Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

Szerüa, 1978. március Í5. 3 Megelőzni a belvizet A balástyai Alkotmány Termelőszövetkezetben a tá­lai mélylazításával hódítják vissza a korábbi években vízállásos területeket. A víz­nyomott földet 80 centiméter mélységben fellazítják, hogy a télvégi és a tavaszi csapa­dék akadálytalanul elszivá­roghasson. Képünkön az ópusztaszeri técsztől kölcsön­kért Rába—Stelger traktor vontatja a háromsoros alta­lajlazítót Balástyán. MotnáT József felvétele Pályakorrekció A többiek kezdő fizetések­ből tengődtek; feleségekkel és gyerekekkel, vagy nél­külük; romantikus, vagy ke­vésbé romantikus albérle­tekben laktak. Neki már kocsija volt, lakása, pén­ze. ö volt a bankár. Ha va­laki megszorult a barátok közül, számolatlanul adta a százasokat. Legtöbbször vissza sem kérte. Furcsa fiú volt. Szobája falán egyetlen kép díszelgett. (Vagy dísz­telenkedett?) A mérnöki diplomája. Fekete gyász­szalaggal keretezte be. — Szép. ugye szép? Ne­kem azért szép, mert ér­dek nélkül tetszik. Ma mór semmi 'közöm ehhez a dip­lomához. — És miért? Nem válaszolt. Barátai szerint jó mérnök •olt, ellenségei szerint zse­niális, A műegyetem elvég­zése után bekerült egy vál­lalathoz, ahol azonmódúlag beadott két jelentős újítást. Egyiket sem fogadták el. A fáma szerint azért, mert senkit nem volt hajlandó bevenni a buliba. Ott hagy­ta a céget. Beállt egy ma­szek kisiparoshoz keresni a pénzt. Egyszer egy tár­saságban valaki megkér­dezte: Ki látta a barátun­kat valaha is mosolyogni? Abban maradtunk, hogy va­laha, nagyon régen lát­tuk. — Mégis mennyibe? — Az egyik haverom azt mondta: körülbelül félmil­lióba. — Nem érzed magad adós­nak? — Nem. Tanítani fogok. — Meddig? — Amíg muszáj. Külön­ben sem lennék jó pedagó­gus. Lehet, hogy kárt is okoz­nék. — Már okoztál — mon­dom. milye­Fiatal Egy-egy diploma jónéhány tízezer forintiába kerül a családnak, jónéhány száz­ezerjébe az államnak. A felsőfokú oktatási intézmé­nyek arra valók, hogy kva­lifikált szakembereket képez­zenek, akik a beléjük plán­tált tudást hasznosítják, váltják át rubellá, dollárrá, forinttá. Az a jogász, aki egy kocsma csaposi pultjá­nál tölt el a napjából nyolc órát. az a vegyész, aki a diplomások benzinkútjánál vágja zsebre naponta a bor­ravalót, nem is keveset, az a tanár, aki segédmunkával keresi meg a mindennapi kenyérre és fröccsre valót — adósa valamennyiünknek. Taníttatásának. képzésének költségeivel adós... — Minden akarok lenni, csak tanár nem! — mondja ifjú barátom, aki nemsoká­ra megkapja a tanári dip­lomáját. — És ezt nem tudtad négy évvel ezelőtt? Elhúzza a száját: — Kell valamilyen dip­loma, vagy nem így gon­dolod? — így gondolom. Ebben Igazad is van. De szerintem nem diploma kell, hanem tudás, képesség arra, hogy az errber a-on a helyen dol­gozhassák jól, amit elkép­zelt magának, ahol hasz­nos akarat lehet. — Ma ez diploma nél­kül nem megy ... — Mit gondolsz, meny­nyibe került a taníttatá­sod? „ Sokba. Manapság egyaránt beszé­lünk munkanélküliségről — eeen azt értjük, hogy igen sok ember munkája feles­leges. Ott van a kapun be­lül. s olyan dolgokkal bí­belődik, amelyekre pedig valójában nincs is szükség. És beszélünk ugyanakkor munkaerőhiányról is. A szakmaszerkezetet hazánk­ban tudományosan megter­vezik. Aligha képzelhető el, hogy éppen a legtudatosab­ban prognosztizált, a fel­sőoktatásban képzett szak­embereknek ne volna lehe­tőségük a megfelelő helyre kerülni. Hogy néha mégsem tud­nak? Vagy ha oda is kerül­nek, miért vesztik el a ked­vüket sukkal hamarabb, mint ahogy az indokolt vol­na. Az asztalát féltő, po­zíciójáért aggódó idősebb generációt kellene mind­ezért felelőssé tenni? Olcsó megoldás volna, és nem­csak olcsó, hanem hamis megoldás is. Egy-egy fiatal zökkenő­mentes beilleszkedése való­ban nemcsak az ő ügye. Azo'cé is, akik között meg­próbálja elkezdeni az éle­tét. És hogyan? Nemrégi­ben olvastam egy munkahe­lyi vezető nyilatkozatát: „Nekünk nincs szükségünk a világot megváltani akaró fiatalokra" — mondta. Adódik a kérdés: nekre van szükség? öregekre talán? Tény, hogy amikor a valósággal talál­kozik, szinte valamennyi fiatal megsérül egy kicsit. Mert mást képzelt, mert szebbet, mert egyfajta álom­világot. Az igazság mindig közé­pütt van. Azért, hogy — jobb szó most nem jut eszembe — a fiatal gene­ráció taníttatására költött pénz optimálisan megtérül­jön, mindkét generációnak engednie kell. És nem ge­nerációs vitában, hanem egy olyan vitában, amelyik min­den generációs vita ellen szól. dolga példái A pályakorrekciók — bár legkirívóbb kétségtelenül az értelmiség köréből valók — tulajdon­képpen az iparra és a me­zőgazdaságra is komoly súllyal nehezedő gond. Is­merek egy fiatalembert, aki először fodrászatot, aztán lakatosmzsterséget, később gépkocsivezetést tanult. Se­gédmunkásként dolgozik. Hogy miért? — Sokkal töb­bet keresek! És végül, utóirat helyett is néhány adat, amin ér­demes elgondolkozni. Az V. ötéves terv első két évé­ben a Kenderfonó és Szövő­ipari Vállalatnál 737-tel csökkent a fizikai dolgozók száma, a ruhagyárban 353­mal... Arról nincs adat, hogy mennyi volt közülük a szak­munkás. így azt sem lehet kiszámítani, hogy ezeknek a pályakorrekcióknak mennyi az ára. Csak egyet lehet tudni, hogy valamennyien fizetjük. Petrt Ferenc II kokárda mellé H | áromszínű a szívünk fölé tűzött márciuci kokárda. A pirosban for­radalmi eleink elhullajtott vére sű­rűsödik, a fehér érzelmeink, indulataink és gondolataink tisztaságát, őszinteségét, be­csületét hirdeti, a zöld az újra nekibuzduló tavasz friss színe. Három tavaszra emlékezünk. Százhar­minc esztendeje, 1848. március 15-én kez­dődött el történelmünk egyik legszebb időszaka, a polgári forradalom és szabad­ságharc nemzetet öntudatra lobbantó két esztendeje; 1919. március 21-én kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot, hogy a munkásosztály vezetésével a vörös lobogó alá sorakoztassák ennek az országnak szeb­bet álmodó fiait; és 1945. április 4-én emelhettük évezredes küzdelem után ma­gasra a végre elért szabadság jelképes olajágát. Három kokárdát tűzünk ki, immár ti­zenharmadszor, a forradalmi ifjúsági na­pok rendezvényein. E három jelvény ösz­szekapcsolja történelmünk legszebb ívét, egymáshoz kapcsolódó grádicsfokait Az első közepén Petőfi mutatja föl az öntu­datra ébredő nemzet lehetőségeit a máso­dikon a vörös zászlóval fegyverbe hívó matróz lendülete sodor bennünket a leg­szebb célok felé, míg a harmadikon a győzelem, a szabadság babérágát emeli magasra a jelképes nőalak. Három gondolat fogalmazódik meg ezen a tavaszünnepen. Az első az emlékezésé. Százharminc esztendővel ezelőtt huszon­éves, ritka bajszú,, pelyhedző állú fiatal­emberek a havasesovel áztatott Pest utcá­in megmutatták, megsejtették a nemzeti függetlenség ígéretét a szabadság üzene­tét. Történelmi örökségünk több mint öt­negyed századdal később is önismeretre, mai feladataink felismerésére tanít. Hogy mit csinálna ma az alig 25 éves Petőfi, a 23 éves Jókai, a 22 éves Vasvári, vagy Bulyovszky Gyula és Vajda János, akik alig múltak húsz? Bizonyára azt tennék, mint akkor; kénesek lennének felismerni történelmi küldetésüket és hivatásukat fölmérnék mai feladataikat és cselekedné­nek... S itt kapcsolódik a második gondolat. A ma ifjúsága nem ismeri a háborút nem ismeri a nélkülözéseket, ez a nemzedék szinte mindent készen kapott elődeiktől. Régen volt ennek az országnak olyan há­rom évtizede, melyet ne zavart volna meg fegyverdörgés, jajkiáltás, kettétört életek sora. És több mint húsz éve szinte töret­lenül fejlődik ez az ország, s húsz év is­mét új nemzedék. A mai forradalom tuda­tunk átrendezéséért, életmódunk változásá­ért, az élet minőségének mind teljesebbé tételéért folyik. Kevésbé látványosan, ke­vésbé romantikusan. Ez a cél elválasztha­tatlan mindennapi munkánktól, hiszen összefügg népünk holnapi életével. A harmadik gondolat, hogy amikor ta­vaszi örökségeinkről szólunk, tulajdonkép­pen magunkról beszélünk. Rólunk van szó. amikor 48 kokárdás ifjaira, 19 vörös­katonáira vagy a fasizmussal szembeszál­ló, a szocialista társadalmat megalapozó elődökre gondolunk, önmagunk életét, gondolatait, érzéseit, felelősségteljes hitét szembesítjük példaadó őseinkkel, a törté­nelemmel. A hűség jegyében szólunk hát a kokárdabitorlók és zászlófakítók ellen, a hűség jegyében tűzzük mellünkre a nem­zetiszínű kokárdát, a vörös szegfűt, s he­lyezzük virágainkat a szobrok talapzatára. A forradalmi ifjúsági napok rendezvé­nyei keretbe foglalják a naotárban oly közel álló történelmi sorsforduló­kat, az ifjúság méltó emlékezetének formá­it. A forradalmi tavaszok ismét színes, gazdag és tartaimas programot adnak a fiatalok százezreinek. Alkalmat az emléke­zésre, a véleménynyilvánításra, a közéleti szereplésre, a vitára. Alkalmat arra, hogy összekapcsolódjon hazafiság, forradalmiság és internacionalizmus, alkalmat arra, hogv a mai ifjúság megmérettessék a történe­lem mai mérlegén. Tandi La|o« Ha a bürokrácia elindulna... Valami bűzlik Szőregon Van Szőregen egy csator­na, ami emberek, vállalatok, tanácstagok és szakemberek életét keseríti. Nincs bece­neve — nyugati csatornának említi minden írás meg min­den térkép — talán azért, mert ha mégis lenne, nem illene papirosra. Ocsmány, büdös, eliszaposodott, szemét, üzemi szennyvíz, iszap rot­melyeket néha jó volna szel­lőztetni. Itt pontot is lehetne rak* ni, ha a bürokrácia valóban elindult volna. A pincegaz­Ez a csatorna lenne híva- daság odahordatta a földet — most visszahordatja. Ha nincs rá gép, a vízügy be­tott arra, hogy elvigye a nagy esőzések vizét —, s el­vezesse a belvizeket — tehát avatkozik és 'a végén szám­házakat, embereket véd. Hogy az emberek miért né­zik szemétgödörnek, miért nem vigyáznak valamelyest had benne, de nem ritkaság jobban ^környezetükre^ azt pangó vizének tetején egy­egy elhullott állat, torlasz­ként egy megunt és kidobott nyoszolya, s lyukas fazék, tö­rött üveg, építési törmelék meg rossz cipők szegélyezik végesvégig. Hol van még a nyár — máris csavarja az te pedig a vízügyi igazgató ember orrát, pedig mellette ságé. A társulat szegény ah­most ne firtassuk. Azért ne, mert háború tört ki miatta, s ebből még békesség, vagyis megoldás is születhet. Tudni kell, hogy a csator­na egy vízgazdálkodási tár­sulaté, a hatósági felügyeie­lakóházak is sorakoznak, Á tartási szerződésekről A Legfőbb Ügyészség vizsgálata Az utóbbi években lénye- Legfőbb Ügyészség irányítá- szűkszavúságát viszont kifo­gesen csökkent a tartási sával. Az ügyészségek által gásolták a főügyészségek, szerződések száma. Rokoni fölkeresett, több mint 400 Emiatt ugyanis e fontos ira­kapcsolat vagy tartós isme- tanácsnál évente 3500 szer- tok a későbbiekben alkal­retség hiányában érthető ződést kötöttek. Emelkedett matlanok arra, hogy a ható­okokból idegenkedtek e szer- az öröklési és életjáradéki ság nyomon kövesse: az adott ződéstípustól: korábban szerződések száma, különö- szerződés megfelel-e a jog­ugyanis a PTK előírta, hogy sen a rokonok között. szabályokban előírt követel­a gondozásra szorulónak és A tanácsi hatóságokhoz jó- ményeknek, s tartósan be­eltartójának együtt kell lak- váhagyásra bemutatott szer- töltheti-e célját, nia. A március 1-én hatály- ződések kevés kivétellel Hiányos vagy kétes hitelű ba lépett szabályok már nem megfeleltek az előírásoknak, nyilvántartási lapokkal is ta­szabnak ilyen szigorú feltéte- Túlnyomó többségüket ügy- lálkoztak a vizsgálódó ügyé­leket. Sőt bizonyára növeli véd vagy közjegyző készítet- szek. Sőt, olyan esetek is majd a tartási szerződések te. Hiba viszont, hogy gyak- előfordultak, amikor szak­nápszerűségát az a rendelke- ran nélkülözhetetlen igazo- igazgatási szervek hyzamo­zés is, amely szerint gondo- lások hiányában is jóváhagy- sabb ideje elmulasztották a zásra, gyógyításra, ápolásra tak szerződéseket. szerződésekben foglaltak tel­és más kötelezettségek telje- A vizsgált szakigazgatási jesítésének rendszeres ellen­sítésére jogi személyek, pél- szervek többsége a jóváha- őrzését. Ami az eltartók és dául termelőszövetkezetek is gyás előtt -helyszíni szemlén eltartottak közötti konflik­vállalkozhatnak. tájékozódott a szerződő felek tusokat illeti: az illetékes A tartási, életjáradéki és körülményeiről, tájékoztatta szervek többnyire eredmé­öröklési szerződések jóvá- őket jogaikról és kötelezett- nyesen kísérlik meg a békéi­hagyásáról és a tanácsi szak- ségeikről. Ez csupán 173 tetést. Az ügyészi vizsgálat igazgatási szervek hatósági esetben maradt el. A hely- a szakigazgatási szervek tevékenységének törvényes- színi vizsgálatokról készített munkáját összességében po­séfiéről felmérés készült a dokumentációk sablonosságát, zitívan értékelta. (MTI) hoz, hogy helyette fedett csatornát építsen, a vízügy és a tanács nem illetékes er­re költeni, a pincegazdaság­láz. Még büntetés is kitelne az ügyből, meg az erkölcsi ítélkezés is jogos lenne: mi­lyen címen herdálják a köz­vagyont meg a kapacitást? És akkor megszólal a fe­lelősség meg a józan ész... Ez a csatorna nem ma­radhat örökig, be kell majd temetni, új zárt szelvényt kell építeni — jó volna tud­ni, mikor és miből? — • azzal csak az ügyintézés lenne elégedett, hogy elren­deltetett a szigorú intézke­dés, holott az mar maga veszteség, hpgy a rengeteg nak, - amely palackozót foldet oda vissza, aztan működtet e „kies" környezet- egyszer majd megint visz­ben - útban van; indokolt f2®"'.- tehát a dolgot nem terjeszkedésének akadálya. A lakosság már a képviselőt is közbenjárásra kérte, a pa­keli visszacsinálni, a vízügy épít egy szivattyúállá! t, hogy szükség esetén a vizet a be­lackozó betemetése 'ügyében ^metett szakaszon átemel­folyamodik. így álltak a csillagok, ami­kor a vízügyre megérkezett egy vészhír: ság mintegy jék, ezt a pincegazdaság számlájára csinálja, és el kell kezdeni az új csatorna épí­tésének szervezését... Vala­A pincegazda- mi már történt, mert van 20—25 méter több elképzelés, azok között hosszan betemette a csator- egy legjobb, a pincegazda­nát ..." A szemle ezt meg- ság már hozzájárulást is föl­erősítette: valóban friss föld- ajánlott, a társulat ls kész del meg törmelékkel hordták lenne áldozatokra, de hát ez tele a palackozó bejárata mind kevés. Másfél millió előtti részt, de még csak át- kellene — s egyelőre a fele ereszt sem tudtak bele építe- van, amire csak állami, ta­ni, mivel a cementgyűrűket nácsi támogatás jöhet már elnyelte a mocsár, mint az szóba. Mivel várospolitikai ördög kútja. Kell ez a sáv a jelentőségű ügyről van szó, palackozónak, mert még bizonyára ennek is lesz majd most is hosszú halmokban pártfogója. állnak az üveges ládák a kerítésen kívül, az úttesten és mellette. Igen ám, de a vízügyet nem a borosüvegek sorsa érdekli,- hanem az: mi lesz, ha lezúdul egy 50—60 milliméteres eső? ki kell bontani!" S ilyesmire 24 vagy 48 órát szokás ad­ni. Vitték is a vízügy szak­emberei A asáodékoi. A vízügy szankcióra ké­szült — végül valami magot vetett, amiből kirtőhet a megoldás fája. Szerencsére nem bürokrácia indult el, Azonnal hanem a cselekvés rugói fe­szültek meg. Bárcsak más­kor is, másutt is így fordul­na az észjárás! Sz-S.4

Next

/
Thumbnails
Contents