Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

Vasárnap, 1978. február 5. 12 Bertolt Brecht Egy munkásolvasó kérdései A hétkapus Thébát vajon ki építette? A könyvekben királyok neve áll. A kősziklákat tán királyok vonszolták oda? 8 a százszor lerombolt Babilont Ki építette százszor újra fel? És az aranyié Lima városában valón hol laktak, akik építették? S amikor végre elkészült a Nagy Kínai Fal Nyugodni hová tért a kőmfves? A büszke Róma Diadalívvel van tele. Kik felett Aratott diadalt a sok caesar? S vajon a hírneves Bizáncban Mindenki palotában élt? S még a legendás Atlantiszban is Aaon az éjszakán, amikor mindent elnyelt a tenger A fuldokló még rabszolgáiét hívta. Az ifjú Sándor elfoglalta Indlát ö egymaga? Caesar legyőzte a gallokat Nem volt-e vele szakács legalább? Spanyol Fülöp sírva fakadt mikor flottája elmerült. S más senki sem sírt? ' A hétéves háború győztese Második Frigyes volt Kl Győzött kívüle? Minden oldalon győzelem. Ki készítette a győzelmi lakomát? Egy-egy nagy ember Jut egy évtizedre, A költségeket vajon ki viselte? Ahány történet Annyi kérdés. Csirkepaprikás V

örös borral öntöztük meg az elfogyasztott Csirkepaprikást. A hangulat kellemes volt Igen alkalmas arra. hogy öreg haverom visszaemlékezzen egy ötven esztendővel korábban elfogyasztott lakomára, amelyhez az emberi butaság Jóvoltából Jutottak. — Bűboskemencét építettünk a homoki tanyavilágban —. kezdte az öreg. Kivárt egy pillanatig elbeszélésébea körülnézett azt vizsgálta rajtunk, egyáltalán tisztában vagyunk-e a búboskemence építésének tudományával. Könnyen megállapíthatta, hogy fogalmunk sincs e ritka mesterségről, s ezért előbb a búboskemenee építésének csínját-bínját kezdte magyarázni. — Előbb terepszemlét tartottunk, örültünk ebben a sivatagban egy kis szikföldnek. Azt locsolgattuk. kevergettük napokon át, míg a szikföld valósággal megkelt, mint a tészta. Ha ezen is túljutottunk, akkor finom éroapolyvávai megkevertük. Lóval tapostattuk, aztán lábbal dagasz- ' tottuk sokáig. Amikor már záptojás szaga volt s ha belevágtuk a kapát és annak a vasáról úgy csűszott le. hogy nem hagyott nyomot akkor alkalmas lett a kemenceépítésre. Valaki közbeszólt hogy előbb a kemence alapjait kellett talán elkészíteni. — Ne türelmetlenkedjünk, barátaim —, emelte föl mutatóujját az öreg, s öntött a vörös borból újabb pohárkával —. persze, hogy közben a kemence alapját is megcsináltuk. Kirajzoltuk az alaklát. vályogból fölraktuk körülbelül méteres magasságig, a pörnyének a lyukat is meghagytuk, majd a kemence fenekét téglából elkészítettük. s csak azután láttunk hozzá a rozsszalma kiválogatásához. Jó erős, hosszú szálú szalmára volt szükségünk. Ebből hurkákat fontunk és a beérett sárral összedolgoztuk. Mondták az így késsült búbost tutajkemencének, meg hurkakemencének is. Rövidke botokkal tartottuk az irányt, a kemence oldalának a formáját és a hurkákat S2épen egymás teleiére rakosgattuk, a főrrtester égyik segítőjével a kemence belsejében végezte a munkát, ketten meg kívül dolgoztunk. — A kemence építése szépen haladt, de mi közben igen megéheztünk. A háziak, akár hiszitek, akár nem, de éppen ntákos tésztát főztek —, ezt olyan megvetéssel mondia. s olyan arcot vágott hozzá, mint a pálinkás Miska bácsi a hajdani citromos bambira. — Az egyik cimbora, aki segített a kemence építésénél, itnarté a gazdáékat, tudta róluk. milyen babonásak. Ő csinálta meg a szerencsénket Az udvarban. nem messzire a kemencétől egy sereg tyúk kapirgált. Amikor a gazda felesége arra jött a cimbora csak úgy mellékesen megkérdezte tőle. hogy az a kendermagos jérce-e, vagy kakas? Az asszony csodálkozva, de kissé riadtan tudakolta, miért kérdi Azért, mert az előbb az a kendermagot kukorékolt Kukorékolt? Ijedezett az asszony. Az bizony kukorékolt erősítettük mi is, sőt a mester még rámutatott egy másik testes jércére, bogy az meg válaszolt a kendermagosnak. visszakukórékolt neki. Lett erre nagy káromkodás, s az aszszony jajveszékelve kijelentette: ez rossz Jel. betegséget hoz a ház népére, azonnal el kell vágni a nyakukat és elföldelni, mert abból ők ugyan nem esznek. S mi megehetnénk-é? — kérdeztük az asszonyt Ha nem félnék a betegségtől, a maguk dolga, legyintett, sírósan a gazda felesége. Hát így történt az a régi lakoma. A gazdáék meg ették a mákos tésztát — A kemence elkészült-e? — Vezettük vissza az öreget az eredeti témához. — Ügy ment utána a munka, mint a karikacsapás. Raktuk a hurkákat egymásba kötve és egymás tetejére. Szépen elsimítottuk, mert nem elég csak vakolni, ahogy a cigány mondta, hanem el is kell azt simítani. Két napig égettük, tuskókat raktunk a kemencébe. hogy ne lángoljon, s meg ne repedjen az oldala. A gazda elégedett volt, mi is. Koccintás után még elmondta az öreg. hogy később, ha a kemenceépítő társaság Összetalálkozott. mindig kukorékolva köszöntötték egymást GAZDAOH ISTVÁN Farsangolás rogyásig A farsangnak nagyon régi hagyományai vannak sok országban, igy hazánkban is. Történeti adataink jóval többet árulnak el róla. mint a többi népszokásról. Ennek fő oka. hogy a farsang dolgában a katolikus és a protestáns egyházak kezdettől fogva egy véleményen voltak: a farsang az ördög ünnepe, amikor a féktelen emberi irdulatok felszabadulnak. „amikor világi énekkel, tánccal telik meg a falu és a város". így tehát érthető, hogy a farsangi mulatozás „veszélyei" ellen valamennyi hazai egyház megkondította a vészharangot; ez a téma bőven adott teret — írásban és prédikációkban egyaránt — papoknak, egyházi íróknak évszázadokon át Akkor isznnk az emberek... »» » Régóta találunk írásos utalásokat az egyházak által oly sűrűn elítélt maskarákra, „álorcás alakoskodásokra". Szokásban volt tréfás párviadalokat rendezni a városokban. Egy Ilyenre utal az ismert. Magyar Simplicisslmus is a XVII. századból: „Húshagyó kedd éjszakáján a mészároslegények egyebek közt különös tréfákat szoktak csinálni. Kötelet húznak a vendéglőstől a másik oldalon fekvó őrházig, amelynek közepére egy fonallal Jól öszekötözött libát akasztanak a lábánál fogva. A legények nyeregtelen lovon futtatnak el a kötél alatt, s igyekszenek elkapni a liba nyakát. A kapkodás és nyargalás mindaddig tart, amíg valamelyiküknek nem sikerül a lúd felét leszakítania. Ez aztán hirtelen elvágtat vele és jól elrejti. A többlek meg űzőbe veszik és igyekeznek tőle elragadni. Az. aki a fejet elvitte, egy évig főlegény és a mesterségbeliek között különös kiváltságokat élvez." Ugyancsak ebből a történelmi forrásból tudjuk, hogy „egyéb tréfák között a párviadalt is megengedik a nőtlen legényeknek, és akármelyik kérkedő kihívhatja a másikat egy szál kópiára vagy lándzsatörésre, a következő módon. A dolgot egy forint lefizetésével a városbírónál kell bejelenteni. Ha ez megtörtént, a bíró kötelezi őket. hogy egymással ne kötekedjenek, se meg ne hátráljanak húshagyóig, amikorára a lándzsatörés határnapja kl van tűzve. A kijelölt ideig mindegyik elláthatja magát vérttel, páncéllal. jó lóval. A kopját vagy lándzsát — persze, vashegy nélkül — a felsőbbség adja. egyforma hoszszúságban és csalafintaság kizárásóval. Amikor odanyújtották nekik a kópiát, két oldalról, megfelelő Irányban egymásnak rohannak. Nyereg nincs a lovon. AM a máslkat a lóról lelöki, az győz Gyakori eset hogy Jókora husáng is van náluk, s az. aki ellenfelét földre terítette, leugrik lováról, és a másikat alaposan végigveti. Bizony megtörténik, hogy némelykor a kihívó kapta a legtöbb ütést és hozzá a csúfságot ..." A fő hangsúly egyébként farsangkor — mint ahogyan azt Heltal Gáspár (az Ismert protestáns prédikátor és író) a XVI. században fel is panaszolja — az evésen, iváson van: „Akkor isznak az emberek, tobzódnak, lakoznak éa külemb-külembréle hiábavaló költséget művelnek." „Ezt a ronda játékot láttam" Farsankor szokásban volt a halottas tánc vagy játék is. A már említett Magyar SlmpUeissimus szerzőjéé a szó: „Más alkalommal egy magyar városban láttam egy temetés alkalmából különös táncot. Egy ember lefeküdt a szoba közepére, kezét, lábát elnyújtotta. arcát zsebkendővel betakarta, teljesen mozdulatlan. Erre megrendelték a muzsikusnál, fuila csak a dudán a halottas táncot. Mihelyt rákezdtek, körüljárta néhány férfi és nő énekelve, félig pedig siránkozva a fekvő fickót. Összetették a kezét a mellén, összekötötték a lábát, hol a hasára, hol pedig a hátára fordították, s mindenféle játékot űztek vele. Nagyon utálatoa látvány volt, mert a legény meg sem rezdült, hanem megmeredien állt. úgy, ahogy a többiek a tagjait igazították." E különös szokásról mások w megemlékeztek. A források szerint ilyesfajta halottas játékot többfelé még a legutóbbi időkben is rögtönöztek. Morvay Péter 1951-ben megjelent tanulmányában megjegyzi, hogy az ilyen farsangi lakodalmas játék szövegét nemigen publikálták még, azon egyszerű okból, hogy nem tűr nyomdafestéket O maga a Békés megyei Körösnagyharsányban gyűjtött a 78 esztendős Bitó Gergelytől egy ilyen temetéses játékot, amelyet farsangkor, lakodalom alkalmából szoktak előadni A törvénykezés után a főhőst „akkurátusan" felakasztották. azután kivitték a konyhába, lefektették a ravatalra. A násznép felöltözött papnak, a halott feleségének, családjának, kántornak. A pap kezében egy nagy tőzeg gané helyettesitette a bibliát. Következett a rendkívül hosszú sirató, amelynek változatalt különösen Hajdú-Bihar megyében még mindenfelé fel lehet jegyezni. Egyes mitológiai utalások egyébként a diákok szerzőségére utalnak. A farsang és a böjt küzdelme ÜJabb kori farsangi szokásaink közt szerepel a farsangi „sajbózás", vagyis Tüzes karikák hajigálása. (A szokás német eredetre vall. a név ls erre utal. hiszen a sajbó a német Scheibe-ből lett.) A néphagyomány tud a farsangi tűzgyújtásról ls. de az erre vonatkozó leírások szintén hiányoznak. ' A leírásokban a magyar farsangolás démonikus vonásai is általában kevésbé kerülnek előtérbe; bár például Temesvári Pelbárt (katolikus egyházi hitszónok) a XV. században meglehetősen sokat emlegette a farsangi ördögöket démonokat... Nem véletlen, hogy ő és mások is gyakran nevezik a farsangot az ördög ünnepének. A Dunántúl mai hiedelmei között Is szerepel a húshagyókeddi boszorkányjárás. de a történeti adatok e területről sem árulnak el sokat. A magyar farsangolásra vonatkozó források inkább a humoros, szatirikus mozzanatokat hangsúlyozzák és az olyasfajta démonikus, valamint erotikus mozzanatokat, amelyek például a mohácsi délszlávok busólérásában közvetlenül és leplezetlenül iutnak kifejezésre; a magyar farsang) szokásokban némileg halványabban jelentkeznek. A farsang egyébként nagyiából a XVIII. század minden társadalmi osztályának víg ünnepe volt: a királyi udvar, a nemesség, város és falu farsangolásáról, a céhek furcsa farsangi szokásairól egyaránt maradtak ránk adatok, feljegyzések. Különösen a diákság vette ki részét a mulatozásból: a XVI. század elején a budai diákok például farsangi játékokat adtak elő. sőt szatírákat is készítettek a farsangra. Vannak olyan jellegzetes farsangolás! mozzanatok is. amelyekről adataink nincsenek. így például nem történik említés az évszakok allegorikus farsangi küzdelméről. Pedig a tél és nyár küzdelmét színre vivő farsangi iátékokat a környező néoek és a velünk egy évezreden át egy állam keretei közt élt népcsoportok zöme ismeri. E helyett nálunk inkább a farsang és a böjt tréfás küzdelméről történik említés. Bő hagyományai vannak tehát népünk körében a mulatozás, a Vigasság, a bálok több hétig tartó I^MtfJcÁlttil • (jnu^gi^ji