fiatal zökkenőmentes beilleszkedése valóban nemcsak az ő ügye. Azo'cé is, akik között megpróbálja elkezdeni az életét. És hogyan? Nemrégiben olvastam egy munkahelyi vezető nyilatkozatát: „Nekünk nincs szükségünk a világot megváltani akaró fiatalokra" — mondta. Adódik a kérdés: nekre van szükség? öregekre talán? Tény, hogy amikor a valósággal találkozik, szinte valamennyi fiatal megsérül egy kicsit. Mert mást képzelt, mert szebbet, mert egyfajta álomvilágot. Az igazság mindig középütt van. Azért, hogy — jobb szó most nem jut eszembe — a fiatal generáció taníttatására költött pénz optimálisan megtérüljön, mindkét generációnak engednie kell. És nem generációs vitában, hanem egy olyan vitában, amelyik minden generációs vita ellen szól. dolga példái A pályakorrekciók — bár legkirívóbb kétségtelenül az értelmiség köréből valók — tulajdonképpen az iparra és a mezőgazdaságra is komoly súllyal nehezedő gond. Ismerek egy fiatalembert, aki először fodrászatot, aztán lakatosmzsterséget, később gépkocsivezetést tanult. Segédmunkásként dolgozik. Hogy miért? — Sokkal többet keresek! És végül, utóirat helyett is néhány adat, amin érdemes elgondolkozni. Az V. ötéves terv első két évében a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál 737-tel csökkent a fizikai dolgozók száma, a ruhagyárban 353mal... Arról nincs adat, hogy mennyi volt közülük a szakmunkás. így azt sem lehet kiszámítani, hogy ezeknek a pályakorrekcióknak mennyi az ára. Csak egyet lehet tudni, hogy valamennyien fizetjük. Petrt Ferenc II kokárda mellé H | áromszínű a szívünk fölé tűzött márciuci kokárda. A pirosban forradalmi eleink elhullajtott vére sűrűsödik, a fehér érzelmeink, indulataink és gondolataink tisztaságát, őszinteségét, becsületét hirdeti, a zöld az újra nekibuzduló tavasz friss színe. Három tavaszra emlékezünk. Százharminc esztendeje, 1848. március 15-én kezdődött el történelmünk egyik legszebb időszaka, a polgári forradalom és szabadságharc nemzetet öntudatra lobbantó két esztendeje; 1919. március 21-én kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot, hogy a munkásosztály vezetésével a vörös lobogó alá sorakoztassák ennek az országnak szebbet álmodó fiait; és 1945. április 4-én emelhettük évezredes küzdelem után magasra a végre elért szabadság jelképes olajágát. Három kokárdát tűzünk ki, immár tizenharmadszor, a forradalmi ifjúsági napok rendezvényein. E három jelvény öszszekapcsolja történelmünk legszebb ívét, egymáshoz kapcsolódó grádicsfokait Az első közepén Petőfi mutatja föl az öntudatra ébredő nemzet lehetőségeit a másodikon a vörös zászlóval fegyverbe hívó matróz lendülete sodor bennünket a legszebb célok felé, míg a harmadikon a győzelem, a szabadság babérágát emeli magasra a jelképes nőalak. Három gondolat fogalmazódik meg ezen a tavaszünnepen. Az első az emlékezésé. Százharminc esztendővel ezelőtt huszonéves, ritka bajszú,, pelyhedző állú fiatalemberek a havasesovel áztatott Pest utcáin megmutatták, megsejtették a nemzeti függetlenség ígéretét a szabadság üzenetét. Történelmi örökségünk több mint ötnegyed századdal később is önismeretre, mai feladataink felismerésére tanít. Hogy mit csinálna ma az alig 25 éves Petőfi, a 23 éves Jókai, a 22 éves Vasvári, vagy Bulyovszky Gyula és Vajda János, akik alig múltak húsz? Bizonyára azt tennék, mint akkor; kénesek lennének felismerni történelmi küldetésüket és hivatásukat fölmérnék mai feladataikat és cselekednének... S itt kapcsolódik a második gondolat. A ma ifjúsága nem ismeri a háborút nem ismeri a nélkülözéseket, ez a nemzedék szinte mindent készen kapott elődeiktől. Régen volt ennek az országnak olyan három évtizede, melyet ne zavart volna meg fegyverdörgés, jajkiáltás, kettétört életek sora. És több mint húsz éve szinte töretlenül fejlődik ez az ország, s húsz év ismét új nemzedék. A mai forradalom tudatunk átrendezéséért, életmódunk változásáért, az élet minőségének mind teljesebbé tételéért folyik. Kevésbé látványosan, kevésbé romantikusan. Ez a cél elválaszthatatlan mindennapi munkánktól, hiszen összefügg népünk holnapi életével. A harmadik gondolat, hogy amikor tavaszi örökségeinkről szólunk, tulajdonképpen magunkról beszélünk. Rólunk van szó. amikor 48 kokárdás ifjaira, 19 vöröskatonáira vagy a fasizmussal szembeszálló, a szocialista társadalmat megalapozó elődökre gondolunk, önmagunk életét, gondolatait, érzéseit, felelősségteljes hitét szembesítjük példaadó őseinkkel, a történelemmel. A hűség jegyében szólunk hát a kokárdabitorlók és zászlófakítók ellen, a hűség jegyében tűzzük mellünkre a nemzetiszínű kokárdát, a vörös szegfűt, s helyezzük virágainkat a szobrok talapzatára. A forradalmi ifjúsági napok rendezvényei keretbe foglalják a naotárban oly közel álló történelmi sorsfordulókat, az ifjúság méltó emlékezetének formáit. A forradalmi tavaszok ismét színes, gazdag és tartaimas programot adnak a fiatalok százezreinek. Alkalmat az emlékezésre, a véleménynyilvánításra, a közéleti szereplésre, a vitára. Alkalmat arra, hogy összekapcsolódjon hazafiság, forradalmiság és internacionalizmus, alkalmat arra, hogv a mai ifjúság megmérettessék a történelem mai mérlegén. Tandi La|o« Ha a bürokrácia elindulna... Valami bűzlik Szőregon Van Szőregen egy csatorna, ami emberek, vállalatok, tanácstagok és szakemberek életét keseríti. Nincs beceneve — nyugati csatornának említi minden írás meg minden térkép — talán azért, mert ha mégis lenne, nem illene papirosra. Ocsmány, büdös, eliszaposodott, szemét, üzemi szennyvíz, iszap rotmelyeket néha jó volna szellőztetni. Itt pontot is lehetne rak* ni, ha a bürokrácia valóban elindult volna. A pincegazEz a csatorna lenne híva- daság odahordatta a földet — most visszahordatja. Ha nincs rá gép, a vízügy betott arra, hogy elvigye a nagy esőzések vizét —, s elvezesse a belvizeket — tehát avatkozik és 'a végén számházakat, embereket véd. Hogy az emberek miért nézik szemétgödörnek, miért nem vigyáznak valamelyest had benne, de nem ritkaság jobban ^környezetükre^ azt pangó vizének tetején egyegy elhullott állat, torlaszként egy megunt és kidobott nyoszolya, s lyukas fazék, törött üveg, építési törmelék meg rossz cipők szegélyezik végesvégig. Hol van még a nyár — máris csavarja az te pedig a vízügyi igazgató ember orrát, pedig mellette ságé. A társulat szegény ahmost ne firtassuk. Azért ne, mert háború tört ki miatta, s ebből még békesség, vagyis megoldás is születhet. Tudni kell, hogy a csatorna egy vízgazdálkodási társulaté, a hatósági felügyeielakóházak is sorakoznak, Á tartási szerződésekről A Legfőbb Ügyészség vizsgálata Az utóbbi években lénye- Legfőbb Ügyészség irányítá- szűkszavúságát viszont kifogesen csökkent a tartási sával. Az ügyészségek által gásolták a főügyészségek, szerződések száma. Rokoni fölkeresett, több mint 400 Emiatt ugyanis e fontos irakapcsolat vagy tartós isme- tanácsnál évente 3500 szer- tok a későbbiekben alkalretség hiányában érthető ződést kötöttek. Emelkedett matlanok arra, hogy a hatóokokból idegenkedtek e szer- az öröklési és életjáradéki ság nyomon kövesse: az adott ződéstípustól: korábban szerződések száma, különö- szerződés megfelel-e a jogugyanis a PTK előírta, hogy sen a rokonok között. szabályokban előírt követela gondozásra szorulónak és A tanácsi hatóságokhoz jó- ményeknek, s tartósan beeltartójának együtt kell lak- váhagyásra bemutatott szer- töltheti-e célját, nia. A március 1-én hatály- ződések kevés kivétellel Hiányos vagy kétes hitelű ba lépett szabályok már nem megfeleltek az előírásoknak, nyilvántartási lapokkal is taszabnak ilyen szigorú feltéte- Túlnyomó többségüket ügy- lálkoztak a vizsgálódó ügyéleket. Sőt bizonyára növeli véd vagy közjegyző készítet- szek. Sőt, olyan esetek is majd a tartási szerződések te. Hiba viszont, hogy gyak- előfordultak, amikor szaknápszerűségát az a rendelke- ran nélkülözhetetlen igazo- igazgatási szervek hyzamozés is, amely szerint gondo- lások hiányában is jóváhagy- sabb ideje elmulasztották a zásra, gyógyításra, ápolásra tak szerződéseket. szerződésekben foglaltak telés más kötelezettségek telje- A vizsgált szakigazgatási jesítésének rendszeres ellensítésére jogi személyek, pél- szervek többsége a jóváha- őrzését. Ami az eltartók és dául termelőszövetkezetek is gyás előtt -helyszíni szemlén eltartottak közötti konflikvállalkozhatnak. tájékozódott a szerződő felek tusokat illeti: az illetékes A tartási, életjáradéki és körülményeiről, tájékoztatta szervek többnyire eredméöröklési szerződések jóvá- őket jogaikról és kötelezett- nyesen kísérlik meg a békéihagyásáról és a tanácsi szak- ségeikről. Ez csupán 173 tetést. Az ügyészi vizsgálat igazgatási szervek hatósági esetben maradt el. A hely- a szakigazgatási szervek tevékenységének törvényes- színi vizsgálatokról készített munkáját összességében poséfiéről felmérés készült a dokumentációk sablonosságát, zitívan értékelta. (MTI) hoz, hogy helyette fedett csatornát építsen, a vízügy és a tanács nem illetékes erre költeni, a pincegazdaságláz. Még büntetés is kitelne az ügyből, meg az erkölcsi ítélkezés is jogos lenne: milyen címen herdálják a közvagyont meg a kapacitást? És akkor megszólal a felelősség meg a józan ész... Ez a csatorna nem maradhat örökig, be kell majd temetni, új zárt szelvényt kell építeni — jó volna tudni, mikor és miből? — • azzal csak az ügyintézés lenne elégedett, hogy elrendeltetett a szigorú intézkedés, holott az mar maga veszteség, hpgy a rengeteg nak, - amely palackozót foldet oda vissza, aztan működtet e „kies" környezet- egyszer majd megint viszben - útban van; indokolt f2®"'.- tehát a dolgot nem terjeszkedésének akadálya. A lakosság már a képviselőt is közbenjárásra kérte, a pakeli visszacsinálni, a vízügy épít egy szivattyúállá! t, hogy szükség esetén a vizet a belackozó betemetése 'ügyében ^metett szakaszon átemelfolyamodik. így álltak a csillagok, amikor a vízügyre megérkezett egy vészhír: ság mintegy jék, ezt a pincegazdaság számlájára csinálja, és el kell kezdeni az új csatorna építésének szervezését... ValaA pincegazda- mi már történt, mert van 20—25 méter több elképzelés, azok között hosszan betemette a csator- egy legjobb, a pincegazdanát ..." A szemle ezt meg- ság már hozzájárulást is fölerősítette: valóban friss föld- ajánlott, a társulat ls kész del meg törmelékkel hordták lenne áldozatokra, de hát ez tele a palackozó bejárata mind kevés. Másfél millió előtti részt, de még csak át- kellene — s egyelőre a fele ereszt sem tudtak bele építe- van, amire csak állami, tani, mivel a cementgyűrűket nácsi támogatás jöhet már elnyelte a mocsár, mint az szóba. Mivel várospolitikai ördög kútja. Kell ez a sáv a jelentőségű ügyről van szó, palackozónak, mert még bizonyára ennek is lesz majd most is hosszú halmokban pártfogója. állnak az üveges ládák a kerítésen kívül, az úttesten és mellette. Igen ám, de a vízügyet nem a borosüvegek sorsa érdekli,- hanem az: mi lesz, ha lezúdul egy 50—60 milliméteres eső? ki kell bontani!" S ilyesmire 24 vagy 48 órát szokás adni. Vitték is a vízügy szakemberei A asáodékoi. A vízügy szankcióra készült — végül valami magot vetett, amiből kirtőhet a megoldás fája. Szerencsére nem bürokrácia indult el, Azonnal hanem a cselekvés rugói feszültek meg. Bárcsak máskor is, másutt is így fordulna az észjárás! Sz-S.4